Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-01 / 5. szám
KÖZÉLELMEZÉS ÉS FELVÁSÁRLÁS Táplálkozásunk távlati kilátásai # Az élelmiszerek feltételezett összetétele a helyes táplálkozás szempontjából % Komoly, de amellett megvalósítható feladatok % A hústermelésnek 50 százalékkal emelkednie kellene # 2900 liter lesz az évi átlagos tejhozam Az ember és a társadalom élelmezése, mint az életszínvonal egyik tartozéka, egyre nagyobb Jelentőségre tesz szert. Nemcsak a tudományos és szakköröket, hanem a politikai tényezőket is mind gyakrabban foglalkoztatja. Az élelmiszerfogyasztásnak 1980-ig betervezett kialakulása további közeledést Jelent a táplálkozás egészségileg kívánatos normáihoz. Feltételezzük, hogy a (helyes táplálkozás követelményeinek megfelelően 1980-ig mindenekelőtt a hús-, tej- és tejtermék-, gyümölcs- és zöldségfogyasztást fokozhatjuk. Ezzel szemben viszont várjuk a liszt és tésztafélék fogyasztásának csökkenését, a cukor és néhány további élelmiszer fogyasztásán gyakorlatilag és mennyiségbelileg nem szándékszunk változtatni. Azt akarjuk elérni, hogy 1980-ban minden lakosra élősúlyban 107 kg kicsontozott hús, vajon kívül 238 kg tej és tejtermék, 223 darab tojás, 110 kg friss zöldség, 70 kg gyümölcs és 2,4 kg hüvelyes essen évenkénti fogyasztásra. Kalóriák, fehérjefélék, zsiradékok Ha a Szlovákia minden egyes lakosára eső tervszerű élelmiszerfogyasztást összehasonlítjuk a kalóriák és főbb tápanyagok fiziológiai normájával és indítványozott adagjával, a következő kép tárul elénk: Tápanyag Javasolt 1965-ös Javaslat neme -r-- fejadag tények 1980-ra Kalőrlaérték 2937,0 kai. 2911,0 kai. 3074,0 kai. fehérje össz. 97,1 gr 85,3 gr 95,8 gr ebből állati eredetű 55,0 gr 38,3 gr 52,9 gr zsiradékok 106,4 gr 86,0 gr 110,8 gr Az élelmiszerfogyasztás lényeges Javulása ellenére még 1980-ban sem lesz lehetséges egyes élelmiszerek szükségletének teljes mérvű fedezése. Szlovákia jelenlegi helyzetének távlati javulását élelmiszerellátás tekintetében mindenekelőtt az élelmiszeripar termelésének és szolgáltatásainak fejlődése szabja meg. A mezőgazdaság fejlődésének távlati kilátásait 1980-ig összehasonlítva' Szlovákiának 1965. évi helyzetével a javaslat az össztermelés 66 százalékos és a piaci termelés 89 százalékos növekedésével számol. Ennek a termelésnövekedésnek fedeznie kell az élelmiszerfogyasztás fokozódását, egyúttal azonban csökkentenie kell az élelmiszergyártáshoz szükséges, főleg állati eredetű nyersanyagok behozatalát. Csakis ilyen alapvető feltételek mellett érhetjük el táplálékösszetételünk javulását. A fontosabb élelmicikkek (tej, hús, tojás, gyümölcs, gabona, zöldség stb.) előállítását elsősorban saját mezőgazdasági termelésünk által kell elérnünk, amit — nevezetesen Szlovákiában — népgazdasági feladatnak kell tekintenünk. Az önellátás és az abból eredő függő viszony felszámolása az alapvető fontosságú élelmiszerek viszonylatában megteremti a feltételeket igyekezetünk megvalósítására. Emellett persze természetes, hogy továbbra is számolunk például déligyümölcsfélék, tengeri halak stb. behozatával, mivel ezek a tételek mennyiségükre való tekintettel nem játszanak döntő szerepet népgazdaságunkban. A hús- és tojásellátás ne okozzon gondot! A beütemezett húsfogyasztás 1980-ban megköveteli, hogy termelését 1967-hez viszonyítva 144 ezer tonnával növeljük. A termelés fokozásának biztosítására azonban megfelelő feltételeket is kell teremtenünk, főleg a vágómarha- és baromfitenyésztés számára, amely szakaszon több mint 50 százalékos emelkedést tételezünk fel. Ugyancsak feltételezzük, hogy minden hektár mezőgazdasági földterületen 1980-ban már 86 kg marhahúst, valamint minden hektár szántóföldön 166 kg sertés- és 36 kg baromfihúst termelhetünk. Ilyen módon teljes mértékben fedezhetjük majd saját mezőgazdasági termelésünkből Szlovákia hússzükségletét, sőt néhány fajlagos jellegű különlegesség kivitelére, is futja majd. A tej és tejtermékek fogyasztásának eddigi emelkedése arra vall, hogy a személyenkénti évi 238 kg-os fogyasztást kielégítőnek tekinthetjük. 1980-ig azonban 700 millió literrel kell fokozódnia a tejtermelésnek a jelenlegi helyzethez viszonyítva, hogy az említett szükségletet fedezhessük. Minden egyes hektár mezőgazdasági földterületen tehát 760 liter tejet kell termelnünk. Az igényes feladat teljesítése céljából természetesen lényegesen kell fokoznunk a fejőstehenek hasznosságát. Az eddigi alacsony, csupán 2006 literre,tehető évi átlagos tejhozam egyedenként persze nem lehet mérvadó. De a 2900 literes átlagos tejhozam biztosítása esetén teljes egészében elérhetjük a tervezett tej- és tejtermékfogyasztást saját termelésünkből, ami az elmúlt két-három év tapasztalatai alapján egyáltalán nem tűnik lehetetlennek. A minden egyes lakosra eső és 223 darabból álló tojásfogyasztást saját termelésünkből elérhetjük, ahogyan azt a javaslat feltételezi. Emellett feltételezzük ugyancsak, hogy a jelenlegi helyzettel szemben több mint 300 millió darabbal fokozzuk a tojástermelést. Ez a termelésfokozás viszont megköveteli, hogy tojóként 190 darabra növeljük a tojáshozamot. Ezt a feladatot is könnyűszerrel teljesíthetjük, ha figyelembe vesszük a nagyüzemi baromfitenyésztés eddigi tapasztalatait. Hogy nyugodt lelkiismerettel tekinthessünk a jövőbe! A helyes táplálkozással szorosan összefügg a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növelése. Az 1980. évi távlati tervek ezért nemcsak a javasolt adag biztosításával, hanem annak túlszárnyalásával is számolnak. A szlovákiai mezőgazdasági termelés fellendülése a zöldség- és gyümölcstermesztés megkétszereződését tételezi fel 1980-ig, ami elegendőnek mutatkozik a szükségletek fedezésére, sőt lehetővé teszi kb. 40 000 tonna zöldség kivitelét. A gyümölcstermesztés tervezett biztosításéra vonatkozólag viszont elvi jelentőségű intézkedésekre lesz szükség, mert annak csupán 85 százalékát érhetjük el 1980-ig. Jelen cikkünkben csupán egyes alapvető fontosságú élelmiszerek termelésének feltételezett növekedésére mutattunk rá saját termelésünkből. Kellőképpen tudatosítjuk, hogy a termelés növekedésének biztosítása számtalan mezőgazdasági dolgozó és szakértő verejtékes munkáját veszi igénybe, hiszen ezt a növekedést elsősorban a hektárhozamok fokozásával és a gazdasági állatok hasznosságának növelésével érhetjük el. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy valamennyi pénzügyi és anyagi eszköz igénybevételével megteremtsük a feladataink eléréséhez szükséges feltételeket. Csakis ily módon pillanthatunk nyugodt lelkiismerettel a jövőbe és egyedül így érhetjük el 1980-ban helyes gazdaságpolitikával kitűzött céljainkat. —Rn— A világ húsellátásában a legfontosabb a szarvasmarha. Az utóbbi években a világ hústermelésének 53 százaléka marhahús volt, s a második helyen a sertéshús áll 38 százalékkal. A világ szarvasmarha-állománya 1967-ben csúcseredményt ért el: az 1956—60. évek átlagához képest az állománygyarapodás 17 százalék. E nagyfokú emelkedés elsősorban a Szovjetunió és más kelet-európai országok, valamint Óceánia, Dél-Amerika, és Nyugat-Európa állománynövekedésére vezethető vissza. Ennek ellenére mind az élőmarha, mind a marhahús a tengeren túli országokból (Argentina, Uruguay, Ausztrália, Oj-Zéland), másrészt néhány európai országból, különösképpen Írországból, Dániából, Jugoszláviából és Franciaországból származik. Ezekre jut az összes export nyolcvanhárom százaléka. Tavaly a dél-amerikai és az óceániai országok hűsexportja csökkent. Óceániából például 1967 első hét hónapjában 23 százalékkal kevesebbet exportáltak, mint az előző évben, ami az Ausztráliában 1965-ben és 66-ban bekövetkezett szárazság következménye. Ezzel ellentét-Kínáiat és kereslet a markahúspiaccm hiánycikknek számít a világpiacon. E két cikk világkereskedelmét 1950 és 1963 között a kereslet nagyfokú megerősödése jellemezte, amivel a termelés nem tudott lépést tartani. Ennek folytán az import kétszer olyan gyorsan növekedett, mint a termelés, ami jelentős áremelkedéshez vezetett a nemzetközi piacokon. Az 1959—63. évek átlagában azonban az élőmarha és a marhahús világtermelésének csupán hat százaléka került a nemzetközi kereskedelem csatornáiba. A kereslet súlypontja Nagy- Britanníára, az USA-ra (mely egyidejűleg a világ legjelentősebb marhahústermelő állama), Olaszországra és a Német Szövetségi Köztársaságra jut. A legnagyobb import szükséglet Olaszországban mutatkozik, amelynek önellátási foka 1965- ben csak 60 százalékos volt. A világpiaci kínálat részben ben a nyugat-európai marhahústermelő államok kivitele tavaly jelentősen növekedett. Dánia eredményesen kísérelte meg, hogy az NSZK-ba irányuló élőmarha kivitelének visszaesését nagyobb hüsexporttal ellensúlyozza. Feltételezve a nyugati ipari országok és a kelet-európai országok további gazdasági fejlődését, ezután is az élőmarha és marhahús világkereskedelmének bővülésével kell számolni, 1965-re a marha- és borjúhús világpiaci forgalmát 1,6— 1,7 millió tonnára becsülték, szemben az 1959—63. évi átlagos egymillió tonnával. A kínálat valószínűleg továbbra is szűk marad, ami magas árszínvonalat eredményez még abban az esetben Is, ha új szállító országok lépnek bq a világikereskedelembe. (Monstsberlchte über die österreichische Landwirtschaft) Keresett cikk a bárányhús Nyugat Európa kereken 90 millió juhállománnyával szemben a keleteurópai országoké közei kétszer akkora, vagyis 160 milliós állománnyal rendelkeznek. Különösen szembetűnő Románia 12, Bulgária tíz és Jugoszlávia kilencmilliós állománya. A piaci kilátások vizsgálatához szükséges, hogy a termelést szembeállítsuk a fogyasztói szokásokkal és a fogyasztás mennyiségével. A déli, földközitengeri országokban 4—15 kilós vágósúlyú bárányokat nevelnek, azokat néhány hetes korukban levágják, hogy az anyajuhok tejhozamát kihasználhassák. Az északabbra fekvő országokban viszont a 20 kilót meghaladó vágósúly a szokásos. A fogyasztásban Anglia áll az első A tervkészítés a mezőgazdasági üzemekben a legfontosabb feladatok egyike. A jól kidolgozott terv a termelés hatékonyságát, gazdaságosságát nagymértékben befolyásolja. Most a tervkészítés időszakában mindenütt akad munka bőven, hiszen a termelés állandó fokozása mellett szem előtt kell tartani a közélelmezés igényelt is. Tudományos értekezleteiken, szakkörökben elég sokat foglalkoznak a helyes táplálkozás alapelveivel. Egészségügyi szempontból nagyon kívánatos, hogy a lakosság egyre több gyümölcsöt és zöldségfélét fogyasszon. A közelmúltban a szlovákgyarmati Magtermesztő Állami Gazdaság Igazgatóságán tettünk látogatást, ahol Gyürki Ernő főagronómussal és Zolnay Ernővel az üzem tervezőjével elbeszélgettünk a gazdaság piaci termelése fejlesztésének lehetőségeiről. Szó esett azokról a problémákról is, amelyek a termelés fokozását nagymértékben gátolják. Mivel magtermesztő állami gazdaságról van sző, ezért legfontosabb küldetése a vetőmagtermesztés. De azért nem lebecsülendő dolog a piaci termelés sem, mert ehhez az említett gazdaságban megvannak a kellő feltételek. Az állami gazdaságban, amely 2480 hektár mezőigazdasági földterülettel és 1752 hektár szántóval rendelkezik, túlsúlyban a gabonatermesztéssel foglalkoznak. Tavaly 36 vagon búzát, 32 vagon árpát és 4 vagon rozsot termeltek. Gyürki főagronómus szerint a jövőben mintegy 70 vagon mennyiségű vetőmagot tudnának termelni. Amint látluk, a termeléshez megvannak a feltételeik, de sajnos az értékesítés körül már akadnak nehézségek. Az állami gazdaság vezetői nem tartják helyesnek például, hogy a gabonabetakerítás után a vetőmagot a Víglasi Magnemesítő Állomás raktárába kell szállítani, ahol kitisztítják a gabonát, és ezután a vetőmag visszakerül az egyes mezőgazdasági üzemekbe. Hogy miért történik ez a fölöslegesnek tűnő szállítás? A főagronómustól erre a kérdésre részletes választ kaptunk. Az állami gazdaságot három nagyobb üzemegység alkotja, amelyek nem rendelkeznek megfelelő raktárhelyiségekkel. A gazdaság megalapításakor ugyanis az ilyen jéllegű épületek a felvásárló üzemek birtokába kerültek. Az állami gazdaság vezetőinek tervei alapján a fent említett problémát sürgősen orvosolni kellene, ami gazdaságos lehetne nemcsak az állami gazdaságnak, hanem az egész járásnak. Lényegében arról van szó, hogy fontosabb feladaton, a magtermesztésen kívül nagy gondot fordítanak a piaci termelésre is. Az állattenyésztés termékeinek értékesítése szintén komoly nehézségekbe ütközik. Az állami gazdaság vezetői úgy vélekednek, hogy a felvásárló üzem szerepkörét helyes lenne leszűkíteni, mert a közvetítő szerepkör napjainkban már nem szükséges és egyben gazdaságilag hátrányos Is. Egyszerűen nehezen érthető, hogy mi szükség van például a vágósertés értékesítésének közvetítésére, hiszen a sertéseket a gazdaságból egyenesen a húsfeldolgozó üzembe szállítják. A zöldségtermesztés céltudatos fejlesztéséhez a gazdaságban megvannak Mindannyiunk érdekében a Szlovákgyarmatt Állami Gazdaság el tudná látni a nagykürtös! járás szövetkezeteit vetőmaggal. Elképzelésük szerint, ha a felvásárló üzemtől sikerül megkapni a kiskürtösi raktárhelyiségeket, el tudnák végezni a vetőmagtisztítást. A későbbiek folyamán pedig a szükségletnek megfelelően korszerű vetőmagtárolót és tisztítót kellene építeni. Ezek alapján megvalósulhatna a vetőmagtermesztés szervezése a járásban. Az állami gazdaság főleg a magtermesztés M—2, M—3-as fokozatait végezné, ugyanakkor az M—4-es fokozatot a magtermesztő egységes földművesszövetkezetek végeznék az állami gazdasággal szoros szakmai együttműködésben. A felvetett problémán érdemes elgondolkodni, hiszen a mag termesztés nagyon fontos feladat — a termelés további fokozásának egyik alapfeltétele. Az állami gazdaság vezetői a lega megfelelő feltételek, amelyek a későbbiek folyamán még javulnak. Az Ipoly szabályozásának befejezése után mintegy 100 hektáron lehetőség nyílik a korszerű zöldségtermesztésre. Az Ipoly vizéből a kertészetek öntözése nagyszerűen megvalósítható. Munkaerő van elegendő, sőt ezen a vidéken a munkaerő-fölösleg gondot okoz az egyes mezőgazdasági üzemeknek. És hogy mi gátolja mégis a zöldségtermesztés növelését? Ismét a már nagyon jól ismert kifejezést kell használni, ez pedig az értékesítés. Sürgősen valamit cselekedni kellene ezen a vidéken. Feldolgozóüzemekre lenne szükség. Hiába hangsúlyozzuk, hogy a termelés fokozásának alapfeltételei megvannak, ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy a termékek értékesítése komoly nehézségekkel jár. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy milyen költséges a terméket a nagy távolságra levő feldolgozó üzemekbe szállítani. Példaként megemlítjük, hogy a múlt évben a szlovákgyarmati Állami Gazdaságban a szállítási költségek meghaladták az egy millió koronát. Vagy talán vegyünk egy másik példát. Zolnay elvtárs szerint nagyszerű lehetőségek mutatkoznak a fűszerpaprika termesztésére. Igenám, de a felvásárló üzem (Érsekújvár) bizony elég távolesik Szlovákgyarmattól, — emiatt a termelés további fokozása máris komoly akadályokba ütközik. Mivel a felvásárló üzem téríti a szállítással járó költségeket, ennek következtében azok a mezőgazdasági üzemek kerülnek előtérbe, amelyek a legközelebb fekszenek a feldolgozó üzemhez. Ennek a problémának a megoldására is gondoltak a gazdaság vezetői. Alapos mérlegelés alapján szerintük egy kisebb feldolgozó üzem, pontosabban egy szárítóüzem létesítésével, — amely az érsekújvári üzem fióküzemeként működhetne — a felvetett kérdés megoldódna. Számtalan nehézséggel kell megbirkózni az új nagykürtös! járásban a Szlovákgyarmati Magtermesztő Állami Gazdaság vezetőinek. Nem könnyű a munkájuk, hiszen a termelés fokozása érdekében tett lépéseik újabb és újabb problémák elé állítják őket. A fent említettek alapján hathatós segítségre szorulnak, amit csakis feldolgozó üzemek létesítésével oldható meg. Sürgősen meg kellene oldani ezeket a problémákat, hogy tovább fokozódjék a mezőgazdasági termelés színvonala. Ezáltal több és jobb minőségű nyersanyaggal tudjuk ellátni az élelmiszeripart, ami Szlovákia lakosságának táplálkozásában több örvendetes változást eredményezhet. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mezőgazdasági termelés növelése mindannyiunk érdél 5ben történik. Kajtor Pál helyen, fejenként és évenként 10—12 kiló fogyasztással. Írországban kilenc, Görögországban hat, Franciaországban három, Portugáliában 2,5, Olaszországabn 0,8 kiló a fejenkénti átlag, azonban nagyok az eltérések országrészenként, valamint a falu és a város között. További érdekesség, hogy a nagy állománnyal rendelkező országok gyakran az importálók közé tartoznak. Ezekből az adatokból a Juhhús értékesítés kilátásait a következőkkel jellemezhetjük: 1. A déli országokban lényeges változás nem várható. 2. Közép-Európában s fogyasztói szokások finomodása valószínűvé teszi, hogy az igények fokozódnak majd. 3. A döntő az, hogy Anglia, ha egyszer a Közös Piac tagjává lesz és ugyanakkor elszakad hagyományos tengerentúli szállítóitól, akkor 15 millió darabos igénnyel jelentkezik. Ez a hiány határozza majd meg a piac helyzetét. (Mitteilungen der. DLG) FELDOLGOZÓ ÜZEM ÉPÜL A mezőgazdasági termelés értékelésénél már nagyon sokszor írtunk azokról a károkról, amelyeket a feldolgozó üzemek hiánya okoz. Különösen a zöldségfélék és a szőlő értékesítésénél Időszerű ez a probléma. Példaként megemlítjük a köbölkúti egységes földműves szövetkezetei, amelynek már 85 hektár termőszőlője van és 1968 őszén a gazdag termést három felvásárló helyen (Párkány, Verebély és Szered) volt kénytelen értékesíteni. Ennek következtében a szüret és az értékesítés vontatott volt, az EFSZ pedig jelentős károkat szenvedett. Ezen a kellemetlen helyzeten kíván segíteni a párkányi borászati üzem. Az idén megkezdi egy 620 vagon befogadóképességű, korszerű feldolgozó’ üzem és borpince építését, 22,5 millió korona költséggel. És vajon hova fogják építeni? Végre oda, ahol a legtöbb szőlő terem, Köbölkútra. Az új üzem 15 km-es körzetben megoldja majd a szőlő feldolgozását. A régen várt akcióról Igazán elmondhatjuk, hogy kétszer is helyénvaló. A tervek szerint 1970 őszén már elkészül, reméljük, hogy a tervek megvalósulnak. G. J. SZABAD FÖLDMŰVES 11 1969. február 1,
