Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-01 / 5. szám

.SZÖVETSÉGI SZEMLE A kis szövetkezetekben ki irányítsa az alapszervezetet ? KÖTELES JÁNOS mérnök, az újbod­vai szövetkezet elnöke, az alapszer­vezeti élet legfőbb kellékének a gaz­daság kedvező ökonómiai helyzetét tartja. A kérdésben teljes mértékben egyetértek vele. Tény, hogy a szövet­kezetek gazdasági helyzete lesz a „mércéje“ annak, hogy milyen alap­szervezettel állunk szemben. Az újbodvai szövetkezet azok közé a gazdaságok közé tartozik, amelyek az utóbbi évek folyamán jó hírnévre tettek szert Kelet-Szlovákiában. Ennél­fogva érthető Köteles elvtárs felhábo­rodása, amikor nemcsak a gondjaira bízott szövetkezet, hanem az egész kerület nevében szót emel az igaz­ságtalanságok ellen. Ecsetelte, hogy szövetkezetükben már eddig is sok mindent megtettek a tagság szociális és kulturális hely­zetének javítására. Kulturális célokra például évente mintegy 100 ezer ko­ronát áldoznak. Érdemlegesen gondos­kodnak a munkában elfáradt, megöre­gedett tagokról is. Minden egyes idős tag, akár dolgozik, akár nem, tíz ár földet vagy annak a termését kapja, nyugdíján, vagy rendes munkadíján kívül. A jövőben azonban az idős em­bereknél azt is figyelembe veszik, hogy az illető rendes tag-e vagy csak alkalmi dolgozója (nem írta alá a be-A jó alapszervezet lépési nyilatkozatot) volt-e szövetke­zetnek. A belépési nyilatkozat aláírói ugyanis nagyabb szociális támogatást élveznek majd nyugdíjaztatásuk után a szövetkezettől. Érthetetlen, hogy ez a 210 tagot számláló alapszervezet a múlt eszten­dőben egyetlen üdültetési beutalást sem kapott, holott a kerületbe 19 000 üdültetési utalvány érkezett. Egy kis fejszámolás, aztán az elnök fanyar mosollyal kiböki, hogy ebből 5000 da­rabot a kerület mezőgazdasági üze­meinek kellett volna megkapniuk, de csak 1100 darabot utaltak ki számuk­ra. Mi más lenne ez, mint durva meg­különböztetés. Pedig a földművesek akkor is becsülettel helytálltak a munkában, amikor mások lebzseltek. Szó se róla, az újbodvai szövetkezet kárpótolja saját tagjait. Évente autó­buszos tanulmányútra viszi az arra érdemeseket. A szakemberek pedig külföldre járnak az új módszerek ta­nulmányozása érdekében. Voltak a Szovjetunióban, Németországban, Ma­gyarországon, Hollandiában, Belgium­ban és Franciaországban. Amit ott el-1962-ben alakították, persze az akti­vizálás nem mindig úgy sikerült, aho­gyan szerették volna, és ez nem tel­jesen a vezetőségen múlott. De be­szélni kell arról is, hogy jó példát mutattak, amikor az 1967—1968-as években 80 ezer koronát költöttek a szövetkezeti klubra. Ebből az összeg­ből hangszereket és más fontos kel­lékeket vásároltak. Ugyanakkor a szövetkezet évente 50—60 ezer koro­nát áldoz sajtótermékekre és más ter­mészetű közművelődési célokra. Madarász elvtárs megjegyezte, hogy szövetkezetükben eddig is minden az ember jólétéért történt. A közösség érdekében épül a mintegy 800 ezer korona értékű szociális központ is, melynek földszintjén férfi és női zu­hanyozó, konyha és ebédlő, az eme­leten pedig iroda, klub és könyvtár­­helyiségek lesznek. Ezt az épületet a szövetkezet 600 ezer koronából akarja összehozni. Kétségtelen, hogy ilyen Jól fölsze­relt szövetkezetben kitűnően dolgoz­hat majd a Parasztszövetség alap­­szervezete. Csupán az a fontos, hogy legyen, aki aktivizálja az embereket. Persze, senki se higyje, hogy az alap­szervezeti élet csupán gyűlésekből, vagy finom-dánomból áll majd. A szövetkezeti tagok jól tudják, hogy nem ügy lesz. De sok félreértést el­kerülhetnek, ha például a normák megállapításánál, a termelési program meghatározásánál, a prémiumrendszer kidolgozásánál, a prémiumok odaíté­lésénél, s a szociális ügyek intézésé­nél az alapszervezet állandó és ideig­lenes bizottságai aktív, jó munkát vé­geznek. Mert a példásan végzett konkrét munka után, az időből csak­úgy, mint a jövedelemből telik majd szórakozásra is. —hai— lestek, idehaza, szövetkezetükben hasznosítják. A szövetkezet évente a fönti összegeken kívül körülbelül 8000 koronát költ a sporttevékenységre is. Van saját, eléggé jól szereplő labda­rúgó csapata. Ahány ház, annyi szokás. Köteles mérnök akárcsak a lénártfalvai szö­vetkezet elnöke, egyetért azzal, hogy hozzáértő ember vezesse a Parasztszö­vetség alapszervezetét. De a szövet­kezeti élet annyira bonyolult, hogy ott a termelés és a társadalmi munka meglehetősen közel áll egymáshoz. Egyik a másiktól el nem választható. A magam részéről úgy jellemezhet­ném, hogy jó az alapszervezeti élet abban a gazdaságban, ahol kitűnő ter­melési és pénzügyi eredményt érnek el, ezért elégedett a tagság,, mert a jövedelemből sok mindenre telik. De rossz az alapszervezeti élet ott, ahol gyenge a termelési és pénzügyi ered­mény. Az ilyen gazdaságban elégedet­len a tagság, mert a munkadíjakra is alig futja. Kétségtelen, hogy az újbodvai szö­vetkezet az első csoportba tartozik. Ésszerű gazdálkodása eredményekép­pen sok mindenre, az emberek szo­ciális és kulturális igényeinek kielé­gítésére is telik a busás jövedelem­ből. —ai— Parasztszövetségek külföldön Mezőgazdasági szakembereink és parasztságunk figyelme mostanában' a Parasztszövetség felé irányul. Megalakult a Szövetség központi szerve, de azért nehézségek még akadnak bőven, melyeket hamarosan meg kell oldanunk. Ezért szükségesnek látnám, ha röviden megismerkednénk a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek küldetésével és helyzetével más szocialista országokban is. Két esztendővel ezelőtt Bulgáriában, Magyarországon és Romániában életre keltek a parasztság érdekvédelmi szervezetei. Ezek a szervezeteik napjainkig egyedülállóak a szocialista államokban, ezért úttörő jellegűek. Az eddigi tapasztalatok arra vallanak, hogy a szőbanforgó szövetségek a legjelentősebb társadalompolitikai tevékenységet fejtik ki, s ezért szen­teljünk kis figyelmet nekik. A központi és egyéb végrehajtó szervek tevé­kenységének fő célja koordinációs és érdekvédelmi jellegű. Statutáris és szervezeti felépítésük az egyes államok specifikus sajátosságaiból ered. Közös nevezőjük, hogy a mezőgazdasági termelés növelését, korszerűsíté­sét, s a parasztság jólétének növelését szolgálják. Bulgáriában a szövetség neve a „Mezőgazdasági Termelési Szövetkeze­tek Központi Szövetsége\ Élén 91 tagú tanács áll. A tanács vezetőségét a szövetség elnöke, négy elnökhelyettes, az ellenőrző bizottság elnöke, 2 tanácsadó és 6 jogász képezik. A központi végrehajtó szerv négy igaz­gatóságból áll: 1. tervezési és ökonómiai, 2. termelési, 3. gépesítési, 4. üz­leti ügyek igazgatósága. A szövetségnek országos viszonylatban 401 alkalmazottja van. Szerveinek' felépítése két fokozatú. Első fokozat a már említett központi tanács, e második az alárendelt kerületi szövetségi tanács. A kerületi tanács nem­csak közvetlen koordinációs és érdekvédelmi tevékenységgel foglalkozik, hanem egyben irányítja az alárendelt üzemeket is, mint például a szö­vetség konzervgyárait, borüzemeit, takarmánykeverő és előkészítő üzemelt stb. A szövetség kongresszusa négyévenként ülésezik. A tanács tagjait és más vezetőket 50 százalékon felüli szavazattöbbséggel választják. Magyarországon az 1967. év első felében alakult és statutárisan módo­sult a „Termelési Szövetkezetek Központi Tanácsa“. A szervezetnek ön­­igazgatási jellege van. Célja és feladata a szövetkezeti parasztság érdekei­nek a védelme, és a koordináció. A központi tanács élén választott elnök áll két helyettessel és a tanács titkárával. A központi tanács saját köréből három állandó szakbizottságot választ: 1. ökonómiai és áruforgalmi, 2. munkaverseny és propaganda és 3. a szociális ügyek tagbizottságát. A tanács a szükségletnek megfelelően egyéb szakbizottságokat is kine­vezhet. A központi tanácsnak 101 tagja van, amelyet négy évre választa­nak. Évente legalább kétszer ülésezik. Végrehajtó szerve a tanács által választott elnökség, élén az elnökkel. Az elnökség további tagjai az elnök­­helyettesek és öt más választott tag. Az elnökséget titkos szavazással vá­lasztják. Természetes, hogy a központi tanácsot a kongresszus választja, és munkájáért is a kongresszusnak felelős. A szövetség szervezeti felépítése szintén két fokozatú. Központi és területi (megyei). Magyarországi külön­legesség, hogy a megyei szervezetek nincsenek a központ alá rendelve. A központ csupán javaslatokat terjeszt a megyei szervekhez. Gyakran találkozhatunk szakágazatok szerinti szövetségekkel, mint pl. a halászati, szőlészeti stb. szövetségekkel. Az ilyen szövetségeknél rend­kívüli jelentősége van a tanácsadó tevékenységnek. Érdekes megemlíteni a szövetség által létesített különféle alapokat, amelyek közös érdekű be­fektetések fedezésére szolgálnak. Romániában már az 1966-os év elején megalakult a „Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetsége“. Fölépítése úgyszintén két fo­kozatú vagyis központi és kerületi. Ebbe a szövetségbe összesen 4679 szö­vetkezet tömörült. Legfelsőbb szerve a kongresszus, arpely öt évenként ülésezik. Az ülések közti időszakban a szövetség .’élén a 201—251. tagig terjedő tanács áll. Végrehajtószerve a 15—21 tagú elnökség, élén az el­nökkel. A román szövetség egyedülálló különlegessége, hogy tagja lehet nemzetközi szövetkezeti szervezeteknek. A szövetség küldetésében nagy súlyt fektetnek a mezőgazdasági termé­kek feldolgozására, a termelés összehangolására, főleg a gyümölcsészetre és a zöldségtermesztésre. Nagy figyelmet fordítanak továbbá a termékek értékesítésére és hasznosítására is. Nagy jelentőségű tevékenységet fejte­nek ki a jó minőségű vetőmagvak és ültetőanyagok beszerzésére stb. A román parasztszövetségnek rendkívül nagy jelentősége van abban, hogy maga felelős a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért. A népi taná­csoknak (mint a mi nemzeti bizottságaink) nem áll jogukban a szövet­ségbe tömörült üzemek irányítása és befolyásolása. !gy küszöbölték ki Romániában a mezőgazdasági termelés több szerv általi irányítását. TŰTH ENDRE mérnök Előbb már hírt adtunk róla, hogy K az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága és a Szlovák Me­zőgazdasági és Élelmezési Miniszté­rium megegyezett a szövetség járási szerveinek a mezőgazdasági társulá­sok és a termelési igazgatóságok bá­zisán való fölépítésében. Ez az elgon­dolás természetesen nem végleges, hanem dsak egy esztendőre szól, s az­tán esetleg módosításokat eszközöl­hetnek a szövetség járási szerveinek összetételében. Bizonyos, hogy a jelenlegi megoldás a legkézenfekvőbb, mert ezzel a kon­cepcióval az Egységes Parasztszövet­ség, ahol éppen legközelebb áll az alapszervezeteihez — a járásokban —■ válik fő tényezővé, mert nemcsak beleszólhat, hanem egyben részese is lehet a járás mezőgazdasági termelési struktúrája s tagsága társadalmi hely­zetének formálásában. Miért harcolt a Parasztszövetség, hogy érdemleges befolyása lehessen a gazdasági, ökonómiai természetű kérdésekbe? A kérdés nyílt és világos választ kíván. Egyszerűen azért, mert nagyonis köztudott, ihogy amely szer­vezetnek döntő szava van a gazda­sági kérdésekben, az egyben a társa­dalmi elismerést és a befolyást is maga után hozza. Márpedig a szövet­kezetek föltétlenül gazdasági objektu­mok, ahol népgazdasági szempontból nélkülözhetetlen végtermékeket és nyersanyagokat termelnek. Persze az már más lapra tartozik, hogy régeb­ben járásonként milyen önigazgatási lehetőséget hagytak a szövetkezeteik­nek. Ugyanakkor arról is vannak föl­jegyzések, hogy egyes vezető fűnk­ül SZÁRAD FiírnMÜVFS 1969. február 1. cionáriusok egyre-másra hangoztatták a szövetkezeti parasztság előnyös helyzetét, s hogy ezen a bázison ná­lunk új osztály jött létre, ami azon­ban egészen az Egységes Parasztszö­vetség megalakításáig csak megállapí­tás maradt, mert a szövetkezeti föld­művesosztály nem juthatott szóhoz a kívánt mértékben. Szervezeti szem­pontból nem tartozott sehová, rossz értelmében vett megkülönböztetésben részesült, mert szervezetlen volt. mondani, hogy ami a szövetkezetek­ben eddig történt, minden az embe­reknek köszönhető. Ha ezt nem mond­ják ki a főbeszámolókban, valakiknek föltétlenül beszélniük kellene ezeikről is, s kihangsúlyozni, hogy a járási konferenciát tényleg a huszadik év­forduló jegyében tartják. A járási konferenciáknak továbbá feltétlenül foglalkozniuk kell a Pa­rasztszövetség járási szerve belső fel­építésével is. Ismeretes, hogy a járási A JÁRÁSI konferenciák elé Egyes járásokban a közeli hetek­ben tartják az Egységes Parasztszö­vetség járási konferenciáit, ahol a me. zőgazdaságl üzemek s a társulások és a termelési igazgatóságok küldöt­teiből megválasztják a jásási bizottsá­gok plénumát, az elnökséget és az ellenőrző bizottságot. Sokan feltehet­nék a kérdést, hogy mivel foglalkoz­zanak a járási konferenciákon. Ez azért lényegbevágó kérdés, mert a mostani konferenciáiknak teljesen más természetű dolgokat kell megoldaniuk, mint például a hajdani szövetkezeti konferenciáknak, amelyeken csupán a járás és egyes gazdaságok terme­lési-pénzügyi eredményeiről esett szó, de keveset beszéltek az értékek létre­hozóiról, az emberekről. Jk szövetkezetek életében az 1969- es év jelentős határkő, mert húsz esztendővel ezelőtt alakították a legtöbb szövetkezetét. Ennélfogva a Parasztszövetség járási konferen­ciáit is a húsz esztendő jegyében kell megszervezni és levezetni. S ki kell bizottság két küldetés teljesítésére lesz hivatott. Társadalmi és gazda­sági kamarát foglal majd magába. Tény, hogy már a konferenciákon meg kell jelölni a két kamara működési jogkörét. Programot kell adni az alap­szervezeteknek, mert anélkül a Pa­rasztszövetség lent az alapsejtjeiben kezdettől fogva pangásra lenne ítélve. Véleményem szerint meg kell for­málni a Szövetség járási szerveinek jogi helyzetét s viszonyát a többi tár­sadalmi szervezetekkel szemben. To­vábbá helyét a Nemzeti Frontban, s a választott államhatalmi szervezetek­ben, vagyis a nemzeti bizottságokban, s azok al- és főbizottságaiban a szö­vetség taglétszáma arányában. Beszélni kell arról is, hogy a kül­döttek hogyan képzelik el a járásban a szövetkezeti-szövetségi tagok kultu­rális és szociális igényeinek intézését, s milyen lehetőségek és feltételek nyílnak erre. Vagyis, hogy mi a jelen­legi helyzet és hogyan tovább. Kon­krétabban hogyan képzelik el a szö­vetségi szociális intézmények fölépí­tését a fiatalok és a rászorult szövet­ségi tagok számára a lakásépítést, a munkabiztonságot, az egészségügyi gondoskodást, az üdültetést, az idős tagokról történő emberséges gondos­kodást, a nők helyzetét, Ihogy meg­könnyítsék számukra az életet. Persze arról is szólni kell majd, hogyan old­ják meg a több nemzetiséggel lakott járásokban az ezzel kapcsolatos kér­déseket. Hogyan érvényesítik az ará­nyosság elvét, s mit tesznek a nemze­tiségek békés egymás mellett élésé­nek a lenini nemzetiségi politika egyedül helyes elveinek érvényesítése érdekében. P(e beszélni kell arról is, hogyan ** gondolják a gazdasági ökonó­miai tevékenység legcélszerűbb kibon­takoztatását, hogy a szövetség érdekei összhangban legyenek az állam érde­keivel. Ezt gondolom, néhány tárgy­körre kell majd bontani. Az ökonó­miai természetű tárgykörben a hosz­­szúlejáratú koncepciók a kooperációs és integrációs vonatkozások s nem utolsó sorban a termelést serkentő eszközök fölosztásának módját s kri­tériumait kell meghatározni. Aztán vitatkozni kell arról is, hogyan kép­zelik el a kereskedelmi és a tanács­adói szolgáltatást, a kutatóintézetek­kel való együttműködést, a jogvédel­met, melyet egyéni és üzemi tárgy­körre kell majd bontani, s végül az anyagi és műszaki ellátottság vala­mennyi vonatkozásait. Helyi viszony­latban mindezekkel az alapszerveze­tekben is foglalkozni kell. Végezetül ismételten még annyit, hogy most, a huszadik évforduló esz­tendejében úgy készítsék elő és tart­sák meg a járási konferenciákat, hogy méltó módon kifejezésre jusson pa­rasztságunk államalkotó társadalmi jellege, s kötelezettségei mellett erre vonatkozó joga. Hoksza István L - _ . . il 0 Január huszonharmadikán a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség­nek 172 528 tagja volt. A nyugat­szlovákiai kerület 495 alapszervezete 85 354, a közép-szlovákiai kerület 551 alapszervezete 52 157, s a kelet-szlo­vákiai kerület 433 alapszervezete pe­dig 35 012 tagot tömörített. A három kerületben 104 alapszervezetbe 5629 egyénileg gazdálkodó jelentkezett. £ Szlovákia egyes járásaiban, mint például a trencséniben, a poprádiban és másokban (összesen 8 járásban) rövidesen egybehívják a járási kon­ferenciát. • A Cseh Parasztszövetség jelen­leg 333 991 tagot számlál. A 4385 szövetkezetből 3397-ben előkészítő bizottságok vagy alapszervezeti veze­tőségek tevékenykednek. A szövet­ségbe 272 663 földműves, együttesen szövetkezetével, 60 466 egyénenként lépett be, 862 pedig, mint egyénileg gazdálkodó földműves. A legnagyobb taglétszámmal (94 421) a dél-morva kerület rendelkezik. • A Hradec Králové-i kerületben eddig 8 járásban hívták egybe a já­rási konferenciát, s megválasztották a járási vezetőséget. A kerületben ed­dig 700 szervezetet alapítottak, s a járási szervezetek közül legerősebb a jiCíni, melynek 8500 tagja van. A ke­rület alapszervezeteibe megnyert ta­gok száma meghaladja a 60 ezret. (h) kellene például az emberekkel való bánásmódhoz, mert ahogyan mondani szokás, ahány ember, annyiféle ter­mészet. Az alapszervezet Irányítójá­nak ehhez feltétlenül idomulnia kel­lene. Itt nem arról van szó, hogy a tár­sadalmi munka irányítója úgymond aprópénzre váltsa a szervezői tevé­kenységet, vagyis ahány tagja van az alapszervezetnek, annyifelé szakad­jon, Ihanem arról, hogy a vezetőség többi tagjaival és természetesen a taggyűléssel elvileg megegyezzen az alapvető dolgokban. Az egyénekkel való foglalkozást talán inkább úgy kellene értelmezni, hogy amikor az egyszerű dolgozó rászorul arra, hogy ügyes-bajos dolgaiban segítsék, pró­bálják őt megérteni még akkor is, ha netalán türelmetlenkedne, s nyújtsa­nak neki hatékony, konkrét segítsé­get, hadd érezze, hogy gondoskodnak róla. A lénártfalvai szövetkezetben a megalakulás óta mór sok mindent megoldottak. A szövetkezeti klubot Múlt heti Szövetségi Szemlénkben Smolka mérnökkel történt beszélgetés nyomán írtunk az Egységes Paraszt­szövetség fakóvezekényl alapszerve­zetének felépítéséről és tevékenysé­géről. A cikk természetesen egy nagy szövetkezet, illetve alapszervezet jól kiforrott tevékenységét .mutatta, de a szövetkezetek nagy része a fakóveze­­kényinél sokkal kisebb, ezért talán hasonló szervezeti forma mellett a gyakorlati megvalósítás más módo­zatához kellene folyamodni a kis szö­vetkezetekben — alapszervezetekben. Lényegében ez volt az indíték, hogy ebben a kérdésben Madarász Sándor­ral a lénártfalvai szövetkezet elnöké­vel is elbeszélgessek, aiki megjegyez­te, hogy tanácsos lenne, ha a kisebb szövetkezetekben a szövetségi vagyis a társadalmi alapszervezeti ügyeket az alelnök, vagypedig az ökonómus intézné. Természetes, akár egyikre, akár a másikra esne a választás, ezeknek a vezetőembereknek otthono­saknak kellene lenniük a társadalmi munka minden kérdésében. Érteniük

Next

/
Thumbnails
Contents