Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-06 / 36. szám
FALVAINK Eredményes húsz év Zétényben A zétényl szövetkezet augusztus közepén ünnepelte születésének 20. évfordulóját. Plutko András mérnök, a szövetkezet elnöke, nyitotta meg az ünnepi gyűlést és Bohács János agronómus értékelte az elmúlt húsz év eredményeit. A közös út eléggé göröngyös volt ebben a szövetkezetben is, a nehéz indulás után. Kekes Józsi bácsi, aki most 76 éves és az egyik alapitótag, még élénken emlékszik a kezdetre. Pontosan tudja, hogy csak 28 hektár szántóföldjük, száz hektár legelőjük, 170 hektár rétjük, két pár lovuk, 25 szarvasmarhájuk, 13 sertésük és 110 juhuk volt. Vele együtt lépett a szövetkezetbe az elsők között Simko György, Hajdú József, mutatás is, mely szerint a tiszta nyereség 3 millió 344 ezer korona. A zétényl szövetkezet tehát rohamosan fejlődik és egyre jobb megélhetést biztosít tagjainak. Ez megmutatkozik a falu lakóinak életszínvonalán is. Az 1150 lakost számláló községben 153 új lakás épült. A lakóknak 73 motorkerékpárjuk és 20 személyautójuk van. A fiatalok szépen, ízlésesen öltöznek, de még több szórakozási lehetőségre várnak. Nincs például a faluban mozi, pedig szívesen járnának oda. A községben többet kellene törődni a kultúrával, a falu szépítésével. Az ünnepi ülés végén Plutko és „Helytállunk... Remák Lajos átveszi a kitüntetést Hoczko Gábor, Dorko Mihály és még jó néhányan. Az 1950—51-es években újabb családok kérték felvételüket a közös gazdaságba, de persze egy kis aggodalommal, hogy vajon megtudnak-e élni a szövetkezeti keresetből. Aztán jött az 1953-as vihar, amikor sokan meginogtak és tíz földműves ki is lépett a szövetkezetből. De a fejlődés nem állt meg. Oj gazdasági épületeket építettek, gépeket vásároltak. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a szövetkezet csak 1955-ben jutott az első traktorhoz és pótkocsihoz. Azőta azonban egyre több gépet vásároltak, úgy hogy ma már 25 kerekes, 6 lánctalpas traktoruk és három teherautójuk van. A közös gazdaság 1957-ben már olyan magas színvonalat ért el a termelésben, hogy Kelet-Szlovákiában az elsők közé került. A pénzügyi helyzet gyors szilárdulását mutatja az a tény, hogy már az 1966-os évben kifizették a tagok beadott leltárát. A szövetkezetben most 130 család talált biztos megélhetésre. Amíg 1960- ban 976 korona volt a tagok átlagos havi keresete, 1968-ban már 2832. 1949-ben az összvagyon értéke még csak 65 ezer korona volt, ma pedig már 16 millió 243 ezer korona. A tiszta nyereség 1952-ben 656 korona volt, a múlt évben viszont már 3 millió Závada elvtárs 53 alapító- és érdemes tagnak nyújtotta át az emlékérmet és a díszoklevelet. Ezzel még nem értek véget a 20. évforduló ünnepségei, mert Nyitrán a szövetkezet megkapja az építésben szerzett érdemekért című kitüntetést. Molnár János Gondterhelten szemlélgetem jegyzetfüzetem gyűrött lapjait. Egy lejegyzett Jó gondolatot keresek ahhoz, hogy helyesen tudjam szavakba önteni, a valóságnak megfelelően jellemezni a Bácsi Egységes Földművesszövetkezet megalakulása huszadik évfordulójának ünnepi hangulatát. S amikor már úgy érzem, hogy .minden hiába és a gyakori segítőtárshoz, a gondolatösszpontosító cigarettához folyamodok, jegyzetfüzetemben szokatlan jelenséget észlelek. — Most aztán téged ts megviccelt valaki — gondolom. — Azt a pár percet míg jegyzetfüzeted magára hagytad, kihasználta kedvezőtlen megjegyzései írásos közlésére. Meglepetésemre azonban az ismeretlen jegyzetelő csupán enynylt írt jegyzetfüzetembe: „Mi helytálltunk! — Ti pedig legyetek éberek!" Most, amikor pár nap távlatából felidézem a bácsi élményeimet, világosan látom, hogy a jegyzetfüzetem alkalmi kisajátítója nem heccelődeni akart, hanem írásban is közölni akarta velem azt, amit a minisztérium és a járási irányitó szervek képviselői felé sugároztak az elégedettséget tükröző és határozottságot váró paraszt-arcok. Tehát ebben az egy mondatban hitelesen és szabatosan jellemezte az ünnepi gyűlés légkörét, hangulatát. S nyilván bíztatni akart, hogy bátran kiáltsam világgá: Búcson nem esett csorba a magyar paraszt becsületén! A szövetkezeti tagok büszkén állíthatják, hogy a legválságosabb időkben ts helytálltak! S ezért jogosan figyelmeztethetik az éberség fokozására a felsőbb és alsóbb szintű „kormányosokat" főleg most, amikor szocialista társadalmunk belső és külső ellenségei vívmányaink felszámolására szövetkeztek. Kétségtelen, hogy a Bácsi Egységes Földmüvesszövetkezet tagjai — az ésszerű gazdálkodásukról közismert egykori kis és középparasztok, de a volt urasági cselédek, rés:aratók is — helytálltak és magukra találtak a szövetkezetben. Nemcsak az utóbbi két évben — az elmélyült politikai válság időszakában — álltak ki határozottan a szocializmus ügye mellett, hanem már húsz évvel ezelőtt, a szövetkezeti gazdálkodás kibontakozásának kezdetén. Tehát már akkor, amikor még nem volt lényegesebb védenivaló. RETKES LAJOS elnök fejlődést elemző beszámolójából világosan kitűnt, hogy a bácsiak naqyon nehéz körülmények közül indultak. Nem „örököltek" nagybirtokot és gazdasági épületeket sem. Maguknak kellett létrehozni a gazdaságfejlesztés összes előfeltételeit. Az áttörök: MINCZER MIHÁLY, TOKODl LAJOS. ONOFREJ ANDRÁS, GAÁL ANDRÁS és a többiek két traktorral, négy tenyészbikával, két kansertéssel és harminchat hektár földdel kezdtek. Ilyen körülmények között nem volt könynyű jó példát mutatni. Szép jelenség azonban, hogy az egykori egyéni gazdálkodók nem is nagyon vártak a kezdők példamutatására. Ezerkilencszázötvenben száznyolcvanán csatlakoztak a bátor úttörőkhöz, majd ezerktlencszázötvenegy március 15-én a még kívülállók döntő többsége ünnepélyes aláírásával bizonyította, hogy a szövetkezeti nagyüzemi termelés tényleges hívévé vált. A taglétszám gyarapodása — éppen úgy, mint máshol — itt sem eredményezte a szövetkezet gyors meggazdagodását. Az összvagyon értéke még ezerkilencszázötvenegyben is csak 124 ezer korona volt. Mint mondják, ebben és az utána következő években Két évtized summája Kekes József, a szövetkezet egyik alapító tagja 930 ezer 937 korona. A hektárhozamok is lényegesen emelkedtek. 1954-ben a búza átlagos hektárhozama csak 12 mázsa volt, 1968-ban pedig 38,5 mázsa. A múlt évben az árpa hektárhozama 36, a cukorrépáé pedig 695 mázsára emelkedett. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy a talajjavításra fordított összegek lényegesen megtérülnek. A gabonafélék az idén is jól fizettek, hisz a Mtronovszkála átlagosan 38, a Bezosztája 44. a Diana 34 mázsás hektárhozamot adott, az árpa átlagos hektárhozama pedig elérte a 39 mázsát. A szövetkezet pénzügyileg igen szilárd, ezt mutatja az első félévi ki-FÖLDMŰVES 1969. szeptember 6. Ünnepségre invitáltak Vágkirályfára, ebbe a rokonszenves, mátyusföldi községbe. Szívesen tettem eleget meghívásuknak, hiszen az újkenyér ünnepe egymagában is vonzó ... Hát még ha társítják hozzá az olyan kiemelkedő esemény megünneplését, mint a szövetkezet megalakításának 20. évfordulója? Nos, hadd szóljunk elsődlegesen a közös gazdaság már-már emlékké szürkülő tegnapjáról. Lássuk, honnét indultak és meddig értek? Mit adott a 136 tagnak az elmúlt két évtized hétezerháromszáz napja? Szeptember hava. A ví- 1 Q AQ vódás, az önmarcango* **• lás, a hová-merre kor““ szakát éli a falu népe. Nap mint nap hallja, a nadrágszíjparcellás gazdálkodás csak küszködés. Könnyebb életet, jobblétet csakis a szövetkezeti gazdálkodás nyújthat. Mégis elhatalmasodik a tanácstalanság. Bizalmatlanok ez emberek. Ügy gondolják, a kitaposott úton könynyebb a járás .. Végtelenül kíváncsiak, mit hoz a holnap. Ezen a szeptemberi napon is a Karitasz-helyiségben szoronganak. Várják, mi újat, örvendetesét mondanak a járás küldöttei, név szerint Zahorán és Kovacik előadók ... Valóban, az eddig járatlan utat világítják meg szavaik. A szövetkezeti gondolat magvetői ők! Ám a népgyülés résztvevőinek nagy többsége hallani sem akar arról, hogy megváljék a keservesen összekuporgatott pénzen vásárolt, vagy szüleitől örökölt földtől, a szivéhez nőtt lovaktól, tehenektől... Az ülésterem hangos, indulatos megjegyzések közepette csaknem teljesen kiürül. Csak a bátrak, a kor szavát igenlők maradnak a helyükön: Papp Ferenc, pártelnök, Papp Jenő régi kommunista, Kaszás Ferenc, Tóth Béla, Benes Vilmos kisgazdák, Varga István szegényparaszt, Kocsis Vilmos üzletes, valamint Csimma Lajos és i Varga Ferenc földnélküiiek (a felj sorolt alapító tagok közül már csak a két utóbbi éli. Ezek saját kézjegyükkel szentesítik elhatározásukat: aláírják a belépési nyilatkozatot. Űk, kilencen rakják le az új élet I alapjait Vágkirályfán. Kilencvenkét hektár községi, egyházi és alapítványi földet vesznek közös művelés alá. Nehéz, nagyon nehéz a kezdet. Kitartó, fáradhatatlan munkát, kemény helytállást követe! az új élet alapozóitól. A közösség erejébe vetett hittel, lelkesen végzik a rájuk rótt feladatokat. Példát mutatnak! S a rá következő év telén és tavaszán megszaporodik a kis közösség, jobbára földnélküliek választják a boldogulás útját. Majd később újra megindul az erjedés: 1952-ben már négyszáz hektár földet tudhat magáénak a kilencvenötre szaporodó tagság. Forró a nyár, mégis a 1 Q GA hideglelés, a megtánto- I * rodás hullámai csapkodnak. A tagság félénkebbjei hátat fordítanak a közösnek, amelynek a földterülete csaknem a felére zsugorodik, s hetvennyolcán maradnak. Öt esztendőnek kell elsuhannia, az akkor elnökösködő Kaszás József sorsa. Akkoriban olyan eset is előfordult, hogy csak hat korpnát ért egy munkaegység. Sorrendben már a negyedik elnök, Rózsa Károly kezében van a közös kormánykereke. A szövetkezet vezetőségére és tagságára támaszkodva hét esztendő alatt rendbehozta a közös gazdaság „szénáját“. Tagadhatatlan, kiváló szervezőképessége, szakmaipolitikai fejlettsége, igazságszeretete és nyíltsága nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet nemcsak kigyógyult a „gyermekbetegségekből“, hanem gazdaságilag is megizmosodott, sőt járásszerte a legjobbak között emlegetik őket. Ma már a tagok — 68 éves átlagéletkorral — többmilliós közösvagyon birtokosai. Amellett a boldogulás, a jómód jelét példázza az is, hogy a tagok takarékbetétjén két és félmillió koronát tartanak nyilván. Ez azt Ünnepel a tagság míg a kintlevők végre a szövetkezetbe lépnek. Tízéves harc árán győz a szövetkezeti gondolat. ... De a gond, a tennivaló is megsokasodott. No meg az emberekben lépten-nyomon kísértett a múlt megannyi csökevénye. Nemcsak ez hatott visszahúzó erőként, hanem a szakértelem hiánya, a közös munkához való helytelen viszony, a gépesítés alacsony foka, meg a direktív irányítás is béklyózta a fejlődést, az előrehaladást. A közös gazdaság anyagi alapja is nagyon szegényes volt. Sokat kilincseltek kölcsönért. Paptól, üzletestől is kaptak. Bizony, nem volt Irigylésre méltó jelenti, hogy a tagság több mint egyharmada személygépkocsit vásárolhatna, vagy egyéb hasznos dologra költhetnő megtakarított pénzét. Egyre-másra bontogatják a régi házakat, újakat emelnek a régiek helyett. Tágasakat, fürdőszobásakat, elegáns bútorokkal berendezve. Augusztus harmadik 1 QAQ szombatja. Vágkirályfán * még dolgos hétköznap, mégis ünnepi a hangulat. Főleg a gazdaság tágas udvarában nagy az előkészület láza. A munkagépeket teszik puccba, színes papírszalagokkal, élő virágokkal cico•í hitelből éltek. De volt erős akaratuk és tehetségük is ahhoz, hogy a szövetkezés által létrejött kedvező előfeltételeket maximálisan kihasználják, tehát a termelés színvonalát emeljék és közösségük vagyonát szüntelenül gyarapítsák. Nem zúgolódtak a nyolc és tíz koronás munkaegység miatt. S bár nélkülöztek, de szinte egyemberként egyetértettek abban, hogy az egyén boldogulásához vezető út a szüntelenül gyarapodó közös vagyonon keresztül vezet. S csak így, hogy egyént érdekeiket alárendelték a közösség érdekeinek, tudták elérni azt, hogy már 1960-ban rendelkeztek a termelés korszerűsítésének lényegesebb eszközeivel. Így, és a felelősségteljes jó munkával érték el azt is, hogy bevételük az 1952. évi 2 millió 950 ezer koronával szemben 1960-ban már 9 millió 490 ezer korona volt, míg a munkaegység értéke — 8—10 koronáról — 15 koronára emelkedett. Ekkor azonban váratlanul belső események zavarták meg a szövetkezet életét. Ezek az események a vezetőség összetételében is lényeges változáshoz vezettek és a tagság egy részének a bizalmát is megingatták. Dicséretes azonban, hogy az ingadozás csak átmeneti jellegű volt és nem éreztette kedvezőtlen hatását a termelésben. A szövetkezet új vezetősége rövidesen megtalálta a válságos helyzet megoldásának kulcsát. A helyi természeti és gazdasági adottságokhoz igazodva — természetesen a tagság támogatását élvezve — hozzálátott a termelés szakosításához. A szakosítás komoly beruházásokat igényelt, amit azt Is bizonyít, hogy az utóbbi öthat évben saját erejükből tizennégy millió koronával növelték a termelőeszközök értékét. Rendkímázzák. A pej lovak szőre is csillog. Daliás legények feszítenek majd a hátukra illesztett nyeregben. Másoknak meg az motoszkál a fejében, miként nevettethetnék meg jobban a felvonulás nézőseregét. Megint mások álarc mögé rejtőznek, bőujjú vászoningbe, vászongatyába bújnak, vagy a „cigány-ekhó“ népes családját gyarapítják. Többen pedig hazakerekeznek szaporán, hogy ünnepi ruhába öltözésre is jusson idejük. A múltat s mát jelenítő tarka sokadalom megindul a gazdasági udvarból. Végighalad a főutcán, majd mellékutcákban kanyarog. A színes áradatot harsány nevetés kíséri. Még a saját lábukon járni nem tudó idősebbek is a nézők sorába tartoznak. Kuncognak, s közben találgatják, vajon kik lehetnek azok az álarcot viselők, akik „idős házaspárként“ csetlenek-botlanak... Az emberes-fogatosgépes menetoszlop szerencsésen, baleset nélkül visszaérkezik rendeltetési helyére. Az előbbi nézők, felvonulók a kultúra hajlékába gyűlnek, hogy meghallgassák az ünnepi beszédet, megtudják, ki az a tizenkét tag, aki elismerő oklevelet kap, s a tartalmas, színvonalas kulturális műsor után — a jólvégzett munka örömére — vigadjon, táncoljon. Mert műsor volt ez a javából! Dicséret a rigmusfaragóknak és előadóknak, akik a vezetők jótulajdonságait és gyöngéit dalba foglalták. Lám a dolgos hétköznapok hősei nemcsak a munka posztján állnak helyt, mint az ünnepség mókamestereiként, derűfakasztóiként is kitűnnek. Csak az elismerés hangján szólhatunk az ünnepi ceremónia fő szervezőjének tevékenységéről. Papp József szövetkezeti könyvelőnek szól a dicséret. No meg az Ady Endre Ifjúsági Klub és a CSEMADOK helyi szervezete kultúrmunkásainak, akik a színpadon is remekeltek. Nem gicscses parasztfigurákat, de hús-vér embereket mintáztak, életközelből, mesterkéltség nélkül. ☆ Jólesett elvegyülni az ünneplők tömegében, együtt örülni velük, örülni annak, hogy a szárnyszegettség, a meg-megtorpanások után a végig kitartók közös erőfeszítései nem voltak hiábavalók. Tisztelet és becsület azoknak, akik a nehéz években is kitartottak! A küzdelmes éveket immár eredményes esztendők követik. A hajdani küszködés, majd a közelmúlt serény fáradozása, a jelen okos, előretekintő irányító munkája és a tagok szorgalma révén jómód költözik a szövetkezeti tagok portájára. E sorok írója azt kívánja: legyen a következő húsz esztendő az előbbitől még eredményesebb, még örömteljesebb! N. Kovács István 4
