Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-06 / 36. szám

HASZNOS TUDNIVALÓK. A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK SZOCIÁLIS ELLATASA (VII) A rokkantsági és részleges rokkantsági járadék Hogy a kisüzemek a lakosságot szolgálják... Mostanában sok szó esik ar­ról, hogy a helyi nemzeti bi­zottságok kisüzemeire vonat­kozó új törvény, mely július el­sején lépett érvénybe, mi­lyen irányban befolyásolja majd a szolgáltatások fejlődé­sét. Közismert tény ugyanis, hogy a nemzeti bizottságok kis­üzemei elsősorban a lakosság szolgáltatásait hivatottak bizto­sítani. Am az említett új tör­vény bizonyos hátrányokat — mégpedig anyagi hátrányokat — jelent a nemzeti bizottságok számára. Arról van szó, hogy azok a nemzeti bizottságok, melyek kisüzemekkel rendel­keznek, Július elsejétől bizo­nyos adókötelezettség alá es­nek. Ez persze korántsem je­lenti azt — legalábbis általában nem jelenti —, hogy most már a nemzeti bizottságoknak nem érdemes újabb kisüzemeket lét­rehozni, esetleg a már meg­levőket tovább bővíteni. Mi volt tehát a célja az új törvény létrehozásának? Min­denekelőtt az, hogy szabá­lyozza a kisüzemek fejleszté­sét, vagyis olyan kisüzemek létrehozására ösztönzi a nem­zeti bizottságokat, melyek első­sorban a polgároknak végez­nek szolgáltatásokat. Ezt az új törvény úgy biztosítja, hogy azok a nemzeti bizottságok, « melyeknek kisüzemei nagyobb­részt a szocialista szektornak dolgoznak, a bevételükből 5 százalékot kötelesek a JNB-nek leadni. Négy százalékos adó minden kisüzemmel rendelkező nemzeti bizottságra kötelező lesz. Ennek bevezetése azért volt szükséges, mert eddig a helyi gazdálkodási üzemek és a termelőszövetkezetek anyagi hátrányban voltak a kisüzemek­kel rendelkező nemzeti bizott­ságokkal szemben. Az előbbieknél is nagyobb adókötelezettség nehezedik majd azokra a nemzeti bizott­ságokra, melyeknek kisüzemei saját járásuk területén kívül fejtenek ki tevékenységet. Ilyen esetben 10—25 százalékig ter­jedhet az adókötelezettség, melynek magasságát a JNB ta­nácsa szabja meg. Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy bár az új tör­vény némi anyagi hátrányt je­lenthet a nemzeti bizottságok­nak, a polgárok számára még­is előnyösnek mondható, mivel arra ösztönzi a nemzeti bizott­ságokat, hogy olyan kisüzeme­ket hozzanak létre és fejlessze­nek, melyek elsősorban a la­kosság — méghozzá a helyi lakosság — szolgáltatásait biz­tosítják. S hogy erre milyen nagy szükség volt, azt abból láthatjuk a legjobban, hogy az utóbbi három évben a nemzeti bizottságok kisüzemeik révén a lakosságtól csak fele annyi jövedelmet vettek be, mint a szocialista szektortól. Az új törvény ezt a kedve­zőtlen arányt előreláthatólag megszűnteti. (F-e) 10 SZABAD fe'OLUMÜVES 1969. szeptember 6. A rokkantsági járadék elismerésé­nek célja, hogy a szövetkezeti tag­nak és családjának megélhetéséhez szükséges anyagiakat biztosítsa ab­ban az időszakban, amikor rokkant­ság miatt teljesen munkaképtelen. A rokkantsági járadékkal tehát a munkajövedelem hiányát pótolják. Ezzel szemben a részleges rokkant­sági Járadék nem a teljes munka­­jövedelem kiesését hivatott pótolni, hanem a járadékkal egyenlíti ki azt a jövedelemcsökkenést, ami a szövet­kezeti tag egészségi állapotának le­romlásából adódott. A rokkantsági, illetve a részleges rokkantsági járadék igényének álta­lános feltételei egyformák minden szövetkezeti tag számára és egysége­sek mind a nők, mind a férfiak ese­tében. Az alapfeltételt a munkatevé­kenység szükséges időtartama képe­zi, amely a szövetkezeti tagnak a rok­kantság, illetve a részleges rokkant­ság idején betöltött életkora szerint változó. A szövetkezeti tag 20 éves koráig a munkatevékenység legrövidebb idő­szaka is elegendő a rokkantsági jára­dék elismeréséhez. A 20 évnél idő­sebb szövetkezeti tagok esetében egy­éves munkatevékenység, 22 évtől 24 éves korig két év, 24 évtől 26 éves korig három munkaév, 26-tól 28 éves korig négy ledolgozott év szükséges a rokkantsági, illetve a részleges rok­kantsági járadék elismerésének igény­jogosultságához. A 28. életévüket meghaladó szövet­kezeti tagoknak a rokkantság, illetve a részleges rokkantság állapotának létrejötte előtti legutolsó tíz évből legalább öt ledolgozott évet kell fel­mutatnia. A munkatevékenység szükséges időszakának, időtartamának feltételét nem követelik meg, ha a szövetkezeti tag munkabaleset, illetve foglalko-Jelenleg nálunk, de külföldön Is a foglalkozási betegségek legnagyobb csoportját a zoonózok képezik, ame­lyeket gyakran antropozoonóknak is neveznek (görögül anthropos — em­ber, zoőn — állat). Ezek olyan be­tegségek, amelyeket az emberek a be­teg állatoktól kapnak meg. Ezek a betegségek a CSSZK-ban át­meneti és kísérő tünetek, amelyek összefüggnek az állattenyésztés kibő­vítésével és a kollektív állattenyész­tés létrehozásával, aminek folyamán nem mindenütt tartották be az alap­vető egészségügyi és állategészség­ügyi elveket. Továbbá nagy szerepet játszott a gazdasági állatok, főként a szarvasmarha áthelyezése az egyik tenyésztő vidékről a másikba, vagy az egyik gazdaságból a másikba, — anélkül, hogy az állatok előbb karan­­ténában vagy izolátorokban lettek volna. zásból eredő betegség következtében rokkant meg (illetve vált részlegesen rokkanttá). A rokkantsági, illetve a részleges rokkantsági járadék igényjogosultsá­gának további feltétele, hogy a szö­vetkezeti tag valóban rokkant, illetve részlegesen rokkant lett. Teljesen rokkantnak számít az a szövetkezeti tag, aki bármilyen munkatevékeny­séget képtelen kifejteni, illetve még munkaképes ugyan, de csak jóval ke­vesebb és képességeinek meg nem felelő munkát végezhet, vagy ha a munka végzése teljesen lerontaná egészségi állapotát. Részlegesen rok­kantnak minősíthető az a szövetke­zeti tag, aki csak csökkentett kere­setet tud elérni további munkájával. A rokkantság e két fokozatának meg­különböztetése idézi elő azt, hogy a rokkantsági járadék igényének elbí­rálásakor nem veszik figyelembe és nem ellenőrzik a szövetkezeti tag esetleges munkajövedelmének össze­gét, magasságát. Ezzel szemben a részleges rokkantsági Járadék elis­merésében a szövetkezeti tag munka­­jövedelmének lényeges csökkenése képez nélkülözhetetlen alapfeltételt. A munkajövedelem lényeges csökke­nésének feltételét teljesítettnek te­kintik, ha legalább egyharmaddal ki­sebb, mint a nyugdíj kiszámításához szükséges és elbírálásakor mérvadó havi átlagos munkajutalom. A mun­kaegységek szerinti jutalmazás mód­szerének alkalmazása mellett a mun­kajövedelem lényeges csökkenésének minősítik, ha a szövetkezeti tag le­romlott egészségi állapota miatt a részleges rokkantság bekövetkezte előtti legutolsó 12 hónapban a mun­kaegységek átlagos mennyiségének kétharmadát sem dolgozza le. Ha a részleges rokkantsági járadék élve­zője havonta 1000 koronánál nem ke­res többet, úgy a munkajövedelem E betegségek jelentőségét járvány­ügyi szempontból még nem régen le­becsülték. Az egészségügyi felvilágo­sító munka még ma is nehézségekbe ütközik magukban a mezőgazdasági vállalatok üzemrészlegeiben. A dol­gozók egészségvédelmére az állatte­nyésztésben mostanáig is nagyon cse­kély figyelmet fordítottak, bár a zoo­nózok nemcsak nagy gazdasági vesz­teségeket okoznak, hanem megkáro­sítják a dolgozók egészségét is. Ezt az állapotot főként a dolgozók elég­telen és hézagos ismeretei okozzák az állatok egyes ragályos betegségei­nek tüneteiről és lefolyásáról, továb­bá az okot a szigorú higiéniai szabá­lyok elhanyagolásának rovására lehet írni az istállókban, ami tulajdonkép­pen a zoonózok elleni harc alapját képezi. És végül még hozzájárul eh­hez egyrészt az istállók elégtelen felszerelése higéiniai és szociális be­lényeges csökkenésének feltételét teljesítettnek tekintik. ( A gazdálkodás fejlettebb színvona­lán álló EFSZ-tagok rokkantsági já­radékának összege ugyanolyan, mint az aggkori járadék összege. Ha egy ilyen EFSZ tagja legalább 25 év mun­katevékenységet ért el, annak jára­dék-alapösszege átlagos havi munka­­jutalmának 50 százaléka. A 25 évet meghaladó munkatevékenység esetén a járadék megszabásának alapössze­ge minden év után az átlagos havi munkajutalom 1 százalékával, 1,5 szá­zalékával, illetve két százalékával emelkedik — attól függően, hogy az illető munkatevékenysége melyik munkacsoportba sorolható. A járadék megszabásához szüksé­ges munkatevékenység időtartamába beszámítják a rokkantsági járadék­­igény létrejöttétől a férfiaknál 60. életévük betöltéséig, a nőknél pedig 57. életévük betöltéséig terjedő időt. Az aggkori járadék megadásához szükséges hiányzó idő beszámításával meggátolják, hogy károsuljon az olyan szövetkezeti tag, akinek rok­kantsága idő előtt tette lehetetlenné, hogy az aggkori járadék feltételeinek teljesítéségi dolgozhasson. Az átlagos havi munkajutalmuk 50 százalékáig terjedő rokkantsági jára­dék alapösszege megilleti a gazdál­kodás fejlettebb színvonalán álló EFSZ-ek olyan tagjait is, akik a nyu­­díjbiztosításában 1948. október 1 után legalább 20 évet tudnak kimutatni, vagy akik ez alatt az idő alatt rok­kantsági járadékuk igényjogosultsá­gának elismerésétől 60. életévük be­töltéséig ennek az időszaknak beszá­mításával aggkori nyugdíjra teljesí­tették a feltételeket, tekintet nélkül arra, hogy férfiről, illetve nőről van szó. (Folytatjuk.) rendezésekkel, folyó meleg ás hideg vízzel, másrészt a dolgozók rossz fel­szerelése az előírt védőeszközökkel. Az állatok ragályos megbetegedé­sei elleni megelőzésben és a dolgo­zók higiéniájában levő fogyatékossá­gok a velük való érintkezésnél a je­lenlegi kedvezőtlen állapotot idézik elő, amikor emelkedik az olyan fog­lalkozási megbetegedések száma a mezőgazdaságban, amelynek fő elő­idézői éppen a zoonózok (antropo­­zoonózok). A zoonózokat leggyakrab­ban azok a beteg gazdasági és házi­állatok viszik át, amelyekkel az em­berek érintkezésbe kerülnek. Egyes ragályos betegségeket más állatok is előidéznek, így például a nyulak a tularémiát, a rókák és farkasok a veszettséget, a patkányok a lepto­­spirózist és a trichinózist stb. (Folytatjuk.) Hogyan keressük az ismeretlen helyen tartózkodó személyt? Jelentkezési kötelezettség A Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden pol­gára, aki a CSSZSZK területén tartózkodik, köteles tar­­tózkudási helyét jelenteni az illetékes bejelentőhivatal­ban (lásd a Hivatalos Közlöny 1958/6 számában közölt belügyminisztériumi rendelet 1. §-át). Ezt az állandó vagy ideiglenes tartózkodás esetén egyaránt meg kell tennie. Aki már betöltötte 15. életévét, annak külön kell tartózkodási helyét bejelentenie. Minden csehszlovák állampolgárnak legkésőbb három napon belül jelentenie kell álandő tartózkodásának kezdetét az illetékes bejelentőhivatalban. Ha véget ér állandó tartózkodása, ezt az állandó tartózkodás befeje­zését megelőző három napon belül kell jelentenie a bejelentőhivatalban. Az esetben, ha kijelentkezés nélkül távozik állandó tartózkodási helyéről, következő állandó tartózkodását nem jelentheti más bejelentőhivatalban, mivel nem tudja bebizonyítani, hogy előző állandó tar­tózkodási helyén kijelentkezett az ottani bejelentő­hivatalban (lásd a Hivatalos Közlöny 1958/6 számában közölt belügyminisztériumi rendelet 7. §-át). Ideiglenes tartózkodás bejelentése esetén nem szük­séges a kijelentkezés az állandó tartózkodási helyről. Az ideiglenes tartózkodást az elszállásolást követő há­rom napon belül kell jelenteni, és ez az ideiglenes tar­tózkodás nem tarthat tovább 30 napnál. Az ennél rövi­­debb ideig tartó ideiglenes tartózkodást nem kell je­lenteni az illetékes bejelentőhivatalban. A bejelentő­hivatalban bejegyzik a jelentkező személyi igazolvá­nyának az ideiglenes tartózkodás feltételezett időtarta­mát. Amennyiben