Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-06 / 36. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS Miért szükséges a nyúlketrecben a rácspadozat? Egészséges és kellőképpen fejlett nyulakat csak tiszta környezetben nevelhetünk fel. Szomorú látványt nyújt a szakszerűtlenül megépített nyúlketrec, mert a nyulak számára nem tudjuk biztosítani a tiszta padozatot. Ha a ketrec egész padozata telipadlú, tehát nincs rajta rácsozat, a nyulak bélsarátöl és vizeletétől az egész padozat szennyeződik. Magas lesz a levegő pára- és ammónia-tartalma. Mindkettő káros hatású a nyulak egészségére, mert aláássa az állatok ellenállúképességét és így fogékonyabbak a betegségre. Legtöbbször megtámadja a növendéknyulakat a kokcldiúzis, és a szép reményekkel indulő nyúltenyésztés sikertelenséggel végződik. A SIKERES TENYÉSZTÉS ALAPJA A NYULAK OPTIMÁLIS ELHELYEZÉSE A szakszerűen megépített nyülketrec elülső része tellpadlő, és a hátulső részébe 25 cm szélességben rácspadozatot építünk be. Készíthetjük ezt 2x2 cm lyukbőségű drótszövetből is. A drótháló hibája, hogy nehezen lehet beszerezni, gyorsan rozsdásodik, a szénaszálakkal betömődnek a drótszövet nyílásai és a legsúlyosabb, hogy a drőtszövet elősegíti a talpfekély betegség kialakulását. Ne használjuk ezért a sodrott fonatú dróthálót, mert ez még sokkal rosszabb, mint a hullámos Ívelésű. Ha nyulaink megkapták a talpfekély betegséget, tegyük át őket szalmával jól bealmozott tiszta ketrecbe, és ha egy hónapon belül nem javulnak meg, a beteg állatokat irtsuk ki. Ezt a betegséget sokkal könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. A rácspadozat beszerelésekor ügyeljünk arra, hogy drótvégek és szegek ne álljanak ki, mert ezek sebesülést okozhatnak a nyulaknál. Sokkal célszerűbb, ha a rácspadozatot lécekből alakítjuk ki. Leginkább bevált az akácfalécekből készült padozat. Ez azért nagyon jő, mert a nedves környezetben nem korhad el, és a nyulak sem rágják meg. A bükkfából készült rácspadozat azért nem jó, mert hamar elkorhad, a fenyőlécekből készült rácspadozatot pedig könnyen elrágják a nyulak. Ha keményfánk nincs, fenyőlécekből is kialakíthatjuk a rácspadozatot, és a rágás ellen úgy védekezhetünk, ha a rácspadozatot fáradt olajjal, vagy padlóolajjal bekenjük, mert az olajos lécet nem rágják meg a nyulak. Igyekezzünk kielégíteni természetes rágószükségletüket, tegyünk ezért a ketrecbe egy 25x5x5 cm fenyőfa lécdarabot, azt szívesen rágcsálják. A rácspadozatot 2 cm széles, 1 cm vastag és 70 cm hosszú lécekből alakítjuk ki. Természetesen a léc hosszabb is lehet, ha a ketrec szélessége úgy kívánja. Egy rácspadozat készítéséhez 6 darab 70 cm hosszú akácfalécet használhatunk fel. A léceket ne szegezzük be a ketrecbe, hanem párnafákra szegezzük. A párnafákat 25x2x2 cm nagyságú fenyőfalécekből készíthetjük. Egy rácspadozathoz két párnaléc szükséges. A léceket úgy szegezzük fel a párnafára, hogy 2 cm nagyságú nyílás maradjon közöttük. Ezen a bélsár és a vizelet lehullik. Az így elkészített rácspadozatot belehelyezzük a ketrecbe és középen egy vékony szeggel a padozattartó léchez, vagy egy félfordítóval a padozathoz rögzítjük. Így a nyulak nem tudják kiemelni, de takarításkor a gondozó könnyen kiveheti a rácspadozatot, tehát könnyebben lehet tisztítani és fertőtleníteni. IDEIGLENESEN MIKOR FEDJÜK BE A RÄCSPADOZATOT? Amikor ellés előtt 10 nappal a vemhes anya ketrecébe betesszük a fialóládát, ajánlatos a rácspadozatot szalmával bealmozni. Előfordul, hogy az anya az ellető láda mellé ellik. Ilyenkor fontos, hogy a rácspadozat fedett legyen, mert így a nyúlfiókák nem esnek ki a nyílásain. Még jobb, ha a rácspadozatot egy farost, vagy furnérlemez-darabbal fedjük le és erre helyezzük az alomszalmát. Választáskor, amikor kivesszük az etetőládát, érdemes az egész rácspadozatot bealmozni, hogy a kisnyulak fokozatosan szokják meg a rácspadozatot. Még fontosabb a bealmozás, ha a 4—6 hetes választott nyulakat idegen ketrecbe tesszük. Ilyeukor, ha nincs bealmozva a ketrec, a kisnyulak lába lecsúszik a rácspadozat nyílásain, és úgy megijednek, hogy a rácspadozatra később sem mernek rámenni, hanem a telipadozat elülső sarkába ürítenek. Erről igen nehéz leszoktatni a nyulakat. Az ilyen ketrecet legcélszerűbb kitakarítani és bealmozni. A ketrecben levő rossz szokású nyulakat pedig más ketrecekbe osszuk szét. Ha jól bealmoztuk a ketrecet, érdemes az alomra a ketrec hátulsó sarkába féllapátnyi nyúltrágya csomót betenni, így a nyulak oda ürítenek. A nyulak az almot fokozatosan lerúgják a rácspadozatról, és mire kitisztul a ketrec, már meg is szokták a rácsot. A BÉLSAR ÉS A VIZELET ÖSSZEGYŰJTÉSE A RÄCSPADOZAT ALATT Az egyszintes ketreceknél a bélsár és a vizelet egyszerűen lehullik a ketrecek alá a padlózatra, és onnan kihordjuk a trágyatelepre. A többszintes ketrecek rácspadozata alá helyezzünk megfelelő méretű bádog-, furnér- vagy paladarabot, erre lehullik az ürülék. A levezető lemez hosszabb legyen, mint a ketrec szélessége, hogy az ürüléket kijjebb vezesse le. A padozaton betonból, fából vagy bádogból egy csatornát képezünk ki, és ebbe gyűjtjük össze az ürüléket. Tanácsos a lemezeket befesteni, vagy olajjal bekenni, hogy tartósabbak legyenek. A rácspadozat nemcsak a higiéniát szolgálja, de jól bevált a kokcidiózis elleni védekezésben is, mert a kokcídiumok sporulációjához, kifejlődéséhez 24—32 óra szükséges. A rácspadozattal megakadályozhatjuk, hogy a ketrecben a bélsár felhalmozódjon, és így a kokcídiumok fejlődését megszakíthatjuk, mert a bélsár naponta lehullik a rácspadozaton. A lecsurgó rendszerű ketrec lehetővé teszi a tisztaságot és biztos védelmet nyújt a kokcidiózis (nyúlvérhas) ellen. Különösen a választott nyulakat fontos rácspadozaton tiszta környezetben tartani, mert a kokcidiózis ezeket a nyulakat tizedeli a legjobban. A rácspadozat tisztítása úgy legegyszerűbb, ha kiemeljük a ketrecből. Így letakaríthatjuk, lemoshatjuk és utána elvégezhetjük a fertőtlenítést. Ez utóbbi 5%-os klórmeszes oldattal történik. Takarítás után ajánlatos a ketrecet belülről is fertőtleníteni és amikor kiszáradt a ketrec, csak akkor helyezzük bele a nyulakat. A szükséges higiénia csak rácspadozatos nyúlketrecen biztosítható. Or. K. Nagy István Fejik a cigájákat a zólyomi járás bacsói Mitől tojnak sokat ősszel és télen a tyúkok? Nagyon sok háztáji baromfitartó tyúkjai alig-alig tojnak az őszi-téli hónapokban. A sok takarmányt persze elfogyasztják ilyenkor is, és nagy bosszúság, hogy mikor végre tavasszal tojni kezdenek, a tojás ára már alacsony, s Így nehezen térül meg a feletetett takarmány ára. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy ősszel és télen csak feletessük a sok takarmányt. Félintenzlv tartásmóddal is elérhetjük, hogy legalább 50 %-osan termeljenek tyúkjaink az őszi-téli hónapokban Is. A legfontosabb feladatok a következők: A tyúk első tojóévben tojik a legtöbbet, minden kővetkező esztendő termelése 15—20 %-kal kisebb az előzőnél. Ezen kívül a jércék, ha megfelelően lettek nevelve, 5—6 hónapos koruktól kezdve termelnek, tehát szinte legjobban az őszi-téli hónapokban, viszont az előző évi tyúkok éppen ősszel vedlenek, így ősszel azoktól termelés nem várható. Leghelyesebb ezért februárban vagy márciusban egyszerre vásárolni meg a tojőállománynak szánt csibéket (lehet szárnyredő alapján szekszálva a hampshiret mindössze 10 filléres többletköltséggel) s a tyúkoktól elkülönítve nevelni fel őket. A* előző évi tyúkokat májustól kezdve mind húsra helyes értékesíteni úgy, hogy mire az új állomány termelni kezd, már egy se maradjon. A CSIBÉK FELNEVELÉSE Aranyszabály: a tojó termelését jobban befolyásolja ami a jércenevelési Időszakban történik, mint ami a tojóházban. A jérce életének első hetei rendkívül fontosak. Fontos a megfelelő férőhely, meleg, jó levegő, elegendő etető és itató. A TAKARMÄNYOZÄS A kívánatos fehérje-, vitamin-, ásványianyag ellátottság hiánya miatt nem kielégítő a fejlődés, az egészségi állapot. S olyan hiánybetegségek fejlődhetnek ki, melyek végérvényesen alkalmatlanná tehetik az állatokat a kielégítő termelésre. A kívánatosnál magasabb fehérjeszíntű takarmány etetésétől viszont a fejlődés meggyorsul, túl hamar jelentkeznek az első jércetojások, sok lesz az apró jércetojás és a kiesés tojőcsőrepedés következtében. Ha a takarmány energíaszintje magasabb a kelleténél (pl. túl sok kukorica etetésénél), akkor meg elhíznak az állatok, s ez teszi őket a későbbi jó termelésre alkalmatlanná. Sőt! Az elhízott máj könnyen megreped, ezen kívül betegségek esetén az ilyen állat ellenállóképessége gyenge, s így könnyen el is hullanak az állatok. VILÁGÍTÁSI program A JÉRCÉKNEK Jó ha az első héttől kezdve az lvarérésig csökkenő fényhatás éri a jércéket. A növekvő fényhatás (természetes fény kiegészítése esetén december 31-től jtjnius 21-ig) ui. serkenti az ivarérést, s emiatt sok lesz a tojőcsőrepedés miatti elhullás. Ezenkívül könnyen nyakvedlés lép fel a mércéknél néhány tojás lerakása után, s ez azért nem kívánatos, mert a nyakvedlés miatt éppúgy nem tojnak a jércék, mint a tyúkok a vedlés alatt. AZ ÖL A jércéket gondosan kitakarított, frissen meszelt, fertőtlenített ólba kell áttelepíteni, ha a tyúkok helyére tesszük őket, s továbbra is elkülöníteni minden idegen baromfitól. Idősebb tyúkokkel nem jó együtt tartani a fiatalokat, mert sok betegséget elkaphatnak. A gondos fertőtlenítés az ólakban levő élősködők irtása miatt Is fontos, mivel ezek is betegségeket terjesztenek, s a jércék ellenállóképességét és tojástermelését csökkentik. VILÁGÍTÁSI PROGRAM Nagyon fontos, hogy miután a jércék kellően kifejlődtek, s már jól termelnek, kb. 6 hónapos kortól kezdve növekvő fényhatásnak legyenek kitéve mindaddig, amíg el nem érjük pl. a 14 órás naphosszúságot. Ezután ezt a naphosszat kell tartani egyenletesen. Túl korán nem jó a növekvő világításra térni, mert a még nem kellően kifejlett s megerősödött jérce egészségét veszélyezteti a túlzott tojástermelésre késztetés. Ha viszont sokáig nem alkalmazzuk a mesterséges fényt ősszel, az egyre rövidülő nappalok következtében abbahagyják a tojásrakást a már szépen termelésre lendült jércék. A világítási program esetében rendkívül fontos a pontosság. A TYÜKOK TAKARMÄNYOZÄSA Legegyszerűbb tojótápot etetni. Ebben az esetben fontos, hogy megfelelő etetővályukból, szárazon adhassuk a tápot, s tyúkonként legalább 6 cm kétoldalú vályúhosszat biztosítsunk. Ha nincs elegendő tápunk, úgy állítsuk össze a takarmánykeveréket, hogy a napi összes takarmány emészthető fehérjetartalma 11—12 %-os legyen. Nagyon fontos, hogy állandóan előttük álljon a megfelelő hőmérsékletű Ivóvíz Is. SZELLÖS, TÄGAS ÖL Sok helyen még mindig fákon töltik az éjszakát a tyúkok. Az ilyen tyúkoktól természetesen nem várhatunk termelést az őszitéli hónapokban! Sokan a másik végletbe esnek. Kicsi, levegőtlen ólba zsúfolják éjszakára a baromfit. Ez annyira káros, hogy majdnem biztos: kipusztul az ilyen ólakban tartott baromfi. A tyúknak sok friss levegő szükséges — oxigénszükséglete 16-szorosa a szarvasmarháénak —, s ha ezt nem biztosítjuk számára, nem várhatunk jó termelést! A KOTLANI KEZDŐ TYÜKOK Azonnal zárjuk kotlásleszoktatő ketrecbe őket. Ha idejében nem intézkedünk, nagy lesz a kotlás miatti tojáskiesés. Fontos, hogy a kotlásleszoktató ketrecben magas fehérjetartalmú takarmányhoz, jó minőségű ivóvízhez és megfelelő fényhez jussanak az állatok. Körülbelül ennyi dióhéjban az a tudnivaló, melynek ismeretében és biztosításával elérhetjük a legalább 50 %-os tojástermelést, az őszi-téli hónapokban is. Ne feledjük azonban, hogy az itt felsorolt tényezők közül már egy elhanyagolása is ronthatja a jó termelési eredményeket. S az itt felsorolt legfontosabb feladatokon kívül még más tényezők Is hatással vannak tyúkjainkra, és befolyásolják a jó termelési eredményeket. Csőri Istvánné
