Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-01 / 5. szám

. RIPORTOK VEZETŐ NÉLKÜL NEM MEGY Szárnybontogatás Tavaszra készülnek A szőgyénl szövetkezeti klub ajta­jára ez volt felírva: „Szabadságon va­gyok“, — ettől-eddig. — Hű a mindenit nekll — gondol­tam magamban. — A klub vezetőjé­nek pont télidőben kell szabadságra menni?! Azt hittem, valami rossz vicc. Nyomkodni kezdtem a kilincset, de az ajtó csaik nem nyílt. — No megállj barátom, majd meg­mondom én néked a magamét. Kedvetlenül Indultam a klubvezető keresésére. A Jő Ideig tartő hajsza a raktárban fejeződött be. Ott talál­tam Pék Lászlót a zsákhalmazok kö­zött. — Csak nem a poros zsákok társa­ságában töltöd a szabadságod? — kérdeztem a kerek arcú, mosolygós képű klubvezetőt. — Én szabadságon? — néz rám meglepődve. — Ezt meg honnan ve­szed? — A klub ajtaján olvastam. Csak éppen azt nem lehet kiböngészni, mi­kortól meddig. — Ja a klub?!... Én már közel egy éve nem vagyok a vezetője. Most meg nekem esett le az állam. — Ugyan már... — Nem hiszed? Itt a tanú, a fő­­raktáros. Akarva, nem akarva el kellett hin­nem, hogy a nem létező klubvezető aligha vehetett ki szabadságot. Ezek szerint legfeljebb a gondnok únta meg a fagyoskodást, s néhány napra bezárta az ajtót. A szőgyénl szövetkezeti klub Dél- Szlovákiában az elsők közé tartozik. Márőius elsején lesz hét éve, hogy megnyitották és a jő szervező, kul­­túrmunkához értő Pék Lászlóra bízták a vezetést. Pontosan hat évig irányí­totta a klubtevékenységet, aztán ... — Nem tudom, mi ütött egyes veze­tőkbe — vonogatja a vállát Laci. — Kitalálták, elég, ha lesz ott egy gond­nokféle, aki délután kinyitja és este bezárja az ajtót. — És úgy is megy a munka? — Azt mástól kellene megkérdezni. Nemrégiben elnökcsere volt az or­szág egyik legnagyobb szövetkezeté­ben. A megnyerő arcú új elnöktől ér­deklődtem a klub iránt, s ő ezt vála­szolta: — Győzzék meg Lacit, hogy vállalja újból a vezetést. Nála jobbat a falu­ban úgysem találhatnánk. Mi már szóltunk neki, de nehezen akar kö­télnek állni. Én különben nem vagyok ludas a dologban. Lehet, néhány év­vel ezelőtt, amikor fő ökonómusa vol­tam a szövetkezetnek, én is anyagia­sabban gondolkodtam. Most az a vé­leményem, hivatásos vezető nélkül a klubtevékenység nem megy. Ezt a múlt év legjobban igazolja. Különben Jó lenne a feleségével is beszélni, — mondta búcsúzáskor ez elnök. Az elnök, a vezetők párhuzamot vontak a tavalyi és az 1967-es év kö­zött. Azt hiszem ez késztette őket, hogy elgondolkozzanak a tények fö­lött. De lehet, hogy még valami más is. Ha minden jól megy, a közeljövő­ben 7 milliós költséggel kultúrpalota épül a községben. Ehhez a szövetke­zet 2,5 millióval szándékozik hozzá­járulni. Egy ilyen építkezés nem kis gond, s nagyon Jól Jön, ha egy olyan ember lesz kéznél, akinek valóban szívügye, hogy minél előbb megfelelő hajléka legyen a kultúrháznak. SOKOLDALÚAN TEVÉKENYKEDTEK A klub épülete a falu közepén áll. Az épületben csak néhány helyiség van, mégis olyan sokoldalú tevékeny­ség folyt ott, amelyre járási, kerületi, sőt országos szinten is felfigyeltek. Hogyan segített a klub a kenyéradó gazdáiénak? Elsősorban is szervezte a szövetke­zeti munkaiskolát. Minden