Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-13 / 37. szám
ÉLETÉBŐL Gazdag szövetkezet - elégedett tagság A Méhi EFSZ-t évek óta a rimaszombati Járás legjobb mezőgazdasági üzemei között emlegetik. Nem véletlen ez, mert a szövetkezet évről-évre kiegyensúlyozott gazdasági eredményeket ér el és Így gazdaságilag is egyre szilárdul. Augusztus 29-én kedves ünnepség színhelye volt a Méhi Szövetkezeti Klub. Az ünneplőbe öltözött tagság a közös gazdálkodás megalapítása 20. évfordulójának megünneplésére gyűlt össze a nagyteremben. Húsz évvel ezelőtt, 1949 nyarán az állam által kisajátított földeken 17 taggal alakult az EFSZ. A vagyonosabb gazdák eleinte idegenkedtek a közöstől, ragaszkodtak ahhoz, amit a sajátjuknak mondhattak. Csak 1932 augusztus 28-án lett Méhi szövetkezeti község. Ebben az évben az utolsó magángazda is aláírta a belépési nyilatkozatot. Persze, a község szövetkezetesítésével még korántsem oldódott meg a közös gazdálkodás minden problémája. A vezetőkből hiányzott még a terjedelmes gazdaság irányításához szükséges tapasztalat és a szövetkezet rendelkezésére álló termelőeszközök sem biztosítottak szilárd alapot az aredményes nagytermeléshez. Kezdetben lovas fogatokkal és kézi erővel végezték a mezei munkákat, csupán 1982-től számítják itt a gazdasági fejlődés valódi fellendülését, amikor a gépesítés már elérte a kellő színvonalat. Ma már alig 43 hektár szántó esik egy-egy vontatóra, a 780 hektárnyi területet 18 kerekes és 2 lánctalpcas traktorral művelik. Lényegesen bővült a szövetkezet vagyonértéke: míg 1952-ben csupán S millió 341 ezer koronát képviselt, a mólt év végén már elérte a 18 millió 323 ezer koronát. Megsokszorozódott a bevétel is, többszörös milliomos lett a Méhi EFSZ. Az 1952. évi 1 millió 201 ezer korona összbevétellel szemben tavaly csupán a növénytermesztés 3 millió 432 ezer koronát, az állattenyésztés pedig további négy millió 286 ezer koronát jövedelmezett, 461 ezer koronát pedig más forrásokból nyert a szövetkezet. Míg 1952-ben alig 400 koronát tett ki egy-egy tag átlagos havi keresete, ma már a természetbeni járandóságon kívül eléri az 1600 koronát. A szövetkezet fennállásának 20 éve alatt a felismerhetetlenségig megváltozott a falu. Minden udvaron tágas, új lakóház áll, egyetlen családban sem hiányoznak a korszerű villamos háztartási gépek, tv-készülékek és az autó sem ritkaság Méhiben. — Dolgoznak az emberek, megérdemlik, hogy jól éljenek — mondja Szőke elvtárs, a szövetkezet elnöke. — Volt idő, amikor csak a munka jutott a parasztnak. Most végre a munka gyümölcsét is élvezheti. Ezt pedig kétségtelenül a 20. születésnapját ünneplő földművesszövetkezetnek köszönhetik elsősorban. Annak a szövetkezetnek, amely jubileumi évfordulójára „Az építésben szerzett érdemekért“ című állami kitüntetést kapta. -ács-A méhi EFSZ egyik legjövedelmezőbb termelési ága a kertészet. Felvételünkön a kertészetben dolgozó asszonyok egy csoportja. Csáb a fejlődés útján A nagykürtösi járás vezetői a múlt esztendő első felében a sajtón és a rádión keresztül arra kérték a központi szerveket és társadalmunkat, hogy nyújtsanak segítséget az ökonómiai szempontból kiegyenlítetlen új járás gazdasági és társadalmi problémájának megoldásához. Mint Ismeretes, a kérés meghallgatásra talált. Társadalmunk a lehetőségekhez mérten segített. Milyen ez a segítség a gyakorlatban? Amikor ellátogattam a Csábi Helyi Nemzeti Bizottságra s elbeszélgettem Filip józsef elvtárssal, a község elnökével, éppen a fentiekre kerestem és találtam kimerítő magyarázatot. Mint ismeretes, Csáb község a nagykürtös! járásban egyike azoknak, melyeket belátható időn belül központi falvakká fejlesztenek. Ezt természetesen nem lenne elegendő csak úgy határozatban elfogadni, hanem pénz kell hozzá és nem is kevés. Filip elvtárs nagy köteg ügyiratot vett elő a szekrényből. Kibontotta és az asztalra tette a község térképét s egy-egy pontjára rámutatva elmondta, hogy mi minden épül náluk a jövőben. Az iskola építését már megkezdték. Az új, kilencéves, tizennyolc tantermes alapiskola 20 millió koronás költséggel készül. Befejezése után 11 község 720 diákja jár* majd oda, hogy elsajátítsa a tudományok alapját. Az iskola tartozéka lesz a konyha, az ebédlő, a műhely és mellette a sporttelep. Építenek három épülettömböt is, ahol 18 tanítócsalád talál otthonra. Az iskola tanerőszükséglete egyébként 30 fő. Ez az iskola azonban a távlati tervben csupán egyetlen tétel. Kívüle sok más létesítmény is födél alá kerül 1980-ig. Kultúrházat, áruházát, körzeti orvosi rendelőt, óvodát, garázsokat és még mást is építenek. Itt készül a körzet nagy szolgáltató háza is. Azt akarják elérni, hogy a környező községek dolgozóinak ne kelljen a városokba utazniuk, hanem mindent megtaláljanak a központi faluban. A kultúrház nem kevesebb, mint 8 milliós költséggel épül. Ez nem véletlen, hiszen Csáb község ma is ismert kultúrközpontnak számít. Mozgósítani tudja a környéket, de más járások kultúrcsoportjait is meghívja vendégszereplésre. Ha elkészül a kultúrház, mód nyílik arra is, hogy a Magyar Területi Színház gyakran fellépjen, hiszen ez a nép szívesen látja a kultúra „magvetőit“. Ha jól megnézzük a beruházási tervet, alig hihetőnek tartjuk, hogy Csáb községnek központi faluvá való kiépítése több mint 50 millió koronába kerül. A falu saját erejéből ezt az összeget természetesen soha nem lenne képes összehozni. Pedig jól gazdálkodó földművesszővetkezete van. Társadalmunk sietett a község segítségére, mert egyik fontos feladatának tartja a gyengék megsegítését. Az új járásnak és dolgos népének — így a csábiaknak is — valóban szükségük van a konkrét támogatásra. Ezt a körzetet másként aligha emelhetnénk ki megszokottságából. Kétségtelen, a nagykürtös! járás dolgozóinak is joguk van a jobb életkörülményekre, hiszen ők Is a mi társadalmunk szoros tartozékai s egyáltalán nem mindegy számunkra sem, hogyan élnek és fejlődnek, (hokszaj kezeti krónika ba vitték a közöst. 1959-ben már csak a 10 korona előleg maradt meg. Az új vezetőség tetszeni akart a tagságnak, s a munkaegységek normájának lazításával vélte fokozni a kereseti lehetőségeket. Az 1961. esztendőben aztán tetőfokra hágott a viszálykodás, s a közös gazdálkodás hanyatlása mélypontjára jutott. A munkaerkölcs teljesen leromlott, elhatalmasodott a bizalmatlanság. Az évekig szilárd EFSZ olyan helyzetbe került, hogy a járási szervek javasolták az állami birtok igazgatása alá való helyezését. Akkoriban sokan eltávoztak a szövetkezetből, máshol kerestek megélhetést. De nem minden gömöri adta fel a küzdelmet. Akik kitartottak elegen voltak ahhoz hogy új fejezetet kezd-Orbán Ferenc elnököt a „Kiváló munkáért“ érdemrenddel tüntették ki a Sajógömöri EFSZ fennállásának 20. évfordulója alkalmából. jenek a szövetkezet krónikájában. Erre a fejezetre így emlékezik vissza Orbán Ferenc: — Oj vezetőség került az EFSZ élére. Hogy felújítsuk és megszilárdítsuk az egész tönkrement gazdaságot, meg kellett szilárdítanunk a munkaegységeket. Feltöltöttük az állatállományt, új módszerekkel próbálkoztunk. A járási pártbizottság segítségével megkötöttük az első kooperációs szerződést. Orbán Ferenc elnök akkor járt mezőgazdasági technikumba. A tanulás mellett minden szabad idejét a közös gyarapítására szentelte Vasárnaponként takarmány után futkosott, mert bizony nem mindig volt mit etetni a közös istállóiban. De megérte a fáradtságot, mert 1963 végén már a 10 korona előleghez 6 korona osztalékot is fizetett a szövetkezet. Lassan viszszatért a tagság piunkakedve is és újra fellendült a közös gazdaság. 1964 ben már 18, a következő esztendőben pedig 20 korona volt az évvégl osztalék. Tavaly áftértek a szilárd bérezésre, egv egy munkanormára 23 korona előleget fizetett ki a szövetkezet és 4,25 koronát tett ki az évvégi nyereségrészesedés. Ezenkívül jelentős értéket képvisel a természetbeni járulék is. Pedig ebben az évben egyesült a sajógömöri közös a falutól 40 kilométerre fekvő szlizkéi EFSZ el s a tönk szélén álló hegyvidéki gazdaságot egy év alatt a maga színvonalára emelte. Itt helyezték el a hízómarha állományt és a szlizkéi gazdaság ma önellátó szemes- és szálastakarmányokból is. Az utolsó 7 év fejlődésére jellemző még, hogy míg 1961-ben a szövetkezet vagyonértéke 9 millió 400 ezer koronát képviselt, a múlt év végén már elérte a 17 millió 870 ezer koronát. Bevezették a fizetett szabadságot és nyolc lakást is építettek a fiatal tagok részére. AZ IDEI EREDMÉNYEKRŐL Szőke András agronómussal beszélgettem. — összesen 368 hektáron termeltünk kalászosokat és 37,26 q átlagos hektárhozamot értünk el — mondotta. — Terven felül is adtunk gabonát az állami alapra s emellett önellátók vagyunk úgy szemes, mint szálastakarmányokból. Lépést tart a növénytermesztéssel az állattenyésztés is, 300 darabot számláló tehénállományunknál elérik az idén a 2900 liter átlagos évi fejéshozamot. ARANYBETÜS ÜNNEP 1969. augusztus 30-a a Sajógömöri EFSZ krónikájában. E napon ünnepelte a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója címmel kitüntetett szövetkezet, fennállásának 20. évfordulóját. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya a szocialista mezőgazdaság fejlesztésében elért sikerekért a Munkaérdemrenddel tüntette ki a Sajógömöri EFSZ-t. Ugyanezen alkalomból Orbán Ferenc szövetkezeti elnököt a Kiváló munkáért érdemrenddel jutalmazták. A sajógömöri szövetkezeti krónika nyitott lapjaira minden bizonnyal további sikereket ír majd a szövetkezeti dolgozók kitartó munkája, mert e falu népének jellemvonásává vált a mindig többre, jobbra való törekvés. Kovács Zoltán Üzemi pártszervezetei szeretnének A csallóközi róna egyik nagy községe Nemesócsa. Az utóbbi időszakban ott sem volt annyira viharos a helyzet, mint a nagyobb városainkban, avagy ipari jellegű községeinkben. De azért történt valami, mert a szövetkezet vezetésében jelentős személyi változások voltak. A történtek még mindig szóbeszéd tárgyát képezik a közösben és a faluban egyaránt. Ezért a pártszervezetre hárulna az a feladat, hogy egységes állást foglaljanak el az eseményekkel kapcsolatban és annak alapján vitatkozzanak a szövetkezet tagjaival. Nemesócsán közel 200 párttag van. Ezek közül azonban mindössze 60 tagja a falusi pártszervezetnek, s közülük mintegy 40-en dolgoznak az EFSZ-ben. A pártszervezetnek már több mint egy évtizede Döme Imre az elnöke. Vele és még több párttaggal, akik vezető funkciót töltenek be a szövetkezetben, beszélgettünk a pártszervezet munkájáról, illetve arról, hogyan tölti be náluk a párt a vezető szerepet. A pártszervezet tavaly magáévá tette az Akcióprogramot és rezolúciőban biztosították a járási pártbizottságot, hogy mindenben támogatják annak megvalósítását. A szervezet, amely abban az időben elég gyakran ülésezett és megvitatta a fejleményeket, elsőként a sajtóban megindított nemzetiségi uszításokat ítélte el. Az ócsaiak tudják, milyen nagy segítséget kaptak az 1965-ös árvíz idején a szlovák lakosságtól, s ezért mesterségesen szítottnak tartották a késhegyre menő nemzetiségi vitát. Különben a községben már sok családban van szlovák nemzetiségű, s így az is félő volt, hogy a soviniszta uszítások megbontják a családok egységét, és a szövetkezetben is fölösleges nézeteltéréseket okoznak. Ezért már akkor megbízták a párttagokat, hogy a tömegszervezetekben következetesen harcoljanak a helytelen nézetek ellen, és magyarázzák meg az együttműködés elkerülhetetlen szükségességét. Mint általában a legtöbb pártszervezetben sok kérdésben tanácstalanok, voltak a nemesőcsaiak is. A járáson dúlt a funkcióharc, nem volt egységes irányítás. Mindenki csak az egyéni véleményét hangoztatta, nem volt egységes irányítás sem a járási pártbizottság, sem más szerv részéről. A nemesócsai kommunistáknak az sem tetszett, hogy egy bizonyos csoport előre megszervezett harcot folytatott a járási konferenciákon a funkciókért. A taggyűlésen nemrégiben megvitatták Bilak elvtárs levelét és az utóbbi időben elhangzott jelentősebb beszédeket. Most már sokkal tisztábban látják a dolgokat és ezért egyöntetűen elítélik a szocializmus- és a szovjetellenes provokációkat. A pártelnöknek és a jelenlevő Kása Mihálynak az volt a véleménye, hogy a pártszervezet jobb munkát tudna végezni és jobban be tudná tölteni a vezető szerepét, ha külön falusi és külön üzemi szervezet lenne, s azután központi vezetőséget választanának. A falu határában levő takarmánykeverő üzemben már így is van egy külön pártszervezet és ezért igazán időszerű a kérdés megoldása. A gyakorlat ugyanis azt igazolta, hogy a szövetkezet ügyes-bajos dolgai nem érdeklik kellőképpen a más munkahelyen dolgozó kommunistákat. De káderügyeket és sok szövetkezeti kérdést is alaposabban meg tudnák tanácskozni, ha üzemi szervezetbe tömörülnének a szövetkezetben dolgozó kommunisták. Both László, a szövetkezet alelnöke is azon a véleményen van, hogy váljon ketté a pártszervezet. Szerinte akkor sokkal nagyobb lenne az egység a pártszervezetekben és nemcsak határozatot hoznának, mint ez sokszor megtörtént, hanem következetesen végre is hajtanák azt. Az üzemi szervezet azért is jobban be tudná tölteni a vezetőszerepét, mert a pártvezetőség vagy a taggyűlés rendszeresebben foglalkozhatna a tagok tevékenységével és figyelmeztethetné őket a hiányosságokra. Persze, hogy a párt be tudja tölteni vezető szerepét, állandóan gyarapítani és mélyíteni kell a tagság ideológiai, szakmai és általános műveltségét. A szervezet vezetőségének is jobban kellene segíteni abban, hogy a szakmai műveltség mellett politikailag is fejlett legyen a tagság. E célból kellene a pártiskolázást megindítani. Természetesen szükséges, hogy ott olyan jól felkészült előadók legyenek, akik választ tudnak adni napjaink vitás kérdéseire. Predn^ Vendel mérnök még csak rövid ideje elnöke a szövetkezetnek. Azt vallja, hogy a szövetkezet vezetőségének nagy szüksége lenne a pártszervezet segítségére. Az ő véleménye is az, hogy feltétlenül szükséges az üzemi szervezet megalakítása. Az elnök azt várja a párttagoktól, vezetőségtől, hogy őszintén mondjanak véleményt a közös irányítóinak munkájáról. Nyíltságra van szükség, nem pedig „hát mögötti“ mendemondákra. A szövetkezetei csak úgy lehet eredményesen irányítani, ha a kommunisták segítenek abban, s valóban egységesen kiállnak az elfogadott határozatok mellett. Az elnök azt is elvárná, hogy a járási apparátus dolgozói gyakrabban látogassák a pártszervezetet és segítsék elő a vitás kérdések megoldását. Több kommunistával, vezető személlyel beszélgettem Nemesócsán. Ennek során az a vélemény alakult ki bennem, hogy a helyi pártszervezet néhány kommunista igyekezete ellenére sem tölti be a vezető szerepet, és nem segítik kellőképpen a régebbi és a közelmúlt hibáinak orvoslását. Tény az is, hogy a szövetkezetben az üzemi szervezet sokkal többet tudna tenni, mint a jelenlegi falusi pártszervezet. Ezért a járási pártbizottság fontolóra vehetné a nemesócsaiak jogos kérését és hozzájárulhatna a pártszervezet kettéválasztásához. Tóth Dezsz 1 se M <<9 (A IS X (8 ■ O . 6 'g O X • - a — (8 S « *.2 'C ~ >o 2 3 u a kJ '0J
