Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-25 / 4. szám
Holtuk után elrepültek Még mindig emlékszem arra az izgalomra, amikor bátyám azzal a hírrel jött haza, hogy beprotezsált hajtónak a vasárnapi nagy vadászatra. Kevés olyan nyugtalan éjszakám volt, mint a vadászat előtti napon. Reggel dideregve, álmosan botorkáltam a találkozó felé. Még szerencse, hogy a csípős december hamar kiverte az álmot a szememből. A beosztás megbeszélése után megkezdődött a végtelen menetelés. Ahogy zárult a kör, egyre több nyúl Cjból kötélnek álltam Lehet, az elmondott gyermekkori emlék tartott vissza azóta a vadászattól. Nemrégiben mégis kötélnek álltam és a végeláthatatlan vágfarkasdl határban újból ott voltam a puskás emberek közölt. Ezek a vadászok másfajták voltak, mint azok, akik hajdanában csúfot űztek velem. Egyszerű falusi emberek, szövetkezeti tagok és vendégeik a Párkányi Állami Gazdaságból. Hagyományos vadász barátság van a két mezőgazdasági tizem dolgozói között és a nagy vadászatokon kölcsönösen résztvesznek. futkosott eszeveszettül és a puskák ropogása nyomán sorra bukfenceztek fel a tapsifülesek. Nekünk az volt a dolgunk, hogy a városi urak nyomdokain haladva, felszedjük a véres, tágra nyílt szemű, vagy még csecsemősíráshoz hasonló nyöszörgő, lábát ellőtt állatokat. Nem tudtam mitévő Vadasz a zsákmánnyal legyek a magát vonszoló ártatlan állatkával, míg valamelyik nagyságos úr rám nem mordult. — Üsd tarkón te taknyos, mert a fenekedbe lövök. A fenyegetéstől úgy megrémültem, hogy akaratlanul ütött a tenyerem és a tapsifüles az utolsót vonaglotta. Ott feküdt előttem tágra nyitott, világosszürke szemeit rám meresztve. A szívem hirtelenében annyira ellágyult, hogy megeredtek a könnyeim és pityeregni kezdtem. — No még csak ez hiányzik! — kiáltott rám a vadász úr. — Mars haza, anyámasszony katonájal Hiába rimánkodtam, nem kegyelmeztek. Nagy szégyenkezve haza kellett hát bandukolnom. Pedig otthon igazán elkelt volna az öt korona, amely akkoriban a hajtóknak napidíja volt. Meghalt PÁLFFY elvtárs Hosszú betegség és szenvedés után január első napjaiban meghalt Pálffy Antal elvtárs a nagymúltú vasmunkás szakszervezet kimagasló alakja. Pálffy elvtárs még egész fiatalon belépett a komáromi vasmunkások szakszervezetébe, ahol példás, kötelességtudó munkája során csakhamar ve zetoségi tag lett. Később pedig a nagy múltú vasas szakszervezetnek 26 éven át volt az elnöke. Pálffy Antal alapító tagja volt a CSEMADOK komáromi helyi szervezetének és ott sokoldalúan tevékenykedett. A kiváló szakszervezeti funkcionáriust és kultúrmunkást, tisztelői, barátai, elvtársai kísértek el utolsó útjára. Holczer László A párkányiak az igazi jóbarátság jelképéül kitűnő zamatú kiskövesdi borocskával kínálgatták az otthoniakat. Mindenki szívesen elfogadta, mert az jól melegített a borotváló jeges szélben. Nem volt sok idő az ácsorgásra. Pál Géza, a vadászgazda bíztatta a puskásokat, s azok elindultak a hatalmas hóval tarkított tábla két oldalán. Mi jól elöl bandukoltunk. A barátom vállán puska, az enyémen fényképezőgép. Öt a vadászizgalom fűtötte, engem a fotós láz. Körök záródtak, majd újból nyitódtak, s bizony egyikük sem járt nagy szerencsével. Talán a 'tapsifülesek nem érezték meg, hogy egy nyúlszívű . ember is halad a kör szélén, s elkerültek bennünket. Minket igen, de másokat nem, s mire egy-egy kör bezárult, 50—60 nyuszit raktak fel az utánunk döcögő szekérre. Az utolsó kör hozta a legtöbb izgalmat. A nyuszik ránk is futottak. Pufogtak a puskák, bukfenceztek a nyulak. Nem tudom miért, én mégis akkor örültem, ha egy-egy fittyet hányva a piff-puffra, kitört a körből. Szabályos, nem szabályos, az utolsó hajtásnál a puskák gazdát cseréltek. Az apjuk mellett haladó csemeték kunyerálták el a vadak rémét. Aztán még gyakrabban dirregett-durrogott a fegyver, viszont több száguldó nyuszi került mögénk. A lázas arcú legénykéknek hiába magyarázták, hogv egy nyűlhossznyival előbbre kell célozni. Az ritkán, vagy csak véletlenül sikerült. De ha mégis, felbukfencezett az áldozat a gyerkőc minden atyai figyelmeztetés ellenére versenyt futott a lihegő kutyával és gyorsan kiszedte a zsákmányt az eb szájából, s diadalmasan magasra emelte. Hiába, ezek már évek óta apjuk kísérői és igazi vadászvér folyik az ereikben. Azt hiszem minden a megszokás dolga. Farkasdon például asszony is volt a puskások soraiban, s ő is éppen úgy ráduplázott ha az első nem talált, mint akármelyik férfitárs. Sándor Olga a férje mellett nőtt vadászszá, s mostanában nem igen mulaszt el egy alkalmat sem, hogy hódolhasson szenvedélyének. Pisti, a párkányi ÁG vincellérjének a fia apja nyomdokain halad ki, hanem a háziasszonyok is szívesen fogadják, mert igen ízletes a levese, a húsa. Hogy ez valóban így van, Farkasdon is beigazolódott. jó vadászszokás szerint a puskások, hajtők egy helyen gyülekeztek. Ott megszemlélik a zsákmányt, a hajtők rendszerint kapnak egy-egy nyulat, a vadászok osztozkodnak a zsákmányon és a többit eladják. Farkasdon a szövetkezet raktárféle helyiségében rudakra kötözve lógott a sok nyuszi. A vadászoknak, vendégeknek nem igen kellett belőlük, megúnták már a nyúlhúst. Nem hiába, szezón vége van, s a gazdasszonyok legtöbbje szívesebben süti a kiszenvedett röfi húsát, mint a több munkával járó nyúlét. A fácán viszont mindenkinek jól jönne. A jó leves, az más. A vadászok hűséges társa Türelmetlenül várják, mikor hozzák be a szekérről a szárnyasokat. Nemsokára jelentik, hogy a kocsis már elhajtott, ezek szerint fölöslegesén várnak. Az egyik vadász fácánkakast húzott elő a hátizsákjából. — Én kitettem, kövessenek mások is, — mondta kissé haragosan. A jó példa nem segített. Ogy látszik a lelőtt fácánok elrepültek. A vadászgazda haragos, s nem tudja mitévő legyen. Szürkületkor a puskások fantáziáját már nem is annyira a nyulak, mint az egyre gyakrabban felröppenő fácánok izgatták. A vadászgazda úgy tervezte, hogy a falu közelében lévő hepe-hupás nádas részen záruljon az utolsó kör. Valóban sok volt ott a fácán. Megzavarva, ijedten röppentek a magasba. Ha a vadász nem látja a felreppenő szárnyast a puskacsőtől, a lövés biztos és a fácán imbolyogva hull vissza a földre. Ha viszont már villámgyorsan húz el, hiába pufogtatnak rá eszeveszettül, ritka eset a találat. A fácán lelövése különben nemcsak * vadász szenvedélyét elégíti Ozpörkölt mellett Már a vadászgazda sem bosszankodik a holtuk után elrepült fácánok felett. Gondtalanul falatozunk a vendéglőben. ízlett a finom őzpörkölt s utána a különleges módon elkészített vadaprólék. Alaposan kijártuk magunkat, s valóban jólesik iszogatni, eszegetni, s főleg üldögélni. Valahogy ebben a meghitt vadásztársaságban is érezni, hogy végefelé jár a vadászidény. Már nem ez a téma, ki lőtte a legtöbb nyulat, avagy azoknak a kigúnyolása, akik csak a levegőben pufogtattak. Inkább a vadak etetéséről beszélgetnek. Találgatják, milyen lesz a tél, elegendő takarmányt készítettek-e a vadállománynak. Egyikük jobban tudja, mint a másik, hány őzük van, mennyi maradt a nyálból, fácánból. Ezt tudni kell, mert a meglévőt a legkisebb veszteséggel át kell teleltetni. Etetik végig a kietlen télidőben az állatokat, hogy aztán ősszel, télen, újból hódolhassanak szenvedélyüknek. Azt hiszem, igazuk van, nem is olyan rossz passzió az a vadászás. A jó levegőn nagyokat gyalogolni igazán egészséges dolog. Lehet, jövőre újból velük tartok. Persze, én akkor is csak fényképezőgéppel lövöm majd a tapsifüleseket. Előkerült az elemózsia a hátizsákból TÚTH DEZSŐ HANGNÁL GYORSABB UTASSZALLITO REPÜLŐGÉPEK Az elmúlt hetekben sűrűn hallottunk és olvashattunk arról, hogy a közös angol—francia tervek alapján készülő óriás repülőgép, a Concorde építése befejeződött, megkezdődtek a földi ellenőrző mérések és — ha a gép megfelel a tervezett feltételeknek — sor kerülhet a prototípus kipróbálására már a levegőben is. A gép építését meglehetősen nagy hírverés közepette végezték, azonban a repülőgép tervezett teljesítménye valóban figyelmet érdemel. A lökhajtásos utasszállító repülőgép sebessége napjainkban általában hét-nyolcszáz kilométer, óránként, a Concorde tervezett sebessége ennek közel háromszorosa lesz, tehát kétszer gyorsabb, mint a hang terjedési sebessége. A szükséges hajtóerőt 4 darab gázturbinás sugárhajtőmfl fogja biztosítani, a gép üzemanyagtartálya több mint százezer liter üzemanyag befogadására alkalmas. Mindezek együttesen lehetővé teszik, hogy a .gépóriás egyhuzamban leszállás nélkül hétezer kilométeres távolságra is eljuthasson. A Concorde utastere nem sokkal különbözik a napjainkban is szokásos repülőgépekétől, a szabályozható hőmérsékletű és légnyomású kabinokban körülbelül 120—140 utas számára biztosítanak kényelmes férőhelyet. Érdekes a repülőgép alakja. Felülnézetben elnyújtott háromszögre emlékeztet, ez megfelel a nagy sebesség miatt szükséges elrendezésnek. A szárnyak két vége közötti távolság — a fesztáv — huszonöt méter, a gép törzsének hosszúsága pedig 56 méter. Hasonló, a hangnál gyorsabb utasszállító óriésgépek tervezésével más országokban is foglalkoznak. Az amerikai Lockiheed-gyár mérnökei olyan repülőgép tervein dolgoznak, amely a hang sebességénél háromszor gyorsabb, a szállítható utasok száma közel 250. Habár a repülőgép egyelőre csak a tervezőasztalokon létezik, szerkesztői remélik, hogy rövidesen megkezdhetik a hatalmas gép építését is. jelentős sikereket értek el a nagy hatótávolságú, szuperszónikus repülőgépek tervezésében és építésében a szovjet konstruktőrök. Tupoljev akadémikus és tervezöcsoportjának munkája nyomán már elkészült a TU—144 gázturbinás repülőgép. Sebessége 2500 kilométer óránként, érdekességnek számít a négy darab gázturbina elhelyezése, amelyek a törzs alatt helyezkednek el. A TU—144 szolgálati csúcsmagassága eléri a húsz kilométert, maximális hatótávolsága hat és félezer kilométer. A repülőgép építése során számos műszaki újítást alkalmaztak. A szép vonalvezetésű repülőgépet különféle alumíniumövezetekből készítették, ez a körülmény viszont megszabta e gép legnagyobb sebességét, (hiszen 2500 kilométeres sebességen túl már azzal is számolni kell, hogy a gép szerkezete 150 foknál magasabb hőmérsékletre is felmelegszik. Annak ellenére, hogy a hajtóművek nagyobb sebességet Is lehetővé tennének, mégis az alumíniumötvözetek mellett döntöttek, mivel alkalmazásuk jelentős súlymegtakarítást jelent, és a nagyobb sorozatok építésénél szokásos gyártási eljárások változtatásait sem teszi szükségessé. Külön gondot fordítottak a különféle berendezések ellenőrzésére is. Az önműködő ellenőrző rendszer folyamatosan figyeli az utasterek kondicionálását és azonnal jelzi, ha valamelyik alkatrész vagy berendezés működésében rendellenesség mutatkozik. Ezek a hatalmas repülőgépek számos változtatást kívánnak a repülést kiszolgáló földi szolgálattól és repülőtéri berendezésektől egyaránt. A Concorde számára például külön hangárt építettek, hogy a gép szerelését biztonságos körülmények között végezhessék. Komoly gondot pkoz a megfelelő hosszúságú betonkifutó is, mivel a felszálláshoz szükséges távolság közel három kilométer. Külön figyelmet érdemel, (hogy a TU—144-es gépeknél ezt sikerült két kilométer alá csökkenteni. Egy új utasszállító szuperszónikus repülőgép megtervezésének, építésének költségei szinte hihetetlen nagyságúak: a Concorde első példányának árából például csaknem 100 darab hasonló befogadóképességű, hagyományos gépet építhettek volna. Ennek ellenére gazdaságosnak látszik az új, a hangnál kétszer, háromszor gyorsabb gépek építésével foglalkozni, hiszen elterjedésükkel, tömeges használatukkal a nagyobb távolságú utazások időtartama hetekről vagy napokról órákra csökkenthető. P. B. concobdC Válasz a kételkedőknek Egy kérdésre, hogy érdemes e anynyi pénzt áldozni a világűr meghódítására, mint amennyit a jelenben áldoznak, már feleltünk, s feleletünk „igen“ volt. A másik kérdés, amelylyel ugyancsak sokszor találkoztunk az utóbi napokban, vaskosabb: van-e értelme az űrkutatásnak? Kérdésre kérdéssel válaszolunk: Vajon Kolumbusz idejében megkérdezte-e valaki, hogy miért kell felszerelni egy drága hajórajt azért, hogy új utakat keressen India felé, amikor annyian, de annyian nyomorognak az óvilágban? Fél évezred múltán ez a kérdés naív és nevetséges. Lindbergh 1927-ben átrepülte az Atlanti-óceánt. Csak az volt a célja, hogy Párizsba repüljön? Ez esetben sokkal egyszerűbben és biztonságosabban, hajón tehette volna meg az utat. Be akarta bizonyítani azonban, hogy lehetséges a légi közlekedés az Atlanti-óceán fölött. Az űrutazás hívei szerint az embereket a tudásszomj, a haladásvágy és egy Kolumbusz—Galilei—Edison effektus készteti a világűr meghódítására. A szakemberek úgy vélik, hogy az űrhajók még ebben az évszázadban bejárják naprendszerünket, meghódítják a Marsot fs a Vénuszt. És ki tagadná, hogy az űrkutatásnak máris megvannak a nagyon is gyakori eredményei. A műholdak használata tökéletesítette az időjárási viszonyok megfigyelését, Földünk kő rül távközlési holdak keringenek, a műholdak pontos útméréseket végeztek, s műszereik tudósítottak a Föld ásványkincseiről. A Hold meghódítása sok tudományos feltevésre ad majd határozott választ, például a világ keletkezésétől kezdve a sokféle világjelenségig és ezeknek a Földre és az emberiségre gyakorolt hatásáig. A Hold-, Mars-, Vénusz-kutatás hatalmas jelentőségű. Az álmok, a fantázia világából most lép ki a megvalósítás útjára. A Verne-figurák helyébe hús-vér hősök léptek, lingy meghódítsák részünkre a világmindenséget. SZÉNDIOXID A NÖVÉNYHÁZBAN Háromszoros CO2 koncentrációval már 40 évvel ezelőtt eredményes kísérleteket végeztek Amerikában. Üjabban Angliában és Hollandiában foglalkoznak ezzel az asszimilációt és növekedést fokozó módszerrel. A minimális hőfok 18 C8 és a fénytől függően lehet 7—12 óráig « többlet szénsavat adagolni. A gázt csövekben is vezetik, hogy lassabban távozzék el. Egyes kísérletek 18 % paradicsomtöbbletet eredményeztek. A C02-t paraffin vagy propángáz elégetésével nyerik: az előbbi veszélyes, a kéndioxid mérgező hatása miatt. Legideálisabb a palackos C02-gáz, de ez igen költséges. Kísérleteznek szalmázással is: az elbomló szalma elegendő CÜ2-t termel. SZABAD FÖLDMŰVES 13 1989. január 25. TU-114 VILÁGÁBÓL
