Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-30 / 35. szám

ÉLETÉBŐL Helyes úton járnak lúlius 19. számunk egyik cikkében a dunaszerdahelyl Járás politikai és gazdasági konszolidációjával foglal­koztunk. Leszögeztük, hogy a pártbizottságokra és a Járási nemzeti bizottságokra az utóbbi hónapokban óriási feladatok hárulnak és nagy részben tőlük függ, milyen mértékben valósul meg a konszolidáció. Meg­szólaltattuk a Járási pártvezetöség egyik dolgozóját, Paksi elvtársat, továbbá a JNB elnökét Miklós Istvánt, akik feltárták Járásuk helyzetét. Paksi elvtárs úgy fe­jezte be nyilatkozatát, hogyha mindenütt olyan volna a helyzet mint Dunaszerdahelyen, a konszolidáció szót akár ki is törölhetnénk a szótárból. Sajnos, a legtöbb Járásban távolról sincs minden annyira rendben, mint Csallóköz „fővárosában“, ezért ez a téma még mindig aktuális, sőt figyelembe véve az utóbbi hetek eseményeit, most még időszerűbb, mint egy-két hónappal ezelőtt. Ezúttal a komáromi Járást vettük górcső alá, ott igye­keztünk megtudni, mennyire rendeződtek már a viszo­nyok, milyen problémák várnak még megoldásra, mik a tervek, feladatok. Több emberrel is szót váltottunk. A vélemények általában megegyeztek. A legtöbben egyet értettek azzal, hogy a komáromi Járásban is ked­vező a helyzet és noha jóval több volt és még ma is több a gond, mint Dunaszerdahelyen, más Járásokhoz viszonyítva elégedettek lehetnek a dolgok alakulásával. A komáromi Járási pártbizottságon Chovan elvtárssal beszélgettünk erről a témáról. — Nálunk ugyan nem voltak szélsőségek, de probléma azért bőven akadt — mondotta bevezetőül a pártfunk­cionárius. A mi helyzetünk, hasonlóak a dunaszerda­­helyeikéhez, azért kedvezőbb mint a legtöbb helyen, mert Járásunk mezőgazdasági Jellegű, tehát a lakosság nagy része falukon, szétszórtan él. Meggyőződésem, hogy itt azért is volt nagyobb a nyugalom, mint a többi városban, mert az utóbbi években a termelés fokozó­dott, az életszínvonal emelkedett, úgyhogy nem volt különösebb ok az elégedetlenségre. A mezőgazdaságban például az utóbbi négy évben egy harmadéval nőtt a produktivitás. — Persze — folytatta Chovan elvtárs -r, minálunk is előfordultak kilengések. A hajógyárban például, ahol 4500 munkás dolgozik, a helytelen nézetek Jobban tért hódítottak, mint falvainkon. Ehhez természetesen hozzá­járult az is, hogy az ipar nagyobb krízisen ment ke­resztül, mint a mezőgazdaság. A munkások türelmetle­nek voltak, gyakran bírálták a valóban nem ideális helyzetet. Az emberek többsége ma már nem ad a szép szavakra és nem kedveli meg a funkcionáriusokat, ha nem látja, hogy azok valóban tesznek is valamit. — Szerintem a mi legfontosabb feladatunk a gazda­sági problémák rendezése A hajógyárban, ahol mint tudjuk az áru Jelentős része szovjet exportra készül, például Ilyen probléma adódott, melyről tulajdonképpen senki sem tehetett. Az anyag nagykereskedelmi ára emelkedett, a szerződést viszont még négy évvel ezelőtt kötötték meg, úgyhogy a hajók ráfizetéssel készültek. Ezt már sikerült megoldani Volt itt Sádovsky és Co­­lotka elvtárs, akiknek segítségével már ezt a nem kis problémát is rendeztük, mégpedig állami dotációval. A gyárnak már az önállóságot Is sikerült kiharcolni, tehát nem függ a szállítóktól — A