valaki az eredetileg feltételezettnél és a személyi igazolványába így bejegyzettnél hosszabb időt tölt ideiglenes helyén, úgy köteles, hogy ismét jelentse ideiglenes tartózkodását. Vitathatatlan tény, hogy sok polgártársunk nem tesz eleget e kötelességnek. Különösen azok tanúsítanak ilyen magatartást, akik szándékosan kitérnek eltartási kötelezettségük teljesítése elől, és azok, akik az állam vagy polgártársaik adósai stb. Ennek okáért az ilyen egyéneknek gyakorlatilag nem lehet kézbesíteni az ellenük közigazgatási jellegű vagy bűnvádi eljárást indított szervek idézését. A közigazgatási szervek ez esetben a szokásos idézés helyett nyilvánosan közlik az idézést, éspedig úgy, hogy a helyi feltételeknek megfelelően 15 napra ki­függesztik az adott iratot. Az előbb említett időtartam utolsó napja ez esetben azonos a közbesítés előre meg­határozott napjával (lásd az 1967/71 számú törvény 26. § -át). A rendőrségnek az adott bűnvádi eljárásban résztvevő szervei megkezdik az ilyen egyének körözését. Ameny­­nyiben az adott esetben indokolt az őrizetbevétel, a rendőrség ezt az államügyész utasítására végrehajtja. Az államügyész előbb „elrendeli az őrizetbe vételt“. Gazdasági állatokról emberekre átvihető betegségek (1) SZABAD FÖLDMŰVES Rendelkezhet-e a társított földdel? P. I. imelyi olvasónk Írja, hogy még 1933-ban a volt baj­­csi püspöki gazdaságtól a föld­hivatal útján ő is vett az ak­kor terméketlen felparcellázott területből 42 árat, amelyet az­óta békésen használt és rész­ben megosztotta használatát családtagjai között. — Továbbá azt írja levelében, hogy az EFSZ a parcellákat újból ki­mérte és tőle most már har­madszor beleegyezése nélkül 4 ár terület után 100 koronát vontak le áronként haszonbér címén. Olvasónk kérdi, jogos-a az EFSZ eljárása. A közöltek alapján úgy tű­nik, hogy tulajdonjogi kérdés­ről van sző. Ha hitelt érdemlő irattal, esetleg tanúkkal is bizonyítani tudja, hogy a kér­déses parcellát annak meg­szerzése óta mint tulajdonos használta, akkor az EFSZ saját kimérése alapján nem kérhet bért a vitás 4 ár használatáért, és ebben az esetben joggal kérheti a levont használati díj visszatérítését. Más elbírálás alá esnék, ha az említett felmérés a háztáji kimérésével függ össze, — és kérdéses 42 árát „mérték ki“ az önnek járó háztájiba, és esetleg itt mutatkozott feles terület, ami után a szövetke­zet valamilyen általános hatá­rozata értelmében számítana használati díjat. — A szövet­kezetről szóló törvény és a mintaalapszabályok értelmében a társítási kötelezettség a szö­vetkezeti tag és családtagjai tulajdonában és használatában álló minden földre vonatkozik. Természetesen a társítás nem szűntetheti meg a tulajdonjogot és így a szövetkezeti tag a szövetkezetben társított föld­jével mint tulajdonos rendel­kezhet (ajándékozhatja, elad­hatja), de azon feltétel mel­lett, hogy a szövetkezetben tár­sított föld érvényes átruházá­sához a törvény megköveteli a szövetkezet hozzájárulását. A szövetkezetben dolgozó nők nyugdíja Pogány Lajos olvasónk kér­di, hogy szerzett-e felesége öregségi nyugdíjra igényt, ha a szövetkezetben ugyan nem tagként, de rendszeresen dol­gozott. A Tt 1968/161 sz. törvény ér­telmében a ledolgozott évekbe az olyan nők esetében, akik a szövetkezet munkájában rend­szeresen és olyan mértékben vették ki részüket, amit a ren­delkezések a nyugdíjév elisme­réséhez megkívánnak, be kell számítani az 1957 január 1-e előtt így ledolgozott időt, még akkor is, ha a biztosítási díjat nem fizették meg. (Lásd a Sza­bad Földműves 32. számának 11. oldalán a Szövetkezeti föld­művesek szociális ellátása című anyagot.) Ugyancsak az említett mó­don és feltételek mellett be kell számítani azt az időt, ami­kor a nő férje egyéni gazdasá­gában rendszeresen dolgozott (hetente legalább 3 munka­napnak megfelelő időt). Dr. F. J. KOMMENTÁRUNK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents