Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-06 / 36. szám
ÉLETÉBŐL ...legyetek éberek!11 vül előnyősnek, illetve gazdaságosnak bizonyult az a befektetés, amit a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstermesztés meghonosítására és fejlesztésére, a gazdasági épületek számának növelésére és korszerűsítésére fordítottak. Ezzel magyarázható a szövetkezet bevételének fokozatos növekedése, ami 1965-ben 13 millió 110 ezer, 1968- ban pedig már 23 millió 618 ezer koronát tett ki. Így érte el a szövetkezet azt, hogy az egy év alatt kitermelt javaknak az értéke ma nyo’cszorosa annak az értéknek, amit a megalakulást követő első években kitermeltek. Az elmélyült felelősséggel párosuló ésszerű gazdálkodás kézzel fogható bizonyítékai megtalálhatók a termelés minden szakaszán. Tehát nemcsak a gabonafélék hektárhozama növekedett, hanem az állattenyésztési termelésben is kedvező fordulat állt be. A tehenenként! évi tejhozam, amely hatvanban csak 1819 liter volt, a műit év végéig 2780 literre, míg az egy tojóra eső évi tojástermelés hetvenegy darabról 219 darabra emelkedett. A jó munka, a mindenkori helytállás, amely a szövetkezet gyarapodását eredményezte, kedvezően befolyásolta a szövetkezeti tagok egyéni jövedelmének alakulását is. A múlt évben — harminckét koronás munkaegység mellett — a munka díjazására 5 millió 151 ezer koronával fizettek ki többet, mint ezerktlencszázhatvanban. Ezekután az ember nem csodálkozik azon a fejlődésen sem, amelyen Búcs község az utóbbi években átment. Százötven új lakással szaporodott a családi házak száma és vagy ötven öregház helyén építettek összkomfortos családi házat. S mindezt nem az iparból a faluba özönlő pénzből, hanem a szövetkezeti gazdálkodásból származó egyéni jövedelemből. Ugyanakkor a búcstak egy olyan korszerűen berendezett szövetkezett klubbal is rendelkeznek, amilyet nemcsak a környéken, hanem egész Dél-Szlovákiában sem láthat az ember. A helyi nemzett bizottság kezdeményezése nyomán, a szövetkezet és az egész lakosság hathatós támogatásával már épül az új óvoda és rövidesen a község összes utcáját portalanítják. Még új iskolára lenne szükségükI Az építéssel járó költségeket azonban, bármilyen gazdag is a szövetkezet, nem vállalhatja magára. Ebben az esetben állami beruházásra várnak és jogosan, mert helytállásukkal az állam fokozottabb gondoskodását is kiérdemelték. Az Ismertetett eredmények hatása alatt azonban helytelen lenne arra a megállapításra jutni, hogy Búcson minden zökkenőmentesen ment. Ennek a szövetkezeti közösségnek is akadtak és még ma is akadnak bosszantó problémát. A legtöbb gondot a zöldség és a gyümölcs értékesítése okozza. Volt olyan év, hogy csupán paradicsomból több, mint kilenc vagonra való maradt a nyakukon. Az idén pedig csak nagy utánjárással tudták értékesíteni a hatszáz mázsa korai ősztbaracktermésüket. Pár évvel ezelőtt, a szőlőtelepítés idején az állami magnemesitő vállalat is borsot tört az orruk alá. A Rizling és Zöld Veltlini oltványokat más fajtákkal keverve utalt át. A búcstak ezen nemcsak bosszankodtak, hanem bírósági úton is keresték igazukat. S lássunk csodát! A bíróság bár igazat adott a szövetkezetnek, de a kártérítést még a mai napig sem kapták meg, s talán már nem is kapják. Hogy mik léteznek!? A búcstak szerint az irányítás új rendszere, amely a mezőgazdasági üzemek önállóságának elmélyüléséhez vezetett, kedvezően hatott gazdasági életük fejlődésére. Persze ők még „szabadabb kezet“ szeretnének. Főleg a beruházási építkezések esetében érzik a kötöttség káros hatását. Pénzük ugyanis van. A gazdaságfejlesztés újabbnál újabb beruházásokat igényel. Engedélyt azonban csak korlátozott mértékben kapnak. Építkezési anyagot pedig szabadon képtelenek beszerezni. Tehát így le kell mondaniuk gyakran olyan beruházásokról is, amelyekre feltétlenül szükségük lenne. A huszadik évforduló alkalmából azt is tapasztaltam, hogy a búcstak nemcsak a munkaszervezésben, hanem az ünnepélyek rendezésében is jeleskednek. Nem beszélek az ünnepi gyűlésről, ahol jelen volt a lakosság apraja-nagyja, s ahol méltóan megjutalmazták a példás dolgozókat és tisztelettel adóztak a szövetkezet alapítóinak. De Igenis dicsérettel szólok az ünnepi felvonulásról, amely a gépek sokaságán keresztül a szövetkezet fejlődését ts érzékeltette. Ez és a délutáni lovasverseny — amely a lakosság nagy érdeklődése mellett volt megtartva — képezte az ünnepély fénypontját. Elismerést érdemel a vezetőség, hogy ezt az elhanyagolt sportágat is támogatja és nem kevésbé dr. Hizsnyan Béla dunamocsi körorvos, aki szabad idejét feláldozva „kezelés alá vette“ a lovagló sportot kedvelő fiatalokat. Az 0 érdeme, s persze a versenyző fiataloké is, hogy a szövetkezet megalakulása huszadik évfordulójának ünnepe ezzel az érdekes müsorszámmal Is gazdagodott. PATHÖ KÁROLY Két évtizeddel ezelőtt 1949. július 26-án Százdon 43 taggal 150 hektár földterületen megalakították a földmüvesszövetkezetet. Az első év végén a gazdaság vagyonának pénzértéke 50 507 korona volt. Ez volt a kezdet. Aki nem vett részt a szervezkedésben, tán el sem hiszi, mégis igaz. Üt esztendő múlva 105 tagja és 690 hektárnyi területe volt a közösnek. Az államnak egy év alatt 148 mázsa marha- és 135 mázsa sertéshúst, továbbá 63 810 liter tejet adtak el. A munkaegységekre a természetbenivel együtt 8.10 koronát fizettek, s a közös vagyon értéke 1 millió 647 232 koronára emelkedett. Így sorolhatnánk a következő éveket is, amelyek egyre gazdagabb eredményekről adnak számot. Az igazi fejlődést a múlt év zárszámadása mutatja meg. A tagság létszáma 95- re csökkent, mert az alapító tagok közül többen nyugdíjba mentek, ugyanakkor a földterület 862 hektárra „nőtt“. A szövetkezet vagyonának pénzértéke pedig meghaladta a hat millió koronát. A felvásárlóknak tavaly 668 mázsa marha- és 594 mázsa sertéshúst, továbbá 313 085 liter tejet adtak el. A tagságnak 32,32 koronát fizettek munkaegységenként. Az adatokból az is kitűnik, hogy a szövetkezet kon-Akik az utat mutálták Csala István, volt példás anyakocagondozó örül a díszoklevélnek. Ünnepélyes csendben hangzik el a megnyitó a korszerű ipolyviski kultúrház nagytermében. Napbarnított arcú emberek hallgatják Gálik Józsefnek, a szövetkezet elnökének beszámolóját, amely felméri az elmúlt két évtized eredményeit és beszél a nehézségekről. Az alapító tagok előtt visszaperegnek az évek, az indulás kezdeti nehézségei, gondok, örömök, az új kenyér ünnepségei, amikor a verejtékes munka után, örülve a foszlósbélű cipónak, táncraperdült a falu aprajanagyja Jómagam is sokszor köztük voltam ilyenkor és őrültem, hogy megőrizhettem valamit örömükből a sajtó hasábjain. Hangyaszorgalmú tagsága volt és van az ipolyviski szövetkezetnek. Bizony, az elmúlt két évtized alatt keveset gondoltak a szórakozásra, és több olyan tagot ismerek, akik csak az aratóünnepen ropták a táncot. Csak az utóbbi időkben változott némileg az élet, amikor, — hogy Bartal Lajosnak a szövetkezet egyik volt elnökének a szavaival éljek, — már kevesebb a fizikai munka, a gépek sok tehertől szabadították meg a tagokat. Idén már azt is papírra vethettem, hogy 180 ipolyviski szövetkezeti tag a legnagyobb aratási munkaidő alatt több váltásban üdülhetett a Balatonnál, de a munka úgy ment mint soha máskor, ideiében csűrbe került a gabona és kazalba a szalma. Kissé elfogódva nézem ezeket az ízig-vérig szövetkezeti parasztokat, akik két évtized alatt egy percre sem tántorodtak meg, hittek a nagyüzemi gazdálkodás jövőjében. Szikszai Vilmos elvtárs az Ipolysági szövetkezet elnöke, a járási parasztszövetség küldöttje nagyon találóan mondotta, hogy azok a lányok, akik akkoriban dolgoztak a szövetkezetben. amikor ő az indulásnál „bábáskodott“ a szövetkezet fölött, már mamák lettek. Az öregek közül azóta sokan kihulltak a sorból, de a közös család megmaradt és betöltötte úttörő szerepét. Mert amikor Ipolyvisk ünnepel, ez nemcsak helyi jellegű ünnepség, ez a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás győzelmének ünnepe. Húsz év alatt a tanulmányi csoportok százai fordultak itt meg, hogy az ipolyviski úttörőktől eltanulják a nagyüzemi gazdálkodást. Szívesen látták a vendégeket hétköznap és ünnepnap, pedig nekik is volt elég gondjuk-bajuk. Nehéz volt a kezdet, az indulás. 1949 őszén, amint Kovács István, a szövetkezet első elnöke visszaemlékezett 30 földmunkás és zsellér kezdte meg 250 hektár kisajátított földön, öt pár lóval, három tehénnel, két vetőgéppel a munkát. Az előkészítő bizottság már 1949 tavaszán működött, előtte megalakult a gépszövetkezet, amit Bartal Lajos és Nyustin József, a község egyik haladószellemű középparasztja hozott létre. Az indulástól a máig hosszú volt az út. A kezdeti nehézségek egészen 1953-ig tartottak. Aztán a szövetkezet ugrásszerűen fejlődött. Elsőnek vezették be a szilárd bérezést, pénzügyileg rendkívül erősek voltak. A munkaegység értéke 40 koronáig emelkedett. Javultak a termelési eredmények, gazdagodtak a tagok, nőttek a bankbetétek, jónéhány olyan szövetkezeti család volt, amelynek bankbetétje meghaladta a százezer koronát. Ezzel kapcsolatban csak néhány adatot említünk, 1953-ban munkabéralapra egy millió 072 ezer koronát fizettek, a múlt évben pedig már 3 millió 420 ezret. Ugyanennyi idő alatt az alapok értéke 538 ezer koronáról 15 millió 800 ezer koronára emelkedett. A beszámoló említi a kormányosok nevét, Kovács, Báli, Bartal, Fényes, Bállá és Gálik. Hat elnök, hatféle képességgel ugyanannyi elképzeléssel állt a szövetkezet élén, a mostani elnök úgy véli, hogy a munkából az oroszlánrészt Kovács és Bartal elvtárs végezte el. Kovács az indulásnál, Bartal a szövetkezet megszilárdításánál. Amikor Bartal elvtárs eltávozott a szövetkezetből, az ipolyviskiek már országszerte elismert példás nagyüzemi termelők és szövetkezeti milliomosok voltak. A hála nem maradt el a tagságtól. Amikor a kitüntetettek nevében Bartal elvtárs köszönetét mondott a tagságnak a ]6 munkáért, hatalmas tapsot kapott. El is érzékenyült tőle, de aztán jókedvre derült és reggelig mulatott azokkal, akikkel 13 évig jőban-rosszban együtt volt. A kitüntetettek soraiban ott láttuk azokat, akik két évtized alatt megállták a helyüket a munkában. Csala István, a szövetkezet példás anyakoca-gondozója, aki már kezdetben 18 malacot választott el évente átlagocfl'i Akkoriban ő volt a legjobban keresők egyike. Volt olyan év, hogy 40—50 ezer koronát kapott munkájáért és a takarékpénztárban 125 ezer korona volt már javára bejegyezve. Vagy Tóth Józsi bácsi, a szövetkezet nyugdíjas traktorosa, aki még ma is szeretettel beszél a gépekről. Volt egy nagyon szép jelenet is a szövetkezeti gyűlésen, Sebestyén Ignác, a szövetkezet pénztárosa nyugalomba vonul és emlékül egy igen szép festményt kapott. A 20 év alatt bizony nagyon sok pénzt hordott a tagságnak. Csak a bennfentesek tudták, hogy rossz állapotban lévő, majdnem lyukas bőrtáskában hordta az ezreket. Ravaszságért nem ment a szomszédba, úgy gondolta, hogy az esetleges tolvaj az ilyen táskát nem lopná el. Két évtized alatt sok vihart megért ez a közös család, de azért mindig előre léptek. Most a növénytermesztés vitte el a pálmát, Simon Sándor agronómus olyan hektárhozamokról beszélt, ami eddig még nem volt a szövetkezet fennállása óta. A búza 36,7, az árpa pedig 37,7 mázsát adott. A termelési tervet két vagonnal túlteljesítették. Jól esett hallani, hogy Nyustin József kertészeti csoportja 110 ezer koronával túlteljesítette a bevételi tervet. A fűszerpaprikájával aranyérmet nyert kertész továbbra is szívvel-lélekkel dolgozik a közösségért. Ipolyvisken azok ünnepeltek, akik két évtized alatt utat mutattak és bár kissé megfáradtak már, de azért fiatal gárdával az élen tovább haladnak a megkezdett úton, amelyen egy percre sem tántorodtak meg. BÁLLÁ JÖZSEF Öten a „kormányosok“ közül, Kovács István, Báli János, Bartal Lajos, Fényes Sándor és Gálik Józsel szolidálódásával párhuzamosan a tagság életszínvonala Is emelkedett. De nézzük csak közelebbről, hogy Idén, a jubileum esztendejében, hogyan gazdálkodik a ma már jó közepesnek mondható szövetkezet. Gabonafélékből átlagban 30 mázsát értek el. Ebből a búza hektáronként 34 mázsát adott. Egyes területeken a Bezosztája búzafajta 42, a Mironovszkája pedig 33 mázsás átlagos termést hozott. A szövetkezet agronómusával, Csertik Tamással folytatott beszélgetésből kiderült, hogy a kukorica után, tehát a későbben vetett búzák hektárhozama alacsony volt, s ez lerontotta az átlagot. Ez figyelmeztetésül szolgál arra, hogy a jövőben be kell tartani az agrotechnikai határidőt. De a végeredmény mégis megnyugtató, mert több mint 99 vagon gabonája termett a szövetkezetnek. Ebből 46 vagont, vagyis kilenc vagonnal többet adtak el, mint eredetileg tervezték. A takarmányalapra 34 vagon gabona jutott, a maradékot részben természetbeni juttatásra, részben pedig a vetőmagalapra fordították. A szövetkezet idei gabona termesztésével kapcsolatosan azt mondhatjuk, hogy megtartották a színvonalat. Még annak ellenére is, hogy a földterületnek csupán 16—17 %-a kap évente istállótrágyát. Bartal Lajos elvtárs a szövetkezet elnöke egyébként ezt mint komoly hiányosságot említette. Műtrágyákból tiszta hatóanyagban számítva csupán 117 kg-ot adhattak hektáronként. Úgy tervezték, hogy 300 kg-ot dolgoznak a talajba, de nem kapták meg a kívánt mennyiséget. Rákényszerültek, hogy csökkentsék az adagot. Nagy szerencse, hogy a százdi határ talajának tápanyagkészlete jobb az átlagosnál, s a termesztett növények ebből pótolhatták „táplálékukat“. Arra is gondoltak, hogy műtrágyákból egy esztendőre előre tartalékot szereznek, mert pénzük van rá, hiszen egy millió 400 ezer koronája van a szövetkezetnek az üzembiztosítási alapon. Ebből 400 ezer koronát a banknak kölcsönbe adtak, hadd kamatozzon. Műtrágyát azonban előre nem képesek beszerezni. Jó szokás, hogy a szövetkezet évente egyre nagyobb gondot fordít a szántóföldi évelő takarmánynövények termesztésére. Az idei szénaszükséglet kb. 58 vagonra tehető. Jelenleg több mint 60 vagon már a kazlakban van, s a későbbi kaszálásból kilátás van még 16 vagon szénára. így tartalékra is futja. A százdi szövetkezet évekkel ezelőtt arra törekedett, hogy állatállománya számára saját takarmányalapot létesítsen. A nemes törekvést már három esztendővel ezelőtt siker koronázta. Abrakból és szénából tehát van elegendő. Most már csupán az szükséges, hogy az állatállomány hasznosságát növeljék. A szövetkezet megalakulása 20. évfordulójának ünnepi gyűlésén Baka Jánossal a nemzeti bizottság elnökével való beszélgetés a tagság életszínvonalának emelkedésére is kiterjedt. Tőle tudtam meg. hogy a múlt húsz esztendőben a faluban 26 szövetkezeti dolgozó épített családi házat s további 15-en pedig olyanok építettek, akik az állami gazdaságban, vagy az iparban dolgoznak, de családtagjaik közül többen mégiscsak a szövetkezetben vállalnak munkát. A 20 évforduló alkalmával a járás küldöttjei 17 érdemes dolgozónak adták át a jubileumi emlékérmet s a dicsérő oklevelet a hozzáférő pénzösszeggel együtt. A kitüntetettek közt volt Pénz Antal a szövetkezet főkönyvelője, Csertik Tamás agronómus, Szabó János, Antusek József és sokan mások. A sor legvégén egy 74 esztendős nénike Alzbeta ánircová könnyes szemmel vette át élete első kitüntetését. Végre kiérdemelte, hogy társadalmunk az önfeláldozó munkát így is értékeli. A kitüntetések kiosztása után határozatot fogadtak el, melyben hangsúlyozták, hogy a szövetkezet dolgozói támogatják pártunk politikáját. Elítélik a szocializmus ellenségeinek felforgató tevékenységét és alkotó munkával hozzájárulnak népgazdaságunk konszolidálásához. Bartal elnök igazi családfő módjára jő erőt és Jó egészséget kívánt a szövetkezet dolgozóinak és kérte őket, hogy az elkövetkező időszakban is példamutató munkát végezzenek. —hai— SZABAD FÖLDMŰVES 5 1969. szeptember 8.
