Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-13 / 37. szám
TERMELÉSI A fények egyre inkább azt bizonyítják, hogy a csőrkurtítással nem védekezhetünk elég hathatósan a kannibalizmus ellen. Ha ez igaz, milyen más módszerrel akadályozható meg a kannibalizmus a hűscsirke, jérce vagy tojótyúk-állományban, modern, intenzív tartás esetében? A leghatásosabbnak az mutatkozik, ha a megvilágítás mértékét csökkentjük, és az állatokat csaknem állandóan félhomályban tartjuk. A kannibalizmus elleni küzdelemnek erre a módszerére az a tudományos megállapítás hívta fel a figyelmet, amely szerint a kannibalizmus a túlzott idegrendszeri aktivitás következménye. A kutatások során megállapították, hogy e túlzott idegfeszültség egyik legfőbb oka az erős megvilágítás. Ezt legjobban az emeletes ketreces tartás mutatja. Azt tapasztalták, hogy a kannibalizmus legnagyobb mértékben a legfelső ketrecsorban jelentkezett, mert a felülről jövő fény ott volt a legerősebb, a legalsó ketrecben pedig alig volt tapasztalható, mert a megvilágítás ott volt a leggyengébb. Csökkentett megvilágítás: mérsékeltebb kannibalizmus Más vizsgálatok azt mutatták, hogy azokban a tojóházakban — akár mélyalmon, akár ketrecben — ahol a napfény közvetlenül bejuthatott az épületbe, a kannibalizmus három-négyszer olyan mértékben jelentkezett, mint azokban, amelyek árnyékolóval voltak ellátva. Az intenzív megvilágítás tehát fokozza az idegességet és az ingerlékenységet, a gyenge megvilágítás viszont éppen ellenkező hatást vált ki és olyan következményű, mintha az állatok nyugtatót kaptak volna. A modern, intenzív baromfitartás számára tehát a derengő fény igen hasznosnak bizonyul, s feleslegessé teszi a csőrkurtítást, ami egymagában is jelentős stress tényező. Hogyan állapítsuk meg a szükséges fénymennyiséget, és melyik fényintenzitás alkalmas arra, hogy a kannibalizmus ne jelentkezzék? Ez nagyon lényeges kérdés, mert a túlságosan lecsökkentett fény káros hatású az állatok fejlődésére és a tojástermelésre. A kutatók a fény intenzitását luxban mérik. Az eredmények azt mutatták, hogy 0,37 m2 padlófelületre 10 lux fényerősség, vagyis egy watt elégséges, ha a fényforrást 2,1 m magasan helyezzük el a padló felett. A kísérletek azt mutatták, hogy a túlságosan csökkentett fény lassítja az állatok teljesítményét, azonban a minimális fénymennyiség a különböző állatkategóriák szerint nagyon változik. így pl. a húscsirkék és a fejlődésben levő jércék kevesebb fénnyel is beérik, mint a tojótyúkok. A reading! egyetemen végzett kísérletek azt bizonyították, hogy amikor a megvilágítás intenzitása 5 lux alá csökkent, a tojástermelés visszaesett. A marylandi egyetemen végzett kísérletek során azt tapasztalták, hogy az 5 luxnál alacsonyabb fényerősség kedvezően hatott a húscsirkék súlygyarapodására és csökkentette a kannibalizmust is. E kutatások alapján azt javasolják, hogy a húscsirkék háromhetes kortól kezdve csupán 1 lux megvilágítást kapjanak. Gyomirtószer újdonságok A Szlovákia fővárosában megrendezett vegyipari nemzetközi bemutatón még jobban igazolódott, milyen jelentősége van a mezőgazdaságban a műtrágyák és védőszerek alkalmazásának. A hektárhozamok gyorsütemű emeléséhez több szervetlen tápanyagra és gyomirtószerre van szükség. Nálunk sem az egyikből, sem a másikból nincs elegendő és jó minőségű. Ezért is volt nagy jelentőségű az INCHEBA 69 elnevezésű kiállítás, ahol szakembereink alaposabban megismerkedtek a külföldi vegyipar fejlődésével és üzleteket is kötöttek. Az árumintavásár megnyitásakor kormányküldöttségünk tagjai is felfigyeltek az impozáns