Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-08 / 6. szám

ERŐSÖDIK a parasztszövetség Bratislava, 1969. február 8. Ara: 1.— KCs ' XX. évfolyam, 8. szám Becsüljük meg őket E napokban folynak a zárszámadó közgyűlések. Sok helyütt köszönetét mondanak a közösben dolgozó nőknek az odaadó munkájukért. Akad olyan szövetkezet Is, ahol ezt elfelejtik, és nem gondolnak arra, hogy egy-két elismerő szó milyen jólesik az érzé­keny női léleknek. Van ahol a jószóval Is fukarkod­nak, de majdnem általános jelenség, hogy alig választanak nőt a vezető­ségbe, és bízzák meg őket komolyabb funkcióval. Ügy néz ki, hogy a nő csak munkára jő, de a gazdaság irá­nyításába, vezetésébe, a közös ügyé­nek Intézésébe nem lehet beleszólá­sa. Pedig sok olyan szövetkezet van Szlovákiában, ahol egy-egy munka­csoport csak asszonyokból áll, akik kora reggeltől estig hajladoznak a földeken, és egyetlen férfit látni köz­tük, a csoportvezetőt. Azt hiszem, az utóbbi évtizedben beigazolódott, a nők nemcsak a mun­kában állják meg a helyüket, hanem vezető tisztségben Is rengeteg bennük az ötlet, vállalkozókedv. Igaz, a nők közül sokan nem tölthetnek be vezető irányító szerepet, ha meg Is van a rá­termettségük, hozzáértésük. Sokakat kőt a család, a gyermeknevelés ezer­nyi .gondja. De azért minden faluban akadnak olyanok is, akiknek van ide­jük, megfelelők a szövetkezet vezető­ségében és megbízhatják egy-egy cso­port olyan vezetésével, ahol főleg asszonyok, lányok szorgoskodnak. Ha több asszony lenne, aki beleszólna a közös ügyek Intézésébe, vagyis tol­mácsolná asszonytársai véleményét, minden bizonnyal sok gazdasági, szo­ciális és egyéb kérdés sokkal jobban, esetleg gyorsabban Intéződne. A nők egyenjogúságának az elisme­rése körül a munkahelyeken is sok baj van. Előfordul, hogy ugyanazon elvégzett munkáért a férfi dolgozó több ellenértéket kap, mint a nő. Kü­lönösen az állattenyésztésben vannak kirívó példák. Ha egy nő és egy férfi közösen gondoz egy bizonyos számú tehenet, s végeredményben egyforma munkát végeznek, a munkaegység el­osztása nagyonis eltérő. De így van ez a házastársak esetében is, s gyakran előfordul, hogy az összes munkaegy­séget a férj nevére írják. Ez sok bo­nyodalmat okoz, s bizony előfordul, hogy munikaképtelen, nyugdljképes asszony kérvényét elutasítják, mert nincs ledolgozva a szövetkezet alap­szabályzatában jóváhagyott évi mun­kaegység mennyiség. Vegyünk csak egy példát. S. E. tíz év óta dolgozik férjével együtt a vil­­kei szövetkezet állattenyésztésében. Minden évben jóval ezren felüli volt az állattenyésztésben ledolgozott mun­kaegységük. A munkaegység teljes egészében a családfőre íródott. Az asszonynak a legtöbb esetben csak a növénytermesztésben ledolgozott munkaegység jutott. Tavaly S. É. ko­molyan megbetegedett és az orvos ja­vasolta a nyugdíjaztatását. A kérvényt annak rendje-módja szerint be is ad­ták, de a járási szociális ügyosztály nem érthetett egyet a nyugdíjaztatás­sal, mert nem volt meg az utolsó öt évben a nyugdíjra jogosító munka­egysége. A zootechnikus, aki az elsőd­leges nyilvántartást vezette és vezeti, azt mondja neki semmi köze az egész­hez. A többi irányító sem törődik vele, hogy a megrokkant asszony megkap­ja-e a megérdemelt nyugdíjat. Ogy néz ki, hogy a végső szót a bíróság­nak kell kimandania. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a szövetkezeti mozgalomban a nők helytállása, szorgalma nagyjelen­tőségű. Az Is tény, hogy sokhelyütt ők dolgoznak többségben és rajtuk is múlik a szövetkezet fejlődése. Ha ez így van. jobban becsüljük meg őket, kapjanak helyt a vezetésben és sok­oldalúan törődjünk szociális helyze­tükkel és különböző ügyeik intézésé­vel. Léván tartották a SZÉP első alakuló járási konferenciáját. Képünkön a munkaelnökség. Fényképezte: St. Baríák A járási előkészítő bizottságok leg­utóbbi jelentése alapján a szövetség 1524 alapszervezetében összesen 174 378 tagot számláltak. A szövetke­zetekben már 1420 alapszervezet mű­ködik, melyeknek 168 649 tagja van. A hátralévő létszám az egyénileg gaz­dálkodó földművesek helyi társulatai­ba jelentkezett. A kerületek szervezettsége azonban eléggé eltérő. Például a nyugat-szlo­vákiai 543 szövetkezeti alapszervezet­ben 87 118 dolgozó jelentkezett. A kö­zép-szlovákiai kerületben megalakított 490 szövetkezeti alapszervezetben 48 792, s az 58 egyéni társulatban 3456 tagot számlálnak. Harmadik ke­rületünkben, a kelet-szlovákiaiban 387 szövetkezeti alapszervezetben 32 739 s a 46 egyéni társulatban pedig 2278 szövetségi tag tömörült. Január 21—28-a közti időszakban a SZÉP Központi Bizottságának veze­tői ellátogattak a szervezésben leg­jobban előrehaladott járásokba, s ott résztvettek az előkészítő bizottságok munkájában. A tárgyalás programja mindenütt a járási konferenciára való előkészület volt. Mint ismeretes, az első konferenciát január végén Léván tartották. A következőket előre látha­tólag — bizonyos időeltolódással — a Povaíská Bystrica-i, a tapolcsányi, a trencséni, a senioai, a rimaszombati és más járásokban tartják. A még kissé elmaradt járásokban a napokban jobban rákapcsolhatnak a szervezésre, s rövidesen ott is sor kerülhet a járási konferenciák meg­tartására. (draiif) Megalakult a SZÉP első járási bizottsága Január 31-ét az arra hivatottak bi­zonyára nevezetes napiként jegyzik be Szlovákia történetébe. Ugyanis ezen a napon alakították meg Léván első­ként a Parasztszövetség Járási bizott­ságát. A járás ezzel utat mutatott másoknak. Bár az utóbbi években töb­ben úgy nyilatkoztak a lévai járásról, hogy bizonyos tekintetben maradi, mert egyedüli a nyugat-szlovákiai ke­rületben, ahol nem tértek át a mező­­gazdasági társulási formára. Léván persze nem sokat hederítet­tek erre a véleményre, hanem csele­kedtek. Nem a véletlen műve, hogy a járás Kiláballak a kátyúból A vágkirályfai szövetkezet már rég nem hallatott megáról. Bizonyos belső és külső tényezők fékezték fejlődését. Annakidején a vágsellyei, majd a galántal járás szövetkezeteinek sereghajtói közé tarozott, míg 1962-ben mélypontra süllyedt. Azóta, bár lassan, lépésről lépésre előbbre jutott, míg tavaly, szinte csodával határos dolgok történtek Vágkirályfán. Egyik évről a másikra „terülj-terülj asztalkám“ módra egy csapásra meg­gazdagodtak. Pénzügyi tervüket oly magasan túlszárnyalták, hogy a járás legmódosabb szövetkezeteit Is megelőzték. Ezek után nem csoda, hogy év­záráskor a szövetkezet tagjai kitörő örömmel fogadták Rózsa Károly elnök bejelentését, hogy minden 100 korona után még 75 koronát fizet a szövet­kezet. Okok és okozatok őszintén szólva, hajtott a kíváncsiság, hogy megtudjam, a szövetkezet minek köszönheti ugrásszerű fejlődését. Az elnök röviden fogalmazza a siker okát. — Elsőként a munkafegyelem megszilárdulását említem, — teszi le a garast Rózsa elvtárs. — Nagyon fontos, hogy mindenki gazda legyen a munkahelyén. Étihez pedig szükséges a vezetők személyes példamuta­tása, hogy a tisztviselők becsülettel álljanak helyt saját posztjukon. Hiszen az olyan vezető nem követelhet munkafegyelmet, aki maga is félkézzel végzi a rábízott feladatokat. A fegyelem mellett az igazságnak is nagy szerep jut a munka végzését és jutalmazását illetően. Nem szabad fukar­kodni a dicsérő szóval, ugyanakkor, ha arra szükség mutatkozik, a ke­ményebb hangnak is van foganatja. A szövetkezet egy helyben topogásáról Papp József ökonómus és Raj Ambrus agronómus nyújt dióhéjban áttekintést. Az okok egy része — mint a direktív irányítás, az eladósodás stb. — többé-kevésbé a járás összes szövetkezetét sújtotta, de Királyfán a munkaerőhiány súlyosbította a hely­zetet. A közelben lévő városok — Galánta és Vágsellye,— majd a DUSLO csábította az embereket, annál is inkább, mert a szövetkezet pénzügyi helyzete minden évben válságos volt. A fiatalok szakmát tanultak, élet­­hiv,..ásul az Ipart választották. Ezt tanúsítja az a tény, hogy Vágkirályfán minden 40 éven aluli férfinak szakmája van. Emellett az aránylag kis község lakói közül 1948-tól mintegy 150-en érettségit szereztek. — Ami a direktív Irányítást illeti, főképpen az ipari növények termelé­sével gyűlt meg a bajunk — mondotta Raj agronómus. — Az ipari növé­nyek és a kertészet felemésztették az összes istállótrágyát. Ezek után a többi növény hektárhozama alacsony volt annál is inkább, mivel a föld humusztartalma nem haladta meg az 1,7 százalékot. Jelenleg minden nö­vény — mind szervesanyagban, mind ipari trágyában — megkapja, amit megkövetel. Főképpen ennek köszönhető, hogy e múlthoz hasonlítva, szinte megháromszorozódott a növények hektárhozama. Plusz — mínusz A növénytermesztésben elért eredmények az állattenyésztést is fellendí­tették. Ez azért is kidomborodhatott, mivel hústermelésre szakosította magát a szövetkezet. Szarvasmarha-, illetve sertéshlzlalással, majd pecse­nyekacsa és broiler csirkék tartásával foglalkoztak. A főbb tételeket említ­ve ezer mázsa marhahúst, 800 mázsa disznőhúst és 150 mázsa baromfihúst értőkesítettek. Az állattenyésztők eredményes munkáját ékesszólóan bizo­nyítja az a tény, hogy félmillió koronával túlteljesítették pénzügyi tervüket. Az említett összeg önmagáért beszél, de nem jelenti azt, hogy nem szü­lethettek volna jobb eredmények. Például nem lehetünk elégedettek a szarvasmarha hizlalásban elért napi 0,79 kg-os átlagos súlygyarapodással. Emellett az anyakocánként leválasztott 13 malaccal sem lehet dicsekedni. Ezek a tények szóba Is kerültek, amikor Halgas Dezső zootechnikussal és helyettesével, Kaszás Józseffel beszélgettünk. Halgas elvtárs szakszerűen magyarázta a szóbanforgő hiányosságok okát. — Tavaly még nem volt annyi takarmányunk, hogy a szarvasmarhák megkapják a maximális felhíaáshoz szükséges erőtakarmányt. Amint ele­gendő és jóminőségű takarmányhoz jutunk, a napi egy kilós súlygyarapo­dással sem elégszünk meg. Ami a választott malacok számát illeti, első fogyatékosság az ólakban az Idősebb anyák következetesebb kicserélésé­ben és nem utolsósorban a vérfelfrissítés végrehajtásában keresendő. Ezen hiányosságok kiküszöbölése máris folyamatban van. Ezenkívül még számos Intézkedést tettünk az eredmények fokozása érdekében — adja tudtunkra a zootechnikus. Kétszer dupla A szövetkezet pénzügyi helyzetének ismertetését Papp elvtárs az 1961— 1962-es és a tavalyi év összehasonlításával kezdi. Akkor két és félmillió korona bevétele volt a közösnek, most pedig 9 millió 398 ezer korona. — Tavaly nagyobb összeggel szárnyaltuk túl pénzügyi tervünket, mint amennyi bevétele volt 1962-ben a szövetkezetnek — mondotta a számok embere. — A jó munkaszervezés, a géppark nagyfokú kihasználása révén az egy hektárra eső bevétel 14 ezer 753 koronára rúgott. Ez a hozam 1962-ben csupán 3811 korona volt. Abban az időben az évi összmunkabér fejében (148 személy) 876 ezer koronát fizetünk ki, míg most (147 sze­mély) 3 millió 313 ezer koronát. Ez pontosan négyszerese a hat év előtti­nek. Nem nehéz kiszámítani, hogy szövetkezetünkben tavaly 22 ezer 532 korona volt a dolgozók átlagkeresete készpénzben. Ez nagy szó, különösen ha tudjuk, hogy a szövetkezet adóssága szinte minimális. Emellett mintegy másfél millió korona maradt a tartalékalapon. Továbbá az Is említést érdemel, hogy 145 ezer korona értékben a tagok leltárát is kifizette a szövetkezet. Sok pénz, kevés fiatal Az elmondottak vitathatatlanul bizonyítják, anyagiakban jól áll a szö­vetkezet. A tagok oly szép keresetre tesznek szert, amilyent kevés ipari vállalatnál keresnének. Érdekes, hogy mégis „öreg“ a szövetkezet. Igaz ugyan, hogy a traktorosok között akad néhány fiatal, de a növénytermesz­tésben és az állattenyésztésben idős emberek, asszonyok dolgoznak. Üdvös lenne, ha végre ennyi év után megifjodna a szövetkezet. A vezetők szerint ez rövidesen bekövetkezik, mert eddig is számos fiatal kérte felvételét a közösbe. A jelentkezőket csábítja a havi fizetés, amely még a 3000 koro­nát is elérheti. A jövőt illetően azt Is figyelembe kell venni, hogy idén a szövetkezetben kezdetét veszi az öntözéses gazdálkodás, mely az össz­terület (643 hektár) 90 százalékára kiterjed. Az éltető víz pedig a hektár­hozamok újabb növekedésének biztosítéka, amely végeredményben a sike­res állattenyésztés záloga. Sándor Gábor a termelés terén Is kitüntette magát. Száznál több szövetkezete elérte a 787 milliós termelési értéket. Amikor sorra került a SZÉP alap­szervezeteinek alakítása, ebben is az élre törtek, mert tudták, hogy ezzel a szövetkezetek és azok tagjainak érdekvédelméről van szó. Szükséges­nek, mondhatni halaszthatatlannak tartották a szövetség járási szervének megalakítását. A (konferencián 400-nál több küldött vett részt. Kezdetben egyesek bizony­talanul „tapogatóztak“. Nem tudták elképzelni, hogyan hozható egy födél alá, közös nevezőre a termelési igaz­gatóság és a Parasztszövetség. De vé­gül is minden megoldódott. Smolka Milan mérnök, az előkészítő bizottság elnöke beszámolójában sok mindenre fényt derített. Elmondta, hogyan épí­tik ki a járási szervezetet, s szabják meg működési körét. Szlovákia első Járási konferenciáján ott láthattuk Janik Ján mérnököt, a mezőgazdasági és élelmezési minisz­ter helyettesét, aki Szlovákia Kommu­nista Pártja és a Szlovák Nemzeti Kormány küldöttségét vezette, továb­bá Mráz Viktor mérnököt, a Paraszt­­szövetség Központi Bizottsága főtitká­rát és munkatársait, valamint a járás képviselőit Urban Jozef vezető párt­­titkárral az élen. Nagyon időszerű volt például Janik elvtárs beszéde, aki további jó mun­kára és egységre buzdította a szövet­ség tagságát és szépítgetés nélkül ki­mondta, hogy nálunk csak egyedüli út lehetséges, a konszolidálódás útja, a többi szocialista országokkal való szoros baráti együttműködésben. Be­szélt továbbá a népünk-alkotta törvé­nyekről, hogy azok kivétel nélkül, mindenkire egyformán vonatkoznak, s a konferencia résztvevői egyetértet­tek ezzel. Mráz elvtárs többek közt a szövet­ség és a termelési igazgatóság együtt­működésének gyakorlati lehetőségét domborította ki, hogy a konferencia résztvevői teljesen tájékozottén tér­hessenek haza. A járási bizottságnak összesen 105 tagja van. Az elnökségbe 11 rendes és 4 póttagot választottak titkos sza­vazással. A Parasztszövetség járási bizottságának elnöke Smolka Milan mérnök, a fakóvezekényi szövetkezet elnöke, alelnőkei pedig Szikszai Vil­mos, az Ipolysági, és Méresz Cyril mérnök, a V. Öur-i szövetkezetek el­nökei lettek. A járási bizottság titkári funkciójába Jemárik Pavel elvtársat, a termelési igazgatóság vezetőjét vá­lasztották. (Következő számunk Szövetkezeti Szemle című rovatában a lévai kon­ferencia tanulságos kérdéseire még visszatérünk.) -hai-

Next

/
Thumbnails
Contents