Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-08 / 6. szám
BELPOLITIKA A Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja szervezeti szabályzatának tervezetét vitatta meg az elmúlt napokban az SZLKP KB elnöksége. Az ülésen méltatták azt a jelentős szerepet, amelyet a Nemzeti Front Szlovákia és a szlovák nemzet jelenkori történetében, különösen pedig a fasizmus elleni harc idején s a népi demokratikus állam megszervezése folyamán betöltött. A Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Nemzeti Frontjának részeként és a Csehszlovákia Kommunista Pártja irányította politikai rendszerünk alapjaként a jelenlegi társadalmi folyamatban teljes mértékben kifejezésre juttatja és állandóan növeli nemzeteink haladó demokratikus törekvéseit a szocialista erők egységének megszilárdítása érdekében. Az SZLKP KB elnöksége továbbá megvitatta a szlovákiai ifjúsági mozgalom és az ifjúság időszerű problémáit. Ugyanakkor a bratislavai városi pártbizottság részletes beszámolója alapján elemezte a bratislavai pártszervezetnek a CSKP KB és áz SZLKP KB múlt év novemberi és decemberi plenáris ülése után kifejtett pártpolitikai tevékenységét. Az SZLKP KB elnöksége az ülés végén tudomásul vette az arról tájékoztató beszámolót, hogy 1968 utolsó negyedében gyarapodott a szlovákiai párttagok létszáma. |ü| era kevesebb, mint 100 000 levelet és rezolúciót kapott az alapszervezetektől az elmúlt évben Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Ám a levelek és a nyilatkozatok áradata nem szűnt meg ebben az esztendőben sem, hisz az év első nyolc napján 3000 levelet kézbesített pártunk Központi Bizottságának a posta. Ami a levelek tartalmát illeti, mindegyikükre jellemző, hogy párttagok és párton kívüliek fejtik ki benne véleményüket, elképzelésüket a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatosan, bizalmukat fejezik ki államunk és pártunk vezetői ioánt, ugyanakkor viszont a javaslatok sokaságát tárják fel arra vonatkozóan, miként kellene elmélyíteni a pártmunkát, s hotgyan kellene megoldani gazdasági életünk néhány égető problémáját. A párt Központi Bizottságának dolgozói komolyan foglalkoznak e levelekkel, amelyek alapján jelentéseket készítenek elő a különböző problémakörökkel kapcsolatosan. E héten bocsátották első vitára a ~ Prágai Nemzeti Bizottság képviselői elé azt az új alkatmánytörvény javaslatot, amely meghatározza Prágának — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság fővárosának — közjogi helyzetét. A képviselők 26. plenáris ülésén jelen voltak dr. Ladislav Adamec, a kormány alelnöke, Dr. Vilibald Bezdiéka oktatásügyi miniszter, továbbá a Nemzetgyűlés és a Cseh Nemzeti Tanács képviselői. A beterjesztett törvényt Ludvík Cernv polgármester ismertette. Ülésükön a Prágai Nemzeti Bizottság képviselői a belpolitikai helyzettel is foglalkoztak és álláspontjukban közölték, hogy csatlakoznak a szövetségi és a cseh nemzeti kormány programnyilatkozatához, azonosítják magukat a nyilatkozat eszmei tartalmával, különösen pedig azzal, mely hangsúlyozza, hogy országunk népe nyugodt légkörben óhajt dolgozni és így akarja fejleszteni a szocialista társadalmi rendet. Az álláspont hangsúlyozza, hogy a nemzeti bizottságok képviselői nagyra értékelik Svoboda köztársasági elnöknek, Prága díszpolgárának megfontolt állásfoglalását és azt fenntartás nélkül támogatják. Egyidejűleg leszögezték, hogy visszautasítják a köztársasági elnök és a CSKP KB vezetői ellen irányuló szocialistaellenes megnyilvánulásokat és támadásokat. IP ovább folytatódnak a pártszer■ vezetek évzáró közgyűlései. A közép-szlovákiai kerületben január folyamán nem kevesebb, mint 200 pártszervezet tartotta meg évzáró közgyűlését. A járási pártbizottságok valóban mindent megtettek, hogy az évzáró taggyűlések tartalmasak legyenek. Az egyes gyűlésekre a legfejlettebb aktivistákat delegálják. A pártszervezetek döntő többségében e CSKP KB novemberi rezolúciója alapján látnak hozzá a problémák megoldásához. Mindenütt, a referátumokban és a vitában is, magasra értékelik a január utáni politika pozitív vonásait. A párt tagsága ugyanakkor annak az óhajának ad kifejezést, hogy az elkövetkező Időszakban meg kell teremteni a párton belüli egységet s tovább kell mélyíteni a párton beljü demokráciát. Tötbb helyütt felvetődik az Információ kérdé se Is, melyet a párt tagjai mindeddig nem tartanak kielégítőnek. 2 S7.áp,'n FÖLDMŰVES 1969. február 8. aktivizálódnak fiataljaink Bratislavában a héten megkezdődött az ifjúság rendkívüli szlovákiai kongresszusa. A 900 résztvevő közül több mint 500 küldött 200 000 CSISZ tagot és 326 000 pionírt képviselt. A kongresszuson megjelent az SZLKP KB és az SZSZK kormányának küldöttsége is, amelyet dr. Gustáv Husák, az SZLKP KB első titkára vezetett. A kongresszuson Robert Harenőár mérnök, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke beszámolt a szlovákiai CSISZ jelenlegi helyzetéről, valamint a szervek tevékenységéről a két kongresszus között eltelt időszakban. Harenőár elvtárs beszámolója után felszólalt dr. Husák elvtárs is. Beszédét kivonatosan közöljük. Gustáv Husáik elvtárs beszéde elején kifejtette, örömmel tölti el, hogy részt vehet ezen a tanácskozáson, s egyúttal üdvözölte a kongresszust. Az önök mai tanácskozása — mondotta — nem jelenti Ifjúsági szervezetünk tevékenységének kezdetét, hiszen végső fokon a beszámoló és az elhangzott felszólalások is szorosan összefüggnek munkásmozgalmunk, diákságunk és földműves fiataljaink mozgalmának progresszív hagyományaival. Nyíltan megmondom, hogy a rokonszenv érzésétől eltelve figyelek fel minden megmozdulásra, különösen pedig azokra, amelyek a múlt év folyamán voltak észlelhetők a fiatalok minden csoportjában. Tapasztalt politikai funkcionárius vagyok, s mindezt jő jelnek tekintem, mivel társadalmunk további politikai fejlődését remélte ti. Ifjúsági szervezeteink egy évig tartó keresgélése s forrongó mozgalmassága után önök bizonyára megkísérlik, hogy kongresszusokon megtalálják tevékenységük programszerű tartalmát és szervezési formáját. Meg kell mondanom, hogy ezeket a kérdéseket elsősorban önöknek kell megoldani, ás senkinek sincs szándékában előírni, milyenforma szervezetben vagy szervezetekben dolgozzanak. Ha mégis mondhatok valamit, akkor csupán annyit, hogy gondoljanak . az érem mindkét oldalára. Ez más szóval annyit jelent, Ihogy a fiatalok minden szociális és korosztályok szerinti csoportjának sajátos érdekel vannak, amelyeket szem előtt kell tartaniuk és szervezésileg is lehetővé kell tenniük számukra az e téren óhajtott érvényesülést. Látnunk kell azonban azt Is, hogy a fiatalok minden csoportjában nagyon sok a közös érdek és célkitűzés. A dolgok e két oldalának és a sajátos érdekek összhangba hozása mindazzal, ami az ifjúmunkások, a diákok, a főiskolások, a falusi fiatalok közös érdeke — véleményem szerint lehetővé teszi a je-FIGYELEM! Tekintettel arra, hogy hivatalok és magánszemélyek gyakran fordulnak a Szlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Titkárságához, közöljük, hogy a hivatal elnevezése a föderációs átszervezés következtében így módosult: Sekretariat vlády pre národnosti (A Kormány Nemzetiségi Titkársága), Bratislava, Gottwaldovo nám. 45. lenlegi helyzetben a relatívan legideálisabb szervezési formát és azt, hogy ne jussunk az egyik szélsőségből a másikba. A kommunista párt és az állam vezetősége örömmel veszi tudomásul a fiatalok aktivizálódását. Ez nem csupán holmi udvariassági frázis, amelyet a kongresszus címére mondok. Ellenkezőleg, ez szorosan összefügg a kommunista párt és az állam vezetőségének elgondolásaival. Ha azt akarjuk, hogy államunk a közgazdaság, a kultúra terén s minden más téren tovább jusson, feltétlenül szükséges, hogv a fiatalok bebizonyítsák saját akaratukat és kezdeményező készségüket. Mert nincs olyan állam, amely holmi parancsolgatással, dirigálással, a milliós tömegek akaratát és érdekeit figyelmen kívül hagyva, sikeresen