Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-23 / 34. szám

IPAR-KERESKEDELEM

A vágósertések

húsának

értékesítéséről

JÄN POLTÄRSKY mérnök, TICHOMÍR ZlLLA mérnök Állattenyésztési Kutatóintézet, Nyitra

A vágósertések minőségi osztályokba sorolásának feltételei és 1 kg hús szilárd felvásárlási ára:

Vágósertések ^

I i is g g

“Ti. o Ví >a3 J-* 5 ,0 C2 .Q

a* 3S cm m ^'2 „§Sí

fi ££#7 slt.fi l*z §13S

s M <8 <3 MS '«'««So t, ° ?e SS

S.o .a e > o ~ fa xb jí o,Ejäü

I. 69 — — 2,8 16,40 0,60

II. 69 — 2,9 3,5 15,40 0,60

III. 69 — 3,6 12,80 —

IV. 56 68,5 — 13,00 —

V. 40 55,5 — 9,00 —

VI. — 39,5 — 6,50 —

VII. — — — 6,30 —

VIII. — — — 2,0 10,00 —

IX. — — 2,1 — 12,80 —

Csehszlovákia területén 1987-ben

61,3 kg húst fogyasztottak egy polgárra számítva. Ebből a menynylségből a sertéshús 35,6 kg-ot tehát 58,07 százalékot tett ki. Ez a tény Igazolja, hogy a sertéshús az összfogyasztásban még mindig döntő jelentőségű és az összes húsfajták fogyasztásának élén áll. A múlttői eltérően a fogyasztó gyakran követel „soványabb és zamatosabb“ húst, azaz zsírréteget alig tartalmazó húst igényel.

Szlovákiában van néhány olyan sertésfajtánk, amelyek hústermelés szempontjából kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek, ennek ellenére nem sikerült a tenyésztésüket meghonosítani, elterjeszteni. Jogosak a felvásárlás mai rendszerét bíráló hozzászólások, különösen az élősúlyban történő felvásárlást illetően. Hiba, hogy nem értékelik a vágósertések minőségét, s ezáltal a mezőgazdasági üzemeket sem ösztönzik arra, hogy a követelményeknek és a nagyközönség kívánságainak megfelelő hússertéseket nagyobb mértékben tenyésszenek.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az érdekelt központi hivtalokkal és szervekkel megegyezve 1968. augusztus 1-én életbe léptette az A 6/1968 számú árképzési döntését, amely szerint a sertések felvásárlási árát a hús mennyisége és minősége alapján állapítják meg. Mivel ez a vágósertések értékesítésében az eddigi módszerrel szemben alapvető változást jelent, általános bevezetését megelőzően ezt ellenőrizni kell köztársaságunk erre kiválasztott vágóhldjain.

A javasolt módszer szerint a vágósertések értékesítése a szilárdan megállapított húsmennyiség alapján az elért minőségi osztályt fígyelembevéve történik. A vágósertéseket összesen 9 minőségi osztályba sorolják, a félsertések súlya és a hátszalonna alapján. Az osztályokba soroláskor a hátszalonna vastagságát csupán az olyan sertéseknél veszik figyelembe, ahol a félsertés súlya melegen elérte a 69 kg-ot vagy ennél többet. A vágó félsertések súlyával, hátszalonnájukkal szemben támasztott igényeket és a vágósertések minőségi osztályai szerinti felvásárlási árakat az alábbi táblázatban közöljük.

A VII-ik minőségi osztályban vásárolnák fel a kanokat, a VIII. és IX. osztályban hátszalonnájuk vastagságától függően a kocákat és a heréit, kasztrált kanokat.

A hús súlyát hitelesített mérlegen, meleg állapotban, 30 perccel a vágás után állapítanák meg. A hús súlyéba beleszámítják a két félsertés súlyát melegen, fejével, szőrével, hátszalonnájával, bőrével, az agyvelő, hátgerincvelő, vese, szív és tüdő, valamint a belek és a bélháj nélkül. A hátszalonna vastagságát bőr nélkül az utolsó borda magasságában mérik.

A vágósertések ilyen felvásárlási módszerének bevezetésekor a

mezőgazdasági üzemeknek kellő figyelmet kellene fordítaniuk a vágósertések minőségére is, feltéve, hogy ilyen értékesítésük előnyösebb. A tenyésztők szempontjából a vágósertések jó minőségének elérése érdekében néhány kérdést kellene tisztázni, és pedig:

— hogyan elégítik ki a Szlovákiában tenyésztett sertésfajták a felvásárlás javasolt módszerének feltételeit;

— mely fajták alkalmasak a fajták közötti haszonkeresztezésekre, hogy a hízósertéseknél is elérjék a kívánt vágó-minőséget;

— milyen vágósúly éS milyen táplálási módszer mellett lehet a hússertésektől a legnagyobb bevételt elérni;

— meg kell állapítani az élősúlyban eladott és a szilárd húsmennyiség szerint eladott vágósertésekből nyert bevételek különbségeit.

Hogy tárgyilagosan megítélhessük milyen mértékben elégítik ki a Szlovákiában tenyésztett sertésfajták a vágósertések javasolt hús szerinti értékesítésének követelményeit, feldolgoztuk az 1967 és 1968-ban elvégzett vágások eredményeit. Az értékelésben szerepeltek a nemes fehér sertések, a landrace fajta, a 62,5 % landrace vérű keresztezitek, a cornwal és a pietren fajta. A sertéseket egyenlő feltételek mellett táplálták és gondozták 20 kg-os súlytól kb. 93 kg-os élősúlyig. A súlykategóriák és a hátszalonna vastagságának mérési módja megfelel a vágósertések hús szerinti értékelése és felvásárlása követelményeinek.

Az elért eredmények alapján elmondhatjuk, hogy az I. minőségi osztályba a legnagyobb arányban a cornwal fajta került. Ez azt jelentené, hogy a biológiailag teljes értékű takarmányadagok használata és jelentős napi súlygyarapodás elérése esetében a nálunk tenyésztett sertésfajták legtöbbje megfelelő testfelépttésű. Ezt igazolja a leghosszabb hátizom felületének megállapítása minden egyes fajtánál, amely legnagyobb volt az I. és IV. minőségi csoportokban. Ezekben a csoportokban az állatok kedvező hátszalonnavastagsága mellett kedvező volt húsarányuk is. A IV. minőségi csoportnál a kisebb hasznosíthatóság miatt 1 kg húst csupán 13 koronáért lehet értékesíteni, azonban az ebbe a csoportba sorolt sertések testük vágőértékét tekintve igen Jól megállták helyüket. Minőségüket nagyon csekélyre értékelték 1 kg húsuk 13 koronás árával.

Egyúttal meg kell jegyezni, hogy az általunk értékelt sertések egész Szlovákia minden törzs- és fajtatenyészetéből származtak. A tenyésztői munka és a tenyészegyedek kiválasztása, mind a tiszta vérben történő tenyésztésnél, mind keresztezéskor a fejlődésképes sertéstípusok, jobb húsképző tulajdonsággal rendelkező fajták kitenyésztésére irányul. Tehát nagyobbára az egyes fajták nemesített típusairól van szó, s ezért az elért eredmények értékelésekor ezt Is szem előtt kell tartani. Más lenne a helyzet a haszontenyésztekből közvetlenül a vágóhídra érkező sertések értékelésekor. Az ilyen tenyészetekben nincsen annyira nemesített állomány és a takarmányozás még jelenleg is, különösen ami a takarmányadag teljes értékű fehérjetartalmát illeti, nem a legkedvezőbb. Azoknak a mezőgazdasági üzemeknek, amelyek hizlalás! célokat szolgáló malacnevelésre szakosították termelésüket ezt figyelembe kell venniük, és fokozott gondot kell fordítaniuk a kocák törzsállományára, valamint a tenyészkanok kiválasztására. Saját állományuk újratermelésére ki kell alakítaniuk a kocák külön tenyészcsoportját, hogy kellőképpen ellenőrzött szülőktől húshasznú utódokat nyerjenek. A tenyészkan vásárlásakor gondolni kell arra, hogy ez az utódok húshaszna szempontjából az állományt feljavítsa. Keresztezésre olyan kant kell beszerezni, amely a vágósertések minőségét nem rontja le.

Hogy a vágósertések felvásárlásának új módszere következtében feljavuljon húshasznúk, a hízósertéseket produkáló mezőgazdasági üzemekben néhány változás megvalósítása szükséges. Szervezési jellegű változások ezek a törzsállományt és a takarmányozás technikáját illetően.

(Folytatjuk)

a

ki Dunaszerdahelyről Bősre utazik, a város peremén új építkezésnek lehet szemtanúja. Kilenc nagyüzem, közöttük két állami gazdaság, társulásával itt épül egy 300 vagon áru befogadóképességű hütötároló. Fő részvényese a Dunatőkési Állami Gazdaság, amely gyümölcsöse területének megfelelően 27 százalékkal járul hozzá az építkezéshez. A modern, minden igényt kielégítő tároló építése 12 millió korona befektetést igényel. Az épület gépi berendezéseit Olaszország szállítja. A felszerelés egy része 220 ezer dollár értékben a múlt hetekben megérkezett és beszerelésén olasz szakemberek dolgoznak. A gépekért és munkadíjért járó összeget a vállalkozóknak elő kell teremtenlök. Megindult tehát a hajsza, hogy valamilyen úton-módon dollárhoz jussanak. Akt nem jártas a külkereskedelemben, el sem hiszi, milyen nehéz dolog a dollárszerzés. Nekem ts leesett az állam, amikor a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Társulás szakembereivel elbeszélgettem erről a kérdésről.

Kereskedőt érzékkel megáldott szakemberek indultak, hogy a nyugati piacon valamilyen mezőgazdasági terméknek helyet keressenek. Első útjuk Bécsbe vezetett. Nincs messze, így nagy befogadó képességű teherautókkal vihetik az árut, s aránylag rövid idő alatt a helyszínre érkeznek. Előbb azonban engedélyt kell szerezni, hogy Ausztriában értékesíthessék portékájukat. Ám ez nagyon komplikáltnak bizonyult. Először azért, mert az osztrákok ts ügyes kertészek, jól kiépített üzleti hálózattal rendelkeznek. Másodszor, az illetékes hivatalok nem kötnek állandó szállítást szerződést. Időközönként meg nem határozott mennyiségű árut átvesznek ugyan olyan zöldség-, illetve gyümölcsfajtából, amely hiányzik és keresett cikk a piacon. Amikor azonban az ország termelői elegendő árut bocsájtanak a piac rendelkezésére, külföldi áru behozatalát nem engedélyezik.

Mindezek ellenére alkuba bocsátkoztak a dunaszerdahelyiek. Sajnos, ez sem volt részükre kecsegtető, mert nagyon alacsony árat kínáltak a felajánlott zöldségfélékért. Ez nem csoda, hiszen Bulgária két három héttel megelőz bennünket a primőr zöldségfélék szállításában. Ezek után amikor nálunk piacra érik a termés, a déli országok kereskedői már leszedték a „tejfelt“ s érthető, hogy nem tudjuk felvenni velük a versenyt. A zöldségfélék között akadt olyan termény is, amelynek eladása után 60 korona értékű áru hozott volna egy dollárt.

Embereink Bécs után Brémában kezdtek tárgyalásokat, Nyug at-Német ország legtekintélyesebb részvénytársaságával. A vállalat nagyságát jellemzi, hogy hét hűtőtároló hajója szelt az óceánok vizét. A társaság vezetői kedvező ajánlatot tettek,

de az üzletkötés számtalan akadályba ütközött. Például bármennyi földiepret felvásároltak volna tőlünk, de félkilós kosárkákban, illetve negyedkilós műanyag zacskókba csomagolva. A tavasz kedvezett az epertermésnek, így tehát lett volna mit eladnunk, de sajnos, a göngyölegek gyártásával hadilábon állunk.

