Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-04 / 1. szám
A SZLOVÁKIÁI EGYSÉGES PARASZTSZÜVETSÉG FÓRUMA Mezőgazdaságunk további térhódítása 1969-ben Az 1969-es év küszöbét népgazdaságunk gyors gazdasági megszilárdulásának és politikai életünk teljes konszolidálásának reményében lépjük át. Szlovákia földművesei az 1968-ban elért eredmények Jogos büszkeségével, öntudatosan köszöntik az új esztendőt. Jelentősen, mondhatnánk mértéken felül hozzájárultak a kitűzött konszolidáláshoz és ugyancsak maradéktalanul akarják szakmájukban megvalósítani a CSSZKP KB plénumának novemberi és decemberi határozatait szocialista társadalmunk további fellendítése érdekében. A szlovákiai mezőgazdasági termelés két sikeres, 1966-os és 1967-es évéhez harmadikként az 1968-as esztendő csatlakozott, amidőn 1967 eredményeihez viszonyítva elvárjuk a mezőgazdasági nyerstermelésnek csaknem 2 százalékos növekedését. Ezzel a növekedéssel a szlovákiai mezőgazdasági nyerstermelés 18 év alatt (1950-től kezdve) 55 százalékos emelkedést ér el. Az állattenyésztés gyorsabb üteme után az elmúlt évek során az 1968-as esztendőt viszont a növénytermesztés fokozottabb üteme jellemzi, elsősorban a szemestermények előretörése. A gazdasági állatok jövedelmezőségéhez, amelyet pirulás nélkül bízvást hasonlíthatunk a fejlett mezőgazdasági országokéhoz, hozzájárultak a gagabonafélék, sőt a cukorrépa hektárhozama is állandósult. Elsőrendű jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a körülménynek, hogy az említett eredményeket a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés feltételei között értük el, amiben oroszlánrészük van a szövetkezeteseknek és az állami gazdaságok dolgozóinak, valamint a tudományos ismeretek gyakorlati megvalósításának. A tudományos ismeretek gyakorlati megvalósításának egyik alapvető feltételét a vezető mezőgazdasági dolgozók rátermettsége és elméleti felkészültsége képezi, hogy ezeket a felismeréseket magukévá tegyék és szervezésiig biztosítsák a termelési folyamatban. Az utóbbi években jelentékenyen emelkedett a fiatal szakképzett dolgozók száma, akik a gyakorlatban bevált szakemberekkel egyetemben meggyorsították mezőgazdaságunk hatékonyságának ütemét. Ma már egy-egy EFSZ-re több mint 5 középiskolai és 0,65 főiskolai végzettséggel rendelkező dolgozó jut. Ezeknek a szakembereknek a tevékenysége megnyilvánult a munkaszervezés javulásában, a természeti és gazdasági feltételek kihasználásában, az anyagi érdekeltség helyes elveinek elmélyülésében és terebélyesedésében, valamint a haladó technika és technológia széles körű érvényesítésében, a termelési folyamatban. Bajos lenne megállapítani, mi járult hozzá inkább és előbb a termelés hatékonyságának gyorsulásához a mezőgazdasági üzemekben, vajon a szakképzett dolgozók bekapcsolódása és szervezőmunkájuk tényleges eredményei-e, vagy a szövetkezeti tagság közmondásos anyagi szerénysége-e, amely a közös vagyon izmosodásán keresztül lehetővé tette az anyagi érdekeltség, a technikai fejlődés és a termelékeny, szakképzett dolgozók fokozott szaporodását. Az új esztendőben nem várhatjuk el a gazdasági feltételek egyszerűsítését a mezőgazdaságban sem, mert az népgazdaságunk egyik oszthatatlan tartozékát képezi. Nehézségek leküzdésére kell felkészülnünk a mezőgazdasági üzemeknek és azok dolgozóinak részvételével éppúgy, mint más ágazatok terén. Szlovákia mezőgazdasága, amely a föderáció megvalósításával egyidejűleg viszonylagosan önálló útra lép, gazdaságilag nem áll még olyan színvonalon, hogy az őt megillető részaránynál nagyobbat vállaljon. Függősége a természet kénye-kedvétől annyira kiszámíthatatlan, hogy az 1—2 év eredményeinek alapján mutatkozó viszonylagos gazdasági javulás folytán nem kezeskedhet valamennyi mezőgazdasági üzem tartós szilárdulásáért. A mezőgazdaság terén előkészített gazdasági reformnak nagyobb súlyt kellene helyeznie az árpolitikára, az üzem önállóságának fokozása mellett pedig csökkentenie kellene a vállalkozás korlátozását és a nem anyagi természetű eszközök kihasználásának megszorítását. Az EFSZ-ek és állami gazdaságok szakképzett vezetősége mind a mezőgazdaság fejlesztése, mind pedig egész társadalmunk javára kihasználja majd az adott lehetőségeket. A dolgozók ilyen szakképesítése és szövetkezeteink gazdasági fellendülése mellett törvényszerűen magasabb színvonalra emelkedik a szövetkezeten belüli demokrácia elveinek érvényesítése. A szövetkezetek állami vezetése nem segíti elő ezen elvek kibontakozását, amiért is egészen a központig terjedő önigazgatási szervek létesítésének követelménye merül fel. Az EFSZ-tagok felelőssége a szövetkezet eredményeiért egyúttal a szövetkezetesek és a vállalat érdekközösségét, egységét is jelenti, amiből viszont az érdekek közös rendezésének és védelmének követelménye fakad A szövetkezetesek és szövetkezetek, az egyénileg gazdálkodó földművesek és egyéb mezőgazdasági üzemek érdekvédelme a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség tevékenységének elsőrendű feladatát képezi majd az 1969-es évben, mivel csakis ily módon veheti ki részét a népünk élelmezéséért vállalt felelősségéből. Az új esztendő új, főleg gazdasági jellegű problémákat tár elénk, amelyek összefügnek a föderatív államrendezés feltételeivel, népgazdaságunk fejlődésével és az előkészületben levő gazdasági rendszer reformjával mezőgazdaságunkban. A Szlovák Szocialista Köztársaság Földművelés- és Élelmezési Minisztériuma, valamint a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség feladata lesz, hogy közösen és kezdeményező módon hozzájáruljanak az említett kérdések megoldásához. Engedjék meg, kedves olvasók, hogv elsősorban szövetségünk tagjainak, de a többi földműveseknek Is köszönetét mondjak derekas munkájukért, az új esztendőben pedig jó egészséget, erőt és sok sikert kívánjak, amely kívánalmaim összessége mezőgazdaságunk további fellendülését, népünk számára élelembőséget, valamenynyiünk számára pedig békességet jelent. Viktor Mráz mérnök, a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség főtitkára A győztes hadsereg Az eltelt húsz esztendő társadalmunk s egyben mezőgazdasági dolgozóink életében jelentős határkő volt. Ez idő alatt kiépítették falvainkon a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelést. Természetes, hogy ebben nagyrészt segítettek a politikai és a gazdasági szervezetek, azok vezető dolgozói, s az előbb megalakított szövetkezetek vezetői, segített a műszaki értelmiség, s nem utolsósorban a ma több mint 200 000 tagot számláló szövetkezeti család. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság létezésének szükségszerűsége manapság nálunk mindenki számára vitán felüli. Garancia arra, hogy saját termelésből jobban elláthassuk dolgozóinkat különféle életszükségleti kellékekkel. Népgazdaságunk egyik legfontosabb tartozéka a nagyüzemi mezőgazdaság, mely ellátja nyersanyaggal a feldolgozó ipart, s ezen keresztül kielégíthetjük népünk egyre növekvő élelmezési igényeit. Tény, hogy ezt a fejlődést erősen konszolidált szövetkezeti földművelő osztállyal érhetjük el, s ez az osztály ma helyet keres és követel a maga számára társadalmunkban, a közéletben. Tulajdonképpen arról van itt szó, hogy földműveseink indokoltan formálnak jogot a gazdasági és politikai életben való arányos részvételre, mert tudják, hogy csak az alapos szervezettség hozhatja meg számukra azt, hogy érdekeiknek megfelelő védelemben részesülienek, s a társadalom teljes jogú polgárai lehessenek. Ezért van szükség arra, hogy az Egységes Parasztszövetség taglétszáma egyre gyarapodjon. Már előbbi számainkban is tájékoztattuk olvasóinkat az Egységes Parasztszövetség szervezeti felépítésének helyzetéről, illetve a taglétszám gyarapodásáról. Most újra örömmel mondhatjuk, hogy erőink egyre tömörülnek. A földművesek tudják, hol a helyük. De hadd beszéljenek most már a számok. December 15-én az Egységes Parasztszövetség 132 577 tagot tömörített, s az alapszervezetek száma 1206 volt. Ebből 1134 a szövetkezeti alapszervezetek száma, 129 356 taggal. Így a nyugat-szlovákiai kerületben 432 alapszervezetben 64 028, a középszlovákiaiban 431 alapszervezetben 41 903, a kelet-szlovákiai kerületben 268 alapszervezetben pedig 23 425 szövetségi tagot számlálnak. Azonban akadnak járások, amelyekben elérték a 100 százalékos szervezettséget. Ezek közé tartozik például a tapolcsányi, trencséni és a lévai járás. Más járásokban pedig erősen megközelítették a teljes szenrezettséget. Ezek a rimaszombati, losonci, zólyomi, nagykürtöst, tőketerebesi, bardeiovi és más járások. Feltételezhető, hogy most, a téli nyugalmi időszakban, amikor több idő akad a szervezeti kérdések megvitatására, a földművesek közül sokan csatlakoznak majd szövetségünkbe. Ezért szükséges, hogy a falusi gyűléseket az arra hivatottak rendszeresen látogassák. hogy fölvilágosíthassák az érdeklődőket, megmagyarázhassák a Parasztszövetség tényleges küldetését. Akadnak Járások, amelyekben még mindig sok az ezzel összefüggő probléma, ezért kell, hogy azokat tisztázzák, s végtére is megtegyék a lépéseket a teljes szervezettség érdekében. Egyáltalán nem túlzók, ha azt állítom, hogy kevés érdekvédelmi szervezet dicsekedhet ilyen taglétszámmal, mint az Egységes Parasztszövetség. A nyitraí konferencia óta alig telt el fél esztendő, máris 100 ezren felüli „hadsereggel" rendelkezünk. Rövid idő alatt fejlesztettük fel sorainkat, mert a földművesek szükségét érezték annak, hogy valahová tartozzanak. Ügyes-bajos dolgaikban legyen hová bizalommal fordulniuk. Egyszóval, szövetségünk tagjai, akik méltán büszkék elért termelési eredményeikre, most joggal várják a nekik járó elismerést*a legfelsőbb szervektől. Várják, hogy a párt- és a kormányszervek kellő feltételeket nyújtsanak a szövetkezeti földművelő osztály számára, hogy létrehozhassa saját önigazgatási szerveit, intézhesse ügyeit. Erősen reméljük és hisszük, hogy az illetékesek ezt a bizalmat az Egységes Parasztszövetség tagjai és vezető dolgozói számára meg is adják. S ezzel tág lehetőség nyílhat majd arra, hogy Szlovákia földművesei az új esztendőben ismét gazdag sikereket érhessenek el. Több s jobb termékkel gazdagítsák dolgozóink asztalát. Ez földműveseink legfőbb óhaja. Dr. M i c h a 1 Öurdiak, az EPSZ KB dolgozója Szoros együttműködésre van szükség Napjainkban — főképpen felsőbb szinten — sok sző esik az Egységes Parasztszövetség társadalmi szerepéről. Ezzel azt akarom mondani, hogy az alapszervezetekben eléggé tanácstalanok. Egyszóval az alapszervezetek jó részében nem sejtik, mit is kellene tenniük. Talán nem olvassák a sajtót? Hiszen nem az egyszerű tagok, hanem aktív szövetkezeti vezetők tanácstalanságáról van szó. Persze nem elégedhetünk meg azzal, hogv miért nem olvasnak, hanem a tájékozatlanság valódi okát kell keresnünk: hogy mindent elkövettek-e a járási előkészítő bizottságok, meigmagyarézták-e az alapszervezetek tagjainak — s hogyan magyarázták meg — a szövetség társadalmi küldetése alapvető tényezőit. S az alapszervezetekben ismerlk-e a legközelebbi feladatokat. Tudjuk, hogy az Egységes Parasztszövetségnek társadalmi szinten működő szervezetnek kell lennie, hiszen taglétszámra nézve, pár hónapon belül szépen felfejlődött. Ez azonban nem elegendő. Itt alapszervezeti életre Is szükség van. Egyik ismert szövetkezeti vezetőtől a napokban azt kérdeztem, hogyan képzeli el a Parasztszövetség alapszervezetének társadalmi tevékenységét. A kérdezett kitérő választ adott, mert nem tudott a kérdésre kimerítően felelni, ami arra utal, hogy járási szinten kevésbé tájékozottak. Továbbá meg kellene vizsgálni, hogy egy-egy községben milyen a szövetkezet és a nemzeti bizottság viszonya. Szerintem ez még akkor is fontos, ha netalán a szövetkezet tagjainak és a falu lakosainak létszáma nem azonos. Tehát tudomásul kell vennünk, hogy a szövetkezet gazdasági termelési küldetése mellett társadalmi feladatokkal is rendelkezik, s ezért szükséges a két szerv szoros együttműködése. Konkrétabban sem a nemzeti bizottság, sem pedig a szövetkezet szempontjából nem lényegtelen a fiatalok megnyerése, vagyis a mezőgazdaság friss erővel való feltöltése. De sem az egyik, sem pedig a másik fél szempontjából nem lényegtelen a falu a’rculata a belutak állapota, vagyis hogy az emberek otthon érezzék magukat, s ne kívánkozzanak máshová. Azt hiszem, az eltelt évtizedek alatt' ezen a téren falvainkon mulasztások történtek. Ezért módot kell találni mind a nemzeti bizottságoknak, mind pedig a Parasztszövetség alapszervezeteinek a mulasztás helyrehozására. (hoksza) Hogy mindenki otthon érezze magát KIúcska László elvtárssal, a csata! szövetkezet ökonómusával való beszélgetésem alkalmával a sok fontos kérdés mellett a Parasztszövetség társadalmi küldetésével foglalkoztunk. Vagyis arról tárgyaltunk, hogy Csatán hogyan képzelik el a szövetség alapszervezetében való társadalmi munkát. Mindjárt kezdetben — néhány szó után — észrevettem, hogy eddig szokatlan témakört feszegetünk. Szokatlant azért, mert immár két évtizeden keresztül sokat beszéltünk a hektárhozamokról, a gazdasági eredményekről, s csak itt-ott került szóba más is. Pedig köztudott, hogy az ember és a munka el nem választhatók egymástól, s ennélfogva mind a kettővel illő módon foglalkoznunk kell. Természetesn ez nem jelenti azt, hogy az emberrel és annak problémáival ne foglalkoztunk volna. Inkább azt mondhatnánk, hogy erről kevesebbet. Vegyük talán az üdültetést. KIúcska elvtárs szerint Csatán erre nem lehet panasz, mert eddig is mindent elkövettek azért, hogy — a közös terhére — a lehető legtöbb szövetkezeti dolgozó üdültetésére kerüljön sor. Üjabban azonban már fontos létesítményekre is futotta. Például az 1,5 milliós beruházással épülő kultúr(házhoz a szövetkezet 450 ezer koronát érő munkával járult hozzá, hogy tagjai megtalálhassák a szórakozás lehetőségét. De a szövetkezet tovább ment. A sokoldalú társadalmi élethez az is kell, hogy a lehető legjobban felszabadítsák az embert az évszázadokon keresztül megszokott otthoni munkától. Így belekezdtek egy 645 ezer koronás beruházásba. Ez a létesítmény a tulajdonképpeni szövetkezeti klub lesz, különféle helységekkel és szövetkezeti konyhával, melyet a csűcsmunkák idején fognak üzemeltetni. Egyelőre csak próbaképpen, s érdeklődés esetén állandóan, hogy a tagságnak több szabad ideje legyen. A csatai szövetkezet vezetői eléggé nehéz fába vágták a fejszét, mégis azt kell mondanunk, hogy erre nagy szükség volt. Minden kezdet nehéz, de valahol kezdeni kell az emberről való gondoskodást. Aki tehát ismeri a szövetkezetek megalakulása körüli nehézségeket, az előtt nagyon is világos, hogy most, a szervezettség magasabb, széleskörűbb, emberibb formájára törekszünk. Bár még nem mindent látunk tisztán, mégis azt kell mondanunk, hogy ez az út helyes, és a legjárhatóbb, (hai) 2*51 B 13 4- O C •2o£ I £0 1.2-1 > s. 3 .2 > E o O N •5.00“ G h d — « O — fa OJ ® (5 > a oo » SS« „■SaS ® oi »_ S3 B“l ►■3* % „ ja t -_ ° •a •S Jí S N •5, 5 <9 o “g “ » " Ä« o >2 so W £ N a a a s S'2 g OS > 3 £ s ®s Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának legutóbbi ülésén, amelyen részt vettek a termelési igazgatóságok és a mezőgazdasági társulások képviselői is, találkoztam Július KoSö elvtárssal, a Vranovi Járási Termelési Igazgatóság ökonómiai osztályának dolgozójával, aki az alábbiakban látja a Parasztszövetség feladatát. — Az utóbbi időben nagvon sok szó esik az Egységes Parasztszövetség küldetéséről. Ügy vélem, nagy szükség volt a szervezet megalakítására, amely a földművesek gazdasági, társadalmi és szociális érdekeit kell hogy képviselje. Járásunkban a földművesek részéről nagy az érdeklődés és teljes mértékben támogatják az Egységes Parasztszövetség elfogadott alapszabályzatát. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a járás 47 szövetkezete közül már 39-ben megalakították a Parasztszövetség alanszervezetét. — Sokan gondoltuk, hogy a Parasztszövetség ökonómiai eszközöket is birtokol majd. A jelenlegi helyzet azonban más, hiszen ismerjük a kormány 1968. november 11-1 határozatát, Megfontoltan cselekedjünk amely fenntartja a mezőgazdasági termelés irányttószerveit, a termelési igazgatóságokat és a mezőgazdasági társulásokat, amelyek továbbra is hivatva lesznek a gazdasági tevékenykedés irányítására. Ezen szervekkel való szoros, egviittműködés formájának kidolgozásához alapos, megfontolt munka szükséges, mert csak ily módon teljesítheti teljes mértékben küldetését. Javasolnám, hogy a járási konferenciákat alaposan készítsék elő, és főleg ne hamarkodják el ezek megtartását, mert minden megfontolatlan lépés komoly kárt okozhat a Parasztszövetségnek. — A társadalmi tevékenység szakaszán máris meg kell kezdeni az aktív tevékenységet, vagyis munkát vállalni a Nemzeti Front helyi szerveiben és ezen belül védeni a földművesek érdekeit. A szociális bizottságok feladata a dolgozók segélyezése, az öregekről való gondoskodás, a szövetkezeti dolgozók fürdőkben történő gyógykezeltetése és a gazdaságok szociális és ökonómiai kérdéseinek megoldása. K. P.
