Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-28 / 26. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE A Parasztszövetség megvédi a mezőgazdasági üzemek becsületét és érdekét A közelmúltban résztvettem a Parasztszövetség KB elnöksége s másnap plénumának ülésén. Mind a két napon lényegbevágó ökonómiai és társadalmi kérdések kerültek bonckés alá. Főleg a második nap volt érdekfeszítő, amikor Pavel jonáS mérnök, a Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöke megtartotta vitaindító beszámolóját. Leszögezte, hogy a szövetségnek eltökélt szándéka, hogy gazdasági és társadalmi tevékenységét pártunk Központi Bizottsága májusi és júniusi plenáris ülésének határozata szellemében irányítsa és a szövetség szervezeti életét ebben a szellemben tovább fejlessze. Mélyrehatóan értékelte a szövetség eddigi tevékenységét. Megjegyezte, hogy Nyugat-Szlovákiában a komáromi járás híján már mindegyik csatlakozott, Közép-Szlovákiában pedig befejezés előtt áll a járási szövetségek megalakítása, s ha a rimaszombati járás a megbeszélések után egybehívja a konferenciát, megelőzhetik a nyugatszlovákiai kerületet. A kelet-szlovákiai kerület amolyan különlegesség számba megy. Sokáig nem döntöttek a járási szövetségek megalakításáról. Üjabban azonban itt is megegyezés történt, s rövidesen sor kerül a konferenciák egybehívására. A járási szövetség szervei, így aktívan tevékenykedhetnek körzetükben. Az elnök a plenáris ülésen Ismertette a résztvevőkkel a szövetség központi szervének a szövetkezetek 20. évfordulója méltó megünneplésére tett hatékony lépéseit. Megjegyezte, hogy az évforduló alkalmából számos gazdaság, egyén és munkaközösség állami, miniszteri és egyéb kitüntetésben részesül. A továbbiak folyamán kifejtette a Központi Bizottság álláspontját, a földművesek megkülönböztetett szociális ellátottságára vonatkozólag. Kétségtelen, nem érthetünk egyet azzal a még ma is érvényben lévő gyakorlattal, hogy a szövetkezeti földműveseknek alacsonyabb öregségi nyugdíjjáradékot fizessenek, mint az ipari dolgozóknak, vagy az ún. ökonómiai szempontból szilárdan megalapozott szövetkezetek dolgozóinak. A Parasztszövetség ezzel kapcsolatosan azt a javaslatot terjesztette az állami szervek elé, hogy 1970. január eleiétől szüntessék meg ezt a megkülönböztetést, mert az új gazdasági mechanizmusban majdnem egyenlőek az ökonómiai feltételek, bármilyen színvonalúaknak is nevezik az egyes gazdaságokat. Ez már erősen ökonómiai kérdés, hiszen köztudott, hogy minden egyes gazdaságot egyformán terhelik az árak kiigazításából eredő kiadások, s többé-kevésbé az ökonómiai serkentő eszközök is — természetesen a kedvező termelési feltételek mellett gazdálkodók kivételével, — ahol számos természetszerű előny folytán amúgy is magasabb eredményre tehetnek szert. Amikor Jónás elvtárs beszámolója másil felében az ökonómiai problémák igazságos megoldását követelte, minden egyes gazdaság érdekében szót emelt. Elmondta, hogy a központi Bizottság arra hivatott albizottsága tiltakozást nyújtott be az illetékes szervekhez, az egyes termelési szükségletek, mint például a gépek, az ipari 'trágyaszerek, a vegyi készítmények és más anyagok árának aránytalan emelése ellen. A tiltakozásra reagáltak, és Ígéretet tettek, hogy a problémát rövidesen a mezőgazdaság javára rendezni kívánják. Az érdekesség kedvéért megjegyezzük, hogy egyedül a gépeknél és a pótalkatrészeknél 70 millióra tehető az ártöbblet. Ugyanakkor a szövetség megvédte a juhgyapjú eddigi felvásárlási árát, melyet lényegesen csökkenteni akartak. Ennek következtében a szlovákiai mezőgazdasági üzemek 100 milliós többlettel zárhatják az évet, mint az ármódosítási törekvés érvényre juttatása után tehették volna. A szövetség további érdeme, hogy közbenjárására elvetették a szövetkezeti melléküzemági termelés indokolatlanul magas megadóztatását célzó javaslatot. így az eredeti 50 százalékos adóztatás helyében csupán 10 százalék lesz az adó magassága olyan munkáknál, amelyeket a szövetkezetek melléküzemágai idegeneknek végeznek. Nem vitás, hogy ezzel a szövetség több mint 50 millió koronát mentett meg a mezőgazdasági tagüzemek számára. Akadtak szélsőséges elemek, amelyek kategórikusan elítélték a szövetkezeti melléküzemági termelést. Talán tájékozatlanságból, mert nem ismerik a szövetkezeti életet? S felülről nézik a dolgokat ahelyett, hogy egyszer lent is körültekintenének, vagy pedig rosszakaratból? Érthető, hogy JonáS mérnök és a Központi Bizottság egyöntetű álláspontot foglalt el ebben a kérdésben s követelte a dolgok differenciálását. Mert nagyonis káros lenne csupán általánosságban értékelni s magas adóztatással tönkretenni a virágzófélben lévő. alapjában véve helyes irányban kibontakozó melléküzemági termelést. Természetesen más lapra tartozik, ha rendellenességeket, spekulációkat észlelünk, s ennek következtében egyesek jogtalanul magas jövedelemhez jutnak. Ilyen törekvéseket a Parasztszövetség soha nem támogatott, és a jövőben sem támogat. Különben arra valók a jogi normák, hogy az ilyen — mondjuk meg őszintén — ritka eseteket, — a törvényesség szigorával nemcsak hogy megpecsételjék, hanem mások okulására szigorúan büntessék. A törvények természetesen védelmezni fogják a becsületes szándékokat. Előmozdítják majd a termelést, hiszen a melléküzemágak — főképpen a hegyi és a hegyaljai körzetekben — kiegészítik a mezőgazdasági termelést és a tagság jövedelmét. Az elnök beszámolt arról is, hogy a Parasztszövetség tagsága ökonómiai és társadalmi jogainak elismerése céljából számos egyezményt köt és ír alá az állami szervekkel, a Szlovák kormánnyal, a Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztériummal, az Állami Bankkal stb. A vitában felszólalók legtöbbje a szociális biztosítás, a nyugdíjaztatással összefüggő megkülönböztetés és a melléküzemági termelés körül kialakult vitás kérdéseket feszegette. Samo elvtárs, nagyon helyesen megjegyezte, hogy ha a szövetkezeti tag a munkalehetőségben hiányos időszakokban naponta csak öt órát dolgozhat, az ilyen napokért nem számítják be — munkanapként — a szociális biztosítási alapidőbe, de ha a munkacsúcs idején 14 órái kénytelen dolgozni naponta, azt csak nyolc órás munkaidőnek könyvelik el. Ezért javasolta, hogy a szövetség tegyen lépéseket, hogy a szociális biztosításhoz szükséges napi munkaidő megállapítását, az illető hónapban ledolgozott átlagnapokra számítsák át, mint az építőiparban vagy másutt, s ne károsítsák a mezőgazdasági dolgozót. A javaslattal alapjában véve egyetértett a Szociális és Munkaügyi Minisztérium jelenlevő képviselője is, aki a mostani- helyzetet indokolatlan megkülönböztetésnek nevezte, s azt tanácsolta, hogy a szövetség tegyen lépéseket a Földművelésügyi Minisztériumnál az ügy orvoslása céljából. Dr. Ján Janik a földművelés és élelmezésügyi miniszter első helyettese felszólalásában leszögezte a szövetkezeti melléküzemági termelés fejlesztésének szükségességét. Megjegyezte, hogy az üzemek többségében helyes irányban bontakoztatják ki a sokat érő tevékenységet. Emellett egyes helyeken hibák is találhatók, s néhányan jogtalan előnyökhöz jutnak. De kettőn áll a vásár. S ebből az következik, hogy ugyanolyan hibásak a munkáltatók, akárcsak a munkát végzők, mert az a helyzet, hogy ha a spekulációt nem támogatnák, visszaélések sem történnének. A föntiekkel kapcsolatosan számos plénumtag kérte a Központi Bizottságot, hogy más szervekkel való közreműködés útján alakítson egy bizottságot, melynek az lenne a küldetése, hogy fölmérje a szlovákiai melléküzemági termelés valós helyzetét. Megfelelő alapot teremtsen a reális értékelésre, s a melléküzemági termelés teljes egésze becsmérlőinek méltó választ adhasson. —hai— (Folytatás az 1. oldalról.) A kapcsolatok következtében a Csehszlovák-Szovjet Barátsági Szövetkezetek tagjai nemcsak, hogy megismerhették a kolhozok és egymás életét, módszereit, hanem az esetenkénti találkozások alkalmával egyben elemezhették gazdasági tevékenységeiket, ismertethették eredményeiket. Olyankor fogadalmat tettek egymásnak, hogy a következő találkozóig — ha arra szükség volt — javítani fogják az eredményeket. A múlt esztendei eredmények azt bizonyítják, hogy a Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet viselő szövetkezetek és állami gazdaságok versenyében az alsószecsei szövetkezetét illeti a vándorzászló. A gazdaság a legutóbbi esztendők folyamán minden tekintetben kitűnő eredményt mutatott fel. Ennek következtében tavaly elérte a hektáronkénti 15 781 koronás nyerstermelési, illetve a 13 456 koronás piaci termelési értéket. Ezzel párhuzamosan olyan sokrétű tevékenységet fejtett ki, mely ugyancsak indokolttá tette a vándorzászló birtoklását. Amikor Malo elvtárs beszámolója közben bejelentette a győztes nevét, nagyon megkapó megnyilvánulásnak lehettünk tanúi. Az egyik szövetkezet küldötte szót kért és minden irigykedés nélkül megjegyezte, hogy náluk is helye van a szovjet vörös vándorzászlónak, s egyszer talán munkájukkal és sokoldalú tevékenységükkel ők is elnyerhetik. Küzdeni, a maga nemében harcolni fognak azért, hogy ők is birtokolhassák. Gondolom, ez sokkal megkapóbb és tipikusabb jelenség, mint ami nálunk november 7-e előestéjén az extrémisták részéről az ország különböző részeiben történt. —h— Kelet-Szlovákia is csatiakozik A szövetség Központi Bizottsága napjainkban a kelet-szlovákiai járási bizottságok megszervezésére irányítja igyekezetét. Tárgyalásokat folytat az illetékesekkel, szervezési, káder és anyagiak kérdésében, hogy mielőbb alapot teremthessenek a járási bizottságok tevékenységének megkezdésére, s arra, hogy bekapcsolódhassanak pártunk mezőeazdasági programiának megvalósításába. A kerületben eddig még csak két járási bizottságot alakítottak. A pnprádit és a rozsnyóit. A pourádiak időben kidolgozták saiát programjukat, mely az elkövetkező időszakban iránymutató lesz mind a járás, mind pedig az alaoszervezetek számába. Nézzük meg közelebbről, miből indultak ki a program kidolgozásánál. Mindenekelőtt a valóságos helyzetből, vagyis abból, bogy a szövetkezetek, amelyek a mezőgazdasági terűié* 39.9 százalékán gazdálkodnak, az 1968-as évben piaci termelési tervüket gabonafélékből 65,1: burgonyából 62, tejből 50,8; húsokból 51,4; roiásből pedig 41.4 százalékra teliesf*e*fék. Ezzel szemben, az egyéniek. ak*k a mezőgazdasági földterület 23.2 százalékán gazdálkodnak, apró parcellás íme a szovjet vörös vándorzászló, mely az alsószecsei szövetkezet tulajdonába került. erősen lejtős alacsony hozamot nyújtó területeken, a piaci termelést gabonafélékből 1,2; burgonyából 4,6; tejből 4,6; húsokból 15,8; tojásból pedig 19,9 százalékra teljesítették. Ezért a szövetség járási bizottsága kezdettől fogva arra törekedett, hogy a gyakorlatban érvényesítse az egyéniek társulatai megsegítését célzó kormányrendeletet, s tagsága számára széleskörű ökonómiai és társadalmi támogatást nyújtson s megszilárdítsa az alapszervezeteket. A poprádi járási szövetség programja tehát széleskörű, sokrétű, és ami a legfontosabb, aprólékosan konkrét. Természetesen más fárások is követni fogják, esetleg saját viszonyaikra földolgozzák. A legközelebbi időszakban kilátás van rá, hogy a kassai, a terebesi, az iglói és az eperjesi járásokban is egybehívják a járási konferenciát, s megválasztják a szövetség szerveit. Ezzel lényegében majdnem befejeződik a Parasztszövetség járási bizottságainak megalakítása. Ezután természetesen az lesz a fontos, hogy teljes mértékben hozzáfogjanak a konferenciákon elfogadott program megvalósításához. fdrmd) ■ezaaKaipatm-jMnteiCTiniiPii Társadalmi életünk megköveteli, hogy a soronlévő politikai kérdések mellett nagy figyelmet fordítsunk gazdasági problémáinknak is. Köztudott, hogy gazdasági létünk szorosan összefügg a politikával, és társadalmi életünk minden mozzanatával. Idén már az új gazdasági rendszer bevezetésének harmadik évét tapossuk. Ezért lehetséges, szükséges értékelni előnyeit és feltárni az ezzel kapcsolatos problémákat, hogy a jövőben elkerülhessük a hibákat. Objektív elemzésre ma nagy szükség van. Ugyanis napjainkban születnek a következő öt esztendő gazdaságpolitikai irányelvei. Kialakulóban van a CSSZKP új agrárpolitikája, mely Jelentősen kihat majd nemcsak a mezőgazdasági termelésre, hanem a parasztság életére is. Oj gazdasági rendszerünk elmélete a hatvanas évek első felében született, logikusan, gazdasági fejlődésünk hiányosságaiból kiindulva. A direktív rendszer ugyanis egyre jobban bizonyította, hogy nem felel meg a termelési viszonyok fejlődésének. De lássuk, milyen célokat tűzött ki az 1967-ben életbe léptetett gazdasági reform. 1. A termelési és élelmezést feladatok valóraváltását. Az 1904/1967-es években ugyanis mezőgazdasági terményhiánnyal küzdöttünk. Kevés volt a hús, a tej, a takarmány stb. 2. A mezőgazdasági termékek piacának kialakítását. Már 1964-ben nyilvánvaló volt, hogy hiányzik a rugalmas, életképes piac. Abban az Időben piacról valójában nem is beszélhettünk, 1967-től pedig már szerettük volna kialakítani. 3 A diszproporciós ár adó- és egyéb pénzügyi rendszerek arányosítását, valamint a mezőgazdasági termelés bővített termelésének biztosítását. Ebből kifolyólag született az új adó, ár és jövedelmi rendszer. 4. A szociális társadalmi viszonyok rendezését, a személyi jövedelem növelését és a bérek denivelizáclőját stb. Ha az új gazdasági mechanizmus mezőgazdaságunknak jelentős újat és hasznosat is hozott, össztársadalmi szempontból az eredményekkel nem nagyon dicsekedhetünk. A legjobb eredményeket a mezőgazdasági termelésben értük el. Rövid időn belül, 1965—1966—1967-ben már a mezőgazdasági árucikkek bőségével dicsekedhettünk. Eredményes volt az 1968-as év első fele is, hanem az év második felében újra áruhiány jelentkezett. Kevés volt a tojás, s még kevesebb a hús. A piac megteremtése kényesebb kérdés volt. A nagy erőfeszítések mellett sem tudtuk kialakítani a rugalmas piacot. A termelőeszközök terén (gépek, műtrágyák, építkezési anyagok stb.) a kínálat az iparé. Tehát a múltban csak úgy beszélhettünk a piacról, mint az áruviszonyok egyoldalú monopolizálásáról, ahol a mezőgazdasági termelők hátrányos helyzetben voltak. Talán a pénzügyi és értékviszonyok terén a legkritikusabb a helyzet. Az új nagykereskedelmi árak és az adórendszer kissé fordítva hatott, mint ahogyan várták. Egyes üzemek gazdagodtak, de sajnos, egymás, esetleg a társadalom rovására. Ebből kifolyólag a népgazdaság és a mezőgazdaság közti viszonyok tovább torzultak, s a mezőgazdaságnak az újratermelési költségek sem térültek meg. A szociális viszonyok terén jelentős előnyöket hozott az új gazdasági rendszer a mezőgazdaságban. A múlt évek folyamán növekedett a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóinak személyi jövedelme. Sajnos, azonban a növekedés nem kielégítő, mert a mezőgazdasági dolgozók jövedelme még mindig nem érte el az ipari munkások keresetét. Fölmerül a kérdés, hogyan fejleszszük tovább gazdasági rendszerünket. Az elkövetkező öt év gazdaságpolitikájának alapelveit jelentősen befolyásolja népgazdaságunk mai helyzete. Beismerjük, hogy ezek a jelenségek egyre jobban hatnak. Rohamosan növekednek a bérek, a munkatermelékenység pedig lemarad. Ezzel egyidejűleg a külkereskedelem sem eléggé hasznot hozó. Ettől eltekintve, az új gazdasági politika formálásánál figyelembe kell vennünk néhány valóságot, mely jelentősen érinti mezőgazdaságunkat. Nem kívánatos különlegesség, hogy egyre nagyobb ellentétek mutatkoznak az emberi és a gépi munka befektetésénél. Ez világviszonylatban is egyedülálló jelenség. Á múlt évben például egy korona értékű emberi munkát két korona értékű gépi munkával helyettesíthettünk. Ez a tény mezőgazdaságunkban sajnos, már rég Ismeretes, és az 1967-es gazdasági reform ezt tovább mélyítette. A gépi munka ugyanis rendkívül drágítja a termelést és közvetetten az élelmezési cikkeket. A következő évek gazdasági politikájának eltérően kell majd hatnia a piac szabályozására. Szükséges végre úgy felépíteni gazdasági Irányítási rendszerünket, hogy kialakulhasson az eszményi piac, mely képes lesz felváltani a bürokratikus és adminisztratív elemeket és természetszerűen biztosítja a keresletet és a kínálatot. Amint az elmúlt évek bizonyítják, a legtökéletesebb ökonómiai eszközök sem képesek torzításmentesen megoldani a gazdasági egyensúlyt. Szükséges, hogy az új gazdaságpolitikai rendszer az árak és az adók meghatározásánál igazodjon azon gazdasági törvényszerűséghez, hogy az árak teljes mértékben fedezzék a termelésre fordított társadalmilag szükséges költségeket. Ez a marxista gazdaságpolitikai elmélet alaptörvénye, és sajnos, napjainkig sem jutott a gyakorlatban elismerésre. így teljes mértékben bebizonyosodott, hogy népgazdaságunk pénzügyi aránytalanságának egyik fő forrása a gazdasági viszonyok és az újratermelési egyensúly megbontása. Az értékviszonyok megbontásának következményeit élő példával is magyarázhatjuk. A mai húshiány egyik fő okozója az árpolitika. Ugyanis a sertéshús felvásárlási ára olyan színvonalon van, hogy a termelés nem eléggé rentábilis az üzemek számára, illetve egyéb ágazatok sokkal nagyobb eredménnyel kecsegtetnek. A kővetkező években a szövetkezetek és az állami gazdaságok számára szükséges egységesíteni az ökonómiai eszközöket. Á gazdaságpolitika társadalmi viszonyainak racionalizálása ugyanis elsődleges feltétele a gazdasági felemelkedésnek. Sok újat kell megvalósítanunk a gazdasági mik.-oszféráhan is, tehát az üzemeken belül. Minden bizonynyai egyik legaktuálisabb kérdés az üzemek üzleti és vállalkozó tevékenysége. Szükséges szabad teret nyitni a kezdeményezésnek, és a leleményességnek. Olyan légkört kell teremtenünk, hogy sem az üzemeket, sem pedig a vevőket ne fékezzük igyekezetükben. Esetleg jogi normákba kellene foglalni a leleményesség kritériumait. Tóth Endre mérnök, Prága SZABAD FÖLDMŰVES 3 1969. június 28. GAZDASÁGI REFORMUNK ELŐNYEI ÉS PROBLÉMÁI
