Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-27 / 39. szám
BEL- ÉS KÜLPOLITIKA HÍKEK 9 A New York i ENSZ-palotában a hivatalos napirend mellett félhivatalos tárgyalások is folynak. A legfontosabbak közé tartozik Rogers amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter többszöri találkozója. A néhány hónapja kötött megállapodásról folyik a megbeszélés, amikor megegyeztek abban, hogy megkezdik a nukleáris fegyverek korlátozását célzó hivatalos tárgyalásokat. A két külügyminiszter egyetértett abban, hogy további erőfeszítéseket kell tenni e közös álláspont kidolgozására. 9 Gromiko tanácskozott Brandt nyugatnémet külügyminiszterrel is a két ország kapcsolatairól és az ENSZ napirendjén szereplő kérdésekről. 9 Nixon elnök beszéde, melyet nagy várakozás előzött meg, általános csalódást kellett. Még az amerikai sajtó szerint is csupán Ismételgetése volt a 24. közgyűlés terítékén szereplő kérdésekkel kapcsolatos régi amerikai politikának. Hiányoztak belőle a konkrét javaslatok arra vonatkozólag, hogy az USA nagyobb erőfeszítéseket hajlandó tenni az ENSZ békére irányuló munkájának megkönnyítésére. 9 A háborús bűnök nem évülhetnek el. Ilyen határozatot hozott a náci háborús bűnösök üldözésére alakult csehszlovák kormánybizottság hétfőn megtartott ülésén. A bizottság tagjai egyhangúlag elítélték a nyugatnémet parlamentnek júniusban hozott határozatét, amely kimondja, hogy a náci háborús bűnösök által elkövetett gyilkosságok a Német Szövetségi Köztársaságban 30 év után elévülnek. Felejthetetlen találkozás A nagy emberek egyszerűsége, közvetlen emberi magatartása minden méltatás, újságírói portré ezerszer megszokott adaléka. Tegyük hozzá, hogy a legtöbbször érdemtelenül, mert az igazság helyett inkább az újságíró előlegezett szimpátiáját jelzi. Egyszóval nem nagyon hiszek ebben az állandóan ismétlődő jellemzésben, és ezért lepett meg annyira Ho Si Min környezetében töltött néhány óra, amikor abban a szerencsében részesültem, hogy láthattam, kérdéseket tehettem fel, hallgathattam válaszát és megfigyeltem azt a szerény, de varázsosan megnyerő mosolyt, amely alaptermészete volt ennek a nagy embernek. Már jóval elmúlt hetven éves Ho Sl Min, amikor az ötvenes évek végén itt járt nálunk, és többek közt meglátogatta Csallóköz egyik földművesszövetkezetéi is. A látogatás befejezése után mi, újságírók egyhangúan megállapítottuk, hogy ez az alacsony, törékeny, tipikusan ázsiai ember mindnyájunkat meghódított és nagyon elfogult antikommunistának kell lennie ahhoz valakinek, hogy kivonja magát varázsa álól. Mi a titka a szimpátia-keltés ilyen elemi erejű birtoklásának, amely át tudja törni még a leghidegebb, legszárazabb egyén elzárkózottságát is. A természetes, nem megjátszott egyszerűség, amely mögött egy célratörő harcos egyéniség húzódik meg. Ezzel az egyszerűséggel és közvetlenséggel töri át a korlátokat, amikor az egyszerű szövetkezeti dolgozóval beszél, amikor nem a mester, hanem a tanítvány szerepét vállalja. Részletesen elmondatja valamelyik termelési eljárás különféle fogásait és hálás tekintettel, meleg kézfogással nyugtázza. De mindez egyedül kevés lenne ahhoz, a mindenkor megnyilatkozó tisztelet mellett szeretetet is éreztessen maga iránt. Mert el kell mondanom azt is, hogy a csallóközi szövetkezett tagok nagy tisztelettel fogadták Ho apót, de ezt a mély tiszteletet rövid néhány percnyi ismerkedés után a szeretet légköre váltotta fel, amely aztán végigkísérte az egész látogatást. Van azonban egy másik jellemző vonása e nagy egyéniségnek, és azt hiszem, hogy egyént vonzerejének ez a másik titka. Á kedves, és sokszor huncutul népies humor. Emlékszem rá, hogy a szövetkezett házban rögtönzött gyűlésen az agronómus egy remekbe hímzett asztalterítőt akart átnyújtani a vendégnek. Ho apó azonban az agronómus és a jelenlevők megrökönyödésére, nem vette át a térítőt ellenben megkérdezte: „Ezt te hímezted?’ A zavarba jött férfi elmondta, hogy a térítőt a szövetkezett asszonyok készítették az elnök elvtárs számára. — No látod, ne büszkélkedj idegen toliakkal. A térítőt csak az asszonyoktól fogadom el. — Amt aztán meg is történt. Egy tűzről pattant csallóközi menyecske cuppanós csók és a jelenlevők percekig zúgó tapsa közepette átadta a remek ajándékot. A másik eset sem kevésbé jellemző. Egyszerű uzsonnát tálaltak a váratlan vendégnek és aggódva lesték, vajon ízlik-e Ho apónak. Egy bátrabb vezető meg is kérdezte: „Hogy ízlett az elnök elvtársnak a kolbász és a friss kenyér?" — Kitűnő volt, elvtársam — válaszolta Ho St Min — és ha ezt én mondom, ez nagy dicséret. Nem azért, mert köztársasági elnök vagyok, hanem azért, mert évekig szakácskodtam egy tengerjáró hajón. Tehát egy kicsit értek a szakácsmüvészethez. — A nevetés és a lelkes taps természetesen most sem maradt el. A határjárás során beállt a két és fél méter magas kukoricába és hamiskás mosollyal megjegyezte: „Látjátok. ez a kukorica még nálam ts nagyobbI" Ilyen ember volt Ho Sl Min a hős vietnami nép bálványozott vezére, a nemzetközi munkásosztály egyik legnagyobb egyénisége. Soha sem felejtem el ezt a találkozást. Nagy Ember volt és itt az ember szót nagybetűvel kell írni. P. E. ÁKOST és a gazdaság-stmktnrális problémái! A gazdaságilag fejlett országok gazdasági fejlődése a második világháború után új formát ölt magára. Azt tapasztalhatjuk, hogy a társadalmi termelés és az anyagi jólét növekedése nemcsak a termelő eszközök terjedelmének gyorsütemű fejlesztésétől függ. A gazdasági fellendülésre és a fogyasztás színvonalának növelésére egyre jobban kihat a fogyasztási eszközök gyártása is és az észszerű-objektívan szükséges — nemzetközi munkaelosztás. A termelő erők keretén belül jelentősen változik az ember szerepe is. Amíg a múltban az ember a termelés közvetlen hordozója és végrehajtója volt, addig ma egyre a gépesített és automatizált termelési folyamatok irányítójává és szervezőjévé válik. így nyilvánvaló, hogy az ember anyagi és szellemi szükségleteinek a bőséges biztosítása a társadalmi termelés elsőrendű feladata. Elemezzük ezért a szocialista országok gazdasági-politikai integrációs egységén belül (KGST) a fogyasztás színvonalát és a fogyasztási eszközök termelésének aktuális kérdéseit. Az elmélet ég a gyakorlat Csehszlovákia és más szocialista országok húsz éves gazdasági fejlődése arra vall, hogy a társadalmi termelés szférájában nem szenteltünk kellő figyelmet a fogyasztási eszközök termelésének. A gazdaságfejlesztési koncepció azonos volt nagyvonalakban az összes KGST tagállamokban. A termelő eszközök egyoldalú fejlesztése Marx Károly által feltárt, de sajnos egyoldalúan alkalmazott törvényszerűségből ered. Ez a törvényszerűség abból indul ki, hogy a zavarmentes újratermelés előfeltétele a termelő eszközök gyorsabb fejlesztése, a fogyasztási eszközök előtt. Mi ezt a törvényszerűséget (amely egyébként érvényes, és a kapitalista gazdasági rendszerek is respektálják) egyoldalúan, dogmatikusan maKÖSZÖNETNYILVÄNlTÄS Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik szerkesztőségünk állami kitüntetéséhez gratuláltak és jókívánságokat tolmácsoltak. ígérjük olvasóinknak, hogy továbbra is igényükkel összhangban szerkesztjük lapunkat. Arra törekszünk, hogy a Szabad Földműves a csehszlovákiai magyarságnak kellemes és hasznos hétvégi olvasmánya legyen. SZERKESZTŐSÉG gyaráztuk és alkalmaztuk. Egyoldalúan fejlesztettük a nehézipart, a gépipart, a bányászatot stb. A termelés eredményeit acélban, vasban és szénben mértük. Erre a gazdasági koncepcióra vallanak a statisztikai adatok is: A szocialista országok ipari termelésének fejlődése (arányszámokban kifejezve, 1960 = 100) Termelő- Fogyasztási Ország eszközök cikkek 1967 Bulgária 249 197 Magyarország 168 176 Románia 265 204 NDK 154 143 Szovjetunió 191 159 Csehszlovákia 154 139 Az egyoldalú gazdaság-fejlesztési koncepció azonban a KGST keretén belül Is problematikus. Az egyes tagállamok termelésének szakosítása napjainkig csak óhaj marad. A gazdasági fejlesztést a tagállamok a kitűzött irányvonalak mellett is saját elképzeléseik alapján valósították meg. így sajnos, napjainkig sem alakult ki a KGST-keretén belül a termelő eszközök kiegyensúlyozott piaca. Az egyes tagállamok a legjobb gyártmányaikat a világpiacon értékesítik a szabad valuta megszervezése végett. A világszínvonalú termékek gyártása a viszonylag alacsony koncentráció mellett nem győzi fedezni a keresletet. S így kezdődik az egyensúly megbomlásának hosszú láncolata. A nehézipari koncepció további hiányossága a termékek színvonalában és összetételében van. A mai modern ipari koncepció egész más anyagokra van alapozva, mint pl. 10 évvel ezelőtt. Forradalmi változás állt be ezen a téren is. Az acélt, a vasat és a szenet helyettesíti a nyersolaj és a petrochémia műanyag termékei. Ezzel mi sajnos a múltban nem számoltunk. A termelő eszközök gyorsabb növekedésének következményei jelentősen kihatnak a fogyasztás színvonalára és összetételére. A következő táblázat adatai visszatükrözi fejlődésünk hiányosságait és fogyasztásunk színvonalát. A fogyasztási eszközök színvonala N £ g l’fs “ 1«£3--ns2-§ “£ EoS ” SS® 5 j* o> O' aS“ KS-íSSiSi Bulgária 43,4 1 504 Magyarország 50,6 8 1142 NDK 61,5 34 2300 Lengyelország 51,5 7 915 Szovjetunió 41,4 4 960 Csehszlovákia 63,0 29 1814 NSZK 66,4 157 1954 Nagybritánnia 74,1 156 2524 USA 99,6 364 3699 Franciaország 93,8 - 182 1420 * 32 A hosszú élettartamú cikkek fogyasztása, mint személyautó, televízió, mosógép stb. 1965, vagyis a fenti kimutatás érvényessége óta lényegesen emelkedett a szocialista országokban. (A szerit, megjegyzése.) A feltüntetett számokból kitűnik a hosszú élettartamú eszközök fogyasztásának alacsonyabb színvonala a szocialista országokban. Hasonló eredményekhez jutunk a lakások, a jégszekrények, a mosógépek, a rádiók és egyéb cikkek terén. Érdekes megfigyelni a lakosság fogyasztásának struktúráját. Csehszlovákiában egy átlagos lakos kiadásainak összetétele a következő: 52 % élelmezési szükségletek 32 % ipari cikkek szükséglete 16 °/o szolgáltatások A nyugati fejlett ipari államokban a kiadás struktúrája a következő 25—30 °/o élelmezési szükségletek 38—40 % ipari cikkek szükséglete 30—37 % szolgáltatások A kereslet és a kínálat Örömmel tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi években a szocialista országok rendkívül erőfeszítéseket tesznek a különbségek kiegyenlítése érdekében. A lemaradás azonban jelentős és a kiegyenlítés nem egy-két év kérdése. A fejlett ipari országok tapasztalatai arra vallanak, hogy a népgazdaság belső gazdasági egyensúlya, illetve a kínálat és a kereslet egyensúlya elsődleges feltétele a stabil és racionális gazdasági fejlődésnek. Olyan gazdasági rendszert kell kiépítenünk, ahol a termelési eredményeket és a társadalmi szükségleteket a piac mechanizmusa egyezteti öszsze. Csak így tudjuk minél hamarabb behozni a lemaradást és kiegyensúlyozni a nem kívánatos gazdasági ingadozásokat. TÓTH ENDRE A jobboldali erők taktikája SZAPORODNAK AZ ÍGÉRETEK — Nö AZ ARÄNYTALANSÄG Az ötvenes évek végén két feladat állt előttünk. A XII. kongresszus szellemében és saját tapasztalatainkból kiindulva, eltávolítani és helyrehozni a hibákat, amelyek az ötvenes években történt torzulások következtében bekövetkeztek, és helyes választ adni arra a kérdésre, hogyan menjünk tovább, milyen irányban és milyen úton fejlesszük tovább szocialista társadalmunkat. Ezek a feladatok megfontoltságot, elvi szilárdságot és bátorságot követeltek meg pártunk vezetésétől és minden olyan erő mozgósítását, amely képes ilyen alapvető program kidolgozására. Sajnos, a jól megalapozott elemzés és az optimális program kitűzése helyett olyan programot dolgoztak ki, amely ugyan nem nélkülözte a helyes következtetéseket és a nagy Ígéreteket, de egyben megalapozta a hibás lépések és intézkedések egész sorát. Ebben a dologban a ml fejlődésünk lényegesen különbözik a többi szocialista államokétól. A 3. ötéves tervet meg kellett hosszabbítani sőt megerősödött az extenzív fejlődés, ugyanakkor, amikor a munkaerő forrás főleg a fontos ágazatokban teljesen kimerült. Megmaradt az elavult ágazati szerkezet és nem vettük tekintetbe a keletkezett aránytalanságokat. Nem csoda, hogy egy év alatt nemcsak a 3. ötéves terv omlott öszsze, de egész népgazdaságunk válságba jutott. Mint a többi szocialista állam példája is mutatja, (még a fejlett népgazdasággal rendelkezőké is), a fő okok nemcsak az adott gazdasági irányításban voltak, hanem az alapvető 2. gazdasági törvényszerűségek és öszszefüggések mellőzésében is. A fő vétkes Novotny és csoportja, mert ők nem tágítottak a fejlesztés túl magas és ésszerűtlen ütemének követelményétől és sürgették a felelős népgazdasági szerveket, amelyek ilyen nyomás elől meghátráltak. Novotny alkalmatlansága a következmények felismerésére — még akkor is, amikor efre figyelmeztették — össze volt kapcsolva diktátoroskodással és opportunizmussal, mert előnyben részesítve a személyes tekintélyt, meghátráltak a tradíziós monopóliumok és az előnyben részesített ágazatok követelései előtt, bár ezek fenntartották az elavult gazdasági szerkezetet. A GAZDASÁGI hanyatlás SÚLYOSAN ÉRINTI A DOLGOZÓKAT A gazdasági fejlődés hanyatlásénak, sőt leromlásának azután beláthatatlan következményei lettek az életszínvonal és az alapvető társadalmi csoportok, valamint az osztályok kapcsolatainak megzavarása terén. Ez pedig a társadalmi válság tényleges kezdetét Jelentette. Problematikusak voltak más Intézkedések is. Az árpolitikába való meggondolatlan beavatkozások egybekötve a nemzeti jövedelem újrafelosztásával, fékezték a megszilárdulási folyamatot az EFSZ-ekben, amelyeknek egy része még kezdeti nehézségekkel küzdött. Az orvoslásnak egyszer be kellett következnie, de később már nemcsak nagy erőfeszítéseket kellett tenni, de sokkal több pénzbe Is került. A gazdasági hanyatlás, a bérrendszer befejezetlen átépítése elmélyítette az egyenlősködést a bérezésben. Ez leginkább a terciálls szektort érintette és előhívta az elégedetlenséget az értelmiség soraiban. A torzulások