Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-16 / 33. szám

CSALÁDI KÖR A korhely apa Görnyedten 01 varrőgépje előtt. Fá­radt szeme nehezen kíséri a rohanó tilt. Így dolgozik évek hosszú során át... Elcsigázottan. Teste pihenésre vágyik. Vargáné házassága balul ütött ki. Férje lszákosságra adta fejét, s sze­retőket tartott. Fizetéskor pénzt rit­kán kapott az asszony. Gürcölni kel­lett neki, hogy a háztartási költsé­get valamiképpen előteremtse. Az apa? Sem a gyerekekhez, sem a feleségéhez nem volt kíméletes. Naponta ütlegelte őket. A család ret­tegett tőle. Akkor voltak a legboldo­gabbak, ha a kocsma-töltelék nem tar­tózkodott odahaza. Örökös perpatvar dívott. Ez rossz hatással volt a gyermekekre. A fiú tévútra siklott, elzüllött... Javítóin­tézetbe került. A leány az erkölcste­len példák ellenére megőrizte Jó lelkét. Anyjához húzott. Nagyon saj­nálta nehéz sorsát. Mindenképpen segített neki. De a durva apa ellen semmit sem tehetett. Csengetnek. KISMAMÁK FIGYELMÉBE ajánljuk — tanulságképpen — a vi­lághírű filmsztár, Sophia Loren és a gyermekorvos nézeteinek eltérését. Ismeretes, hogy a szép Sophia mi­lyen sokáig várt nemcsak filmbeli, hanem Igazi anyaszerepre, s négy koraszülés, majd csaknem háromne­gyed évig tartó teljes elkülönítés után (és állandó orvosi felügyelet mellett) sikerült világra hoznia egy egészséges csecsemőt. Emberileg ért­hető, hogy a sok megpróbáltatáson átesett mama mennyire félti kicsi­nyét. Saját bevallása szerint: „Egész halom gyermekápolási és nevelési könyvet olvastam össze, s tudom, hogy Carlót túlságosan féltem —, de nem tehetek róla. Mindig az az érzé­sem, hogy megfázik. Ha a nátha leg­csekélyebb Jelét észlelem rajta, ha­lálos félelemben állok kiságya mel­lett. Alig merek hozzányúlni, olyan törékenynek látom. És nem merem megcsókolni. Ezért egy külön kis világot hasítottam ki otthonunkból csak neki és nekem.“ Mint Sophia Loren, sok más mama Is félti még a széltől Is kicsinyét — különben teljesen alaptalanul (az orvosbiológusok szerint). Dr. Hans Czermak bécsi gyermekorvos, egy gyermekgyógyászati klinika vezetője Igen határozottan elítéli az Ilyen anyai magatartást: „Ha az anyák félremagyarázott elővigyázatből ki­csinyeiket hűvös időben bezárva tart­ják, mint valami kis vadállatot a ketrecben, akkor ne csodálkozzanak, ha a kicsik megbetegszenek. A gye­rekeknek friss levegőre van szüksé­gük legalább napi három órán át, s ha a mamák — attól való félel-Az anya abbahagyja a varrást, le­teszi szemüvegét és az ajtóhoz siet. — Megjöttél? Már úgy vártalak ... Cserélj ruhát. Addig ebédhez előké­szítem a terítéket. — Ne siessen anyáml A cípőbolt kirakatában nagyon szép cipőt lát­tam. Megvenném, ha nem haragud­nék meg érte. — Lelkem, egyetlen lányom. Meg­­veheted a cipőt. A szomszédasszony épp az Imént fizette ki a ruhája var­­ratásl diját... Hanem vigyázz! Apád meg ne lássa a lábadon, mert csete­patét csinál. Emlékszel? Amikor ru­hát vettem neked, mennyire lángra­­lobbant. Haragja elől a szomszédok­hoz menekültünk. — Ne aggódjék, anyáml Óvatos le­szek ... — nagysletve elteszl a pénzt, s Indul... Alig telik el néhány perc, az apa hazatántorog. Szitkozódik. Ebédet követel. A felesége nagyne­­hezen megnyugtatja, majd enni ád neki. Jóformán be sem fejezik az ebéde­lést, megérkezik Mártuska. Oj cipő műkben, hogy a friss levegőn bakté­riumok leselkednek a kicsikre — be­zárják őket a szobába, ezzel nem a megfázástól védik, hanem megvonják tőlük az annyira szükséges oxigént. A friss levegő a legjobb megelőzés a nátha ellen. Azonkívül: a krónikus oxigénhiány csökkenti a szervezet ellenállóképességét a betegségekkel szemben. Tehát az édesanyák inkább arra vigyázzanak, hogy még olyan napokon is, mikor a kicsit nem lehet kivinni sétálni, a gyermek — Jó me­legen felöltöztetve — nyitott ablaknál feküdjön ágyacskájában, vagy Játsz­­szon." Még egy anyai előítéletet akar dr. Czermak elűzni: „A gyermekszo­bákat néha olyan melegre felfűtik, mint valami sütőkemencét. A szoba­levegőnek, ahol a gyermek tartózko­dik, 19—20 fokosnak kell lennie. Még a fürdetésnél sem szükséges 22 fok­nál magasabb hőmérséklet. Végül pedig: ha a gyermek náthás, akkor is meg kell fürösztenl, mert a bakté­riumok elleni legjobb védelem a kí­nos tisztaság." , a lábán. Meglepődik. Arra nem szá­mított, hogy apja ily hamarosan ha­zaérkezik. — Persze, már megint új cipő — ordítja. — Csak cicomázd magad, rám semmi nem Jut, pedig dolgozom. Feláll. Szeme elborul, kezét ütésre emeli. Mártuska rémülten menekül anyja karjaiba. A két nő gyöngének érzi magát ahhoz, hogy nekiberzen­kedjék az ittas férfinak. A nagy ki­abálásra felpattan az ajtó, a szom­széd János fia lép be. — Ml történik Itt? — kérdi. — Megint verekedni akar? Mártuskát meg ne üssél Ha borgőzös, feküdjék le, aludja ki magát, családját ne kí­nozza. A felbőszült korhely először hebeg­ve hadonász, hogy ő így meg úgy megmutatja Jánosnak... de azután belátja, Jobb lesz visszafordulni. A szomszéd szobába somfordái. — Ne hagyják magukat ütnl-verni — hangzik János biztatása. — Fogja­nak össze. Jelentsék a helyi nemzeti bizottságnak, hogy pokol az életük. A korhely apa részesüljön szeszelvo­nó kúrában, hogy a teljes lezüllést elkerülhesse. Vagy ha ez sem segít, válasszák el életüket az övétől. Hornyánszky Tibor Receptek CITROMOS CSIRKERAGU-LEVES: A csirkeaprólékot evőkanálnyi vajon, 1—1 szál apróra vágott sárgarépával és petrezselyemgyökérrel kissé átpá­roljuk, majd vízzel felengedve, sóval és citromhéjjal Ízesítve puhára főz­zük. Egy deci tejfölt egy evőkanálnyi liszttel simára keverünk, behabarjnk vele a ragulevest, alaposan átforral­juk, majd a tűzről levéve, belecsa­varjuk egy citrom levét. TÖLTÖTT KARALÁBÉ: 8 szép ka­ralábét meghámozunk, és sós vízben puhára megfőzzük. Szitára téve, ló­vétól lecsurgatjuk, majd belsejüket éles kiskanállal kivájjnk. Kizsfrozott tűzálló tálra egymás mellé ültetjük a karalábékat; belsejükbe nyers, el­habart sóval, töröttborssal ízesített tojást öntünk, körérakjuk a kivájt karalábé-forgácsokat, és tetejét sű­rűn meghintjük vajdarabkákkal. Az egészet a sütőbe tesszük, annyi időre, míg a tojás összeáll, de még kissé kocsonyás. SPÁRGA SONKÁVAL: A spárgát megtisztítjuk, njjnyi darabokra vág­juk és sós, enyhén cukros vízben pu­hára főzzük. Szitára téve lecsurgat­­jnk (levét hűtőszekrényben éltévé, 1—2 nap múlva levest készíthetünk belőle). Vékonyra szelt sonkát zsír­ban kisütünk, kibélelünk vele egy tűzálló tálat: beleöntjük a megfőtt spárgát, amelyet közben evőkanálnyi vajból, és evőkanálnyi lisztből ké­szült rántással kevertünk el, felen­gedtük a spárga levővel és tejföllel, tojás sárgájával gazdagítottuk. Végül az egészet ismét sült sonkával fed­jük be és sajttal meghintve, a sütő­ben, felső lángon kissé megpirltnnk. Dr. BUGA LASZLÖ: mÄ- tanácsadó Orvosi tanács a férfiklimax-ról Amikor — talán egy évvel ezelőtt — a nők harmadik nagy hormonvi­haráról — a változás koráról, a kli­maxról — beszéltünk, kissé tréfásan megemlítettem, hogy egyesek szerint nemcsak a nő, hanem a férfi életében is számolni kell a megöregedés első ütemének, a „változás korának“ en­dokrin — belsőelválasztású mlrlgy­­működésbell — és lelki zavaraival. Nőknél a kérdés a háromütemfl hormonviharral könnyen magyaráz­ható: amikor a gyermek nővé válik, amikor a nő anyává lesz és az anya nagyanyává nyugszik. A középső idő­szak, az anya kor, az érett nő szaka, akkor is elérkezik, ha nem szül, ha soha anyává nem is lesz valaki, és a menstruáció elmaradásával a válto­zás kora, a klimax, a nagyanya kor­szak kíméletlenül akkor is Jelentke­zik, ha sohasem szült valaki, ha so­ha sem volt édesanya. Férfinél nehezebb a kérdés tagla­lása. Amilyen határozott változás a serdülés, a pubertás, a kamaszkor, esetlenségével, furcsa, változó hang­jával és tenger karakterével, annyi­ra elmosódott volt a múltban a férfi életében Jelentkező kissé zavart — úgynevezett naplemente előtti — szokatlan vagy kellemetlen változás. Annyira bizonytalanok ezek a tüne­tek, hogy még beszélni sem mertünk róluk és csak a tükör előtt vagy igen bizalmas baráti körben mertünk em­líteni rlgolyás, kötekedő, helyüket nem találó, fiatalok után epekedő vagy kujtorgő, magát plperéző idő­sebb férfit látva, hogy ... nocsak ... nocsak: itt a férfi klimaxl Hát valóban van férfi klimax? Van bizony! Az egyik német tudo­­mánynépszerűsltő folyóirat beszámol a szakorvosok nürnbergi tudományos üléséről, ahol megállapították, hogy a hormonkutatás jelenlegi helyzeté­nek megfelelően ma már bizonyítha­tó, hogy a működésben változás a férfiaknál is okozhat olyan panaszt vagy tünetcsoportot, ami a női kli­max befolyásával azonos. A nőknél ösztrogen termelés visz­­szaesése miatt az 50 év körüli korban először a menstruáció elmaradozása Jellemző. Férfiaknál az 50—60 év nem biztos, hogy testoszteron csök­kenéssel Jár,-de egy egész sor olyan kíméletlen tünet Jelentkezhet, ami sok esetben még a karakterét Is meg­változtathatja az öregedő férfinek. Ezek között a különféle Ideges tüne­tek — elsősorban az ingerlékenység, a lármaérzékenység, a belső nyugta­lanság, és az általános elégedetlen­ség vezetnek. A „változás éveiben“ a „klimax­ban“ levő férfi Igen érzékeny, reagál minden apró bosszúságra, amelyet ezelőtt észre sem vett. Minden Job­ban bosszantja. Mindent Jobban a szi­vére vesz. Mindenért megsértődik, amit azelőtt tréfának tartott. Jellemző tünet az álmatlanság is. Az öregedő férfi könnyen fárad. Ha­mar elalszik, de gyorsan felriad és nehezen alszik el újra. Ilyenkor reg­gel bágyadt, kedvetlenül ébred és napközben gyakran szundikál. Kellemetlen a figyelemösszpontosl­­tő képesség gyengülése. Éppen az előbb említett folyamat miatt a figye­lem hosszabb irányítása — koncent­rációja — nagyon kifárasztja. A fi­gyelem elkalandozása miatt unalom keseríti, a környezettel való kapcso­lata lazul és ez az érdeklődéscsök­kenés egyes esetekben munkájánál, kedvenc szórakozásánál, családja és környezete legkomolyabb ügyeinél egyaránt tapasztalható, ezért néha szembefordul környezetével, vagy megnemértésről panaszkodik. Fér­fiaknál a nőkre annyira Jellemző hő­hullámok, rosszullét, izzadás, könnyű elpirulás — bár előfordulhat —, de nem Jellemző. Ám a fiatalsághoz való ragaszkodás, az erőbeni állapot el­vesztésétől való félelem sokszor olyan konfliktusokat okozhat, ami valóban élettani zavart teremt már Jóval a hormonális kimerülés előtt. Ezért állítják egyes kutatók, hogy a gátlá­sos eredetű megrokkanás sokszor át­lépi és megelőzi az élettani örege­dést. Sajnos, ez a két utolsó tünet­­csoport néha a családon, házasságon belül olyan ellentmondások és nézet­­eltérések forrásává válhat, ami a házasfelek elhldegülését, a család széthullását és a közösség felborulá­sát okozza. A kutatók véleménye szerint a fér­fi klimaxról alkotott elgondolás he­lyességét bizonyltja az a megfigye­lés Is, hogy bizonyos szintétíkus hor­monok és E vitamin kombinált ada­golásával az említett tünetek meg­­szüntethetők, illetve befolyásolhatók. A változás korában levő nő feltét­len kíméletre szorul. Megérdemli, mert kétszeresen vissza fogja adni az iránta tanúsított Jóindulatot, ha a ne­héz évek alatt figyelmet, kíméletet, elnézést kapott. így van ez a férfiak­nál is. A munkában eltelt évek alkonyán ne nézzük túlzottan bíráló szemmel a kötekedő, rlgolyás öregek terhét, gondoljunk arra, hogy a férfi klimax teszi az ő számára is szokatlanná, terhesebbé az egyre szaporodó esz­tendők számát, de ha tülvergödlk a nehéz éveken, talán derűs, kedves, vidám öreggé válik, hiszen még a le­nyugvó napnak is vannak melengető, ragyogó sugarai. A vén dudás halálát érezte köze­ledni, s hivatta egyetlen fiát: — Bú­csúzzunk! — mondta. — Sajnos, nem hagyhatok rád mást, csak az ország­utakat, meg ütött-kopott dudámat. Egyiken messze mehetsz a bajtól, a másik megvigasztal... Ezzel a fal felé fordult, és vége volt. A legény megadta apjának a végtisztességet, majd összeszedte mo­­tyóját, és mert a faluban sem háza, sem rokona nem volt, elindult az örökbehagyott országúton. Addig ment, addig ballagott, amíg egy nagyon öreg faluhoz ért. A to­ronyban éppen delet haranogztak, s a gyomra is Jelezte: „Lehet ebédel­ni!“ Ám a tarisznyáját hiába kutatta át kétszer is, bizony abban csak fületlen gombot talált. — No, előveszem a dudámat! — motyogta az éhes, fáradt legény, és közben a piac közepére érve, egy zörgőlombú, kiszáradt akácfa alatt megállt, és muzsikálni kezdett: „A fának nincs levele,^ Dudásnak meg kenyere!“ Nyekeregte a duda, de bizony a legény a köréje gyülekezőktől — pe­dig de sokan voltak, mert éppen vá­sár volt a faluban — egyetlen fityin­­get sem kapott. Hanem ahogy szólt a duda, az ég hirtelen beborult. A fekete felhőkben sárga villámok kezdtek cikázni, és dörgött, meg sza­kadt, zuhogott az első. A vásárban a portékássátorok eláztak, a legényt körülállók pedig elszaladtak, és a dudás nemhogy pénzt keresni nem tudott, de bőrig ázott, s megfázott. Szomorúan vándorolt hát tovább. A harmadik forduló után elérkezett egy városkához, a városban pedig egy lakodalom kellős közepén találta magét. A vendégsereg nagy örömmel fogadta az újonnan érkezettet, mert BORSI DARÄZS JÓZSEF: a dudásról, az elkiáltotta magát: — Ezt az esőcsináló dudást bizo­nyéra az öreg küldte a nyakunkra! Egyszerre felbolydultak a lakodal­masok, és amikor a vásáros töviről hegyire elmondta, hogy mi történt a faluban — öklök emelkedtek a le­vegőbe, meg husángok. S talán ala­posan el is verték volna a szegény dudást, ha az idejében kereket nem old. A dudás elszaladt; a lakodalmasok megszáritkoztak és a nóta hangjainál Esőcsináló duda a felfogadott rézfúvósok bizony el­maradtak. — De Jókor jöttél — örvendezett a lakodalmas ház gazdája, aztán any­­nyi ennl-innivalót rakott a dudás elé, hogy az alig győzte magába gyömö­szölni. Jól is lakott a legény, egy ki­csit pityókás is volt, s eközben las­­san-lassan este lett. Az égről nagy, fényes csillagok bámultak a földön­­állókra, akik a Jó szagú hársfák alatt, a csillogó lampionfényben már a tánchoz gyülekeztek. — Ettél, ittál dudás, hát most szol­gáld is meg! — kiáltotta a házigaz­da, és a legény elkezdte nyekergetni dudáját: „Csillag ragyog, leszállt az est, Legény a sarkantyúd pengesd, Leány te meg, mint tulipán, Hajladozz a legény karján ...“ A táncosok alig fordultafe-perdül­­tek egyet-kettőt, a duda éppen csak megnyíkkant, amikor az ég csak fel­­mordult, és a vendégek nyakába zu­hogott a sűrű eső. A vendégek kö­zött volt egy vásáros, aki már hallott táncoltak, vigadtak tovább, a legényt pedig elnyelte a messzeség. Ballagott, addig ballagott a dudás, amíg egy olyan falu határába nem érkezett, ahol elszáradt kukoricaszá­rak zörögtek, az úton pedig combig ért a por, a kutak kiszáradtak, a bé­kák összeaszalódva hevertek a kőke­mény árkok fenekén. A dudás a nagy úttól igen-igen elfáradt és meg­éhezett, de muzsikálni nem mert, mivelhogy eddig Így póruljárt vele. Mit sem sejtett az édesapjától ráma­radt dudamuzsika titkáról; arra nem is gondolt, hogy az övé az esőcsináló duda, amelyről úton-útfélen annyi csodát meséltek. El volt keseredve a dudás, gondol­ta, ha már éhen kell halnia — mert a faluban is nagy volt a szegénység — hát mégis inkább dudaszóval vesz búcsút a világtól. És elkezdte nyeker­getni dudáját: „Életem csak szomorúság, Hajolj le rám koszorús ág, Rejts el engem labdarózsa, Eltávozom dudaszóra!* „Kipp-kopp“ — hullott valami a dudás fejére, testére; jókora esőcsep­pek voltak. És amikor már teljes erővel nyekergette dudáját, hlrtele­­nül mennydörgés támadt a dudaszó­ra, és szakadt-szakadt a Jótékony eső. Egyszerre hálásan sóhajtoztak az áléit fák, Jólesően ittak a kiszáradt kutak, megelevenedtek az összeszá­radt békák, az emberek pedig oda­tárták födetlen mellüket a régóta nélkülözött, langyos esőnek. Az esőnek nagyon örvendezgetők összehordták a legfinomabb falatjai­kat, boraikat, amijük még volt, a leg­jobb ruháikat és eléje rakták az eső­csinálónak —, aki ettől kezdve most már csak akkor nyekergette a dudá­ját, ha éppen esőre volt szüksége a szomjas mezőnek. Vándorútján' a dudást mindenütt megbecsülték, többé soha sem éhe­zett és talán most is él, ha meg nem halt. Ha felétek vinné sorsa, hallgas­sátok csak, milyen szépen muzsikál. DÉNES GYÖRGY: i NAPRAFORGÓ A mezőben három kerek napraforgó. Három gyerek nézi, hogy a nagy virág sárga, mint a napvilág. Sárga, sárga, aranysárga, hasonlít az aranytálra. Jaj be pompás, jaj be szép, égre emeli fejét. Három pöttöm gyerek látja, hogy az a nagy aranysárga virág mindig arra néz, hol a napból hull a méz. Ki találja el? TÁPLÁLKOZÁSUNK VÍZSZINTES: 2. Víziállat. 5. Ák! 7. Személyes névmás. 8. Vezeték. 9. Épület. 10. Ételízesítő. 12. Görög be­tű. 13. Halfajta. 14. Rima része. 15. Igen — Moszkvában. 16. Mutatószó. 17. Személyem. 18. Sír. 20. Ezzel kezdjük a napi táplálkozást. FÜGGŐLEGES: 1. Ezzel fejezzük be a napi táplálkozást. 3. Földet túr. 4. Reggeli és ebéd közötti táplálko­zás. 6. Kerti szerszám. 7. Tárna eleje. 11. Fű táplálkozásunk. 16. Fehérne­mű. 17. Ék! 19. Olasz névelő. Beküldendő a vízszintes 20., füg­gőleges 1., 4. és 11. számú sorok megfejtése. SZABAD FÖLDMŰVES ^ 1389. augusztus 16.

Next

/
Thumbnails
Contents