Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-25 / 4. szám

TOGl TANÁCSADÓ A viszontkereseti követelés kiegyenlitéséről Felelet egy kérdésre „A traktorhoz erősített drótkötél segítségével tevolítottuk el állami gazdaságunkon a ribizke kiöregedett bokrait. Ez alkalommal munkabal­eset történt úgy, hogy traktorosunk nem várta ki a vele dolgozó munkatársa előre megbeszélt Jeladását és még mielőtt a kötelet a bokorra erősítették volna, a traktorral elindult. A drót­kötél a hirtelen rándítás következtében a bo­korról lepattant és a közelben álló dolgozó sérülését okozta. Közöljék velünk, köteles-e gazdaságunk megtéríteni az államnak viszont­kereseti követelését és hogyan kell az ilyen esetekben eljárni.“ H. M. Az egészségben esett károsodás költségei kiegyenlítésének viszontke­reseti követelését érintő kérdésekben a legfontosabb utasítást a 33/1965 Zb. számú törvényben találjuk. Ez a tör­vény tárgyalja azoknak az államra háruló költségeknek viszontkereseti kiegyenlítését, amelyek balesetek, hi­vatásból eredő betegségek s az egész­ség egyéb károsodása következtében keletkeznek. Az állam viszontkereseti követelését köteles az a szervezet megtéríteni, amely előidézte, hogy va­laki egészségében kárt szenvedett vagy meghalt. A szervezetet tekintik a baleset okozójának, ha nem tartot­ták be a munkabiztonsági előírásokat és figyelmen kívül hagyták a munka­­biztonság és az egészségvédelem fö­lött őrködő szervek utasításait. A tör­vény feltételezi azt, hogy megszegték valamelyik konkrét biztonsági előírást. Ezért annak elbírálásakor, hogy a szervezet megszegte-e az elő­írásokat, nem lehet az általános ren­delkezésekre hivatkozni, amelyek sze­rint a szervezetnek mindent meg kell tennie azért, nehogy a dolgozók egészsége kárt szenvedjen. Az a szervezet, amelynél megállapí­tották, hogy megszegte a munkabiz­tonsági előírásokat vagy a munkabiz­tonság fölött ellenőrzést gyakorló szerv által adott utasítást, mentesül­het a viszontkereseti térítés kötele­zettsége alól, abban az esetben, ha az ügy kivizsgálása folyamán a viszont­kereseti ügyet lebonyolító szervnek olyan bizonyítékokkal szolgál, ame­lyekkel igazolhatja, hogy a baleset kizárólag a károsult hibájából kelet­kezett. További felmentő okot képez­nek az olyan esetek, amikor a szerve­zet minden igyekezete ellenére sem tudta megakadályozni a biztonsági előírások megszegését. Még több fel­mentő okot is fölsorolhatnánk, ezek azonban a feltett kérdés megoldásá­ban nem jönnek számításba. A baleseti jegyzőkönyv szerint a ribizkebokrokra a drótkötelet T. dol­gozó erősítette fel, a drótkötél kioldó­dott és sérülését okozta, mert a kö­zelben állt, amikor a drótkötél kipat­tant. Ebből feltételezhető, hogy a drót­kötél kivágódását és a dolgozó bal­esetét a munkaművelet hanyag elvég­zése okozta. „A mezőgazdaságban és az erdő­gazdaságban használt gépek és be­rendezések használatakor betartandó munkabiztonsági és egészségvédelmi rendszabályok“ szerint, amelyet a Földművelés- és Élelmezésügyi Minisz­térium közlönyének 40. részlegében 1967. december 22-én tettek közzé, a traktorosuknak a gép megindítása előtt a megbeszélt dudálással kellett volna figyelmeztetnie munkatársát és csak azután elindítani a traktort. Ha tehát ezt a megbeszélt jelzést a trak­toros nem adta meg, úgy megszegte a jogi előírásokat. Mivel a baleset az állami gazdaság által a traktoros­nak megszabott munkafeladat teljesí­tése közben történt, és az állami gaz­daságnak nincs bizonyítéka, amelynek alapján mentesülne a viszontkereseti térítés kötelezettsége alól, köteles a viszontkeresetet az államnak megtérí­teni. A viszontkereseti térítés összegét a gyógykezelés költsége, a kifizetett betegbiztosítási táppénz és a nyugdíj­­biztosítás illetménye, esetleg a társa­dalom által e célra fordított egyéb kiadások képezik. A viszontkereseti ügy bizonyító anyagának előkészítése, valamint elő­terjesztése általában annak a járást egészségügyi intézetnek a dolga, amelynek körzetében a baleset tör­tént. A járási egészségügyi intézetek a kártérítés kifizetéséről, amennyiben az összeg nem haladja meg az 5000 koronát, vagy ha a viszontkereset jo­gosultságát s a kártérítés összegét írásban is elismerték, esetleg akkor, ha csupán a viszontkereseti kártérítés összegének megállapításáról van szó. Egyéb esetekben a viszontkereseti ügyekben a járási nemzeti bizottságok viszontkereseti komissziója dönt. A já­rási nemzeti bizottság azonban az ügy kivizsgálásával az egészségügyi szak­ügyosztályokat is megbízhatja, ameny­­nyiben a kártérítés összege nem ha­ladja meg a 10 000 koronát. A viszontkereseti ügyek bizonyító anyagának előkészítéséről az a járási egészségügyi intézet gondoskodik, amelynek körzetében a baleset tör­tént, mégpedig vagy a saját belátása, vagy a balesetről érkezett bejelentés alapján. Természetesen köteles a tény­állást a lehető legpontosabban, leg­részletesebben és a legcélszerűbben kivizsgálni. A viszontkereseti ügyek kivizsgálásával a járási egészségügyi intézet különleges osztálya van meg­bízva, amelynek dolgozói nemcsak jogosultak, de kötelesek is lefolytatni minden bizonyító eljárást, a perrend­tartásban használatos módszerrel. A perrendtartásra vonatkozó általános előírásoktól eltérően azonban, ha a viszontkereseti kártérítésre kötelezett szervezet fellebbezni óhajt, akkor a vizsgálatot vezető szerv által meg­adott határidőig saját magának kell összegyűjtenie és előterjesztenie az ellenbizonyftékokat, amelyek perdön­tők lehetnek a viszontkereseti kötele­zettség alóli felmentésben. Annak a szervnek, amely a viszont­kereseti ügyben dönt, döntésében a tényállás teljesen objektív kivizsgálá­sából kell kiindulnia, s ha az előter­jesztett bizonyító anyagot nem tartja elegendőnek, úgy saját magának kell vizsgálati eljárást indítania s megsze­reznie a szükséges adatokat. Mind­amellett az ügyfeleknek lehetőséget kell adni arra, hogy a perdöntő anyaggal s a vizsgálati eljárással kap­csolatban véleményt nyilváníthassa­nak. Az ügyfelek jelenlétével akkor hirdet ki szóbeli tárgyalást, ha erre a tényállás maradéktalan felderítésé­nek érdekében szükség van. Az ítélet­nek összhangban kell lennie a jogi előírásokkal, a helyzet megbízható felméréséből kell kiindulnia, meggyő­zőnek kell lennie, s alaposan megin­­dokoltnak különös tekintettel az ügy­felek ellenvetéseire és javaslataira, hogy a döntésből a szervezetek levon­hassák a tanulságot, illetve hogy köte­lességeik teljesítésében nagyobb fe­gyelmezettségre bírja őket. A végzés­be bele kell foglalni a fellebbezés lehetőségéről szóló felvilágosítást. A végzést az ügyfelekhez írásban kell eljuttatni, akik kötelesek azt átvenni. A fellebbezést a végzés kézbesítésétől számított 15 napon belül kell be­nyújtani, mégpedig ahhoz a szervhez, amely az ítéletet hozta. A járási egész­ségügyi intézet döntése elleni felleb­bezés ügyében az intézet viszontkere­seti komissziója dönt. A járási egész­ségügyi intézet által megbízott szerv döntése elleni fellebbezésben a kerü­leti nemzeti bizottság hasonló szer­vei döntenek. Ugyanezek döntenek a viszontkereset csökkentését, részletek­ben való törlesztését, esetleg a végre­hajtási határidő elhalasztását Illetően. A viszontkereseti kártérítéshez illet­ményt hozzászámítani kizárólag csak az ítélettel egyidőben lehet. A már jogerős viszontkereseti kártérítés csökkentését, vagy egyéb változtatá­sokat a járási nemzeti bizottság pénz­ügyi osztálya hajthat végre, amely a viszontkereseti követeléseket igaz­gatja. Amennyiben a viszontkereseti kár­térítés ügyében feltétlenül szakvéle­ményezés szükséges, s ha az ügyet erről az oldaláról nem vizsgálták meg tüzetesen az előző vizsgálatok folya­mán, úgy a fellebbező szerv az illeté­kes munkabiztonsági és egészségvé­delmi ellenőrző szervhez, esetleg a kerületi egészségügyi intézet más szervéhez vagy szervezetéhez fordul szakvéleményért, s csak kivételesen súlyos esetekben a kerületi egészség­­ügyi intézet közvetítésével az Egész­ségügyi Minisztériumihoz. A mezőgazdasági üzemek folyama­tos ellátása műtrágyával igen fontos, mivel csak így számíthatunk arra, hogy az aratáskor elsősorban az őszi gabonafélék nagyobb hozamait érhet­jük majd el. Az elmúlt évben sajnos a hazai műtrágya-gyártásban kisabb-nagyobb eltolódások, termelés-kiesések voltak és kénytelenek vagyunk megállapíta­ni, hogy a helyzet jelentősebb mérték­ben bizony még nem nagyon javult. Komoly hiány mutatkozik a már ko­rábban is hiánycikket képező mű­trágya-fajtákban, mint amilyenek az ammőniumszulfát, a hugyany, vala­mint az NPK 1 és az NPK 3 B jelzésű kombinált műtrágyák készleteiben. Megtalálja A FÖLDMÜVELÉS­­ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUM KÖZLÖNYÉBEN A FÉM közlöny 13/1968 számú rész­lege tartalmazza: 1. A központi takarmányalap gazda­ságos felhasználásáról, valamint a keveréktakarmányok előállításáról és e takarmányoknak az 1969-es évre előirányzott felhasználásáról szóló irányelveket. 2. A növényvédelmi vegyszerek szük­séglete 1969-es évi tervének össze­állítását elősegítő utasításokat. 3. A közlöny hírei és felhívásai kö­zöt megtaláljuk a Belkereskedelmi Minisztérium rendeletét, amely ha­tálytalanítja a Belkereskedelmi Minisztérium Tájékoztatójának 2/1967-es számában közzétett ren­deletet az üzemi és iskolai étkez­dék, valamint a diákszállások dol­gozói bérének rendezéséről. 4. Az új műszaki szabványokat. 5. A földművelésügyi és az élelme­zésügyi tárcában bekövetkezett szervezési változásokat. 6. Az állattenyésztési technológia ügyosztályának jelentését a kivi­telre tenyésztett baromfi hizlalá­sáról. Hogy a kedvezőtlen helyzeten mi­hamarabb változtassunk a Földműve­lési és Élelmezésügyi Minisztérium a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat igazgatóságával és a Chema­­pol vegyipari vállalattal együtt bizto­sítja a legfontosabb műtrágyák és a gyártásukhoz szükséges alapanyagok behozatalát. Szerződést kötöttek am­­móniumszulfát behozatalára, hogy biztosíthassuk a kombinált trágyák és a nagy töménységű szuperfosztát folyamatos gyártását. Szeretnénk a mezőgazdasági üzemek fokozottabb keresletét e trágyafajta iránt mara­déktalanul kiegyenlíteni. Növekszik továbbá a szemcsésített NPK 15:15:15 és a 20:20:0 kombinált műtrágyák, il­letve az ezekhez legjobban hasonló műtrágya-típusok behozatala is. Felhasználva ezt az alkalmat azzal a kéréssel fordulunk földműveseink­hez, hogy a meglevő műtrágya-kész­leteket gazdaságosan, célszerűen használják fel. Habár mezőgazdasági üzemeinkben sok helyen a raktártér­ségek hiánya miatt nagy gondot okoz a műtrágyák tárolása, ha csak egy mód van rá a lehetőség szerint már jóelőre biztosítsák a nitrogéntartalmú műtrágyák szükséges mennyiségét, hogy az idei télutói trágyázást kellő időpontban elvégezhessék. STANISLAV KOMBEREC mérnök Q Az üzem forrásaiból adott pénz­ajándékok. — Ha a szövetkezet a Köztársasági Alapra a kötelezettsé­geinek teljesítése után fennmaradó nyersbevételéből vagy nyereségéből akar ajándékot adni, úgy ezt az ösz­­szeget a 389-es (A gazdálkodás ered­ményének egyéb felhasználása) szám­la tedhéhe és a folyószámla javára könyvelt el. A tartalékalapból adott ajándékot az EFSZ a folyószámla­kivonat alapján a 933-as (Tartalék­­alap) számla terhére, a kulturális és szociális alapból adott ajándékot (a taggyűlés határozata alapján) a 932-es (Kulturális és szociális szükségletek) számla terhére könyveli. A tartalék­alapból adott ajándékot az alapok változásairól készített 3 A-04 kimuta­tásban az „egyéb felhasználás“ téte­lében a 110. rovatba vezetik be; a kulturális és szociális alapokból adott ajándék összegét ugyanabban a kimu­tatásban ez „egyéb célokra“ tétel 55. rovatába könyvelik. 0 Az üzem készleteiből adott tár­gyi ajándékok. — Abban az esetben, ha az üzem saját készleteiből tárgyi ajándékot ad, (itt elsősorban nemes fémekre gondolnak, ami az EFSZ-ek esetében gyakorlatilag nem jön szá­mításbal, úgy ezt is, a pénzajándék­hoz hasonlóan számolja el. Tehát az átadott tárgyi ajándék összegét ez illető készlet számlájának (110) javá-4 S7ARAO FÍIinMftVFS 1969. január 25. A köztársasági alapra adott ajándékok (ÚTBAIGAZÍTÁS A SZÖVETKEZETI KÖNYVELŐKNEK) ra és a 430-as számla (Az eladott készletek vételára) terhére írja s egy­úttal ugyanezt az összeget a 420-as számla (Egyéb bevételek) javára könyveli. \ Ha az ajándékot a nyersjövedelem­ből vagy a nyereségből adja, úgy a 389-es számla (A gazdálkodás ered­ményeinek egyéb felhasználása) ter­hére írja. Ha viszont az ajándékot a tartalék alapból Illetve a kulturális és szociális alapból adják, úgy a 933-as számla illetve a 832-es számla terhére kell könyvelni. A zárókimutatásban és az alapok változásairól készített kimutatásban ezeket az ajándékokat ugyanazokon az analitikai számlákon tüntetik fel, mint a pénzajándék esetében. % Mezőgazdasági termékek aján­dékozása. — Ha az EFSZ a Köztársa­sági Alapra gabonát vagy egyéb me­zőgazdasági terméket ad, akkor ezt ugyanúgy egyenlíti ki, mint a pénz­ajándék esetében. Az ajándékozott termékek összegét mint eladást köny­velt el az illető analitikai számla ja­vára ugyanakkor a mérlegbe ezt vö­rös bejegyzéssel könyveli a 452 21 (665) számla (Mezőgazdasági termé­kek eladása) javára. Az alapkönyve­lésben azon felül, hogy a változást a termény készletkártyáján átvezetik, az ajándék összegét állandó árban a 400-as számla (A termelési tevékeny­ség bevételei) javára és a 389-es (A gazdálkodás eredményeinek egyéb felihasználása) számla, illetve a 933-as (Tartalékalap) esetleg a 932-es (Kul­turális és szociális alap) terhére könyvelik csakúgy, mint a szövetke­zet készleteiből adott tárgyi ajándé­kokat az előző bekezdés utasításaihoz hasonlóan. A leadott termékért kapott eladási ár összegét a felvásárló szer­vezet adja le a Köztársasági Alapba. Az Ilyen címen elszámolt bevételeket beszámítják az árkiegyenlltő pótdíjak, illetve a többlettermelésért adott pré­miumok meghatározására szolgáló alapösszegbe. • Ajándék a bérekből. — A rend­kívüli műszakokért adott béreket és jutalmakat ugyanúgy kell elkönyvelni, mint a többi bért és jutalmat (351-es számla — Bérek — Tartozik; 931-es számla — A dolgozók béralapja — Követel; 256-os számla — Alkalmazot­tak — Követel) azzal a különbséggel, hogy ezt nem fizetik ki a dolgozók­nak, hanem a 256-os [Alkalmazottak) számláról átvezetik a 240-es (A szo­cialista szervezetek követelései és adósságai) számlára; a 240-es szám­lát kiegyenlítik azáltal, hogy az ösz­­szeget átutalják a Köztársasági Alap­nak. Mivel ezek a bérek mentesek a kereseti adó alól, a bérelszámolási és fizetési listán (amennyiben a rend­kívüli műszakok bérét és jutalmát nem számolják el külön fizetési lis­tán) mint adótól mentes bért tüntetik fel, atiiit teljes összegben a Köztár­sasági Alap javára utalnak át. Arról, hogy az ilyen rendkívüli műszakokért kifizetett jutalmakat az EFSZ-ek ese­tében beszámítják-e a társadalombiz­tosítási hozzájárulás összegébe, arról a Munka- és Szociális-ügyek Minisz­tériuma utólag hoz majd döntést. A dolgozó igényeinek szemszögéből azonban ugyanolyan jellegű, mint a többi bér (az EFSZ tagjainál juta­lom), ami azt jelenti, hogy beleszá­mítják a táppénz kiszámításához szükséges átlagba. # Önkéntes lefogások a bérekből. — Ha a dolgozók (a tagok) elhatá­rozzák, hogy a Köztársasági Alap ja­vára bérük (jutalmuk) bizonyos szá­zalékát (vagy egy meghatározott ösz­­szeget) ajánlanak fel az üzem közve­títése útján, úgy ezt a tiszta kereset­ből (bér, jutalom) kell számítani, amit az üzem a 256-os (Alkalmazot­tak) számláról szintén a 240-es (A szocialista szervezetek követelései és adósságai) számlára könyvel és az összeget a Köztársasági Alap javára utalja át. —cej— A nyugdíj­­biztosításról Az Állami Biztosító 1968. ja­nuár elsejétől kezdődően beve­zette a dolgozók nyugdíjbizto­sítását (pótbiztosítását). Ameny­­nyiben a szövetkezet ilyen nyugdíjbiztosítást köt az Álla­mi Biztosítóval, hogy arra ér­demes dolgozóit (tagjait) ilyen formában is rendkívüli juta­lomban részesítse, úgy a bizto­sítási díjat saját forrásaiból me­rítheti vagy egyszerre egy ősz­­szegben, vagy részletekben, fo­lyamatosan évente. A nyugdíj­­biztosítás díjának kiegyenlíté­sére a szövetkezet kulturális és szociális alapjaiból meríthet a 16 1967 Zb. számú kormányren­deletben körülhatárolt feltéte­lek szerint, amelyet a szövetke­zet alapszabályai szerint módo­síthatnak. A dolgozók nyugdíj­­biztosításának díját a szövet­kezet a 389-es (A gazdálkodás eredményének egyéb felhaszná­lása) számla terhére könyveli el. Ugyanis ezt nem könyveli a 361 es (Biztosítási díj) szám­lára, amint azt a tétel neve megkövetelné, mivel nem függ össze a szövetkezet vállalati tevékenységével. A kulturális és szociális alap, illetve az üze­mi tartalékalap egy részének felhasználását e nyugdíjbizto­sítás kiegyenlítésére meg lehet valósítani úgy, hogy: a) csökkentjük a kulturális és szociális alap, illetve a tar­talékalap feltöltését már az év folyamán és az év végi elszá­moláskor; b) kivételes esetekben el­könyvelve a 932 es számla (kul­turális és szociális szükségle­tek alapja) tartozik rovatába, illetve a 933-as számla (Tarta­lék alap) tartozik rovatába és a 482-es számla (Dotációk, in­tervenciók és szubvenciók) kö­vetel rovatába. Több olvasónk — másképpen fogalmazva, de lényegében ugyanarról ér- j deklödve — fordult hozzánk azzal a kérdéssel: joguk van-e arra, hogy a betegszabadságról visszatérve, gyógyulásuk után ismét ugyanarra a mun­kára, ugyanabba a munkakörbe sorolják he őket, amelyet megbetegedésük előtt végeztek, illetve töltöttek be? — Röviden összefoglalva erre a kér­désre igyekszünk az alábbiakban választ adni. / A munkaadó szervezet, üzem, vállalat a Munka-törvénykönyv meghatá­rozásai szerint köteles a dolgozót ideiglenes munkaképtelensége (beteg- - sége) után eredeti, tehát a betegszabadság előtt betöltött munkahelyére, munkakörébe visszahelyezni. Ugyanez áll fenn, ha a dolgozó közéleti tiszt­ség, esetleg valamely társadalmi szervezetben betöltött tisztség végeztével, a hadseregben teljesített szolgálat (kiképzés, hadgyakorlat), Illetve nőknél a szülési szabadság után Ismét munkába lép. Ha eredeti munkahelyére visszahelyezni lehetetlen azért, mert a kérdéses munkát (munkakört) meg­szüntették, esetleg a munkahelyet felszámolták, úgy a szervezet, üzem, vállalat, tehát a munkaadó kötelessége a dolgozót olyan más munkára so­rolni, amely a munkaszerződésben megszabott követelményeknek eleget tesz, de legalább a dolgozó képzettségének, szaktudásának, képesítésének megfelel. . i Egyes esetekben azonban a munkaadó szervezet, üzem, vállalat nem kö­teles a dolgozót eredetileg betöltött munkahelyére állítani, éspedig akkor, ha a korábban betöltött munkakör egészségügyi okokból nem felelt meg. Ezt a tényt azonban az orvosi bizonyítványnak kell igazolnia. Ilyen esetben a munkaadó kötelessége a dolgozó egészségi állapotát, képzettségét és ké­pesítését szem előtt tartva számára más megfelelő munkát biztosítani. * Ha a munkaadó szervezet ilyen esetben nem hajlandó eleget tenni a dől­­goző törvényes és jogos kérelmének, úgy a dolgozó Igényének érvényt / szerezhet. A szakszervezet üzemi bizottságához benyújtott írásbeli javasla- * tával kérheti a döntési eljárás megkezdését és lefolytatását. A mütrágyaellátás helyzete

Next

/
Thumbnails
Contents