Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-12 / 28. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

ÉGETŐ PROBLÉMÁK, MELYEKRE REAGÁLNUNK KELL

nás felárat fizessünk. A törzskönyvezett és a továbbtartásra szánt üszők vásárlását, a tehenek számának saját álományból történő gyarapítását is serkentsük, pénzügyileg segítsük. Szükségesnek tartom átértékelni az eddigi pénzügyi hozzájárulási módszerünket. Olyan rendszert kell kialakítanunk, mely hatékonyabban szolgálja a termelést. Szükségünk van nagyhizlaldákra és korszerű borjúneveldékre. A jövőben erre használjuk majd fel a rendelkezésre állő pénzeszközöket.

A miniszter társadalmunk élelmiszerszükségleteiből indul ki. Amikor a minisztérium intézkedéseket tesz, vagyis javaslatot nyújt be a kormányhoz, bizonyos ösztönzők „befektetésére“, valamint gyakorlati intézkedések megtételére, egyben módot nyújt a mezőgazdasági üzemeknek, hogy összpontosítsák a termelőerőt és esetleg üzemközi alapon megoldják a hústermelést. Végeredményben ügy is ez a leghozzáférhetőbb megoldás, mert ha az igények növekedését veszszük alapul, hamarosan rájövünk, hogy idővel a mi aránylag kicsi szövetkezeteinkben aligha lesz megoldható a hústermelés üzemközi együttműködés nélkül.

AZ IGÉNYEK KIELÉGÍTÉSE NEM TŰR HALASZTÁST

Statisztikai adatok bizonyítják, hogy nálunk 1938-ban egy személy 8,8; 1967-ben pedig már 29,4 kg sertéshúst fogyasztott. Az igény tehát több mint háromszorosára növekedett, a termelés technológiája pedig csak kis mértékben változott. Hét esztendővel ezelőtt (1962) például 115 ezer, s 1968-ban már 143,5 ezer tonna sertéshúst vásároltak fel a termelőktől, ám a következő négy-öt évben 180 ezer, 1980-ban pedig 205 ezer tonnát kell felvásárolni. Leginkább olyan fajtát kellene igénybe venni a hizlalásnál, amely több húst és kevesebb szalonnát ad, mint az eddigi fajták.

Elsősorban arra törekedjünk, hogy kellő mennyiségű választott malac álljon rendelkezésre. Nem úgy, mint jelenleg, amikor ezen a téren is külföldi behozatalra szorulunk. Ez azért történhetett meg, mert 1968-ban mintegy 10 ezer darabbal csökkentették a kocaállományt, abban az esztendőben, amikor 300 ezer tonnával több gabona termett, mint az előtte való évben, s a mezőgazdasági üzemek 180 ezer tonnával kevesebb gabonát adtak a felvásárlóknak, mint 1967-ben. A kocaállomány csökkentése semmi esetre sem szolgálta a minőség javulását, mert több járásban még a 13 malacátlagot sem érték el.

A minisztérium felhívására a nyugat-szlovákiai kerületben 14 ezer, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 7000 darabbal növelik a kocaállományt, hogy teljesíthessék a célkitűzéseket. Arra törekednek, hogy választott malacból 1970-ig minden egyes járás önellátó legyen. A termelők azonban biztosítékra várnak, hogy a választott malacokat valóban fel is vásárolja majd valaki. Ügy térvezik, hogy a termelőkkel 5—10 éves szerződést kötnek az aggályok eloszlása végett.

ÖSZTÖNZŐKKEL A TERMELÉSÉRT

— A szövetségi kormány jóváhagyta — jegyezte meg Janovic elvtárs, — hogy a jelenlegi időszakban minden egyes törzskönyvezett koca vásárlása esetén 1000 korona támogatást kapjanak a mezőgazdasági üzemek, ha a vásárolt egyedekkel szaporodott a gazdaságok kocaállománya. Helyesnek tartjuk ezenkívül, ha a gazdaságok, amelyek 1970. január 1 — 1970. május 11-ig eladott választott malacokért pénzbeni támogatásban részesülnek. Július elejétől módosítottuk a 100—120 kg-os vágósertések felvásárlási árát, s 1970 januárjától emeljük az eddigi felvásárlási árhoz fizetett pótlékot. A vemhes kocákat, amelyek 1969. december 31-én az év elején (1969. január 1) állományban levőkön kívül többletként szerepelnek a nyilvántartásban, beszámítjuk a növekedési prémium idei kritériumaiba. Jövőre azzal is támogatni kívánjuk a malacnevelést, hogy speciális takarmánykeveréket gyártunk, s annak használatával a gazdaságokban nagyobb hasznosságra serkentik a kocákat.

Mint ismeretes, a múlt esztendőben számos mezőgazdasági üzem azért

küzdött és kilincselt, hogy valahogyan értékesíthesse felhizlalt baromfikészletét. Jogosan bírálták a baromfifeldolgozó üzemeket, ahonnan az áru kínálata alkalmával dolgukvégezetlenül utasították el a termelőket. Ennek következtében erre az évre csak 22 164 tonna baromfihús felvásárlására kötöttek szerződést. A szükséglet pedig most úgy kívánná, hogy a feltételezett mennyiséget legalább 4000 tonnával bővítsük. Igenám, de hogyan?! Már takarmányt is kilátásba helyeztek azoknak, akik vállalnák a termelést, de nincs elegendő keltető tojás. Az történt, hogy a tojástermelő kombinátok építésével a mezőgazdasági üzemekben felsőbb intézkedésre beszüntették a tojástermelést, még mielőtt a kombinátok termelni kezdtek volna. Így a keltetőtojásokat is külföldről vásároljuk.

A baromfifeldolgozó üzemek képviselője felszólalásában megjegyezte, hogy az említett oknál fogva fogyasztási tojásból sincs elegendő, vagyis idén 13 millióval kevesebbet adtak a kereskedelemnek, mint a múlt év hasonló időszakában. Megjegyezte, hogy a termelés nem képes kielégíteni a fogyasztók igényeit. Ez arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy a jövőben körültekintőbb felméréseket végezzenek. Garanciát nyújtsanak a termelőknek, nyerjék meg bizalmukat.

A KOMMUNISTÁK ÁLLJANAK AZ ÉLRE

— Nem szeretnék tévedni — folytatta a miniszter —, de minden feltétel adva van hasonló gabonamennyiség betakarítására, mint tavaly. Az adatok szerint, idén 10—15 ezer hektárral nagyobb területről takarítjuk be a szemtermést, mint a múlt esztendőben. így mintegy 350 ezer tonna gabonatöbbletre van kilátás, de ha a tavalyinál nagyobb lesz a hektárhozam, akkor nagyobb eredményeket érhetnénk el. Gondolom, helyesnek tartják az elvtársak, ha nemcsak az önök, hanem egész mezőgazdasági társadalmunk évében nagyra értékelem és köszönetét mondok a Mironovszkája és a Bezosztája szovjet búzafajták nemesítőinek, mert hozzásegítettek bennünket a nagy hozamok eléréséhez. Feltételezéseink alapján idén közel 100 ezer tonna gabonával több lesz a termés, mint tavaly. így semmi akadálya annak, hogy teljesítsük kormányunk gazdasági felvásárlási célkitűzéseit. A társadalom tehát 420 ezer tonna gabonát vár a termelőktől. Ez a mennyiség a feltételezett gabonatermésnek mindössze 15,9 szaázaléka. A különféle alapok feltöltése után a mezőgazdasági üzemek takarmányozási célokra körülbelül 75—80 ezer tonna gabonatöbbletet várhatnak.

A kormány gazdasági irányelvei betartásának hangsúlyozása nem vonhat maga után semmiféle utasításszerfl intézkedéseket. Helyénvaló lesz, ha a járási mezőgazdasági, a párt és a felvásárló szervek megmagyarázzák a termelőknek, hogy ne csupán egyéni érdekeiket nézzék, hanem a társadalom szükségleteire is legyenek tekintetei.

A Szovejtunió kubányi körzetében levő Dzsanov kolhoz gazdasági udvarában ismeretlen a sár. Aszfaltozott, tiszta terep várja a látogatót. Ott-tartózkodásunk alkalmával éppen az aszfaltozó munkacsapatot kaptuk lencsevégre. Cikkünk a 7. oldalon.

szempontjából létkérdés. Persze senki sem tagadja, hogy hibák is előfordulhatnak.

Egyes szövetkezetek ott követték el a hibát, mikor néhány szakembert anélkül alkalmaztak, hogy azok régebbi munkahelyükkel felbontották volna a munkaviszonyt. További hiányosság, hogy többször visszaélések történtek munkaerővel való sáfárkodás terén, amikor valamelyik szövetkezet más vállalat számára csak névlegesen tartotta számon a személyeket. Hiányosságok és durva visszaélések történtek az egyes melléküzemági termelési ágazatok vezetőinek munkadíjazása terén is.

A Veiké Bielovce-i szövetkezet melléküzemági termelésének vezetője például 1967 május elejétől töltötte be ezt a munkakört. A szövetkezet szerződést kötött vele, melyben biztosította az illető számára a 3000 koronás havi fizetést és különféle más pénzbeni juttatást. Az anyagi érdekeltség növelése címén a szerződésben megegyeztek abban is, hogy a szövetkezet a bevételből 1,5 százalékot juttat a vezetőnek. így a szerződés az illető számára nem kevesebb, mint 400 ezer koronás évi jövedelmet biztosított. De a szerződésben az is benne volt, hogy ha a melléküzemági termelés túlszárnyalja a szerződésben meghatározott bevételt, a vezető túlteljesítése címén további 20 százalékos jutalékban részesül. Ez persze nem volt elegendő. Az 1968-as évben olyan szerződést kötöttek, ami az illetőnek a Veliké Bielovce-i szövetkezetből 605 005, a szomszédos krnőaí szövetkezetből — ahol ugyancsak vezetője volt a melléküzemági termelésnek — további 59 136 koronát biztosított. Ennek következtében a melléküzemági termelés vezetőjének havi keresete meghaladta a 26 500 koronát, de saját gépkocsijának használata fejében további 118 301 koronát vett fel a jelzett esztendőben.

Tán mondani sem kell, hogy az eset Iskolapéldája a durva visszaélésnek. Mégsem általánosítható, mert a szövetkezetek melléküzemági termelésének többsége nem a kalandorok, hanem a becsületes emberek kezében van, akik szolid havi keresettel rendelkeznek.

SOKHELYÜTT LÉTKÉRDÉS

Végeredményben az idő és egyes tehetetlen vállalatok kényszerítették ki a szövetkezeti melléküzemági termelés fejlődését. Ezt az is bizonyítja, hogy amíg a szlovákiai szövetkezetek innen eredő bevétele 1960-ban 316

millió, 1966-ban pedig már 2,1 milliárd korona volt. Az utóbbi összeg a teljes bevételeknek mindössze 9,3 százaléka. Ha azonban megvizsgáljuk az egyes termelési körzetek melléküzemági termelésének helyzetét, azt észlelhetjük, hogy különféle természeti vivonyok mellett milyen a melléküzemági termelés részesedése az összüzemi bevételekből. így például a répatermelő körzetben 18,7, a burgonyatermelőben 33,1, a hegyi körzetben pedig a bevételnek 43,3 százalékát, a Cadcai járásban 70, a martiniban 48 6, a privigyeiben 45,3, a rimaszombatiban 7, a kürtösiben 6,7, a bratislavai járásban pedig a bevételnek 34,4 százalékát képezte.

Az elmondottakból látható, hogy egyes körzetekben különféle adottságok mellett a melléküzemági termelés nagyonis létkérdés. Sokhelyütt éppen azon keresztül fejlesztik, korszerűsítik a mezőgazdasági termelést. Újabban a pénzügyminisztérium rendelkezésére 10 százalékos forgalmi adót vetettek ki a melléküzemági termeléssel foglalkozó szövetkezetekre, ha azok idegenek számára is dolgoznak. A melléküzemági termelés dolgozóinak keresete pedig béradó alá esik.

Végeredményben mégiscsak azt kell leszögeznünk, hogy egyes esetekben — bárt történtek durva visszaélések —, de ha számszerűit felsorakoztatnánk a történteket és összehasonlításokat végeznénk, meg kellene állapítanunk, hogy hasonló hibák a népgazdaság más ágazataiban is előfordultak, sokszor jóval nagyobb mértékben, mint a mezőgazdasági melléküzemekben, sajnos, mégsem csinált belőle senki problémát.

—hai—

SZAFAD FÖLDMŰVES J

1969. július 12.

Pártunk központi bizottsága arra hívja fel a járási mezőgazdasági irányítószervekben és a felvásárló szervezetekben dolgozó kommunistákat,, hogy segítsék a kormány gazdasági irányelveinek teljesítését, vagyis a gabonafelvásárlás tervének túlteljesítését. Ezzel lehetővé válna olyan állami tartalékalap megteremtése, mely minden időben segítségére lehetne a gyengébbeknek.

BŰNBAK KERESTETIK

Janovic elvtárs beszéde hátralevő részében kifejtette nézeteit a ma egyesek részéről sokat szidott melléküzemági termeléssel kapcsolatosan. Tény, hogy legutóbb többen bírálták a szövetkezetek melléküzemági termelését. Egyes vállalatok nagy szótehetséggel rendelkező vezetői különféle összejövetelek alkalmával azt hangoztatták, azért nem teljesíthetik előirányzott termelési és pénzügyi kötelezettségüket, mert állítólag a melléküzemágak elvonták tőlük a munkaerőt. íme, itt a bűnbak. Tán csaknem a szövetkezeti melléküzemágak az okozói a népgazdaság bizonyos fokú lemaradásának? Ha igen, — és mi nagyon jól tudjuk, hogy ez tréfának is rossz — akor mi is bírálni fogunk.

Bárhogyan is csűrik-csavarják a dolgot egyesek, mégsem hisszük, hogy a melléküzemági termelés teljes egésze lenne okozója a lemaradásnak. Ebben a nagyhangú egyének túlságosan tévednek. Hiszen egyes szövetkezetek melléküzemágai sokszor olyan munkát is magukra vállalnak, amelyet évtizedeken keresztül egyetlen nemzeti vállalat sem volt hajlandó elvégezni, mert nem tartotta számára kifizetődőnek.

A trencséni járás egyik szövetkezetének melléküzemága például kőműves és tetőfedő munkával is foglalkozik. Eleinte csak vidéken tevékenykedett, de amikor a jó munkáról tudomást szerzett a Pöstyéni Malmok és Tésztagyárak igazgatósága, kérte a szövetkezet segítségét. Ugyanis a gondozásukban levő kisebb malmok üzembe helyezése 25 éven keresztül lehetetlen volt, mert a javítást egyetlen nemzeti vállalat sem fogadta el. A szövetkezet pedig nemcsak, hogy jő, de népgazdasági szempontból nagyonis hasznos munkát végzett és mégcsak rá sem fizetett. Idegen munkaerőt nem alkalmazott, hanem saját tagjait foglalkoztatta abban az időszakban, amikor a szövetkezeten belül nem akadt más kereseti lehetőség.

NEM ÁLTALÁNOSÍTHATÓ ESET

Persze szólni kell arról is, hogy egyes járásokban, ahol a mezőgazdasági termelés a kedvezőtlen természeti adottságok következtében nem töltheti be tpljes mértékben eredeti küldetését, a szövetkezet nem nyújthat teljes megélhetést tagjainak, és az újratermelési alapot sem fedezheti a mezőgazdasági termelésből. Nagyon érthető, hogy ilyen gazdaságokban a melléküzemági termelés mind a szövekezet, mind pedig annak tagsága

A múlt hét vége Pozsonyban igen fontos esemény színhelye volt. A Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztérium a járási termelési igazgatóságok, valamint a mezőgazdasági társulások vezetőivel és elnökeivel értekezletet tartott.

A beszámoló előtti percekben az ismerősök közül tőben kérdezgették, miért hívhatták egybe mezőgazdaságunk járási irányítóit. A kérdésre azt válaszoltam, hogy JÄN JANOVIC mérnöknek, a földművelésügyi miniszternek beszámolójából rövidesen minden kiderül.

Nem vártunk sokáig, mert NÉMETH JENŐ mérnök miniszterhelyettes megnyitója után Janovic elvtárs rátért a tárgyra.

— Így kívülről minden bíztatónak tűnik — jegyezte meg a miniszter —, de ha közelebbről nézzük a dolgot, azt láthatjuk, hogy bár mezőgazdaságunk húsfélékből nagyon jól teljesíti a feladatát, tojásból bizony erősen lemaradtunk. Eredményeinkkel nem lehetünk elégedettek, mert szarvasmarha-álományunk legutóbb 5,4; kocaállományunk pedig 7,4 százalékkal csökkent. Aggasztó továbbá, hogy vágósertésből június 20-ig 3,5 ezer tonnával kevesebbet vásároltunk fel, mint a múlt év hasonló időszakában. Ez rossz értelemben befolyásolja a közellátást, mert Szlovákiának az országos feladatokból is nagy részt kell vállalnia. Célunk, hogy jövőre rendet teremtsünk az élelmiszerellátás terén, és bizonyos intézkedések után előmozdítsuk a szarvasmarha törzsállomány szám szerinti növelését, s olyan ütemet szabjunk a vágósertés termelésének, hogy részben azzal helyettesíthessük a marhahúst.

KONKRÉT INTÉZKEDÉSEKET

A miniszter beszélt arról is, hogy idén kitűnő termés mutatkozik gabonából. Ez lehetővé teszi, hogy a felvásárlást a kormány gazdasági irányelveivel összhangban teljesítsük, és olyan mértékben fejlesszük állattenyésztésünket, hogy a húsellátásban ne fordulhasson elő fennakadás.

Az előrejelzések szerint 1980-ig lakosságunk létszáma lényegesen növekedik. Ez megköveteli, hogy az élelmiszertermelésben gyorsabb ütemre kapcsoljunk. Várható, hogy 1980-ban vágómarhából Szlovákia mezőgazdasági üzemei 202 ezer tonnát, vagyis az 1968-as esztendőhöz viszonyítva 30 ezer tonnával nagyobb mennyiséget adnak piacra. Ezenkívül borjúhúsból

11,5 ezer tonna, tejből pedig 1 milliárd 900 millió liter, vagyis 600 millió literrel több került eladásra, mint 1968-ban.

Sok szövetkezetben és állami gazdaságban, ahol figjlelemmel kísérik az önköltséget, gyakran megállapítják, hogy a szarvasmarha hizlalása és továbbtartása nem eléggé hasznos és gazdaságos az üzemek szempontjából. Akadnak azonban olyan esetek is, ahol ráfizetést mutatnak ki a gazdaságok.

Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy a szarvasmarha hizlalását és továbbtartásra való nevelését abból a szemszögből is értékelnünk kell, hogy milyen hatása van a talaj termőerejének visszapótlására. Egyébként a szarvasmarha tartásban jó hírnévnek örvendő szövetkezetek és állami gazdaságok eredményei azt bizonyítják, hogy érdemes és szükséges a szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozni.

A termelésben eddig előforduló bizonyos kiesések elkerülése céljából a minisztérium a-szarvasmarha-tartás bizonyos szakosítását és központosítását javasolja. Fontosnak tartja, hogy a cukorgyárak mellett nagyhizlaldákat építsenek, s ott oldják meg a hizlalást, ahol erre a legjobb feltételek kínálkoznak. Az értékesítésre és továbbtartásra szánt üszők neveléséért javasolják a pénzbeli támogatást. A piaci termelést a jövőben olyan célszerű intézkedésekkel szabályozzák, hogy a szövetkezetekből és az állami gazdaságokból vágásra érett állatok kerüljenek eladásra A Szlovák tarka marhánál 550, a Pinzgaui fajtánál pedig 450 kg-ban szabták meg a legalacsonyabb vágósúlyt. Janovic mérnök az ökonómiai ösztönzők küldetését is méltatta.

— Javasoljuk, hogy a többtermelésért járó tejprémium továbbra is megmaradjon. Módot kell találnunk rá, hogy a vágómarha kilójáért 1 koro-