Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-21 / 25. szám

KULTÚRA. Utójegyzet a jókai-Napokról Kulturális életünkben egymást követik az események. Alig fejeződött be a vers- és prózamondók, Irodalmi színpadok, színjátszó együttesek országos fesztiválja Komáromban, máris tanúi lehettünk Bodrogközben, Bor­siban egy nagyszabású Rákóczit idéző, majd Gömörben, Rimaszombatban Tompa Mihályt idéző rendezvénysoro­zatnak. Nem is beszélve arról, hogy most tartottuk a Zselizi Országos Népművészet) Fesztivált, majd kilenc­­száz szereplővel, és alig két hétre rá a gombaszögi nagy találkozót, ahol ez évben már valóban ott lesz a buda­pesti operaház együttese, hogy a Sajó-völgyben fölcsen­düljön a dal: Én a pásztorok királya .. .1 Van olyan dolog, amire azt mondják, hogy agyonlrjuk. Én mégis azt állítotn ismételten, hogy művészeti tömeg­­rendezvényeink közül egyedül a Komáromi Jókai Na­pok az, amely a legnagyobb figyelmet érdemel, és ezt hangoztatni nem agyonírása egy ügynek, amikor ez az ügy mindannyiunk ügyének kellene, hogy legyen. Az igaz, hogy Komárom és a komáromi járás már magáé­nak tekinti. Elsősorban a szövetkezetek vezetősége az, amely e tíz nap alatt Komárom környékén, de még azon túl is, ellátja közönséggel a sorozatos rendezvényeket. A befutó autóbuszokról napégette földművesek szálltak le esténként, hogy megtöltsék az előadótermet, hogy tapsoljanak a gondolatot hirdető szereplőknek. De sok esetben a szövetkezetesek azok, akik otthont nyújtanak e szereplőknek odahaza, hogy felkészülhessenek műso­rukkal, hogy szórakozhasson egy-egy csoport és e szó­rakozással másokat is felderítsen, elgondolkoztasson: egyszóval, neveljen. Bár ezrével lennének olyan szövet­kezeti klubok, ahol ilyen lehetőség adódna az önműve lésre és a gondolatok ápolására, a sokrétű szórakozás mellett az Irodalmi színpadok, színjátszó együttesek be­mutatóira. Példa lehet az ilyen jellegű támogatásra a Komáromban fellépő naszvadi együttes, amely a meg­nevezésében is hirdeti, hogy a szövetkezeti klub mellett működő CSEMADOK színjátszó együttes. De valószínűleg ilyen támogatást kaphat a búcsi Irodalmi Színpad is, függetlenül attól, hogy szenvedélyes és hozzáértő veze­tőik nélkül az ilyen Jellegű támogatás nem érne sokat. Ám a kettő együtt mindent megérhet. Ismétlem: nem tartom agyonírásnak, ha ismételten kifejezésre juttatjuk azt is, amit oly sokszor emlegetünk, az egységes földművesszövetkezetek viszonyát a kultú­rához, az úgynevezett kulturális alap tényleges és va­lódi felhasználását a művelődés fejlesztésére. Azt gon­dolom, hogy a szövetkezeti vezető vagy egyszerű tag, aki előteremti e kulturális alapot, ha ott volt Komárom­ban és látta az előadásokat, a jövőben nagyobb fontos­ságot tulajdonít a maga által megteremtett anyagi alap felhasználására. Nem akarok ismételni olyan dolgot, amit már elmond­tunk az idei Jókai Napokról, hogy dicséret illet minden szereplőt és rendezőt azért a szenvedélyes és hozzáértő munkáért, amit a siker érdekében végzett, de azt ismé­telten el kell mondani, hogy a legnagyobb eredmény, amit örömmel könyvelhetünk el, az anyanyelv, a szép magyar beszéd kulturáltsága, amiről Komáromban meg­győződhettünk. A másik, mondhatnám egyjelentőségű az elsővel, az eszmei hozzá Hlás a műsorok megválasztó sához. A vers- és prózamondók fesztiválját az irodalmi szín­padok követték. Ha csak a címek mögé nézünk, látjuk, minden dramaturgszerkes tő a tnaga összeállítását, válo­gatását a korhoz mérte. A rimaszombati Fáklya, He­mingway öreg halászát jelenítette meg a színpadon. Mottóul használva az emberi magatartás önbíztatását: „Az ember nem arra szü atett, hogy legyőzzék: az em­bert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.“ És e mottóra szinte bizonyosságként hatott az Ipolysági József Attila Irodalmi Színpad műsora, Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusza Igen, az embert nem lehet le­győzni. De Ilyen gondolati töltésű volt a csata! magyar iskola irodalmi színpadának, Lovicsek Béla által szer­kesztett műsora, a Napleány is, a gondolkodó gyermek helykeresése a világban, hogy el ne pusztuljon, el ne vesszen az embertelenségek között. Szinte visszhangzót-Gimnáziumoké a jövő Stráznicén június 27—28 és 2S-én lesz a már hagyomá­nyos folklór fesztivál. A nagyszabású ünnepségen ötven tánccsoport lép fel s mintegy 40 ezer látogatót várnak. tak egymás műsorára az előadások. A pozsonyi Forrás Irodalmi Színpad a Győztes új és magyar Ady össze­állítással tett hitet az emberi magatartás mellett, és a komáromi Petőfi Ifjúsági Klub irodalmi színpada Györy Dezső költészetével példázta a közép-európai embert, a kisebbségi magyar sorsot. És tágította e gondolatot a lévai Juhász Gyula Irodalmi Színpad műsora: Két vég­telenség között. A két végtelenség az élet és a halál. A gondolat: hogy a két végtelenség között mindenkép­pen csak embermódra lehet élni, bármilyen nehéz is ez. Hogy milyen nehéz, azt Illyés Gyula irodalmi színpadra írt: Az éden elvesztése című művének előadásával pél­dázza a búcsi Lant Irodalmi Színpad. Az édent el lehet veszíteni, hogy el ne veszítsük, gondolkodjunk annak megtartásán. Csak egyet lehet mondani: az irodalmi színpadi pro­dukciók ez évben azt bizonyították Komáromban, hogy mélyen gondolkodó, művelt, hozzáértő fiatal emberek álltak e színpadi műfajt ápolók sorába, és az eredmény a maradéktalan öröm mindnyájunk számára. Színjátszó együtteseink e hagyományos műfajban újat nem hoztak, de amit hoztak és bemutattak az még min­dig bizonyítja a műkedvelő színjátszás életképességét és nagy lehetőségeit. A pozsonyi Forrás színjátszó együt­tes Heitai: A néma levente c. verses vígjátékával méltán nyerte el a fesztivál osztott nagydíját a drámai műfaj­ban nyújtott teljesítményért. De ez az együttes kapta a színpadi beszéd díját Is és nem véletlenül. A pozsonyi magyar gimnázium és annak egyik tanára, Kulcsár Ti­bor, és a diákokból szerveződött együttes példás abban már évek óta, hogy az iskolában és a pódiumon egy­aránt a legszebben beszéli a magyar nyelvet. A fesztivál másik osztott nagydíjasa a naszvadi színjátszó együttes, amelyről már szóltam. Holubek László rendező olyasmit hozott létre e nagy faluban, ami dicséretére válhat egy városnak Is. A zenés műfajban a maximumot adta. Egy valóban csak szórakoztató Játékot: Isten veled édes Pi­roskám — Dobos — Szenes — Nagy ismert színdarabját mutatták be nagy sikerrel, hogy ezzel a darabbal szere­peljenek majd a szlovákiai fesztiválon is, Iglón. A lo­sonci Madách Színkör a legjobb müsorválasztás díját kapta Komáromban, Kármán — Szabó: Fanni hagyomá­nyai című színmű bemutatásáért. Ez esetben is elmond­hatjuk, mint minden együttesnél, hogy csodálatos mó­don megfiatalodnak a színjátszó együttesek. A losonciak Játékának főszerepeiben alig felcseperedett leányok és fiúk nyújtottak maradéktalan élményt. Ugyanezt tapasz­talhattuk a lévai Garamvölgyi Színház összetételében is. Ez az együttes, Illetve annak rendezője Kabát Gabi és Zórád Aladár az egyéni alakítás díját is elnyerték. A pozsonyi Dériné Színkör ez évben Herczeg F. Szendrei Júlia c. színművével szerepelt a fesztiválon és játékáért a zsűri díjával lett jutalmazva. összegezésül valóban csak ismételni lehet: kulturális életünk művészeti tömegrendezvényei legnagyobb sereg­szemléje még nagyobb figyelmet érdemel, de nemcsak utólagosan, hanem már a felkészülés időszakában is. E figyelmet leginkább azok érdemlik meg, akik díjtala­nul, minden szabad idejüket feláldozva munkálkodnak nyelvünk ápolásáért, a műkedvelők, akik oly nagy űrt töltöttek be már eddig is szakadékos közművelődésünk testén, övék az érdem. Mi csak köszönthetjük őket. GYURCSÖ ISTVÁN A hűvös június elejei napokban for­ró volt a légkör az iskolában. Érett­ségiztek a végzős diákok, az általá­nos és szakközépiskolákon. Szlovákiai méretben az összevont és külön igaz­gatóságok alatt levő általános művelt­séget nyújtó magyar tannyelvű közép­iskolákban 1061-en álltak a bizottság előtt (ebből a nyugat-szlovákiai kerü­letben 650, a közép-szlovákiaiban 175, kelet-szlovákiaiban 236), és tettek ta­núbizottságot érettségükről. A Királyhelmeci Általános Művelt­séget Nyújtó Középiskolában 115 on érettségiztek. A két magyar osztály­ból 60-an, s az ugyancsak két szlovák osztályból 55-en izgultak a bizottsá­gok előtt. Az érettségiző Szabó Ibolya számok tengerét írta a táblára. Kissé reme­gett kezében a kréta, de végülis a példa megoldása sikerült, és számára végétért az erőpróba. Egy röpke percre „elloptam“ a ma­gyar igazgatót, hogy szót váltsák vele az érettségizőkről. A rendelkezésünk­re álló rövid idő alatt két kérdést tettem fel. — Mi az oka, hogy a magyar érett­ségizők többsége vidéki, s milyen is­kolába jelentkeznek a végzősök? A válasz a megszokott volt. — A helybeli értelmiségiek többnek tartják a szlovák érettségit, mint a magyart. Ebben látják gyermekeik boldogulásának könnyebb útját. Per­sze, ez a valóságban nincs így, és a magyar érettségivel rendelkezők leg­többje jól megállja a helyét a főisko­lákon. Kihúzták az érettségi tételt, és a fele­letre készültek a királyhelmeci lányok Máskülönben az érettségizőknek mintegy fele jelentkezik továbbtanu­lásra. Évenként ketten-hárman a Nyítrai Mezőgazdasági Főiskolát vá­lasztják. Mintegy 10—15-en a peda­gógiai fakultáson tanulnak tovább. De nagy az érdeklődés az orvosi egyetem iránt is. Királyhelmecről s a többi iskolák­ból aránylag sokan jelentkeznek a Pozsonyi Komensky Egyetem orvos­­tudományi karára. Ebben az évben 1082 a jelentkezők száma, pedig az általános fogorvosira és gyermekor­vosira mindössze 360 tanulót vesznek fel. Sokan jelentkeznek orvosira, és aránylag kevesen mezőgazdasági fő­iskolára. Pedig Déi-Szlovákia erősen mezőgazdasági Jellegű vidék, és sok mérnökre lenne szükség ahhoz, hogy még jobban kihasználják az adott lehetőségeket. Szomorú, de a főiskolára fölvett magyar nemzetiségű tanulók száma Jubilál a dolgozók filmfesztiválja A hagyományos és egyre népsze­rűbb Dolgozók Filmfesztiválja a na­pokban ünnepli húszéves jubileumát. Ügy tűnik, hogy a rendezőség, talán tekintettel e szép, kerek évfordulóra, ezúttal gondosabban válogatta meg az egyes filmeket, mint a múltban, így aztán minden mozirajongó megta­lálhatja majd a számítását, hiszen valóban a legkülönbözőbb zsánerű filmek kerülnek műsorra. A kiválasztott filmek között van komoly, társadalmi problémát feldől gozó darab és vígjáték is. Persze, a krimi rajongóiról sem feledkeztek meg Az izgalom imádói ezúttal nem lesznek elégedetlenek, hiszen a fran ciák két Fantomas filmje már a hor­ror határán mozog. Noha maga a filmfesztivál csak 16 napig tart. senkinek sem kell attól tartani, hogy ha esetleg nem kapott jegyet egy egy előadásra, már nem láthatja a filmet, ugyanis valamennyi darabot később t? fogják vetíteni. Ha egv pillantást vetünk a 13 veti tésre kerülő műre (Pozsonyban) úgv láthatjuk, hogv a francia filmek do mtnálnak A francia kinematográfiát ezúttal négy film képviseli Az ango lók és az amerikaiak két-két filmmel képviselik magukat, míg a román, olasz, nyugatnémet, szlovák és cseh filmgyártást egy-egy film reprezen­tálja. A fesztivál egyik legigényesebb és legjobb filmje minden bizonnyal a „Találd el, ki Jön vacsorára?“ című amerikai film, melyben Krámer, a film ismert rendezője az Egyesült Államok egyik legégetőbb, legaktuálisabb prob­lémáját, a faji megkülönböztetést vit­te vászonra. Joey váratlanul hazatért Hawayból és szülei nagy meglepetésére bejelen­ti, hogy vacsorára vőlegényét is meg­hívta, aki néger. De a lány más meg­lepetést is tartogat szüleinek, még pedig azt, hogy vőlegénye, (az Ismert világhírű néger színész Sydney Poltier alakítja) szülei Is hivatalosak a va csorára, hogy mindent közösen be széljenek meg. A film vádirat a ra­­szizmus ellen. A fesztivál talán legvonzóbb filmje bizonyára az angolok Fathom című darabja lesz. Hogy miért? Nem is annyira művészi értéke, mint női fő szereplője miatt A főszerepet ugyanis nem más, mint a világ állítólag leg tökéletesebb alakú nője. a nálunk in kább csak hírből ismert amerikai Raquel Welch játssza. A nem túl igényes kalandfilmen a néző végigkíséri a bálos Raquelt, azaz Fathomot veszélyes útjain és aki sze­reti az izgalmas Jeleneteket, feszült­séget és csodálőja a szép nemnek, elégedetten távozhat majd a moziból. Az olaszok „Tigris és cica“ című vígjátéka Dlno Rossi rendező munká­ja. A főszereplő a nálunk is igen népszerű Vittorio Gassman. A történet egy lány és egy apa és fia különös kapcsolata körűi forog. A fiú, aki ha­lálosan szerelmes a lányba, öngyil­kosságot kísérel meg, mert szerelmét nem viszonozzák. Az apa látva, hogy ennek fele sem tréfa, beszél a lány­nyal, aki legnagyobb meglepetésére szerelmet vall neki. Az apa hasztalan igyekszik menekülni a szerelmes lány elől. Végül fia segítségével próbál szabadulni. Közben természetesen sok humoros, nem várt Jelenet adódik elő. A Fantomas és a Fantomas a Scot­land Yard ellen című francia filmek­ben a főszereplőkkel kell kezdenünk, akik ugyancsak ismert és népszerű színészek. Elég csak az olyan sok hős­szerelmest alakító veterán Jean Ma­rais, továbbá a szőke Mylene Demon­­guet, Louis de Funes stb. nevét emlí­teni. A történet Párizsban játszódik, ahol titokzatos körülmények között fel­felbukkan a félelmetes hírű Fanto­mas. A nagystílű bűnözőt senki sem tudja leleplezni, a rendőrség tehetet­len. Sokan kételkednek létezésében, és azt hiszik, hogy Fantomas, csak a fantázia szülöttje és a rendőrség kudarcainak leplezésére szolgál. Fandor az ismert újságíró elhatá­rozta, hogy végére jár a dolognak, és interjút készít a kőálarcot viselő Fantomassal, akinek az arcát még senkinek sem sikerült megpillantania. A találkozó ugyan sikerül, de Fandor menyasszonyával együtt eltűnik. A rendőrség teljes gőzzel nyomoz, nem tudja, hogy az újságíró menyasszonya Fantomas föld alatti luxuspalotájában van. Fantomas közben tovább garáz­dálkodik. A másik Fantomas filmben Fando­­réknak sikerül kiszabadulniuk és Juwe felügyelővel — Fantomas legál­­hatatosabb ellenségével — próbálják leleplezni a gonosztevőt, aki újabb és újabb gaztettekre készül. Aki a vígjátékokat kedveli, ne mu lassza el megtekinteni az Oscar című francia komédiát, melyet Clauda Mag­úiéra színdarabja alapján Edouard Malinaro rendező vitt filmre. Természetes, hogy az említett filme­ken kívül is sok érdekes mű kerül a közeljövőben filmszínházainkba, töb­bek között a magyarok nagyfilmje, az Egri csillagok is. (o. v.J az elmúlt években csökkenő tenden­ciát mutat. Az 1961—62-es iskolaév­ben a 7159 főiskolás közül 549, az 1966—67-es tanévben 9317 közül már csak 385 volt a magyar tanulók szá­ma. A múlt év valamivel Jobb volt, mert 9944 felvett főiskolás hallgató­ból 460-an a magyar iskolákon érett­ségizettek közül voltak. Azt hiszem az iskolarendszerünk átszervezése elősegíti, hogy a magyar iskolában érettségizettek az arány­számnak megfelelően kerüljenek fő­iskolára. Három éven belül ugyanis megszűnnek az általános műveltsé­get nyújtó középiskolák, és helyettük reál- és humán irányzatú gimnáziu­mok létesülnek. Ez azt jelenti, hogy a tanulók az alapfokú kilencéves is­kola elvégzése után négy évet Járnak gimnáziumba, méghozzá olyan irány­zatúra, amilyen főiskolára szeretné­nek járni. Különösen, amióta bevezették az ötnapos tanítási hetet, nagyon nehéz elrendezni a tananyagot, s bizony sok esetben a magyar nyelv tanításából lopnak el órákat. A négyéves gimná­ziumban sokkal nagyobbak lesznek a lehetőségek és ott nem szabad a ma­gyar nyelv tanítására tervezett órákat csökkenteni, és a szlovák nyelv taní­tására is nagyobb súlyt kell fektetni. Ez lesz az egyik előnye a gimnáziu­moknak. A másik, hogy azoknak a tantárgyaknak a tanítása kerül elő­térbe a kétfajta irányzatú gimnázium­ban, amilyen főiskolára készül a ta­nuló. Harmadik előnye, hogy a gimná­zium megfelelőbben előkészíti a ta­nulókat az életre, mivel gyakorlati tantárgyak is lesznek. Tanulják majd a csehszlovák jog alapjait, népgaz­daságtant, gépírást, adminisztrációs tevékenységet és a kibernetika alap­jait. Ez azt jelenti, hogy a gimná­ziumban érettségizettek a főiskola elvégzése nélkül is jobban elhelyez­kedhetnek valamilyen hivatalban. Már az 1969—70 es iskolai évben több helyen megnyílnak a gimnáziu­mok. Füleken, Zselízen, Nagykapo­­son egy-egy osztállyal kezdenek. Po­zsonyban, Rozsnyón, Rimaszombatban, Dunaszerdahelyen, Léván, Komárom­ban, Újvárott két-két osztállyal indul­nak. A pozsonyi Duna utcai gimná­ziumban egy nyelvi osztály is nyílik szeptembertől. Négy év múlva kerülnek ki az első érettségiző tanulók a gimnáziumok­ból. Valójában csak akkor lehet majd lemérni mit segített az Iskolareform — s talán csak akkor, — ha a főisko­lát is elvégzik a két különböző irány­zatú gimnáziumban érettségizett ta­nulók. TÓTH DEZSŐ Ismét fellendült A közelmúltban a CSEMADOK ipolyviski helyi szervezetének tagjai is megtartották ünnepi gyűlésüket, ahol Bartal Lajos, a szervezet elnöke méltatta a CSEMADOK megalakításá­nak jelentőségét, és ismertette a két évtized alatt kifejtett tevékenységü­ket. Ipolyvlsken a volt ipolysági járás­ban az elsők között alakították meg a CSEMADOK helyi szervezetét. Több mint száz taggal vette kezdetét a kul­turális tevékenység. Jól működő ének­karral, színjátszó és tánccsoporttal rendelkezett a szervezet, amelyek rendszeresen felléptek a helyi ren­dezvényeken és a körzeti dal- és tánc­ünnepélyeken. Aktív tevékenységük elismeréséül számos oklevéllel aján­dékozták meg őket. Kezdetben valóban példásan műkö­dött a szervezet. Később sajnálatos visszaesés mutatkozott. Sokan nem tartották szívügyüknek a CSEMADOK- ban való tevékenykedést, ami azt eredményezte, hogy a tagság száma a felére csökkent. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az utóbbi hónapokban ismét fellen­dült a kulturális élet. A színjátszó csoport két alkalommal szórakoztatta a közönséget, egyszer helyben, má­sodszor pedig Százdon vendégszere­peltek. A Komáromi Magvar Területi Színház is gyakori vendég. Az ünnepi gyűlésen Göbö elvtárs, a CSEMADOK járási bizottságának nevében az alapító és példás munkát végző tagokat Misko Bélát. Tóth Já­nost, Bartal Etelt és Tóth Ignácot díszoklevéllel jutalmazta meg.-kp-

Next

/
Thumbnails
Contents