Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-13 / 37. szám
BEL- ÉS KÜLPOLITIKA Gratulálunk a kitüntetéshez Szeptember 6-án, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola ünnepélyesen feldíszített előadótermében adták át a SZSZK párt és államhatalmi szerveinek képviselői a köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetést azoknak a szövetkezeti és szakágazati dolgozóknak, akik a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében állami elismerésre méltó munkát végeztek. Az alábbiakban ismertetjük, hogy Dél-Szlovákia területén kik részesültek az említett megtiszteltetésben. Szerkesztőségünk nevében szívből gratulálunk a kitüntetetteknek és további munkájukhoz kívánunk erőt, egészséget. Munkaérdemrendet kaptak: Bartalos Lajos, a nádszegi EFSZ elnöke, a Bratislava-Vinohrady-i EFSZ, Cseh Károly, a lakszakállasl EFSZ elnöke, a gajari EFSZ, a Gömöri EFSZ, a pozsonyeperjesi EFSZ, Ján jozaf, a tomásovcei EFSZ elnöke, a kenyheci EFSZ, a leleszi EFSZ, Mihalik István nyugdíjas Nagylég, a NemCany-i EFSZ, a szilicei EFSZ, a Surany-i EFSZ, a nagytőrei EFSZ. Az „Építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést kapták: Az abaíalai EFSZ, Bak ArnoSt mérnök, a Pravda szerkesztője, Bednáriková Helena, a podlu2any-i EFSZ ökonómusa, Benovsky ján, a gútal EFSZ bérkönyvelője, Bliüt'an Ján, az udvaréi EFSZ elnöke, Bodzsár István, a szécsénkel EFSZ dolgozja, Dobos Imre, a leleszi EFSZ elnöke, Drobny FrantiSek, a Bratislava-Vinohrady-i EFSZ elnöke, Gála jozef, a sopornyai EFSZ zootechnikusa, Gáspár Jozef mérnök, a szenckirályfai EFSZ elnöke, Geceliak ján, a Nová Polhora-1 EFSZ elnöke, a Gemerské Sady EFSZ, Glembo Michal, a nagyfödémesi EFSZ elnöke, Gonda Ján, a hradiétei EFSZ traktorosa, Gresko György, a gömört EFSZ agronómusa, ing. HargaSová Valéria, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minlstzérium kiállítási részlegének vezetője, Hentek Stefan, a 2itava-Húll EFSZ elnöke, Henkel Michal, az alsószecsei EFSZ elnöke, Hrasko Jnraj, a lovinobaiíai ÄG raktárosa, Hudec Ján, a Nemíany-i EFSZ ökonómusa, Chovan Jozef, a csehi EFSZ elnöke, Inovecky Jozef, a Rolnícke noviny szerkesztője, Jónás Pavel mérnök, a Parasztszövetség központi bizottságának elnöke, Klimaj Pavel nyugdíjas, a mikulai EFSZ-ből, Kmet'o Imrich, az érsekújvári JMT káderese, Kokavec Ján, az alsópéteri EFSZ brigádvezetője, Kovács Margit, a vrbovkai EFSZ dolgozója, Köblös János, a nagykaposi EFSZ dolgozója, KrajiSoviö Frantisek, a vistukí EFSZ elnöke, Krátka Anna, a Daíov Lom-1 EFSZ dolgozója, Kuánier Ján nyugdíjas, a csécsi EFSZ-ből, a nagylúcsi EFSZ, Marföldy András, a garamlöki EFSZ zootechnikusa, Meleg Ján, a étefanoviőovái EFSZ dolgozója, Michalik Ján, a sládeőkovcei EFSZ dolgozója, Misko József, a köbölkút! EFSZ elnöke, Mosnf Ján mérnök, a Bratislava-vidéke JMT főmérnöke, Mrázik István, a zsigárdi EFSZ elnöke, Nagy István, in memóriám, Nagy Dezső, a rozsnyói JMTI igazgatója, Nyársik Vince, a Nőit^ 2ivot-i EFSZ elnöke, Ocskő István, a kovácsi EFSZ kertésze, Öllé Gyula, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkára, Oswald Frigyes, a vásárvámosi EFSZ ökonómusa, az ozsgyáni EFSZ, Pál Kálmán, a farkaséi EFSZ elnöke, Papp Dezső, a panyidaróci EFSZ nyugdíjazott tagja, Pariéi Ján, a hrani EFSZ dolgozója, Pauloviö Peter, a beladicei EFSZ elnöke, Pavle Ondrej, a lipovéi EFSZ elnöke, Petráé Stefan, a komjáti EFSZ elnöke, Pollák Lajos, a felsőpatonyl HNB elnöke, Retkes Lajos, a búcsi EFSZ elnöke, Selecky Ján, a Most na Ostrove-i EFSZ elnöke, Soléansky Eudovít, a garamkálnai EFSZ elnöke, Szabó János mérnök, az SZLKP Kassai Járási Bizottságának titkára. Szabó István, a csilizradványi EFSZ elnöke, Simuniö FrantiSek, a mezőgazdasági minisztérium osztályvezetőié, Skolník Ján, a Poltár- Slanái EFSZ dolgozóia, JUDr. Skotta Ladislav, a mezőgazdasági minisztérium osztályvezetője, Strnmp József, a Janíky-f EFSZ elnöke Surina Jozef mérnök, a mezőgazdasági minisztérium dolgozóia, Svec Ján, a Rolnícke novinv főszerkesztőhelvettese, Tomka Ján, VÜZV Nitra, Tomoviü Matúé, a 2 SZARAD FÖLDMŰVES 1969. szeptember 13. nagypakai EFSZ nyugdíjasa, Tóth János, a nagydaróci EFSZ elnöke, Tóth István, a vojkai EFSZ elnöke, Turner Tornáé, a Dev. Nová Ves-i EFSZ ellenőrző bizottságának elnöke, Valach Ján, a nagysallól EFSZ nyugdíjasa, Valko Jozef mérnök, Bratislava, Vanová Mária, a valőicei EFSZ dolgozója, Varga János, a keszegfalusi EFSZ könyvelője, Varga Ján, a Valaliky-t ÁG igazgatója, Vavrina Rudolf, a mezőgazdasági minisztérium osztályvezetője, a méhi EFSZ, a Verké Toriakovce-i EFSZ, Vendégh Lajos, az apácaszakállasi EFSZ nyugdíjasa, az ipolynyéki EFSZ, Závada Jozef, a terebesi JMTI vezetője. A „Kiváló munkáért“ kitüntetést kapták: Antal Kálmán, a bogyal EFSZ elnöke, Bajcsi Imre, a lakszakállasi EFSZ agronómusa, Rastyúr Ilona, a slaved EFSZ dolgozója, Bodnár János, a hrabovcei EFSZ agronómusa, Bokros István, az egyházkarcsai EFSZ brigádvezetője, Caban Juraj, a Veiké Teriakovcei EFSZ zootechnikusa, Cabán Valentin, az abafai EFSZ elnöke, Csetényi József, a felbári EFSZ nyugdíjasa, Cech Pavel, az oroszvári EFSZ elnöke, Cinger Rudolf, a Dőlné Obdokovcei EFSZ elnöke, Dadej Alexander, a kassal JMTI tervezője, Dudás János mérnök, a csécsi EFSZ agronómusa, Filo Ondre], a Podreőany-i EFSZ agronómusa, Gáfrik Ján, a tomásovcei EFSZ raktárosa, Gáláé Jozef, a kassal JMB osztályvezetője, Gregáü Ján, a jablonovcel EFSZ nyugdíjasa, Gútai Gyula, a várkonyi EFSZ dolgozója, György Imre, a slaved EFSZ agronómusa, Hám János, a hagygéresi EFSZ ökonómusa, Haréány Frantisek, a budmericei EFSZ dolgozója, Haluét’ák Milan, a Nővé Koéariská-i EFSZ elnöke, Herceg Ján, a Ceské Brezovo-i EFSZ elnöke, Hrdloviö Ján, a Karlova Ves-1 EFSZ dolgozója, Hrus Karol, a Starf Tekov-1 EFSZ dolgozója, Hudák János, az endrédi EFSZ nyugdíjasa, Hudec Viliam, a svátoplukovói EFSZ nyugdíjasa, Hudec Pavol, a mezőgazdasági minisztérium dolgozója, Kaékovié Stefan, a Pohiy Kesov-i EFSZ nyugdíjasa, Kara Márton, a Garamvölgyl EFSZ kőhídgyarmati részlegének elnöke, Knríúch Rudolf mérnök, a muzslal EFSZ főagronómusa, Korec Viliam mérnök, az érsekújvári EFSZ elnöke, Kovács Emma, a zsigárdi EFSZ kertészeti csoportjának vezetője, Köles Károly, az ekecsi EFSZ dolgozója, Kvaé Michal, a nagymegyeri EFSZ raktárosa, Kysef Tornáé, a damásdi EFSZ csoportvezetője, Lipovská Katarina, a sopornai EFSZ dolgozója, Ma- 1£ Jozef, a meleg! EFSZ elnöke, Meleky János, a vágsellyel EFSZ elnöke, Mihalik László, a Gemerské Sady-i EFSZ elnöke, Miéák Jozef mérnök, a Surany-i EFSZ elnöke, Mlinárik József, a zsélyl EFSZ agronómusa, Nagy Mária, a békéi EFSZ dolgozója, Nagy József, az ifjúságfalvi EFSZ dolgozója, Orbán Ferenc, a gömöri EFSZ elnöke, Papánek Ján, a Pusté Ulany-i EFSZ elnöke, Pathó Imre, a libádi EFSZ elnöke, Picinger Béla, a rozsnyói JMTI főmérnöke, Pillér Alajos, a períni EFSZ kertésze, Rendeková Mária, a teriakovcei EFSZ dolgozója, Rybárová Helena, a betléri EFSZ dolgozója, Saláty András, a farnadi EFSZ nyugdíjasa, Sklenár Jozef, a koltai EFSZ elnöke, Spustová Mária, a kuchyúai EFSZ dolgozója, Szabó Bertalan, a kisgéresi EFSZ dolgozója, Szép László, a tanyi EFS,Z nyugdíjasa, Szolgai János, a feketenyéki EFSZ elnöke, Szokol Lajos, az alistáli EFSZ dolgozója, Strbav^ Stefan, a ligetfalusi EFSZ elnöke, Tóth Imre, a gútai EFSZ mechanizátora, Turis Pál, a hanvai EFSZ dolgozója, Urmová Júlia, a Hronské Klaőany-i EFSZ dolgozója, Vrba Karol mérnök, a Dőlné Krskany-l EFSZ elnöke, a zétényi EFSZ, Éihala Ján, a szinai EFSZ dolgozója. Itthon történt A CSKP KÜZPONTI ELLENŐRZŐ és Revíziós Bizottsága a múlt héten tartott ülésén hozott határozatában megállapította, hogy az a határozott politika, amelyet a Központi Bizottság áprilisi és májusi ülésein a párt marxista-leninista irányvonalának valóra váltása érdekében megkezdett, a széles tömegek körében, valamint a pártszervezetekben és szerveiben, mind szélesebbkörű támogatásra talált. A határozat továbbá megállapítja, hogy az eddig elért eredményeket meg kell szilárdítani és tovább kell fejleszteni. A jobboldali opportunizmus képviselőivel szakítani kell, mert enélkül lehetetlen megvalósítani a párt politikai, szervezeti és eszmei egységét. A bizottság fontosnak tartja továbbá közgazdaságunk problémáinak megoldását. Ebben a tekintetben helyes pontosan kitűzni a sürgős távlati feladatokat, a helyes káderpolitika és ellenőrzés alapelveit. Az ellenőrző bizottság letárgyalta a 2000 szó szerzői és szervezői ügyében végzett vizsgálat eredményét. Tekintettel a megállapított tényekre, elhatározta a bizottság, hogy az ellenforradalmi felhívás kezdeményezői és szervezői között lévő párttagok ügyében bevezeti a fegyelmi eljárást. A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK a Bányásznap alkalmából fogadta a bányászok 50 tagú küldöttségét. A küldöttség vezetője megköszönte a köztársasági elnöknek a fogadást és úgy értékelte mint a bányászmunka legfelső helyről történő megbecsülését, A köztársasági elnök válaszában hangsúlyozta, hogy az idei bányásznap azért is jelentős, mert a bányászok mögött húsz év derekas munkájának eredményei állnak. Kiváló eredményeik nélkül nem fejlődhetett volna népgazdaságunk. Megemlékezett arról, hogy a múltban lebecsülték a szén jelentőségét, ami oda vezetett, hogy a múlt évben szénhiány állt elő, ami még ma is tart. „Csodálattal és elismeréssel figyeljük, hogyan segítenek bányászaink a mai nehéz helyzet megoldásában. Nem haboznak szabad idejüket sem feláldozni az egész társadalom szükségleteinek kielégítése érdekében. Külön szeretném értékelni, hogy éppen az elmúlt hetekben a bonyolult helyzetben a bányászok fegyelmezettségükkel és szorgalmas munkájukkal példát mutattak egész munkásosztályunknak. Kérem, tolmácsolják valamennyi bányásznak, műszaki dolgozónak, a bányász-fiataloknak és a vezető dolgozóknak személyes, őszinte köszönetemet érdemes és áldozatos munkájukért. Kívánok nekik egyszersmind jó szerencsét és jó egészséget a következő bányaesztendőre“ — fejezte be beszédét a köztársasági elnök. ÜDVÖZLETEK LAPUNK KITÜNTETÉSE ALKALMÁBÓL Kedves Elvtársakl Örömmel értesültünk arról, hogy az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok megalakulásának 20. évfordulója alkalmából „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetést adományoztak a Szabad Földműves szerkesztőségi kollektívájának. Ez a magas elismerés azt bizonyítja, hogy lapjuk igen hasznos tevékenységet fejtett ki a falu szocializálása, a nagyüzemi gazdálkodás megteremtése és fejlesztése, valamint a csehszlovákiai magyar parasztság politikai és kulturális színvonalának emelése terén. Mind magam, mind a Nemzetiségi Titkárság dolgozói sok sikert, erőt, egészséget kívánunk a Szabad Földműves főszerkesztőjének és valamennyi dolgozójának a szocialista társadalmunk továbbfejlesztéséért, hazánk nemzetei és nemzetiségei közös boldogulásáért folytatott erőfeszítéshez. Bratislava, 1969. szeptember 9-én. Dobos László Tolvaj Bertalan az SZSZK minisztere a Nemzetiségi Titkárság vezetője Kedves Elvtársak! Örömmel értesültünk arról, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fejlődését szolgáló sokéves jó munkájukért, Illetve közkedvelt lapunk, a Szabad Földműves elévülhetetlen érdemeinek méltó elismerése jeléül, megkapták a köztársasági elnök által adományozott „Építésben szerzett érdemekért“ — állami kitüntetést. E magas kitüntetéshez szívből gratulálunk, s a további munkájukhoz kívánunk erőt, egészséget és sok sikert. A LIBÁDI „EGYETÉRTÉS“ EFSZ TAGSÁGA A sokat szenvedett bolgár nép 1944. szeptember 9-én — 25 évvel ezelőtt — kezébe vette saját sorsának irányítását. A hatalmat a Hazafias Arcvonal vette át és a megalakult népi demokratikus kormány lerakta a szocialista fejlődés alapjait. A Bolgár Kommunista Párt céltudatosan oldotta meg az előtte álló nehéz feladatokat és az elmaradott ország rohamos fejlődésnek indult. Az ország Köszöntjük az ünneplő Bulgáriát Iparosítását jóformán a semmiből kellett megvalósítani, ezért elsősorban az energiarendszer kiépítését tűzték ki célul. Ezzel párhuzamosan előtérbe helyezték az Iskolarendszer fejlesztését, mert az ország Iparosításához új szakemberek ezreire volt szükség. Bulgária sikeres fejlődését annak köszönheti, hogy a kitűzött tervek mindig reálisak voltak és megvalósításukhoz öntudatos felelősséggel Járult hozzá az ország lakossága. Ez a következetes hozzáállás jellemzi ma is a bolgár dolgozó népet. Bulgária gazdasági fejlődésében sokat köszönhet a szocialista országokkal való együttműködésnek és most az ország a KGST gazdasági rendszerének szilárd láncszemét képezi. Következetesen oldották meg a termelés szakosításának kérdéseit is, például az ország igen jelentős mezőgazdasági termeléssel rendelkezik, a mezőgazdasági gépek túlnyomó részét mégis a Szovjetunióból szállítják. Ugyanakkor a szakosított bolgár ipar és a mezőgazdasági termelés termékei egyre nagyobb elismerésben részesülnek a világ minden táján. Bulgária virágzó kereskedelme megteremti a feltételeket az új célok megvalósításához. Jelenleg az ország anyagitechnikai bázisának a megszilárdítása, a gépesítés és az új termelési módszerek bevezetése áll előtérben. A további sikeres gazdaságpolitika és a szilárd bolgár békepolitika a világ szocialista erőinek egyre fontosabb tényezőjévé válik. Egy nagy harcos távozott el Közép-Vietnamban született, hivatalnok-család gyermeke volt. Bizonyos, hogy ilyen adottság mellett biztosítva volt számára a polgári élet viszonylagos nyugalma, kényelme. De Ho SÍ Min már fiatal korában látó szemmel járt a világban és tudatosan reagált az élet jelenségeire és problémáira. Korán felismerte népe kitaszítottságát és annak okát. Már húsz éves korában futár szolgálatot vállalt egy gyarmatosítás ellen küzdő illegális szervezetben. Huszonkét éves korában munkásként egy francia hajóra kerül és eljut Európába. Majd Londonba megy, ahol mint konyhai segéderő a híres Carlton Hotelben dolgozik. Ezután áthajózik Amerikába, és New York néger negyedében, a Harlemben, megismerkedik a fekete emberek nyomorúságával és Jogfosztottságával. Még franciaországi tartózkodása idején csatlakozik a szocialista párthoz, résztvesz az agltációban és cikkeket ír a Populaire-be. 1923-ban, mikor a Francia Szocialista Párt kettészakad, Ho Si Min a balszárnnyal tart, és belép a Francia Kommunista Pártba. A hatóságok üldözése elől Moszkvába menekül, itt találkozik Leninnel, és a III. Internacionále 1924-ben tartott V. kongresszusán nagy feltűnést keltő referátumot mond a nemzetiségi és a gyarmati kérdésről. Rövidesen ezután az Internacionále megbízásából Kantonba megy, ahol Sun Yat-Sen vezetése alatt nagyméretű kelet-ázsiai gyarmatosítás-ellenes mozgalom működik, az akkor még szocialista jellegű Kuomintang. Itt alakítja meg az ázsiai népek ifjúságának forradalmi szövetségét és ezzel veszi kezdetét halála órájáig folytatott harca hazájának függetlenségéért és a francia gyarmatosítás megszüntetéséért. Ebben az időben egész Ázsia rendőrsége óriási erőfeszítéseket tesz a fiatal forradalmár kézrekerítésére. Honkongban elfogják, de hamarosan kiszabadul. Taiföldön is üldözik, és távollétében halálra ítélik. Kvansiban újra bebörtönözik és csak hat hónap múlva bocsátják szabadon. Vietnam Kommunista Pártját 1930-ban alakítja meg és 1940-ben megszervezi a Vietnam függetlenségéért küzdő szövetséget, amely a japán megszállók ellen, majd később a japánok kivonulása után a francia megszállók ellen küzd. Hosszú évekig barlangokban bújkálva vezeti a felszabadulásért folytatott küzdelmet. 1945-ben kiáltják ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, amelyet később a franciák is kénytelenek elismerni. A vietnami nép bálványozza és beléveti minden reményét. A franciák azonban nem mondanak le könynyen az ország kincseiről, s újból megindul a küzdelem a haza függetlenségéért, amely a francia gyarmati hadsereg szégyenteljes Dien Bien Phu-i vereségével végződik. A megegyezés az országot „ideiglenesen“ két részre osztja azzal a feltétellel, hogy záros határidőn belül általános és demokratikus választásokat tartanak az egész országban. A megegyezésnek ezt a lényeges pontját azonban a gyarmatosítók nem voltak hajlandók betartani, mert választások esetén bizonyos lett volna a kommunisták győzelme. A kivonuló franciákat az amerikaiak váltották fel és rövidesen félmillió amerikai katona és a dél-vietnami bábkormány 600 ezer főnyi hadserege állt szembe a hősiesen harcoló hazafiakkal. Észak-Vietnamot az amerikai légierők napról napra a bombák ezrével árasztották el. A békés lakosság óriási veszteségeket szenvedett halottakban és sebesültekben és milliós értékek pusztultak el. Ebben a látszólag kiúttalan helyzetben született meg a „vietnami csoda“, amely szinte felfoghatatlan rejtély elé állította a világot. Egy kis nép, amelyet a gyarmatosítók a legmodernebb haditechnikával rohantak meg, nemcsak hősiesen állt ellen a sokszoros túlerőnek, de diadalt diadalra halmozott és végül tárgyalásra kényszerítette a világ legnagyobb imperialista hatalmát. Ez azonban már napjaink története, és e történetnek is a legragyogóbb napjait tölti meg. Nehéz lenne találni napjainkban hasonló államférfit, mint Ho apó, akit népe annyira szeretne és becsülne. Ö volt az imperialista rablók elleni küzdelem élő szimbóluma. Népe pedig átveszi a nemzet nagy fiának örökét és még elszántáéban harcol a nagy célért, az agreszszorok kiűzéséért a haza földjéről, az ország egységéért, a szocialista Vietnamért. Az eltávozott hős neve úgy vonul be az emberiség történetébe, mint olyan emberé, aki ott állt a szabadság bölcsőjénél, mint nemzetének nagy hőséé, mint a szocializmusért harcoló haladó emberiség egyik bátor és rendkívüli szellemi képességekkel megáldott vezetőjéé. Kommunista volt és törhetetlen internacionalista, ezért emlékét minden kommunista és haladó ember örökre a szívébe zárja. P. E.