haladhatna előre. Éppen ezért az ifjú nemzedék aktivitása — amely természetesen átcsap néha a partokon — egyik alapvető feltétele annak, hogy előre haladhassunk, hogy áthidalhassuk mindazt, ami elavult, és új gondolatoknak szerezhessünk érvényt. A fiatalok hatalmas megmozdulására tavaly ellentmondásos áramlatok hatottak és hatnak most is, s ezek az áramlatok az egész társadalmon észlelhetők. Kommunista pártunk vezetősége több ülésén elemezte ezeket az ellentmondásos áramlatokat, tgv például a novemberi ülésén hozott közismert határozatában méltányolia mindazt, ami pozitív volt tavaly mindnyájunk és az állam életében. A határozat rámutat azokra a kockázatokra, amelyek letéríthetnek bennünket a helyes útról, vagy meggátolnak a gyorsabb előrehaladásban. Ezek a volt Novotnv-rendszert követő enyhülés után keletkezett ellentmondások, nyomások rányomták bélyegüket az ifjúság politikai megnyilvánulásaira is, s a fiatalok egyes csoportjai e nyomások hatására jutnak fölöslegesen szélsőséges helyzetekbe. Husák elvtárs beszéde további részében szélt a fiataljaink előtt nyíló lehetőségekről, mindennek történelmi előzményeiről s érintette a Szlovákia gazdasági helyzetével kapcsolatos kérdéseket. Elmondotta, hogy fiataljaink számára, tekintet nélkül szüleik foglalkozására és helyzetére, azonosak az érvényesülés feltételei. Majd így folytatta: Nem várhatjuk, hogy valaki kieszelje az ideális társadalom típusát és .ezt a típust ideálisan meg is valósítsa. Aki a társadalomban valamiféle ideális eszmét akar megvalósítani, látja, hogy mennyi akadály tornyosul eléje, hogy mindenkor mennyit (kell küzdenie az új, a haladó irányok győzelméért, számolnia kell mindazzal, ami az évek vagy az évszázadok alatt felhalmozódott. Szeretnék rámutatni arra a gondolatra, hogy az élet aktív megközelítéséről van sző. Végülis ez hozza meg a munka, a politikai küzdelem és a magánélet örömét is. Aki valamiért lelkesedik, az végülis tudja miért él. Aki csak az apró személyi előnyöket vagy hátrányokat látja, az ilyen vagy olyan értelemben a kollektíva passzív részévé válik. Ezt azért említem me<g, mert hozzánk Nyugatról az élet negatív módon történő megközelítését célzó jelenségek érkeznek, beszélnek arról, hogy az ipari társadalom korlátozza az embert, elnyomja és ezáltal kiút nélküli helyzetek keletkeznek. Bizonyos mértékig ilyen hatást gyakorol a sajtó, a rádió és a film is. Társadalmunkban azonban semmi sem indokolja az ilyen magatartást. Ha csak a fiatal energia levezetéséről lenne sző, akkor ez itt-ott érthető lenne. De ha ezt valaki programként, koncepcióként tűzi ki, akkor meg kell mondani, hogy ez a negatív magatartás gátolja a hiányok felszámolását célzó törekvésünket és semmit sem nyújt a fiatal embereknek. A másik veszély az, hogy azt a teret, amelyet a múlt évben a január utáni fejlődés nyitott számunkra, frázisokkal. demagógiával, radikalizmussal kezdik megtölteni. Néha az a legnépszerűbb. aki a legmagasabbra licitál, aki játszik a szabadság, a demokrácia, a nép és más hatásos szavakkal. De azután egy-két év múlva megmutatkozik, hogy ki az üres frazeológus. ki az üres demagóg, ki a terméketlen redikalista, aki sem a társadalom, sem a nép számára nem jelent semmit. Ebben a küzdelemben sokan törekedtek arra, hogy különösen a fiatalságra hatást gyakoroljanak, hogy kihasználják a fiatalokat, akik természetesebben fogékonyabbak a radikális, élesebben megfogalmazott eszmék iránt. Ezeket akartaik magtéveszteni és kihasználni saját céljaikra. Azt mondják, hogy az ifjúság legyen politikai erő. A főiskolások Is és az ifjúság más rétegei is. Ezzel teljesen egyetértek. De barátaim, mit mond az nekünk, hogy politikai erő? Azonnal megkérdem: milyen politikai erő? Átéltem azt a korszakot, amelyben az ifjúság hlinkás volt, agrárpárt! volt, kommunista volt, szociáldemokrata volt, henleinista volt és mindegyik politikai erő volt. Ha azt mondom, Ihogy politikai erő, akkor pontosan meg kell határoznom, milyen a programja, a célja. Örömmel üdvözlöm azt, hogy a fiatal emberek, valamint az a szervezet, amelyet Itt képviselnek, vagy amelyet megalakítanak, olyan valódi politikai erővé váljon, amelyet komolyan kell venni, de azt is, hogy programja világosan mutassa, milyen irányban akar mint politikai erő érvényesülni, mit akar támogatni és természetesen mi ellen akar harcolni. Tekintély - bizalom Bizonyára sokan elgondolkodtak már a „tekintély“ fogalmának az utóbbi 20—25 évben történt, gyakori alakulásáról. Nemcsak a különböző politikai és gazdasági tisztségviselők tekintélyére gondolok, hanem általábanállamfők, hősök, igazgatók, tanítók, szülők stb. tekintélyére. A személyi kultusz éveiben például egv-egy „nagyság“ akkora tekintélynek örvendett, hogy ódákat zengedeztek tetteiről, vakon (hitték minden szavát. Aztán megtanultuk, hogy a tekintély, a bizalom egyik napról a másikra megszűnhet, semmivé válhat. Persze megint nemcsak országok feiei tekintélyének megszűnésére gondolok, hanem a „kisebbekére“ is: helyi, járási, kerületi funkcionáriusok bukására és ami ezt megelőzte, tekintélyük elvesztésére. Igaz, a kompromittált tisztségviselők többnyire vaimi kevésszer tudatosították magukban. hogy már nem élvezik az emberek bizalmát, tiszteletét. S ha rá is jöttek, az nem igen zavarta őket: nyugodtan vállaltak újabb tisztségeket — máshol. Olykor felelősségteljesebbet az előzőnél. Mindez oda vezetett, hogy lassan általánossá vált a vezető emberek meg nem becsülése. Nem egyszer annak sem adtuk meg a tiszteletet, aki azt megérdemelte volna. fAz „általánosítás“ mindig gyenge tulajdonsága volt az embernek!] Ha például egy szövetkezet előző két elnöke nem értett a gazdaság vezetéséhez, akor a harmadikról sem tgen feltételezte a tagság, hogy ért hozzá. Egves funkcionáriusok úgy akarták biztosítani a tekintélyt, (hogy minden bírálatot — a jót is! — visszautasították. Sőt, a bírálón bosszút álltak: megvonták a prémiumát, rágalmazták, elűzték az üzemből stb. Ez pedig szinte lehetetlenné tette a hibák feltárását és károsan befolyásolta a munkakedvet, munkaerkölcsöt. Szerencsére a társadalom fejlődésében beállt megújhődási folyamat a tekintély alakulását is kedvezően befolyásolta, illetve megteremtette a valódi, az érdemekért fbeleértve a szaktudóst is) kijáró megbecsülés, tekintély megszerzésének lehetőségét. Ma már tudjuk és valljuk, hogy a hibák feltárása és beismerése nem csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg: növeli a tekintélyt. A kommunista párt példája ennek a legékesebb bizonyítéka, mely saját erejéből feltárta az utóbbi évek torzulásait és hozzáfogott azok eltávolításához. Pártunk régi tekintélyének visszaszerzése e nélkül elképzelhetetlen lett volna. Jelenlegi politikusaink nem kívánják, hogy elvakultan kövessünk minden utasítást; munkájukban mérvadónak tekintik a. (közvéleményt, s kimondottan kérik az esetleges hibák feltárását. A tekintély jelentőségének megértését bizonyítja az is, hogy újabban bizonyos időközökben közvéleménykutatás tárgyává tesszük, kik azok a vezető személyiségek, akikben a legtöbb ember megbízik. És ezt csak (helyeselhetjük, hiszen ma már tudjuk — saját tapasztalatainkból —, hogy bizalom nélkül nem lehet vezetni, irányítani. A tekintély megszerzése, megtartása, esetleg elvesztése terén nagy szerepet játszhatnak a különböző híresztelések és a sajtó is. Mindannyian emlékszünk még arra, hogy augusztus előtt egyes újságok helyt adtak különböző „rezolúcióknak“, melyek bizonyos politikusok leváltását követelték — sokszor teljesen indokolatlanul, igazságtalanul. Mindannyiunk örömére gátat vetettünk az ilyen tekintélyrombolásnak. Legújabban azonban ismét terjednek különböző rágalmak egyes politikusainkról. Sőt —, amint L. Strougal elvtársnak, a népi milícia képviselőinek prágai találkozóján elmondott beszédéből is kitűnik — még köztársaságunk mindnyájunk által tisztelt elnökét is érték ilyen rágalmak ... A becsületbe való gázolásnak ezt a változatát á leghatározottabban vissza kell utasítanunk. Tiszteletadásunkat egyik napról a másikra nem vonhatjuk vissza, ha tudjuk, hogy kit, miért tisztelünk. Ez — s csakis ez — lehet az alapja a megbecsülésnek, illetve a tekintély megszerzésének és megtartásának. IÉ) Kjl }ti m érit úx un k Pártunk Ilii fegyvertársa A népi milícia prágai és középcsehországi képviselői aktívát tartottak, amelyen értékelték a népi milícia 1968 januárjában megtartott országos aktívája óla eltelt időszak belpolitikai fejlődését; és megtárgyalták a további feladatokat, melyek a CSKP KB novemberi plénumán hozott határozatból és' a CSKP KB 1969. január 3-1 felhívásából származnak. Az 1969. január 24-1 találkozón beszédet mondott Lubomír Strougal elvtárs, aki rámutatott arra, hogy a népi milícia jelenlegi szerepével kapcsolatban különböző véleményeik hallhatók. „Bármilyenek legyenek is ezek a vélemények — mondotta Strougal elvtárs —, mindnyájan meg vagyunk róla győződve, hogy a népi milícia pártunknak mindenkor hűséges fegyvertársa volt, ma is az, és a jövőben is az lesz. Pártunk most is a milícia egységeihez és tagjaihoz fordul, hogy segítsenek jelenlegi rendkívül bonyolult helyzetünkben, amikor sok helyütt észlelhető az ingadozás, a tájékozatlanság és a bomlás folyamata. Sajnos, ennek pártunk soraiban is tanúi lehetünk.“ Strougal elvtárs beszédében emlékeztetett arra, hogy a CSKP májusi plénumának határozata nemcsak legsürgősebb feladatainkra utalt és az akcióprogram teljesítését hangsúlyozta, hanem aggodalmait ts kifejezte amiatt, hogy a pártot, jobboldali csoportok állandó támadásai érték. A CSKP novemberi plénuma rámutatott a jelen reális lehetőségeire, új feltételekhez igazodva konkretizálta az akcióprogramot s az összefüggéseket a január utáni politika pozitív jellegzetességeivel. Ennek ellenére a prágai újságírók aktíváján lényegében elvetették a KB plenáris ülésén hozott határozatokat, s nem sokkal utána megkezdődött a főiskolások sztrájkja. A CSKP KB elnöksége január 4-i nyilatkozatában rámutatott a feszült légkör okaira és nyugalomra szólította fel hazánk lakosságát. Ezután a helyzet némileg konszolidálódott. Ám Jan Palach főiskolás öngyilkossága ismét kedvezőtlenül befolyásolta a nyugalom helyreállásának folyamatát. Strougal elvtárs figyelmeztetett arra, hogy a feszültséget bizonyos körök szándékosan váltják ki. A legutóbbi rendbontásokkal kapcsolatban a kővetkezőket mondta: „ ... nem hagyhatjuk figyelmen kívül a legutóbbi hetek jelenségeit, a prágai felvonulásokat, az ott elhangzott pártellenes jelszavakat, a különböző röpiratokat, a vádakat, amelyeket vezetőink ellen emelnek, s ettől még köztársaságunk elnökét sem kímélik meg.“ A párt vezető szerepéről szólva megemlítette, hogy 1968 áprilisa óta olyan nézetek is terjednek, melyek szerint a kommunista pártnak nincs erkölcsi joga a társadalom vezetésére. Ugyanakkor nem vitás, hogy hazánkban Csehszlovákia Kommunista Pártján kívül nem létezik más erő, amely az osztályok s a különböző rétegek különféle érdekeit összefogja és egyesítse. „Ez a vezető szerep attól függ — mondotta Strougal elvtárs —, mily mértékben bízik meg népünk politikájában, és ebből a politikából kell erednie annak a megbecsülésnek is, amelyet pártunk társadalmunkban élvezett. Politikánkat éppen ezért a néppel s a népért kell folytatnunk, de ez még nem jelenti azt, hogy minden nézettel, minden véleménnyel egyet kell értenünk, s azokat el is kell fogadnunk. Nyilvánvaló, hogy ml, kommunisták nem tévesztjük el szem elől a hazánk életét befolyásoló nemzetközi tényezőket, s azt sem, hogy nem szűnt meg, hanem létezik a szocializmus és a kapitalizmus engesztelhetetlen harca.“ A népi milfcia aktívájának résztvevői a CSKP KB-hoz levelet juttattak el, melyben teljes támogatásukról biztosítják a Központi Bizottságot a novemberi program teljesítésében és minden olyan intézkedésben, mely a politikai . és gazdasági konszolidálódást és szocialista rendszer megszilárdítását célozza. fF—»)
