Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-11 / 41. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Eredmények és lehetőségek a szociális gondoskodás terén A földművesek szociális biztosítása évtizedek során az ipari alkalmazottak színvonala alatt állt. Ez a hátrányos helyzet végigkísérte elsősorban a földművesszövetkezetek dolgozóit az aktív munka éveiben, és hátrányosan hatott életszínvonaluk alakítására a fáradtságos munkával kiérdemelt pihenés idején, nyugdíjas korukban is. Az évekig gazdasági nehézségekkel küzdő EFSZ-ek nem tudtak annyit nyújtani tagjaiknak, mint a szilárdabb gazdasági alapokon nyugvó ipari szervezetek a munka utáni aktív pihenés szervezésében, sem az üdültetésben, sem pedig a szociális gondoskodás más formáiban. Napjainkban már lényegesen más a helyzet, a szövetkezetek megszilárdultak és gazdasági alapjukkal az ipari üzemeket megközelítő, sőt sok esetben azokat felülmúló szociális Juttatást nyújtanak tagságuknak. A Parasztszövetség létrejötte tovább bővítette a szövetkezeti parasztság szociális ellátottságának lehetőségeit, s az aktívabb, kezdeményező szövetkezetek élnek Is e lehetőségekkel. A rimaszombati Járásban máris aktív tevékenységet fejt ki e téren a Parasztszövetség. Már a két évvel ezelőtt létrejött járási mezőgazdasági társulás bevonta munkatervébe a szociális- és kulturális gondoskodás fellendítését, s ezt a feladatot most magáévá tette a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség járási bizottsága is. A szövetkezeti dolgozók szociális és kulturális igényeinek anyagi fedezésére különválasztották a JMT költségvetésének egy részét s a Parasztszövetség járási elnöksége az EFSZ- eket, mint a szövetség alapszervezeteit — szintén igyekszik rávezetni a szociális gondoskodás bővítésére. Vitárius Lajos mérnökkel, a Nagybalogi EFSZ elnökével beszélgettem e témáról. A nagybalogi tapasztalatok követendő például szolgálhatnak a többi EFSZ-ek számára is. Ebben a faluban 20 ár háztáji földet kap minden nyugdíjas, volt szövetkezeti tag, ha ma már nem is dolgozik a szövetkezetben. A háztájit közösen művelik s a nyugdíjasoknak készen házhoz szállítják a termést. Kétségtelen, hogy megérdemlik ezt a külön gondoskodást az elaggott szövetkezeti tagok, hisz hosszú éveken át gyarapították munkájukkal a közös gazdaságot. — A szövetkezet azonban nemcsak ezzel a közvetlen segítséggel támogatja a nyugdíjasokat — mondotta Vitárius mérnök. — Nem lényegtelenebb az a közvetett segítség sem, amelyet a haladó bérezési forma bevezetése jelentett nemcsak a magasabb bérezés, hanem a szociális gondoskodás színvonalára gyakorolt hatás kapcsán is. Míg a munkaegységrendszer mellett kitartó szövetkezetekből nyugdíjba távozó tagok esetében a nyugdíj összegének felső határa 600 korona, nálunk 800—900 koronát ér el, sőt, van aki 970 korona nyugdíjat kap. Emellett még lehetőségük van arra is, hogy nyugdíjukat időnként az EFSZ-től kapott munkabérrel egészítsék ki. Van, aki a nyugdíj mellett még további 2000 koronát is megkeres a szövetkezetben. Kezdetben a Nagybalogi EFSZ tagjai is kételyekkel fogadták az új bérezési rendszer bevezetését, a falusi ember mindig idegenkedett az újtól. Szidták is sokan az elnököt, mikor ceruzával a kezében meggyőzően számolgatva bizonyítgatta az újdonság előnyeit. Ma már persze meg vannak elégedve. Idén 32 idős tag ment nyugdíjba. Valamennyiük nyugdíja eléri az ipari dolgozók, vagy az iparból nyugdíjazottak szintjét. A nyugdíjasok támogatása persze csupán egyik része a sokoldalú szociális gondoskodásnak. Egyre több szövetkezeti dolgozó Jut el a hazai, vagy akár külföldi üdülőkbe Is. A Parasztszövetség egyik fontos feladata lesz annak biztosítása, hogy elsősorban a példás dolgozók részesüljenek előnyben e téren. A szociális gondsokodás részét képezi a jobb munkafeltételek biztosítása is. E tekintetben komoly lépést jelent a munkaidő lerövidítése kétműszakos munkaszervezés bevezetésével. Az EFSZ-ekre, mint a Parasztszővetség alapszervezeteire vár a feladat, hogy tagságuk érdekében kihasználják a szociális gondoskodás színvonalának emelését elősegítő összes lehetőségeket. Mezőgazdasági üzemeink dolgozói mindig kötelességtudóak voltak, becsülettel teljesítették a rájuk szabott feladatokat. Megérdemlik, hogy odaadó munkájuk arányában részesüljenek a társadalmi javakból is. Z. K. Ismét a szövetkezeti tagok fizessenek rá? Külföldi vendégek a szövetségnél Egységes Földművesszövetkezeteink fennállásának húszéves évfordulóján az ugyanakkor Nyitrán megtartott összszlovákiai aratőünnepélyen Parasztszövetségünk a bolgár, a lengyel és a magyar testvérszövetkezetek képviselőit is vendégül látta. A bolgár küldöttséget Lazar Raltcher professzor, a Bolgár Szövetkezetek Központi Szövetségének alelnöke, a lengyelt a Lengyel Mezőgazdasági Központi Szövetség elnöke Stefan Jedryszczak, a magyart pedig K. Nagy Sándor, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára vezette. Külföldi vendégeink jelen voltak a szövetkezeti tagok kitüntetésén. Megtekintették az aratóünnepélyl felvonulást és több más ünnepélyekkel összefüggő rendezvényen is részt vettek. Emellett alkalmuk volt megtekinteni a Nyltrai üsszállami Mezőgazdasági Kiállítás több egységét és a Verebélyi Állami Gazdaság vendégül látta őket. A bolgár küldöttség az AlZbetin Dvor-i földművesszövetkezet tehenészetét, a lengyel küldöttség pedig az ifjúságfalvi szövetkezetei látogatta meg. Külföldi vendégeink a látottakról igen kedvezően nyilatkoztak. Köszönetüket fejezték ki azért is, hogy láthatták a Mlyűany-i, ma már világszerte ismert örökzöld arborétumát is. A küldöttségeket Ján Janovic mérnök, a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági- és élelmezésügyi minisztere is fogadta, majd az elutazás előtt az Egységes Parasztszövetség elnöke Pavel Jonág mérnök és V. Mráz mérnök főtitkár, a titkárságon rendezett fogadáson búcsúztatta. A küldöttségek többnapos ittléte lehetőséget adott a tapasztalatok kölcsönös kicserélésére és a már meglevő kapcsolatok kiszélesítésére, valamint kiegészítésére. A küldöttségek meghívták a Szlovákia Egységes Parasztszövetségét, hogy képviselőik látogassanak el országaikba, és további munkájukhoz szerezzenek ott tapasztalatokat. R. V. Lubomír Hulek mérnök tollából nemrég egy cikket olvastam a következő címmel: „Mit kell konszolidálni?“ Cikkében aprólékosan foglalkozik azzal, hogy az utóbbi évek ingatag mezőgazdasági politikája a ladicei szövetkezetben milyen károkat okozott. Aztán országos méretben is hozzászól a problémákhoz. Szinte kilátástalannak véli a mezőgazdaság szakosítását, mert a szövetkezetek alig vesznek irányt valamilyen termelésre, máris vissza kell vonulniuk. Pár évvel ezelőtt még például igen népszerűsítettük a dohánytermesztést, de a múlt évben már nagy nyomás volt a dohánytermesztő terület csökkentésére. Háttérbe szorítottuk a juhtenyésztést, ugyanakkor most drága valutáért hozunk be gyapjút. Rámutat, hogy a húshiány lényegében szintén a hullámzó mezőgazdasági politika, helyesebben termelésirányító intézkedések következménye. Mivel nemrég részt vettem a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium sajtóértekezletén, néhány információ birtokában úgy hiszem hozzájárulhatok a mostani húshiány okának tisztázásához és talán sikerül kiutat is találni. A helyzet az első pillanatban olyannak tűnik, mintha a bal kéz nem tudná, mit csinál a jobb kéz. Amint dr. Gustáv Husák elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának vezető titkára nemrég mondotta, jozef Borűvka, volt földművelésügyi miniszter a múlt évben még „húsrobbanástól“ tartott. Már előre meg volt rémülve, hogy hova helyezzük el majd a húsfölösleget. A tények viszont arról beszélnek, hogy ma üresek az üzletek, és a lakosság nagy része csak nehezen jut húshoz. Ján Janovic mérnök, Szlovákia mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere a már említett sajtóértekezleten előrelátóan és alaposan elemezte a helyzetet. Rámutatott, hogy az előző években az állattenyésztésben rablógazdálkodást folytattunk. A múlt évi húsfölösleg nem éppen a hústermelés magas szintjéből származott, hanem az állomány gyors csökkenéséből. Volt olyan év, mikor 70 ezer tonna húst exportáltunk, a másik oldalon viszont az 1967-es 1988-as években 125 ezer darabbal csökkent a szarvasmarha állomány, 54 ezer darabbal pedig a sertésállomány. De ez az egészségtelen jelen-és stratégiája Szlovákiában AZ ELLENFORRADALOM VILÁGOS CÉLJAI A szocializmusellenes arcvonal tehát teljesítette előre kitűzött programját. Herman Kahn az atomháború Ismert Ideológusa és az amerikai imperializmus eszmei stratégája, a Fortune c. folyóiratban elemezve a csehszlovákiai fejlődés várható következményeit olyan feltételek között, ha a szövetségesek nem avatkoznak be, világosan leleplezi az ellenforradalmi erők célkitűzéseit. Szerinte bekövetkezett volna „a párt befolyásának teljes megszűnése“, „ellenzéki pártok keletkezése“, „a demokratikus centralizmustól való eltérés“, vagyis annak a szabálynak a megszűnése, hogy „a párthatározat minden tag számára kötelező“, „olyan kormány uralma, amely a pártok felett áll“, „olyan állam kialakulása, amely a szocializmus humánus formájára kapitalista elemekkel átitatott szociáldemokráciára támaszkodik“. Számoltak továbbá esetleges gazdasági csodával, reformokkal, részleges újrakapitalizálódással és a Varsói Szerződésből való kilépéssel. Szélesebb viszonylatokban H. Kahn úgy gondolja a fejlődést, hogy Lengyelországban szupernacionalista és szovjetellenes rendszert vezetnének be, amely elszigetelné és meggyöngítené az NDK-t esetleg a Szovjetunió teljesen elvesztené a befolyását Kelet-Németország felett, a keleteurópai országok elhagynák a Varsói Szerződési, „süllyedne a morál1 Moszkvában, mivel a Szovjetuniót sarokba szorítanák, emellett szerinte a fejlemények minden kombinációja nagymértékben veszélyeztetné a szovjet állam és a rendszer létezését. Nem vagyunk olyan hiszékenyek, hogy higgyünk az imperialisták reményeinek valóra válásában. Csak céljaikat akartuk ezzel vázolni és rámutatni, hogy mi volt a szándékuk, és programjuk a hiszékenyek félrevezetésére. Sokakat meg is tévesztettek, akik nem ismerték fel az ellenforradalmi erők szándékát, amelyek még nemrég feszültséget, válságot teremtettek és felkelést szerveztek. Rá akartunk mutatni arra, hogy az imperialisták számolnak tévelygésükkel, és saját érdekeik elleni tevékenységre akarják őket felhasználni. Az irányvonal, amelyet a szocializmus ellenes erők az utóbbi időben kitűztek — „megszilárdítani saját pozíciójukat“ — azokból az előfeltételekből indul ki, hogy céljaikat valamikor a jövőben sikerül elérniük, amikor erre jobb előfeltételek alakulnak ki. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a párt jelenlegi vezetőinek képességei és népünknek az utóbbi időben szerzett keserű tapasztalatai biztosítékot nyújtanak arra, hogy céljaik sohasem valósulnak meg. De hogy ez így legyen, be kell fejezni a harcot azok ellen, akik elárulták a januári programot, és visszaéltek vele. Le kell számolni az opportunizmussal és a problémákhoz való pozitív hozzáállással és a válság alapvető okainak eltávolításával meg kell teremteni a párt sorainak szilárd egységét. A jobboldali és opportunista erők elleni harc befejezése, elsősorban azért fontos, mivel tudjuk, hogy a szocializmus elleni erőknek sohasem sikerült volna társadalmunkat válságba sodorni, ha éppen a jobboldaliakban és az elvtelen opportunistákban nem találták volna meg trójai lovukat, amelynek segítségével sikerült szétzilálniuk a párt sorait. Egyben azt is tudjuk, hogy a válság okai a dogmatizmus-szülte végzetes hibákban, a merevségben és a szocialista építés irányításában tanúsított tehetetlenségben gyökereznek. Hosszabb tanulmányozás és elemzés után ezeket a kérdéseket részletesebben lehet majd tárgyalni. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a jobboldali erők taktikájának és stratégiájának szemléleténél megállapítható, hogy a politikai helyzet Szlovákiában alapvetően más volt. Ezért szükséges ezekkel a sajátosságokkal külön foglalkozni. A jobboldali és szocializmus ellenes erők stratégiai és taktikai céljai lényegében nem különböztek a cseh és morva országrészekben működő erők céljaitól. Főleg azért, mert ezt a taktikát általánosságban az egész szocialista rendszer ellen dolgozták ki. ÁLMOK „SZLOVÁKIA EURÓPÁBA VALÓ VISSZATÉRÉSÉRŐL“ A hazai és külföldi reakciós erők az imperialista központok utasításaival összhangban már régen, tekintet nélkül a köztük fennálló ellentétekre, előkészítették „Szlovákia visszatérését Európába“, (vagyis Szlovákia kiszakítását a szocialista államok közösségéből). Kidolgozták a taktikát társadalmunk fokozatos és óvatos jobboldali eltolódására, a szocializmusból a kapitalizmusba vezető útra. Eszmei fegyvereik a rendszerek „öszszehasonulása“ a (szocializmus és a kapitalizmus közeledése), a szocializmus megújulására és humanizálására, demokratizálására szintéit törekvés, egybekötve a szocialista építés befeketítésével, a szovjetellenesség egybekötve „a függetlenségért és szabadságért“ vívott harccal és hasonló elméletek. Kvetko és társai s más Rómában székelő urak és „szabadságharcos“ messiások kijelentései éppen annyira nem voltak őszinték, mint Tigrid, Peroutka, Winter, Liehm, Volny és hasonszőrű társaik szavai. Hogy szándékaik nem sikerültek úgy, mint a cseh országrészben, az nem az ő akaratuktól függött. Szlovákiában is maximális erőt fejtettek ki a párt bomlasztására, a társadalmi és politikai rendszer szétzúzására. Nálunk is erejük teljes bevetésével igyekeztek a legkülönbözőbb elemekből kiformálni az ellenzéket, nálunk is a külpolitikai irányvonal ellen ágáltak és éket akartak verni közénk és a Szovjetunió közé. Tehát a jobboldal kiindulópontja nálunk és a Morván túl megegyezett. Tekintet nélkül arra, hogy a szocializmus és a kapitalizmus között könyörtelen küzdelem folyik, amely az osztályellentétekből fakad, E. Fri§ pl. azt állítja, hogy „a kommunizmus kísértete nem Európát járja körül (Marx idézet), hanem sorainkat (a párt sorait)“. Ugyanez a szerző, aki az európai szocializmus krónikus válságából indul ki, a csehszlovák válság okainak elemzése nélkül nyugtalanságát fejezi ki afelett, hogy akkori vezetőink minden módon igyekeztek belső folyamatainkat lokalizálni, szerény kezdeményezést téve a nemzetközi forradalmi mozgalomval való kapcsolatok megerősítésére. Hogy milyen irányban kell kifejteni ezt a kezdeményezést, erre azt a tanácsot adja: A sztálinizmus elleni jugoszláv felkelés az ötvenes években egyezik a mostani csehszlovák kezdeményezéssel, amely a szocializmus huzamos válságát akarja megoldani és ezzel hozzájárulni az erők új egyensúlyának megteremtéséhez Európában. (Folytatjuk) ség nem írható teljesen a mezőgazdasági üzemek számlájára. Számos szövetkezeti elnök vagy állami gazdasági igazgató kapott prémiumot, mert csökkentette az anyakocák számát. Aki viszont vonakodott ilyen intézkedésektől, megrovásban részesült. Jelenleg Lengyelországból kell behozni a malacokat, hogy elég sertéshúst biztosítsunk a lakosságnak, pár évvel ezelőtt viszont annyi malac volt, főleg a szlovákiai Járásokban, hogy nem volt rá vevő. A húsellátás javítására bizonyos intézkedések történtek, például Magyarországról hoztunk be nagymenynyiségű szemestakarmányt és főleg a baromfi gyors hizlalására vettük az irányt, mert a csibék pár hónap alatt elérik a vágósúlyt, ellenben a sertés és a marhahús termelés üteme jóval lassúbb. Ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szakemberei szerint, bár októberben már némi javulás lesz a húsellátás terén, az állandó javulás csak a jövő év első félévének végefelé lesz. Bár a húsellátás bizonyos állatállomány létszámcsökkentésével átmenetileg javulhatna, távlati szempontból azonban az ilyen megoldás ismét problémákat vonna maga után. Az állattenyésztésben tehát konszolidálódik a termelés, de amíg ez megvalósul, őrizkednünk kell a túlkapásoktól, nehogy régi módszerekkel, mint a múltban, ismét a szövetkezeti tagokat rövidítsük meg. A múltban ugyanis az volt az elv, hogy ha az egységes földművesszövetkezet nem teljesíti a sertéshús eladás tervét, akkor a tagok sem ölhetik le a háztájiban tartott hízóikat. Bizony, jönéhány földműves hízóját elvitték az állami beadásba, a család pedig az üzletben vásrolhatta a zsírt meg a húst. Ezt azért említem, mert az értekezleten elhangzott olyan javaslat is, hogy ismét ne kapjanak vágási engedélyt azok a szövetkezeti tagok, akiknek a szövetkezete nem teljesíti a sertéshúseladás tervét. Ha ez így lenne, a legnagyobb igazságtalanság történne a szövetkezeti tagokkal, mert amint a cikkünkben felhozott példák is bizonyítják, a mezőgazdasági politikában uralkodó szélsőséges megnyilvánulások, a kereslet és kínálat semmibe vevése, a piackutatás elhanyagolása, a felületes tervezés és a felsőbb szervek átgondolatlan intézkedései okozták a húshiányt. Tények, határozatok bizonyítják, hogy a mezőgazdasági üzemek parancsot kaptak az állatállomány csökkentésére, főleg az anyakoca állomány csökkentésére. A hiba tehát „fönt“ történt. Akkor miért az egyszerű szövetkezeti tagon akarják elverni a port?! Az utóbbi hetekben a járási mezőgazdasági társulások szerveivel sokat vitatkoztam az Egységes Parasztszövetség feladatairól. Többen azt állították, hogy nincs jövője a Parasztszövetségnek, illetve nincs munkaköre, vagy feladata. Viszont Lubomír Hulek írásából is az tűnik ki, hogy a parasztságnak nem volt és még ma sincs kellő autoritással rendelkező érdekvédelmi szervezete, amely bizonyos helytelen minisztériumi határozatokkal szemben állást foglalna a szövetkezeti parasztság érdekeiért. Lehet, hogy a vágási engedélyeket nem vonják meg, de ha erre mégis sor kerülne, elsősorban a Parasztszövetségek járási szerveinek, valamint helyi szervezeteinek kellene tiltakozni ilyen esetekben, főleg akkor, ha bebizonyosodik, hogy az illető szövetkezet tényleg felsőbb nyomásra, utasításra csökkentette sertésállományát. Nagyon kell vigyáznunk, hogy a mezőgazdaságban ne kapjanak újra teret a régi direktív jellegű intézkedések. Ma már joggal mondhatjuk, hogy odaadó szövetkezeti parasztságunk önfeláldozóén dolgozik a közös gazdaságokban és a Parasztszövetségek helyi szervezetének minden erejükkel arra kell törekedniük, hogy a szövetkezeti parasztok megfelelő szociális és kulturális követelmények között végezhessék munkájukat. Nem engedhetjük meg, hogy a mezőgazdaságban történő sok átszervezésnek és hullámzó politikának a becsületesen dolgozó tagok igyák meg a levét. Bállá József SZABAD FÖLDMŰVES 1989. október 11. 3
