Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-21 / 25. szám

SPORT A regi dicsőségből nem lehet megélni (Gondolatok a dán—magyar mérkőzés után) Az elmúlt vasárnap bebizonyoso­dott, hogy nem volt túlzás részemről, amikor két héttel ezelőtt ilyen cím­mel írtam a magyar labdarúgó-válo­gatott két elkövetkező VB-selejtezőjé­­ről, hogy: Két nehéz erőpróba előtt áll Sós Károly csapata. Az első aka­dályt, noha hehezen, még leküzdötték Alberték, a másodikon, a látszólag könnyeb,ben pedig elbuktak, és ezzel az Idei év legnagyobb labdarúgó­­szenzációját szolgáltatták. Vajon mt­éri kapott ki az esélyesebb magyar gárda? Balszerencséjük volt? Szó sincs rólal Noha a második félidőt jóformán végigtámadta, a vereség megérdemelt volt. Aki a mérkőzés végét jelző sípszó után nem kapcsol­ta ki a TV-t, és meghallgatta Vitralt, Igazat kellett, hogy adjon neki, mikor azt mondta, hogy a magyar csapat — bár kitűnő egyénekből áll — már va­lóban nem klasszis csapat. A magyar labdarúgóknak végre rá kell ébredniük, hogy nem lehet a régi dicsőségből megélni, és ma már a leggyengébbnek vélt ellenfél ellen sem lehet vállveregető lenézéssel a pályára lépni. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy a magyarok lebecsülték ellenfelüket, de tény, hogy túlzott önbizalommal léptek a pályára, és ez az optimizmus, ahogy igen hamar be­bizonyosodott, alaptalan volt. Hol van ma már az az idő, amikor a félelmetes hírű magyar csatársor csak úgy ontotta a gólokat?! Az érde­kesség kedvéért és összehasonlításul megemlítem a régi válogatott egyik mérkőzéssorozatát. 1955-ben portyá­jukon négy találkozón 27 gólt lőttek, íme az eredmények: Oszlóban Norvé­gia ellen 5:0, Stockholmban Svédor­szág ellen 7:3, Koppenhágában Dánia ellen 6:0 és Helsinkiben Finnország ellen 9:1. Persze, ilyen gólzáporos győzelmeket ma már senki sem vár a magyaroktól, hiszen a szoros em­berfogás, a védelem megerősítése eleve kizárja az ilyen eredményeket. Nem is erről van itt szó. Annyit vi­szont minden szurkoló elvár, hogy a csapat az egész 90 percet szívvel­­lélekkel küzdje végig. Természetesen ehhez nemcsak a technikai felkészü­lés szükséges, hanem elsősorban az erőnlét, s e téren úgy látszik baj van a magyar csapatoknál és a válogatott­nál egyaránt. Lassan már úgy fogják emlegetni a magyar együtteseket, mint az egyfélidős csapatot. Néhány példa a közelmúltból: a Vasas ottho­nában a második félidőben kapott góljával esett el a KK döntőbe jutá­sának lehetőségétől. Az Újpest New­­castleban és odahaza is ugyancsak a második negyvenöt percben kapott egyaránt 3—3 gólt. A válogatott a csehszlovákok elleni mérkőzésen a második félidőben hosszú percekre beszorult. Az írek elleni találkozón is visszaestek Benéék a második fél­időben és jóformán a „sírból“ hozták vissza a győzelmet. Ez a dánok ellen már nem sikerült, sőt, az elkeseredett hajrá még a döntetlenre sem volt ele­gendő. A magyar hátvédsor és a kapus tel­jesítménye is elgondolkoztató. Szent­­mihályi pl. az utóbbi három mérkő­zésen 9 gólt kapott, (hatot a Dózsa kapujában), ami testvérek között is sok. A csatárok gyakran részesítik előnyben az egyéni megoldásokat, ami természetesen a csapatjáték ro­vására megy. A távoli lövések már szinte ritkaságszámba mennek. A dá­nok elleni találkozón is egy kézen megszámolhattuk a tizenhatoson kí­vül lőtt bombákat. A csatárok a Jó helyzetnél még jobbakat kerestek. A szélső kérdése továbbra is megol­datlan. Persze, mindezt nélkülem is tudják a magyar szakemberek és újságírók. A múltkoriban (még a dánok elleni mérkőzés előtt) nagyon érdekes, és eddig szokatlan hangot ütött meg a Népsport Alberttal kapcsolatban. Bor­bély Pál a következőket írta a ma­gyarok csapatkapitányáról: Albert ki­vételes tudású befejező csatár, de mozgáskészségét, fizikai és pszicho­lógiai adottságait figyelembe véve úgy tűnik, alkalmatlan erre a poszt­ra. Egyébként is úgy érzem, hogy az a különleges helyzet, amit ő a ma­gyar labdarúgásban élvez, már-már veszélyes számára. Senki sem mondja meg neki, hogy amit hétről hétre nyújt, az kevés. Mi, újságírók is szin­te belekapaszkodunk a csehszlovákok elleni utolsó percben fejelt góljára, mondván: ezzel elfeledtette kihagyá­sait. Pedig mindenki tudja, hogy nem veszi komolyan az edzőmérkőzéseket, fölényeskedik a kapu előtt, s ez meg­bosszulja magát akkor, ha komolyra fordul a dolog. Befejezésül talán még csak annyit, hogy nem lehet, és nem is szabad néhány gyengébb eredmény után el­temetni a magyar labdarúgást. Egy azonban biztos: ha a közeljövőben sem áll be javulás, és marad minden a régiben, úgy a magyar futball öm­­maga felett mondja ki az ítéletet. Nem azért, mert esetleg nem jut ki a mexikói VB-re, de elsősorban azért, mert a drukkereket csak az izzig­­vérig küzdelmek érdeklik, ahol nem hiányzik a mérkőzések sava-borsa, a gól sem (persze, elsősorban az ellen­fél hálójában). E téren pedig a ma­gyar csatárok az utóbbi időben nem igen kényeztetik el szurkolóikat. Ordödy Vilmos Sport néhány mondatban Sikeres ifjúsági kézilabda-torna színhelye volt a közelmúltban Ozs­­gyán. Három csapat küzdött meg kör­mérkőzések formájában az elsőségért. A fiúk csoportjában a vendéglátó Ozsgyán szerezte meg a győzelmet Rimaszombat második csapata előtt. A lányok tornáját Rimaszombat I. csapata nyerte meg Ozsgyán előtt. Színvonalas küzdelem jellemezte a tornászok járási bajnokságát. A fiúk összetett versenyét Suchan nyerte Böbék és Bódi előtt. A lányok közül Alexy Éva bizonyult a legjobbnak. Kiss Kati a második helyet szerezte meg. A közelmúltban már írtunk a rima­­szombati járásban észlelhető érdek­lődésről az atlétika iránt. Mintha csak igazunkat akarnák bizonyítani a fiatal atléták, akik közül a serdülő Szlávik a 18. helyet szerezte meg az országos mezei futó-bajnokságon, s mint a harmadik legjobb szlovákiai versenyző árt célba. Ugyancsak szép eredmények szület­tek a járási bajnokságon is, melyet a napokban rendeztek meg Nyústyán. Több járási csúcsot adtak őt a múlt­nak, s egy esetben kerületi csúcsbe­állítás történt. A serdülő lányok ka­tegóriájában Rudická (még nincs 13 éves) a 100 m-es síkfutásban 13,6 mp megdöntötte a járási serdülő, ifjúsági és felnőtt csúcsot. Az ugyancsak ser­dülő korú Nagy (Tornaija) 60 m en 7,5 mp járási csúcsot futott. Ugyan­csak ő nyerte a távolugrást 529 cm­­rel (volt egy 581 cm-es belépett ug­rása is). —h— ai atléták legfőbb gondja ” az Amerika—Európa erőpróba 9 Földrészünk leg­jobbjai mérik össze erejüket a hagyományos Kusoczinski-em­­lékversenyen ® Az NSZK atlé­táinak rajtja kérdéses ® Ten­­geren-túli résztvevőket is vár­nak ® A hét végén bonyolítják le Varsóban a hagyományos Kuso­­czinski-emlékversenyt, az atlé­ták egyik legrangosabb találko­zóját. A lengyel főváros gazdag látogatásra számíthat, mivel számos neves európai és tenge­rentúli atléta jóelőre jelezte Indulását ezen a versenyen. A nagy találkozónak azért tulaj­donítanak ezúttal fokozott fi­gyelmet és érdeklődést, mert ez egyszersmind válogató verseny­nek is számít a július 30-án EURÓPA ATLÉTÁI az USA elleni találkozóra készülnek sorra kerülő Amerika—Európa találkozóra.' Éppen ebből kiindulva a csúcsjavítások egész sorára számíthatunk. A rendezőbizott­ság — mint minden alkalom­mal — az Idén is meghívta a Német Szövetségi Köztársaság élgárdáját, azonban kérdéses, hogy a vendégek ennek a meg­hívásnak eleget tesznek-e. Em­lítésre méltó, hogy a találkozón tengerentúli versenyzők is raj­tolnak. Az esélyeket mérlegelve meg­állapítható, hogy a vágtaszá­mokban — a francia Bambuck távolmaradása esetén — a ha­zaiak, szovjetek és NDK-beliek vetélkedhetnek az elsőségért, 800 méteren Plachy újra össze­találkozik nagynevű riválisai­val, akik mindenképpen vissza­szeretnének vágni a mexikói olimpián elszenvedett veresé­gért, 1500 méteren a beszterce­bányai Kovács komoly ellenfe­leket kap a lengyel Baran, a szovjet Rubeziszk, Vérién sze­mélyében. Az öt kilométeres síkfutás csúcsjavítást hozhat. 10 kilométeren az NDK-beli Haase is indul, aki pár nappal ezelőtt Moszkvában a világ idei legjobb eredményével győzött, megelőzve a szovjet Bajgyuko­­vot és Dudovot. Gerelyhajítás­ban Kulcsár Gergely újra meg­­mérkőzhetik a szovjet Lusslsz­­szal, a finn Kiuminnennel, a lengyel Nikicziukkal. Kalapács­­vetésben ismét Zsivotzky—Klim párharc várható. Természetesen Lovász és Eckschmidt is szá­mításba jöhet. A diszkoszvetés meghozhatja meglepetését. Da­nák Long Beachben elért Euró­pa csúcsa után esélyesnek szá­mít ebben a versenyszámban. Országos bajnokunk Ameriká­ban kijelentette, hogy szerinte 70 méteres teljesítmény sem el­érhetetlen. Lehetséges, hogy éppen Varsóban szorítja meg őt a keletnémet Milde vagy Losch, talán a lengyel Piat­­kowski, és kicsúszik kezéből egy „nagy“ dobás. A nők versenyében szintén komoly küzdelem várható. A magasugrás mezőnye tömve lesz favoritokkal. Rezkován, Faithován, Valentován kívül a szovjet Okoroková, az NDK-bell Schmidt és a francia Barnay küzd majd a győzelemért. A gerelyhajítók közül Németh An­gélát is várják, hogy megmér­kőzzék nagynevű ellenfeleivel a román Benessel, az osztrák Jankóval és a lengyel Jawor­­skával. H. T. Az újjáéledő nagyfelusi sportélet A nagykürtösi Járásnak ebben a mintegy hatszáz lelket számláló kis községében négy évvel ezelőtt el­szunnyadt a sportélet utolsó pislogó lángja is. A miért-re vonatkozólag eltérőek a vélemények. Egyesek a gyenge szervezésre, mások az akkori szövetkezet vezetőinek közömbössé­gére, nemtörődömségére hivatkoznak. Valószínűbb azonban, hogy a szö­vetkezet volt elnöke követte el a leg­nagyobb hibát, mert a futballpályául szolgáló gyepes területet felszántatta. Ezzel végképp megbénította az egyéb­ként is „gyengetalajú“ szervezet éle­tét. Négyévi hallgatás után azonban is­mét s egyre erősebben érzik a szer­vezet szükségét a nagyfalusiak. Ki­­útat keresve a tétlenségből ez év áp­rilisában Majer György és Orem Fe­renc kezdeményezésére egyre gyak­rabban gyűltek össze a falu fiataljai az Ady Endre Ifjúsági Klub szűk he­lyiségében. A tanácskozások eredmé­nyeként kimondták a nagy elhatáro­zást: újra megalakítjuk a sportegye­sületet! A község és a szövetkezet vezetői­nek megtetszett a merész elhatározás és támogatásukról biztosították a fiú­kat. Az EFSZ területet adott az új pá­lya építéséhez. A brigádmunka ered­ményeként néhány hét múlva már vidáman pattogott a labda a friss gyepen. Nemes László, Bogyányl János és Bodzsár László edzők irányításával szorgalmasan készültek az első mér­kőzésekre. Minden kezdet nehéz. így volt ez Itt is. Az egyelőre még csak barátsá­gos szinten lejátszott mérkőzések sor­ra vereséggel végződtek. Ez azonban nem törte le a fiúk lelkesedését. Egy­re megfontoltabban rúgták a bőrt, átgondolták az egyes helyzeteket. Az­tán megvalósult a régi álom: győztes­ként vonultak le a pályáról. Terveik felől érdeklődve megtud­tam: az őszi idényben már szeretné­nek benevezni a járási bajnokságba. A nyár folyamán öltözőt építenek, amelyhez a HNB most üzembehelye­zett téglagyárának első termékét ajánlotta fel. Kitesz magáért a szövet­kezet is. Ök a szükséges fölszerelést vásárolják meg, azonkívül az autó­buszt is ők biztosítják. Ezekután akaratlanul Is felvetődik a kérdés: És ml lesz a lányokkal? — Rájuk is gondoltunk — mondja az egyik játékos, számukra egy röp­labdapályát építünk, ahol ők is meg­mutathatják, mit tudnak. — Az atlétikát sem akarjuk elha­nyagolni — szól közbe Nagy László, a csapat kapusa. Még ez évre tervez­zük a magas, illetve távolugró pálya elkészítését. Később majd fokozato­san, saját erőnkből szeretnénk bőví-SZU RKO LÖTÁB O R teni vagyonúnkat. Addig azonban sok helye van még a járásról ígért 1000 koronának is. A közeljövőben egy kupamérkőzést Is rendezünk, melynek bevétele remélhetőleg enyhít anyagi problémáinkon. Valahogy „segíts ma­gadon, az isten is megsegít“ alapon reméljük a leggyorsabban a megol­dást. A szövetkezetben! brigádozásból eredő javakat kizárólag „örökölt“ si­lány fölszerelésünk felújítására for­dítjuk, amíg az ígért új mezeket meg­kapjuk. Akkor aztán csak a járási bajnokságon állunk meg. A Kosík Sándor elnök vezette hu­szonhét tagú fiatal szervezet bátor kezdeményezése szép, eredményes jövőt sejtet. Lalo Károly, Ipolyság ERESZTREJTVÉNY ÁLDOMÁS A gyermekek legkedvesebb sportja manapság is a labdarúgás. Hegedűs Árpád testnevelési tanár sokat tö­rődik azzal, hogy az iskolából ügyes futballisták kerül­jenek ki. Főleg az ő érdeme, hogy a kisgéresi felnőtt csapatnak jő hírneve van a terebesi járásban. Az első képen a „nagy“ mérkőzés győztese az 5-ekesek csapata. A másik képen a győztes kötélhúzó csapat látható. —Jtt— VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 10. sor­ban. 10. Méhhím. 11. Olasz tó. 12. Időegység (é. h.). 13. Szerb népi tánc. 14. Azonos betűk. 15. Mateszben van! 16. Menj angolul. 17. Sportegyüttes angolul. 18. Hiányosan illanó. 19. Ál­lam Közel-Keleten. 20. Azonos a víz­szintes 14-el. 21. Mongol nép. 23. Ezer idegen szóval. 24. Ék! 25. Vén. 26. Védett kikötőgát. 27. A munka és az energia egysége. 28. Tagadósző. 29. Ady Endre szerelme. 30. Hiányos ta­réj. 31. Kés szélei. 32. Víz szláv nyel­ven. 33. .Bátor 34. Női becenév. 35. Igaz. 36. Matracsodrony. 38. Üti. 39. Folyadék. 40. Becézett Teréz. 41. Kar­lovy ...., világhírű cseh gyógyfürdő. (1-y). 42. Egyesület hozzátartozója. 43. E. N. C. 44. Növény. 45. Idegen páholy. 46. Tamás Gábor. 47. Vissza­­nyom! 48. Belső idegen szóval. 49. Mores közepe. FÜGGŐLEGES: 1. Régebbi autó-már­ka. 2. Numero röv. 3. Tiltószó. 4. Hir­telen elpárolog. 5. Hiányos talmi. 6. O-betűvel a végén: város Szlovákiá­ban. 7. Vonat eleje. 8. Teljesen néme­tül. 9. Hiányos trent. 10. A vízszintes 1. folytatása. 14. Shakespeare drámai hős. 15. Mind Németországban. 17. Nem egészen trágár. 18. Párolgó. 19. Time betűi. 20. Szín. 22. A háború istene az ókori görög mitológiában. 23. Idegen divat. 24. Nem arra (é. h.). 26. Angol leányka. 27. Aero betűi fel­cserélve. 29. Paripára. 30. Színültig. 32. Veni .... vici Caesar mondása. 33.........Zsuzsa, magyar táncdaléne­kesnő (i-y). 34. Kisebb időegység. 35. Költemény. 37. Borotva.........38. Bol­gár kikötőváros, é. h. 39. Német tá­bor. 41. Kevert vágy. 42. Magyaror­szági sportnyeremény játék. 44. A hó betűi. 45. Lajos Nándor. 47. Római kétezer. 43. Nem egészen itten. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 10. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 23. számában közölt keresztrejtvény megfejtése a következő: „Nem tiltani kell, hanem jó példát kell mutatni!“ Könyvjutalomban részesülnek: Hancko Etel, Turá Alaksa Lóránt, Veiké Zlievce Eiek Júlia, Tonkovce László István, Selice Tóth Emil, Berencs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents