Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-09-06 / 36. szám

Bratislava, 1969. szeptember 6. Ära 1.— KCs |y|ost, amikor az első egységes földmfivesszövetkezetek és állami gazdaságok megalakulásának huszadik évfor­dulóját ünnepeljük, szívből gratulálunk mindazoknak, akik húsz esztendővel ezelőtt lerakták a szociálista nagyüzemi mezőgazdaság alapjait. Tehát azoknak, akik mint pártunk mezőgazdaság-politikájának apostolai nemcsak tudatosították, hanem másokkal is megértették, hogy a falu boldogulásának legfontosabb előfeltétele parasztságunk összefogása, vagyis a gondok sokaságával küzdő kistermelők szövetkezése. Határozottan állíthatjuk, hogy a falu szocialista átalakulá­sának élharcosai — köztük azok is, akik őszinte Jóakarattól hatva türelmetleneknek bizonyultak — jogosan élvezhetik szocialista társadalmunk háláját és elismerését társadalom­­formáló munkájukért. Jogosan, mert nem riadtak vissza a kezdeti nehézségektől és gyakran egyéni áldozatok árán is bizonyítottak. Aránylag rövid idő alatt bebizonyították, hogy a kizsákmányolás lehetőségét kizáró szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés, amely a szövetségre lépett kis- és középparasztok közös igyekezete nyomán szüntelenül tökéle­tesedett, haladóbb és lényegesen eredményesebb a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenséget mélyítő, a parasztság egy részének elszegényedéséhez vezető, egyéni gazdálkodásnál. Üdvözöljük a húsz éves szövetkezeteket. A szövetkezetek Húszévesek köszöntése gazdasági alapjait létrehozó földműveseket, azokat a volt kis- és középparasztokat, akik a szövetkezetek fejlődésének első éveiben a terheket viselték. Tehát azokat is, akik bár nehezen szabadultak a múlt örökségétől, a gazdálkodás hagyományos formáitól, s ennek ellenére mégis lépést tartottak a fejlődés­sel. Akik a gazdálkodás ú] formái ismeretének hiányában gyakran bizonytalankodtak, ingadoztak és nehezen váltak meg az ősöktől örökölt vagy verejtékes munkával szerzett földecskéktől, állatállományuktól és gazdasági eszközeiktől. De amikor igent mondtak, illetve elkötelezték magukat a kö­zös gazdálkodás mellé, akkor mindennapi becsületes helyt­állásukkal tanúsították azt, hogy a gazdálkodás új, tehát szocialista nagyüzemi formáját fejleszteni akarják, mert attól várják életkörülményeik Javulását. Pedig ha vissza gondolunk a szövetkezeti gazdálkodás első éveire, akkor magunk előtt látjuk azoknak a problémáknak sokaságát is, amelyekkel az úttörőknek meg kellett küzdeni. Sok akadály és gyakori ku­darcok tették próbára a szövetkezeti tagok kitartását, a kö­zösségi vagyon gyarapodásában való bizalmát. A kezdők között bizony voltak olyanok is, akik a szövet­­kezeihez való csatlakozással az első években semmit sem nyertek. Sőt, átmenetileg még károsodtak is, mert élet­­színvonaluk lényegesen csökkent. Az állami segítségre tá­maszkodó parasztakarat azonban nem tört megl A nehézsé­gekkel szembeni harcban inkább megacélosodott és rövid időn belül csodákat művelt. Létrehozott egy korszerű mezőgazda­ságot, amely ma már nemcsak döngeti, hanem egyes termelési ágazataiban át is töri a világszínvonal kapuját. A küzdelem­mel és gyakori nélkülözéssel terhelt évek után elérkezett az, amiről az alapítók csupán álmodoztak: megszépült a paraszti sors, könnyebbé, eredményesebbé formálódott a termelő mun­ka. E munka nyomán pedig nemcsak a közösség vagyona gyarapodott, hanem növekedett a szövetkezeti tagok egyéni Jövedelme is. A föld egykori rabszolgái tehát azáltal, hogy erejüket, tudásukat és akaratukat összpontosították és tete­mes áldozatok árán gazdálkodásukat korszerűsítették, a föld tényleges birtokosaivá, uraivá, ésszerű kihasználóivá váltak. A társadalom részére termelt anyagi Javak mennyiségének szüntelen növelésével pedig kivívták a más termelési ágaza­tokban dolgozó polgárok csodálatát, elismerését és megbecsü­lését, s az egész ország által elismert társadalomformáló és gazdagsággyarapító tényezőkké váltak. Dicséret és elismerés illeti azokat a szövetkezeti tagokat, akik éberen őrködtek közösségük vívmányai felett. Akik igye­keztek elmélyíteni nemcsak nagy szavak pufogtatásával, ha­nem emberséges magatartásukkal is a szövetkezeti tagok együvétartozásának tudatát, s akik az egyéni érdekeiket alá­rendelték szilárduló közösségük sajátos érdekeinek. Azokra gondolok, akik a szövetkezet fejlesztésével, a termelési ered­mények növelésével és a szövetkezeti tagok kulturált élet­­körülményeinek megteremtésével Járó bonyolult kérdések ésszerű megoldásán fáradoztak, mert egyszer s mindenkorra tudatosították, hogy társadalmi és gazdasági életünk fejlesz­tése korparancs, a Jobb sorsért küzdő emberek erkölcsi köte­lessége. Díztató Jelenség, hogy parasztságunk, tehát Dél-Szlovákia D magyar nemzetiségű parasztsága, a társadalom egyre szilárduló alappilléreinek egyikévé válik, és egyre nagyobb súlya van állásfoglalásának, vagyis a jövőjét formáló intéz­kedésekkel kapcsolatos véleménynyilvánításának. Ugyanakkor parasztságunk tudatosította azt, hogy a társadalomfejlesztés­sel Járó gondokból és feladatokból is nagyobb részt kell vál­lalnia, de nemcsak a mezőgazdasági termelés szakaszán, ha­nem azokból a feladatokból is, amelyek a politikai válság káros következményeinek teljes felszámolását, a nyugodt lég­körben folyó szocialista építő munka kibontakozásához szük­séges összes előfeltételek létrehozását szolgálják. Most, amikor egész társadalmunk méltó keretek között ünnepli dolgos parasztságunk kiváló vívmányait, lapunk szer­kesztősége is elismeréssel adózik a húsz éves szövetkezetek­nek és azoknak a mezőgazdasági dolgozóknak, akik becsü­lettel helytálltak e korszakalkotó munkában. Kívánunk olva­sóink széles táborának és valamennyi mezőgazdasági dolgo­zónak erőt, egészséget az eredményeket gyarapító munkához. Pathó Károly XX. évfolyam, 36. szám. Ján Janovic mérnök, a Szlovák Szocialista Köztársaság mezőgazdasági és élelmezési minisztere megnyitotta „Húsz év a Szocialista Mezőgazdaságban" elnevezésű kiállítást a nyitrai Kultúra és Pihenés Parkjában. Az SZNT elnökségének levele Szlovákia földműveseihez A Szlovák Nemzeti Tanács elnök­sége teljes megelégedéssel fogadta Ján Janovic mérnök, az SZSZK mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszte­rének, dr. Jozef Bálái, a Felvásárló és Ellátó Vállalat főigazgatójának, valamint Pavel Jonáá mérnök, a Szlo­vákiai Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága elnökének a ga­bona felvásárlási tervének teljesíté­séről és túlteljesítéséről szóló jelen­tését. Az SZNT elnöksége elismerését fe­jezi ki Szlovákia valamennyi földmű­vesének azért a példás igyekezetért, amellyel elősegítették, hogy a gabo­nafélékből, de elsősorban is búzából, a társadalmi megrendelést teljesíteni tudtuk, tehát hogy a növekvő társa­dalmi igényeket kielégíthettük. Kétségtelen, hogy a gabonafélék nagy hektárhozama, amely a szocia­lista nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés életképességéről és szüntelen fejlődéséről tanúskodik, a magneme­sítő állomások, a gép- és traktorállo­mások, a felvásárló és értékesítő vál­lalatok, valamint az ipar hatékony segítségére támaszkodó szövetkezeti parasztság és az állami gazdaságok dolgozói becsületes munkájának kö­szönhető. A társadalmi elismerésre is jogo­sult jelentős siker egyben tükrözi azt is, hogy Szlovákia mezőgazdasá­gának dolgozói gazdasági életünk konszolidálására törekszenek és hatá­rozottan segítik azoknak a feladatok­nak teljesítését, amelyeket Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának májusi plénuma meg­határozott. Az SZNT elnöksége a feladatok pél­dás teljesftéséért és túlteljesítéséért szívből gratulál a szövetkezeti tagok­nak, az állami gazdaságok és a szo­cialista mezőgazdasági szervezetek dolgozóinak, valamint a feladatukat teljesítő egyénileg gazdálkodó föld­műveseknek és köszönetét mond a társadalom irányában megnyilvánuló példás helytállásáért. Ugyanakkor — az igényes feladatok teljesítésének elősegítéséért — elismeréssel adózik a felvásárló és ellátó vállalatok dol­gozóinak és a nemzeti bizottságok helytálló funkcionáriusainak is. A Szlovák Nemzeti Tanács elnök­sége meg van győződve arról, hogy mezőgazdaságunk dolgozói minden lehetőt elkövetnek a további termé­nyek veszteségmentes betakarítása érdekében és azért, hogy a lakosság élelmiszerellátása minden szempont­ból, de főleg húsipari termékekből kielégítő legyen. A szocialista nagyüzemi mezőgaz­daság építésének huszadik évében és a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfor­dulója alkalmából a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége sok sikert kíván Szlovákia mezőgazdasága minden dol­gozójának. AZ SZNT ELNÜKSfiGE A NEMZETKOZISEG SZELLEMEBEN Augusztus 29-én, pénteken, a zászlódíszbe öltözött Besztercebányán már a reggeli órákban vérpezsdítő indulók fogadták az érkezőket. Az ősrégi város régen látott ennyi különféle nemzethez tartozó emberáradatot. Mert az ország minden részéből érkező meghívottak és vendégeken kívül ott voltak a szovjet, a lengyel, a bol­gár, a Jugoszláv, a magyar, a francia antifasiszta harco­sok küldöttségei, azok képviselői, akik 25 évvel ezelőtt nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül a hős szlovák népet támogatva fegyvert fogtak a hitleri fa­sizmus ellen, a haladás és a népek függetlenségének Jegyében. A manifesztáciő előtt adták át rendeltetésének a Szlo­vák Nemzeti Felkelés Múzeumának új impozáns épüle­tét. A szemlélő itt aránylag rövid idő alatt betekintést nyerhet a Szlovák Nemzeti Felkelés történetébe. Illuszt­rációk, képek, hosszabb, rövidebb szövegek beszélnek a Szlovák Nemzeti Felkelés dicső napjairól, a szlovák és más nemzetiségű partizánok bravúros tetteiről, majd később az egyenlőtlen harc utáni bukásról, amikor a hősök a hegyekbe vonultak, hogy tovább küzdjenek az emberi méltóságot és függetlenséget béklyóba kötő fasizmus ellen. A múzeum hiteles képet ad arról, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a nácizmus ellen küzdő népek nagy megmozdulása volt. A múzeumból a párt és kormányküldöttség, élén Ludvík Svoboda köztársasági elnökünkkel és dr. Gustáv Husákkal, Csehszlovákia Kommunista Pártja főtitkárá­val, a zsúfolásig megtelt Főtér tribünje felé közeledett. A tömeg forradalmi lelkesedéssel köszöntötte őket. — „Éljen a párt!“, „Éljen Svoboda, a mi szeretett köztár­sasági elnökünk!“, .„Éljen dr.. Gustáv Husák, a Szlovák Nemzeti Felkelés egyik nagy szervezője!“, „Éljen a Szovjetunió, a Szlovák Nemzeti Felkelés legnagyobb támogatója és segítőjel“ Hosszan éltették Mazurov elvtársat is, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai bizott­ságának tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesét. Véget nem érő éljenzés, hurrázás üdvözölte azokat a hős szovjet partizánokat, partizán­brigádok vezetőit, akik 25 évvel ezelőtt a felkelési harcokból oroszlánrészt vállaltak. Sok-sok meghitt Je­lenetnek voltunk tanúi, amikor a volt antifasiszta har­cosok, fegyvertársak, könnyezve kezet szorítottak egy­mással. A Szlovák Nemzeti Felkelés negyed évszázados ünnep­sége nemcsak megemlékezés és ünnepi aktus volt, hanem határozott politikai állásfoglalás jövőbeli poli­tikánk szempontjából. A sokszor éljenzett Ludvík Svo­boda köztársasági elnökünk például hangsúlyozta, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés elutasította a Szlovák fa­siszta állam koncepcióját és a munkásosztály politikai fejlődése odáig Jutott, hogy a kommunisták vezetésével az antifasiszta harcot egyesítette a jövő állam osztály és szociális kérdései megoldásáért vívott politikai harc­cal. A köztársaság felújításáért folyó harc tehát egyben olyan forradalmi küzdelem is volt, amely a szocialista köztársaság megteremtését tűzte ki célul. A nemzeti felszabadító küzdelem tehát egyúttal forradalmi harc volt az ország szocialista jövőjéért. Tehát amikor Szlo­vákia legjobb fiai, főleg a munkásosztály fiai és a többi segítő nemzet Szlovákiában harcoló partizánjai fegyvert fogtak, arról volt szó, hogy a hitleri fasizmus leverése után egy kizsákmányolásmentes szocialista ország jöj­jön létre. Politikai állásfoglalás volt a besztercebányai nagy (Folytatás a 2. oldalon.) *** *** ♦$» *** *** *** ♦♦♦ «$* »** *** «J* »*• •** **» «J« »*♦ «$« »** »*» «$♦ *** «$♦ •** ♦$» «$♦ »J • * • ^111 «« ♦* !<• | •** : Üdvözöljük \ a szlovákiai aratási ! • ünnepély résztvevőit | ♦

Next

/
Thumbnails
Contents