Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-25 / 4. szám

A szövetkezetek KERESKEDELMI ÉS IPARI vállalkozásainak létjogosultságáról Az űj államjogi elrendezéssel kapcsolatban a szlovákiai kor­mány megalakította a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisz­tériumot. E teljes jogkörrel rendelkező fontos állami irányító szerv kereskedelmi és közellátási főosztályának vezetésével Ladislav Spaöinsky mérnököt, CSc., bízták meg. Mivel a mezőgazdaságunkban elért egyre jobb termelési eredmények előtérbe hozták a zökkenésmentes áruértékesítés kérdését, az újonnan kinevezett főosztályvezetőt kértük meg, hogy tájékoz­tasson bennünket elképzeléseiről, amelyeknek a közeljövőben érvényt kíván szerezni. 9 Milyen lehetőségek kínálkoznak ■ mezőgazdasági üzemek részére ér­dekeik védelmében, ha az állami vál­lalat indokoltan vagy indok nélkül nem tartja be az áruátvétel mennyisé­gére és idejére vonatkozó szerződéses megállapodást, esetleg a vártnál na­gyobb a termés? — Az alepvető fontosságú mezőgaz­dasági termények eladását 1969-ben ts a volt Mezőgazdasági- és Élelmi­­szeripari Megbízotti Hivatal 1967 évi 55 számú rendélete szabályozza. Ez a rendelkezés a legfontosabb élelmi­szerek csoportjába tartozó nyersanya­gok egész mennyiségének eladását tartja szem előtt. Néhány kiválasztott árucsoportra — amelyekhez például a zöldség és gyümölcsfélék is tartoz­nak — az 1965 évi 113 számú kor­mányrendelet intézkedései vonatkoz­nak, amelyek értelmében, gyakorlati­­lsR a szabad piaci rendszer lépett életbe. Ha az idetartozó árucsoportok esetében a mezőgazdasági üzem nem köt az egész termelt mennyiség eladá­sára, vagy egyáltalán nem köt szerző­dést az állami felvásárló szervekkel, úgy a termelvényeket maga adhatja el akár közvetlenül a fogyasztónak is. Az eladást az EFSZ, vagy a szövetke­zetek csoportja saját üzleteiben, vagy rögtönzött elárusító helyeken végez­heti. fö Más járás területén is jogosult saját termésű gyümölcsét vagy zöld­ségét árusítani a mezőgazdasági üzem? — Bármely járás területén árusít­hatja azt. Az intenzív gyümölcster­mesztéssel kapcsolatban áll a hűtő­házak építésének fontos kérdése is, hiszen a gyümölcsöt és a zöldséget hűtéssel hosszú ideig tartósítani lelhet. 9 Hűtőházak építésével a látszó­lagos pillanatnyi árufeleslegből eredő eladási problémákat jórészt csökken­teni lehetne és a hosszabb hűtési idő­szakot elviselő termények esetében kétszeres árat lehetne elérni. — Igen, mivel az eladás ideje a rö­vid idény helyett egyenletesen szét­nyúlna az egész évre — így a pénzt hozó osztályozásra is több idő maradna. — A gyümölcs és a zöldség eseté­ben az osztályozásnak és az úgyneve­zett kereskedelmi csomagolásnak va­lóban fontos szerepe van. Dél-Szlóvá­­kiában távolról sem használják ki ezen a téren az adott lehetőségeket, pedig sok női munkaerő foglalkozás­hoz juthatna. Ha például kaliberezett, fajta szerint válogatott és minőségi osztályok szerint külön csomagolt gyümölcsöt bocsájtanának áruba a mezőgazdasági üzemek, kiszoríthatnák a hazai piacról a külföldről behozott és így adjusztált árut. 9 Az élelmiszeriparral kapcsolat­ban milyen új lehetőségek kínálkoz­nak? — Bizonyos formában együttműkö­dés jöhetne létre az élelmiszeriparral, amelyről Komáromban tárgyaltunk. A mezőgazdasági üzemek előkészíthet­nék az árut a tartósításra, például ki­vághatnák a magházat a paprikából, hámozhatnák a hagymát és a fok­hagymát stb., amit a konzervgyárban is csak kézierővel végeznek. d A kisipari húsfeldolgozzással kapcsolatban milyen lehetőségek kí­nálkoznak a mezőgazdasági üzemek számára? — Még megbízotti hivatalunk idején a prágai minisztériumunkkal való megegyezésünk alapján kiadtunk egy rendelkezést, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ezidáig azonban csak az első lépések megtételére került sor, mert még nincsenek megoldva a kis­méretű vállalkozások ökonómiai vo­natkozásai, mindenekelőtt a forgalmas útvonalaktól távoleső helyeken. A kis­méretű vállalkozás a kereskedelemben és az iparban nagyobb kiadással jár, ezért fontos, hogy a központi szervek különféle előírásokban gondoljanak az ilyen vállalkozások pénzügyi előnybe­helyezésére. Ez elősegítené a kisebb szervezetekben az élelmiszer feldol­gozását és a rugalmas kereskedelmet. Az eltérő jövedelmezőségre való te­kintettel át kell dolgozni az adórend­szert és a kereskedelmi különbözetek kiszámításának szisztémáját. A fo­gyasztási központoktól távoleső he­lyeken a vállalkozás sokkal költsége­sebb, ezért a kereskedelmi árkülönbö­zetnek itt nagyobbnak kell lennie és csökkennie kell a forgalmi adónak. Hűtőberendezések építése esetén az egyes szövetkezetek esetleg állami hozzájárulást is kaphatnak. Néhány hűtőházat Magyarországról hozunk be ez évben, s ha ezeket saját munka­erők alkalmazásával építik fel a szö­vetkezetek, úgy egy százvagonos be­­fogadókénességű raktár ötmillió koro­nába kerül maid. aminek egy részét az állam térítené. Tehát minden vo­nalon olvan központi Inté7kedések jóváhagyásán fogunk munkálkodni, hogy a kisméretű vállalkozás is ki­fizetődjön. IC A gyümölcs- és zöldségszállító ládák készítése terén milyen lehető­ségeket lát megvalósíthatónak a kö­zeljövőben? — Az ügyes szervezőerőkkel ren­delkező szövetkezetekben télen láda­készítéssel foglalkozhatnának. A fa­­feldolgozó üzemekből meg lehetne venni a hulladék fát és kellő felsze­reléssel méretre formálni. De lehet­séges lenne a hegyvidéki fűrésztele­peken a méretezett ládarészeket elő­készíttetni és a szövetkezetben téli foglalkoztatásként a ládákat össze­szögelni. Nem egy esetben ládahiány miatt nem vették át a felvásárló rak­tárak az árut, ami jó szervezés esetén nem fordulhat elő. 0 Papíranyag használatát nem tart­ja szükségesnek a csomagolás során? — Az már nálunk túl magas köve­telménynek számítana. Óriási paradi­csomtermésünk van, de arra sem va­gyunk képesek, hogy legalább 2000 tonna paradicsomot a piaci kívánal­maknak megfelelően osztályozzunk. Magyarországról, Bulgáriából és Ro­mániából vagyunk kénytelenek para­dicsomot behozni, csakis azért, mert ez kaliberezett és rendesen osztályo­zott. Szövetkezeteink szívesebben ad­ják el a paradicsomot az élelmiszer­­ipari üzemeknek feleáron, csakis azért, mert részükre nem kell szépen elrendezni és nagyság szerint osztá­lyozni az árut. Ezzel olykor húszezer korona bevételről mondanak le hek­táronként, pedig ennek töredékéért lehetne a válogatást megoldani. Cg Ez persze a zöldségfelvásárló vállalatnál szerzett rossz tapasztala­­tokkkal, a jóminőségű áru indokolat­lan leértékelésével, valamint a fajta­­kérdéssel is összefügg, hiszen például a Kecskeméti törpe paradicsom ke­ményhúsú, szállításra alkalmas és nagyságra olyan egyforma, hogy válo­gatni sem kell, csupán szemrevalóan elrendezni a rekeszben. Tehát ezt a kérdést azonnali vetőmag behozatal­lal, távlatilag pedig hazai nemesítés­sel kellene megoldani, bár lemaradá­sunk olyan nagy ezen a téren, hogy az utóbbi megoldás nem sok remény­nyel kecsegtet. — Sajnos vetőmagnemesítésünk te­rén súlyos problémák vannak. A Ko­máromi Járási Mezőgazdasági Terme­lési Igazgatóságon január 9-én tar­tott, zöldségtermesztéssel és -értékesí­téssel foglalkozó értekezleten szintén megakadtunk ezen a kérdésen s arra a megegyezésre jutottunk, hogy fő­osztályunk össz-szlovákiai értekezletet hív egybe az illetékes mezőgazdasági szervezetek, a feldolgozóipar, a fel­vásárlás stb. képviselőinek részvéte­lével, am elven közösen keressük a legésszerűbb megoldást. ^ jogosult a szövetkezet arra, hogy saját borát maga palackozza, a palackokat EFSZ címkével lássa el és az így, esetleg díszes kukorica­­sustya- vagy keskenyievelű gyékénv­­kötésben értékesítse? Például az egvik dél-morvaországi EFSZ hétdecis oa­­lackozott borát körbeérő, tára emlé­keztető karton címkével látja el, a címkére a szöveget és a rajzot izzó rémpecséttel égetik rá és a gvékénv­­kötés felső végére a dugó átkötése után egy kerek pecsétszerűséget he­lyeznek. Az egész üveget átlátszó celofánnapírba csomagolják és az ilyen különleges, ízléses adjusztálás után huszonöt koronás áron értékesí­tik. — Erre az érvényben lévő rendel­kezések értelmében joga van az EFSZ- nek, de ezt a lehetőséget ezidáig ke­vés esetben használták ki. Az enge­délyt erre 1964-től a Felvásárlás Köz­ponti Igazgatósága adta. Eléggé nehéz ezen a téren versenyezni az állami Borfeldolgozó Vállalattal, amely kor­szerű technikát alkalmaz a borpalac­kozásra, bár ezt néhány szomszédos szövetkezet közös erővel szintén be­szerezhetné. Magam azon a vélemé­nyen vagyok, hogy a szövetkezetek, amennyiben saját borukkal közvetle­nül részt akarnak venni a pici válasz­ték bővítésében, úgy ezt elsősorban jóminőségü hordóból mért borral te­hetnék. Rendszeresen kellene az erre kiválasztott kiskereskedelmi üzemeket ellátni úgynevezett nem pancsolt, ere­deti hordós borral, esetleg ezt a sa­ját, állandósított kiméréseikben áru­síthatnák. A palackozott bor esetében sok a probléma például az üvegforga­lommal, az üvegmosással és egyebek­kel, bár alhol elég munkaerő áll ren­delkezésre, persze gépek beszerzése után még jövedelmező is lehet ez a tevékenység. 0 Általánosan ismert tény, hogy hazánkban a különféle keveréktakar­mányok készítéséhez nem áll rendel­kezésre elégséges mennyiségű kompo­nens, ami fékezi állattenyésztésünk fejlődését. Milyen intézkedéseket tesz­nek az ipari eredetű takarmánykiegé­szítők hazai gyártásának, esetleg be­hozatalának fokozása érdekében? — A takarmánykomponensek zömét ezidáig külföldről hoztuk be. Deviza­­problémáinkra való tekintettel ezt a kérdést részben a szeparált tej hazai szárításával lehetne megoldani. Itt azonban a nem kielégítő élelmiszer­­ipari kapacitás kérdésébe ütköznek. Szlovákia területén mindössze két tej­szárító üzem működik, az egyik Rima­szombaton, a másik egészen korszerű üzem pedig Nagymegyeren. Ezidén további négv tejszárító üzem felépí­tésére kerül sor. Nyersanyagunk a komponensek készítéséhez van elég, csupán feldolvozásukat kell megolda­ni, ami előbbrevinné a takarmány­­keverékek nagyüzemi előállításának kérdését is. Ennek megoldását segíti elő a lucerna!iszt-készítő, a burgonya- és a répaszeletszárítő üzemek létesí­tése is. A szárított takarmányok ese­tében a nagyarányú tárolási vesztesé­gekkel már nem kell számolni, biz­tosabb a takarmányérték megőrzés, de a keverés, valamint a takarmány­tömeggel való manipuláció is köny­­nyebb. A Mindezek szerint főosztályuknak számos olyan kérdéssel kell majd foglalkoznia, amelyek megoldása so­rán különféle munkaszakaszok, sőt különböző minisztériumok együttmű­ködését lesz szükséges kiépíteniük. — Igen. Mi teremtjük meg az össz­hangot a nyersanyagelőállítás, a fel­dolgozás és az értékesítés között. Fel­adatunk ennek a kerekét olajozni, hogy a mozgás a termelő és a fo­gyasztó érdekében egyenletes, fenn­akadás nélküli legyen. A piaci ellátásban mutatkozó eddigi hiányosságok kiküszöbölése csakis akkor sikerülhet, ha a szövetkezetek veszik át a kiegészítő nehéz, de hálás szerepét. Szövetkezeti kereskedelem­nek és iparnak kell létrejönnie min­denütt, ahol baj van az áruátvétellel. Érzékenyen és főleg gyorsan kell rea­gálni a mindenkor kialakult helyzetre és annak tudatában intézkedni, hogy a szövetkezett vállalkozásnak teljes a létjogosultsága. KUCSERA SZILÁRD TAGDÍJ ÉS PRÉMIUM Csehországban a parasztszö­vetség központi bizottsága jóvá­hagyta akcióprogramját, mely­nek az 1969 évi tagdíjakkal foglalkozó részét közöljük: „Javasoljuk, hogy minden EFSZ, amelyben megalakult a parasztszövetség alapszervezete, az ökonómiai érdekek védelmé­ben és más szolgálatok nyújtá­sa érdekében kifejtett tevé­kenységéért bocsásson a szö­vetségnek hozzájárulás formá­jában rendelkezésére a béralap 0,5 %-ával egyenlő összeget. Minden munkatevékenységet végző tag a szövetségnek indi­viduális tagdíjat fizet, havt ke­resetének minden bekezdett 500 koronája után egy korona ér­tékben. Az egyéni tagdíjak ösz­­szegével az alapszervezet ren­delkezik. A magángazdálkodást folyta­tó földművesek a szövetségnek egyéni tagdíjat fizetnek, amely legkevesebb havi 3 korona le­het. A tagdíj nagyságát esetük­ben a szövetség járási bizottsá­ga szabja meg a művelés alatt álló terület méretei alapján.“ A program feladatául adja továbbá a központi vezetőség­nek, hogy „követelje a kor­mánynyilatkozat betartását, mi­szerint a termésfokozásért pré­miumot fizetnek, mégpedig 1970-íg bezáróan.“ -ksz-HÁROM KÖVETELÉS A Rychnovi járás EFSZ vezetői ée parasztszövetségi küldöttel megtár­gyalták a jelenlegi helyzetet és a fel­sőbb szervek irányában megfogalmaz­ták követeléseiket, amelyek közül a legfontosabbakat kivonatosan közöl­jük: Cl A szövetkezetesek követelik, hogy minden mezőgazdasági kérdés­ben hozott döntést csakis a paraszt­szövetséggel történő megegyezés után léptessenek életbe és a szövetség ál­láspontját minden esetben vegyék figyelembe. 9 Az évi termelési és pénzügyi tervek kidolgozásával kapcsolatban szorongással figyeljük a szolgáltatá­sok valamint a szükségletek árának alakulását. Mindenütt emelkedés ta­pasztalható, de különösen a mezőgaz­dasági gépek, az építőanyagok, a pót­­alkatrészek, a villanyenergia és to­vábbi fontos szükségletek ára szökött fel. Követeljük, hogy a mezőgazdasági üzemek konkrét biztosítékot kapja­nak, miszerint a mezőgazdaság és a többi nemzetgazdasági ágazatok kö­zötti mindennemű egyensúlyi zavart a mezőgazdaságnak kiegyenlftenek. 9 Követeljük, hogy a szövetkezett szektor részére juttatott ökonómiai eszközök, nevezetesen az üzemgazda­ság megszilárdítására szolgáló dotá­ciók az állami szektor előnybehelye­zése nélkül kerüljenek kiosztásra. Az 19B9. évi előzetes ígéretek ezt az alapelvet nem respektálják. Figyel­meztetjük az illetékeseket arra, hogy ezen alapvető kérdések rendezésének elhanyagolása járásunkban abban mutatkozik, hogy az EFSZ-ek nem hajlandók ez évre eladási szerződé­seket kötni. —ksz— Napirenden a szocialista vállalkozás A CSKP KB ideológiai osztálya né­­hányszáz szakember részvételével szemináriumot rendezett az időszerű gazdasági kérdések megvitatására. Az összejövetelen többek között fel­szólalt prof. Reznlőek is. a szocialista vállalatról és a szocialista vállalko­zásról szóló törvényjavaslatok egyik társszerzője. A felszólaló szerint mindkét tör­vényjavaslatot februárban tárgyalja meg a kermény, majd márciusban a Szövetségi Nemzetgyűlés. A javasla­tok szerint a vállalatok széleskörű ön­állóságot szereznek és saját számlá­jukra vehetnek részt a szocialista vállalkozásban amit maga az állam, valamint számos integrációs csopor­tosulás is megtesz. A gondozásba át­adott termelőeszközök tulajdonjoga ezentúl a vállalatot illeti, kivéve ezek eladásának jogát. A vállalati vezetők­nek messzemenő jogkört szavatolnak. Mindkét törvény gyakorlati érvé­nyesülése persze gazdasági refor­munk továbi alakulásától függ. Ebből azonban nemcsak a mazsolát illik 10 tttt/vn/vn KornMUVFS 1969. január 25. kiszedni, például a vállalati jövede­lemrészesedés formájában, hanem tel­jes egészében, a kötelességeket is be­leértve kell érvényesíteni. Szükséges lenne fokozatosan megszüntetni a nagy veszteséggel dolgozó üzemeket, lassanként felszabadítani a felesleges munkaerőket és mindenütt korlátozni a beruházásokat. Prof. Rezniőek alap­vető fontosságúnak tartja világosan széjjelválasztani a gazdasági tevé­kenység vállalati és állami szféráját abból a célból, hogy a kormány sike­resen kormányozhasson, a vállalatok pedig jövedelmezően vállalkozhassa­nak. A szemináriumon felszólalt továbbá Sucharda mérnök pénzügyminiszter is, akt főleg a nemzetgazdaságunkban mutatkozó egyre erősödő Inflációs jelenségekkel foglalkozott, amely je­lenség még ráadásul a befejezetlen beruházások növekedésével és a vál­lalatok anyagkészleteinek felhalmozó­dásával is párosul. Hangoztatta, hogy míg a múlt évben a mérleg egyik ol­dalán a lakosság személyes jövedelme 12 százalékkal növekedett, másik ol­dalán a befejezetlen beruházásokban 107 milliárd korona holt tőke feküdt kihasználatlanul, a lakásépítés átla­gos Ideje 15 hónapra nyúlott és min­den 100 korona teljesítményre az iparban 46 koronára emelkedett az anyagkészlet. Ezek Igen veszélyes jelenségek, amelyek ökonómiánkban elmélyítették az egyenetlenséget. Nem engedhető meg, hogy ez a fejlődési folyamt ez évben megismét­lődjön. Védekezni ellene azonban ökonómiai eszközökkel, nem pedig adminisztratív intézkedésekkel szük­séges. A pénzügyminiszter ezzel kap­csolatban nagyarányú adóreform vég­rehajtását jelentette be, amely főleg a vállalatok jövedelmének és az al­kalmazottaknak juttatott fizetések összterjedelmének adóztatására irá­nyul majd. Az űj beruházásokat kor látozzák, ellenben a lakásépítéssel foglalkozó szervezeteket számos előnyben részesítik. Ez különösen az ú] házasokra és az'olyan vállalatok­ra vonatkozik, amelyek jó eredménye­ket érnek el a külkereskedelemben. A különféle dotációkat is korlátozzák, hiszen elfogadhatatlan.hogy az állam, a nyilvános étkeztetéssel foglalkozó üzemek kétes deficitjének fedezésére 520 millió koronával járuljon hozzá évente. A pénzügyminiszter szerint megfelelő megoldás kínálkozik olyan formában, hogy az érdeklődő magán­­személyeknek kifőzdéi engedélyeket adjunk. —ksz— CSÖKKEN AZ ADÖ A kistraktorokat az önállóan gazdálkodók ez évben már hasonló áron kaphatják meg mint az EFSZ-ek. A háztáji kertben foglalatoskodők részére az adót szintén jelentékenyen csökkentették, s a kistraktorok eladási árá­nak 20,48 %-ában állapították meg. Képünkön az egytengelyes M-8 jelzésű kistraktort láthatjuk, amelyhez FZ 80 jelzésű talajmarót alkalmaznak. (Kucsera Szilárd íelv.J

Next

/
Thumbnails
Contents