Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-25 / 4. szám

A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség fóruma MIVEL FOGLALKOZZON AZ ALAPSZERVEZET ?| Mondhatom, eléggé hosszú ideig kerestem, mig végre rá­akadtam egy emberre, akinek konkrét elképzelései vannak az Egységes Parasztszövetség alap­szervezetének társadalmi tevé­kenységére vonatkozólag. He­lyesebben, az elképzelést már a múlt év negyedik negyedévé­től a gyakorlatba is bevezet­ték. MILAN SMOLKA mezőgazda­­sági mérnök, amióta a fakóve­­zekényi szövetkezet élére ke­rült, számos érdekes újítást vitt be a szervezésbe. Az eredmény természetesen az lett, hogy gaz­daságilag konszolidálódott, megszilárdult a szövetkezet, s ezzel párhuzamosan a dolgo­zók életszínvonala is megfelelő módon emelkedett. Amint tudjuk, közben meg­alakult az Egységes Paraszt­szövetség szlovákiai központi szerve, s Smolka elnököt is a Központi Bizottság plénumába, járási szinten pedig az előké­szítő bizottság elnökévé válasz­tották. így kísérletezte ki oda­haza a szövetkezet gazdasági és társadalmi ágazatai kölcsö­nös vonatkozásait. Természete­sen elképzelése szerint az utób­bira építik a szövetség helyi szervezetének tevékenységét. Hogy egy kis ízelítőt adjak komplex elképzeléseiből, leg­alább nagy vonalakban érinte­nem kell mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi érdek­kört. Amint ismeretes, a szö­vetkezetek legfelsőbb fóruma a taggyűlés. A szövetkezet gaz­dasági, valamint társadalmi te­vékenységéről, annak teljes fe­lelősséggel tartozik az elnök. Tán mondanom sem kell, hogy ennek minden egyes szövetke­zetben így kell lennie. Fakóve­­zekényben azonban az elnöktől elágaztatva külön vezető öko­­nómussal is rendelkeznek, aki a könyvelőkkel, a gépesítővei és más ágazatok vezetőivel tart kapcsolatot. A termelés felelőse egyben az elnök helyettese, a termelés minden vonatkozásá­ért felelős. Hatáskörébe tarto­zik az agronómus, a zootech­­nikus és a többi termelő ága­zat vezetője. A további elága­zás — amiért lényegében fölke­restem Smolka elnököt — a társadalmi ügyek irányítójához vezet. Ö vezeti a katonai nyil­vántartást, felelős a munkabiz­tonságért és a tűzvédelemért, hatáskörébe tartozik az ellen­őrző bizottság, a szociális ügyek bizottsága és a kulturális bi­zottság. Az utóbbi három kér­désben részben az elnökségnek, részben pedig a taggyűlésnek, újabban a szövetség alapszerve­zete tagságának tartozik fele­lősséggel. Sokan talán azt mondhatnák, hogy nem valami nagy dolog a társadalmi ügyek intézése. Ma­gam részéről erre csak azt mondhatom, hogy egyesek a múltban éppen ezzel a leki­csinylő, vállvonogató nemtörő­döm állásfoglalással követték el a súlyos deformációkat, ami­kor az emberről, főképpen a földművesről csupán azt vették tudomásul, hogy létezik és ter­mel, de az már nem érdekelte őket, hogy ennek a vérből és húsból lévő embernek valami­lyen igényel és jogai is lehet­nek. Mondjuk meg őszintén, ezen a téren bizony nagy mu­lasztások történtek. Éppen ezért kell, hogy a fa­­kóvezekényi gyakorlat mind nagyobb teret hódítson, és más termelőegységekben is népsze­rűvé váljon. De mit is tesz tu­lajdonképpen Fakóvezekényben a társadalmi ügyek felelőse? Egyszerűen azt, hogy mindig akkor foglalkozik az emberrel, amikor erre egyrészt magának az embernek, másrészt a szö­vetkezet és a társadalom szem­pontjából a legnagyobb szükség van. Számtalan esetben tárgyal a tényleges katonai szolgálatról hazatérő fiatalokkal, fölkínálja számukra a szövetkezetben való érvényesülés lehetőségeit, isko­láztatásokat, tanulmányutakat és más hasonló rendezvényeket szervez. De törődik a nyugdí­jaztatás határán lévő idős szö­vetkezeti tagokkal is. Ezekkel már jóelőre beszélget. Többször tolmácsolja különféle kérelmei­ket a vezetőségben, melynek ő is tagja. Eljár a nyugdíjazta­tás kérdéseiben a szociális ügyek osztályán. Egyszóval az a dolga, hogy gondoskodjék az emberről. így természetesen az idős nyugdíjba menő dolgozók érzik, hogy van támaszuk. Nem úgy hagyják el a munkahelyet, mint akiket az erejük elhasználódása után kényszerből kilöktek. Tény, hogy ezek az emberek az éle­tük hátralevő idősaakában min­dig szívesen visszagondolnak majd arra, hogy a szövetkezet­ben milyen emberségesen bán­tak velük. Smolka mérnök és munkatár­sai nagyon helyesen tették, hogy megalapozták az ember­ről való gondoskodás effajta részlegét. Náluk az emberséges­ség azonban nem csupán ezen a téren jut kifejezésre. Egymás megbecsülését a gazdaság min­den vonatkozásában érvényesí­tik. Ha például a taggyűlés idő­tartamát 90 percben szabják meg, annak tárgykörét föltét­lenül három egyenlő részre osztják. Tehát 30 percig sző esik például a termelésről, a további 30 percben az ökonó­miai kérdésekről, s a megma­radt 30 percben pedig a társa­dalmi természetű ügyeket tár­gyalják. így a taggyűléseken mindig azok a kérdések kerül­nek bonckés alá, amelyek ép­pen programon vannak. Egy­szerűen azt mondhatnánk, hogy így koncepciója van a taggyű­lésnek, s nem fajulhat az vala­miféle semmit meg nem oldó vitaegyletté. Természetesen egy ilyen 2180 hektáros konszolidált gazdaság­ban sok mindenre telik. A ked­vező pénzügyi helyzetnél fogva a társadalmi ügyek intézője is jelentős pénzösszeg felett ren­delkezik. De ami az embersé­gességet illeti, az sem Fakóve­zekényben, sem pedig másutt egy fillérbe se kerül. Sok he­lyütt mégis éppen azzal fukar­kodnak a legjobban. Ügy hiszem sikerült rávilágí­tanom arra, hogy miként kell dolgoznia az Egységes Paraszt­­szövetség alapszervezetének, vagyis, hogy mit kell program­ra tűznie, hogy társadalmi kül­detését odahaza tagjai körében valóban a követelményekhez hűen teljesítse. Hoksza István PAVEL JÓNÁS mérnök, az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöke beszá­molóját tartja a Központi Bizottság plénuma előtt. Az elnökségben foglalt helyet többek közt JÄN JANOVIC mérnök, a tudományok kandidátusa, az SZSZK mezőgazdasági és élelme­zésügyi minisztere is. Fényképezte: Noga . I. .*. .*. .♦. A A A A A A A A A A A A A A A A A .». A .♦. A .♦. .♦. A A. A A. A. A. kiveszik a részüket. A munka­tervből nem felejtették ki a tár­sadalmi természetű rendezvé­nyeket sem. Ennek keretében szervezik a járási mezőgazda­­sági bált is. A munkaterv első pontjában a járási konferencia előkészíté­se szerepel. Ezt követően meg­tárgyalják és jóváhagyják a földművesek hazai és külföldi üdültetésére, továbbá a fürdői kezelés megszervezésére szóló tervezetet. Márciusban már a tavaszi munkák kerülnek prog­ramra, de ugyanakkor nem fe­ledkeznek meg a munkabizton­ságról, a tűz- és egészségvéde­lemről sem. így sorolhatnánk tovább a munkaterv többi pontjait is, melyek konkrét feladatok telje­sítéséhez fűződnek. A munka­tervből néhány alapvető tételt kiragadtunk. Látszik, hogy az előkészítő bizottságok akár Ke­let-, akár Közép- vagy Nyugat- Szlovákiában tudják mi az Egységes Parasztszövetség kül­detése, tisztában vannak azzal, hogy a Szövetség társadalmi és gazdasági küldetése egyben a szervezők küldetése is. Éppen ezért folyik több járásban és községben a szövetség megszer­vezésénél élénk tevékenység. Az eperjesi járási előkészítő bizottság havonta tárgyalni fog­ja mind a gazdasági, mind pe­dig a társadalmi természetű kérdéseket. Természetes, hogy amikor a termelés gyorsabb fellendítésének, korszerűbb szervezésének módozatait vitat­ják, ugyanakkor arra is töre­kedni fognak, hogy minden az ember érdekében történjék. Vé­leményünk szerint ez minta­szerű elgondolás. De dicsére­tükre válik az is, hogy nem várakoztak az Egységes Pa­rasztszövetség központi szerve által megküldött minta munka­tervezetre, hanem saját elkép­zelésükből és szükségletükből indultak ki munkatervük elké­szítésénél. (nuf) A napokban örömhír érkezett az eperjesi járásból. Ugyanis a 79 szövetkezetből már 76-ban megalakították az Egységes Pa­rasztszövetség alapszervezetét. Már csak RoZfiany és Lutina községek szövetkezetei helyez­kedtek várakozó álláspontra. Véleményünk szerint ez nem baj, sőt ellenkezőleg. A várako­zás arról tanúskodik, hogy a Parasztszövetségbe való belé­pést önkéntes alapokra helyez­ték, vagyis hogy ebben a kér­désben valóban a szövetkezetek tagságára bízták a döntést és ahogyan mondani szokás, sen­kit sem eresztettek a kútba le fejjel, ha netalán nem akart belépni a Parasztszövetségbe. Tény, hogy a szövetségnek az eperjesi járásban 6723 tagja van s ebből 3882 a szövetkeze­tekben. Gondolom nem árt, ha meg­említek néhányat a szervezés­ben kiváló eredményt elért köz­ségekből. Ezek az alapszerveze­tek a szövetség Járási bizottsá­gában bizonyosan méltó helyet kapnak majd. Ezek közé tarto­zik például Chminany 119 tag­gal, Svinia 112 taggal, Petro­­vany 187 taggal, Vífaz 174 tag­gal, Sedlice 138 taggal stb. Ter­mészetesen tovább sorolhat­nánk a szervezésben jó ered­ményt elért községek nevét, de mutatónak talán ez is elegendő. A járási előkészítő bizottság az eperjesi járásban munka­tervet is dolgozott ki a Paraszt­szövetség tevékenységére. A munkából természetesen a bi­zottság tagjai megfelelő módon TUDNIVALÓK A PARASZTSZÖVETSÉG JÁRÁSI KONFERENCIÁI ELŐTT Járási szinten sem bontjuk meg a mezőgazdaság irányításának egységes rendszerét (Folytatás az 1. oldalról) Az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöke a továbbiakban megjegyezte, hogy a Parasztszövetség átme­netileg megegyezett a Mezőgaz­dasági és Élelmezési Miniszté­rium vezető dolgozóival, hogy ezek után nem lenne célszerű a járási mezőgazdasági társulá­sok, vagy a termelési igazga­tóságok eszközeiből bizonyos részt vagy dolgozóikból néhá­nyat a szövetség járási szervé­hez delimitálni. Vagyis ebben az átmeneti időszakban a Pa­rasztszövetség járási bizottságai nem létesítenek külön fizetett végrehajtószervet, hanem a társadalmi természetű ügyeket is a járási mezőgazdasági tár­sulások vagy a termelési igaz­gatóságok dolgozói lesznek hi­vatottak intézni. Ugyanis eze­ken a munkaközösségeken be­lül a társadalmi természetű ügyek intézésére külön csopor­tot hoznak majd létre, amely a társadalmi kamarához tartozó ügyekkel foglalkozik. A többi kérdéseket a járási mezőgazda­­sági társulás a szövetség gaz­dasági kamaráján keresztül in­tézi. Ezért tanácsos, hogy a Pa­­rasztszövetség járási bizottsá­gainak főtitkári funkciójába megnyerjék a mezőgazdasági társulások s a termelési igaz­gatóságok vezetőit. Szó esett továbbá arról is, hogy a járási mezőgazdasági társulások apparátusának dol­gozói ebben az esztendőben fi­zetésüket a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium erre fenntartott eszközeiből kapják. A beszámoló továbbá taglalja a járási társulásoknak és a szö­vetségek befizetésre kerülő tag­díjainak mennyiségét, amelye­ket a szövetkezetek a nyersjö­vedelem egy százalékában Jut­tatnak a járási szerveknek. Megegyeztek abban is, hogy a járási mezőgazdasági társu­lások az alapszabályzat módo­sításának alapján megfelelő pénzügyi alapot létesítenek a Parasztszövetség járási szerve részére, s ebből az összegből fedezik majd a szövetség tár­sadalmi természetű kiadásait. Az összegből természetesen jut­tatnak majd bizonyos részt a központi szerv részére is. Jónás elvtárs ismertette a központi bizottság tagjait azzal az elképzeléssel is, hogy a Me­zőgazdasági és Élelmezési Mi­nisztérium rövidesen módosí­tást eszközöl a termelési igaz­gatóságok szervezeti szabály­zatában, valamint a mellettük működő tanácsadó testület el­nevezésében és felépítésében. A javaslat értelmében ez a szerv átalakul a mezőgazdasági üzemek tanácsává, vagyis ezt az elnevezést veszi fel. Tagjait megválaszthatják a Parasztszö­vetség járási konferenciáin, mind az elnökségbe, mind pe­dig a járási bizottságba. Az ed­digi gyakorlattól eltérően, ahol a tanácsadó testület elnöke, egyben a termelési igazgatóság vezetője is volt, a szervezeti szabályzatot úgy módosítják, hogy a mezőgazdasági üzemek tanácsának elnöke, egyben a szövetség járási bizottságának elnöke is legyen. Természetesen az ilyen járások termelési igaz­gatóságainak apparátusa is ha­sonló módon oszlik meg, akár­csak a föntebb említett mező­gazdasági társulások esetében. Úgy gondolom, — jegyezte meg a továbbiakban JonáS elv­­társ —, hogy a szövetség járási szerveinek alapvető kérdéseit eléggé megvilágítottam. Tulaj­donképpen azért folyamodtunk az ilyen megoldáshoz, mert a szövetséget két lehetőség elé állították. Az egyik lehetőség az volt, hogy a Parasztszövet­ség járási szinten maradjon ki­mondottan társadalmi érdekvé­delmi szervezet, három-öt dol­gozóval, akiket az elképzelések szerint a jelenlegi járási mező­gazdasági irányító szervből de­­limitáltak volna a Parasztszö­vetség járási apparátusába. Ez persze nem egyezik szövetsé­günk alapszabályzatával, és programjával. A másik lehető­ség már a föntiekből ismeretes, éppen ezért választottuk ezt a megoldást. Kétségtelen, hogy az Egysé­ges Parasztszövetség járási szerveinek ilyen formájú meg­választása útján kellő mód nyíl­hat a szövetség társadalmi te­vékenységének nagyarányú ki­bontakoztatására is. Ugyanis ezen a szakaszon rendelkezünk a legkevesebb kvalifikált dol­gozóval, s éppen ezért hangsú­lyozni kell, hogy a szövetség társadalmi tevékenységének in­tézéséhez olyan emberekre van szükségünk, akik rátermettsé­güknél és kvalifikációjuknál fogva alkalmasak s készek lesz­nek a dolgok kifogástalan in­tézésére, hogy az ezzel kapcso­latos feladatokat már kezdettől fogva a lehető legjobban telje­síthessük. A szövetség a társadalmi, a szociális, továbbá a kulturális nevelői tevékenység irányában már megtette az első jelentős lépéseket. A Központi Bizottság plénumának tagjai megkapták az erre vonatkozó írásbeli in­formációt. Van már a szövet­ségnek saját utazási irodája, mely elsősorban tagjai rendelke­zésére áll. Rajta keresztül mód nyílik majd külföldi és hazai tanulmányutak megtételére. A szociális ellátottság terén persze nem gondolunk csupán az üdültetésre. Való tény, hogy a szociális ügyek a múlt esz­tendőben sokban rendeződtek a földművesek javára is, hanem azt is látnunk kell, hogy mind­eddig kevés változás történt az alacsony nyugdíjak rendezésé­re. El kell érnünk, hogy a földműveseknek, a mai szövet­kezetek tagjainak beszámítsák a nyugdíjaztatásba azt az időt is, amikor egyénileg gazdálkod­tak. Segíteni kívánunk továbbá a szövetkezeti sokgyermekes asszonyok helyzetén is, akik érthető okoknál fogva egész napon át nem dolgozhatnak. Jonáé elvtárs beszámolóját hosszadalmas vita követte. A Központi Bizottság 17 tagja fel­szólalásában helyeselte az el­nökség beterjesztett javaslatát, minek következtében ezt a do­kumentumot a Központi Bizott­ság határozatilag is elfogadta. keztáben néhány járásban még ebben a hónapban egybehívják a járási konferenciát. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy né­hány szóban ismertessük a kül­dötteket legalább az alapvető kérdésekről. A járási előkészítő bizottsá­gok feladatul kapták néhány bi­zottság megalakítását. Ezek kö­zé tartoznak a káderelőkészítő, a program előkészítő és a szer­vező főbizottságok. A káderelő­készítő bizottságnak, mely a ja­vaslatokat készíti elő, a szövet­kezetek és újabban a szövetség Központi Bizottsága javaslatára, az lesz a feladata, hogy össze­válogassa azokat az embereket, akik rátermettségüknél, szak­mai fölkészültségüknél fogva képesek lesznek arra, hogy megválasztásuk után a lehető legjobban dolgozzanak a járási bizottság plénumában, elnöksé­gében vagy ellenőrző bizottsá­gában. Természetesen a káder­előkészítő bizottságnak a kon­ferencia megkezdéséig kell el­készíteni mindent, s a kész anyagot át kell adnia a konfe­rencián javaslatára megválasz­tott választó bizottságnak. A ká­derelőkészítő bizottság a kon­ferencia elé javaslatot nyújt be a munkaelnökségre és a mandá­tum szedő bizottságra vonatko­zólag is. Meg kell jegyeznünk még azt is, hogy az elnököt és az elnök­séget, valamint a főtitkárt a járási bizottság maga közül vá­lasztja meg, s itt fontosnak tartjuk figyelembe venni Pavel JonáS mérnöknek, az Egységes Parasztszövetség Központi Bi­zottsága elnökének a Szabad Földműves mostani számában közölt e vonatkozású javasla­tait. —in— Eperjes is jói (elkészült Mint ismeretes, egyes járá­sainkban a Parasztszövetség alapszervezeteinek megszerve­zésében elérték a száz száza­lékos eredményt. Ennek követ­

Next

/
Thumbnails
Contents