Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-08 / 6. szám

RIPORTOK Aranyon taposlak Hóval borított, meredek dombok között kígyózik az út. Tipikus gömörí vidék. Az apró falvak váltják egy­mást. Nem volt itt könnyű az élet soha, s mostanában sem az. Nehéz megdolgozni a hepe-hupás határt, s a terméshozam mégsem közelíti meg más tájaikét. Nemcsak nehéz a föld megmunkálása, hanem veszélyt is rejtegetnek magukban a hirtelen emelkedők. Ottjártamkor is temettek. Egy 31 éves geszti fiatalemberrel fordult fel a traktor és menthetetle­nül leforgott a mélybe. A falszerü dombok közé ékelve hú­zódik meg az apró falvak legkiseb­­bikje, Jeszte. Néhány rövid házsor, amelyet télen is csörgedező patakocs­ka választ ketté. Enneik a falucskának a határában olyasvalamit láttam, ami nem igen jellemző erre a vidékre. A hóban szőlőkarók sorakoztak kato­násan a domboldalon. A jókora sző­lőtábla gazdájához kopogtattam be először, akivel már régebben össze­hozott a sors. Gatyi Sándor de­res üstökű, kerek­arcú, tagbaszakadt ember. Már a 64- iket tapossa, de azért még duzzad az erőtől. — Miért és mi­kor (kerül sor az első szőlőültetésre a faluban? — ér­deklődtem Sándor bácsitól. — Nem azért, mert monda szerint Mátyás, az igazságos már hajdanában is szőlőt kapált „Gömörországban“. Egészen másért. Olyan tizennyolcéves legényke lehettem, amikor mesélték, hogy Serkén szőlőt termelnek. Elmen­tem és megnéztem. Tetszett és így mi is kitelepítettünk 200 tőke nemes­szőlőt. Amikor termőre fordult, s lát­tam, hogy bevált, addig-addig bővítget­­tem a telepítést, mígnem ezer tőkém lett. — Milyen fajtákat ültetett? — Csak oltványt. Ezerjó, Leányka, Oportó vágott be a legjobban a mi határunkban. — S másak nem követték? — Dehogynem. De azok többnyire Othellot telepítettek, mivel azt nem kellett permetezni. Talán egyedül Kergyó tanító járt a nyomdokaimban. — Más fajtákkal nem kísérletezett? — Még csemegeszőlővel is. A Csa­bagyöngye nagyon bőven termő. A Bá­náti rizling is jól bevált. Megvettem én mindenféle könyvet, s annak alap­ján próbálkoztam különféle fajtákkal. De azért a Leánykának a mi tala­junkban nincs párja. — És jövedelmező volt szőlővel foglalkozni? — Hogy is tudnám ezt legjobban jellemezni? Négy évig voltam fogság­ban, s közben a feleségemet is depor­tálták Csehországba. El lehet képzel­ni, hogyan álltunk gazdaságilag s a szőlő milyen siralmas állapotban volt, amikor 1948 augusztusában haza ke­rültem. Ha hiszi, ha nem, néhány év alatt milliomos lettem. Literenként százharminc, százötven koronáért úgy vitték a bort, mint a vizet. — Akkor irigyel Is akadtak. — De még mennyi — borult el az arca. — Volt is elég kellemetlensé­gem. Bizony néhány évre én is hátat fordítottam a földnek. De most örü­lök, hogy itthon vagyok, mert teljesül a régi vágyam, s az elkövetkező években 40 hektár szőlőt telepítünk. — S lesz hozzá elég szakember? — Hát én mi vagyok? — kérdezte sértődötten a házigazda. — No meg az elnök! Egyszer azt mondtam neki: „Te, Sándor!“ — mert így hívják őt is — fiatal vagy még. „Ereggy már el valamilyen iskolára.