Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-23 / 34. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK, Munkabiztonsagot a mezőgazdaságban (9.) Vegyszerek, amelyeket a növénytermesztésben vagy az állattenyésztésben az egyes technológiai műveleteknél alkalmazunk. Ebből a szempontból különös figyelmet érdemel a silózás. A silőzáshoz nátriumpiroszulfitot, sósavat, kénsavat és hangyasavat használnak. Az irodalomban még említést találunk a formalin, a foszforsav és ezek savas sóinak felhasználásáról. A Jövőre vonatkozóan mérlegelik, hogy a szervetlen savakat por formájában az ammóniák savas sóival helyettesítsék. A SÖSAV mérgezéseket okozhat, főként füstje által, amely a klórhidrogén-gáz (sósavgáz) érintkezése által keletkezik a levegőben levő vízgőzzel. Hatása a szervezetre a felső légzőszervek erős ingerlésében mutatkozik meg. Továbbá kötőhártyagyulladást és a szaruhártya elhomályosulását okozhatja. Az idült mérgezés a légzőszervek hurutjában mutatkozik meg. Ha a tömény sósav a bőrre kerül, úgy vfzsugárral 2—10 percen keresztül kell lemosni. A sósav a legtöbb esetben nem okoz a bőrön olyan súlyos marásokat, mint a kénsav vagy a salétromsav. Fekélyek keletkezése csak a sav tartós hatása esetén következik be, vagy pedig ha azonnal nem mossák le a bőrről. A sósavval végzett munkánál saválló szemüveget, gumikesztyűt, csizmát és kötényt kell viselni. A KÉNSAV 'A kénsavnak a szervezetre gyakorolt hatása a felső légutak, főként az orr nyálkahártyájának izgatásában, köhögésben, nehéz légzésben, a szemek égésében és a szem kötőhártyájának gyulladásában mutatkozik. A tömény kénsav súlyos égési sebeket okoz a bőrön. Ha nem öblítjük le azonnal vízzel, úgy a szövetek mélyébe hatol. Ennek következtében aztán mély fekélyek keletkeznek a bőrön. A marás okozta fekélyek nehezen gyógyulnak. Nagyon súlyos következményekkel jár, ha a kénsav a szembe kerül; a szaruhártya felületén elváltozások következnek be. Ha a bőrre kerül, azonnal nagy mennyiségű vízzel kell leöblíteni. Munka közben a dolgozókat a következő védőeszközökkel kell védeni: savszemüveggel, gumikesztyűvel, gumicsizmával és gumiköténnyel. ' A FOSZFORSAV Erősen marja a bőrt és elváltozásokat idéz elő rajta. A vele való munkánál ugyanolyan egyéni védőeszközöket kell alkalmazni, mint a többi ásványi savnál. A silózással kapcsolatos munkák bizonyos körülmények között jelentős kockázattal járnak. Ezt bizonyítják azok az esetek is, amikor a dolgozók a silóvermekben vagy tornyokban munka közben életüket vesztették. A dolgozók megfulladtak a töltés folyamán, néhány nappal a silóanyag lerakása után, a siló kinyitásakor és a takarmány kiszedésekor, vagy pedig a silógödrök tisztításakor. A silózás lényegében a növényekben található egyszerű cukrok tejes erjedése. Ennek az erjer désnek a folyamán jelentős mennyiségű széndioxid keletkezik. Ezenkívül széndioxid keletkezhet a további folyamatoknál is a silózó térségekben, Így például a takarmány szakszerűtlen kivételénél stb. A dolgozó széndioxid mérgezés veszélyének van kitéve a gabona, a szója stb. raktározásánál is. A széndioxid színtelen, tulajdonképpen szagtalan, savanykás Ízű gáz. Fajsúlya nehezebb mint a levegőé, ezért azoknak a térségeknek a padlójánál vagy aljánál található, amelyekben jelen van. Aránylag alacsony töménységben serkenti a légzőközpontot, magasabb töménységben fojtóan hat erre a központra. Mivel a levegő nagy széndioxid tartalma következtében rendszerint csökken az oxigén Jelenléte a levegőben, a széndioxid magas töménységben, oxigénhiány következtében, gyors fulladást okoz. Az irodalomban le vannak írva a silőgödrökben végzett munkánál a halál bekövetkezésének azok az esetei, amikor a megfulladás oka a rendkívüli nagy oxigénhiány és nagy