Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-05 / 27. szám
______________________________________BEL- ÉS KÜLPOLITIKA_________________ A PÁRTUNK FONTOS FELADATAI Pártunk Központi Bizottságának el- vonalát támogatók tábora és a venöksége június 26-án megrendezte a lük szemben álló ellenzéki tábor — kerületi és járási pártbizottságok ve- találkoznak a dolgozó nép ilyen vagy zető titkárainak, valamint a kerületi olyan mértékben dezorientált hatal- és járási nemzeti bizottságok elnökei- más tömegeiért vívott harcban. Politinek országos értekezletét. A tanács- kai küzdelem ezért a helytelenül tákozáson az időszerű politikai kérdé- jékoztatott embertömegért — ez most sekről dr. Gustav Husák elvtárs, a a párt fő feladata. Megnyerni ezeket CSKP KB első titkára számolt be. az ingadozó, irányt vesztett becsületes Husák elvtárs bevezetőben hangsú- dolgozókat a párt irányvonalának — lyozta, hogy a májusi plénum döntései mindenekelőtt magában a pártban és megmutatták azt az utat és azt a azután a többi dolgozók soraiban, ez módszert, hogyan lehet kivezetni a az első számú feladat. És ehhez kappártot és a társadalmat a válságos csolődik a második számú feladat: helyzetből. Az azóta eltelt hatékony leküzdeni az ellenzéki irányzatokat, munka azt eredményezte, hogy a párt megfosztani őket attól a lehetőségtől, nagyot lépett előre, és határozott hogy befolyásolhassák a dolgozókat, haladást őrt el a párt és a társadalom és elnyomni őket mindenhol, ahol konszolidálásában. Elmondta továbbá, felforgató, ellenséges pozícióba kehogy a májusi plénum óta a kerületi rülnek. Az ellenzéki — szocialista- és a járási pártbizottságokban ideo- ellenes és opportunista erők, amelyek lógiai és politikai megszilárdulás ész- kölcsönösen összefüggenek, ma lényelelhető. A május utáni pártmunka gében kétféle koncepcióval dolgoztartalma a pártszervezetekben éles nak: az egyik rész megértette, hogy harc a jobboldali opportunista Irány- ebben a szakaszban politikailag elzatok ellen. vesztette a harcot, hogy nem teljesül-A társadalom helyzetéről szólva hetnek tervei és álmai a társadalmegállapította, hogy differenciálódás műnk átépítésénél úgy, ahogyan 1968- állott be, nő az öntudatos kommunls- ban vagy ez év kezdetén elképzelte, táknak és azoknak a polgároknak a vagyis mint a szocializmus kispolgári száma, akik egyetértenek a Központi főzetét, plurális parlamenti vagy szo- Bfzottság irányvonalával és támogat- ciáldemokrata elegyekkel, a kommuják azt a szándékát, hogy kivezesse nista párt és helyzete bomlasztásával népeinket a válságból, és a gazda- a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok sági problémákra irányíthassuk fi- megbontásával stb. Az ellenzéki tágyelmünket. Egy második áramlathoz bornak ez a része új taktikát hirdet: olyan emberek tartoznak, akik elvesz- „Megtartani a pozíciókat“, „áttelelni“ tették az irányt, mind a pártban mind és kivárni a további alkalmat, az egész társadalomban. Ezek meg- Ezeknek az erőknek a kisebb része nyeréséért döntő harcot kell vívni, azonban aktív ellenállást tervez a párt Végül az elkülönülési folyamatban előretörése és intézkedései ellen, látható egy nyílt vagy rejtett ellen- Megkíséreli kialakítani a reménytezéki plattform, amely nyíltan vagy lenség, a depresszió és a borúlátás kevésbé nyíltan szembenáll a párt légkörét, és ezt a hangulatot becsempolitikájával. pészni az üzemekbe, a falvakba, az Idézzük beszédének a soronlévő po- értelmiség és ifjúság körébe. Ezek lltikai feladatokról elmondott részét, ellen a hangulatok ellen harcolni kell, Ez az elkülönülés mutatkozik meg szembe kell szegülni az erőknek azzal a bel- és külpolitikai kérdések alap- a szándékával, hogy mindig új és új vetően eltérő felfogásában. Mindkét módszereket találjanak az emberek ellentétes