Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-13 / 37. szám
TAPASZTALATOK A karbamid etetésének kérdései Számtalan nehéz munka ma már nagyrészt mechanlzálhatő. A megváltozott körülmények az utóbbi két évtizedben a táplálkozási igényeket is lényegesen módosították. Régebben — mivel a nehéz fizikai munka általános volt — főleg nagy kalóriaértékű, tehát elsősorban zsíros ételeket fogyasztottak. Ma viszont — szinte általánosan — Inkább a fehérjékben gazdagabb, biológiailag értékesebb, állati eredetű táplálékokat (sovány hús, tej, tojás stb.) keresik a vásárlók. A mezőgazdaság, közelebbről az állattenyésztés, ezekhez a megváltozott igényekhez azzal alkalmazkodik, hogy korszerű állattartási és takarmányozási módszerekkel több — és minőségileg jobb — állati termék előállítására törekszik. Ezt azonban a világon szinte mindenütt elsősorban az akadályozza, hogy a magas szintű állati termékhez nélkülözhetetlen fehérje csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. A szakemberek két problémával állnak szemben: hogyan lehet a fehérjehiányt csökkenteni és hogyan lehet a meglevő fehérjét gazdaságosan felhasználni? Az állati termékek legértékesebb alkotórésze a fehérje. Fehérjét a szervezet csak fehérjéből képes előállítani. Ezért a nem kérődző állatok (sertés, baromfi) takarmányában szerepelnie kell a hús, illetve a tojás előállításához szükséges fehérjének, helyesebben e fehérjét alkotó „építőköveknek“, az aminosavaknak. Más a helyzet azonban a kérődző állatok (szarvasmarha, juh) esetében: ezek nem feltétlenül igénylik takarmányukban a fehérjéket, mivel egyszerű nitrogéntartalmú anyagból is fedezni tudják fehérjeszükségletük egy részét. Ilyen egyszerű nitrogéntartalmú anyag a karbamid is. A karbamid (kémiai nyelven: a szénsav diamidja) az első olyan szerves vegyület, amelyet szintetikusan is előállítottak (Wöhler, 1828). Ebből a fehér színű, kristályos anyagból 1964-ben Magyarországon 250, 1970-ben pedig 1200 vagon mennyiséget használunk fel a kérődző állatok takarmányozására. Ez igen jelentős fehérjepótlást jelent, hiszen minden kilogramm karbamid kereken másfél kilogramm nyers fehérjét helyettesít, és például egy kilogramm karbamid 10—15 kiló korpával vagy 4—5 kiló olajpogácsával egyenértékű. Az előbb azt mondottuk, hogy fehérje az állati szervezetben csak fehérjéből keletkezhet. Ez így igazi A karbamid viszont nem fehérje. Akkor hogyan hasznosítja a szarvasmarha és a juh a tej vagy a hús fehérjének előállításához? Más szóval: hogyan lesz a karbamidból hasznosítható táplálóanyag, fehérje. A karbamid nem közvetlenül hasznosítható táplálóanyag a kérődző állatok számára, viszont a bendőben — a több üregű összetett gyomor egy részében — a karbamid az úgynevezett ureáze-enzim hatására szénsavra és ammóniára bomlik. A szénsav, normális életfolyamatok esetén, kiürül a szervezetből. A visszamaradó ammónia viszont a bendőben élő milliárdnyi baktérium számára kiváló táplálékul szolgál, amiből e bendőbaktériumok felépítik saját testállományukat, testfehérjéjüket. Ez a milliárdnyi baktérium az emésztőcső további szakaszaiban elpusztul, és az állat — emésztőnedvei segítségével — megemészti azokat. A megemésztett baktériumfehérje felszívódik, és az állat már ezt a felszívódott és amlnosavakra bomlott fehérjét használja fel a hasznos állati termék (a tej- és húsfehérjék) előállításához. Tehát ez esetben is a fehérje fehérjéből keletkezett, mégpedig úgy, hogy a megetetett karbamid közvetve (a baktériumok közbejöttével) hasznosul valódi fehérjeként. A tudósok körében még vitatkoznak arról, hogy a kérődző állatok fehérjeszükségletének milyen hányadát lehet karbamiddal — vagy esetleg más egyszerű nitrogéntartalmú anyaggal — fedezni. Egészen a közelmúltig az volt a felfogás, hogy a kérődző állat fehérjeszükségletének legfeljebb egyharmadát lehet karbamiddal pótolni. Nemrég dr. Baintner Károly professzor a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen Ismertette A. I. Virtanen Nobel-díjas finn tudósnak nyilvánosságra hozott eredményeit. Eíru nevű kísérleti tehenének valódi fehérjét egyáltalán nem adott, hanem teljes egészében karbamiddal etette. A tehén mennyiségileg kevesebb, de — és ezen van a lényeg — fehérjében, valamint zsírban gazdagabb, tehát értékesebb tejet termelt, mint a karbamid fogyasztása előtt. Ugyanakkor a szokásosnál kisebb, de életerős borjút hozott a világra. Ez a nagy jelentőségű kísérlet még nagyobb távlatokat nyithat a karbamid-takarmányozás terén. Az eredményes karbamid-etetésnek azonban szigorú szabályai is vannak. Ha egyszerre csak kevés, lassan bomló karbamid kerül a bendőbe, akkor a képződő ammóniát — az ismertetett módon — a baktériumok hasznosítják. Amennyiben viszont a felhasználhatónál több ammónia keletkezik, súlyos zavar támadhat. Ha ugyanis a bendőből felszívódó, nem hasznosított ammóniát — éppen a nagy mennyiség miatt — a máj nem tudja ismét karbamiddá alakítani, és ezáltal közömbösíteni —, akkor a véráramba kerülő és ott keringő ammónia súlyos esetekben elhullással Is végződő megbetegedést okozhat. Mit kell tenni, hogy erre ne kerüljön sor, hogy a karbamid valóban hatékony, fehérjepótló takarmány legyen? Természetesen csak annyi karbamidot kell etetni, amennyit a bendőbaktériumok értékesíteni tudnak. Fokozatos hozzászoktatással, napi kétszeri etetésre, a takarmányba egyenletesen elkeverve, 600 kilós szarvasmarhának 120—180 grammot, 50 kilós juhnak pedig 10—12 grammot kell adni. Ha Ilyen elővigyázatosak vagyunk, az állat nem betegszik meg. De ha netán mégis — akkor van egy jól bevált óvintézkedés: 2 liter ételecetet vízzel háromszorosára felhígítani és azt kell a beteg szarvasmarhával megitatnl. Ilyen kezelésre az állat félórán belül rendbe jön. Nagy szakértelem és szigorú fegyelem szükséges tehát a karbamid etetésénél, viszont ahol ezt betartják, ott a siker nem marad el. László László tudományos kutató, Mosonmagyaróvár A brojlercsirkék jobban értékesítik a granulált takarmányt Az angol British Oil Cake Mills cég kísérleti telepén Stoke Mandeville-ben (Buckinghamshire, Anglia) megvizsgálták, hogy a szokványos broilercsirke-takarmányt érdemes-e granulálni a broilerek részére. A 2047 csirkével végzett kísérletekben nyolc csoportot napos kortól vágásig daratakarmány-keverékkel esettek s másik nyolc csoport ugyanezt a takarmányösszeállítást granulált (ormában kapta. A vágás 62 napos korban történt. A kísérleti adatok szerint a darakeveréket fogyasztó csoportok 4,95 %-kal kevesebb takarmányt fogyasztottak, de súlyuk 7,33 %-kal volt alacsonyabb. A tényleges súly 1,80 kg-mal szemben 1,97 kg volt. A takarmányértékesités ennek megfelelően szintén a granulált takarmányt fogyasztók javára billent. Ezek takarmányértékesitése 2,39 kg volt, s a darakeveréket fogyasztóké 2,46 kg. Végeredményben pedig a nettó haszon állatonként 2,83 centtel volt több a granulált fogyasztóknál. Poultry International tapasztalatai 1:4,5 kell, hogy legyen. Alkalmaznak Indítótápokat különleges takarmánykeverékekkel együtt szemcsék vagy tabletták formájában, melyek tartalma a borjak életkorától függően változik. Az emészthető fehérje részaránya eleinte 21,6 %, később 12,2 %/ A tejpótlókban van továbbá sertészsír, marhafaggyú, valamint növényi zsír antioxidánsokkal. A borjak hizlalásakor, különböző takarmányozási normák alkalmazása esetén általában eltérő eredményeket kapnak. Különösen fontos az, hogy az állati eredetű fehérjékből optimális mennyiséget etessenek. Csehszlovákiában például azt az eljárást követik, hogy az emészthető fehérje és a keményítőérték közötti arány a borjak kéthetes korában 1:4, 10-hetes korban 1:4,5, 15-hetes korban (130 kg-os súly elérésekor) 1:4,8—1:5,0. Az ezektől az arányoktól való csekély eltérés a fehérjecsökkentés vonatkozásában a hizlalás végén, nem befolyásolja a hús minőségét és a növendékek súlygyarapodását, ha a hizlalás megkezdésekor a fehérjetartalom a takarmányban optimális volt. Az emészthető fehérje növelése esetén és akkor, ha szénhidrátokat adagolnak a borjak takarmányadagjában, javul ezeknek a komponenseknek a hasznosulása, aminek eredményeképpen lerakodásuk az állatok szervezetében 20—22 %-kal emelkedik. Ha a tejféléket növényi eredetű takarmányokkal helyettesítik, egy takarmányegység értéke 2000 kcal-ról lü00 kcal-ra csökken (Tkacsev és Tatanenko, 1963). Az intenzív nevelés során egy négyhetes borjú kb. 0,1 kg abrakot, nyolchetes korában 0,3 abrakot, 12 hetes korában pedig 1,3 kg abrakot tud elfogyasztani. Hizlaláskor ajánlatos a borjaknak naponta egyedenként 0,1— 0,3 kg szénát, 0,3 kg nedvdús zöldtakarmányt adni. Célszerűnek mutatkozik továbbá a takarmánykeverékek édesítése, ami fokozza a borjak étvágyát. Életének első két hónapjában a borjú csak folyékony állapotban képes elegendő táplálékot magához venni: 5—6 hetes korban már száraz takarmányt is fogyaszt, azonban csak fele annyit, mint a folyékony takarmányból. A borjúnevelés és hizlalás szempontjából fokozott jelentősége van a szabályozható mikroklímájú istállónak. Ennek biztosítására legcélszerűbb az automatikus berendezések alkalmazása. Nyáron az istállótérfogat légcseréjének óránként legalább 20 egységnyit kell kitennie, ősszel 10, télen pedig 5 egységnyi mennyiséget. A levegő, vagy vízfűtés olyan legyen, hogy borianként és óránként 300—500 kcal-ot biztosítson. Az istálló hőmérséklete 15—18 °C, a levegő optimális páratartalma pedig 80 %. A padló lehetőség szerint kemény, sík felületű legyen, az almot naponta cserélni kell. A helyiség padlója fölött helyezkedik el az egyedi ketrecek rácspadlója. Egy 30—90 napos életkorú borjúra 1,9 mJ alapterületet, egy 90— 180 napos korú borjúra pedig 2,1 m*ig terjedő alapterületet kell számítani. A borjak Jobban növekednek, ha a nappalok hossza a normálisnak felel meg. A témadokumentáció szerzőinek véleménye szerint a borjak intenzív hizlalását az ismertetett technológia szerint célszerűbb a teljes tej termelési övezetekben összpontosítani. Az intenzív borjúnevelés céljaira történő kiválogatás követelményei A borjak testméretei (cm) Napi Vágási Farszé-Fajta átlagos hozam Magas- öv- _le,f*,éA Farksúlygyara- o/0 J méret a “W* övméret podás (g) s ízületnél Dán vörös 1139 63,1 91,1 88,3 27,9 48,9 Fián fpVptp. tarka 1059 61,4 92,5 86,7 26,8 49,6 V. PAVLOV, a biológiai tudományok kandidátusa, Összszövetségt Mezőgazdasági Tudományos-Műszaki Információs Intézet Sok új gép látható a nyitrai kiállításon Kétségtelen, hogy a korszerű mezőgazdasági gépek a nagyüzemi mezőgazdasági termelés nélkülözhetetlen tartozékai. Ezért magától értetődik, hogy a mezőgazdasági kiállításokon — szinte minden esetben — bemutatják a gépújdonságokat is. A Nyitrai Kultúrpalotában megrendezett kiállításon, amely a „Mezőgazdaságunk húsz éve“ elnevezést viseli, az érdeklődők valóban sok gépújdonsággal ismerkedhetnek meg. Többek között kellemes meglepetés volt, hogy a gép- és traktorállomások is kitettek magukért, mert több új gépet és berendezést vittek a kiállításra abból a célból, hogy köztudatba vigyék gyártmányaik létjogosultságát és megrendelések folytán megteremtsék az általuk konstruált kisebb gépek és eszközök sorozatgyártásának előfeltételeit. Az öntöző berendezéseket gyártó SIGMA cég is szép bemutatót tartott és dicséretére válik, hogy az érdeklődőknek sokrétű szaktanáccsal szolgált. Az alábbiakban bemutatunk néhány gépűjdonságot: A képen látható traktor, amely a ZETOR CRYSTAL 8011 jelzést viseli, a legnehezebb mezőgazdasági és erdei munkák végzésére alkalmas. Ezt az abraktakarmány-tartályt, illetve adagolót a Rimaszombati Gép- és Traktorállomáson lehet beszerezni. A bécsi Schifter cég készíti a képen látható, hordozható „fűtőbombát“, amely tetszés szerint, tehát heiycserés módszerrel is üzemeltethető a gazdasági épületekben. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a háztáji gazdaságok gépi eszközeit is időszerű korszerűsíteni. Ezt a tényt időben felismerte a magyar gépipar, mely kis villanydarálót hozott forgalomba. A képen látható darál óránként 25 kg árpát vagy 90 kg kukoricát darál meg.
