Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-12 / 28. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK Ahol a szakemberek intézkedése mindenkire kötelező Mikrobuszunk ezúttal a Zsdanov kolhoz irányába robogott. Érdeklődésünkre — hogy messzire van-e — vezetőnk megnyugtatott, csak a szomszédságba megyünk. Amikor a busz megkezdte a harmadik órát, kérdő tekintetünkre enyhén mosolyogva biztosított bennünket, hogy rövidesen ott leszünk. Hát igen, az -a bizonyos szomszédság „mindössze“ kétszáz kilométerre volt állomáshelyünktől Krasznodartól. A családias fogadtatás kis idő múlva feledtette velünk a hosszú utat. Csoportunkat személyesen Alekszander Alekszandrovics Mamonov elvtárs, a Szocialista Munka Hőse fogadta. Már tizennégy esztendeje a kolhoz elnöke. A magas kitüntetésről persze csak véletlenségből, kerülő úton vettünk tudomást. Az elnök irodájában a rögtönzött értekezleten a vezetők és a szakemberek őszintén, készségesen válaszoltak kérdéseinkre. Arról értesütlünk például, hogy ez a kolhoz 7800 hektár mezőgazdasági, illetve 6800 hektár szántóterületen gazdálkodik. Növénytermesztése sokrétű, s mondhatjuk, hogy az állattenyésztéssel együtt erősen szakosított. A gazdaság növénytermesztése többek közt vetőmagtermesztéssel is foglalkozik. A legutóbbi öt esztendőben gabonafélékből 36,5 mázsás hektárátlagot értek el, tavaly pedig 37 mázsát. Búzából 36,4 mázsa volt az ötesztendös átlag, tavaly azonban 36,2 mázsát takarítottak be hektáronként. Évente 11000—12 000 tonna közt mozog a kolhoz gabonatermése. Ökonőmusaink az adatokból könnyűszerrel kiszámíthatják, hogy a Zsdanov kolhozban milyen területet foglal el a gabona. A kolhoz évente rendszerint 7000 tonna gabonát ad el a felvásárlóknak, a megmaradtból fedezi a takarmányszükségletet, biztosítja a vetőmagot, s a tagoknak munkaegységre járó természetbenit és feltölti a tartalékalapot. A vetőmagot fémzárolt, garantált állapotban adja az állami felvásárlóknak. Felel a vetőmag fajtaazonosságáért, biológiai, vegyi és más tulajdonságaiért. A kolhoz a Bezosztája, újabban az Auróra s a Kaukaz búzafajtákat is termeszti. A két utóbbit idén aratják elsőízben. Azért vetették, hogy legyen őszre kitűnő vetőmagjuk. Előbb említettem, hogy milyen hektárhozamot érnek el gabonafélékből, illetve búzából. Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy nem is oly régen csak 22 mázsás hektárátlagot adott náluk a búza. Lukjanenko akadémikus azonban hozzásegítette őket a magasabb eredményekhez, s a jövőben már 50 mázsás hektárátlagot terveznek búzából. A növénytermesztők aránylag jó eredményt érnek el kukoricából (50 q/ha) és cukorrépából (374 q/ha). A kolhoz 1600 tehenet tart, hogy kellő mennyiségben rendelkezhessen szervesanyaggal. Az állatok részére 600 hektáron termeszt lucernát. A tejhasznosság is jónak mondható. Az évi tejátlag huzamosabb ideje 3200 kg. A baromfitartásra azonban csak az utóbbi években tértek rá. Leginkább a tojókat kedvelik, de más baromfit is hasznosnak mondanak. A tojók száma túlhaladja a 60 ezret. Anyasertésekből és hízókból csak annyit nevelnek, amennyi saját szükségletük fedezésére kell. A Szovjetunióban a kolhoz és a falu egy és ugyanaz. Az ott élők közül majdnem mindenki a kolhoz valamelyik létesítményében szorgoskodik. Zsdanov kolhozfalu 2500 személyből álló lakosságát tizenegy apró település képezi. A központban korszerű lakóházakat építenek. A közművesítés egyre folyik. Az említett településekből kezdetben négyet s újabban kettőt likvidáltak, illetve lakosságát a központba telepítették, öt településen még folyik az élet, de rövidesen onnan is a központi faluba költöztetik az embereket. A kolhoz évente 350 ezer rubelt költ házépítésre és közművesítésre. Jövőre például bevezetik a gázfűtést minden lakóházba. A megmaradt településekről a központba bejáró tanulóifjúság számára a kolhoz diákszállót építtetett. Az elnök arról is tájékoztatott, hogy a kolhoznak 1200 tagja van, de az idősebbekkel együtt jóval nagyobb a létszám. Kíváncsian tettük fel a kérdést, miből élnek a többiek. Láttuk, hogy a kérdés helyénvaló volt, mert tüstént választ kaptunk rá. Az embereket nemcsak a növénytermesztő és állattenyésztő munkában foglalkoztatják, hanem másutt is, ahol munkaerőre van szükség. Szerveztek például egy kolhozközi építővállalatot, a környező mezőgazdasági üzemek bevonásával. Az ott dolgozó embereket különféle építkezéseken foglalkoztatják. A Zsdanov kolhoznak közel hatszáz nőtagja van. Mindannyiukat a mezőgazdaságban csak nyáron alkalmazhatják. Ezért úgy igyekeznek kiépíteni a falut, hogy a fölösleges munkaerőt a szolgáltatásban helyezzék el. Meg kell említenem, hog’y a kolhoz szakgárdájában is számos nőt láthattunk. Maria Abramova Bojka elvtársnő például az egyik állattenyésztő farm vezetője. Külön meg kell említeni még azt is, hogy a kolhozban emberséges módon bánnak a munkában megöregedett tagokkal. Jelenleg 350 nyugdíjas kap állami segélyt, de a kolhoz is segíti őket. Bevételének tekintélyes hányadát, 4,5 százalékát, szociális célokra használja. A nyugdíjasoknak 30—35 ár háztáji földterületet ad, s ahol nincs munkaképes személy a családban, a kolhoz költségén művelik meg a háztáji földet. Többen azonban csak 15 ár háztájit igényelnek. Az idős nyugdíjasok vagy rokkantak és a dolgozó tagok ingyenesen kapják a villanyvilágítást, a fűtőanyagot, s minden egyes család számára bevezetik a vezetékes rádiót. Az idő-Alekszander Alekszandrovics Mamonov elnök, a kolhoz állatorvosának társaságában sek jutányos áron kapnak kenyérgabonát és abrakot. Ingyenes az üdültetés és más szociális juttatás. A nyugdíjaztatási életkor nagyjából hasonló, mint nálunk. A Zsdanov kolhozban a számára kimért háztáji területen mindenki tetszése szerint termelhet zöldséget stb., esetleg fásíthatja a földterületet. A belterületen rendszerint zöldséget, a külterületen — a falun kívül — pedig mást termel, amit éppen jónak lát. Nagy előny, hogy a nyugdíjasok tovább is dolgozhatnak a kolhozban. Van azonban a Zsdanov kolhozban és a Szovjetunió más mezőgazdasági üzemeiben egy nagyon jó vonás. Mégpedig az, hogy azokat az egyéneket, akik nagy érdemeket szereztek az építésben vagy a munkában, a kolhozokban külön értékelik. A Zsdanov kolhoznak 42 ilyen nyugdíjasa van, akiknek a plenáris ülés a Kiváló Kolhoztag címet adományozta. Ez természetesen havonkénti külön pénzjuttatással jár az illetők élete végéig. A havi összeg 18—20 rubel közt ingadozik. Az összeg talán nem nagy, de a cselekedet annál inkább. Más gazdaságokban, ahol jobbak az eredmények, természetesen tekintélyesebb összeget fizetnek a kiváló kolhoztagoknak. A Zsdanov kolhoz a közepes gazdaságok közé tartozik, s az emberek kényelme érdekében sok mindent kell még tennie, ami rengeteg pénzbe kerül. A sok létesítményen kívül a kolhoznak óvodája és bölcsődéje Is van. Igaz, azelőtt, amikor gyengébbek voltak a kereseti lehetőségek, ingyenes volt az ellátás, most pedig a családok is hozzájárulnak egy minimális összeggel. A havi átlagkereset elég jó. A múlt esztendőben a traktorosok átlagban 137, a gépesítésben dolgozók 118, a fejők 162, az etetők 143, a gyalogmunkások pedig 118 rubelt kerestek havonta, de akadtak olyan fejőnők is, akiknek keresete több mint 250 rubel volt. Az arányok kedvéért meg kell említenem, hogy a vezető dolgozók és a szakemberek havi keresete 80—100 rubel közt ingadozik. Ezek természetesen