Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-23 / 34. szám
.KULTOR A. KISEBBSÉGI kultúránk félévszAzados MÚLTJÁBÓL A Vizeslepedö küldetése Több mint tíz éven keresztül Jelent meg Pozsonyban az 1926-ban alapított „Vizeslepedö" szatirikus hetilap Lukách Gyula szerkesztésében. A nyolc oldalas, illusztrált lap a szatíra hangján tárgyalta a kül- és belpolitika, az irodalom és a sajtó, a társadalmi, gazdasági és kulturális élet eseményeit, visszásságait. A szatirikus kritika görbe tükrében mutatott be eseményeket, melyekről a napisajtó pártállása szerint a kormány, illetve az ellenzék szemszögéből nézve számolt be. Politikai hovatartozás tekintetében a Vizeslepedő pártoktól valóban független. saját erejéből fennálló újság volt, mely nem várt, de nem is remélhetett sem a kormánytámogató, sem pedig az ellenzéki pártoktól anyagi vagy erkölcsi támogatást. Az előfizetési díjakból és az eladott példányok, valamint a céghlrdetések jövedelméből tartotta fenn magát, sokszor véve igénybe a szükségesnek bizonyult nyomdai hitelt. Szatirikus, gúnyos hangon bírálta az ellenzéki magyar pártok vezéreit. Főleg Lelley, Eszterházy, Szüllő, Jabloniczky. Franciscy, Korláth szerepeltek gyakran a lap hasábjain a szatíra tükrében. Hasonló hangnemben írt az agrárpárt, a hlinkapárt, a szociáldemokrata párt vezető politikusairól is. A szlovák politikusok: Ivánka, Dérer, Stodola. Slávik, Hod2a, Miőura, Stefanek, Buzek és mások kerültek a szatíra torzító tükrébe. Kíméletlenül támadta a magyar ellenzéki pártok hivatalos lapjának szellemi irányítóit, megcsipkedte a lap szerkesztőit. Ugyanúgy bírálta a kormánytámogató napisajtót, magyarellenes beállítottságát, szellőztette a lap berkeiben uralkodó eseményeket, szerkesztőinek magatartását. Állandó céltáblájává váltak a szlovenszkói sajtó és irodalom munkásai, a kisebbségi magyar irodalmi és kulturális törekvések körül zajló események, a negatív magyar kultúrpolitika és annak következményei. Foglalkozott az Irodalmi Szövetség befulladt pályázatával, a Kazinczy Lapkiadó Szövetkezet, Sarló, Szentiváni Kúria, Oj Munka Társaság és lapja az Oj Munka kérdéseivel, megforgatva bennük a szatíra skalpeljét. Külön számot szentelt a Masaryk Akadémia megalakulásának és vihart támasztott eseményeinek. Külön számában gúnyos, érdeshangú szatirikus cikkekben számolt be a fonákságokról. Illusztrált címlapján Ilyen beszélgetést közölt a megalakulással kapcsolatban: Dr. Dérer Iván: — „Na, csakhogy együtt van az egész tudós akadémia. képzelem, milyen nehéz és körültekintő munka volt az egész társaságot összeszedni." Antal Sándor: — „Fenéket volt nehéz. Bevettünk ml bádogostól kormánylap-újságírólg mindenkit. Hiszen manapság akármilyen bransban élni, bizony nagy tudomány. Mindössze csak a politikai érdemeket kellett tekintetbe venni és porhintőnek egy-két magyart becsalogatni." A magyarságot ért sérelmekről karikatúrákban és szatirikus Cikkekben számolt be. A magyarellenes, gyűlöletes hangú támadásokat finom gúnynyal utasította vissza. Az eltávolított és méltatlan helyen elraktározott Petőfi szobor ügyével több esetben foglalkozott. Tollhegyre vette a minden magyar kultúrmegmozdulást semmibevevő, a magyar áldozás és kötelességteljesítés elől elzárkózó Szlovenszkón élő arisztokratákat, névszerint sorolva fel folytatásos cikkeiben a grófok és bárók hosszú sorát, akiknek nagyrésze a magyar kultúrtörekvésekkel szembeni magatartásában annyira ment. hogy még magyar újságot sem fizetett elő. A belpolitikában a választások, takarékossági elv, gazda-moratórium, adó-sérelmek, munkanélküliség, a népszámlálás fonákságai, a magyar színház, iskolakérdés, Dunavásár, börze, a magyarságot érintő különféle egyéb kérdést és közérdekű témát boncolgatott Vizeslepedő-stílusban, maró gúnnyal. Belpolitikai beszámolóiban ilyen anyagok kerültek közlésre: TÁVIRAT: „Szociális minisztérium, Prága. Munkanélküliség kérdése egész országban évekre leggyökeresebben megoldható. Munkanélküliek bontsák le azt a kínai falat, mely bennünket a demokráciától elválaszt. Kramár." A MI KÜLÖN OLIMPIÄSZUNK, című címlap-karikatúrában minisztereket és politikusokat mint sportolókat mutat be ilyen kísérő szöveggel: „A kereskedelmi miniszter két vállra fekteti a kereskedelmet, Trapl pénzügyminiszter egész Szlovenszkőig elveti a súlykot: a repülőbizottságot, Benes Ede túllő a célon“ stb. A külpolitikában többek között a népszövetség, leszerelés, kisantant, az európai és távolkeleti politikai események foglalkoztatták. A világpolitika irányítóinak karikatúrái és a kísérő szövegek a békevágy szellemében tárgyalták a világpolitika eseményeit. MESENAPOK c. clmlapillusztráciőjának szövege így szólt a gyermekekhez: — „Hallom, hogy mindnyájan jók voltatok ezen a héten, hát máma elmesélem nektek azokat a szép gyerekmeséket, amelyeket a genfi bácsik mondtak el. a leszerelési konferencián." A kül- és belpolitikával kapcsolatos maró gúnnyal írt cikkei több esetben cenzori beavatkozást eredményeztek és a lap fehér foltokkal jelent meg A „Körút Demokráciaországban“ c. címlap-illusztráclójának csak a címe jelenhetett meg. A rajzot és a kísérőszöveget a cenzúra törölte. A pozsonyi Angermayer nyomdában előállított lap kitűnő illusztrációi Richter Sándor grafikaművész alkotásai voltak. 1937 áprilisától a kényszerszünetre ítélt Vizeslepedő helyett „Drótkefe“ címen ugyancsak Lukách Gyula szerkesztésében jelent meg kéthetenkint az új szatirikus lap. Tartalma, terjedelme, tendenciája, hangvétele, stílusa nem változott, csupán a lap címében, az előállító nyomdában és a szerkesztőségi címben történt változás, ami a törvényes előírások betűi szerint elégséges volt ahhoz, hogy hivatalos szemmel nem volt a Vizeslepedő pótlapjának tekinthető és zavartalanul megjelenhetett. A szemfüles szerkesztő alapos ismerője volt az idevonatkozó rendelkezések paragrafusainak. Május 7-lki számának címlapján a Ciano, Daladler, Eden, Litvinov, Neurath tanácskozás karikatúráját közölte ezzel a szöveggel: — „No lám! A szánkkal már elég jól összeközeledtünk. Most már csak a kezünkkel kell széttávolodni és kész a béke.“ A Drótkefe témaválasztásaiban és mondanivalójának stílusában hű maradt elődjéhez a Vizeslepedőhöz. A Vizeslepedő és utóda a Drótkefe, mint szatirikus lap, hivatást töltött be. Anyagi gondokkal küszködve, a Úttörők a Halászbástyán kormánytámogató és az ellenzéki pártok vezéralakjainak neheztelésével nem törődve évek hosszú során állt őrhelyén, mutatott rá a korrupció és igazságtalanság, a törvénysértések kirívó eseményeire, a kisebbségi magyarság sérelmeire, küzdött a szatíra éles fegyverével a politikai, társadalmi és kulturális élet fonákságai, a jogfosztás, akarnokság, tehetségtelen törtetők törekvései, az egyhelyben topogó kisebbségi magyar kultúrpolitika ellen. Elsőrendű érdeme volt, hogy a gerinces, bátor magatartást nem cserélte fel az anyagi jóléttel, noha erre több alkalom akadt. DALI.OS ISTVÁN MUZEÁLIS REZERVÁCIÓ KÉSZÜL LENIN EMLÉKEZETÉRE tévedések, tragédiák Szusenszké faluban jelenleg muzeális rezerváciőt létesítenek. Ide „telepítették“ át Blochinov földműves házit, amely a Lenin utca 71. szám alatt állott. Blochimov Lenin száműzetésének éveiben meglátogatta Vlagyimir Iljicset. Az épület alapzatában elhelyezett érmék után ítélve az építészek megállapították, hagy a ház a 19. század első felében épült. Szusenszkében már hozzá is láttak a muzeális rezerváció felújítási munkálataihoz. Hét hektárnyi területen 33 parasztház talál elhelyezést. A 20. század itt kénytelen megbátrálni a 19. század előtt. Visszaállítják azt az állapotot, amelyben Vlagyimir Iljics Lenin élt számkivetése idején. A muzeális rezervációba bevonják Szusenszké környékének Leninre emlékeztető körzetét is. A krasznojarszki kerület déli körzeteiben most összegyűjtik azokat a néprajzi tárgyakat, amelyeket szibéj riai száműzetése idején használt Le| nin. A muzeális rezerváción kívül további 300 hektár területen korszerű város épül: Susenszkoje. A közigazgatási központ mellett ugyancsak hétemeletes szálloda készül könyvtárral, klubhelyiséggel és színházzal egybekötve. A Szibériai Földrajzi Intézet és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Tudományos Akadémiájának távolkeleti szibériai osztálya csillagvizsgálót épít. A Fő téren leleplezés előtt áll Leninnek gránittalapzatú emlékműve. A közigazgatási központot zöldeilő, széles sugárút köti össze a muzeális résszel. Susenszkoje a Szovjetunió egyik legnagyobb idegenforgalmi központja lesz. Már most gondoskodnak a turisták elszállásolásáról, turisztaszállások létesftésről, emléktárgyak készítéséről. Az egész város Lenin emlékének jegyében áll. Fiatal építők alkotják, akik a Komszomol megbízásából az ország minden részéből oda sereglenek, hogy kivegyék részüket a rohambrigád munkálataiból. tározott és végérvényes. Ezért az egységek nem kapták meg azonnal. A körzetek pedig meg sem kapták Hitlerek támadása előtt. A Malenkowai folytatott beszélgetésem után mégis reméltem, hogy a kormány rövidesen utasítást ad a katonai akciók megindítására. De semmilyen rendelet sem jött. Ekkor saját felelősségemre parancsot adtam: hivatalosan jelentsék a flottáknak, hogy megkezdődött a háború, minden eszközzel ellent kell állni a németek támadásainak. Azokban a percekben természetesen már nemcsak az ellenség támadásait kellett visszaverni, hanem ellentámadásokat is eszközölni. De erre a hajóhad egyedül nem volt képes. Egybehangolt tervekre, az összes fegyveres erők egységes Irányítására lett volna szükség. Elképzelhető, milyen állapotban lehetett J. V. Sztálin, amikor tudomást szerzett azokról a szörnyű eseményekről, amelyeknek az ő számítása szerint sokkal később kellett volna bekövetkezniük. Bekövetkezésükkel 1941-ben az utolsó napokig sem hitt. Sztálin véleménve átragadt azokra is, akik őt körülvették s ezért a helyzeten ők sem tadtak úrrá lenni, ugyanis nem tanultak meg önállóan cselekedni, csak arra voltak képesek, hogy végrehajtsák a fölöttük álló Sztálin akaratát. Ilyen tragikusak voltak azok az órák. Az éjszaka kínos várakozással telt el. Tudtam, hogv a flották készültségben állnak, s hogy nem hátrálnak meg az ellenség elöl; de mi történhet most a tengeren? Meg voltam róla győződve, hogy a németek nem állnak meg Szevasztopolnál. Június 22-én délelőtt 10 óra körül bementem a Kremlbe. Elhatároztam, hogy a helyzetről személyesen adok jelentést. Moszkva gondtalanul pihenté Mint vasárnap lenni szokott, Itt-ott lehetett látni egy-egy ünneplőbe öltözött embert, az utcák csendjét csak néha zavarta meg egy-egy gépkocsi zúgása. A főváros még mit sem sejtett arról, hogy hazánk határain már lobog a tűz, hogy élcsapataink már nehéz harcot vívnak az ellenséggel. A Kremlben minden olyan volt, mint más ünnepnapokon. A Fenyőfa Kapunál az őr tisztelgett, s mint máskor, benézett a gépkocsiba. Lassítottunk, s behajtottunk a Kreml udvarára. Figyelmesen körültekintettem: semmi rendkívülit nem észleltem. Csendes és kihalt volt minden. „A vezetőség biztosan máshol jött össze — gondoltam. — De mért nem hirdették már ki hivatalosan, hogy kitört a háború? A Kremlben senkit sem találtam, így hát visszatértem a népbiztosságra. — Telefonált valaki? — kérdeztem, amikor beléptem a kapun. — Nem. senki sem telefonált. A Haditengerészeti Vezérkar már megkapta a pontos híreket a flottákról. Szevasztopolból jelentették, hogy a hitleristák új — elektromágneses aknákat dobáltak le. Nemsokára megérkeztek a hírek Izmaüből Is, ahol a dunai hadiflotta törzskara tartózkodott. Ott a háború a németeknek a folyó romániai partjáról elindított pergőtüzével kezdődött. A hajók készültségben voltak, s a támadásra erős ágyútűzzel válaszoltak. Eddig nincs semmi veszteségünk. Estére jelentették, hogy a németek többször bombázták Ltbavát. Abban az időben több más hibáról is tudomást szereztünk. De nem írhatunk mindent J. V. Sztálin számlájára, „mert helytelenül ítélte meg a helyzetet.“ Az ő hibáit írjuk az — övére, a miénket pedig — a magunk számlájára! Szeptember elsején, amikor visszatértünk Moszkvába, nagyon idegfeszítő beszélgetésem volt Sztálinnal Leningrad megvédésének lehetőségeiről és a hajók aláaknázásáről. — Egyetlen harcképes hajónak sem szabad az ellenség kezére jutJ nla — hangsúlyozta Sztálin. Nemsokára bonyolulttá vált a helyzet a Fekete-tengeren Is. Az ellenség szárazföldön megközelítette Ogyesszát és Szevasztopolt, fő flottabázisunkat. A tengerészek, akik hősiesen védték városainkat, beírták nevüket a Nagv Honvédő Háború történetének dicső lapjaira. Hónapokon keresztül kellett véres harcot vívnunk, míg az ellenséget megállítottuk, s a mérleg a ml oldalunkra billent. A nemzet rettenthetetlenül küzdött, a győzelem érdekében kész volt a legnehezebb áldozatokra Is. 1 \ Flottánk a Szovjet Hadsereggel együtt hosszú utat tett meg a Nagy Honvédő Háborúban — az 1941-es sikertelenségtől a hitleri Németország és a mlllltarista Japán fölött aratott 1945-ös győzelméig — Négy év — tele sose látott drámát eseményekkel. De ezekről most nem szándékszom beszélni. — Vége — Kövesd! János fordítása • A CSEMADOK Losonci Járási Vezetősége a Nemzeti Front ragyolci szervezeteinek közreműködésével augusztus 24-én Ragyolcon tartja a járási CSEMADOK napot. Mindezt a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának tiszteletére rendezik s a délutáni dal- és táncünnepélyen a népi jellegű számok mellett a táncdalok is jelentős szerephez jutnak, s azon a budapesti Pannőnia tánczenekarral az élén több neves és híres budapesti táncdalénekes is fellép. A CSEMADOK ünnepséget, egy kegyeletes ünnepséggel kötnek össze. Hiszen a Szlovák Nemzeti Felkelésben magyarok Is nagy számban vettek részt. S éppen Ragyolcon és környékén Nógrádi Sándor magyar partizán egységei harcoltak sikeresen a fasiszták ellen. Ezért augusztus 24-én a ragyolci kastély kertjében a partizánok emlékét megőrző emlékművet lepleztek le. A kegyeletes ünnepségen a járás partizánjai mellett a magyarországi partizánok is képviseltetik magukat, Tömpe Sándor vezetésével. A kegyeletes ünnepség után kerül sor a CSEMADOK dal- és táncünnepségére. _si_ 3 a E > »o 2 3 '«j > a N (A 3 & •m ■ M ■ a w
