Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-05 / 27. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE Aláfyüttműködésről szóló dokumentumot ék a szövetség és a minisztérium viszonyát Júniu® megbeszélésre hívták egy­be a föPllégiumát, valamint a Szlo­vákiai 1 elnökségét, hogy véglegesen megszö’ kölcsönös együttműködésről szóló fc A kői5“ dr. KOLOMAN BODA, DrSc. a Szövfttság elnöke, szövetségi föld­művelése mérnök, a Szlovák Szo­cialista gyi minisztere, PAVEL JONAS mérnök'6» VIKTOR MRÄZ mérnök, a szövetsí helyettesei és sokan mások. JÄN jAN,zik- Ebben a kérdésben a miniszté­­üdvözlőbe.*TM Pénzügyi támogatásban részesíti hogy a Pe Parasztszövetséget, hogy teljesít­­alakulása “sse küldetését, vatal és aA kádernevelés terén ezzel szemben Minisztérít szövetség együttműködik a minlsz- Parasztszö!riummal- Benyújtja erre vonatkozó eltérés. S ivaslatait, fölterjeszti az érdemes különbség0,60ZÓkat állami vagy miniszteri erővel meitüntetésre. A Szövetség tagjai kultu­­pos konzi£lis Igényeinek kielégítésére évente tett. Olyat5*311 mint kétmillió koronát kap a műnk ésiinisztériumtól. összhangb A minisztérium a másik oldalon ar­­az óhaján,® kötelezi magát, hogy együttműkö­­együttműKik a Parasztszövetséggel minden kölcsönösre®11 alapvető kérdésben, melyek be­­amelyben olyásolják a mezőgazdasági üzemek szövetségis azok tagjainak társadalmi és ükö­mében leil6mial helyzetét, függő háti Ha a két íé* végeredményben alapos Dr. KO<onzultélás után sem jut megfelelő miniszter 5gyezségre, a javaslat jóváhagyását a helytállásk0rrnányra bízza- A minisztérium kö- SzövetségteIezi magát, hogy minden irányelvet képviselőjfs rendelkezést, melyet hatáskörében gerinces íkibocsát, a végleges megszövegezés tikája meelött átadja a Parasztszövetségnek társadalmtáÍék0ZÖdás és véleményezés céljából, szervezeti A partnerek együttműködnek továb­­demli, hobá az ökonómiai serkentő és árki­­partnerkée8dszítő eszközök okszerű gazdaságos támogatái felhasználása terén. Azzal a feltétel­­tűzéselne' *el> boSy azok az állami szervek ké­mé PAVEL Szlovák Szövetség latát. Mi zőgazdasi hány von, népszerű, a szövets rtum am dekekbeti arról van a földmű s végeref gedett le,' sági refe" gyobb megtalál Persze,e munkája" dettek le* den és rí’ gyan elk* séges ege kellő mó18 szervek,IS jogkörét Hogy 1" velésügy a Paraszts'a hajón ut*5- nál fogt^y zavarme1“ van szü?y soha töl a földművé" szak. FRAN’10' vák föld'3’ a hivatíj3 a minist3® közt m^at előzőleg ls jőváhag Olvasi*21" szövetséye" zeteinek*va az alábíez' mény 1<, A föl?]a: mint a *taJ aláírt d3'ta vált. Mba" tás-, fel,ntl­­b) járái Kinf? a doijy a Paraszt.1?'311 minden'*5, zel kül‘ezn fogja a3rsa" dalmi s ta®" jai egyon16 szociáli*?1 a dolgozf ®§a" zataiba8s^8' s a ro®’ az üdültetonat" zelésében maradnak, ugyanakkor a szövetség részt vesz az elosztásban. Közösen értékelik majd az ökonómiai helyzetet a piac, a termelés, és az ez­zel kapcsolatos beruházások, továbbá a műszaki fejlesztés közgazdasági vo­natkozásait. A kölcsönösség elve alapján A minisztérium partnerével, a Pa­rasztszövetséggel való tárgyalások so­rán azon a véleményen volt, hogy az együttműködésről szóló dokumentum­nak valóban tartalmasnak kell lennie. Ezért a felek úgy döntöttek, hogy az alapvető kérdésekben tájékoztatni fogják egymást, s a fontos anyagok kidolgozásába bevonják a szövetséget. Emellett a Parasztszövetség