a szakszerű irányításból eredő többtermelés esetén prémiumot is kapnak. A kolhoz gépparkja 70 különféle traktorból, 49 kombájnból (ebből 20 a gabonakombájn), 36 tehergépkocsiból és más hozzávaló felszerelésből áll, s így a mezei munkákat úgyszólván teljes mértékben gépesítették. A falubeli fiatalok közül évente sokan befejezik iskolai tanulmányaikat és jelentkeznek a kolhozba. Többen azonban mezőgazdasági közép-, vagy főiskolára mennek állami költségen. Számos tag távúton szerzi meg a magasabb képesítést. A faluban 60 személynek van magasabb végzettsége, s közülük 32 a termelésben dolgozik. Az új kolhoz alapszabályzat tervezet a Zsdanov kolhozban is élénk vita tárgyát képezte. Időszerűnek tartják kibocsátását, mert a régi alapszabályzat már elavultnak bizonyult. Sok új vonás található benne, azokban konkretizálják mindazokat az alapelveket, amelyek az irányítás demokratikusabb módszereinek hordozói. Megkérdeztük, melyik módozatot tartanák helyesebbnek a vezetőség választásánál a titkos, vagy a nyílt szavazást. A kérdésre azt válaszolták, hogy azt a módozatot, amelyet a tagság többségi szavazattal elfogad. Ez a helyes, mert nehogy azt higygye valaki, hogy a Zsdanov kolhoz élén megmaradhatna olyan vezető, aki nem él a tagság bizalmával. Taggyűlést egybehívni egy ilyen nagy létszámú gazdaságban szinte lehetetlen. Ezért úgy döntöttek, hogy csoportonként választanak egy-egy küldöttet, aki rendszerint tíz kolhoztagot képvisel a plenáris ülésen, vagyis a dolgozók tanácsában. Ebben a szervben kerül megvitatásra minden, ami a termeléssel összefügg. Az elnököt és a vezetőséget azonban maga a tagság választja. Szükséges megemlíteni még azt is, hogy a kolhozban nagy tiszteletben tartják á szakemberek tanácsait, szakmai irányelveit.,Intézkedésük a vezetőség és a tagság részére egyformán kötelező. Ennek fejében a szakemberek teljes mértékben felelősek a rájuk bízott szakaszokért. Takarmányfélékből teljesen önellátók. Az állatok részére a nagyértékű alapanyagot egyrészt a „Kombikrm“től, az állami takarmánykeverő vállalattól, az általuk szállított szemesgabona ellenében, másrészt saját keverőüzemükből biztosítják. Megjegyzésük szerint még két esztendő kell, és elárasztják gabonával, főképpen búzával a környéket, mert a nagyobb hozamú vetőmagfajták ezt lehetővé teszik, másrészt ipari trágyaszereket is korlátlan mennyiségben kaphatnak. A kolhoz tagjai politikai és szakmai ismereteinek fejlesztésével is törődnek. Különféle előadásokat tartanak, és 800 politikai, valamint szakmai folyóiratot és újságot is járat a kolhoz saját költségén. A lakosság azonban megközelítőleg annyi újságot és szaklapot fizet elő, mint amennyi felnőtt tagja van a kolhozfalunak. Ez is bizonyítja a szovjet ember tudásszomját és azt, hogy szabad Idejét valóban hasznos olvasással tölti le. HOKSZA ISTVÁN A tarlóhántás időszerű kérdései Számos mezőgazdasági üzem az aratás alkalmával a szemtermés gyors betakarítását tartja szem előtt, míg a szalmabehordást másodrendű kérdésnek tekinti. A termelők itt követik el a legnagyobb mulasztást. Ugyanis tudnunk kell azt, hogy az egyéves, valamint az áttelelő gyomnövények aratásra gazdagon megterítik a talaj felületét kipergett magjaikkal, amelyek ha hosszabb elfekvés után kerülnek a talajba (függetlenül a tarlóhántás mélységétől) csírázni nem fognak, de csíraképességük megőrzése mellett konzerválódnak és állandó veszélyeztetőivé válnak a kultúrnövényeink gyomosodásának. Mindig azok a gyommagok csíráznak majd, amelyek egy-egy talajforgatásnál a mérhetetlen készletből felszínközeibe kerülnek. Ennek megakadályozása érdekében a talaj felületére kipergett gyommagokat a gabona learatása után azonnal sekélyen (6 cm körül) leszántsuk, csírázásra kényszeresük, vagy csírázás nélkül az itt élő baktériumok korhasztó hatásának vessük alá. Lényeg az, hogy a talajba újabb gyommag ne jusson. Így a talaj műveleti rétegében elhelyezhető magvakat fokozatosan felszínre hozzuk és elpusztítsuk. Azt hiszem nem árt megismételni, milyen mérhetetlen mennyiségű gyommag található talajainkban ha a tarlóhántás és gyomirtás problémáját komolyan akarjuk venni. A Nyítraí Mezőgazdasági Főiskola földművelésügyi tanszéke is sokszoros gyommagvizsgálat alapján I ha területen 0.25 cm mélységben 7—800 millió, sőt 1 milliárdot meghaladó gyommagmennyiséget talált. Ezeknek 70 százaléka csíraképes volt (a gyomok csíraképességüket fajtájuk szerint 3—50 évig is megőrzik). Ha a tarlóhántást mélyen végezzük, úgy a leszántott gyommagvakat úgyszólván csíraképességük megőrzése mellett konzerválják. Az elkésve végzett tarlóhántásnál a gyommagvak maghéja az időjárás hatására még a talaj felszínén megvastagszik és ellenállóvá válik a talajbaktériumok gyomkorhasztő hatásával szemben. Az ilyen megvastagodott héjú magvak, függetlenül a tarlóhántás mélységétől, a hántás évében már nem csíráznak, így elgyomosítják talajainkat. Hogy a baktériumok gyommagkorhasztó, ún. biológiai hatását kellően megértsük, pár szóval ismertetem azt a folyamatot, mely a helyesen végzett (6cm-es) tarlóhántásnál bekövetkezik és a gyomirtásban az oroszlánrészt viszi. A sekélyen (6 cm mélyen) leszántott és lehengerezett tarlószelvény térfogata nagyobb, mint az alatta elfekvő, nem szántott talajszelvényé, ami a nyári forró időjárás mellett — különös tekintettel a nappali erős felmelegedésre, éjjeli lehűlésre — nagy hőingadozást eredményez a talajban és a gyommagvak héján apró, mikroszkópikus hajszálrepedéseket idéz elő. A talaj felszíni rétegében élő aerób (levegőt igénylő) korhasztó baktériumok e hajszálrepedéseken behatolnak a mag belsejébe és ott annak „endszperm“ rétegét a csírával együtt elpusztítják. Az ilyen talajban mindig feltalálható a visszamaradt üres maghéj. Ha ezt a biológiai tevékenységet biztosítani tudjuk, úgy valóra váltottuk az annyira óhajtott biológiai gyomirtást. Ezek után a talaj bármilyen mélységben nyugodtan forgatható, mert ott csíraképes mag leszántásától nem kell félnünk. Ha a tarlóhántást mélyebben (10— 12 cm-re) vagy elkésve végeztük, a biológiai gyomirtás lehetetlenné válik, így magunk járulunk hozzá talajaink elgyomosításához. Az elmondottakból kitűnik, hogy a gyom elleni védelem kapcsán mindig csak gyommagról és gyommagfertőzési veszélyről beszéltem, holott a tarlóhántással gyomirtást is végzünk, vagyis magát a kikelt gyomnövényeket is elpusztítjuk. E téren nincs különösebb nehézség, mert a gyomok pusztítását, függetlenül a szántástól, is biztosítani tudjuk. A legnagyobb nehézség a gyom elleni védekezésben mégis azoknál a gyomoknál fordul elő, amelyek generatív és vegetetív úton szaporodnak. Itt nemcsak a magokat kell elpusztítanunk, hanem a földalatti szárrészek vagy gyöktörzsek fejlődési csomóit, ami 6 cm-nél mélyebben (kb. 10 cmre) helyezkedik el a talajban. Ezen elgondolásból kiindulva terveztem egy őt ekevasú tarlóhántó ekét, amelynél minden eke után az ekevassal azonos szélességű hidraulikus úton talajba vitt és szilárd száron elhelyezett vágókés helyezkedik el. E vágótestek feladata, (kb. 14 cm mélyen járnak a talajba) — a 6 cm mélyen szántó ekevassal szemben — elvágni a gyöktörzsek és föld alatti szárrészek útján szaporodó áttelelő gyomok föld alatti részét oly mélységben, hogy az azokon elhelyezkedő rügyek ne hajthassanak ki újra, s így további szaporodásuk lehetetlenné váljon. A tarlóhántás hatásos feladatának elengedhetetlen feltétele a hántás utáni azonnali hengerezés, lehetőleg gyűrűs hengerekkel. Ha a talaj tarlóhántásához még nedvesebb s nem alkalmas a hengerezésre, csupán addig várjunk ezzel a munkával, amíg a talaj felszikkad, s hengerezhető lesz. Kivételt csakis a nagyon kötött jellegű talajokon tegyünk, ahol a hengerezés levegőtlen környezetet teremtene és befullasztaná a gyommagvakat. Itt a fogasolás lesz helyénvaló. Minden más esetben a fogasolás nem indokolt és felesleges agrotechnikai művelet, mely növeli a termelési költséget. Tarlóhántás hengerezés nélkül roszszabb, mintha egyáltalán nem végeztük volna el. Azon észrevételek magyarázata, amit a gyakorlatban hallunk, hogy a sekélyen végzett tarlóhátnás után a következő szántás nehéz és hantos, nem helytálló. Magyarázata az elkésve végzett tarlóhántás, melyből a talajnedvesség már kipárolgott, vagy az a további folyamat, hogy a talaj hajszálcsövessége révén az alsó szántatlan rétegből is kipárolgott a víz és a talaj ténylegesen mélyebb rétegig kiszáradt. Ha a tarlóhántást sekélyen, eke után végeztük és azonnal lehengereztük, nem kell félnünk az alsó (nem szántott) talajréteg kiszáradásától, mert az alászántott tarlómaradványok szigetelő réteget képeznek a szántott és szántatlan réteg között. A talaj csekély vízkészletének megőrzése a nyári csapadékmentes és magas hőmérséklettel bővelkedő időszakban igen fontos, nem annyira a gyommagvak csírázásának bizotsítása, mint inkább a talaj mikroorganizmusainak léte és működése szempontjából. A tarlóhántás idejének és mélységének megállapítása tehát döntő jelentőségű, elsősorban a főfeladatok biztosítása céljából, de nem alábecsülendő az állati kártevők elleni védelem, a talaj biológiai életének felújítása, az esetleg lehullott csapadék jobb felvétele a talaj hőmérsékletének szabályozása és előkészítése szempontjából. Egyszóval a tarlóhántás nélkülözhetetlen agrotechnikai művelet, melynek megvan a maga határozott célja, s melyet semmiféle más agrotechnikai művelettel helyetesíteni nem lehet. Szakszempontből teljesen helytelen, ha a tarlóhántási költségek megtakarítása céljából pl. az istállótrágyát egyenesen a tarlóra hordjuk és azt középmély szántással buktatjuk. Az ilyen talajt menthetetlenül elgyomosítjuk és kiszárítjuk. Hátrányait éveken keresztül érezni fogjuk. Felmerül még az a kérdés,'hogy a tarlőhántást milyen gazdasági eszközökkel végezzük. Ez sok körülménytől függ. Elvül fogadjuk el, hogy olyan gazdasági eszközt válasszunk, mely az adott viszonyok között legjobb és leggyorsabb munkát tesz lehetővé. E célból nem nélkülözhető az éjjeli műszak beállítása sem, mert az aratás teljesítménye gyorsabb, mint a tarlőhántásé. Ezáltal éjjeli műszak nélkül bekövetkezhet az annyira káros és fenntebb tárgyalt lemaradás. A tarlóhátnás végezhető: ekével, tárcsás hántőval, kultivátorra, rotavátorral, nehéz fogas boronákkal. Mikor alkalmazzunk forgatással egybekötött tarlóhántást és mikor csak talajporhanyítót, kultivátort, vagy fogast, az a körülményektől, de elsősorban a talajtól, annak összetételétől függ. Pl. futőhomok és tőzegtalajoknál, amelyek széleróziónak vannak kitéve, a szél káros hatása ellen a megmaradó szár- és gyökérmaradványokat használjuk fel a föld elhordása ellen. Azok megőrzésénél kultivátor, illetve borona biztosít talajnedvesség megőrző és gyommagvakat sekélyen alátakarő hatást. Minden nehezebb jellegű talajnál, s főleg szikes talajokon a forgatással egybekötött tarlóhántás nélkülözhetetlen. A jól végzett tarlóhántás igen jelentős tényezője agrotechnikánknak és nagymértékben hozzájárul a gyom elleni védelemhez. Dr. FRIDECZKY ÁKOS, egyetemi tanár, gazd. mérnök SZABAD FÖLDMŰVES J 1969. július 12.