áramlat — a párt irány- megtévesztésére, s nacionalista hangulatot keltsenek. Az ellenfélnek ilyen taktikája felett többet kell töprengeni, meg kell előzni az ehhez hasonló akciókat és kísérleteket. Semmi esetre sem szabad lanyhulni az opportunista vagy a nyíltan szocialistaellenes erők ellen folytatott küzdelemnek. Husák elvtárs ezután foglalkozott az antiszocíalista vagy opportunista kísérletek és megnyilatkozások néhány konkrét esetével. Megállapította, abból indulunk ki, hogy a pártban különfélék a nézetek, hogy türelmesen kell az embereket meggyőzni és vitatkozni kell velük. Vitába kell szállni a helytelen nézetekkel, meg kell győzni az egyéneket. A pártszervezetekben pedig el kell kezdeni a céltudatos, offenzív pártmunkát, meg kell kísérelni az olyan álláspontok megváltoztatását, amelyek ellentétesek a párt és a marxizmus politikájával és alapelveivel. Ha azonban a türelmes politikai munka ellenére sem következik be a változás, nem marad más hátra, mint levonni a pártos következtetéseket. Aki kifejezetten ellenséges pozíciókon áll, annak nincs a pártban keresnivalója. Ha a pártot megszabadítjuk a kifejezetten romboló ellenzéki elemektől, azzal csak megerősítjük. Ez is a politikai küzdelem egy része: nemcsak a becsületes kommunistákat kell meggyőzni, hanem rendet kell teremteni azokkal az erőkkel is, amelyek szüntelenül zavarják és gyengítik a pártnak a májusi plénumon megfogalmazott törekvéseit. Ennek a politikai küzdelemben pártosnak és elvszerűnek kell lennie. Színhelyét most szükségszerűen át kell tenni az üzemekbe. Már ebben az utolsó hónapban kezdett megmutatkozni, hogy a szocialistaellenes és opportunista erők mindenekelőtt azokra a pozíciókra támaszkodnak, amelyek a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom néhány üzemi bizottságában sikerült megszerezniük annak következtében, hogy a múlt év folyamán Nyugat-német párharcok a választások vetiiletében Propaganda-hadjáratok a ködösítés jegyében 0 A szabad demokraták nürnbergi kongresszusa 0 Versengés az áttelepítettek és revansiszták szavazatainak elnyeréséért % Kiesinger és Brandt ellentétei # Dr. Gustav Heinemann köztársasági elnök állásfoglalása Fiatalok, figyelem! Az Udvardi Mezőgazdasági Szaktanintézet felhívja azoknak a fiataloknak a figyelmét, akik még nem nyertek elhelyezést a kilencéves iskola befejezése után, hogy 1969—70 iskolai évre lehet jelentkezni a következő szakokra: 1. Gépjavító — traktorista A tanulmányi idő három év. jelentkezhetnek azok a tanulók, akik a kilencéves iskolát sikeresen elvégezték. A tanulók mezőgazdasági gépjavítói minősítést szereznek. Azonkívül jogosítványt szerezhetuek kerekes és lánctalpas traktorokra, kombájnra, és tehergépkocsira. A harmadik év végén a tanoncok hegesztésből is vizsgát tesznek. 2. Mezőgazdász — gépesítő A tanulmányi idő két év. jelentkezhetnek azok a fiatalok is, akik nem végezték el a kilencedik évfolyamot. A tanulók két év alatt elsajátítják a mezőgazdasági gépek kezelését és üzemeltetését. Ezen kívül jogosítványt szereznek kerekes traktorra és motorkerékpárra. Ha a tanuló a kétéves tagozaton sikeres záróvizsgát tesz, folytathatja tanulmányait a felépítményi osztályban, ahol a tanulmányi idő egy év. Itt az előző kétévi ismereteit bővíti, majd jogosítványt szerezhet lánctalpas traktorra, kombájnra és tehergépkocsira. A felépítményi osztályban a tanulók hegesztésből is vizsgát tesznek. Valamennyi szakon a tanulók ingyenes és teljes internátusi ellátást kapnak az újonnan felépült 300 férőhelyes modern internátusbán. A tanoncok továbbá a gyakorlati oktatásra munkaruhát, cipőt és fehérneműt kapnak, valamint zsebpénzt érdem szerint. A tanoncképzés feltételei nagyon jók, mivel nemcsak az internátus, de az iskola is új, jól felszerelt tantermekkel és műhelyekkel rendelkezik. jelentkezés a következő címen írásban vagy személyesen: Riaditel'stvo POU, Dvory nad Zitavou, okr. Nővé Záraky doskodnak továbbá azért, hogy a bonni kormány írja alá az atomzáregyezményt és támogassa az együttműködést valamennyi európai országgal. Figyelemre méltó, hogy a szabad demokraták elvetik a mindjobban kimúló hírhedt Hallstein-doktrinát, mely tudvalevőleg — Nyugat-Németország egyedüli képviseleti jogának eszelős tévtanára épült. Egyben javasolják, hogy az NSZK lépjen be az ENSZ-be akkor is, ha az NDK ugyancsak tagja lenne a világszervezetnek. Kétségtelen, hogy külpolitikai téren a szabad demokraták közelebb állnak a szociáldemokráta párthoz, gazdaságilag azonban inkább Kiesingerék felé hajlanak. Minden esetre választási harcukat önállóan vezetik a koalíciós pártok ellen, ám fenntartják maguknak annak lehetőségét, hogy az adott esetben Brandtékkal vagy Kiesingerékkel lépjenek kormányszövetségre. Hatékony ellenzéki politika folytatásához ugyanis nines elég széles tömegbázisuk. Mint már a korábbi választásokon, ezúttal is hangoskodnak az áttelepítettek szervezetének funkcionáriusai, a különféle nacionalista és revansiszta főkolomposok, akiknek a nagy pártok — szavazatok elhalászása céljából — újult hévvel udvarolnak, vagy egyszerűen átsiklanak uszító jelszavaik felett. Sőt maga Walter Becher, a keresztény szociális unió képviselője nem átalotta kijelenteni, hogy a szudétanémetek célja visszatérés Csehszlovákiába és — úgymond — a kommunizmus kiküszöbölése. A nacionalista uszítások gyakran az NSZK hivatalos képviselőinek jelenlétében folynak és méltán váltanak ki felháborodást Európa különféle országaiban. Csak természetes, hogy a Német Nemzeti Demokrata Párt, az újnáci NDP, melynek ezúttal komoly esélyei vannak a parlamenti képviseletre, ugyancsak buzgón igyekszik toborozni az áttelepítettek szervezeteiben és a szélsőséges revansiszták köreiben. Kihasználja azt a szomorú tényt, hogy a koalíciós kormány taktikai meggondolásból nem tudta magát rászánni az újnácik szervezetének felszámolására. Egy hamburgi polgári folyóirat, a STERN nemrégiben ismertette a keresztény-demokrata unió brozsűráját, amely e párt funkcionáriusainak bizalmas utasítást ad, ne viselkedjenek „tiszteletlenül“ az újnácikkal szemben és tartózkodjanak a túlságosan éles bírálattól. Annál kíméletlenebb azonban a haladó főiskolások elleni sajtókampány. Másrészt az éveken át üldözött és illegalitásba szorított kommunista párt még csak erőt gyűjtve, formálódik. Kiesinger kancellárnak „a nemzet helyzetéről“ elmondott beszámolója tulajdonképpen már választási beszéd volt, nem pedig afféle szokásos mérleg, és így a nyugat-németek alig tudtak meg belőle valamit az ország helyzetéről. A beszéd jórészt az ún. keleti politikának, főleg az „össznémet kérdésnek“ szólt és ezzel kapcsolatban nem mulasztotta el a kancellár, hogy a hidegháború hagyományos szellemben fesse az NDK-t, melylyel kész ugyan tárgyalni „az emberi kapcsolatok könnyítéséről“, de nem a teljes egyenjogúság alapján. Kiesingerék ugyanis továbbra sem ismerik el államként az NDK-át és az európai határok megváltoztathatatlanságába sem akarnak beletörődni. A szocialista országokról alig vesztegetett néhány szót a kancellár, az európai biztonsági értekezletet gondolatáról és Wladyszlaw Gomulka javaslatáról pedig „megfeledkezett“. Beszédében tehát kerülte a legkényesebb témákat, hogy semmi se veszélyezze a választási kampányban. Brandt szociáldemokrata külügyminiszter azonban nem zárkózott el egyegy pozitívabb kiállás elől, de fenntartásokkal élt. így például megelégedéssel nyugtázta Gomulka beszédét, aki mint ismeretes, egyezményt ajánlott fel Bonn-nak az Odera—Neisse határ elismeréséről, de sietett megjegyezni, hogy a határkérdésekről csak annak a nyugat-német javaslatnak keretében lehet tárgyalni, amely az erőszakról való lemondásról szól. Érdekes azonban, hogy rövidesen ezután sor került Schütz nyugat-berlini szociáldemokrata főpolgármester lengyelországi tárgyalásaira. Ezek ugyan még nem hoztak konkrét eredményeket, de bizonyos „olvadás“ lehetőségét, vagyis azt jelzik, hogy változóban van a két ország kapcsolatainak légköre. Brandt ugyan szkeptikusan ítéli meg egy európai biztonságról tárgyaló értekezlet kilátásait, de nem helyezkedik vele szemben merev elutasító álláspontra, aminthogy általában a kelet—nyugati kapcsolatok terén is jóval árnyaltabb a koncepciója, mint Kiesingeré. Kifejezetten kedvező értékelést érdemel Gustav Heinemann köztársasági elnök azon kijelentése, hogy szembe áll a nyugat-német hadsereg nukleáris felfegyverzésének minden kísérletével. És inkább lemond — szögezte le a polgári „Spiegel“ c. hamburgi folyóiratnak adott interjújában — semhogy hozzájáruljon olyan javaslathoz, amely szerint az NSZK az atomfegyverhez nyúlhatna. Kétségtelen, hogy Heinemann kiállása kedvező visszhanggal találkozik a nyugat-német nép széles békeszerető rétegeiben is. Szírt Az utóbbi hónapokban és hetekben mindenütt sok szó esik Szlovákia gazdasági helyzetéről. Ki-ki a maga felfogása szerint magyarázza a jelenlegi nem éppen legkedvezőbb állapotot. Az SZLKP Központi Bizottságának júniusi plenáris ülésén részletesen foglalkoztak gazdasági problémáink megoldásának lehetőségeivel. Ezen a téren csak akkor érhetünk el megfelelő eredményeket, ha gazdasági életünkből eltávolítjuk a rendellenességeket, és a gazdasági fejlődés helyes irányának meghatározása segítségével tovább szilárdítjuk népgazdaságunkat. Tettekre van szükség Szlovákia gazdaságfejlesztésével kapcsolatos problémák megoldása az eddigi fejlődés alapos elemzése alapján csak megfontoltan és tervszerűen valósítható meg. Az igényes feladatok teljesítése mindanynyiunk odaadó, becsületes munkáját követeli meg. Elég volt már a hangzatos szavakból. Tettekre van szükség! Ezt tapasztaljuk, ha röviden jellemezzük Szlovákia népgazdaságának fejlődését az első negyedévben. Nézzük csak, hogy mit árulnak el a számok. Az ipari termelés a tervezett .12,5 százalékos növekedés helyett csak 6,7 százalékkal emelkedett. A munkatermelékenység az év első negyedében, a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítja, mindöszsze 2,3 százalékkal fokozódott — amivel korántsem lehetünk elégedettek. Ráadásul azonban az átlagos havi bérek 7,8 százalékkal emelkedtek. Nagyon kedvezőtlen a helyzet különösen a beruházási építkezések szakaszán, mert az első negyedévben az évi tervnek csupán 13,6 százalékát valósították meg. Jelentős lemaradás mutatkozik a lakásépítésben Is. A lakosság élelmiszerrel való ellátása terén szintén hiányosságokkal találkozunk. Különösen sertéshúsból mutatkozik hiány, ami részben azzal magyarázható, hogy az év első negyedében kevesebb húst vásároltunk fel, mint a tavalyi esztendő ugyanazon időszakában. Vajon miért? Hiszen tavaly kitűnő gabonatermést takarítottunk be és a sertéshús felvásárlási ára is emelkedett. Igaz, növelték a takarmánykeverékek eladási árát is. Akárhogyan is nézünk a dolgokra, Szlovákiában a húsellátás és általában az élelmiszerellátás kérdése megoldható. És mégis problémákkal küzdünk ezen a téren. Ügy tűnik, mintha valahol az irányításban lenne hiba. Az ismertetett adatok és tények azt bizonyítják, hogy gazdasági helyzetünk eléggé bonyolult. A problémákat máról holnapra nem tudjuk megoldani. De közös erővel, összefogással rövid időn belül is lehet eredményeket felmutatni. Most tehát arra van szükség, hogy mindenki a saját munkaszakaszán jó munkával igyekezzen növelni a termelési eredményeket. Ez pedig a munkafegyelem megszilárdításával és a felelősségérzet fokozásával valósítható meg. Nem könnyű problémákat kell megoldani. Ezt mindannyian jól tudjuk. Tehát kövessünk el mindent annak érdekében, hogy Szlovákia gazdasági fejlődése helyes kerékvágásba jusson, mert ez mindannyiunk érdekét szolgálja. Az elvi jellegű gazdasági problémák megoldása után a népgazdaság különböző ágazataiban a termelés minden szakaszán tettekre van szükségl K. P. a szakszervezetekben gyengült a kommunisták politikai munkája. Ott kell elérni radikális fordulatot, hogy a politikai vezetés minden üzemben a pártszervezet kezében legyen, hogy az üzemekben kiharcolják a párt vezető szerepét. A párt megszilárdítását és eszmei-politikai megerősítését az elkerülhetetlen eredményes kádermódosításokkal együtt most már az üzemekben kell végrehajtani. Ezzel kapcsolatban foglalkozni kell a szakszervezetekben, a társadalmi szervezetekben, az üzemekben és a községekben dolgozó kommunisták helyzetével is. Ha rend lesz a pártban, az üzemekben — hangsúlyozta Husák elvtárs, akkor ebben az államban nyugodtan, teljes egészében pártunk és állami politikánk konstruktív céljaival foglalkozhatunk. A jobboldali eleinek az elmúlt másfél év során számos becsületes, tisztességes elvtársat megrágalmaztak. Ez ellen harcolni kell, — mondotta Husák elvtárs. Tisztázni kell a becsületes emberek és a becsületes elvtársak ügyét, ha jogtalan sérelem érte őket, vissza kell adni becsületüket és a munkalehetőségeket mindazoknak, akiket nézeteikért a párt, a szocializmus és az internacionalista program iránti hűségükért megbélyegeztek. Azonban nem minden végrehajtott változás sértés. Árnyaltan kell megkülönböztetni ezeknek eseteit azoktól a funkcionáriusokétól, akik a múltban, még a január előtti érában, vagy akár a múlt év januárja után is a képességek hiánya vagy a különféle ehhez hasonló okok miatt joggal távolítottak el a politikai életből. Nem engedhetjük meg, hogy visszatérésükkel feleslegesen kompromittálják mozgalmunkat. Azonban minden becsületes embernek lehetőséget kell adni a munkára, és a munkában igazolhatja majd a párthoz fűződő viszonyát azzal, hogy segít a pártnak a jelenlegi feladatok megoldásánál. Aki segít, az a mi emberünk, a mi elvtársunk, szövetségesünk. Dr. GUSTÄV HUSÁK beszámolója a kerületi és járási funkcionáriusok tanácskozásán ben. A nürnbergi kongresszus, melynek vitájában a különféle áramlatok sorában, különösen az ún. Ifjú Demokraták önálló szervezetének szószólói vonták magukra a figyelmet, főként a választási program jóváhagyását célozta. Belpolitikai vonatkozásban sajnos alig tartalmaz merészebb, progresszívabb célkitűzéseket, ám külpolitikailag nincs híján bizonyos pozitív vonásoknak, melyekből kétségtelenül kiütközik a párt ideológusainak, Dr. Thomas Dehlernek és Dr. Pfleiderernek már évekkel azelőtt hirdetett reális, haladó szemlélete. így például a szabad demokraták „Európa békés rendezését“ jelölik meg fő célként, síkra szállnak egy az európai biztonságról tárgyaló értekezlet összehívásáért, ahogyan azt a kommunista pártok budapesti felhívása javasolja. Kar-Ä nyugat-német választások ugyan még csak szeptember végén lesznek, de már megindult a kampány. Egyremásra hangzanak el vezetőpolitikusok nyilatkozatai, melyek hangvétele, propaganda-jellege nyilvánvaló, annál kevésbé hámozható azonban ki belőlük a nagy koalíció pártjainak igaz terve és szándéka. Ugyanez mondható el a Szabad Demokrata Párt (SZDP) múlt heti nürnbergi kongresszusáról is. Ezt az ellenzékben levő — kis- ős középpolgárságra támaszkodó liberális pártot —, amely szavazataival lehetővé tette, hogy a szociáldemokrata Dr. Gustav Heinemann tölthesse be a köztársasági elnök funkcióját — mindössze 56 honatya képviseli a parlamentben. Súlya tehát nem nagy, de elég erős lehet ahhoz, hogy a mérleg nyelvének szerepét játszhassa a parlament