minden esetben önálló kezdeményezéssel él­het. Többek közt saját javaslatokat dolgozhat ki és nyújthat be a minisz­tériumhoz. A törekvés arra irányul, hogy az alsóbb szervekkel való kapcsolatok folytán ne következhessen be kétvona­­lúság. Egyesek talán úgy gondolják, hogy a Parasztszövetségnek állandó harcban kellene állnia a miniszté­riummal. Aki így gondolkodik, nagyon téved, hiszen nálunk, a ml társadal­munkban lehetnek ugyan ellentétes nézetek, de a végcél mindenképpen ugyanaz. A minisztérium tehát a szö­vetséggel együtt végeredményben ugyanazt a szekeret húzza. Mindket­tőnek alapvető érdeke, hogy Szlovákia mezőgazdasága pártunk agrárpolitiká­ja szellemében színvonalas legyen, és vele párhuzamosan földműveseink szociális szükséglete kielégítést nyer­jen, megfeleljen a társadalom érdekei­nek. Persze a végrehajtásban történhet­nek bizonyos szépséghibák. Ez nem vitás. De hiszen éppen ezért szükséges a szoros együttműködés, melyen belül ki-ki ismeri feladatát, és tudja, hogy Pavel lonáá, a Parasztszövetség elnöke aláírja a Szövetség és a minisztérium közti együttműködési dokumentumot. Mellette jobbra ]án janovic mérnök, Szlovákia földművelésügyi minisztere, balra pedig Cakajda elvtárs, a szö­vetségi földművelésügyi miniszter helyettese ül. A háttérben Frantiiek Ba­ranovsky, Szlovákia földművelésügyi miniszterének titkára. (St. BarCák felvétele) semmi értelme sem lenne túllépni ha­táskörét. Tény, hogyha a felek az együttmű­ködést valóban a dokumentum szerint végzik — s ezt, nincs miért kétségbe vonnunk — akkor a súrlódásokat a legminimálisabbra csökkenthetik. A Szövetségnek nagy előnyére vá­lik, hogy képviselője részt vehet a miniszter kollégiumának gyűlésein és minden fontos minisztériumi tár­gyaláson. Ugyanakkor a minisztérium képviseltetheti magát a Parasztszövet­ség központi szerve ülésein, és így első kézből tájékozódhat mindenről, s a minisztériumban szignalizálhatja a szövetség igényeit. Természetes, hogy a kapitalizmus­ban szükség van egy olyan szervezet­re, mely szemben áll az állami szer­vekkel, melynek mások az érdekel, mint a társadalom széles rétegeinek. Ott az államhatalom és a termelőesz­közök a tőkés osztályok kezében összpontosulnak. Ennélfogva teljesen más a cél. A kapitalisták egymás ér­dekében mindent megtesznek, de a köznép számára csak annyit, ameny­­nyit azok kiharcolnak maguknak. Más a helyzet nálunk. Az államhatalom és a termelőeszközök a nép birtokában vannak. Társadalmunkban minden tö­rekvés végcélja az ember, s hogy az a lehető legjobban élhessen. Ezért van szükség minden vonalon a szoros együttműködésre. Az egymással való szembenállás csupán azt eredményez­né, hogy végeredményben melyik ka­kas uralja a terepet. Ennek persze semmi gyakorlati értelme nem lenne, mert a társadalom látná kárát. Ahogyan eredetileg elképzeltük A Szövetségi Szemle egyik számá­ban hírt adtunk róla, hogy a Paraszt­szövetség járási szervei nem képez­nek majd külön fórumot, hanem a kormány 1968. november 11-1 402. ha­tározata értelmében szoros „házasság­ra“ lépnek a járásban levő mezőgaz­dasági társulásokkal vagy termelési igazgatóságokkal. Ennek gyakorlati előnyösségét már több alkalommal boncolgattuk. Mert nem kis dolog ám, hogy a Parasztszövetség járási bizott­sága s a társulás vagy a termelési igazgatóság választott szerve, mely dönt a járás mezőgazdaságának ösz­­szes kérdéseiben, egy és ugyanazon személyekből, vagyis a termelésből tevődik össze. Egyesek talán föl sem fogták a nagy előny végtelenül komoly Jelen­tőségét. Nem tudatosították azt, hogy ma a földműves választott képviselőin keresztül maga dönthet az őt érintő kérdésekben. Sajnos, ezt sokan nem is értékelik, inkább magától értetődő dolognak tekintik. Kellő módon csak valamiféle más társadalomban, pél­dául az urak rendszerében sokat szen­vedett földműves tudja értékelni mindazt, ami érte folyik. Vitathatatlan, nálunk is történtek bizonyos sérelmek és hibák. Ez azért történhetett meg, mert a parasztság­nak nem volt méltó képviselete. Most már van, és mindent elkövet tagsága érdekében. Olyan emberek állnak az élen, akik nemcsak a vonatablakból ismerik a mezőgazdaságot. Hoksza István Készül az új szövetkezeti törvény A ma is érvényben lévő mezőgazdasági szövetkezeti törvényt, és vele együtt az alapszabályzatot még 1959- ben adták ki. Azóta mezőgazdaságunk nagy fejlődésen ment keresztül, ezért a régebbi törvény idők folyamán elöregedett és fékezője lett a szövetkezetek további fej­lődésének. A szövetkezetek VI. majd VII. kongresszusán a kül­döttek határozottan kérték egy új törvény kibocsátását. Időközben persze nagy vita kerekedett megoldása körül. Egyesek a nálunk található összes szövetkezetekre, má­sok pedig kizárólagosan a földművesszövetkezetekre vo­natkozó új törvény kibocsátását sürgették. A hosszadalmas eszmecsere után végül megszövegez­ték a törvénytervezetet. Külön törvény kiadását javasol­ták a földmüvesszövetkezetekre. A napokban megkaptam egy nyomtatásban megjelen­tetett tervezetet, a Cseh Szocialista Köztársaság Földmű­velésügyi Minisztériumának kiadásában. Az anyagot a Cseh Parasztszövetség is jóváhagyta. Nálunk, Szlovákiában a tömegtájékoztató eszközök ezt a törvénytervezetet nem közölték. Előre láthatólag nem is közük jelenlegi formában, mert a szlovákiai állami és szövetségi szervek nem mindenben értenek egyet a benne foglaltakkal. Ezért a tervezet rövidesen módosí­tásra kerül, s végeredményben a cseh, valamint a szlo­vák javaslatból szövegezik meg a végleges törvényter­vezetet. Mindamellett nem árthat, ha néhány alapvető gondo­latot kiragadok a cseh tervezetből és ismertetem olva­sóinkkal. Például a tervezet harmadik fejezete kimond­ja, hogy az alapszabályzat a szövetkezet alapvető bel­­üzemi dokumentuma, amelyet a taggyűlés többségi sza­vazattal esetleges kiegészítés vagy megváltoztatás után saját helyi viszonyainak megfelelően jóváhagy. A negyedik fejezet leszögezi, hogy a földműves szö­vetkezeteknek joguk van arra, hogy fő tevékenységük — a mezőgazdasági termelés — mellett feldolgozzák saját termékeiket, ha ilyen tevékenységgel törvényerejű ren­delettel nem bíztak meg más szervezeteket stb. Vagyis, a szövetkezetek az alapszabályzatban maguk szabják meg, milyen melléküzemági termeléssel kívánnak foglal­kozni. A szövetkezet, mint tömegszervezet, az ezzel össze­függő teendőket maga határozza meg, saját alapszabály­zata alapján. Egyszóval, a jövőben a központilag kiadott alapszabályzat nem lesz minden egyes gazdaság számára egyformán kötelező. Egyes pontjait az üzemek saját vi­szonyaiknak megfelelően alakíthatják, kiegészíthetik, esetleg ki is hagyhatják. A taggyűlés jóváhagyása után azonban az alapszabályzat az illető szövetkezet számára kötelezővé válik. — hai— Mezőgazdaságunk az utóbbi évek folyamán a körülte­kintő belüzemi szervezés, vala­mint a tudományos ismeretek következetes alkalmazása ré­vén, kimagasló eredményekre . tett szert. Járásaink közül töb­ben magas hozamot értek el gabonafélékből, burgonyából, cukorrépából, szőlőből és jó­­néhány szövetkezetünk országos méretben is az elsők közé fej­lődött. Az 1968-as esztendő hoz­ta a legnagyobb eredményt a tejtermelésben. A távlati fejlesztési terv, egy­részt az ésszerű szakosítás, más­részt az okszerű központosítás feltételezi, hogy 1970-ig az 1965-ös esztendőkhöz viszonyít­va, a termelékenységet 20—30 százalékkal emelni kell, s vele Az alapszervezetek feladata párhuzamosan növekedik majd a piac ellátottsága és a mező­­gazdasági termelőüzemek jöve­delme. A termelő tevékenység kellő mértékben történő kibon­takoztatása tehát feltételezi egyéb követelmények, többek közt az emberről való gondos­kodás alapelveinek megvalósí­tását. A helyzetelemzés, valamint a feltételezett üzemfejlesztési ter­vek kidolgozásánál számba kell venni mindazokat a lehetősége­ket, amelyek alapot teremtenek egyrészt a termelési folyamat fejlesztésére, másrészt pedig az értékek létrehozójáról történő sokrétű gondoskodásra. Ezzel párhuzamosan mód nyí­lik arra, hogy fiatal munkaerőt szervezzünk mezőgazdaságunk­nak. Olyan szilárd helyzetet teremtsünk az üzemekben, hogy megszűnjék az állandó mun­kaerő-ingadozás. Ez egyébként össztársadalmi érdek. Nem ele­gendő felőle csak beszélni, ha­nem cselekedni kell. Ebből az következik, hogy a felvetett kérdésben necsak a szövetkeze­tekre várjunk, hanem részt kel­lene vállalniuk a káderek meg­szerzése és megtartása tekinte­tében a nemzeti bizottságoknak is. A falvakban olyan helyzetet kellene teremteniük, hogy a dol­gozók otthon érezzék magukat Különben ez a többi gazdasági és társadalmi szervezetre is vo­natkozik. Helyi viszonylatban a Parasztszövetség alapszervezeté­nek, mint a falu legnagyobb tö­megszervezetének módot kell kapnia rá, hogy méltó helyre kerüljön a falusi képviseleti szervekben. Hozzá kell szoknunk a rend­szeres, tervszerű tevékenység­hez, mert találomra úgyszólván semmit, vagy csak keveset ér­hetünk el. Falvainkon évek óta folyik egy komoly jelentőséggel bíró akció, mely azt a célt szolgálja hogy szebbé, takarosabbá vál­jék a községek arculata. Ugyan­ezt meg kellene tenni a szövet­kezeteken belül is, hogy a mun­kakörnyezet kellemesebb le­gyen. Leginkább a szociális be­rendezések építéséről és a kör­nyezet takarossá tételéről van sző. Ez bizonyos körülmény meg­­teremtésétől válik függővé. Szükség van pénzügyi és más természetű támogatásra, termé­szetesen saját alapokból. Sok mindent megoldhatnának a nem­zeti bizottságok eszközeiből, de az egész falut felölelő akciókba a többi üzemek és szervezetek is betársulhatnának. Számos feladatot, mely a mun­kafeltételek könnyítésére hiva­­*®**> a gazdaságok saját erejük­ből és eszközeiből megoldhat­nak. Egyrészt összüzemi, más­részt részlegenkénti létesítmé­nyek által. Úgy, hogy a munka­hely műszaki, egészségügyi és munkabiztonsági színvonal szem­pontjából elfogadható állapot­ban legyen. A nagyobb beru­házásszerű létesítményeknek az évi és a távlati tervekben szere­pelniük kell a megfelelő beruhá­zási pénzeszközökkel együtt. Lé­nyegében mindez, amiről itt szó esett, az alapszervezetekben oldható csak meg. -drmcf-SZABAD FÖLDMŰVES J 1969. július 5.

Next

/
Thumbnails
Contents