Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-18 / 3. szám
Tanulni sohasem késő TUDOMANYesTECHNIKÄ: «ok<«%w.vX^v.v;v;v.v:vX<<<»:«%<*k*:w:v>w<*;vX*5*.*:*.w.v>íuv».*»:v:*.va Az elmúlt évtizedben jelentős változásnak vagyunk tanúi a mezőgazdaságban is. Manapsáig a növénytermesztésben is a gépek végzik a munka dandárját és egyes kultúrák művelése a tudományos kutatások alapján megváltozott. Az állattenyésztésben is állandóan változnak az ápolási, gondozási körülmények. Ma már tápszerekkel, takarmánykeverékekkel táplálják a gazdasági állatokat. A mezőgazdasági nagyüzemek szocialista átszervezése óta a fejlődés hihetetlenül gyors ütemű. Ezért a jövő földművelője minden bizonnyal érettségizett, főiskolát végzett szakember lesz. Addig azonban még sok idő eltelik, míg ez megvalósul. Manapság még a mezőgazdasági üzemek legtöbbjében 6—9 elemit végzettek a szakmát főlég csak gyakorlatból ismerik, s előfordul, hogy szaktudás hiányában nehezen értik meg az új módszerek bevezetését. A hiányzó szaktudást azonban felnőtt fejjel is lehet pótolni, ha valakiben megvan az akarat és vannak jó szervezők, akik megteremtik az előfeltételeket a továbbképzésre. Itt-ott még manapság is, de néhány évvel ezelőtt a legtöbb szövetkezetben téli iskolázáson foglalkoztak a tagok szakmai tudásának fejlesztésével. Nehéz lenne pontosan meghatározni mi okból, ezek az iskolázások az utóbbi két évben megszűntek. Ez annak ellenére történt, hogy a szövetkezeti tagok a legtöbb helyen elismerően nyilatkoztak az iskolázásról. Sokan, főleg az asszonyok azért jártak szívesen a munkaiskolába, mert megfizették az ott eltöltött órákat. Tehát nemcsak tanultak, hanem holt szezonban keresethez is jutottak. Az okot legutóbb a somorjai szövetkezetben kutattam. Fehér Károly elnökkel és Kún István mérnök, zootechnikussal, a mért maradt el kérdést feszegettük. Két évvel ezelőtt még volt munkaiskola a somorjai szövetkezetben. Tavaly már teljesen elmaradt, holott akkor is megfizették volna a 0,20 munkaegységet óránként a tanfolyam résztvevőinek. Igaz, az előző években sem azok jártak a munkaiskolába, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna az ismeretek elsajátítására, hanem főleg a növénytermesztésben dolgozók, akiknek jól jött télidőben a pár korona. A somorjai szövetkezetben 273 az állandó dolgozók száma. Az átlag életkor 48 év. Ez azt jelenti, hogy a tagság fele 20—45 életév között van, vagyis olyan korban, amikor a tanulás, a különböző ismeretek elsajátítása még nem okoz különösebb szellemi megerőltetést. — Azt hiszem, nem e tagokban van a hiba, hanem inkább bennünk — vallja Kun mérnök. Télen a vezetőség a tervezés, a zárszámadás előkészítésénél el van foglalva, s fgy nincs aki szervezze a tagok továbbképzését. — És ez rendben van így? — Dehogy ... gondolom kellene egy ember minden szövetkezetbe, aki a téli hónapokban főleg azért lenne fizetve, hogy a tagság művelődését és továbbképzését szervezze. Talán ezt a nem éppen könnyű feladatot egy fizetett pártelnök végezhetné el a legjobban. — S a tagok soraiból milyen témák iránt lenne érdeklődés? — Minden bizonnyal sokakat érdekelne a gépesítés alaposabb megismerése. Az állategészségügy- és a munkabiztonság mindig közérdekű probléma volt. De azt hiszem, az ökonómiai kérdések iránt 1* lenne érdeklődés. Emellett helyes lenne szociális jellegű kérdéseket is megismertetni a tagsággal. Vagy vegyük például a házi rendet. Igaz, hogy annak idején a tagság jóváhagyta. De azt nem hiszem, hogy egyszeri hallásra valaki pontosan megértette, mi van az alapszabályzatban. Inkább csak megszokásból nyújtották fel a tagok a kezüket. Ilyen kérdések alaposabb megismerését is kellene télidőben szorgalmazni ... — Bizony a házirendünk körül elég sok a bonyodalom az utóbbi időben — szól közbe az elnök. — Például az is benne van, hogy a vezetőség a tagság hozzájárulása nélkül áthelyezhet valakit egyik munkahelyről a másikra. De mivel sokan nem ismerik az általuk jóváhagyott házirendet, azok mellé állnak, akik önkényesnek tartják a vezetőség alaposan átgondolt döntését. A vélemények szerint tehát a téli iskolázások elmaradásának főleg a nemtörődömség, a vezetőség elfoglaltsága az oka. A kiutat látják a somorjaiak is. Kellene egy függetlenített hozzáértő ember, akinek a tagság művelődése, továbbképzése lenne a gondja. Nevezhetnék az illetőt akár a szövetkezeti klub vezetőiének is. Azt hiszem, egy szövetkezetben sem okozna különösebb gondot egy helyiség berendezése, ahol otthonukra találnának a fiatalok és a tagság. Most, amikor sorra alakulnak a Parasztszövetség alapszervezeteí, nagyon is időszerű a szövetkezeti klubok létesítése. A másik kérdés, amiről szó esett, a téli iskolázás szakosítása lenne. Azt hiszem, első helyre kellene kerülni a termelőeszközök tökéletesebb megismerésének. De az említett többi kérdésről (munkabiztonság, állategészségügy) szintén időszerű lenne iskolázásokat, tanfolyamokat szervezni. Nagyon sok helyütt jelentősek a gyümölcs- és szőlőtelepítések, ezekben a szövetkezetekben föltétlenül szükséges, hogy minden dolgozó alaposan ismerje a szakmáját. Azt hiszem, több termelési szakaszon helyes lenne, ha a téli iskolázás kéthároméves időtartamú lenne, és a résztvevők szakmunkás bizonyítványt kapnának. Természetes, — és ez alapvető kérdés — akik sikeresen elvégezték az iskolázást, a fizetésnél magasab kategóriába kellene sorolni. A jó szervezés mellett az anyagi érdekeltség az az ösztönző erő, amely készteti az embereket, hogy tovább tanuljanak, fejlesszék szakmai tudásukat. TÓTH DEZSŐ Az állattenyésztés egyre jobban gépesített, automatizált lesz. Ezért az ott dolgozóknak fontos a szakképzettség állandó fokozása. ÍGÉRETES KEZDET A tenger kincsei Földünk felületének körülbelül háromnegyed részét látszólag kevés hasznot hajtó víz borítja. Ez a látszat csal, mert az óceánok mélyén mérhetetlen kincsek vannak, amelyekről az emberiségnek néhány évtized előtt még fogalma sem volt. Különböző nemzetek expedíciói az utóbbi esztendőkben úszó laboratóriumok segítségével átkutatták a világtengereket és titkaikat részben kifürkészték. L. I. Zenkevics professzor, a Szovjetunió Oceanológiai Intézetének vezetője minapi nyilatkozatában rámutatott a bolygónk felületének 76 százalékát borító vízfelület hatalmas arányaira. Az óceánokban hömpölygő viz mennyisége több mint 1,3 millió köbkilométer. A tudós a továbbiakban elmondotta, hogy a tengerek fenekén több az ásványi kincs, mint valamennyi világrészen együttvéve, mégpedig reális becslések szerint 65 milliárd tonna kőolaj, 1,8 milliárd tonna magnézium, 90 billió tonna urán, 3 milliárd tonna nikkel, 160 millió tonna ezüst és 8 millió tonna arany. Óriási gazdagságot jelentenek a tengeri növények és állatok, amelyek az ember számára szükséges táplálék szinte kimerithetetlen tartalékát jelentik. A halak és más tengeri lények e célra való felhasználása gyorsabban növekszik, mint az emberiség lélekszánta. Így például 1800 körül mintegy 800 millió ember élt a Földön. Akkor évente 1 120 000 tonna tengeri élőlényt, azaz fejenként átlag 1,4 milligrammot fogyasztottak. 1900 körül már több mint 1,5 milliárdra nőtt az emberiség létszáma, s ekkor évi 400 millió tonna, tehát fejenként 2,6 kilogramm halat és rákot ettek meg. 1966-ban 3,3 milliárd ember volt, s mindegyiknek évenként átlag 18 kilogramm tengeri lény vándorolt a gyomrába. Zenkovics professzor véleménye szerint eljön az az idő, amikor a vízinövények ugyanolyan forradalmi fordulatot hoznak majd az emberi táplálkozásba, mint egykor a burgonya. Ha az óceánok növényzetét megfelelően ápolják és nemesítik, ennek révén akkora élelmiszer- és takarmánybázist hoznak létre, hogy segítségével 290 milliárd ember táplálékát lehet előteremteni. További fontos probléma, amely a tenger révén megoldható, az édesvíz egyre szorongatóbb hiánya. Tudósok kiszámították, hogy az emberiségnek 2000 ben a most igénybe vett vízmennyiség kétszeresére lesz szüksége. Ezért világszerte máris megfeszített munka folyik a tengervíz sótalanítására. A professzor végül megemlítette, hogy a tengerek hatalmas energiamennyiséget is nyújthatnak. így az Obotszki-tenger partján épülő több ezer megavattos erőmű, amelyet az apály és dagály váltakozása tart majd üzemben, a tenger hullámaiból kitermelt villanyáramot fog a Szovjetunió népgazdaságának adni. V. D. Mennyit ér egy új szív? A sebészek szerint, a szívátültetés elsősorban technikai probléma, bár egyidejűleg etikai kérdéseket is érint. A nyugati világban főleg a műtétek költségmegtéritése válhat a jövőben a gyógyulás gátjává. A napjainkban műtött betegnek és hozzátartozóinak nem jelent gondot a szívátültetés költsége, mert ezt még a sebészet új ágának kísérleteként az állam fedezi. De mi lesz, ha a szívátültetés fejlődése során a mindennapok gyakorlatává válik? Kik engedhetik meg maguknak ennek a költségei miatt luxusszámba menő műtétnek az igénybevételét? Az amerikai Medical World Worid News című lap érdekes statisztikát közölt az egyes országokban végzett szívátültetések költségeiről. 1967. augusztus 3-án Barnard professzor sikeres szívátültetést hajtott végre. Páciense Blaiberg először 115 napot töltött a kórházban, ennek költsége 34 000 dollár. Angliában, Frederik Westow szívátültetéséért az állam napi 1200 dollárt fizetett költségek fejében a kórháznak. A „Kék vér“ nevű, egyik legnagyobb amerikai betegbiztosító társaság az 54 éves Mike Kasperak nevű társasági tag szívátültetési költségeit az alábbi részletezés szerint fizette ki: Laboratóriumi kísérlet 7000 dollár Röntgenfelvételek 643 dollár Konzervált vér 7200 dollár Transzfúzió 3250 dollár Különböző gyógyszerek 400 dollár Kórházi ápolás 16 napra 2416 dollár A műtét technikai költsége 900 dollár Orvosi honorárium — dollár összesen: 21 809 dollár A lap közli, hogy a veseátültetés jóval olcsóbb, mint a szívátültetés. San Franciscóban egy veseátültetés körülbelül 11 753 dollárba kerül, de amenynyiben a beteg felgyógyul, kórházi ápolás címén még 2—3000 dollárig terjedő összeget számítanak fel. Az amerikai egyetemi klinikák orvosai a veseátültetést is kísérleti feladatként kezelik és munkájukért nem kérnek külön honoráriumot. A májátültetés költsége hasonló az előbb említettekhez. A denveri sebészeti klinikán két sikertelen műtét folyt le. Az első páciens 4 hónapig várt a megfelelő májra, annak költsége 12 800 dollár volt. A másik páciens 13 hónapig várt az új májra, a kórházi költség összege ez esetben 33 381 dollár volt. Az 1968-as esztendő nem szűkölődött eseményekben. Nemcsak a politika terén hozott sok változást, de az ifjúsági mozgalmat is alaposan megbolygatta. Nem túlzás azt állítani, hogy a fiatalok a múlt év néhány hónapja alatt sokkal több és főleg célszerűbb munkát végeztek, mint azelőtt hosszú évek sora alatt. Ifjúságunk klubokba tömörült, ahol kidolgozták a programtervezeteket, s a legtöbb helyen munkához láttak. Fiataljaink ezúttal már nem felsőbb utasításokra cselekedtek, de teljesen önszántukból és ez az eredményeken gyorsan megmutatkozott. Természetesen támogatásra is szükségük volt, és ezt a legtöbb helyen meg is kapták. Hol a CSEMADOK, hol a szövetkezet vagy a helyi nemzeti bizottság karolta fel az éppen megalakuló ifjúsági klubot. Persze nem ment minden ilyen simán, zökkenőmentesen. Voltak és talán még mindig vannak helyek, athol nemcsak hogy nem támogatják, de még akadályokat gördítenek a fiatalok útjába, és nem nézik jó szemmel ezt az ezelőtt talán sohasem tapasztalt aktivitást. Csallóközaranyoson a Radnóti Miklós ifjúsági klub, melyről az alábbiakban szó esik, is elég „viharos“ körülmények között alakult múlt év májusában. A falu vezetősége eleinte ellenezte. Egyesek úgy vélték, hogy a klub létrejöttével külön politikai párt alakul. — Néhányan attól is féltek, — magyarázta Lovász Imre tanító, a klub „keresztapja“ —, hogy az ifjúsági klub megalakulásával a tanuló fiatalság szeparálódik, vagyis hogy különválik a szövetkezetben dolgozó fiataloktól. — Pedig ettől nem kellett tartani — mondotta a későbbiek során Nagy Bálint, a klub alelnöke —, mert a jelentkezési ívekben rajta állt. hogy célunk a falu fiataljainak tömörítése, egybefogása. — Az alakuló gyűlésünkre különben meghívtuk a HNB, az EFSZ és a pártelnököt is. Az ő jelenlétében javasoltuk Jakab Ibolyával a klub megalakítását. Azon a gyűlésen még nem értünk el semmit. Később mégegyszer összehívtuk a fiatalságot, és mindenkinek megmagyaráztuk, hogy nem holmi illegális szervezetről van szó, csupán olyan ifjúsági csoportról, mely rna már csaknem minden faluban, városban működik. Az összejöveteleket teadélutánok keretében kezdtük rendezni. A kissé nehezen induló klubtalálkozók aztán nagyon hamar népszerűkké váltak. Olyannyira, hogy teadélutánjainkra még a komáromiak is eljártak. Eleinte a HESZ egyik helyiségében találkoztunk, melyét anyagiak hiányában a CSEMADOK fizetett. Most már az új kultúrházban szoktunk összejönni. Ezúton is szeretnék köszönetét mondani a kultúrház gondnokának, a 64 esztendős Csongor Bandi bácsinak, aki rengeteget segít nekünk. Persze a Radnóti Miklós Klub munkája nem merül ki a teadélutánok rendezésében. Néhány agilis fiatal munkához látott, és író—olvasó találkozókat rendezett. Mások megszervezték és összeállították a kultúrműsort, mellyel aztán az új kultúrház megnyitásán is felléptek. Tóth Júlia vezetésével egy állandó jelleggel működő tánckör is alakult. A fényképezést kedvelők is megtalálták számításukat, mert a fényképészeti kört is megszavazták. Esztrád-csoport is alakult, mely nemcsak a hazai, de a szomszédos falvak lakóit is kívánja szórakoztatni, akárcsak a mintegy 40 tagú diák-énekkar, mely már több helyen fellépett. Ha a zenénél tartunk, nem lehet említésen kívül hagyni a Lecek beat-együttest sem. (A tévedés elkerülése végett szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a Lecek nem idegen szó, csupán az együttes tagjainak nyurga testalkatára utal.) A fiatal beat-zenekar rövid létezése óta nagy népszerűségnek örvend, sőt a járási népművelődési elnöktől már oklevelet is kapott. Végeredményben el lehet mondani, hogy a sok huzavonával létrejött Radnóti Miklós ifjúsági klub az eddigiek folyamán hasznos munkát végzett A kezdet tehát biztató, noha hibául lehet felróni, hogy a mintegy 120 tagú ifjúsági gárda jeléntős része még mindig passzív. Ez elsősorban a fiúkra vonatkozik, akik noha túlsúlyban vannak, nem vesznek részt olyan aktívan a klubmunkában, mint a lányok. A Radnóti Miklós Klub további terveiről Nagy Bálint csupán annyit mondott, hogy a jövőben is folytatni kívánják az eddigi munkát, sőt, ha lehet, még tevékenyebben műkődnek. Azt is elárulta, hogy más ifjúsági klubokkal is fel akarják venni a kapcsolatot. További munkájukhoz sok sikert kívánunk! (0. V.J Államfői autogramok gyűjtője Sok millió bélyeggyűjtő van a világon, de különös és költségesnek egyáltalán nem mondható hobbyjával mégis kiemelkedik közülük egy cseh grafikus, a Hronovban lakó Ladislav Dite. Miben különbözik az ő bélyegalbuma a sok millió többitől? Elsősorban abban, hogy Dite gyűjteményében csak olyan bélyegeket lehet találni, amelyek államfőket ábrázolnak. Tíz évvel ezelőtt kezdett bélyeggyűjtéssel foglalkozni a csehszlovák grafikus, és széleskörű levelezése folytán jutott sok, valóban ritka bélyeghez. A bélyegeket — és ez értéküknek megfelelően történő gondoskodás — nem albumokban tartotta, hanem fzléses grafikai lapokra ragasztotta. Az évek folyamán azonban úgy érezte, hogy valami még hiányzik. Hamar rájött, hogy ez a valami a bélyegeken szereplő államfők salát kezű aláírása, Ladislav Dite tehát leveleket irt a bélvegeken szerenlő császároknak, királyoknak, köztársasági elnököknek, államfőknek, és a mindegyiknek az illető ország nyelvén Írott levelében kérte az államfő autogramját, saját kezű aláírását. A válaszokra gyakran sok évig várt, de azután szép lassan megérkeztek a kívánt aláírások. A külügyminisztérium és a külföldi országok követségein keresztül több mint száz államfő saját kezű aláírása jutott az ötletes bé'vnqgvfiltő birtokába. Nem hiányzik a gyűjteményből Eisenhower, Kekkonen, Hailé Szelaszszié abesszín császár, Heinrich Lübke és Reza Pablevi perzsa sah autogramja sem. A gyűjtő nagyon büszke arra, hogy sikerült megszereznie a pápa aláírását is: a Vatikán címerével ellátott papirosra a pápa ráírta P. P. VI. Mexikói bélyegen szerepel Eisenhower portréja, így a volt amerikai elnök aláírását mexikói bélyeghez csatolta. Sokszor előfordult, hogy az államfők — igen udvarias formában —, elutasító választ adtak. Az angol királynő például senkinek nem ad autogramot, a svéd király hasonlóképpen. A nepáli király viszont nemcsak aláírását küldte el, hanem levelében azt is kifejtette, hogy szeretne csehszlovák bélyegeket gyűjteni, és szívesen cserélne. Az is előfordult, hogy valamelyik afrikai király évekig várt a válasszal, majd közölte, már nem király, és így valószínűleg aláírására nem tartanak igényt. Az ügyes és kitartó csehszlovák bélyeg- és aláírásgyűjtő most írt Mao Ce-tungnak, mert a ma már világviszonylatban is nagy értéket képviselő gyűjteményéhez szeretné megszerezni a kínai államfő autogramját is. V. P. SZABAD FÖLDMŰVES 13 1963. január 18.