mennyiségű széndioxid jelenléte volt a levegőben. Az ilyen szerencsétlenségeknél a széndioxid legalacsonyabb mért töménysége 3 %, a levegő legmagasabb oxigéntartalma pedig 13,6 % volt. Tekintettel arra, hogy különböző fajtájú növényeket silóznak, a silőzás folyamán az emberi szervezet megkárosításának további lehetőségei keletkeznek. Ezt a kockázatot a nitrózus gázok jelentik, amelyek silók töltésénél vagy röviddel töltésük után jönnek létre. Mint a denitrifikáclós folyamatok következményei keletkeznek, amelyek bizonyos specifikus körülmények között folyhatnak le. Leginkább nitrogénmonoxidról van szó, amely azonban a levegő oxigénjével érintkezve nitrogéndioxiddá változik. Kisebb mennyiségben polimériát és nitrogéntrloxidot is alkothat, amelyek azonban nem állandóak. Ezért nemcsak a tartalmat, hanem a nitrogének oxidjainak káros hatását is nitrogéndíoxiddal fejezzük ki. Ez vörösesbarna, jellegzetesen bűzlő gáz. Az általa okozott mérgezés a legtöbb esetben gyenge köhögési ingerrel jelentkezik. Súlyosabb esetekben a légzőutak ingere erősebb, és a mérgezés erős köhögéssel, fejfájással, légzési nehézségekkel és általános gyengeséggel jelentkezik. A továbbiakban légcsőhurut és a tüdő működésének zavarai lépnek fel. A legsúlyosabb mérgezések halált okoznak. Az említett okokból a takarmányok silózására és kiszedésére olyan feltételeket kell teremteni, hogy a munka biztonságos legyen. Az elsó feltétel a munka megkezdése előtt a gödrök alapos kiszellőztetése (a silótornyokra ugyanez vonatkozik). A szellőztetést a levegő természetes kicserélésével vagy ventillátorok segítségével végezhetjük. A silózó térségekbe való lépés előtt győződjünk meg a gázok jelenlétéről. Erre a célra detektoros és detekciós csövecskék szolgálnak. A széndioxid jelenlétének megállapítására nyílt tüzet is lehet alkalmazni: Ha 2 % széndioxid van jelen a levegőben a gyertya vörös lánggal ég, 8—10 %-nál a gyertya elalszik, 12—14 %-nál a szeszlámpa és kb. 30 %-nál az acetilén lámpa is elalszik. Annak megállapítása után, hogy silótérségben nincsenek ártalmas anyagok, dolgozni kezdhetünk. A takarmányok kiszedésénél vagy a mély gödrök tisztításánál a munkát végző dolgozót kötéllel kell biztosítani. Felhívjuk a figyelmet a széngáz (szénmonoxid) káros hatására, amelynek keletkezése minden olyan helyen lehetséges, ahol feltétel van a szénelemet tartalmazó anyagok tökéletes égésére. Széngázmérgezés, illetve fulladás veszélye fenyeget a gépkocsiszínekben, garázsokban, a kazánházakban, amelyek az üvegházakat fűtik stb. A széngáz egyesül a vér hemoglobinjával, amely ezután már képtelen oxigénnel ellátni a sejtszöveteket, ami fulladást okoz. A legáltalánosabb tünetek: eszméletlenség, görcsök, légzési nehézségek. A széngáz ömlését preventív intézkedésekkel kell meggátolni és a gázzal elárasztott helyekre csak oxigénes légzőkészülékkel szabad lépni. (Folytatjuk) A Budapesti Ipari Vásár látogatói nagy érdeklődéssel tekintették meg ■ Melotte francia cég által gyártott legkorszerűbb fejőberendezést. (Ordódy V., felvétele) *** «$♦ «J* «$* ♦$* «$* «$♦ «$► »J« «$♦ *** ♦♦♦ ♦$* *** *** *** «$♦ ♦♦ A szövetkezeti földművesek szociális ellátása (V.) Az aggkori (öregségi) nyugdíj őszszege aszerint változik, hogy a kérvényező a gazdálkodás magasabb színvonalán álló valamelyik szövetkezet tagja-e, vagy a többi szövetkezet egyikének tagja. A gazdálkodás magasabb színvonalán álló szövetkezet tagjainak a munkaviszonyban levő dolgozókhoz hasonlóan állapítják meg nyugdijukat. Ez azt jelenti, hogy aggkori járadékuk az alapnyugdljból és a munkatevékenység idejére eső növekedésből tevődik össze. Az alapnyugdíj a III. kategóriába besorolt munkatevékenység esetében átlagos havi jövedelmük 50 százalékát teszik ki és 1 százalékkal, illetve 1,5 vagy 2 százalékkal növekszik (munkatevékenységüknek a munkakatégóriába való besorolása szerint) a 25. munkaévet meghaladó minden ledolgozott esztendő után. Ebbe a járadéknövekedésbe csupán a nyugdíjigénylő szövetkezeti tag 18. életévét követő munkatevékenységet számítják. Például a III. munkakategóriába besorolt szövetkezeti tag 25 éves munkatevékenysége után átlagos havi jövedelmének 50 százalékát kapja nyugdíjként, viszont a 30 éves tevékenységet felmutató szövetkezeti tag havi átlagjövedelmének 55 százalékára tart igényt. Ha a gazdálkodás magasabb színvonalán álló EFSZ tagja a megkövetelt 25 évből legalább húsz esztendőt a II. munkakatégóriába besorolt tevékenységgel tud felmutatni és a nyugdíjigény időpontjának elérésekor ezt a tevékenységet folytatta, úgy öregségi járadékának alapját átlagos havi munkajutalmának 55 százaléka képezi, és a növekedést a 20 évet meghaladó munkatevékenység éveiből számítják. Például az olyan szövetkezeti tag, aki nyugdíjigényének létrejötte előtt a 25 éves munkatevékenységből legalább húsz évet a II. munkakategóriába sorolt tevékenységgel töltött el, annak az 55 százalékos alapnyngdíjon kívül átlagos havi keresetének 7,5 százalékos növekedésével számolhat munkatevékenységének öt esztendejére, tehát átlagos havi munkajutalmának 82,5 százalékára tarthat igényt nyugdíj címén. A gazdálkodás magasabb színvonalán álló szövetkezet tagja, aki a nyugdíjigényt húsz, illetve 15 esztendős mezőgazdasági tevékenységgel érte el, annak átlagos havi munkajutalma 50 százalékát kitevő összegű nyugdíjra van igénye. (Folytatjuk) Olyan időket élünk, amikor az élet minden terén korszakalkotó változásoknak lehetünk tanúi. A mezőgazdaságban is a legutolsó 10—15 év alatt a tudomány és a technika döntő mértékben befolyásolta nemcsak a termelés jellegét és módját, hanem ezzel egyidejűleg az emberek gondolkodásmódját, életkörülményeit és egyéni érdeklődési körét is. Ezért nem felesleges annak hangsúlyozása, hogy a jelenlegi tudományos-műszaki forradalom művelt és szakmailag tökéletesen képzett embereket követel, akik nemcsak arra képesek, hogy felfogják a tudomány és a technika új vívmányainak jelentőségét, hanem ezeket a vívmányokat a gyakorlatban sikeresen fel is használják. Ebből következtethetünk arra, hogy a közeljövőben ahhoz, hogy a gyakorlati életben bárki is helytálljon, nem lesz elég az érettségi bizonyítvány, de lassanként még a főiskolai diploma is kevésnek bizonyul majd. Az iskolában szerzett ismeretek egyre általánosabbak, univerzállsabbak lesznek s ez követeli az ismeretek utólagos, kellő szakmai szintű kiegészítését, bővítését. Ezen felül az iskolai tanulmányok során szerzett ismeretek gyorsan elavulnak, elértéktelenednek csakúgy, mint a termelőeszközök is. Minél gyorsabb ütemű a tudományos-műszaki fejlődés, annál sürgősebb a szakmai ismeretek kiegészítése. A Munka Törvénykönyv az egyes szervezetek kötelességévé teszi, hogy a szocialista társadalom továbbfejlesztésének szükségletével összhangban gondoskodjanak dolgozóik szakképzettségéről, képesítésük fokozásáról és megfelelő bővítéséről. E feladat sikeres teljesítésének feltétele, hogy a szervezetek a dolgozók továbbképzését szorgalmazó tevékenységüket a számukra legszükségesebb területre irányítsák, tehát az üzemi iskolázást szorgalmazzák, amelynek keretében a dolgozók szakmai téren egészítik ki tudásukat és bővítik szakképzettségüket az iskolában már korábban elért képzettségi szintjük szerint. Az üzemi oktatásban a legfontosabb annak az elvnek betartása, hogy a szakmai képezés állandó folyamat, amely a dolgozót aktív munkatevékenysége alatt állandóan kíséri. Az üzemi oktatás egyik jelentős formája a technikusok érettségi utáni továbbképezése, amelynek célja teljes szakközépiskolai végzettséggel rendelkező, kiválasztott dolgozóknak szűkebb körű szakmai specializálást biztosítson munkakörében, avagy egy meghatározott munkarészlegen. Szlovákia mezőgazdaságában körülbelül 15 ezer dolgozó rendelkezik teljes középiskolai szakképzettséggel. Minden évben hozzávetőlegesen 1800 fiú és lány végzi el a Mezőgazdasági Műszaki Középiskolát, akiknek legtöbbje a mezőgazdasági üzemekben lép állásba. A gyakorlat kemény próbának veti alá minden egyes szakiskolát végzett egyént, az életbe ményének eleget tegyenek, nem rég a Szlovák Szocialista Közársaság Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériuma valamint Iskolaügyi Minisztériuma között megállapodás jött létre a mezőgazdaságban és az élelmezésügy vonalán dolgozók érettségi utáni továbbképzésé-A mezőgazdaságban is szükséges az érettségi utáni felsőbbfokú oktatás kilépő képességeit. Így már rövid idő eltelte után maguk is érzik, hogy az iskolában megszerzett tudás egész életük folyamán bizony nem lesz elég. Tudatára ébrednek annak, hogy a továbbtanulás, a szakmai továbbképzés és fejlődés elengedhetetlen. Hogy a gyakorlat ilyen irányú és teljesen jogos követelitek és szakoktatásának megvalósítását illetően. Így további lehetőséget teremtettek a középfokú végzettséggel rendelkező dolgozók üzemi szakképzésének javítására. Az érettségit követő szakmai továbbképzést az erre kiválasztott olyan Mezőgazdasági Műszaki Középiskolákban szervezik meg, ahol az ilyen tevékenységre kellő káder- és anyagi adottságok vannak. A tapasztalt mezőgazdasági szakoktatók nagy aktívája így segítő, kezet nyújt a mezőgazdasági szakiskolákból kikerült, volt növendékeknek és a gyakorlati életben jelentősen hozzájárulnak Szlovákia mezőgazdasági termelésének gyorsabb fejlődéséhez. A szakelőadásokon, a konzultációkon és a tanulmányutakon részt vesznek majd a kutatóintézetek, az irányító állami szervek és az élenjáró mezőgazdasági üzemek kiválasztott vezető dolgozói is. Az érettségit követő szakoktatás megszervezésével a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Dolgozók Képzésének Központját bízták meg, amely ezt a munkát kerületi kirendeltségei által biztosítja. Az 1969/ 1970-es iskolaévre a Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint Iskolaügyi Minisztériuma a következő témakörök tantervét és tanrendjét dolgozta ki az érettségi utáni szákoktatásban: a növénytermesztés kemizáiása, gépesítése és racionalizálása, a mezőgazdasági növények tápanyagellátása és trágyázása, a mezőgazdaság közgazdaságtana, könyvvitel és pénügy, gyümölcstermesztés. A tanrendet a pedagógusok, valamint a gyakorlat és a kutatás szakembereinek bevonásával dolgozták ki. A további témaköröket a gyakorlat szükséglete szerint dolgozzák majd ki. A tanulmányi idő előreláthatólag négy szemeszter lesz, amit levelezői tanulmányok formájában szerveznek meg és rövid lejáratú bentlakásos összpontosításokkal kombinálnak. A tanulmányokban résztvevőknek a Pénzügyminisztérium 140/1968 számú hirdetményének értelmében munkakedvezmény jár és részesülnek a tanulmányokat folytató dolgozó gazdasági ellátásában. E felsőbbfokú oktatást sikeresen elvégzők az említett szakosítások szerint oklevelet kapnak. Elvárjuk, hogy a középfokú szakképzettséggel rendelkező dolgozók, különösen az olyanok, akik felelősségteljes tisztséget töltenek be, illetve kádertartalékként várnak beosztásukra, e tanulmányok iránt érdeklődést mutatnak. Reméljük ugyanakkor, hogy a szövetkezetek, állami gazdaságok és más mezőgazdasági üzemek, valamint szervezetek az olyan dolgozóik számára, akik *rre a továbbtanulásra jelentkeztek, kedvező feltételeket teremtenek tanulmányaik sikeres befejezése érdekében. L. Petrik mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója
