Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-28 / 26. szám
Bratislava, 1969. június 28. Ara: 1.— Kis XX. évfolyam, 26. szám. .. .És mégis bízni kell! Egyik újságíró kollégám parázs vita közben a következőket vágta a fejemhez: „Azt híresztelík rólad, hogy te még bízol“. Egy percre meghökkentem és csak kisvártatva kérdeztem meg vitapartneremtől: „És te meg a többiek?! ...“ „A történtek után még csodálkozol?“ Amikor abbahagytuk a vitát, órák hosszat töprengtem magamban: „Hányadán is állunk?“ „Hol a kiút?“ „Bizakodás nélkül is élhet az ember?“ „Akkor miért csináljuk az egészet?!“ Végül mégis arra az álláspontra jutottam, hogy végső fokon mégis a haladás tör előre, tehát akármennyi a buktató, akármilyen hosszú a göröngyös út, a társadalomnak mégiscsak előre kell haladni. És bár egyesek a májusi határozatokat visszalépésnek tartják, én a magam részéről úgy látom, hogy ezek a határozatok egyrészt a rend helyreállítására, a reálisabb, átgondoltabb politikára irányulnak és erőgyűjtést tesznek lehetővé a továbbhaladásra. A Központi Bizottságok határozatai a békés építőmunkára, a határozott politikára, a nyugodt légkör megteremtésére irányulnak. Tény, hogy fordulópont történt a párt tevékenységében. Megszűnik vagy megszűnt az eddigi határozatlan politikai irányítás, amit kihasználtak a felforgató elemek és azok is, akik vissza akarták állítani a burzsoázia hatalmát. Viszont tudomásul kell venni és le kell szögeznünk, hogy a májusi határozatok nem Jelentik azt, hogy visszatérünk a személyi kultusz időszakába, vagy a bürokratikus irányítás időszakába. Ez már csak azért sem lehetséges, mert a most állami és pártfunkcióban lévő elvtársak egy része maga is a régi rendszer áldozata volt. Köztük Husák, Novomesky és más elvtársak. Tehát teljesen logikátlan az olyan állítás, hogy ezek visszasírnák a Novotny-rezsimet. Viszont abban teljesen igazuk van, illetve igaza van a központi bizottságnak, hogy kétkulacsos politikával, határozatlansággal nem lehet eredményes építőmunkát végezni. Ahhoz tehát, hogy szocialista társadalmunkat továbbra is sikeresen építhessük, marxista-leninista alapokon nyugvó nyílt és határozott elvi álláspontra van szükség. Rendet kell teremteni elsősorban a pártban, ahol az utóbbi időben nem teljesítették a határozatokat, valamint a társadalmi és a gazdasági élet minden szakaszán. Amint dr. Husák elvtárs, a Központi Bizottság ülésén elhangzott beszédében hangsúlyozta, a párt vezető szerepe nem valami elvont dolog, hanem úgy érvényesül, hogy a kommunisták minden munkahelyen felelnek a munka eredményéért, de hozzáteszi, hogy a párt nem akar szekta lenni a társadalomban, tehát a párt célkitűzéseiért a társadalom minden tagja felelős, és mindenkinek felelni kell a munka eredményeiért. Itt jutunk el címünk mondanivalójához is. Nem véletlen, hogy azt írtam, hogy mégis hinni kell. Ez azt Jelenti, hogy valami történt, amikor megrendült a hitünk, de mégis előre kell haladnunk. Voltak túlkapások, de egyben azért meg kell egyezni, hogy a párt mindenkor az egész társadalom felemelkedéséért küzdött. De hogy ne legyenek újra túlkapások, ahhoz szükséges minden ember elvhű harca és a határozatok teljesítése. Ezt úgy értem, hogy idejében kell harcolni olyan tendenciák ellen, amelyek nem szolgálják az egész nép érdekét. Idejében és bátran. Szovjet barátok között Léván A múlt hét végén a Csehszlovák Szovjet Barátsági Szövetség szlovákiai Központi Bizottsága Lévára egybehívta a Csehszlovák Szovjet Barátság nevet viselő szövetkezetek és állami gazdaságok szlovákiai konferenciáját. Az ünnepségen részt vett Németh Jenő mérnök, a földművelésügyi miniszter helyettese, Pavel Jasin, a szovjet főkonzul titkára, I. N. Szemionov, a szocialista munka hőse, a Szovjetunió tulai körzete Oj Élet nevet viselő kolhozának elnöke, J. I. Bebesko, a szaratovi körzet Jersovi Járási Pártbizottságának vezető titkára, a Lévai Járási Pártbizottság, a Járási nemzeti bizottság küldöttei és sokan mások. Németh miniszterhelyettes Gustáv Céh elvtársnak, a szövetség Központi Bizottsága titkárának beszámolója után behatóan méltatta a Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet viselő, valamint a többi mezőgazdasági üzemek eddigi tevékenységét, ecsetelte a mezőgazdaságra háruló közeli feladatokat, s körvonalazta az ezzel kapcsolatos célkitűzéseket. — Már sokéves hagyomány — jegyezte meg beszéde kezdetén a miniszterhelyettes —, hogy a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselő szövetkezetek időközönként találkoznak és értékelik sokoldalú tevékenységüket, s ez természetesen a kölcsönös Jóbaráti viszony elmélyítését szolgálja. Alapjában véve a mostani konferencia célja az, hogy ezúttal is ápolja a kapcsolatokat és szorosabbra fűzze a barátságot összekötő szálakat. Ennélfogva ezt a konferenciát nem kizárólagosan a résztvevők, hanem egyben egész mezőgazdasági társadalmunk közös ügyének tekintjük, örvendetes tény, hogy a Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet viselő mezőgazdasági üzemek a sokoldalú politikai, nevelői és kulturális tevékenység mellett, a termelés vonalán is az élenjárók közé tartoznak, és mások számára is Jő példát mutatnak. Németh elvtárs beszéde további részében mezőgazdaságunk legutóbbi eredményeit méltatta. — Tavaly például Szlovákiában 1 millió 076 ezer tonna búza termett, ami megközelítőleg duplája az 1961— 1965-ös eredményeknek — Jegyezte meg a miniszterhelyettes, majd így folytatta. — Akadnak a konferencia résztvevői közt olyan gazdaságok, amelyek a 31,2 mázsás múlt esztendei szlovákiai búzaátlagot magasan túlszárnyalták. Közülük az első helyen az alsószecsel szövetkezetét kell megemlítenem, ahol búzából 43,9, a kiszöllői szövetkezetét, ahol 43, a drZenlceit, ahol 40, a sásait, ahol 41, valamint a Szenei Állvan Nikolajovics Szemionov, a Szocialista Munka hőse, a Szovjetunió Nemzetgyűlésének képviselője, a tulai körzet Oj Élet nevű kolhozénak elnöke átadja az ajándékokat a versenyben győztes helyezést elért Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselő szövetkezeteknek. laml Gazdaságot, ahol búzából 41 mázsás hektárátlagot értek el. Hasonló módon értékelhetném a gazdasági tevékenység terén kifejtett további pozitív vonásokat is. Vitán kívüli, hogy a mezőgazdasági üzemek — akár a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselők, akár a többiek — a kimagasló búzaeredményt éppen a Szovjetunióból beszerzett nagyhozamú búzafajtákkal érték el. A mezőgazdasági üzemekben ezt jól tudják. Egyre nagyobb erőfeszítést fejtenek ki azért, hogy évente minél nagyobb területre vethessék a kitűnő eredményt biztosítható Mironovszkája és Bezosztája búzafajták vetőmagját. J. Malo elvtárs, a Csehszlovák- Szovjet Barátsági Szövetség Központi Bizottsága propaganda szekciójának vezetőségi tagja a továbbiakban a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet viselő szövetkezetek közt kibontakoztatott verseny eredményeit értékelte. Ezzel alapot nyújtott arra, hogy a szövetség Központi Bizottsága az arra érdemes mezőgazdasági üzemnek odaítélje a tulai körzet Szovjet-Csehszlovák Barátság nevet viselő kolhozainak vándorzászlaját. Beszédében méltatta a kölcsönös barátság konkrét formáit. Tény, hogy a szövetség Központi Bizottsága tíz esztendővel ezelőtt első ízben a zavar!, a Liptovské Mikulás-i a drZlncel és a Polné Kesy-i szövetkezeteknek ítélte oda a Csehszlovák-Szovjet Barátság szövetkezete megtisztelő elnevezést. Azóta további mezőgazdasági üzemek sorakoztak az úttörők mögé. Így a nyugat-szlovákiai kerületben 13, a közép-szlovákiaiban 6, a kelet-szlovákiaiban pedig 4 gazdaság vette fel ezt a nevet. Nem formalitásból tették, hanem szívből Jövő barátság vezérelte őket. Tisztelet azok irányában, akik felszabadítottak bennünket a fasiszta Járom alól, vérüket ontották azért, hogy szabadok lehessünk és segítettek leszámolni hazai ellenségeinkkel. A barátság szövetkezetei az elmúlt időszakban nemcsak a szovjet búza, hanem egyben a szovjet kultúra magvetői is voltak. Terjesztői a nálunk is eredményesen alkalmazható és általánosítható szovjet ismereteknek. S ebben a nagy körforgásban a vörös vándorzászló már többszőr gazdát cserélt. Ezt bizonyítják a győztes gazdaságok nevével ellátott, rajta függő szalagok. Az értékelés pontos és aprólékos volt, szigorú kritériumok alapján. Lényege a széleskörű tevékenység, a szovjet módszerek gyakorlati alkalmazása s egyebek. (Folytatás a 3. oldalon.J Megválasztották a Miss Szabad Földművest A mezőgazdaságban dolgozó széplányok az elmúlt hét végén Dunaszerdahelyen találkoztak. A szerkesztőségünk kezdeményezésére a Dunaszerdahelyi Falusi és Városi Ifjúsági Szövetség (SZTRETA) az üzemi klubbal karöltve először rendezte meg a mezőgazdaságban dolgozó lányok országos szépségversenyét. A szervezés során rájöttünk, hogy a szépek találkozójának megrendezése nem könnyű feladat. A kellő propagáció mellett a Jelentkezések nagyon lassan futottak be a szerkesztőségbe. Nem azért, mintha nem lenne sok szép lány falvainkban és a mezőgazdasági iskolákon. Az ok talán abban kereshető, hogy a szülőknek, hozzátartozóknak bizonyos előítéleteik vannak a szépségversennyel kapcsolatban. Végül mégiscsak megértették az egyik legnemesebb vetélkedő Jelentőségét és húszán Jelentkeztek a versenyre. Csakhogy újból közbeszólt valaki (lehet, hogy féltékeny vőlegény avagy jelölt) és többen indokolatlanul viszszaléptek. Valójában tizenketten vetélkedtek a Miss Szabad Földműves — 1969 megtisztelő címért. (Albert Erzsiké Nagykapos, Dojcsan Ilona Kéménd, Dóra Márta, Alsóhatár, Fülöp Erzsébet Örsújfalu, Herdics Teréz Baka] Habán Magda Zsigárd, Holy Ilona Kéménd, Kaprinai Katalin és Mária, Tallós, Sándor Olga Nádszeg, Szabó Erzsébet Bátorkeszi, Szabó Mária Dunaszerdahely.) Ha bár csak egy tucatnyian vettek részt, de azért teljes értékű volt a vetélkedés, amely a szépszámú közönség előtt osztatlan sikert aratott. A SZÉPSÉGVERSENYEN Az ünnepélyes megnyitó után, amelyet Gyurcsík József, a város polgármestere és Pathó Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője tartott, színes kultúrműsor következett. Később a versengő lányok kisestélyi ruhában mutatkoztak be. Amíg a „szépek“ átöltöztek, a zenekar és a táncdalénekesek szórakoztatták a közönséget. Közben a műsort filmvetítéssel is színesítették. Elérkezett a várva várt pillanat, amikor egyrészes fürdőruhában bevonultak a lányok és egyenként elsétáltak a szakemberekből összetevődő bírálóbizottság és a közönség előtt, akik a formás alak, a női test szépsége szempontjából bírálták el a vetélkedő résztvevőit. A bíráló bizottság tagjainak valamelyest könnyebb volt a dolguk, mert délután a pontos méretek megvételénél kialakult bennük bizonyos elképzelés. (A zsűri tagjai a következők voltak: a zsűri elnöke: Varga Sándor, nőgyógyász, Dunaszerdahely, tagok: Nagy János, szobrászművész, Sztrelka Imre, a Bratislava! TV rendezője, Knpócs Tibor, képzőművész, Bratislava, Cserge Károly mezőgazdasági mérnök, Alistál, Makrai Miklós, mezőgazdasági mérnök, Ipolyság.) Amíg a zsűri elvonult a pontok összeszámlálására, az Akantisz-Beat zenekar és táncdalénekesek műsora már nem kötötte le annyira a közönséget. Ennek oka az volt, hogy megindultak a találgatások, előkerültek a szavazólapok, és ki-ki a saját JelöltJénak a számát írta fel. A legizgalmasabb pillanat az eredményhirdetés volt. Amikor bejelentették, hogy a Miss Szabad Földműves 1969 Habán Magda lett — felzúgott a tapsvihar és ez azt Jelentette, hogy a közönség többsége egyetért a zsűri döntésével. Második helyre Sándor Olga, a kedvesen mosolygó fekete szépség került, akit szintén sokáig ünnepeltek a jelenlevők. Harmadik a bájos Szabó Mária, „hazai kislány“, akit vastapssal köszöntöttek. Az eredménykihirdetés után még lázasabban dolgoztak a televíziós kamerák, kattogtak a fényképezőgépek, hogy a mának, a holnapnak megörökítsék a magyar lányok első szépségversenyének győztesét. A győztesek valamennyien a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola hallgatói. Ök kapták meg a Szabad Földműves 1500, 1000 és 500 koronás díját, s mellé az értékes kristályvázát. Emellett természetesen valamennyi versenyző jutalomtárgyat kapott. A rendezőség mindenkinek adott valamilyen értékes tárgyat, hogy sokáig emlékezetes maradjon a szépségversenyen való részvétel. Emlékezetes, ha nem is kerültek dobogóra. Lényegében valamennyien szépek voltak, s talán néhány centiméteren múlott, avagy egy kedves mosolyon, hogy nem ők kerültek az első három helyre. AKIK SOKAT FÁRADOZTAK Vízi Sándor, a „SZTRETA“ titkára, a szervezés lelke. Molnár János, a klub vezetője, Szuchy Emil művészi vezető, Érsek Gyurka, a szellemes konferanszié, a műsorban szereplők, a technikai előkészítők és mások szintén sokat tettek a rendezvény sikeréért. A fiatal titkár nemcsak szervezett, hanem tapasztalatokat is szerzett, és máris úgy döntöttek, hogy a közeljövőben Járási szépségversenyt rendeznek. Megszervezik, mert sok szép lány van a járásban és közvetlen a Szabad Földműves versenye előtt többen kijelentették: „Sajnálom, hogy nem jelentkeztem!“ De megrendezik azért is, mert hasonló Jellegű versengések újszerűek és a közönség igényli ezeket. Az a közös vélemény is kialakult bennünk, hogy a magyar lányok II. országos szépségversenye ne korlátozódjon a mezőgazdaságban tevékenykedők vetélkedőjére, hanem adjunk lehetőséget, hogy a falun élő lányok valamennyien résztvehessenek. Természetesen helyes lenne, ha ezt megelőznék a tájjellegű versenyek, ahonnan az első helyezettek kerülnének az országos vetélkedőre. Ez minden bizonnyal jelentősen emelné a szlovákiai méretű versenyek színvonalát és valójában a legszebbek vetélkedése lenne az. Tóth Dezső