évben volt traktoros-képzés, előadások a munkabiztonságról és egészségvédelemről. Emellett meg­szervezték a hároméves téli iskolát a növénytermesztés és állattenyésztés szakaszán. Ezt a funkcionáriusoknak és a (különböző beosztásban lévőknek kőtelező volt látogatni. Sajnos, az utolsó évet nem fejezték be, mert tavaly nem volt. aki szervezze. A munkaverseny szervezése. A szőgyéni szövetkezet két, illetve nemrégtől három önálló gazdasági egységre van felosztva. A klub fel­adata volt, hogy a legfontosabb mun­kák ideién propagációs tablóra fel­tüntessék, hogyan haladnak a mun­kálatok az egyes részlegekben.- A klub vezetője kísérte figyelemmel a versenyföltételek betartását is. Tavaly ilyesmi nem volt. Tanulmányutak, kirándulások. Bulgária, Románia, Jugoszlávia, Li­banon. Ezekbe az országokba a klub szervezte a tanulmányútokat. Évente több kirándulást szerveztek Magyar­­országra, és Lengyelországba. Hazai szakmai és kulturális jellegű kirán­dulásokra is ők vitték a szövetkezeti dolgozókat. A 3840 kötetes könyvtár is a klub­ban van elhelyezve, a iklub Jó műkö­dése idején 300 körül járt az állandó olvasók száma. A klubvezető feladata volt a szakkönyvek beszerzése Is. Emellett irodalmat népszerűsítő este­ket is szerveztek. Szakkörök, együt­tesek, kurzusok tevékenykedtek. A szőgyénl színjátszók Járási, sőt (kerületi szinten is a legjobbak közé tartoztak. A zenekar is Jónéhány éve működik. A zeneiskolának állandóan vannak hallgatói. A fotókör iránt is nagy az érdeklődés. Varró-főző tan­folyamok rendszeresen voltak, ame­lyet most többen hiányolnak. Sofőr­kurzust szerveztek a személykocsi tulajdonosok számára. (Erre most Is szükség lenne, mert közel száz autóra van igénylés beadva a faluból.) De az ismeretterjesztés terén is eredményes munkát végeztek a klubban. 1957-ben a festői környezetben lévő szövetkezeti csárda mellett a szabad­téri színpadon hét nagyszabású fel­lépést szervezett a klub, ahol bel- és külföldi hivatásos együttesek és mű­vészek léptek fel. Ezeknek a fellépé­seknek nemcsak erkölcsi, hanem anyagi sikere is volt, s emellett még Jelentősen növelték a csárda forgal­mát. A sporttevékenységnek is a klubban volt a centruma. Asztalitenisz-, sakk­versenyeket rendeztek, s emellett szervezési téren segítették a labda­rúgást, s ennek is köszönhető, hogy most a csapat a kerületi B osztályban szerepel. Sok mindenféléről lehet olvasni a klub naplójában, s még többet hallani azokról, akik odaadőan segítették a klubvezető tevékenységét. Tavaly ve­zénylő karmester nélkül nagyon sán­tított a klub tevékenysége. A KLUB AZ INTÉZMÉNY Pék László felesége nem az az esz­­szonytlpus, aki azt kívánja, hogy fér­je mindig a szoknyáján üljön. Viszont ami sok, az mégiscsak sok. Estéről estére késői hazajárás, azt hiszem, senkinek sem tetszene. Mióta embere a raktárban dolgozik, egész más, sok­kal többet van köztük. A (klubvezető estéről estére későn járt haza. Kedden, csütörtökön, szom­baton 15-től 21 óráig volt nyitva a Klub. Vasárnap reggeltől estig. Emel­lett a többi estére is esett egyik vagy a másik szervezet vezetőségének gyű­lése. fgy valójában napról napra ké­sőn került otthonába a vezető. Ha véletlenül valamelyik nap nem ült a