pozitívumok, amelyeket sikerült elérnünk, elég Jelentősek. Nyugalom van, és a keresetek is Javultak. Ráültünk az alapszervezetekre és köteleztük őket, hogy teremtsék meg a termelékenység és a bér közötti össz­hangot, szilárdítsák meg a munkafegyelmet stb. — A funkcionáriusoktól megköveteljük a nagyobb határozottságot és tudást. Mi senki helyett nem akarunk és nem is fogunk irányítani, a fő figyelmet elsősorban az ellenőrzésre fektetjük. A múltban ugyanis gyakran ott volt a hiba, hogy a párt sokszor a kelleténél jobban átvette az irányítást. Tisztában vagyunk azzal is, hogy azok a vezetők, akik határozottabban fognak fellépni, nem lesznek túlságosan népszerűek, de ml biztosítottuk őket, hogyha Jól végzik munkájukat, mögéjük állunk. — Sok helyen már rövid idő után látszik az eredmény. Néhány a múltban Jóformán küzködö üzem már teljesíti a tervet. — A Járási pártvezetöség — mondotta továbbiakban Chovan elvtárs — a nemzetiségi súrlódásokkal Is foglal­kozott. Ezek szerintem a gazdasági nehézségek miatt Jöttek létre. Mi felhívással fordultunk a lakossághoz, a legkritikusabb helyzetekben pedig röplapokat oszto­gattunk az embereknek, melyekben mindenkinek vilá­gosan a tudtára adtuk, hogy a párt szilárdan ragaszko­dik az internacionalista vonalhoz. — Egyik legnagyobb gondunk a munkaerőtöbblet. A mezőgazdaságból az egyre növekvő gépesítés és a Jó munkaszervezés folytán egyre több ember szabadul fel s ezek nagy részét nem tudjuk elhelyezni. Járásunk iparilag fejletlen, így sokan más városokba, sőt egye­sek Csehországba Járnak dolgozni. — Remélhetőleg a jövőben némileg megjavul a hely­zet, mivel Gútán motorkerékpár alkatrészgyár épül, és így megközelítőleg 1971-ben mintegy 800 ember Jutna munkához. Az sincs kizárva, hogy később ez a szám 3—4 ezerre is kibővül. Tanyon is működött egy kisebb len-kóc feldolgozó üzem, melyet likvidálni akartak. A jövőben ott egy fuynír gyárat építenek, s így ismét két-háromszáz dolgozó kap majd munkát. — Mint a legtöbb helyen, nálunk is problémák van­nak a melléküzemekkel. Hiányos a bérellenőrzés. Sok szakember hagyja ott a munkahelyét, mert a mellék­üzemekben Jobbak a kereseti lehetőségek. A Jövőben ezt is meg kell oldanunk. A Járási nemzeti bizottságon kapott tájékoztató nagy­jából egyezett Chovan elvtárs szavaival. Stano mérnök is biztosított, hogy a komáromi Járásban nyugalom van, és noha itt is akad néhány egyén, aki a konszolidáció ellenzője, de ezek olyan kis erőt képviselnek, hogy semmit sem nyomnak a latban — A múlt év októberében kidolgoztunk egy konszoli­dációs tervet — mondotta a JNB dolgozója —, melynek teljesítését a közelmúltban értékeltük is Az eredmé­nyek minden tekintetben kielőgítőek. Mezőgazdasági téren is minden a legnagyobb rendben van. Az aratást terv előtt teljesítettük. A cukorrépa is Jónak mutatkozik. — Egy másik örvendetes jelenség az, hogy a MATICA és ^ CSEMADOK közeledik egymáshoz Ennek nagy je­lentőséget tulajdonítunk, mert ez bizonyára éreztetni is fogja hatását. — Ami viszont a múltban és a Jelenben is komoly problémát Jelent, az a munkafegyelem. A Jó erkölcs és fegyelem nélkül ugyanis a teljes konszolidáció nem képzelhető el. A szövetkezet 775 hektárnyi össz­­területével a kisebb mezőgaz­dasági termelési egységek közé tar­tozik. A hozzáértő munkaszervezés és az odaadó tagság kitartó munkája azonban a gazdaságilag erős, fejlődő­képes EFSZ-ek közé emelte. Amíg azonban a Nagydaróci EFSZ feljutott a mai szintre — hosszú és nem min­den akadálytól mentes utat kellett megtennie. — Amikor a faluban megalakult az első típusú EFSZ, kezdetben óra­bér formájában Jutalmaztuk a tagsá­got. Később áttértünk a II., majd a III. típusú közös gazdálkodásra, de kezdetben bizony előfordult, hogy annyi pénz sem volt a közös kasszá­ban, amiből rendszeresen fizethettük volna az előleget a munkaegységek­re — emlékezik vissza a kezdet évei­re Fukács Nándor, a Nagydaróci szö­vetkezet egyik alapító tagja és első elnöke. A szövetkezeti irodában a húsz esz­tendős EFSZ eddigi útjáról s az eddi­gi fejlődést fényesen bizonyító ered­ményekről beszélgetünk a jelenlegi elnökkel, Tóth Jánossal. Itt ül mel­lettünk Herceg Vince üzemgazdász is, aki számadatokkal bizonyít: — A szövetkezet termelő- és más állóeszközeinek értéke Jelenleg öt millió 906 ezer koronát képvtsel. Ezenkívül 900 ezer koronányl tarta­lékalapot is létrehoztunk, az üzem­fejlesztési alapon 504 ezer, a kultu­rális alapon 204 ezer, más üzemi ala­pokon pedig további 150 ezer koro­nát tartunk nyilván A gazdaságilag egyre szilárduló szövetkezet példá­san gondoskodik tagságáról. Idén is tíz szövetkezeti dolgozó gyermekét küldtük Ingyenes nyaralásra, két Ba­­laton-körüli társasutazáson pedig összesen 64 szövetkezeti tag vett részt a szénabegyüjtés és az aratás közötti időszakban. De ez csupán egyik formája a sokoldalú szociális gondoskodásnak. Ez évben is 4 fiatal tagnak nyújtott az EFSZ Jelentős anyagi támogatást családi ház építé­séhez, további hat lakást pedig szö­vetkezeti alapon építünk, szintén a fiatalok részére. Olyan számok ezek, amelyek szi­lárd gazdasági alapra, kiegyensúlyo­zott termelési eredményekre enged­nek következtetni. Ezekről az ered­ményekről így nyilatkozik Tóth János elnök: — Legjövedelmezőbb termelési águnk a tejtermelésre és borjúneve­lésre szakosított állattenyésztés. A 180 darabot kitevő tehénállománynál tavaly 2200 liternyi átlagos fejésho­­zamot értünk el, idén pedig minden feltételünk meg van arra, hogy túl­lépjük a tervezett 2500 litert. Ennek érdekében fokozatosan javítjuk az állatállomány összetételét^, tavaly 50, Idén pedig újabb 30 darab Jó teljesít­ményű fejőstehenet vásároltunk. A Nagydaróc a fejlődés útján borjúnevelést több szövetkezettel ko­operálva folytatjuk. Tavaly 900 darab növendékmarhát adtunk el, idén pe­dig 1500 darab eladását tervezzük. Tejprodukciónkal így magunk dol­gozzuk fel, sa)át felszerelésünkkel készítjük a borjak etetésekor hasz­nált fölözött tejkeveréket. A felvá­sárló vállalatnak csupán á tiszta tej­színt adjuk el. —Hogyan biztosítják az intenzív állattenyésztéshez szükséges takar mányalapot? « — Saját termésünkből. Rétünk ke­vés van, de»100 hektáron termelünk szántóföldi takarmányokat. Bár tíz hektáron csak idén vetettük Pl a ló­herét, a 100 hektárnyi összterületről két kaszálásból 40 mázsán felüli át­lagos hektárhozamot értünk el. A fentiek alapján úgy tűnik, mintha Nagydarócon minden problémamen­tesen, rendben menne. Pedig van még rendeznivaló bőven. Sa|nos, sok esetben kívül áll a. szövetkezet lehe­tőségein éppen a legfontosabb kérdé­sek rendezése. Ezen er vidéken száraz Időben a vízhiány, esős évben viszont a talajvíz okoz sok gondot. Mintegy 100 hektárnyi területen sürgős fel­adat lenne az alagcsövezés. Kétszáz­ötven hektárnyi terület már le van csapolva, de a mai napig nem való­sult meg a vízrendezés második sza­kasza, az öntözőberendezés kiépítése. Pedig már két éve ott áll kihaszná­latlanul a falu határában a 27 hek­tárnyi felületű ú) víztároló. A hal­tenyésztésen kívül más hasznot nem hoz — az ebből származó Jövedelem Is a halászszövetséget gyarapítja —, pedig a szövetkezet továbbfejleszté­sének egyik legbiztatóbb záloga ép­pen az intenzív vízgazdálkodás kiépí­tése lehetne. A losonci lárási szer­vekre és a Vízgazdálkodási Igazga­tóságra vár a feladat, hogy belátható Időn belül megoldódjék ez a nagy­daróci probléma. Meg kell még említeni, hogy a Nagydaróci EFSZ az elsők között ismerte fel a gazdaságilag előnyös és társadalmi szempontból Is hasznos segédtermelés fontosságét. Kőbányát szereltek fel, amelynek teljes kihasz­nálását 5 tehergépkocsi Is biztosítja, s amely szintén egyik fontos ténye­zője lett a szövetkezet gazdasági megszilárdításának. Az útszegélyek építéséhez használt, évekig hiány­cikknek számított kőkockákat készí­tik itt. A bánya átlag 10—25 olyan férfit foglalkoztat, akiket csúcsmun­kák idején bármikor használhat a szövetkezet a növénytermesztésben is. így sem más üzemektől, sem az EFSZ alaptermelésétől nem von el munkaerőt é emellett tetemes ha­szonnal gazdagítja a közös pénztárát. Bár nem minden problémától men­tesen, de évről-évre gyarapodik, erő­södik a nagydaróci közös. Az EFSZ gazdasági felemelkedésével pedig együtt emelkedik a szövetkezeti dol­gozók életszínvonala is. Kovács Z. Besztercebánya arculata az utóbbi években, de főleg az utóbbi hetekben jelentősen megváltozott. Ez nem is csoda, hiszen a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának ünnep­ségeire készült a város. A jelentős évforduló alkalmából ün­nepélyes keretek között nyitották meg a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékmúzeumát. A felkelési harcokban elesettek emlékeit eddig csupán kisebb emlékművek őrizték. A besz­tercebányai felkelési múzeum eddig is felidéztette a látoga­tókkal az SZNF eseményeit, de most a felkelési harcok tör­ténetét szemléltető dokumentumok egy új, korszerű központi létesítményben kaptak elhelyezést. Az emlékmű környéke is megváltozott. Az új létesítmény jelentős városrendezést eredményezett, hiszen új parkkal gazdagította Besztercebányát. Napjainkban jó benyomást kelt a látogatókra a Szlovák Nemzeti Felkelés szive, központja, ahol negyed évszázaddal ezelőtt a szlovák nép fiai fegyvert fogtak és harcba szálltak az ellenséggel. Valóban nagyon látványos a park, ahol az emberi fantázia a kellemes környezettel összhangban a különböző magasságú tölgyfa-darabokban testesül meg. Erdőre emlékeztet, ahol partizánok harcoltak. A padok, a sakktáblák és a különböző figurák, a kis játszóterek gyönyörű látványt nyújtanak nem­csak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is. Egy hatalmas, korszerű szálloda is épült a felkelés köz­pontjában, amely kellemes szórakozást és pihenést nyújt a látogatóknak. Kép és szöveg: Kajtor Pál

Next

/
Thumbnails
Contents