“ Azt válaszol­ta, ő is gondolkozott már ezen. Végül a szőlészeti mesteriskolát választotta. Ügyes gyerek, sok mindent hozott haza a tarsolyában. — De hiszen két évvel ezelőtt nem volt jó véleménnyel az elnökről. — Aíki akkor volt, arról most sincs. De egyet sem szerettem, akit a járás a nyakunkba varrt. A mostani falu­beli és ért a dolgokhoz. Legjobb len­ne, ha vele Is szót váltanánk. Kisvártatva az elnök szépen beren­dezett lakásán beszélgettünk. Czene Sándor, aki a 40 határán jár, komoly, megfontolt szavú ember. A szintén ott tartózkodó Kő­ből Sándor a szö­vetkezet zootechni­­kusa hasonló korú. Az agronómus, akit szintén Sándornak hívnak, sajnos nincs köztünk. Pe­dig vele is kellett volna szót váltani, mert olyan eredményt ért el gabo­natermesztésben, amelyre még nem volt példa a jesztei határban. Ä szán­tójuk mindössze 244 hektár, s mégis 40 vagon termést takarítottak be. Bi­zony a néhány 60 év körüli tag nehe­zen boldogult volna az aratással, ha a különféle helyeken dolgozó munká­sok nem sietnek a segítségükre. Se­gédkeztek, mert a legtöbben még most is magukénak érzik a közöst. Sokukat az kényszerített az iparba, hogy csak bagőravalót kerestek a szövetkezetben. — Gazdaságilag hogyan vágott be a hatvannyolcas év? — érdeklődtem az elnöktől. — Vagy félmillióval volt több be­vételünk, mint az előző évben. De aminek a legjobban örülök, sikerült felére csökkenteni a nálunk Jelentős gépjavításra kiadott összeget. Termé­szetesen a legmagasabb munkaegység értéket is ebben az évben fizettük. Sajnos, ez még mindig csak 18,50. De lesz ez még másképp is, csak a szőlő­­telepítés sikerüljön. — A talajvizsgálat megtörtént, s a járás is jóváhagyta a telepítést. így már ebben az évben fordítunk. — S milyen fajtákat ültetnek majd? A sokéves tapasztalat során bevált Leánykát és Bánáti Rizlinget. A járási szakemberek a talajvizsgálat alapján még Burgundit és Olaszrizlinget ja­vasolnak telepíteni. — S nem félnek a fagyveszélytől? — A Somos és Tölgyes tetőn telepí­tünk. Eddig úgy tapasztaltuk, hogy a felső részeken sohasem volt komo­lyabb fagykár. — Anyagilag mit jelent majd a szövetkezetnek, ha jól beáll a szőlő? Az elnök jó matematikus, s fejben kiszámította, hogy közepes termés esetén, hacsak a szőlőt értékesítik, 1 millió 600 ezer korona lesz a be­vétel, vagyis több mint a duplája a múlt évinek. De nemcsak ez a lényeg. Az is fontos, hogy a falubelieknek ne kelljen naponta órákat utazni munka után. A szőlőben sok szorgos kézre lesz szükség, s ha jó lesz a kereseti lehetőség, jónéhányan még a fiatalok közül is otthon maradnak. Az elnök úgy számolt, ha szőlőként értékesítik. De lehet, hogy borként adják el, és akikor még több lesz a jövedelem. Czene Sándor, akárcsak a falu „szőlészetének az atyja“ ért ám a borok készítéséhez és kezelésé­hez. Nemhiába hogy Szőlőskén végez­te a mesteriskolát, ízletes „gömöri aszúval“ kocintgattunk. Sok minden­félével kísérletezik a szőlészeti szak­ember, közben tanul, el-ellátogat Sző­­lősikére, elbeszélget tanáraival, a leg­újabb tapasztalatokról. — Mindig mondtam én gazdatár­saimnak — jelentette ki búcsúzáskor Sándor bácsi — arany mellett tapos­tok és nem veszitek fel. Most a kö­zösben végre lehajolunk érte. Ezt azt hiszem, főleg annak köszönhetjük, hogy falubeli az elnök és szakmája a szőlészet. Ez már régen így lehetne, ha nem más falusiak dirigáltak volna a közösben. Pedig higgye el, ma már nincs olyan szövetkezet, ahol ha ke­resnek, ne találnának helybeli elnö­köt. TÖTH DEZSŐ „JO VOLT, GYEREKEK !" — Keddtől péntekig ez tön tént a bel- és külpolitikában — hallottam az iskola folyosóján. Szakáll Erzsébet a Dunaszer­­dahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola harmadosztályos hallgatója mondja a címeket, s utána Varjú Mária olvassa a híreket. Később felváltják őket a fiú osztálytársak Vaskó János és Lelkes Ernő. Az ott elhangzottakból tud­tam meg, hogy tavaly 202 köz­úti baleset történt a dunaszer­­dahelyi járásban, s ebből 21 volt halálos ktmenetelü, 13-mal több, mint az előző évben. Különböző érdekes híreket hallottam még a testvériskolák életéből és a világpolitikából. — Hetente kétszer használ­ják fel az iskolai hangszórót hírmondásra — informál Mol­nár Ferenc Igazgatóhelyettes. Ezzel kettős célt szeretnénk szolgálni. Részben ismertetni a legfontosabb híreket, esemé­nyeket iskolánk hallgatóival, másrészt, akik összeállítják a hírcsokrot, alaposan kell hogy figyelemmel kísérjék az újsá­gokat, rádiót, televíziót. Emel­lett megtanulnak szépen, hiba­mentesen beszélni. Ki tudja, nem veszik-e hasznát később, mint rádiósok. De ha nem, az életben mtnden bizonnyal. Ha konferálnak vagy beszélnek gyűlésen, egész biztos könnyeb­bel legyőzik a lámpalázt, mint­ha sohsem álltak volna mikro­fon előtt. — Szakmát és eqyéb kérdé­sekkel is foglalkoznak a mikro­fonon keresztül? — Azokkal inkább szemlélte­tően. Tükör az iskola életéből cím alatt közlünk a faliújságon keresztül szakmai újdonságok­ról, kérdésekről rövid írásokat, képeket. Természetesen bírál­ják is egymást a hallgatók. Mondjuk, aki sokat gitározik és keveset tanul, hamarosan a faliújságon „pengeti“ a húrokat, néhány szatirikus megjegyzés­sel. —■ A tanulóknak van kedvük ezekkel a propagáclós kérdé­sekkel foglalkozni? — Ez csak a szervezésen múlik. Ha mi, tanárok kezde­ményezünk és egy kicsit a to­vábbiakban is törődünk vele, a hallgatók örömüket lelik az ez­­irányú tevékenységben. Én ts úgy láttam, hogy a négy harmadikos örült, hogy jól sike­rült az adásuk és annak talán még jobban, amikor a tanárok ezt mondták: „]ó volt, gyere­­kekl“ —tt— Borkóstoló Felsőkirályiban Függetlenített „apostol“ A falun a mezőkön nyáron aratnak. A zimankős télidőben a szövetkezeti irodában dolgozók végzik a „kenyér­csatát“, éjt nappallá tesznek, hogy mielőbb megtarthassák a zárszámadó közgyűlést. Ekecsen (Csallóköz) még ezernyi a tennivaló az irodában, de már tud­ják, hogy 30-on felül lesz egy munka­egység értéke. Szép eredmény ez, s azt igazolja, jó volt a vezetés, szor­gos a tagság. Érdekes, a könyvelés­ben mégsem a gazdálkodásra terelő­dik a szó, hanem a kulturális tevé­kenységre. Ez nem csoda, mert ott van Nagy Károly, a művelődési otthon vezetője, a környéken jól ismert ki­váló kultúrmunkás. Az ekecsi művelődési otthonban már évek óta sokoldalúan tevé­keny kedneik. Az idei január is olyan volt, mint más téli hónapok, hétfő ki­vételével 30—40 fiatal CSEMADOK műkedvelő tartózkodott a kultúra hajlékában. Hogy miért járnak el oda rendsze­resen, arról legjobban Nagy Károly tud beszélni. — Mostanában két műsort készí­tünk elő. A CSEMADOK a Bolondok háza az első emeleten című vígjáté­kot tanulta be. Az Ifjúsági Klub szí­nes esztrádműsorral lepi meg a kö­zönséget. De a zenekarunk sem tét­lenkedik. Az öttagú gitáregyüttesünk Michalec Mihály vezetésével jólismert a környéken. A táncoslányaink is ösz­­szejárnak. Arról ne is beszéljek, mi­lyen kedvvel ütik a fehér kaucsuklab­­dát a fiatalok. Azt hiszem, a sokol-/WWW\A»WWV\A/SA(W\ dalú tevékenységet az is elősegíti, hogy Molnár Bélában jó elnökre ta­láltak a fiatalok. — A könyvtárban is van mozgoló­dás? — Több mint 3000 kötet könyvvel rendelkezünk. Hetente egyszer, csü­törtökön van könyvkölcsönzés. Tél­időben rendszerint emelkedik az ol­vasók száma. — Ezek szerint lenne egy ember­nek egész nap itt foglalatossága a művelődési otthonban. — Egynek biztosan. S azt hiszem, nem lenne rossz befektetés, mert a művelődés még sokoldalúbb lehetne a faluban. Nem véletlenül említettem, hogy Ekecsen a rendkívüli időjárás elle­nére is gazdag évet várnak. A kultúr­alapra is több mint 20 ezer korona kerül. Ennek az összegnek a jelen­tős részét, hasonlóan, mint másutt, tanulmányutakra, kirándulásokra köl­tik. Sok nagyon hasznos ezekből a tanulányutakből. De azért olyan is akad, amely bizony kidobott pénz. Márpedig, ha így van, jó lenne el­gondolkodni, nem volna-e hasznosabb egy embert fizetni, aki törődne a tag­ság szakmai tudásának a fejlesztésé­vel, s a falu lakosainak még széle­sebb körű művelődésével. Azt hiszem, ez jó befektetés lenne és jelentős se­gítség a szövetkezet irányítóinak más ügyes-bajos dolgok intézésében is. Emellett hálás lenne a falu lakossága, mert még színvonalasabb kulturális megmozdulásoknak lehetne résztvevő­je, élvezője. Nemcsak Ekecsen, de talán másutt is, ahol gazdaságilag megerősödött a szövetkezet, jó lenne, ha találnának rá módot, hogy legyen a művelődési életnek egy függetlenített vezetője. —th— Az autóbusz latyakos, felázott úton haladt Felsőkirályl felé. Az időjárás enyhülése, a meleghullámok sártengerré varázsolták a vidéket. Ütünk a „borkóstoló“ megtekin­tése céljából vezetett Felsőkirályiba egy szombat dél­utáni napon. Felsőkirályl egyike a járás magyarlakta falvainak. A területi átszervezés után csatolták a nyitrai járáshoz. Lakóinak száma — a hivatalos 1961-es népszámlálás adatai szerint — 2298, ebből 885 a magyar, tehát az összlakosság számának 38,6 %-ra. „A valóságban azon­ban nem így van — mondja Gutral Gyula tanító — mi­vel 270 tanuló jár a magyar iskolába.“ Az igazság kedvéért hozzá tesszük, hogy a múlt nép­­számlálásnál történtek némi hibák, tévedések, amelye­ket az elkövetkezendőnél feltétlenül rendezni kell. Most azonban ezen ne tépelődjünk, mivel Felsőkirályiban a HNB és az EFSZ vezetősége nem tesz különbsíéget az emberek között, a nemzetiségi hovatartozásuk miatt. Joggal mondhatjuk, hogy a községben igazságos nemze­tiségi politikát folytatnak. Ennek köszönhető, hogy a szlovákok és a magyarok egyetértésben élnek, általában betartják a kétnyelvűséget, az üzleteken és más közéleti épületeken kétnyelvű feliratokat láthatunk. A községben jól működik a CSEMADOK helyi szerve­zete, s munkájukat nemcsak színjátszás és a népi-táncok fejlesztésére korlátozzák, hanem a népnevelő tevékeny­ségből is jelesre vizsgáznak. Erről a sokoldalú tevékenységről beszélgettünk Kokes Kelemen elvtárssal, a CSEMADOK helyi szervezetének elnökével. Később a beszédtéma a „borkóstoló“, a borok kiállítása lett. Az elnök elmondotta, hogy a borkóstoló hagyománnyá vált a községben, 1963-tól rendszeresen megrendezik. Nagy az érdeklődés a borkóstoló iránt, de sajnos, az érdeklődők Igényeit nem tudják teljesen kielé­gíteni, mivel a kultúrháznak csak 150 személy a befo­gadó képessége. Kénytelenek zárt körben megrendezni, csak a meghívottak (általában CSEMADOK tagok) vehet­nek részt családjukkal a rendezvényen. Felvetettem a kérdést, hogy miért nem a gyümölcsészek-szőlészek ren­dezik a borkóstolót, hiszen hozzájuk talán szorosabban fűződik, mint a CSEMADOK-hoz? Őszinte és nyílt választ kaptam, amit tömören úgy foglalhatunk össze, hogy a szőlészek CSEMADOK tagok is és ha már a CSEMADOK volt a kezdeményező az elmúlt években, folytassa to­vább a hagyományos borkóstolókat. Fontos az, hogy a borok vetélkedőjében a legjobb termelők sorakoztassák fel boraikat. Az utóbbiban talán felesleges lenne kétel­kednünk __ A községtől nem messzire fekszenek a szőlőskertek. Felsőkirályiban szakszerűen kezelik a szőlőket. Rég megtanulták azt, hogy az égbenyúló, termést nem hozó gyümölcsfáknak nincs helye a szőlőkben. Ismertebb szőlőfajták közül termelik a rizlinget, szürkebarátot, kadarkát, veltelínit, csaszlát, a portugált és más asztali szőlőket. A borokat odahaza tárolják és gondozzák, mi­vel a második világégés idején a szőlőhegy, a borospin­cék tönkrementek. A nagyüzemi szőlőtermelés talán külön fejezetet is érdemelne. Az EFSZ szőlészete, mintegy 25—30 hektáron terül el. A múltévi jövedelemről és a termés mennyi­ségéről nem sikerült adatokat szereznem, pedig a CSE­MADOK által rendezett borkóstolón jelen volt a szövet­kezet elnöke Poníát Martin elvtárs is. Igaz, ezúttal a borkóstoló zsűri „elnöki“ tisztségében. A borkóstoló hivatalosan 18,30-kor kezdődött. Elsőként a Radnóti M. ifjúsági klub tagjai adtak ízelítőt kultúr­műsorukból. A fiatalok az elmúlt esztendőben kezdték a klubéletet. A beindulásnál 23 ezer korona segítséget kaptak, amelyet a klubhelyiség berendezésébe fektettek. A klub vezetője Odráska Erzsébet, elmondotta, hogy a szövetkezet segítsége nélkül bizony nem nagyon tudná­nak boldogulni, mive! a szövetkezet a kultúrház kibőví­tésénél is bő támogatást nyújt. A kultúrműsor lepergése után kezdődött a zsűri meg­választása. A részrehajlás elkerülése végett a zsűribe csak olyan személy kerülhetett, aki nem nevezett be a versenybe. A verseny szabályai értelmében a borok egy­forma palackokban kerültek a zsűri asztalára, természe­tesen megszámozva és csak a rendező bizottság ismerte a versenyzők nevét. A borok értékelése pontozásos ala­pon ment, minden zsűri tagnak 1-től 5 pontig joga volt jutalmazni a megízlelt borfajtát. összesen 23 borosgazda nevezett be a a versenybe és nagy izgalommal figyelte a zsűri munkáját. Szakszerű vizsgálat és kóstolgatás után a zsűri befejezte munkáiét és megszületett az eredmény. A pálmát, az I. díjat Vö­rös József, a II. díjat Odráska Mihály és a III. díjat Pá­­pay Ignác nyerte. Az 1—3. helyezetteket a szűri tárgyi jutalomban részesítette. A jutalmak kiosztása után to­vább folytatódott a borkóstoló, ezúttal azonban a jelen­lévők mind zsűri tagokká váltak és ki-ki kóstolgatta a sajátja, vagy a szomszédja borát. Bemutattunk egy községet a nyitrai járásból, ahol ma­gyarok élnek a szlovák falvak között és a napi teen­dők, munka mellett ápolják, fejlesztik magyar kultúrá­jukat, ősi hagyományaikat. Motesíky Árpád Téli reggel a szálloda előtt. Megfázott a motor és nem akar begyulladni. Fotó: — tt—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents