Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-01 / 5. szám

SZÖVETSÉGI SZEMT.E NYUGDÍJASOK Manapság sok sző esik a nyugdíjról, nyugdíjasokról. Nem csoda, hi­szen csak tavaly rendezték az alacsony járadékot élvező öregek nyugdiját, ugyanakkor január elsejétől újabb kiegészítésre került sor. Őszintén szól­va, az előbbi intézkedések a falusi lakosság széles rétegét s nem kevésbé a szövetkezet kiöregedett tagjait érintették. Éppen Ideje, hogy orvoslást nyert e fájó kérdés. Hiszen az elmúlt évek egyik legnagyobb sérelme volt, hogy a mezőgazdaság nem kapta meg az őt megillető helyet, s vele együtt a szociális juttatások terén a földművesek is háttérbe szorultak. Most el­mondhatjuk, e téren sokat javult a helyzet annál inkább, mivel a pénz­ügyileg megszilárdult szövetkezetek is többé-kevésbé segítik idős tagjaikat. Hogy miként élnek, mit csinálnak a falu öregjei, arról Alsószeliben kaptunk választ, ahol 92 szövetkezeti nyugdíjas éli ünnep- és hétköznap­jait. CSIKÖSGAZDA A VIASKODÖ ... Csandal István bácsit az egész falu ismert, tiszteli. Hogy miért, annak története van. önmaga ezt tömören a következőiképpen fogalmazza: — Egész életemben a Jobbért vias­kodtam. A régi úri világban ugyan­úgy, mint a szövetkezet megalakulá­sa, megszilárdítása idején. Fiatalon belekóstolt a falusi sze­génység fekete ke­nyerébe ... Mint négyökrös kom­­menciós cseléd, ké­sőbb szolgalegény­ként dolgozott. A huszas években a vörös szakszerve­zet, majd a kom­munista párt tagja lett. A gazdasági válság idején szer­veznek sztrájkokat, munkát - kenyeret követelnek. S en­nek az örökös kenyérharcnak csak a szövetkezet megalakulása vetett vé­get. — Ekkor is szükség volt a bíztató szóra, a meggyőző munkára — mond­ja Csandal bácsi, az akkori tevékeny­ségére emlékezve. Hányán, de hányán megkérdezték: István bácsi, valóban lesz jövőnk a közösben? — Mind­annyiszor megnyugtattam a kétkedő­ket, mondván, nem azért alakult a szövetkezet, hogy rosszabb legyen az emberek sorsa. Am minden kezdet nehéz, Így a szö­vetkezetben is csupán 7 koronát ért egy munkaegység. Átlagosan 10 ko­ronát kerestek naponta az emberek. Bár a munkaegység értéke egyre Ja­vult, a havi keresetet mégsem lehe­tett összehasonlítani az iparban dol­gozók bérével. Természetes, ez a nyugdíj összegére is rányomta bélye­gét. Így történt, hogy Csandal elvtárs­nak, — bár 65 éves koráig az állat­­tenyésztésben dolgozott —, 453 koro­na nyugdijat állapítottak meg, annak ellenére, hogy nehéz küszködés volt élete. Később, mint régi pártharcos­nak, 800 koronára emelték nyugdiját. Csandal bácsi Január 16-án töltötte be 70. életévét. Amíg az elmúlt évek­ben sürgős munkák idején a kerté­szetben dolgozott, addig most, a ház körül tesz-vesz. Ojságot, könyvet ol­vas, mert amint mondja, most is ki­váncsi az eseményekre. Az elmúlt hetekben például felfigyelt egy cikk­re, amelyből arról értesült, hogy az egyik szövetkezet az újév alkalmából 300 koronával és egy mázsa búzával kedveskedett az öregeknek. _Higgye el, nincs rá szükségünk — mondja magyarázatképpen —, de Jól esik a figyelmesség, a (kedveskedés. Nemrég helyiség ügyében beszélget­tem az elnökkel. Nincs hol találkoz­zanak, beszélgessenek, szórakozzanak az öregek. A régi irodaépületben, a szíjgyártó műhelyben olykor-olykor összejöttünk, de most nincs alkalmas helyiség. Nem nagy kérés. Teljesítése csupán idő kérdése. Sárkány József, a szövet­kezet új elnöke az ügy intézését meg­ígérte. KAZALRAKÖ Mézes Mihályöknál Jól táplált, ház­őrző eb fogadott. A gazda a hátsó udvar felől közele­dik. Kezet szorí­tunk. Az első pilla­natban az ismeret­len irányában ta­núsított bizalmat­lanság Jelet észlel­hetők arcán, ám ez néhány perc múlva barátságos mosoly­­lyá alakul. Mézes bácsi szíves-örö­mest beszél életé­ről, munkájáról, nyugdíjas koráról. Apja Müller Jónás birtokán cselé­deskedett, ott is halt meg. ö is ott kezdte. Már tízéves korától napszá­­moskodott. A nagygazdák tizenötödik részért szedették a burgonyát, fosz­tatták a kukoricát. Ezeikután a közös alakulását örömmel vette. — Az első esztendőkben ott sem volt rózsás a helyzet — emlékezik Mézes bácsi az akkori időkre, de megnyugtatott, hogy a föld gazdái lettünk. Most? Már nagy pénzeket ke­resnek a szövetkezetben. Akik annak­idején az ipar felé fordultaik, szívesen hazajönnének. Jól Járnak a fiatalok, mert ily kereset mellett öregségükre magas nyugdíjat élvezhetnek. Ez valóban így van. Nekik már pontosan vezetik ledolgozott éveiket, nem úgy, mint Mézes Mihálynak. Gyerekkorától robotolt, a munka ne­hezét végezte, 60 éves korban még­sem mehetett nyugdíjba, mert 20 le­dolgozott évet nem tudott kimutatni. Akkoriban 468 korona nyugdíjat ka­pott, most pedig 645 koroftával Jelent­kezik a postás havonként. Nem nagy összeg, ám nemcsak ebből élnek Mé­zesék. A szövetkezet 0,48 hektár föl­det ad az öregeknek, amelyben árpa, burgonya, kukorica terem. Ezenkívül — bár Mihály bácsi 67. évét tapossa — nyáridőben még megkeresi a ma­gáét. — Csak akkor megyek, ha hívnak — mondja, hangjában némi mentege­­tődzéssel. Ne mondják a fiatalok, nyugdíjas létemre elveszem kenyerü­ket. Megtörtént, amikor fiatalok közé kerültem, az egyik méltatlankodott, mondván, ő ilyen öreg emberekkel nem dolgozik. Délutánra gyökeresen megváltozott a heveskedő ifjú véle­ménye. Bizony, ha kazalrakásról van szó, Mézes bácsit hívja a csoportvezető, szólítja az agronómus. Tavaly 90 na­pot dolgozott. Keresete 4000 koronára rúgott, amelyhez 2,40 mázsa búzát is kapott. Nem kell Laci fiuk keresetére szorulniuk, aki fejő a szövetkezetben. Van pénz, kenyérnekvaló, van takar­mány az állatok számára. Nevelhet­nek disznót, tarthatnak baromfit. Tyúkjaira büszke is a háziasszony. Jogosan, mert tavaly 2000 koronát árult tojásból. Érthető tehát, hogy Mézes Mihály gondtalanul éli nyugdí­jas napjait. Takács Zstgmondéiknál együtt talá­lom a családot. Az asszonynép varro­­gat, Sanyi szakkönyvet tanulmányoz, a házigazda regényt olvas. Mit tehet­nének egyebet? Télvíz idején beszo­rul az ember a szobába. Ki-ki a ma­ga szórakozását keresi. Takács bácsi szívélyesen hellyel kí­­kál. Mosolygó arcát látva, fürge Járá­sát tekintve, nem hinné az ember, hogy 75 éves lesz február 8-án. Élete más mederben folyt, mint Mézes Mihályé, ö a kis­gazdák sorába tar­tozott. Saját, feles és haszonbéres föl­dekkel dolgozott. Munkája annyiban különbözött a nap­számosakétól, hogy nem állt a háta mögött pallér. Azonban őt is hajtot­ta valami: az a 30 mázsa búza, amit évenként haszonbér fejében fizetett. Ez elvitte a disznókat, a baromfit. Az is megtörtént, hogy az ölésre szánt hízót kisebbre cserélték, mert nem volt egyben az árenda. Takács bácsi valamiben mégis különbözött a napszámosoktól. Szerette a lovakat. Fehér sörényű, sárga „mura“ csikókat vásárolt. Igaz, később túladott raj­tuk, de ismét ugyanolyan állatok ke­rültek helyükbe. — He], milyen sóvárgó szemekkel néztek az asszonyok, amikor végig­­kocsikáztunk a falun. Számban hosz­­szúszárú pipa, a kocsi előtt pejlovak. Büszke voltam az állatokra, mutattam a Jómódot. Pedig sokszor bajom volt a fiatal csikókkal. Ha néhány kéve kóróval többet raktam a kelleténél, tóinunk kellett utánuk a kocsit — emlékezik az elmúlt időkre Takács bácsi. Akkoriban, ha „kifelé“ Jómódot mu­tatott is a kis- és középparaszt, min­den családnak megvolt a maga gond­ja. Takács Zsiga bácsi ezt a helyzetet egy mondattal illusztrálja: „Mire az öreg házat átalakítottam, rendbehoz­tam, kiszakadtam a gatyából.“ Most pedig — bár nyugdíjas lévén — az ég-nagyvilágon mindene megvan. A „rossz nyelvek“ azt beszélik, anyagi­lag legjobban áll az öregek között. Az utóbbi években Zsigmond bácsi már nem dolgozik a közösben. A csi­kók helyett a kertet gondozza. Most, 75 éves korában is szereti a szépet, mely tartalmat adott életének, erőt a küszködéshez. Három földhöz ragadt nyugdíjas ember sorsával ismerkedtünk meg dióhéjban, akik életűik alkonyán meg­találták számításukat. A földműves, az ipari munkás egyenrangú partnere lett az öregségi Juttatások terén, fő­képp azon mezőgazdasági üzemekben, ahojí pártfogolják, anyagiakkal is se­gítik a nyugdíjasokat. Sándor Gábor Fali bácsi - és a gyógyfürdő Sokszor halljuk az emberektől: „Fő az egészségi A többi azután majd meglesz ...“ Ezt hangoztatják, akik egészségesek is, hát, hogyne sóvárog­nának érte azok, akiket valamiféle betegség gyötör. Ez utóbbiak iközé tartozott Pongrácz Pali bácsi is, aki­nek nevét hatvan évvel ezelőtt írták be az anyakönyvbe. Három évvel ezelőtt kezdődött a gyomorfekélye. Azóta sok-sok éjsza­kát átvirrasztott. Az álom messzire elkerülte. Járt-kelt szüntelen. Gyom­rát telt hordónak érezte: a kínok nem hagyták nyugton ... 1968. március 16-án elfakadt a fekélye. Orvoshoz fordult. Ám Horstein belgyógyász el­vetette a beteg (kívánalmát: — Majd az injekciók után gondol­hat arra Pali bácsi, hogy megoperál­ják. Az injekciókat sorra megkapta. — No, most mi lesz? — ágaskodott benne a kíváncsiság. S műtét helyett gyógykezelést aján­lott a kezelőorvosa. A szakmájáért rajongó szíjjártót ez a döntés nagy gond elé állította: — Sose Jártam én Karlovy Vary­­ban. Mit kezdek ott, abban az Idegen környezetben? Csehül, szlovákul egy árva szót sem tudok. Ki érti meg ott a magyar szót? Vagy talán tolmácsra szoruljak? Nem! Valami mást kell tennil Jobb lesz, ha visszaadom a gyógyfürdői beutalót... — töpren­gett. Az utóbbit választotta. Ezt közölte a kezelőorvosával. — Csak azt ne tegye, Pali bácsi. A fürdőben majd Ihelyrejön az egész­sége — helytelenítette paciense elha­tározását, Kárpis Béla doktor, s egy­ben felcsillantotta a remény szikrá­ját is. A nagymegyeri szövetkezet tagja —■ a közkedvelt Pali bácsi — mégiscsak kisütött valami Qkosat. — Tolmácsra nem szorulokl Mégha nehezemre esik is, megtanulom szó­tárból a legszükségesebb szavakat. Szavait tett követte. Tisztelet, be­csület ebbéli szándéka megvalősítá­­sáértl A harmincöt évet szakmájában töl­tött Pali bácsi három hétre megvált a műhelytől. A világhírű gyógyfürdő lett ideiglenes állomáshelye. Az or­vosokkal, valamint az ápolószemély­zettel hamar barátságot kötött az alsócsallóközi magyar. — Legnagyobb örömömre szolgált — újságolta —, hogy nagyon kedve­sek, barátságosak voltak. Miből állt a fő gyógykezelésem? Elsőként említ­hetem, nagyon jót tett az étkezések előtti gyógyvíz-kúra. A „Károly“- és a „Malom“ forrás vizét szürcsölgettem nap mint nap. No meg a napi rend­szeres fürdőzés is megtette hatását. — S hogy szolgál az egészség? — Köszönöm kérdését: nagyon Jól érzem magam. Kitűnő az étvágyam. Nem gyötör a savhiány ... Amint lát­ja, erőmből futja már a munkára is. December 16-án érkezett haza. Har­madnap már dolgozott. Egészségét visszaadta a gyógyfürdő. Az itteni ke­zelőorvosa ajánlatára ez év második felében ismét szeretné viszontlátni Karlovy Vary-t, hogy erőt merítsen további munkájához Hiszen számta­lan csinos lószerszám dicséri szorgos 'keze munkáját. Ö készíti a traktorok kényelmes, rugalmas üléseit, védőfül­kéit, tartja rendben a gépjárműveket, javítja a ponyvákat stb. A kiváló szakembernek, Pali bácsi­nak további munkálkodásához erőt, egészséget, derűs évtizedeket kívá­nunk! N. Kovács István 6 SZAH/VO FílrOMÜVES 1969. február 1. A legalacsonyabb nyugdíj: , 445 korona — Már eddig Is sok vita hangzott el a legalacsonyabb nyugdíjakról. Ez­zel kapcsolatban gyakran olyan aggá­lyok merültek fel, vajon nem kelet­keznek-e majd f. é. január 1-e után is még aránytalanul alacsony nyug­díjak a törvényes előírások értelmé­ben. Mit várhatunk ezen a téren? — A nyugdíjak alsó határát havi 445 koronában állapítottuk meg az egyén (egyedülálló személy) és 645 koronában a Iházastársak számára, amennyiben ez a nyugdíj képezi egye­düli vagy legalábbis fő Jövedelmi for­rásukat. De ha mindkét házasfél nyug­díjat élvez, úgy mindketten összesen legalább 750 koronát kapnak havonta. A havi 445 koronás alsó nyugdíjhatár nemcsak az öregségi és a rokkantsági, hanem az özvegyi és szociális, illetve a szülői nyugdíjra is vonatkozik. 1969 január 1-től kezdve tehát havi 445 korona lesz a legalacsonyabb nyugdíj, feltéve hogy az képezi a járadékos egyetlen és egyedüli megélhetési for­rását. Ez az intézkedés azt a célt szolgálja, hogy a Jövőben ne kerüljön sor olyan nyugdíjaik megállapítására, amelyek nem biztosítanák a Járadéko­sok alapvető életszükségleteinek fede­zését. A nyugdíjak alsó határának megállapítása különös Jelentőséggel bír Szlovákiában, ahol aránylag még mindig elég egyénileg gazdálkodó földműves indult 200—300 koronás Já­radékkal nyugdíjba. — Másfelől pedig mi a helyzet a legmagasabb nyugdíjak körül január­tól kezdve? Megtoldjék a felső határt is, és ha igen, milyen esetekben? — Mivel társadalmunk érdeke meg­kívánja polgáraink munkatevékenysé­gének meghosszabbítását, már a múlt­ban is szükségessé vált olyan intéz­kedés, hogy kivételes esetekben öreg­ségi nyugdíjat vagy annak egy részét Kérdések és feleletek a nyugdíjemelésről II. szavazzuk meg akkor is, ha a Jára­dékos még dolgozott. Ezen dolgozók részére az ú] nyugdíjmődosítás to­vábbi kedvezményt Jelent abban az értelemben, hogy a tovább dolgozó Járadékosok öregségi nyugdíjának felső, maximális határa — a további munkáért Járó emeléssel együtt — most már a havi 2500 koronát is elér­heti. Az említett 2500 koronás maxi­mális határ a járadékosok mind e há­rom munkacsoportjára (kategóriájára) egyformán és változatlanul vonatko­zik, nem haladhatja meg viszont az átlagos havi kereset 90 százalékát a munkabéradó szokásos levonása után. Annak ellenére, hogy ez a kedvez­mény csak Január 1-én lépett érvény­be, azok a dolgozók is élvezhetik, akik ezen határidő előtt igényjogo­sultságot nyertek öregségi nyugdíjra. Az özvegyi nyugdíjakról — Beállott-e valamilyen változás az özvegyi nyugdíjak összege tekinteté­ben? — Igenis, változtattunk az eddigi előírásokon. Eltöröltük ugyanis az özvegyi nyugdíj megrövidítését azon a címen, hogy ebből a nyugdíjból és az özvegy esetleges keresetéből úgy­nevezett „Jövedelemhalmozás“ kelet­kezik, de csak azoknál az özvegyek­nél, akik ellátatlan gyermekekről kénytelenek gondoskodni. Nem rövi­dítjük meg továbbá azoknak az özve­gyeknek a nyugdíját sem, akik részt vettek az ellenállási küzdelemben, vagy akiknek férje ellenállási harcos volt. Ezzel szemben továbbra is érvé­nyesek a fent említett megrövidítések a gyermektelen, valamint azoknál az özvegyeknél, akiknek nem kell gon­doskodniuk ellátatlan gyermekekről és akiknek o kerestti tevékenységből és az özvegyi nyugdíjból származó összjövedelmük meghaladja a havi 1500 koronát. Ezekben az esetekben annyival csökken az özvegyi nyugdíj, mint amennyi „túlnő“ a havi 1500 ko­ronás összjövedelmen. Kiküszöböltük a legkirívóbb érdességet — Milyen változás történt a szövet­kezeti földművesek szociális biztosí­tásában az eddigi helyzettel szemben? — A szövetkezeti földművesek szo­­cális biztosításáról szóló előírásokban a módosítás azon újítására akarok utalni, amely a szövetkezeti földmű­vesnők munkatevékenységét is mérle­gelés tárgyává teszi és értékeli. Az EFSZ-ek nőtagjainak járadékigény­értékelésénél a munkatevékenység biztosítási időszakán kívül azt az időt is figyelembe veszik, amelyet 1969. január 1-e előtt férjükkel együtt mint egyénileg gazdálkodó földművesek le­dolgozták. Ezen idő beszámításának feltétele azonban abból áll, hogy a szövetkezetesnő a járadékbiztosítás céljaira előírt terjedelemben — föld­műves együttdolgozó családtagjaként — állandóan dolgozott a gazdaságban, hogy férjével való együttmunkálkodá­­sa elengedhetetlenül szükséges volt a gazdaság számára és hogy tevé­kenysége hetenként legalább a rendes heti munkaidő felét vette igénybe. Az említett feltételeknek megfelelő időt ilyenkor utólagos biztosítás nélkül Is beszámítják járadékjuttatási célokra, és nem is követelik a biztosítási díj­tétel utólagos befizetését. Még a szövetkezeten kívüliek is! — Sok sző esett már az egyénileg gazdálkodó földművesek sorsáról. Mennyiben érinti őket a járadékbizto­sítás átrendezése? — Lényeges változás történt az egyénileg gazdálkodó földművesek Járadékbiztosításában feleségeiknek a gazdaságban végzett munkájuk elbí­rálásánál. 1969. január 1-től kezdve az egyénileg gazdálkodó földművesek feleségei kötelező biztosítás alá esnek — mint férjükkel együtt dolgozó csa­ládtagok. Azonkívül módjukban áll az 1969. Január 1-e előtt eltöltött mun­katevékenységüket is felértékeltetni, ha ezt kívánják és megfizetik a vonat­kozó biztosítási díjtételeket. — Az egyénileg gazdálkodó szemé­lyek nyugdíjösszegére vonatkozólag is változás állott be, További három fokozattal: 15, 20 és 25 éves biztosí­tással bővült az eddigi illetéktáblázat, amelynek alapján egészen havi 560 koronáig terjedő nyugdíj érhető el. — Nagy Jelentőséget kell tulajdo­nítanunk annak az újításnak, amely szerint az öregségi nyugdíj megszava­zását 1969. Január 1-től kezdve már nem kötik ahhoz a feltételhez, hogy az egyénileg gazdálkodó földműves abbahagyja önálló kereseti tevékeny­ségét. Ugyancsak változást hozott az az intézkedés, hogy ezentúl az egyéni­leg gazdálkodók nyugdíja magatelhe­­tetlenség címén is emelhető éppúgy, mint a szövetkezeti földműveseké, azaz havi 100—400 koronával a Jára­dékos szociális viszonyaihoz és maga­tehetetlenségének fokához képest. A beszélgetést vezette: J. Inovecky

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents