Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-25 / 4. szám

NAPJAINK PARANCSA: NÉZETEGYSÉG Czinte permanensen üléseznek és tanácskoznak legfelsőbb ál­lami és pártszerveink. A CSSZKP KB elnöksége, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya ülé­sét követően összeült az SZLKP Köz­ponti Bizottságának elnöksége is, s dr. Gustáv Husák első titkár veze­tésével megtartotta rendes ülését. Az elnökség mindenekelőtt a Jelenlegi politikai helyzetet elemezte, különös figyelemmel a legújabb diák-akciókra. Ezek a tragikus és sajnálatraméltó esetek Ismét belpolitikai válságba so­dortak bennünket. Különböző extré­mista csoportok Igyekeznek felboríta­ni a rendet és a nyugalmat. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának elnöksége nagyrabecsüléssel nyilatkozott a munkások és egyéb al­kalmazottak megfontolt, nyugodt ma­gatartásáról, hisz az adott helyzetben egyedül ez az út vezethet megoldás­hoz. Szilárdan kell ragaszkodnunk az SZLKP KB januári plénumának hatá­rozatához, hangsúlyozta ismét a Köz­ponti Bizottság elnöksége, s felkérte a szlovákiai pártszerveket és szer­vezeteket, hogy az SZSZK kormánya felhívásának értelmében védelmez­zék a rendet, s igyekezzenek a nyu­godt légkör kialakítására. ffeldHch Cerník miniszterelnök szintén felszólalt a Cseh Szak­­szervezetek kongresszusán, mielőtt a küldöttek meghallgatták a szakszer­vezeti szövetségek csehországi taná­csának jelenlegi és jövőbeni felada­tairól, valamint a Cseh Forradalmi Szakszervezeti Szövetség előkészítő bizottságának tevékenységéről szóló tájékoztató beszámolót, amelyet Ru­dolf Pacovsky, a szakszervezeti szö­vetség csehországi tanácsa előkészítő bizottságának elnöke tartott. A CSSZKP KB küldöttségét, amelyet Oldfich Cerník a Központi Bizottság elnökségének tagja, hazánk minisz­terelnöke vezetett, s tagjai voltak Josef Smrkovskv. dr. Lubnmír Strou­­gal, dr. Josef Spaőek, Évien Erban, Václav Húla, dr. Cestmír Cisar és Sta­nislav RázI az 1316 küldött lelkesen fogadta. Cerník elvtárs beszédében, amelyet olvasóink a rádió helyszíni közvetítéséből már ismerhetnek, fog­lalkozót a jelenlegi belpolitikai hely­zettel. és hangsúlyozta a mielőbbi konszolidáció szükségességét. Ä Szlovák Szociálist« Köztársaság miniszterelnöke, Stefan Sádov­­skf a héten fogadta a szlovákiai ke­rületek küldöttségeit. Albert Kostái mérnök, a nyingat-szlovákiai KNB el­nöke a kerületi küldöttségek nevében sok szerencsét kívánt Sádovsky elv­társnak a Szlovák Szocialista Köztár­saság miniszterelnökévé való kineve­zése alkalmából. Beszédében hangsú­lyozta, hogy Szlovákia kormánya szá­míthat a nemzeti bizottságok segítsé­gére, aktív támogatására. Válaszbe­szédében a miniszterelnök kifejtette, hogy kormánya a jelenlegi rendkívül bonyolult helyzetben is megfelelően akar eleget tenni küldetésének, és erre való tekintettel feltétlenül szá­mít mindenfokú nemzeti bizottság hathatós közreműködésére. A fogadás után a miniszterelnök Egyd Peptch vezérőrnagynak, az SZSZK belügymi­niszterének, valamint a Belügyminisz­térium és a kormányhivatalok vezető dolgozóinak részvételével munkaérte­kezletet tartott a szlovákiai kerületek képviselőivel. Az értekezleten a szlo­vákiai nemzeti bizottságok tevékeny­ségével kapcsolatos időszerű problé­­bákat vitatták meg, majd Szlovákia területi elrendezéséről tárgyaltak. Január végén összeül a Szövet­ségi Gyűlés, közölte a Nemzet­gyűlés titkára, dr. Oldfich Kuéera. A tárgysorozat első pontjaként meg­teszik a szükséges előfeltételeket a parlament két Kamarája — a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája — alakuló üléséhez. A két Kamara ter­veit is ezeken az üléseken állítják össze, természetesen megválasztják az elnököket, alelnököket, valamint az elnökség további tagjait. Valószínűleg 20 képviselőt választanak meg a Szö­vetségi Gyűlés elnökségének tagiaivá. A Nemzetek Kamarájának tagjai kö­zül tizen képviselik a Szlovák Szocia­lista Köztársaságot. Ennek a feltétel­nek eleget téve kerül sor a Szövetségi Gyűlés elnökségének megválasztására, melynek 40 tagia közül válBsztiák meg a szövetségi gyűlés elnökét, első alelnökét és további alelnökeit. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya feltételezhetően a szóhan­­forgó ülésen adja elő programnyilat­kozatát. ^ SZARAD FÖLDMŰVES 1989. január 23. Beszédének bevezető szavaiban el­nökünk újévi köszöntőjére emlékezett vissz«, emikoris annak e meggyőződé­sének edott kifejezést, hogy jó, re­ményteljes távlatok állnak előttünk, s mlndannyiunk közös, önfeláldozó igyekezetével megteremthetjük a mai bonyolult helyzet áthidalásának reá­lis lehetőségét, s hogy megvannak az előfeltételeink a további fejlődéshez vezető saját utunk, a boldogabb hol­nap felé vezető út kialakításához. Ludvík Svoboda köztársasági elnök Ismét (hangsúlyozta: mér sokszor megmondtuk, hogy minden tőlünk függ, megfontoltságunktól, szorgal­munktól, bölcsességünktől és kitartá­sunktól. Attól a képességünktől, hogy az ideálokat valóra váltsuk. Elnökünk a továbbiakban utalt arra, hogy a levelek százait, ezreit kapja hazánk lakosságától, amelyek mind­­mind támogatásról, hűségről, szerétéi­ről tesznek tanúbizonyságot. Ez ter­mészetesen azt bizonyítja, hogy né­pünk közös célja a politikai konszoli­dáció, s legégetőbb gazdasági, vala­mint politikai kérdéseink mielőbbi megoldása. Annál fájdalmasabb — mondotta Ludvík Svoboda —, hogy ezekben a napokban tragikus ese- I mény történt. Meghalt egy fiatalem­ber, Ján Palach. Egy tisztajellemű és tiszta szándékú ember. Mint katona — folytatta ez elnök — értékelni tudom Jan Palach önmegtagadását és sze­mélyes bátorságát. Azonban, mint a köztársaság elnöke és polgára, nem titkolom tiltakozásomat, e politikai álláspontnak Ilyen kifejezési módja ellen. Szeretett elnökünk beszéde további részében szinte megrendültén kérte ,,az emberiség nevében“, hogy fiatal­jaink hagyják abba az Ilyen tragikus és szörnyű cselekedeteket. Én már sokszor álltam szemben a halállal — mondotta Svoboda elvtárs —, azonban az állampolgár legnagyobb kötelessé­gének azt tartom, hogy életének min­den óráját, minden napját és minden erejét a hazának adja. Emlékezniük kell erre különösen a fiataloknak, meg kell fontolniuk tetteiket és az azokbél származható következménye­ket. Mindenkinek tudatában kell len­nie nagy felelősségének. Különféle nézetek vannak arra vonatkozólag, hogyan érhetjük el becsületes, szocia­lista céljainkat — hangsúlyozta elnö­künk, majd így folytatta: Önök fiatal­emberek, szeretik a kerteléstől és kompromisszumoktól mentes egyenes­séget. Teljes mértékben megértem egész közvéleményünket, amejy sze­retné, ha a jelen égető problémáinak megoldását célzó eljárásunk minél gyorsabb és minél hatékonyabb len­ne. Természetesen ezt szeretnénk ml is. Azonban úgy kell eljárnunk, hogy a mű sikerüljön. A megfontolás és az értelem által vezetve, figyelembe véve a rendelkezésünkre álló feltételeket. Jómagam Is megjártam már sok ma­gas hegycsúcsot, képletesen és való­ságban Is. Jól tudom, hogy a látszó­lagos legrövidebb, legegyenesebb út néiha a szakadék felé vezet, a célt pedig a hosszabb úton, kerülőkkel és megfontoltsággal érjük el. Elnökünk figyelmeztetett arra, hogy minden eszközt megragadva akadá­lyozzuk meg azt, hogy valaki Is visz­­szaéljen nemes érzelmekkel, s olyan tetteket idézzen elő, amelyek az egész nemzet tragédiáját is okozhatják. A válságveszélyeket, az Ismétlődő kon­fliktusokat közös igyekezetekkel kell áthidalnunk, s közösen kell dolgoz­nunk a ma létező egyetlen pozitív program megvalósításán, az egyetlen olyan politika megvalósításán, amely nemzeteinket kivezetheti a Jelenlegi helyzetből. Ennek érdekében — hívta fel orszá­gunk népét elnökünk — nemcsak önökhöz, fiatalokhoz fordulok, hanem az idősebb nemzedékhez Is, amely élettapasztalatai alapján jó tanács­adója lehet Ifjúságunknak. Önök tud­ják a legjobban, hogy egyetlen szikra nagy tűzvészt okozhat, és az ártatlan életek ezreit követelheti áldozatul. Nyomatékosan kérem önöket, hogy ne becsüljék le a veszélyt. Súlyossá­gát növelt az a tény is, hogy az egész országban különféle utakon minden­féle hamis információkat terjesztenek, amelyek nyugtalanságot Idéznek elő. Az elmúlt hét végén e Szlovák Új­ságíró Szövetség katonai szekciójának a tagjait FrantiSek Kudrna alezredes honvédelmi sajtótitkár tájékoztatta a Csehszlovák Néphadsereg időszerű kérdéseiről. Miről volt szó az értekezleten? Elsősorban arról, hogy a hadsereg­ben mit váltott ki a januári szellem és lehet-e polgári módon elképzelt demokrácia a hadseregben. A válasz egyértelmű volt. Semmi­lyen hadseregben nem lehet „eltúloz­ni“ a demokráciát, bár a múltban volt sok bürokratikus intézkedés, s azok megszüntetése időszerű. Az is helyes, hogy megalakolt a Katonai Ifjúsági Szövetség és esetleg még más szerve­zetet is létrehoznak. A múltban sok tisztet távolftottak el jogtalanul a hadseregből, s egyeseket meg Is bün­tettek. Ezért a rehabilitációs folyamat tovább is napirenden marad. De azt Is tudomásul kell venni, hogy egy hadsereg csak akkor erős, ha centra­lizált, és nem nemzetiségi érzelmekre épül. A hadseregünket nem lehet fö­derációs átrendezés alapján felépíte­ni. Ezek káros elképzelések és az ilyen viták csak gyengítik hadsere­günk újjáépítését. Különböző részről — többek között az én személyemet is érintő — nyom­tatványokat és röpcédulákat terjeszte­nek azzal a céllal, hogy önöket meg­tévesszék és kételkedést, valamint pá­nikot Idézzenek élő. Ne higgyenek ezeknek, utasítsák vissza. Természetesen mindnyájan azt akar­juk —, fejtette ki Ludvík Svoboda köztársasági elnökünk —, hogy szo­cialista hazánk szabad és független legyen, s mélyen demokratikus alap­­elveken fejlődjék. Viszont ehhez csu­pán egy út vezet, a mérlegelés, az átgondolt programra támaszkodó út. S ezt az utat, melynek kiindulópontja az Akcióprogram, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak novemberi plénuma, illetve ennek határozata igazolta. Munkánk feltéte­lei nem könnyűek, természetes tehát, kitűzött céljainkat, programunkat sem valósíthatjuk meg olyan gyorsan, amint ezt sokan szeretnék. Ez kétel­kedést és néha bizalmatlanságot okoz, amelyen sokat javíthatna a rendsze­resebb tájékoztatás. Beszéde befejező részében Ludvík Svoboda ismét hangsúlyozta: Önökkel együtt akarjuk kiépíteni ebben az országban a szocialista demokratikus társadalmat a szabad és fegyelmezett emberek társadalmát. Ennek megvaló­sításához nem ultimátumokra van szükség, hanem az alkotó munka ak­tív támogatására. Ennek hiányában gazdasági anarchia és felfordulás ve­szélye fenyeget — olyan felfordulás, amelynek következményeként a kor­mányt valaki másnak kellene átven­nie. A közeljövőben tehát a legfonto­sabb feladat lesz, hogy a hadseregben megszilárdítsuk a fegyelmet, s techni­kailag és fizikailag alaposan felké­szítsük a katonáinkat. Ezért sokkal jobban meg kell szilárdítani a kikép­zést, s nem szabad tűrni semmiféle hanyagságot, fegyelmezetlenséget. Egy ütőképes, fegyelmezett hadsereg fel­építése nemzeti létünk záloga, vagyis annak, hogy a Varsói Szerződés tag­államai teljesen ránk bízzák hazánk védelmét. A szovjet katonaság ittartózkodásá­­val és saját katonaságunk átcsoporto­sításával kapcsolatban előtérbe ke­rülnek a katonáink anyagi ellátásá­nak és különösen a lakásépftkezésnek a problémái. Ennek a megoldását a hadseregen belül próbálják elősegíte­ni s mintegy 2600 lakásegységet saját eszközeikből felépítenek. Az értekezleten azzal is foglalkoz­tak, hogy segitenek-e majd a kato­náink népgazdaságunknak, ha egyes ágazatok lemaradnak. Ha valami rend­kívüli esetről lesz szó, és a kormány úgy határoz, akkor igen. Máskülönben a jelenlegi helyzetben annál sokkal fontosabb a harci készség fokozása.-tt-Ka m m e nJ.ár u nk A protekcióról Már az elmúlt években 1* rengeteget foglalkoztunk a pro­tekciózásból eredő problémák egész sorával. Több ízben le­szögeztük, hogy a protekciózás nem méltó a szocialista ember típusához. A különböző ajándé­kokkal, pénzzel való megveszte­getés tulajdonképpen nemcsak arra nézve szégyenteljes, aki mindezt elfogadja, hanem er­kölcsileg azt is sújtja, aki em­bertársai rovására így akar kü­lönböző előnyökhöz jutni. Nos, a jelenlegi helyzet azt bizonylt­ja, hogy a cikkek, felszólalá­sok, beszédek garmadája elle­nére sem javult a helyzet, sőt bátran ki merjük jelenteni, sú­lyosbodott. A Közvéleménykutatő Intézet adatait, statisztikáját szemlél­ve, nyomasztó helyzet tárul elénk. Eigy közvéleménykutatás eredményeként a megkérdezet­tek 58 százaléka válaszolt igen­nel arra a kérdésre, vajon szük­séges-e a jelenlegi időszakban protekcióért folyamodni, meg­vesztegetni. A megkérdezettek 30.3 százaléka ugyan óvatosab­ban fogalmaz, amikor úgy vá­laszol, bogy „néha“, de ez mit sem változtat a tényeken, nem szólva arról, hogy a megmara­dó 11,7 százalék, aki nemleges választ adott, elenyészően ke­vés. Nézzünk tehát körül, vajon polgártársaink életünk mely szakaszain tartják „fontosnak“ a protekciót, az ajándékozást, a megvesztegetést. A megkér­dezettek 35,2 százaléka úgy véli, — s ez a szám a legna­gyobb —, hogy mindenekelőtt ez üzletekben kell „kenni", kü­lönben az ember nem jut hozzá a keresett portékához. A máso­dik „előkelő helyet“ 33,8 száza­lékkal az egészségügy foglalja el. Tehát polgártársainknak az a tapasztalata, hogy a lelkiis­meretes orvosi kezelésért egy kis különjutalom is Illeti az orvosokat. Na, de következnek a hivatalok. S ez nem is csoda, hisz az embereknek rengeteg ez ügyes bajos dolga. A meg­kérdezettek 28,6 százaléka szi­lárdan meg van rőla győződve, hogy a kérvény, a beadvány, folyamodvány csak akkor nem sikkad el a hivatalnokok fene­ketlen fiókjában, Iba ezzel-azzal megzsfrozzák az útját. De szük­séges a protekció a munkahe­lyen Is, 21,7 százaléka a meg­kérdezetteknek legalábbis így véli. És ezekután szinte már nem is csodálkozunk azon, hogy az iskolahálózat sem mentes a protekció betegségétől, hisz a megkérdezettek 19,9 százaléka tudja ezt tanúsítani. És ezután következnek az abszolút pesszi­­misták, számuk nem csekély — 15.3 százalék —, akik szerint mindenütt szüksége van az em­bernek protekcióra. S úgy lát­szik vannak egészen „ügyetlen“ polgártársaink is, bár számuk nagyon csekély, a megkérdezet­teknek mindössze 3 százaléka, akik nem tudják, hogy hol kell „kenni“. A statisztika lábjegy­zetében a Közvéleménykutatő Intézet érdemesnek talált egy valóban egyedülálló választ Is feltüntetni, egy munkásnak a válaszát, aki szerint „minde­nütt kell kenni, még a papnál is“. Ez hát a jelenlegi helyzet, s nagyon enyhe kifejezést hasz­nálunk akkor, ha azt mondjuk, hogy nem éppen megnyugtató. Mi úgy tudjuk, hogy szocialista társadalmunkban lehetőségeink szerint ki-ki megkapja elvég­zett munkájáért a neki járó ju­talmat. Senki sem kap többet vagy kevesebbet. Viszont a lel­kiismeretlenség legmagasabb foka, ha dolgozótársunktól pénzösszeget, ajándékot foga­dunk el, mindössze azért, mert kötelességünket teljesítettük. S ezt mindenkinek tudomásul kellene vennie. Mint már előbb mondottuk, nemcsak azoknak, akik az ajándékot elfogadják, hanem azoknak is, akik adják. Csakis így vehetjük fel a harcot a protekelőzás, a lefizetés el­len, csakis ez az út vezethet oda, hogy szocialista társadalmi rendünkben nem kell szégyen­keznünk majd az ilyen Irányú statisztikák tanulmányozása közben. BP! A lemondás - nem megoldás Társadalmunk fejlődését múlt év januárjától a poli­tikai zajlás jellemzi. Ettől az időtől kezdve vált nyílttá az évek folyamán felgyülemlett torzulások, a szocialista demokrácia teljes kibontakozásának fékező! elleni harc. A kommunista párt zászlajára tűzte a szocialista demo­krácia elmélyítésének szükségességét. Ez lett pártunk s egész népünk programja. Lényegében nem új elkép­zelés, hiszen a párt, a munkásmozgalom veteránjai, út­törői is ezt akarták annak idején: ezért vállalták a har­cot, ezért áldozták fel sokan az életüket is. Ám a sors úgy hozta, hogy a szocializmushoz vezető út nemcsak hogy nem volt zökkenőmentes, hanem olykor olybá tűnt, mintha nem is a megválasztott irányt követ­nénk. így történhetett meg, hogy a párt leghűségesebb katonái, a legtisztességesebb kommunisták közül is so­kan áldozatul estek a szocializmus felé vezető .úton, vagy amint ma mondjuk: e deformációk áldozatai lettek. Mégpedig vagy a sző szoros értelmében, vagy úgy, hogy elvesztették bizalmukat, megrendült a hitük, magában az eszmében. A párt s a társadalom megújhódása ezeknek az embe­reknek Is megújhődást jelentett A remény, a bizalom visszanyerését. Sajnos, nem minden idős kommunista — a pártonklvülieket Is beleértve — érthette meig 1968 januárját. Mint ahogy a rehabilitációt sem értette meg mindenki. Mégis úgy érezzük, hogy január kárpótlás mindenért, elégtétel mindenkinek. Érthető tehát, hogy az emberek gondolkodása is megváltozott. A közömbös­séget a lelkesedés váltotta fel, mely fokozatosan kiter­jedt a társadalom minden rétegére, kommunistákra és pártonktvüliekre egyaránt. Napről-napra növekedett a kommunista párt tagsága. Főleg annak örülhetünk, hogy a fiatalok soraiból is egyre többen jelentkeztek a pártba, illetve tették magukévá a párt programját. Nem, nem akarjuk idealizálni a január utáni Időszakot. Igaztalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a megújho­dás folyamata sem volt hibamentes. Ma már tudjuk, hogy nem mindig álltunk a realitás talaján. Hogy sok­szor túlbecsültük saját magunkat. Nem vettük észre, hogy a január utáni politika híveinek adták ki magukat olyan elemek is, akiknek sohasem volt érdekük a szo­cializmus ügye. Azt Is elhibáztuk, hogy mindent egy­szerre, szinte egy csapásra akartunk megvalósítani. A nemzetközi munkásmozgalom figyelmeztetéseinek sem tanúsítottunk kellő fontosságot. Mindezt ma már tudjuk. S jő, hogy tudjuk, legalább Igazodhatunk hozzá. Kell Is hozzá igazodnunk. Ha ennek tudatában gondo­lunk jövőnkre, akkor — bár jőzanábbul, mint augusztus előtt —, de semmiképpen sem borúlátóan kell látnunk a holnapot. Hogy miért említjük mindezt? Azért, mert az utóbbi Időben nem kevesen akadnak olyanok, akik szerint ha­zánkban megállt a demokratizálódás folyamata. Akik a mértéktartás, a realitás állandó hangsúlyozása alatt ügyünk elvesztését értik. Még eddigi vívmányaink, vagyis az Akcióprogram már teljesített pontjai sem elég meggyőzőek számunkra. Igen, sokan megfutamodtak, külföldre távoztak, pedig az országnak mindenkire szük­sége van. A borúlátás egy egészen különös változatáról értesül­tünk Prágából. Jan Palach diák öngyilkosságára gondo­lunk, aki annyira kilátástalannak tartotta a jövőt, hogy a legszörnyűbb tiltakozásra szánta el magát. Bármeny­nyire tragikus és sajnálatra méltő is tette, nem érthe­tünk vele egyet. Mint ahogy nem érthetünk egyet a prágai fiatalok újabb tüntetésével sem. Annál is inkább, mivel ezek az akciók csak nehezítik államférfiaink helyzetét és mun­káját, Illetve az ország rendjének konszolidálódását, mely nélkül elképzelhetetlen a zökkenőmentes, mindennapi termelőmunka, terveink következetes teljesítése. (F-e) Szilárd, fegyelmezett hadsereget! A héten — tekintettel ■ kiéleződő belpolitikai helyzetre — beszédet tartott a televízióban köztársaságunk elnöke Ludvfk Svoboda. Beszédének mind belföldön, mind külföldön nagy a visszhangja. Csehszlovákiában el­nökünk józnn, megfontolt, bölcs beszéde az egyetértés általános hullámát váltotta ki, s a különböző üzemek, intézmények dolgozói reznlúciókban fejezik ki teljes egyetértésüket.

Next

/
Thumbnails
Contents