Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-23 / 34. szám
KIS ALLATTE N YE SZT É S Az átalakított raktárhelyiség (Foto: Sándor] A csibenevelés kiváló eredményei Albáron NEGYVEN VAGON CSIBEHÜS ÉVENTE • A G—B5-ÖS TULAJDONSÁGAI • EGYSZERŰ, MÉGIS NAGYSZERŰ • EGY MILLIÓ KORONA TISZTA HASZON. ért Albáron. Ml tagadás, nem az első eset, hogy új dolgokat látok ebben a Csallóköz szivében gazdálkodó szövetkezetben. Amíg az ötvenes években a leggyengébbek közé tartozott a dunaszerdahelyl Járásban, most olyanynyira megizmosodott, felfejlődött, hogy Irigységből sem mondhatnák róla rosszat. Azt hiszem nem kell hangsúlyozni, hogy az eredmények mögött talpraesett szakemberek állnak, akiknél a kezdeményezés nem hiányzik. Bíró Pálnak, a szövetkezet főzootechnikusának szaval is alátámasztják ezt a feltevést. Beszélgetésünk során megemlítette, hogy a fejlődés Jelenlegi szakaszában nem ülhet ölhetett kézzel az ember. Fontos a rugalmasság mind a termelés, mind az értékesítés szakaszán. E tekintetben nincs is hiány Albáron. Erről tanúskodik a közel fél milliónyi broiler csirke, amely egy év leforgása alatt kikerül a szövetkezet istállóiból. A tanulság kedvéért nem árt, ha dióhéjban ismertetjük, milyen körülmények között Jött létre az immár Jólmenő termelési ág. A csibenevelés gondolata a magyarországi Lajta-Hansági Állami Gazdaság baromfinevelő telepén született Bíró elvtárs agyában. A Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Institút rendezésében tanulmányút alkalmával került a gazdaságba, ahol sok mindent látott, tapasztalt. Többek között bemutatták, milyen egyszerű módszerrel nevelnek átalakított épületekben, padlástereken és egyéb helyeken többezer pecsenyecsirkét. Bíró elvtárs közölte tapasztalatait a vezetőséggel. Ezt újabb látogatás követte. Ez alkalommal már pontos tájékoztatást kértek, alaposan szemügyre vették az átalakított épületeket, padlásteret, azzal az elhatározással, hogy idehaza hasonló körülményeket teremtenek a leendő baromfi számára. Akkoriban még nem volt könnyű dolog a csibék beszerzése, főleg a kifizetődőnek mutatkozó hibridek vásárlása, s ezen túlmenően az állatok tartásához szükséges takarmánykeverék is hiányzott. A véletlen folytán ez a kérdés is megoldódott, mégpedig a Dunaivánkai Baromfitenyésztési Kutatóintézet segítségével. Felajánlották a csibék és a takarmány beszerzését, melynek fejében a csibék neveléséből származó tiszta haszon felét kérték. Az egyezség megtörtént, s 1967-ben már 50 ezer pecsenyecsirkét nevelt fel a szövetkezet. Mivel az első próbálkozások sikerrel végződtek, előtérbe került az új termelési szakasz bővítése és ezzel egyidőben a férőhely kérdése. így került sor a szarvasmarhák számára készített szabadistálló és egy régebbi gabonaraktár átalakítására, amelyet az előbbi években a felvásárló üzem bérben használt. A sokat szidott szabadistálló átalakítása saját erőforrásokból 320 ezer koronát igényelt. (Ha az átalakítást vállalat végzi, 650 ezer koronába került volna.) Ebben az épületben 15 500 csirkét nevelnek, és évenként ötször váltják az állományt. A gabonaraktár átalakítása csupán 65 ezer koronát emésztett fel. Ebben három szinten (földszint, első és második emelet) nevelik az aprójószágot. Egy-egy szint 3000 férőhelyes. A volt raktárban tehát 9000 állatot tartanak, tehát öt váltást számítva 45 ezer csibét nevelnek fel benne. Az átalakított épületekkel együtt öt farmon 38 helyen kapott elhelyezést a baromfi, melynek létszáma együttesen az év leforgása alatt megközelíti a félmillió darabot. Megjegyzendő, hogy a nyári időszakban minden valamire való helyiséget igénybe vesznek. Például, amikor a növendékmarha tavasszal a legelőre ment, hatezer csirke foglalta el a helyét. Ebben az istállóban kétszer váltják az állatokat. Akad helyiség, ahol csupán 800 állatot nevelnek. A koratavaszi hónapokban a nevelés szempontjából nagy szolgálatot tesz az említett raktárhelyiség. Ugyanis ez az épület nagyszerűen fűthető. Két Lohmann-féle kályha biztosítja a szükséges meleget. Ebben az időszakban nem kilenc, hanem húszezer pihés jószágot helyeznek el az épületben. Az állatok egy része három hét elteltével kerül állandó helyére, amikor már nincs szükségük nagy melegre. Igaz ugyan, hogy a baromfi áthelyezése némi súlyveszteséget von maga után, ám ez a fűtőanyagon megtérül. A férőhelyek ismertetése után nem árt, ha áttekintést nyerünk arról is, hogy az albáriak milyen tapasztalatokat szereztek a pecsenyecsirkék nevelése terén. Amint mondottuk, a naposcsibék beszerzését a dunaivánkatak végezték. Kezdetben hazai nemesítésű hibrideket küldtek a szövetkezetnek, nagyobb részt plymouthXcornish keresztezésűeket. Ezek a csibék 63—65 nap alatt érték el a 1,32—1,35 kilót. A fajta hibájaként felróható, hogy az első hetekben aránylag magas volt az elhullást százalék. Ugyanis a csibék életképessége sok kívánni valót hagyott maga mögött. Az apróbaromfi beszerzésének, illetve tartásának legfőbb fogyatékossága azonban abban rejlett, hogy több helyről származott. Rendszerint nem voltak egyidősek, s Így nevelésük nagy gonddal és veszteséggel Járt. Később a Hunniahibriddel próbálkoztak, mely Jobb anyagnak bizonyult a plymouthXcornish-nál; 59—60 nap alatt elérte az 1,30 kg-ot, de igényesebb gondozást, takarmányozást követelt. Jelenleg szintén a magyarországról származó G—65-ös húshibrid nevelését szorgalmazzák. Bíró elvtárs szavai szerint az eddigiek során ezek váltak be a legjobban. Életképességük kiváló, s emellett a mostohább körülményeket is eltűrik. Az elhullás szinte minimális. Alig éri el a 2 %-ot az előbbiek 7—8 %-ával szemben. Annak ellenére, hogy a takarmányfogyasztása kisebb, 57 nap alatt 1,35— 1,40 kg-ot nyomnak. Amíg a Plymouth Xcormlch-nak 2,70—2,80 kg takarmánykeverékre volt szükség, addig a G—65-ös egy kilő súlygyarapodáshoz csupán 2.45—2,50 kg takarmányt igényel. A kedvező tapasztalatokat tekintve, az albáriak az említett hibrid mellett tartanak ki a jövőben is. Ami a csibenevelés jövőjét illeti, messzemenő tervei vannak a szövetkezet vezetőinek. Igaz ugyan, hogy a Jelenlegi ökonómiát helyzet ingadozását tekintve újabb férőhelyet nem építenek, de a mostani állapotot stabilizálni akarják. Fő törekvésük, hogy önállósítsák magukat a takarmány, a csibék beszerzése, valamint a keltetés terén. Ez komoly lépés lenne a közös számára, hiszen több mint egy millió korona tiszta haszon származik a csibék neveléséből és ennek felét a partner vágja zsebre. összesen 180 vagon takarmány szükséges a szövetkezetnek (sertések, szarvasmarhák, csirkék számára), melyből 150 vagon már rendelkezésükre áll. A hiányzó mennyiséget a lucerna forrólevegős szárításából szeretnék előteremteni. A közeljövőben tíz, tavasszal pedig 25—30 vagon lucerna darálásával számolnak. E nagymennyiségű lucernaliszt készítése nem megy a szálastakarmány rovására, hiszen a vetésterület 23—24 százalékán évelő pillangósokat termelnek. A G—65-ös hibridcsibék keltetése kissé nehezebb kérdés. Nagyon borsos árat kérnek a leendő szülőpárokért. Napos korban nem kevesebb, mint 53 korona kellene darabjáért. Emiatt a szülőpárok nevelésétől eltekintenek. Hogy e téren majd mit hoz a Jövő nem tudni, mert az albáriakéhoz hasonló nagyarányú vállalkozásra nemcsak a hazai, de az érdekelt külföldi partnerek is felfigyelnek. Ezt példázza az is, hogy a nyugat-németországi Lohmann-cég képviselői a közelmúltban a helyszínen melegen ér-Bíró Pál, a szövetkezet főzootechnikusa Ä por és a fertőző organizmusok A baromfitenyésztő szakemberek többségének meggyőződése szerint a baromfiólak kiürítése után és az új állomány betelepítése előtt hosszabb Ideig „pihentetni“ keil az ólat, hogy az a fertőző organizmusoktól megtisztuljon. Ezt az eljárást viszont gazdasági okokból támadják, mert a nem használt épület és felszerelés az amortizáció költségeit növeli. Számos kutató véleménye szerint maga az üresen állás az ól fertőzöttségét lényegesen nem csökkenti, s magában semmiképpen sem elegendő védekezés, ha az ólat előzőleg nem takarították ki és nem fertőtlenítették, mert a legtöbb organizmus sokáig életképes marad gazdaállat nélkül is. Ha viszont az ólat valóban körültekintően kitakarítják és fertőtlenítik, nincs szükség huzamos várakozásra. Az angliai Houghton Poultry Research Station (H. Kísérleti Intézet) kutatási eredményei szerint kimutatták, hogy nyolc broilernevelő házból vett pormintákban grammonként legtöbb 800 000 coli-forma organizmust találtak. Szerintük ez is bizonyítja, hogy a por elegendő ok lehet coli-fertőzésre. Az alacsony páratartalmt viszonyok között a coli organizmusok 32 hétig is éltek. Ha azonban a levegő relatív páratartalmát csaknem a maximális telítettségig növelték, a coli tartalom 10—14 nap alatt 90—98 %-kal csökken. Ez nemcsak azt igazolja, hogy a takarítás mekkora Jelentőségű, hanem azt is, hogy a porszlvásnál sokkal hatékonyabb a felületek lemosása, különösen ha fertőtlenítő anyagot is használnak. L. A. Hemsley szerint, az 61 kiürítése után a coli baktériumok száma csak hat hét után csökken 80 %-kal. Ha azonban a kiürítést követően a port csupán permetezővel lenedvesítik, már egy hét alatt 84—90 %-kal csökken a coli organizmusok száma. Ha pedig 19 msenként 0,5 deciliter formaiint is használtak, a körülbelül 0,5 cm vastag porréteg coli tartalma 24 óra alatt 99 %-kal csökkent. (k) OLCSÓ TELI TAKARMÁNY A téli takarmányozás gyakori gondja, hogy a nyálnak az abrakon kívül elég nagy menynyiségű terimés takarmányra is szüksége van. A ballasztarány optimális mennyisége: 50—55 százalék. Az egyenlő arányban kevert zab, kukorica, búza, árpa, rozs keverékéből a ballaszt aránya csak 19—20 %. Ha tehát az említett abrakból a legtökéletesebben kielégítjük a nyúl fehérje és keményítő igényét, állataink nem fejlődnek kellőképpen, mert hiányzik számukra az élettanilag nagyon fontos, kellő mennyiségű ballaszt anyag.1 Olyan tömegtakarmány szükséges ezért, amely egyrészt kielégíti a nyúl ballaszt-igényét, másrészt gazdaságosabbá teszi az etetést. Ezt a problémát évek óta kukoricaszár—csalán kombinációval oldom meg. Lényege, hogy a kukoricaszárat a cső leszedése után lehetőleg mindjárt betakarítom, s minden nyáron ugyancsak betakarítok többkevesebb csalánszénát is. Ezeket télen szecskavágóval felaprítom s — kb. fele-fele arányban rétegesen — egy tároló edénybe (ládába), kissé megnedvesítve belenyomkodom. (Egyszerre kb. egyheti mennyiséget.) A nyulak — anélkül, hogy kiéhezettek lennének — meglepően jó étvággyal fogyasztják. Ennek magyarázatát abban látom, hogy a csalánnak takarmányozási szempontból igen kellemes, de nagyon agresszív Illata van, melyet a rétegelés következtében átvisz a kukoricaszárba. Természetesen a takarmányozási értéke sem elhanyagolható. Az 55—65 g emészthető fehérje tartalmával (a csalán fehérjetartalma szénává szárítva 120 g) a közepes minőségű rétiszénáéval azonos. Mind a csalán, mind a kukoricaszár a legtöbb vidéken előfordul, s megéri azt a fáradságot, ami begyűjtésével és elkészítésével jár. ADÁM ISTVÁN Ne csak legeltessük a libát Gyakran ismételt megállapítás, hogy a ludat elsősorban a májáért neveljük, hizlaljuk. Bár a nagy máj nyerésére nincs pontos recept, annyi bizonyos, hogy csenevész, könnyű, fejletlen libánál nem fejlődik ki. A lúdtartók helyesen teszik tehát, ha — kihasználva a fiatalkori jő növekedési erélyt — arra törekszenek, hogy libáik a hfzóbaállításig minél nagyobb súlyt érjenek el. Sok lúdtartó örül annak, hogy libái a jó fűvön tele begyet esznek, s esti behajtás után már nem éhesek. Nem is ad nekik szemes eleséget, mondván, hogy egész nap fűvön vannak, teleszedhetik magukat. Igaz, a liba legelő állat, és a fű sok vitamint, fehérjét, ásványi anyagot tartalmaz. A gyors növekedéshez azonban szüksége van koncentráltabb takarmányra is, amit napjában legalább kétszer adunk neki. A legelőre járó libának is szüksége van kukoricára, búzaocsura, árpára, mert ezek egészítik ki a lédús, energiában szegény zöldtakarmánynkat. A ludak takarmányozásának igazodnia kell a legelő minőségéhez. A dús fűvű legelőn csakugyan sok takarmányt talál a liba, azonban ha elvénül, lekopik a fű, már hiába tartózkodik rajta egész nap az állat, érdemleges eleséget nem talál. Ilyenkor nagy segítség lehet a kaszált, friss lucerna, amiről a liba leszedegeti a levélrészeket. A legelőhöz szokott liba nem szívesen fogyasztja a kaszált zöldet, a legelőre nem, vagy csak sovány legelőre járó azonban szívesen eszi. A teljesen kifejlődött, jó kondícióban levő liba gyorsabban hízik a tömés folyamán, mint az előzőleg rosszul takarmányozntt. Éppen ezért érdemes a növendéklibákat erőteljesen takarmányozni már a nevelés során is. (—) j deklődtek a szövetkezet csibenevelési tervei iránt. A helyzet Ismeretében elmondható, hogy a gazdaság fellendítésében komoly szerepet Játszik a csibenevelés Albáron. Idén 42 vagon eladásával számolnak (92 %-a I. osztályú minősítést nyer). Ezen kívül 14 vagon sertés- és 11 vagon marhahúst ad a szövetkezet a közellátásnak. A múlt és a Jelenlegi helyzet összehasonlítására elegendő az a tény, hogy amíg 1961—62-es években hét-nyolc vagon húst értékesítettek, addig idén 67 vagon eladásával számolnak. Ez az ugrásszerű növekedés — amit ezek a számok mutatnak, — Jórészt a csibenevelésnek köszönhető. Emellett 27 asszony Jutott állandó munkához és Jó keresethez. Ez is fontos tényező, hiszen számos szövetkezetben az aszszonyok számára alig akad munkalehetőség. Az elmondottakat összegezve tanulságként szolgálhat, hogy egy kis leleményességgel a legegyszerűbb épületek is nagyszerűen hasznosíthatók. Albáron nincs korszerű csibenevelde, csak átalakított istállók, eredményeik mégis kitűnőek. Ebből is látható, hogy nemcsak alkalmas férőhely, de szakértelem és akarat is kell a munkához. SÁNDOR GÁBOR Két darab a sokezer G—65-ös hibrid közül.