Öt ember vette „nyakába“ az országot, hogy a nyugati partner kívánalmainak megfelelő göngyölegbe csomagolhassák az epret. Csehországban rá is leltek egy göngyöleget készítő üzemre, de egyezségre nem jutottak, mivel az említett kosárkákat egy évvel hamarább meg kell rendelni. Egy másik meg-Dollárszerzés és ami mögötte van

lepetés Nyitrán történt. Ott a műanyag zacskók rendelése került szóba, ám az illető vállalat jóakarata fabatkát sem ért. Ugyanis a német partner higténiat szempontból nem fogadta el a zacskók alapanyagát. Nem volt más hátra, a hollandokhoz fordultunk segítségért. Igen ám, de címke ts kell a műanyagzacskóra. Erre nagyon kényesek a német üzletemberek. Az elegáns csomagolás, rajta a közismert cég jelzésével felér az áru minőségével. Az ügyesen kivitelezett címke pedig propagandát, szavatosságot jelent.

Sajnos, nálunk a címke előállítása is sok időt igényel. Hetek, hónapok telnek, amíg elkészítik. A német cég képviselője ebben a kérdésben ts feltalálta magát. Telefonon hívta a bécsi vállalat nyomdáját és azonnal megrendelte a szükséges címkéket. Csütörtök déli 1 órakor történt a telefonhívás, és

másnap délután már a pozsonyi repülőtéren volt a szállítmány. Remekeltek a bécsiek. Huszonnégy óra, azaz egy nap alatt eleget tettek a megbízásnak. A pozsonyi repülőtérnek viszont 48 óra kevés volt ahhoz, hogy a dunaszerdahelyieket értesítse. Hétfőn szereztek tudomást róla, hogy csomagjuk érkezett.

Az eperszállítás körül újabb bonyodalom mutatkozott. Hűtővagonokra volt szükség. Hütökocstnk van, de azt félévvel hamarabb kell megrendelni. A németek egy-két nap leforgása alatt küldtek volna, de azt dollárban kell fizetni és nekünk jéggel feltölteni. Az ajánlatot nem tudtuk elfogadni, mert dollárszerzés a célunk, nem pedig, hogy azzal fizessünk. További gátló tényező, hogy jegünk stncs elegendő.

A sok huza-vonának végül az lett az eredménye, hogy egy szem epret sem szállítottunk külföldre. Az epertáblákon ugyanis felütötte fejét a szürkepenész, és tönkretette a több millió korona értékű termést.

A kajszibarack eladásával már jobban jártunk. Sikerült belőle néhány autóval útnak indítani és 1,5 stllinget kaptunk kilójáért. Az elmúlt hetekben megindult az őszibarack szállítmány, melyből idén bő termés mutatkozik.

Az érett vöröshagyma eladása körül már nincs olyan sok probléma. Szállítását csupán az nehezíti, hogy nehéz a csomagolásra alkalmas zsákok beszerzése. Előreláthatólag 4 dollárt kapunk 1 mázsa hagymáért, amely a többi zöldség árához hasonlítva szép összeget jelent.

A zöldségen és a gyümölcsön kívül a hízómarha eladásával ts dollárhoz juthatunk. Ezt keresik a kapitalista államok kereskedői, közöttük az olaszok is érdeklődnek iránta. Azonban itt ts van egy bökkenő. Az olaszoknak 2,40 mázsás hízott növendékekre lenne szükségük, míg itthon 4—5 mázsás korban adjuk piacra az állatokat. Számunkra ennek ellenére is kifizetődik az üzlet, mert a hízók eladása révén 26 koronát igényel egy-egy dollár megszerzése.

Lám, lám milyen nehéz, körülményes dolog a kapitalista államokkal történő kereskedés, milyen nehéz a dollárszerzés. Már pedig szükség van rá, nemcsak az utóbbi években társult mezőgazdasági üzemek részére, de országépítésünk mindmegannyi szakaszán. Ennek tudatában nem riadhatunk vissza a kezdett nehézségektől, kudarcoktól, annál is inkább, mivel az utóbbi években nagyon sok gyümölcsöt, szőlőt telepítettünk és termésének méltó piacot kell keresnünk. Az tdén előforduló hiányosságokból okulva mind a mezőgazdasági, mind az ipari üzemek részéről mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy szántóföldt primőr zöldséggel és gyümölccsel betörjünk a kapitalista államok piacaira. SÁNDOR GÁBOR