eltávolítására tett tgéretek (pl. a rehabilitáció) megálltak a félúton. A lenini elvek következetes érvényesítése helyett a párt életében új, sajátos torzulásokra került sor. A kormány és az állami szervek megszilárdítása helyett a döntés további központosítására került sor Novotny kezében. Az ellenőrzési jogot a többi szocialista államokétól eltérően, a döntés joga váltotta fel. A NEMZETEINK KÖZTI KAPCSOLATOK MEGROMLÁSA E torzulások társadalmunk egyik legfontosabb területén következtek be. Szlovákia fejlesztésének tagadhatatlan sikere mellett állandóan elmélyült a cseh és szlovák országrészek gazdasági színvonala közti abszolút különbség. A központ gazdasági, főként beruházási politikája elégtelenül oldotta meg Szlovákia fejlesztése forrásainak kihasználását. Ez visszatükröződött a szlovákiai munkaerő, főleg a fiatalok Csehországba történő elvándorlásában. Megszüntették a szlovákiai végrehajtó szerveket, és Bratislava megszűnt Szlovákia fővárosa lenni. Nemcsak a nemzetek, de a nyelvek közeledése is programmá vált. Az ilyen folyamat, ha azt a többségi nemzet támogatja, nehezen különböztethető meg az irányított asszimilációtól. A Szlovák Nemzeti Felkelés rehabilitálása helyett újabb kísérlet történt az értékelés eltorzítására, Jelentőségének tagadására és vezetőinek lebecsülésére. E hibás döntések és irányvonalak sorozatának következtében, amelyek nem nélkülözték az indokolatlan nagyzási mániát sem, és amelyek a műkedvelő kalandorság eredményei voltak, elterjedt az elégedetlenség a társadalmi csoportokban és osztályokban, valamint egymás között is. Ez meggyöngítette a kommunista párt helyzetét. Egyben megnyíltak a lehetőségek a párt bomlasztására és a jobboldali erők fellépésére. Rendkívül bonyolulttá vált a fejlődés az értelmiség soraiban, amely gazdasági és társadalmi helyzetével elégedetlen volt. A társadalmi kérdésekhez való szubjektív hozzáállás mind több becsületes embert kedvetleníteti el, főképp az értelmiség soraiban, amely mindinkább ellenzékbe került a pártvezetéssel. Annak ellenére, hogy már a XII. különösen a XIII. kongresszuson szükség mutatkozott sok hibás intézkedés felülvizsgálására és az összebonyolódott problémák megoldására, hiányzott a nyílt önbírálatra, valamint az égető problémák rendezésére való készség. A magyarázat abban van, hogy Novotn^ nem akarta elveszteni népszerűségét, el akarta kerülni a népszerűtlen megoldásokat, s amikor már ilyenek kikerülhetetlenek voltak, igyekezett a hibákért való felelősséget másokra hárítani. Ez a politizálás azonban megengedhetetlen hazárdjáték volt a párt nehezen kiharcolt tekintélyével. Novotnjí opportunizmusa megalapozta a növekvő erkölcsi válságot. A Novotn^ csoport tekintélyének elvesztése, amely mindinkább a pártra hárult át, nem volt képes megvédeni azokat a pozitív elemeket sem, amelyek a hibák eltávolítására és a főproblémák megoldásának előkészítésére irányultak. Ez visszatükröződött főleg a XIII. kongresszus határozataiban. Meg kell azonban Jegyezni, hogy ezeket a pozitív elemeket sem volt könnyű kiharcolni. A HIBÁK TANULSÁGÁNAK SEMMIBE VEVÉSE Ha pozitívan értékeljük a szocializmus alapjai lerakásának teljesítését, és egyben rámutatunk arra, hogy jobb feltételek között nem sikerült hasonló eredményeket elérni a 60-as években, bebizonyosodik, hogy az okok gyökereit abban kell keresnünk, hogy a párt nem tudta realizálni a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulságait és a saját hibákból és torzulásokból származó tanulságokat. Ettől el kell
