Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-13 / 37. szám

FALVAINK

1 Idvardon is nehéz körülmények

w között kezdték húsz esztendővel ezelőtt a munkát. Nemcsak a kezdetleges problémákkal kellett megküzdeni, de sok földműves bizalmatlanságával is. Mindez azonban már a múlté. A Jelen a fontos, a jelennel pedig a falu lakói a szövetkezet ifjú és idősebb tagjai kivétel nélkül elégedettek lehetnek, hiszen az udvardi szövetkezet az érsekújvári járásban a legjobbak közé tartozik.

A falu arculata is rengeteget változott az elmúlt esztendőkben. Kevés község dicsekedhet hasonló korszerű szövetkezeti klubbal, mint az udvardiak. Igaz, 3 millió koronába került, de a pénzt senki sem sajnálja, hiszen a fiatalok a klubban valódi otthonra leltek. Az új mezőgazdasági iskola és az internátus is emeli a falu tekintélyét. Ha már az új létesítményekről írunk, nem lehet kihagyni a most épülő magszárítót sem, meg a fél hektáros üvegházat, ahol Maczkó Feri bácsi, az udvardi kertészet vezetője „uralkodik“, ö is azok közé tartozik, akik elejétől kezdve tagjai a szövetkezetnek.

Feri bácsi nyolc évig (50—58) a szövetkezet alelnöke is volt, de ahogy mondja, a kertészetben érzi magát a legjobban. Érti is a szakmáját. Noha az utóbbi időben gyakran van baj a termékek értékesítésével, a kertészeti részleg sohasem volt ráfizetéses.

— Mi hajlandók vagyunk akár hajnalban is felkelni, hogy friss zöldséggel lássuk el a piacot, sajnos, a Zelenina már nem ilyen rugalmas. Elsősorban ezért nem tudunk olyan jó eredményeket elérni, amilyeneket szeretnénk, — mondotta a veterán kertész, aki a múltat is megemlítette, mintegy párhuzamot vonva a két időszak között. .

— Magam is az eísők között léptem a szövetkezetbe. Azt mondanom sem kell, hogy sok haragosunk volt. Az idő azonban minket igazolt. Akik azelőtt ellenezték a közös gazdálkodást, már mind rájöttek tévedésükre. Persze, míg elejutottunk idáig, sok nehézséggel kellett megküzdeni. Különösen az 53—54-es esztendők voltak nehezek. Még nem voltak tanult embereink, hiányoztak a tapasztalatok, sok szervezési hibával küszködtünk. A hiányosságokat azonban évről évre csökkentettük, és az eredmények természetesen egyre jobbak voltak. Különösen az utóbbi öt évben, mióta nem a járás igazgatja szövetkezetünket, fokozódott ugrásszerűen a termelés. A szövetkezet azonban nemcsak arra volt jó, hogy megkönnyítse az emberek munkáját. Míg azelőtt például sok falusi lakos gyakran a szomszéd község határán meszszebbre sem igen Jutott el, most van lehetőségünk utazni, világot látni. Én is voltam már a Szovjetunióban, Romániában, Bulgáriában, Dániában és Ausztriában. Mindenütt nyitott szemmel jártam és igyekeztem összehasonlítani az ottani eredményeket a mienkkel. Nyugodtam állíthatom, nem vagyunk lemaradva, nem kell szégyenkeznünk. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy már elértük a maximumot és nem mehetne még

Jobban. Ellenkezőleg. Szerintem szükségünk lenne egy nagytudású, sokoldalú mezőgazdászra, aki még jobban összefogná a szövetkezetei, és akkor az eredmények még jobbak lehetnének.

Szedlák Mihály az első percektől kezdve tagja a szövetkezetnek. De ez természetes is, hiszen ő és még néhány társa voltak húsz esztendővel ezelőtt az alapítótagok. Szedlák bácsi idős kora ellenére még mindig dolgozik. A mechanlzációs központban üzemanyag raktáros. Ott beszélgettünk vele.

— Annakidején vagy 15—20-an voltunk párttagok — meséli az idős kommunista. — Nekünk kellett kezdeni a munkát, nevelni, felvilágosítani az embereket. Amikor alapítottuk a szövetkezetét, tisztában voltunk azzal, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket. De tudtuk, hogy mi a célunk, ezért senki és semmi nem

állíthatott meg bennünket. Azt talán mondanom sem kell, hogy sok ellenségünk volt a magángazdálkodók körében. A munkánkat a bizonytalanság és a tapasztalatlanság is gátolta, de egy percig sem gondoltunk arra, hogy meghátrálunk, mert tudtuk, hogy a kezdeti nehézségek után teljesül a tervünk, a falusi dolgozók életének megjavítása. A gépek átvevésénél sokan azt jósolták, hogy ez tesz majd minket tönkre. Nem lett igazuk. A gépek hamarosan megfizették önmagukat.

— Hittük, hogy a közös gazdálkodásnak lesz jövője. Helyes feltevésünk nem igazolódott be azonnal. Sokat kellett dolgozni szinte látástól vakulásig, míg megmutatkoztak az eredmények. Jóformán csak kézierővel, hisz gépeink eleinte alig voltak. Mégis bérünk a mostani fizetéshez viszonyítva csaknem alamizsna volt. De hogy mindez nem volt hiábavaló, azt most látjuk a legjobban. Ma fele annyit sem dolgozunk, mint régen, a bérek mégis jóval magasabbak. A mai fiatalok beleestek a jóba és természetesnek veszik a mostani helyzetet, ezért nem árt néha nekik Is eszükbe juttatni, hogy ez nem volt mindig így.

Szedlák Míhályon kívül még sok dolgozója van a szövetkezetnek, akik ugyancsak az első napoktól tagjai a közösnek. A szövetkezet fennállásának huszadik évfordulóján 112 dolgozó kapott emlékplakettet. Többek

között Blisfan ján elnök, Szedlák Mihály, Gerhát István, Koőlcky József, Dikan Béla, Mokos István, Rózsa Károly, Takács Ernő, Szmilek Pál, Vicena István, Brelik János, Ürge László stb.

Ürge László kovácsmestert munka közben találtuk, de miközben patkolta a lovat, mondott néhány szót.

— Azelőtt mint magánkovács dolgoztam. önként léptem be a szövetkezetbe és nem sajnálom. Anyagilag is elég jól kijövök. Tizenöt évig dolgoztam szabadság nélkül. Most három

éve már szabadságra is járok. Voltam már Prágában és a Tátrában is. *

Németh István ökonómus ugyan nincs a szövetkezetben kezdettől fogva, de a helyzetet és főleg az utóbbi évek eredményeit ő ismeri a legjobban.

— Én 1958-tól vagyok tagja a szövetkezetnek, de még akkor is nagyon messze voltunk a mostani színvonaltól. Persze 8—9 esztendő alatt nem is lehetett csodákat művelni, hiszen a szövetkezetnek a kezdetben néhány állaton kívül jóformán semmije sem volt. Hiánvoztak a gazdasági épületek, istállók, úgyhogy a lovakat különböző helyeken a gazdáknál kellett elhelyezni. Kulák és egyházföldekkel együtt 2200 hektáron kezdtük a gazdálkodást. Eleinte 300 taggal kezdődött a munka. 1951-ben már 441-en voltak, és 3081 hektáron gazdálkodtak. Fokozatosan felépítettük a gazdasági épületeket, istállókat is és az eredmények lassan, de biztosan emelkedtek.

— Tudom, hogy az olvasók nem túlságosan kedvelik a statisztikát, de néhány számadat közlése elkerülhetetlen, hiszen így tűnik ki legjobban a termelés emelkedő tendenciája. 1951-ben 17 mázsa búza termett hektáronként. Tavaly és az idén 36, tehát több mint a duplája. Az árpánál 51-ben 14, 68-ban 34 mázsa volt a hektárhozam. Cukorrépából 51-ben 125, 68-ban 477 mázsát termeltünk. 1951-ben egy tehén 1381 liter tejet adott, a múlt évben ez a szám 2500- ra emelkedett. Szép eredményeket értünk el a hízósertéseknél is. A napi súlygyarapodás az utóbbi három évben 0,53—0,58 kg. Az utóbbi időben egy anyadisznótól 19,3 malacot választottunk el.

Természetesen a szövetkezet összbevétele is évről évre növekedett, 1951-ben 4 millió 787 ezer volt, 60- ban már 20, és a múlt évben 45,5 millió. Ezt a számot elsősorban annak köszönhetjük, hogy szövetkezetünk emelte a termelést. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jutalmazást sem. 1951-ben 2 millió, 60-ban 9 millió 200 ezer, 68-ban pedig már 15 millió 882 ezer koronát fizettünk. {

Szövetkezetünknek 77 traktora, 10 kombájnja, 4 millió korona értékű üvegháza, ezenfelül 10 vagonos raktára és tisztítóberendezése van, úgyhogy a gabonát rossz időben is száríthatjuk. Szövetkezetünk saját autóbusszal is rendelkezik, melyet kiránduláskor használunk. Minden csoport évente 1000 km-lg veheti igénybe a buszt. 11

A számok világosan beszélnek, ■ ezért minden további kommentár fö- | lösleges. Az elmúlt húsz esztendő az udvardi szövetkezetét igazolta. íi:

(ordódy) *

SZÍNVONALAS

JÁRÁSI

VERSENY

Hontvarsányban a lévai járás legjobb felnőtt és ifjúsági tűzoltó rajok versenyére került sor. A körzeti versenyek lebonyolítása után a legjobb rajok versenyeztek az elsőségért. A versenyek célja az akcióképesség felmérése volt.

Rendszerint aratás ideje a legalkalmasabb a próbatételre, mert gondtalanságból a tűzrendészeti előírások mellőzéséből jelentős anyagi károk keletkeznek.

A járási versenyen a kozárovcei tűzoltók bizonyultak a legjobbaknak, de nagyon jól szerepeltek a szetei és a nagytúri tűzoltó rajok is. A legjobbak értékes tárgyi jutalomban részesültek és ők képviselik majd a járás színeit a Mártonban megrendezendő szlovákiai döntőben.

A leányok közül ezúttal a garamvölgyiek bizonyultak a legjobbaknak. KÜRUCZ István parancsnok többéves munkája meghozta gyümölcsét. Az említett raj szintén tárgyi jutalmat kapott és indulási jogot az országos döntőben.

Az ifjúságiak csoportjából a vámosladányi raj került ki győztesként. Ebben a községben 65 tagja van a tűzoltó szervezetnek, főleg traktorosok és gépjavítók. A három rajt a felnőtteket, leányokat és fiúkat NAGY István, a szövetkezet gépjavítója irányítja több éven keresztül. A tömegszervezetek közül ez tevékenykedik a legeredményesebben, a mintegy 1800 lelket számláló községben. Az önkéntes tűzoltók nemcsak a legpusztítóbb elemekkel veszik fel a harcot, hanem színdarabokat, teadélutánokat, esztrádműsorokat is szerveznek.

Most, amikor új egyenruhákat ~ kapnak az egyes falvak tűzvédelmi szövetségei, ki kellene használni az alkalmat és az öreg veteránok sorait fiatal tűzoltókkal bővíteni.

A garamgyörgyi és a vámosladányi tűzoltók az ifjúságot kitűnően nevelik. A járási szervek ügyességi versenyeket rendeznek minden iskolaévben a fiatalok megnyerése érdekében. De vajon megtettek-e mindent a sikeres tűzoltói munka érdekében a többi községekben? Belányi János

Az udvardi dohányosbrigád is jó eredményeket ér el

(Szmatana felv.)

Az idő őket igazolja

1949»márciusával kezdődik a Sajógömőri EFSZ krónikája. Huszonnyolc tagja volt az I. típusú, kezdő szövetkezetnek, beleszámítva a falu tanítóját is. Az úrbéri és községi földeken indult a közős gazdálkodás. Többnyire a régi termelési módszerekkel dolgoztak az első gömöri szövetkezetesek, a kézi erővel végzett munka volt túlsúlyban, mindössze két lovas kaszálógépet mondhatott magáénak az EFSZ. Csak egy év múlva, 1950 nyarán jelent meg az első kombájn a határban. A gépi munkát az Állami Gép- és Traktorállomás képviselte, amely kévekötő aratógépeket, aratás után pedig néhány traktort a szántáshoz is küldött a faluba.

Ekkor már megbolygatott méhkashoz hasonlított a falu. Ősszel a maelőnyeiről. Késő éjszakába nyúló gyűlések követték egymást.

Egy ilyen őszi éjszakával kezdődik a Sajógömöri EFSZ krónikájának újabb fejezete. Sajógömör ugyanis 1950. október 1-én, éjfélkor lett szövetkezeti község. Ezen az éjszakán sokan az ágyból keltek ki aláírni a belépési nyilatkozatot.

— Ma is csodálom a szövetkezet fő szervezőjének, Klein elvtársnak a kitartását, — emlékezik vissza ezekre a napokra és éjszakákra Orbán Ferenc, a szövetkezet alapító tagja és mai elnöke. — Vele együtt terjesztette a közös gazdálkodás gondolatát Frank elvtárs és Pupák János is. Ez a három ember nem ismert fáradtságot. Gömörben éppen olyan nehezen vert gyökeret a közös gazdálkodás gondolata, akár az ország más falvaiban. A gazdák sajnálták a bizonytalanra bízni az örökséget, meg a sok fáradtsággal szerzett földecskéket. Kételkedtek az ismeretlenben, mert sokszor becsapták már a magyar parasztot. A kezdeti nehézségek ellenére

NAGY LENDÜLETTEL

indult a III. típusú szövetkezet, melynek akkor már tagja volt az egész falu. Az emlékezetes októberi éjszakát követő 2—3 napon belül már közösen dolgoztak a sajógömörlek az

gángazdák lovas fogataikon versenyt szántottak a traktorokkal, hogy bebizonyítsák — megvannak ők a szövetkezet nélkül is Közben a járási pártbizottság agitátorai kitartóan jártak házról-házra, hogy meggyőzzék a gazdákat a közös gazdálkodás

;7 a " a n FmniMnVES 1969. szeptember 13.

egyesített határban. Akkoriban 150 fogat volt a faluban s a lovasgazdák bizonyos kiváltságokat élveztek. Fogataikat közös istállók hiányában maguknál tartották s a segítségükkel többet kereshettek, mint a kevésbé módos tagok. Közben folyt az urasági istállók adaptálása, a szarvasmarhaállományt már ősszel összpontosították. Tavasszal közös istállókban helyezték el az igáslovakat Is. Mindeddig nagyrészt formális volt a közös

Sajógömöri szövet

gazdálkodás, a közösségi gondolat csupán 1951 tavaszán kezdett formálódni.

— Bár a régi tulajdonosok nehezen mondtak le az igásállatokról, a szövetkezet vezetősége mégis a fiatalokra bízta a fogatokat. Sőt még tovább ment a demokrácia érvényesítésében, — idézi az indulás napjait Orbán Ferenc. — Hogy a gazdaságilag gyengébb és a módosabb fogatos gazdák kereseti lehetősége kiegyenlítődjék, az első évben a módosabb gazdák 60, a gyengébbek 80 koronát kaptak egy-egy munkaegységért. (A régi csehszlovák koronában számítva.) Ezen kívül 4 kg természetbeni is Járt minden munkaegységért. Ritka példa a sajógömöri. mert náluk gazdaságilag szilárd volt a közös a III. típusú EFSZ megalapítása óta.

AZ ELSŐ ÉVEK

sikereiben nagy része van Majoros Győzőnek, az akkori agronómusnak. ö alapozta meg a célszerű munkaszervezést. Négy csoportra osztotta a tagságot, a csoportvezetők teljes önállóságot kaptak, csupán a fő munkafeladatokat osztotta el a csoportok között a vezetőség. A munkát naponta értékelték s naponta ismertették a tagsággal a kereset összegét is. A részletesen átgondolt munkaszervezés eredményei már aratáskor megmutatkoztak.

Volt még egy különös jellemvonása

a sajógömöri indulásnak. Egészen 1962-ig szinte évente váltották itt a vezetőséget. Szerencsére többnyire olyan emberek kerültek az élre, akik nem a maguk, hanem a közös gyarapítására törekedtek. így aztán már 1953-ban (a pénzváltás évében) három korona évvégi jutalékot osztottak mungaegységenként a 10 korona előleghez. 1954-ben viszont 4, egy év múlva pedig 7 korona volt az évvégi osztalék.

Bár a szövetkezet egy ideig gazdaságilag szilárdult, talán éppen a gyakori vezetőségcsere miatt leromlott a munkaerkölcs. Belső viszályok keletkeztek, s e^ rövid időn belül megmutatkozott a termelési és gazdasági erurirnéoyekben is. A viszályok kátyú-Majoros Győzőnek nagy része van a sajógömöri indulás sikerében.

(A szerző felv.)

>»-'ÉS

S* CB

■+-* C/5 .2,

w O X o g o ÍJ

►"ca 5 >•

M>gí

cö N >c0

Z o 2 .51