klubban, s ott járt valaki a szö­vetkezet vezetői közül, mindjárt sző­­vátették neki. Szóval a klub vezetője egy kissé rabszolga volt, s emellett ajtőnyitó, csukogató. Azt hiszem, végre valahára tudomásul kellene venni, hogy a Klub egy intézmény, amelynek az élén álló vezető nem­eseik akkor dolgozik, ha nézi a sakko­zókat, avagy beszélget valakivel, a klubnapokon. Ha valaki azt akarja, hogy a'klub sokoldalúan tevékeny­kedjen, egy sereg hozzáértő emberrel kell kapcsolatot tartania, kikérni ta­nácsukat, s megnyerni őket bizonyos célokra. A klubvezető a sokoldalú szervezőmunkát nemcsak a klub falai között végzi, hanem legtöbb esetben másutt is. Azért ne azt várják a klub vezetőségétől, hogy nyitástól zárásig ott üljön. Arra a célra megfelel egy idős nyugdíjas, hogy néhány száz ko­ronáért ajtót nyisson, csukjon és fel­ügyeljen a rendre. Ha ez így lenne, akkor nem kellene későn hazajárni a klubvezetőnek és a családjának is Jutna egy-két meghitt este. — Ha ez így lenne — vallja a fele­ség — akkor én sem bánnám, ha Laci visszamenne. Tudom, mostanában ne­ki sem könnyű, mert nem azt csinálja, amihez legjobban kedve van. Azt hiszem, ha a közös irányítói megértők lesznek, nem csalódnak Pék Lászlóban. TÖTH DEZSŐ Még foga van a télnek. A széles rónaságot, a mezőt még hó takarja. De a gondos gazda már készül a ta­vaszra. Készül: agyát műveli — tanul. A nyáron kevésbé mozgalmas szö­vetkezeti klub-élet a hosszú őszi-téli­­tavaszi esték idejére felpezsdül. A kultúra széikháza (szövetkezeti klub, népművelési otthon, kultúrház, illetve kultúr-szoba) olyankor szolgálja igazi hivatását. A népművészeti csoportok őszi-téli tanulási idejét is a tavaszra készülés jellemzi. A színjátszó csoportok, az irodalmi színpadok, ének-, zene- és tánckarok, a helyi Jellegű rendezvé­nyeik előkészítése mellett, mint pl. a karácsonyi és újévi színházi bemuta­tók, esztrád műsorok, farsangi szóra­koztatást biztosító előadások stb., ko­molyan gondolnak és készülnek a ta­vaszi, nyári járási és országos mére­tű, a munka eredményességét igazoló fesztiválokra, seregszemlékre, verse­nyekre. A kulturális életünk jelentős részét képező népi együttesek, tánc-, ének­és zenekarok is komoly munkával töl­tik az idejüket. Az élvonalat Jelentő együtteseinknél a felkészülés, a mű­sor művészi formálása rendszeres. He­tente két-három alkalommal próbát tartanak. Egy-egy Jelentősebb feladat megoldására (új szám betanulása, vendég koreográfus igénybe vétele) nem sajnálja a tagság a szabad szom­bat és vasárnap feláldozását sem. Ilyenkor bezárkóznak a próbaterembe vagy elutaznak egy közeli üdülőházba és csak a művészi munkának, a konk­rét feladat megoldásának élnek. Per­sze ezt a „csaik“-ot úgy kell értelmez­ni, hogy a napi 6—8 órás próba után, azért szórakozásra is Jut idő. És egy kollektíva életében ennek is jelentő­sége van. Megismerni egymás örömét, gondjainak, bajainak a hordozójává válni erősíti az együvé tartozás tuda­tát — az együttes családi, baráti kö­zösséggé válását. így a közös munkán, a közös művé­szi alkotáson és produkción, és a kö­zös szórakozáson keresztül kovácso­­lódnak ez életre szóló barátságok, és az ember, az egyén Igényeit formáló nézeteik. Művészeti együtteseink tisztában vannak a reájuk váró feladatokkal. Tervükben — mely évi 25—30 nyilvá­nos fellépést Jelent, — helyet kapnak a CSEMADOK járási és országos ren­dezvényei is. Lényegében az egy év alatt végzett munkájuk legmagasabb szintű lemérését és értékelését, az or­szágos népművészeti fesztiválon való szereplés Jelenti. Ennek a tudatában vannak a tánc­csoportok, és a népművészeti együt­tesek is. Ügy állítják össze a tervüket, hogy a művészi kir.súcsosodás itt eze­ken a Járási és országos rendezvénye­ken következzen be. így itt a Járás és ország előtt bizonyíthatják munkájuk értékét, mely sokkal többet Jelent az egyszerű színpadi bemutatkozásnál — nemzeti kultúránk, nemzeti Jellegünk értékes részének az ápolását, műve­lését, továbbvitelét Jelenti. Ilyen értékű jelentőség teljes mun­kát végeznek a többszáz csoport (kö­zül igazán csak a népművészeti együt­tesek egynémelyikét említve: a Csal­lóközi Népi Együttes, a Győzelmes út Népi Együttese, az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes, a lévai, a rimaszombati, a rozsnyói, a szinai, stb. együttesek és tánccsoportok. Az együtteseink és a falusi folklór csoportjaink munká­jának köszönhetjük, hogy a CSEMA­DOK húszéves fennállása alatt (megj. a CSEMADOK ebben az évben ünnepli megalakulása 20. évfordulóját) a csehszlovákiai magyarság (kultúrájá­ban újból elevenen él a népművészeti hagyomány. Többet is jelent; hosszú éveken keresztül az évszázadok alatt formált, művelt hagyomány feleleve­nítése, ápolása Jelentette nemzeti kul­túránk egyik fő ágazatát. Igaz, Jelenleg már ez a sikála á kulturális ágazatok egyes fajtáinak mennyisége szépen kiterebélyesedett, de a művészeti hagyományok tiszte­lése, továbbfejlesztése ennek ellenére sem szorult háttérbe, hanem a hely­zete stabilizálódott, és értékéhez, nagyságához méltóan elfoglalta helyét a nemzeti kultúránk klasszikus ágai között. És ezt az eredményt lényegében á műkedvelő népi együttesek (tánccso­portok, ének- és zenekarok, folklór csoportok) önfeláldozó, igen sok és nagy akadályt legyőzni tudó munká­jának köszönheti Csehszlovákia ma­gyarsága. * * • Míg kint bökés, nyugodt téli álmát alussza a föld, addig a kultúra házal­nak a belseje munkától zajos. A kivi­lágított ablakokon beleskelődő, tán­cot, zenés, éneket tanuló, gyakorló lelkes embereket lát Az ablakon ke­resztül kisugárzó villanyfény a mun­ka zaját, a zene és ének akikordjait, a táncok tapsait, dobogásait is hátá­ra kapva röpíti. E pillanatnyi megállás adózás a munka végzői felé, adózás a fiatalság felé. Az oiyan sokat és olyan sokszor érdemtelenül szidott fiatalok falvaink, kis városaink műkedvelő kultúrcso­­portjainak a gerincét képezik. Az ő generációjukban sem a rossz a túl­nyomó. A rosszaik nem ők — ezt bizo­nyítják a nap mint nap elért munka­eredményeik, az öntevékeny kulturá­lis mozgalom területén kifejtett tény­kedésük, a rosszak azok, akik korlá­toltságuknál fogva egyedi eseteket felnagyítva általánosítanak és egy gaztettről, egy gazemberről szólni akarván, beszélnek az egész generá­cióról, fiatalságról. Az aprólékos munkavégzés, a nagy­ra, a bemutatkozásra való készülődés lellemzi most, így téli időben a nép­­művészeti együtteseink életét. Az al­kotás, a tanulás láza az úr. A nagy szereplési lehetőségek, az előadások szembeni Igényt is növelik. És ők többet, Jobbat, szebbet akarnak nyúj­tani, mint az 1968-as évben. Kísérje munkájukat eredmény. Takács András Szerződéskötések idején Lesz-e elegendő újburgonya -4- A szövetkezetben is meggondolják -4- Az árak általában emelkednek, de a burgonyát olcsóbban akarják + Elő­nyösebb a külföldről behozott -4- A szén és a fokhagyma figyelmeztető lehetne. — fő, hogy jönnek. Üdvözölt Misko József a köbölkút! szövetkezet elnö­ke, — „cenzorra“ lenne szükségünk. Hol kellene közvetíteni? A szövetkezet és a felvásárló üzem között. Miért? Tavaly 50 hektáron termeltek burgonyát a köbölkúti EFSZ-ben és a kü­lönböző felárakkal a primőr árúért 380 koronát kaptak mázsánként. Akko­riban a vezetőség körében úgy beszélgettek, érdemes-e a burgonya ter­mesztésével foglalkozni. Különben az ötéves eladási átlag jóval meghaladta a 200 koronát mázsánként. Mi lesz ebben az évben a helyzet? Simon Ferenc a felvásárló üzem képviselője azt tanácsolja, hogy 30 szá­zalékkal csökkentsék a korai burgonya vetésterületét. Emellett a megbízói nevében ezt javasolja, a közös irányítója: A szerződést az 1969-es évre úgy kössék meg, hogy az újburgonyát mind a három hónapban (júniusban, júliusban és augusztusban) egyforma arányban adják el. Az árát nem ga­rantálják. Nagylelkűen a kereslet-kínálatról beszélnek, mint a termelők megváltójáról. Igen ám, de a köbölkútiak sem estek a fejük lágyára. Ök nagyon jól tudják, hogy június elején mindig háromszor annyit kapnak az újburgo­nyáért, mint július végén, vagy augusztusban. Azt is tudják, hogy nálunk június elején keresett cikk a burgonya s az csak örvendetes, hogy a sző vetkezetiikben olyan termelési feltételek vannak, amely lehetővé teszi a primőr árú termelését. így aztán nem csoda, ha nem akarnak szerződést kötni és azon gondolkodnak, teljesen megszüntetik az újburgonya termesz­tését. Ügy néz ki, a felvásárló üzemek képviselői ezt nem is bánják. Sze­rintük a déli szomszédainktól kapunk elegendő burgonyát. Reméljük, hogy kapunk. De azt már kevésbé értjük, miért indulnak ki a felvásárlók a tavalyi gazdag termésből. Ki garantálja, hogy 1969 ben is olyan lesz? Avagy mi történik akkor, ha valamilyen okokból kifolyólag nem kapjuk meg a megrendelt burgonyát. Semmi különös. Nem lesz a piacon újburgonya. A „nincset“ már ismerjük, hiszen e'eget fagvaskodtunk a télen. Persze mi azon keresztül érezzük a szénhiányt. A mezőgazdasági üzemek másként is. Kovács Ferenc mérnök, a köbölkúti EFSZ főkönyvelője arról panaszko­dik, hogy a megrendelő szövetkezetek nem viszik el a csirkét a keltetőből, mert nincs szén, s nem vsszik át, mert megfáznak a naposcsibék és elhul­lanak. Nincs szén! Évekig nem volt elegendő fokhagyma, mert részben a felvá­sárló üzem jóvoltából ezelőtt négy évvel Dunát kellett rekeszteni, a ma keresett árúcikkböl. Lehet, hogy a felvásárló üzem bölcsességének a jóvoltából nem lesz újburgonya sem a koranyáron. Ezek szerint nem tudom meddig szükséges még olyan szerv, amely mind a vásárlónak, mind az eladónak csak kárára van. T- D. Jégzajlás —u—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents