Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-06 / 36. szám

IPAR-KERESKEDELEM Istállók helyett már jóformán palotákat építünk, s az ezekbe be­kerülő felszerelés szerkezetileg állandóan fejlődik, javul. Ezzel szem­ben a korszerű, kevésbé munkaigényes és ezért olcsó, alomnélküli szarvasmarha-, valamint sertéstartási módszer tökéletes megvalósítá­sához szükséges tartós, meleg, olcsó padlóanyag ezidáig nem volt. E súlyos hiányosság rendezése az utóbbi iáőben végre lehetővé vált. Olyan anyag került ugyanis piacra, amelyben sikerült egyesíteni mind­azokat a tulajdonságokat, amelyeket a mezőgazdasági üzemek állataik alomnélküli istállózása esetén igényelnek. Ezek a tulajdonságok a jó hőszigetelőképesség, a száraz és szilárd felület, a légjárhatóság, a csú­szásmentesség, a hugyany maró hatásának ellenálló savállóképesség, a repedésmentesség, a penészgombamentesség, a hosszú élettartam, valamint az ökonómiai előnyösség, beleértve az alacsony vételárat is. Legjobban a BODIT istállópadló- és falmáz vált be A nálunk gyakorlati és kísérleti próbának alávetett összes anya­gok közül a BODIT elnevezésű auszt­riai gyártmányú, szabadalmazott is­­tállópadlő- és falmáz állta legjobban a versenyt, tekintettel a legfontosabb tényezőkre, vagyis a gazdasági álla­tok egészségét és termelését, vala­mint a beruházás tartósságát, köz­­gazdasági előnyeit figyelembe véve. Hazánkban ás külföldön A padlőmáz számos EFSZ-ben és állami gazdaságban tapasztalt jó tu­lajdonságait 1967 óta tudományos intézetek is kipróbálták és értékel­ték. E munkában részt vett a Koste­­leci Sertéstenyésztési Kutatóintézet és a Pelhfimovi Tudományos Rend­szerű Gazdálkodás Intézetének Nagy­üzemi Szarvasmarhatenyésztési Tech­nológiai Állomása. A csehországi kez­deti harminc mezőgazdasági üzemet követően Szlovákiában is felfigyeltek a magas szakértelemmel rendelkező üzemek vezetői a hasznos, új lehe­tőségre, és gyakorlati alkalmazásban elsők között a Bratislava melletti dunahidasi EFSZ-t, a főrévi EFSZ-t, továbbá a perbetei EFSZ-t, a jablo­­fíovái EFSZ-t, a Moteáicet Tenyész­állatnemesítő Intézetet, a Kukorica­nemesítő Kutatóintézet medzihájl farmját stb. találjuk. A BODIT padlómáz a nyugati or­szágokat jellemző hatalmas kereske­delmi versengésből győztesen került ki, ami a legjobb bizonyítványnál is többet jelent. Ezt a szabadalmazásá­tól eltelt több mint harminc év alatt megbízhatóságáról szerzett gyakorla­ti tapasztalatok tették lehetővé. Csakis így kerülhetett sor arra, hogy e meleg és saválló padlóanyag hasz­nálata fokozatosan elterjedt Ausztriá­ban, Nyugat-Németországban, Olasz­országban, Svájcban, Franciaország­ban és Luxemburgban, miközben ki­szorította az eddig alkalmazott, bizo­nyos okoknál fogva be nem vált kü­lönféle más anyagokat. Magyarorszá­gon az első érdeklődők között a Bá­bolnai Állami Gazdaság, az Agárdi Állami Gazdaság és a hernádi Már­cius 15 TSZ szerepel. Más anyagokhoz mérten A padlóanyagok hővezetés! ténye­zője egymástól erősen eltérő, a be­toné 1,20; a tégla burkolaté 0,68; az aszfalté 0,60; a száraz fáé 0,13 és a BODIT-é 0,26. A beton a sertés vagy a szarvas­­marha alomnélküli istállózása esetén túlságosan hideg, elvonja az állatok testhőjét, ami felesleges kalóriavesz­teséget jelent. A hugyany kimarja. A faburkolat csupán száraz állapotban felelne meg a követelmé­nyeknek. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a fapadló az istállóban állandóan nedves és így hővezető há­nyadosa Jelentősen emelkedik, vagyis a padló hideg, s azon felül nedves. A savh^tás ellen nem ellenálló, és a résekben paraziták húzódhatnak meg. Ha nedves, úgy az állatok csúsznak rajta és élettartama rövid. Alatta rendszerint rágcsálók fészkelnek. A tégla burkolat higro­szkópikus tulajdonsága miatt állan­dóan nedves és hőhatása a betonéval válik egyenlővé. Az egyes téglák kö­zötti résekben megbújhatnak a para­ziták. Nem saválló. Az aszfalt felülete az istálló­ban nedves és síkos. Egészségügyi szempontból csakis a természetes me­xikói aszfalt elfogadható, a nálunk használt műaszfalt betegségek oko­zója, például az anyasertések csecs­bimbói kivarasodnak tőle. A termé­szetes aszfalt, bitumen, igen drága. Aránylag hideg, hő hatására megpu­hul és felülete egyenetlenné válik. A gumimatracon csúsznak az állatok, fekvéskor bőrük felüle­téről lekopik a szőr, mert az érint­kezés helyén a testfelületi légzés ki­zárt. Élettartama a Nyitrai Állatte­nyésztési Kutatóintézet dolgozója, Ha­­§ek Anton mérnök CSc. szerint 1—3 év, ára pedig a leragasztással együtt négyzetméterenként 226—404 korona, aszerint, hogy a hat változat közül melyiket alkalmazzuk, ami minden esetben túlságosan magas évi átlagot jelent. A BODIT istállópadló- és falmáz csaknem állandóan száraz, aránylag meleg, a középerősségű savakkal szemben ellenálló, ezért a hugyany nem marja ki, szavatolt élettartama tíz év, de Ausztriában számos gaz­daságban már huszonkét-huszonöt éve használják anélkül, hogy javítás­ra szorult volna. Vízsugárral lemos­ható, hamar szárad, rovarlárvák bú­vóhelyéül nem szolgál mert résnél­küli, szilárd felületű, az állatok nem csúsznak rajta. Ára négyzetméteren­ként a padlómáz előállításának és a padlóburkolat kivitelezésének mun­kaköltségeivel és a kötőanyaggal együtt, háromcentiméteres vastagság esetén nem sokkal több ötven koro­nánál. Műszaki kivitelezése a gyakorlatban A BODIT padlóburkolat kivitelezé­sekor leggyakrabban két változatot alkalmaznak. Ha a kőágyazatra 8—10 cm-es betonalj kerül, úgy 3 cm-es padlómázréteg alkalmazása ajánla­tos. Ha viszont a kőágyazatra 5—8 cm-es betonalj, erre 4 cm-es keram­­zit-beton kerül, amely aránylag jó hőszigetelő, de nem saválló, úgy elég­séges a 2 cm-es padlómázréteg. Há­rom cm-es vastagságú burkolat esetén a BODIT-szükséglet négyzetméteren­ként 40 kg. Régi téglapadozatra vagy betonalapra három cm-es máz­réteg szükséges, de előzőleg a felü­letet le kell tisztítani és durvává tenni. Egy műanyag zsákba 50 kg BO­­DIT-ot mérnek, amely mennyiséghez kötőanyagként egyharmad zsáknyi, vagyis 16,6 kg mennyiségű cement, pépesítéséhez pedig 9—10 liter víz szükséges. Legjobb a BODIT-ot és a cementet előbb szárazon összekever­ni, mire a víz hozzáadásával mázol­ható, plasztikus anyag keletkezik. Ezt a keveréket különösebb előképzés nélküli személy, tehát bárki, akinek a kőművesmunkához érzéke van, a betonaljra kenheti, majd léccel kellő lejtőt alakíthat. Azután a masszát le kell döngölni, mivel a tömörítéssel vízhatlanság és kívánt felületi szem­­csézés érhető el. A felületi száradást követően a mázat öt napig nedvesen kell tartani. Két nap elteltével a ré­­tegezést követően a padlóburkolaton járni lehet, ha arra deszkát fekte­tünk, tíz-tizennégy nap múlva pedig használatba vehető. Csupán az 5X6 méternél nagyobb felületek kiképzése esetén szükséges a betonaljban és a felületi mázban tágulási hézagokat hagyni. A beton­alj tágulási hézagait szigetelő betét­tel szükséges kitölteni. A BODIT bur­kolat tágulási hézagait a betonalj fe­letti lécek eltávolítása után BODIT- tal kell bemázolni. Mint látjuk, a jó tulajdonságokkal rendelkező padló­felület házilag, egyszerűen előállít­ható. Falmázkészítés Egyes régi gazdasági épületek ned­ves falfelülete lehetetlenné teszi a helyiségek teljes értékű kihasználá­sát. Az épület alapjának elszigetelé­se utólag nagyon költséges. Olcsón vehető Ismét használatba az olyan helyiség, amelynek nedves vagy hi­deg falát BODIT mázzal vonják be. Ilyen esetben az anyagot híg cement­vakolat módjára kell előkészíteni, vagyis 50 kg BODIT-hoz 10—12 kg cementet keverünk. A helyiség falán, amelyet használhatóvá kíván tulajdo­nosa tenni, a régi vakolatot mondjuk egy méter magasan leveri, a felületet megnedvesíti, majd fokozatosan rá­fröcskölt durva és finom BODIT va­kolatot rétegez rá, amelyet kisimít. Finom felületű vakolat készítéséhez az anyagot rostálni kell. Az ilyen előállítású BODIT-falmáz vízzel mos­ható. A rácspadozat bevonása A korszerű szarvasmarhatartás leg­újabb módszereihez tartozik a rács­padozat alkalmazása. Az újonnan ter­vezett és kivitelezett istállók nagy része ilyen rendszerű. A fekvőhelyek mögötti rácspadozat vagy sávpadozat egyes beton elemeinek szélessége hozzávetőleg húsz centiméter. A sá­vok felületére szintén rétegezhető padlómáz a fenti módszer szerint. Beszerzési lehetőség A BODIT külkereskedelmi vállala­taink közbenjárásával szerezhető be, jóformán napokon belül. Ára az or­szághatáron métermázsánként 3,94 US dollár, amihez hozzájárul a fuvar­­költség és a közvetítési díj. Azok a mezőgazdasági vállalatok, amelyek érdeklődnek az anyag iránt, az álla­mi felvásárló vállalatból kivált kül­kereskedelmi osztályon keresztül, amely ZEMPO néven önálló nemzeti vállalattá alakult (címe: Bratislava, Steinerova 74/a, telefon: 60341—5, vo­nal 312) Kalina elvtárs közreműkö­désével vásárolhatják meg a padló­anyagot. Olyan esetben, amikor az érdeklődő mezőgazdasági üzemnek nincsen kéznél valuta fedezete, a ZEMPO szerződést köt mezőgazda­­sági termékek kivitelére, amit a kö­zeli hetekben vagy hónapokban, eset­leg egy év, maximálisan két év le­forgása alatt kell megvalósítani. Á szerződés alapján erre az export­vállalásra előlegben devizakölcsönt folyósítanak a mezőgazdasági üzem­nek, és csaknem napok alatt meg­kaphatja a BODIT-ot. Hasonló módon a Mezőgazdasági Áruértékesítési Tár­sulás (a leendő AGROEXPORTA, Bra­tislava, Tolstého ul. 5, telefon 48966) is végezhet padlóanyag behozatalt. Az Állami Gazdaságok ökonómiai Szövetsége (Bratislava-PetrZalka, Vr­­bová 1, telefon 57211, Gajdos mérnök) az állami gazdaságok igénybejelen­tése alapján ugyancsak intézheti az anyagbeszerzést. A ZEMPO-nál meg­tudtuk, hogy a kivitelre keresett árucikkek között szerepel a vágóló, a juh, a borjú, a házinyúl, a lőtt vad közül a mezei nyúl, a fácán, a növé­nyi termékek közül a mák, a borsó, a sörárpa, a hagyma, a bab stb. Nincsen kidobni való pénzünk, ezért a beruházások alkalmával jól meg kell gondolni az ökonómiai szempontból legelőnyösebb módozat megválasztását, pontosan kiszámíta­ni az egy évre jutó költségeket, figye­lembe venni az állategészségügyi és az ezzel összefüggő termelési szem­pontokat. Olykor ésszerű javítások elvégzésével még jelentősen meg­hosszabbíthatjuk a gazdasági épüle­tek élettartamát. A BODIT egyike azoknak az anyagoknak, amely a ser­téstenyésztés, a szarvasmarha-te­nyésztés, a baromfitenyésztés, a ter­ményraktározás, az üzemanyagok és olajok tárolása területén minden szempontból előnyös szolgálatokat tehet. Ott is előnyösen alkalmazható, ahol tejsav kerül a padozatra. KUCSERA SZILÁRD ÖKONÓMIAI ÖSZTÖNZŐK 1970-BEN A HÚSELLÁTÁS JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN Az értekezleten mindenekelőtt az állattenyésztési ** termékek felvásárlási árairól és a kifizetésre kerülő árpótlékokról volt szó, mert az élelmiszerpiacon a vásárló jelenleg főként a hús után érdeklődik. Ez természetes is, hiszen az elmúlt évben Csehszlovákiá­ban az 1 személyre jutó átlagos évi húsfogyasztás 66 kilo­grammot tett ki. E mennyiség elérését a távlati tervek szerint csak 1970-ben vártuk. A helyzet ezen a téren egyelőre nem kielégítő. Mivel saját termelésünkből a hazai piacon mutatkozó keresletet nem vagyunk képe­sek kielégíteni, ezért idén 79 000 tonna húst hozunk be ■külföldről. A közelmúltban végrehajtott fokozott felvá­sárlás az állatállomány számbeli szintjének rovására ment. A szövetségi bizottság adatai szerint a szarvas­­marhaállomány az utóbbi három évben 210 ezer darab­bal csökkent. A sertésállomány 103 ezer darabbal mutat kevesebbet, az anyasertések száma pedig ugyanilyen idő alatt 50 ezer darabbal lett kevesebb. Vajon mi az oka annak, hogy a mezőgazdasági üze­mek képtelenek kielégíteni a keresletet? Prof. MVDr. K. Botfa DrSc. miniszter szerint többek között az volt a marhahúsellátás csökkenésének egyik oka, hogy túl­ságosan sokat szállítunk külföldre, főleg borjúhúsból. A tehenek születési arányszáma, natalitása jelentősen csökkent, különösen Szlovákia területén. További ok­ként az alacsony egyedi súlyig történő hizlalást tüntette fel. A sertéstenyésztésben jelenleg mutatkozó hiányossá­gok okai az 1967-es évre vezethetők vissza, amikor jelentős mennyiségű szopósmalac kivitelre került sor. A földművesek körében később, nem ok nélkül, olyan hangulat keletkezett, hogy a szopósmalacok eladása igen körülményes. A sertéshús-termelés iránti érdeklő­dés csökkenését a termelésnövekedési prémiumok rend­szere is elősegítette, mivel eszerint a mezőgazdasági üzemek számára jövedelmezőbbnek mutatkozott növény­­termesztésre irányítani a figyelmet, mintsem az állat­­tenyésztésre. A szövetségi bizottság ezért a következő évre vonat­kozóan olyan ökonómiai jellegű intézkedéseket javasol, amelyek az állatállomány csökkenését megállítanák és javítanák a piaci termelést. Például a vágómarha eladásnál a felvásárlási áron kívül olyan prémiumot fizetnének ki, amely az állat élősúlyát is figyelembe venné. Továbbá javasolják a szopósborjak kivitelének megfékezését azzal, hogy ezek magasabb súlykategóriá­ba történő felhlzlalását a hazai piac részére felárral tennék vonzóvá. Prémium kifizetésével támogatnák a megfelelő üszők vemhessétételét is. A sertéstenyésztés területén tartalékok vannak a vágósúly emelésében, átlagosan legalább három kg élősúly erejéig. A sertéshús felvásárlási árán kívüli árpótlékok ki­fizetését javasolják 1970-ben, azonban a legfőbb öko-Prof. MVDr. Koloman Botfa DrSc. miniszter, a Szö­vetségi Mezőgazdasági és Közélelmezési Bizottság elnöke, valamint helyettese E. C a k a j d a mérnök az újság­írókkal ismertette annak a javaslatnak a tartalmát, melynek célja a hústermelés, valamint a húsellátás fokozása a következő évben. A szövetségi bizottság ezt nómlai intézkedés a malacelőállításra Irányul. Prémium­­rendszer segítségével igyekeznek elérni 80 000 darab sertés egyszeri fiaztatását és ezektől legalább 500 ezer malacot nyerni. A mezőgazdasági üzemek azon dolgozói számára, aki a malacok számának felszaporításáról gondoskodnak, prémiumokat helyeztek kilátásba. A ma­laceladás zavartalan végrehajtására az állam legalább kétévi szavatosságot vállalna. Igen érdekesek a tojástermelés fokozására előkészí­tett intézkedések. Mivel a nagyüzemek nem képesek pótolni a megszüntetett kisebb baromfitelepek terme­lését, többek között azt javasolja a tervezet, hogy az eddiginél jobban tegyék érdekeltté a háztáji baromfi­­tartókat a tojástermelésben. Ezt úgy valósítanák meg, hogy takarmány, esetleg tenyészanyag ellenében a kis­­tenyésztők megegyezés szerinti mennyiségű tojást ad­nának át a közellátás céljaira. Ez a néhány javaslat a szövetségi bizottság következő évre szóló elképzeléseit tartalmazza. Az utána követ­kező években a mezőgazdasági termelés fokozását az irányítás komplex ökonómiai rendszere szabályozná. ☆ Mindebből látszik, hogy az állami felvásárló szer­vezet áruelhelyezésben mutatkozó tehetetlensége, bi­zonytalansága, taktikázása népgazdaságunknak hatalmas károkat okoz. A mezőgazdasági üzemnek hosszabb idő­re szóló, távlati áttekintésre és főleg eladási bizton­ságra van szüksége. A távlati biztonság alatt azt is ért­jük, hogy az árpolitika rugalmas, elfogadható lesz. Rendet kellett volna már teremteni a mezőgazdasági szükségletek nagykereskedelmi árának indokolatlan emelkedése terén, amit persze nem elég az idei év elején fennálló helyzet „befagyasztásával“ rendezni. Pillanatnyilag a mezőgazdaságba kerülő csaknem ösz­­szes gépi felszerelések és vegyszerek, valamint építő­anyagok s más szükségletek árai az eredetinél jelentő­sen, esetenként még többszörösen is magasabbak, ezzel a javaslatot megbeszélés, jóváhagyás céljából a Gazda­sági Tanács elé terjeszti. Ezzel azon ígéretüknek kí­vánnak eleget tenni, amely szerint a földművesekkel szeptember végéig ismertetik azokat az ökonómiai esz­közöket és ösztönzőket, amelyek a következő évben elősegítik a termelés fokozását. szemben a mezőgazdasági termékek felvásárlási ára a régi maradt. Helyes lenne ezt a megbillent mérleget előbb kiegyenlíteni és azután beszélni az árak esetleges rögzítéséről. A mezőgazdaságnak termékei eladása te­rén biztonságra és a monopolok elleni védelemre van szüksége, amelyre fontos társadalmi helyzeténél fogva természetes joga van. Egyes járásokban követelik a felvásárló vállalat által szerződésileg garantált súlynövekedés-rendszerének visszaállítását, amelyet főleg a volt nyugat-szlovákiai kerületben alkalmaztak. A súlynövekedés szavatolása a felvásárló vállalatokat arra kényszerítette, hogy több figyelmet szenteljenek a takarmánykeverékek minősé­gének, továbbá azok egyenletes szállítása tekintetében. Az állami tartalékba átvett gabonamennyiségek elosz­tását és felhasználását több hozzáértéssel, érzékenyen és ésszerűen kellene megoldani. A sertések magasabb súlyhatárig történő felnevelésére szükséges takarmány­mennyiségek kiadását az állami felvásárló vállalat meg­tagadta, olykor azzal az indoklással, hogy nincs. Aratás után viszont kiderült, hogy az új gabonát a félig telt raktárak miatt nincsen hová tenni. Ugyanakkor egy­­időben érkeztek a külföldről vásárolt takarmánymennyi­ségek is. Amikor elegendő volt a hús, az állami felvásárló szervezet fékezte a vágásra érett állatok felvásárlását, és a további termelésre nem adott ki takarmányt ahe­lyett, hogy az illetékes szervekkel a hús konzerválásáról és mélyhűtéséről, valamint a falu jobb húsellátásáról gondoskodott volna. Amikor azután a mezőgazdaságot rákényszerítette a termelés tempójának csökkentésére, az állami felvásárló szervezet fejletlen állatokat köve­telt vágásra anélkül, hogy a mezőgazdaság ezáltal be­következett veszteségeit megtérítette volna. Az igazság az, hogy a parasztság véleményét fontos szervezési döntések esetén nem kérik ki. Több bizalomra és meg­értésre lenne szükség. -ksz­■i

Next

/
Thumbnails
Contents