magyar kiállítási részlegre. — Vajon van-e elegendő a kiállított gyomirtószerekből? — tették fel a kérdést a CHEMOKOMPLEX Magyar Külkereskedelmi Vállalat igazgatójának. — Bőven gyártunk belőle, s így exportálni is tudunk — válaszol dr. Tóth József. Mivel déli szomszédaink exportra is gyártanak, bemutatunk néhány gyomirtőszer újdonságot, amelyet az ország legnagyobb vegyi üzemében, a Budapesti Vegyiművekben készítenek. Az elmúlt évek a magyar mezőgazdaságban is megmutatták, hogy az eddig használt triazin alapú herbicidek a természet egyensúlyába való beavatkozás nem marad mindig következmények nélkül. Néhány gyomnövény meglehetősen makacsul ellenáll a triazinoknak. Ilyen az egyszikűek közül a muhar és a kakaslábfű, valamint a mélyen gyökerező gyomok, amelyeknek gyökere mélyebbről táplálkozik, mint a triazintól átjárt talajréteg, továbbá a tarackos gyomok, melyek elegendő tápanyagtartalékkal rendelkeznek ahhoz, hogy kiheverjék a herbicid mérgező hatását. A Budapesti Vegyiművek kutató szakemberei sokat fáradoztak azon, hogy megoldást találjanak erre a problémára. Az alábbiakban felsorolt gyomirtószerek közül különösen a Buvinol rendelkezik olyan kedvező tulajdonságokkal, amely reményt ad arra, hogy számos új kultúrnövény vegyszeres gyomirtását sikerült megoldani általa. A továbbiakban röviden azokat a gyomirtószereket ismertetjük, amelyek a jövő évben kerülnek forgalomba. A Buvinol gyomirtószer barnásfehér színű, enyhe vegyszerszagú, finom por. Két különböző hatósebességfl komponenst tartalmaz, melyek elsősorban a csírázó, illetve az esetleg kikelt fiatal növények ellen hatásosak. A Buvinollal a következő kultúrákban folytattak reményteljes gyomirtás! kísérletet. Hároméves szőlőben, fajtára való tekintet nélkül. Három évnél idősebb gyümölcsösben a következő fajtákkal: alma, körte, szilva, kajszi- és őszibarack, faiskola, fekete ribiszke, málna. Emellett a kukorica és cirok (száraz és öntözéses művelésben) csemetekert, díszcserje, komló és spárgánál. Monetin barnásfehér színű, enyhe vegyszer szagú, finom por. A szer két különleges hatósebességfl komopnenst tartalmaz, melyek elsősorban a csírázó, esetleg a fiatal növények ellen hatásosak. Monetinnel a következő kultúrákban folytattak sikeres kísérleteket: Fejeskáposzta, burgonya, dohány, vöröshagyma, fokhagyma, sárgarépa, petrezselyem. Betafix U és Betafix T. Ezekben a gyomirtószerekben a hatóanyagkomponensek elsősorban a gyökéren keresztül szívódnak fel, főként a csírázásban levő gyomokat pusztítják. A Betafix gyomirtószerekkel kizárólag a cukorrépa kultúrában végeztek eredményes kísérletet. Buteral. Ez a gyomirtószer lassan ható komponenseket tartalmaz, — ezért különösen az őszi vagy koratavaszi permetezéstől várhatunk jó gyomirtó hatást. A Buterallal totális gyomirtást végezhetünk az országutak szélein, vasúti pályán, töltéseken, mezőgazdasági utak, gazdasági épületek körzetében és egyéb mezőgazdaságilag nem művelt terület növény telenítésében. Diralid. Ez a gyomirtószer levélre permetezve hatástalan. A növények gyökerein keresztül veszik fel. A szer kijuttatásától számítva általában öthat hétig hatékony. A Diraliddal erdészetben, gyümölcsösben, többéves lucernában és más gyomirtószerekkel keverve több kultúrában végeztek eredményes kísérletet. A felsorolt gyomirtőszerek a viszonylag kevésbé mérgező vegyszerek közé tartoznak. Ennek ellenére felhasználásukkor gondosan be kell tartani a növényvédőszerek kezelésére és felhasználására vonatkozó óvó rendszabályokat. -tt-Kedvező feltételek az állattenyésztésben Az állattenyésztés kedvező alakulását a törzsállomány kialakítása, valamint a takarmányalapok megteremtése határozza meg. E két tényezőből adódik egy harmadik, mégpedig a gazdaságos termelés. A marcelházi szövetkezet vezetőinek törekvése is arra irányul, hogy végre kedvező feltételeket teremtsen az állattenyésztés szakaszán. Már eddig is több olyan intézkedés történt, amely a termelésnek helyesebb irányt szab. A feladatok megoldása, a határozatok végrehajtása, valamint az irányítás Szabó János zootechnikus, Jalsovszky István és Senkár Mihály segédznotechnikusok vállára nehezedik. A dolgozókkal való közvetlen kapcsolat szálait ők tartják kezükben. Rajtuk és az állattenyésztés dolgozóin múlik, hogy az adott lehetőségek és körülmények között, milyen eredményt érnek el. Jelenleg 31B darab tehenet tartanak nyilván. A teheneket géppel fejik. Az egy tehénre tervezett évi fejési átlag 2500 liter. Jelenlegi napi fejési átlaguk tehenenként 8,4 liter, az év elejétől pedig 7,11 liter. A borjúelválasztás is kedvezően alakul; az első félévben 171 darabot választottak el. A továbbtenyésztésre alkalmas borjakat meghagyják, a többit hízóba állítják. Pillanatnyilag 180 darab állatot hizlalnak, melyeknek napi súlygyarapodása 92 dkg, s 520—530 kg-os súlyban értékesítik. Az a tény, hogy kedvezően alakul a bústermelés, elsősorban a bőséges takarmánynak és a dolgozók becsületes munkájának köszönhető. Hogy ez valóban így van, az is bizonyítja, hogy a tervezett 13,5 vagon marhahúsból az első félévben 9,71 vagonnal már eladtak. A sertéstenyésztés szakaszán Az évről-évre növekvő fogyasztási igények arra ösztönzik a marcelházi szövetkezet vezetőit, hogy a sertéstenyésztés szakaszán kedvező fordulatot érjenek el. Az ennek érdekében hozott határozatok közül elsőként az anyasertések létszámának növelését valósítják meg. A jelenlegi 229 darab helyett az év végére már 300 darab anyasertéssel számolnak. Ennek következtében további 4 vagon sertéshús eladására kötöttek szerződést. Az anyasertések gondozói arra törekszenek, hogy minél eredményesebb legyen a malacelválasztás. A terv 14 darab malacelválasztást ír elő, de a már fentebb leírt adottságok lehetővé teszik 15—18 malac elválasztását egy-egy anyától. A sertéshizlaldában az átlagos darabszám 1900 körül mozog. A sertések átlagos napi súlygyarapodása 48 dkg. A napi súlygyarapodás növelése érdekében áttérnek a napi háromszori etetésre, mert eddig csak kétszer etettek. A súlygyarapodás azonban nemcsak az etetéstől és a gondozók munkájától függ, hanem a takarmánykeverékek minőségétől is. Ha jő a takarmánykeverék, akkor a súlygyarapodás meggyorsul, míg rossz keverék adagolása alkalmával csökken. A szakszerű takarmányozás megvalósítását az is elősegíti, hogy saját takarmányalappal rendelkeznek. Erre nagy szükség van, mert a tervek kidolgozásánál 27,12 vagon sertéshús eladását irányozták elő, melyet a későbbiek során még négy vagonnal megtoldottak. Az első félév eredményei biztatóak, hiszen a 31,12 vagon sertéshúsból 17,85 vagonnal már eladtak. A hiányzó mennyiséget a második félévben teljesítik. A tojóbaromfi A szövetkezet nem szakosította magát baromfira, mégis 5820 darabot tartanak, melyekből 2746 tojótyúk. A tojáshozam az első félévben kielégítő, mert egy tojóra átlag 107,85 darab tojás jut. A tojáseladás jó úton halad, mivel a tervezett fél millió tojásból már 367 732 darabot adtak el. Tojónak a Leghorn fajtát tartják, mert ez ellenállóbb a különféle betegségekkel szemben. A juhtenyésztés A juhtartás gazdaságosságához nem fér kétség. Annál is inkább, mivel a juhok takarmányozása alig kerül pénzbe. A szövetkezet jelentős területtel rendelkezik, melynek egy részén a kultúrnövények kedvezőtlenül vegetálnak, ugyanakkor a juhok részére megfelelő takarmány terem. Ezenkívül jé fű található az utak mentén és a határ egyéb részén is. Az 1200 darabos állomány után 45 mázsa gyapjút adtak el, amelyért 513 ezer koronát kaptak. Ha figyelembe vesszük a húseladást, valamint a bárányok eladását, akkor a juhtenyésztés bevétele jóval nagyobb. Mindent összegezve elmondhatjuk, hogy a marcelházi szövetkezet állattenyésztésének szakaszán kiváló eredmények születnek. Az első félévre tervezett bevétel 7 millió 670 ezer korona volt, míg a valóság 10 millió 188 ezer korona. Ugyanakkor a munkaköltségre 3 millió 876 ezer koronát irányoztak elő, a valóságban pedig 4 millió 065 ezer koronát fizettek ki. Az előirányzat és a valóság közötti differencia a prémiumokra kifizetett összeget jelenti. Sándor Gábornak, a szövetkezet ökonómusának megállapítása szerint a gazdasági eredmények biztatóak. Minden remény megvan arra, hogy ezt az évet kedvezőbben zárják, mint az előzőeket. Természetesen, még sok minden közbe jöhet. Egy azonban bizonyos: az állattenyésztés szakaszán jelentős fordulat következett be. ANDRISÉIN JÓZSEF Ä borjak hizlalásának Számos országban (Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország, Német Szövetségi Köztársaság, Dánia, Hollandia, Olaszország, Nagy-Britannia) az intenzív borjúhizlalást széles körben alkalmazzák. Ez 110—130 kg élősúly eléréséig 10—12 héten át tejtermékekkel történik az ún. fehérhús nyerése céljából, 130—160 kg élősúly eléréséig 12—16 héten keresztül tejtermékekkel, ezenkívül abrak, gyökgumós- és csekély mennyiségű széna adagolásával (rózsaszínű borjúhús); 180—200 kg élősúly eléréséig pedig 5—6 hónapon keresztül tejpótlékkal és minimális mennyiségű szénát tartalmazó takarmánykeverékkel. Árpával történő hizlalás esetén is kiváló minőségű hús nyerhető: az állatok súlya 6—8 hónapos korban 300—400 kg. Csehszlovákiában már 1958—1959- ben egész sor intenzív borjúhizlalási kísérletet végeztek 110—120 kg, valamint 130—160 kg élősúly eléréséig, amikor is a teljes tejet íróval, savóval és fölözött tejjel helyettesítik, egyidejűleg pedig abrakkal egészítették ki az állatok takarmányát, továbbá korlátozzák a széna és a gyökérgumósok részarányát a takarmányadagban. Az Uhrinéves-i Állattenyésztési Tudományos Kutatóintézet által 142 háromhetes borjúval végzett kísérletben, melynek során a borjakat 3—4 hónapos korig ötféle takarmányadagon tartották, az egy borjúra eső takarmányfelhasználás 195—200 kg teljes tejet, 280—350 kg fölözött tejet, 175—195 kg abrakot, 10—15 kg zöldtakarmányt és 40—62 kg szénát tett ki. A borjak súlygyarapodása a kísérlet végére átlagosan elérte a 80 kg-ot, a napi átlagos súlygyarapodás a 0,8—1,2 kg-ot, a vágási hozam pedig 54 °/o volt. 1 kg súlygyarapodásra 2,52 szárazanyagot, 0,483 kg emészthető fehérjét és 1,84 keményítőértéket használtak fel. Az energia-fehérje arány 1: 3,5 volt. E kísérletek alapján dolgozták ki a takarmányozási típusnormákat és adagokat a borjak hizlalásához. Olaszországban terjedt el legjobban az intenzív hizlalás, ahol „Grandi Industrie Zootechniche Associata“ elnevezésű társulat jött létre, amely egész sor olyan céget foglal magában, amelyek takarmánykeverékeket, félkészárukat és a kereskedelmi állattartás céljaira szolgáló berendezéseket állítanak elő. Kísérleti telepükön folyik a speciális takarmányokkal történő kereskedelmi borjűhizlalás technológiájának kidolgozása és tökéletesítése; e speciális takarmányok között olyan tabletták és szemcsék is vannak, melyek az állatok intenzív növekedéséhez szükséges összes tápanyagokat, továbbá antibiotikumokat tartalmaznak. Egyes keverékek biztosítják a borjúetetés zökkenőmentes áttérését a tejtermékekről a növényi takarmányokra. Nagy-Britanniában a „Clewe Farm, Upton Groy“ (Hampshire) cég szabályozható mikroklímájú ketrecekben 1500 fehérhúsú borjút hizlal évente. Franciaországban, Charolais és Limousin tartományokban a borjakat szoptatják, a teheneket pedig utánfejik, ha a szoptatás után tej marad vissza. Hollandiában az 1,7 millió fejőstehénállományból évente 700 000 borjút hizlalnak intenzív módon. A borjúhús nagyobb része exportra kerül. Jugoszláviában a borjakat csupán regenerált tejen 100 napig nevelik. Az intenzív borjúhizlalás céljára történő kiválogatáskor Dániában meghatározott követelményeket vesznek figyelembe (1. táblázat). A borjak vágósúly iránti követelmények az egyes országokban különbözők. A 90—100 kg súlyú borjak iránt Olaszországban csekély a kereslet. Angliában pedig előnyben részesítik a herefordi és az aberdeenangus fajtáknak a tejelő jellegű fajtákkal való 70—75 kg súlyú hibridjeit. Magyarország 150—180 súlyú borjakat exportál Olaszországba. Üj-Zélandban bevezették a gyakorlatba a borjak nyolc hét alatti intenzív nevelését. A borjakat szabályozható mikroklímájú helyiségekben tartják 10—13 °C hőmérsékleten, 60X150 cm méretű, rácspadlós faketrecekben. Etetésük napjában kétszer történik tejtartalmú (teljes te) pótló) keveréktakarmánnyal, melyből egy kg-ot 7,5 liter vízben oldanak fel. Az egyhetes borjúval 1,7 litert itatnak, a nyolchetes borjúval pedig 16 litert naponta az említett tejpótlóból. Az intenzív hizlalásra alkalmas borjak súlya születéskor anyjuk súlyának legalább 7,2 °/o-át kell, hogy kitegye. E rendszer céljaira kidolgozzák az újszülött borjak föcstejjel és teljes tejjel való táplálásának normáit. Javasolják, hogy a borjú születését követően azonnal kapjon föcstejet, éspedig legalább 2 litert az életének első nyolc órája alatt. A kölcsönös szopási reflex csökkentése céljából csoportos tartás esetén ajánljuk a borjaknak adagolandó folyadék mennyiségének növelését (Muszély, Magyarország, 1965), továbbá, hogy itatás után 25 percen át lekötve tartsák a borjakat. Itatásra legalkalmasabbnak a 2 °/o-os tejet tartják, melyet a föcstejes időszak eltelte után 7—7,5 kg napi adagban kapnak a borjak. Kuzel és Karlík (1964) azt javasolta, hogy a 2—3 hetes borjakat a fentieken kívül még napi 2—3 liter melegített vízzel is itassák egyedenként, ami — véleményük szerint — növeli a súlygyarapodást és csökkenti a tejzsírfogyasztást. A gyomor-bélbetegségek megelőzése céljából Steger, Piatkovski és mások (1963) 2,7 gramm 37 %-os töménységű sósav hozzáadását javasolják a tej egy literjéhez. Ez megakadályozza, hogy az állatok gyomrában a kazein kicsapódjon. Hasonló hatást figyeltek meg, ha 0,25 %-osnál nem nagyobb töménységű ecetsavat tettek 1 liter tejhez. A borjak tejtartalmú keveréktakarmányokkal történő nevelésének feltétele olyan teljes értékű tejpótlék előállításának megszervezése, melyek az állatok intenzív növekedéséhez szükséges valamennyi anyagot tartalmazzák. Az első teljes tejpótlót Hollandiában 1955-ben javasolták alkalmazásra. 1960-ban pedig már az ország farmjainak 15 °/o-án használták. 1960-ban 400 ezer borjút hizlaltak Hollandiában fehérhúsra, ami az öszszes akkor született bikaborjak 60 százalékát tette ki (a Denkavit cég teljestejpótlója). A borjak nevelésére szolgáló olasz indítótápokban (amilyenek például a „Lactolio Neve“, „Edelweiss B“ és „Laktovit“) az energia-fehérje arány
