Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-21 / 25. szám
HASZNOS TUDNIVALÓK, Az öntözéses gazdálkodás fejlesztésének távlatai Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az emberiség száma világméretekben gyorsabban gyarapodik, mint amilyen ütemben a kitermelt élelmiszerek mennyisége növekedik. Ennek természetes következménye, hogy az emberiség élelmiszerigényeinek kielégítése komoly gondot okoz és a Jelenkor egyik legkomolyabb problémájává vált. Ezzel magyarázható, hogy az élelmiszerek világpiaci ára szüntelenül emelkedik, s hogy minden gazdaságilag fejlett ország igyekszik az önellátottság előfeltételeit megteremteni. Az élelmiszertermelés fokozásának egyik leghatékonyabb, illetve legfontosabb előfeltétele a követelményeknek megfelelő talajnedvesség. Ennek a ténynek tudatában — minden fejlett országban, ahol a természeti adottságok kedvezőtlenek, vagyis szűkében vannak a csapadéknak — nagy gondot fordítanak az öntözéses gazdálkodás terjedelmének szüntelen bővítésére. Az öntözéses gazdálkodás meghonosítása és fejlesztése nálunk is napirenden szerepel. A jelek arról tanúskodnak, hogy e kérdés megoldásának a kormányszerveink ma már valóban komoly figyelmet szentelnek. Ez érthető! Hiszen a csapadék-szegény, száraz területek terjedelme Szlovákiában 728 ezer hektár, s ennek körülbelül kilencven százaléka a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez egyébként a legoptimálisabb területekre, a kukoricatermesztő körzetekre esik. Tehát főleg a Duna-menti, a Garam-mentl. az Ipoly-menti és a Kelet-Szlovákiai Síkság, valamint Trnava és Malacky környéke nélkülözi leggyakrabban a csapadékot, és ezeket a vidékeket sújtja leggyakrabban az aszály. A csapadékmennyiségről vezetett nyilvántartás arról ad számot, hogy az utóbbi ötven év átlag és évi csapadékmennyisége ezeken a vidékeken 350 milliméter körül volt a vegetációs Időszakban, tehát jóval alatta az 500 milliméteres csapadékszükségletnek. Nem beszélve arról, hogy ezeket a vidékeket három-négyévenként komoly szárazság sújtja. Ezek a kedvezőtlen körülmények arra ösztönözték kormányszerveinket, hogy előtérbe helyezzék és meggyorsítsák az említett területek öntözési rendszerének kiépítését és megteremtsék az előfeltételeket ahhoz, hogy az öntözéses növénytermesztés terjedelme 1980-ig a Duna-menti síkságon 89 ezer. a Garant alsó folyásánál 23 ezer, a Kelet-Szlovákiai Síkságon több mint 93 ezer, az Ipoly mentén 34 ezer 500, Trnava környékén 102 ezer és Malacky környékén 20 ezer 400 hektárnyi terület legyen. A feltételezések és az előzetes tervek szerint tehát 1980-ig Szlovákia öntözhető területeinek terjedelme közel 450 ezer hektár lesz. Ebből 130 ezer hektáron már 1970-ben befejeződik az öntözőrendszer kiépítése, vagyis az öntözést igénylő területek tizenöt százalékán lehet majd rátérni az öntözéses növénytermesztésre. Tapasztalatok és előnyök Ez eddigi, de mondhatnánk úgy is, hogy a kezdeti öredmények és tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a mi sajátos viszonyaink között az öntözőhálózat megteremtésével nemcsak stabilizálni tudiuk mezőgazdasági termelésünk eléggé magas színvonalát hanem létre hozzuk a termelés szlln'elen fejlődésének egyik legfontosabb előfebételét Is. Ugyanis a tények egész sora azt bizonyítja, hogy a szakszemien és a szükségleteknek megfelelően öntözött területeken — az öntfizetlen területekhez viszonyítva — hektáronként búzából 10—12 mázsával termeltek többet. Persze, az öntözést meghálálta a kukorica is. mert az öntözött terület 25—30 mázsával több szemtermést adott, mfg lucernából 40 — 50, cukorrépából pedig ?00 -250 mázsával több termést takaríthattak be. Az elemzé sek azt Is megáUanftották. hogy az öntözéses növénytermesztés követkéz tében szinte ugrásszerűen emelkedhet az állattenvész'és! termelés szfnvnna la. Szakavatott emberek állítása sze rint 200 kg ma! több húst, 1400 liter tejjel és 210 totóssal lehet többet ki-10 1969. június 21. termelni az öntözött területek hektárhozamából, mint kitermelnek ugyanezekről a területekről begyűjtött takarmány-mennyiségből az öntözés mellőzésével. A tapasztalatok alapján készült számítások azt is jelzik, hogy az öntözéses gazdálkodás népgazdasági jelentősége nemcsak a termelés növekedésében, hanem a gazdaságosság színvonalának emelkedésében Is megmutatkozik. Ha összehasonlítjuk például az öntözött területeken folytatott termelés gazdaságosságát az öntözetlen területekével, azt tapasztaljuk, hogy öntözéssel egy mázsa gabonát 15—20, egy mázsa kukoricát 30—40, egy mázsa cukorrépát 5—6, egy mázsa burgonyát pedig 40—50 koronával olcsóbban tudunk kitermelni, mint amilyen ráfordítással kitermelnénk ugyanazokon a területeken öntözés nélkül. Az Illetékes szakemberek továbbá arra a következtetésre Jutottak, hogy az öntözéses növénytermesztés 450 ezer hektárra való kiterjesztésével 1980-ig Szlovákia mezőgazdasági termelése — az 1961—1965-ös átlaghoz viszonyítva, 60—65 %-os növekedést érhet el. Ezzel elősegítjük, hogy az önellátottság foka országos méretben kedvezően alakul és lényeges devízamegtakarítást érünk el. Ugyanis a Jelenlegi világpiaci árak mellett csupán négy terméknél számításba vett hozamnövekedés (bűza, kukorica, lucerna, hús) több mint két milliárd koronának megfelelő devizamegtakarítást eredményezhet. A kezdeti eredmények és termelési tapasztalatok alapján készült következtetések tehát arról tanúskodnak, hogy az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére fordítandó anyagi eszközök felhasználása indokolt, mert a ml sajátos viszonyaink között az öntözéses növénytermesztésre való áttérés képezi a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemű növekedésének egyik legfontosabb előfeltételét. Az öntözőhálózat építésének pénzügyi jellegű problémái Az Illetékes központi szervek arra a következtetésre jutottak, hogy a meliorációs beavatkozások finanszírozásának eddigi módszere helytelen volt, mert az kedvezőtlen viszonyt eredményezett az össztársadalmi és a mezőgazdasági üzemek sajátos érdekei között. Ugyanis míg a nagy kiterjedésű öntözőrendszereket állami beruházásokkal építették ki és az állam fedezte az üzemeltetésükkel kapcsolatos kiadásokat Is, addig a kiegészítő meliorációs berendezéseket — 30—70 %-os állami szubvenció mellett — a mezőgazdasági üzemek finanszírozták. S Itt a fő fogyatékosság abban fejeződött ki, hogy az állami szubvenció odaítélésekor nem kötelezték a mezőgazdasági üzemeket arra, hogy a befektetések alapján létrehozott meliorációs vívmányokat maximálisan kihasználják. A tanulságok ezért arra kötelezik az illetékes központi szerveket, hogy a kormány 434/1968 számú határozata szellemében kidolgozzák a meliorációs beruházások, illetve építkezések finanszírozásának új módszerét. Az új módszer fő jellemzó vonása lesz — az elképzelések szerint — a föld termékenységének fokozását szolgáló állami alap létrehozása. Ebből az alapból az alábbi formákban utalnak ki pénzeszközöket a vízgazdálkodás fejlesztésére: — Az állam közvetlen hozzájárulása, illetve beruházása által, amely a különböző jellegű meliorációs beavatkozások esetében egységes alapelvekhez igazodik. — Feltételekhez kötött, tehát vtszszatérttést nem igénylő kölcsönök formájában, mely kölcsönök nagysága a meliorációs beavatkozások jellegéhez és a termelési körzetekhez igazodva módosul. A kölcsönnek ezzel a formájával érdekelté akarják tenni a mezőgazdasági üzemeket abban, hogy a meliorációs-öntözöhálőzatot maximálisan kihasználják és a követelményeknek megfelelő színvonalon karbantartsák. Amennyiben a mezőgazdasági üzemek ezeket a követelményeket teljesítik, úgy a teljes üzemeltetés Időpontjától számított tíz éven belül a kölcsönt leírják. — Alacsony kamat mellett juttatott és visszatérítendő kölcsön formájában, melv kölcsön visszatérítése a létesített mellnrá' lós építmény üzembe helyezésének évében kezdődik meg. — A meliorációs építkezésekkel járó további kiadásokat az Illetékes mezőgazdasági üzemek saját eszközeikből finanszírozzák, mely célból bankkölcsönt vehetnek fel. Mi a helyzet a berendezések és egyéb anyagok biztosítása körül? Az előzetes értesülések szerint a vízgazdálkodási meliorációs rendszer tervezett méretű kiépítéséhez az építőkapacitás megvan. Ellenben problémák vannak a szükséges mennyiségű vízlevezető csövek beszerzése körül. Tehát egyrészt a mennyiséggel van baj, de baj van a csövek minőségével Is annál ts Inkább, mert az állami norma által meghatározott minőségi szintet a szállítók még csökkenteni, vagyis a csövek minőségét gyengíteni akarják. A műanyagból készült vízlevezető csövek alkalmazását pedig egyelőre számításon kívül kell hagyni, mert nálunk nemcsak kísérletezés tárgyát képezik, s ha netalán megkezdik gyártását, akkor Is komoly gondokat okoz az Igénybevétele tekintettel arra, hogy az eladási ára az égetett csövek árának 3-4- szerese lesz. A vtzadagolő állomások és egyéb öntözőberendezések gyártását és szállítását az olomoucl Slgma üzem vállalta. Ez az üzem az utóbbi Időben az öntözőberendezések új és az eddigieknél jobb típusainak egész sorát fejlesztette ki. Tekintettel azonban arra, hogy a termelési tervének körülbelül nyolcvanöt százalékát — az eddig Ismeretes öntözőberendezések további gyártása által — export célokra termeli, tehát mivel az eddig gyártott öntözőberendezései lránt külföldön (főleg a Szovjetunióban és a Német Demokratikus Köztársaságban) nagy érdeklődés mutatkozik, nem érdekelt abban, hogy az új és Jobb típusú öntözőberendezések gyártására áttérjen. Továbbá az a tény, hogy a Slgma nemzeti vállalatnak az öntözőberendezések gyártásában monopolhelyzete van odavezetett, hogy ez a vállalat a hazai igények kielégítését mellőzi. S bár a Melioráció Állami Fő- Igazgatósága a nagy kiterjedésű öntözőhálózat részére leszerződte az öntözőberendezéseket, mégis lesznek majd problémák, mert a Slgma a közepes és a kisterjedelmű öntözőhálózat berendezéseit nem tudja szerződésileg biztosítani, vagyis a feltételezett nagyobb követelményeket nem tudja teljesíteni. Az öntözőrendszer tervezett kiépítéséhez szükséges berendezések biztosítása körül tehát komoly problémák vannak. Feltételezhető azonban, hogy a kormány és az illetékes központi szervek megteszik a szükséges intézkedéseket abból a célból, hogy ezek a problémák megoldódjanak és ne veszélyeztessék a szép reményekkel kecsegtető tervek teljesítését. Az öntözőhálózat kihasználásának előfeltételei Első és talán legfontosabb követelmény az öntözőhálózat maximális kihasználása szempontjából, hogy azok a mezőgazdasági üzemek, ahol az öntözőhálózat építése befejeződik, az öntözéses növénytermesztés követelményeinek szellemében módosítsák növénytermesztésük szerkezetét úgy, hogy az öntözhető területeken olyan növényeket termesszenek, amelyek a legjobban meghálálják a vizet. Tehát minden Ilyen mezőgazdasági üzemben — az öntözőberendezések maximális kihasználásának figyelembevétele mellett — meg kell határozni a növénytermesztés fejlesztésének Irányát és kialakítani a sajátos jellegű vetésforgót. Majd a növénytermesztés sajátos jellegével összhangban szakosítani kell az állattenyésztési termelést Is. Természetes, hogy az öntözőhálózat maximális kihasználásának érdekében az illetékes állami szervekre Is komoly feladatok hárulnak. Főleg szükség mutatkozik arra, hogy az árpolitikát úgy szabályozzák, hogy azzal érdekeltté tegyék a mezőgazdasági üzemeket az öntözést legjobban megháláló növények termesztésében. Jelenleg bizony az a helyzet, hogy az öntözésre legjobban reagáló egyes termények felvásárlási ára alacsony, és így az öntözőberendezésekkel rendelkező üzemek inkább más növényeket termesztenek, olyanokat, amelyek nagyobb jövedelmet biztosítanak és nem használják ki kellőképpen az öntözésadta lehetőségeket. Komoly feladatok hárulnak a műtrágya-gyártó tparra is. Ugyanis öntözéses növénytermesztés esetében a hektáronkénti 190—200 kg tiszta tápanyaggal maximális hozamokat nem lehet elérni. Vagyis ahhoz, hogy az öntözőhálózat használata valóban gazdaságos legyen, szükséges az öntözött területek minden hektárjára legalább 320—350 kg tiszta tápanyagot juttatni. A felmérések például azt bizonyítják, hogy a meglevő öntözőberendezéseink hatékony kihasználása céljából már ebben az évben Is legalább tizenötezer tonna tiszta tápértékét nyújtó műtrágyamennyiséggel többre lenne szükségünk. Tehát ha műtrágyatermelő Iparunk helyt akar állni, akkor gyors tempóban növelni kell termelésének kapacitását. Az öntözéses növénytermesztés gazdaságosságának növekedése terén nagy szerepet Játszik a vetőmag és az ültetőanyag Is. Sajnos, Jelenleg a búza kivételével nem henceghetünk az öntözésre példásan reagáló nagyhozamú növényfajtákkal. A legtöbb helyen ugyanazokat a fajtákat vetik, Illetve ültetik az öntözhető területre Is, amit az öntözetlen területekre, és így az öntözés kedvező Jelenségei is kisebb mértékben mutatkoznak. Ezért a növénynemesítő állomásainkra hárul a feladat, hogy a lehető legrövidebb Időn belül biztosítsák a nagyhozamú növényfajták vetőmagvait és ültetőanyagait részben nemesítés, másrészt pedig behozatal útján. Természetesen mielőbb meg kell oldani a szükségletszerinti vlllamosáram-ellátottságot is. Ugyanis, ha az épülő öntözőberendezéseinket maximálisan ki akarjuk használni, akkor nem fordulhat alő az, hogy az öntözőberendezések — éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne üzemeltetésükre— áramhiány miatt nem működhetnek. Végül az öntözőkapacitás maximális kihasználásának egyik nagyon fontos előfeltétele a szakképzettséggel rendelkező kezelőszemélyzet széles hálózata. Továbbá, hogy a mezőgazdasági üzemek növénytermesztés szakaszán tevékenykedő dolgozói megismerjék ős a szó legszorosabb értelmében elsajátítsák az öntözés melletti növényápolás sajátos módszereit. Értesüléseink szerint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a szakkádernevelés fokozása érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket. A tervek és az elképzelések ismeretében arra a következtetésre Juthatunk, hogy amennyiben ezek a tervek valóra válnak, s ha az öntözőhálózat maximális kihasználásához és gazdaságosságának szüntelen emelkedéséhez szükséges előfeltételeket mind a központi szervek, mind pedig az Illetékes mezőgazdasági üzemek megteremtik, akkor ez a hatalmas befektetéseket Igénylő meliorációs Intézkedés meghozza a várt, Illetve feltételezett eredményeket. Forrásmunka alapján Irta: Pathó Károly másodállásban levő személy szabadsága Másodállást vállaltam ás érdekelne, hogy ebből a munkaviszonyomból milyen hosszá szabadság illet meg. Főállásomban már 12 éve dolgozom. Ami a másodállásban levő személy szabadságának hosszát illeti, az álta lános elvekből kell kiindulni, mivel a Munka Törvénykönyv idevágó eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz. Ami azt jelenti, hogy ebben az esetben is beszámítják az 1966. január 1-e előtti munkaviszony tartamát, amelyet beszámítottak, vagy be kellett volna számítania a dolgozónak mint folyamatos munkaviszonyt ugyanabban a szervezetben az addig érvényes előírások alapján. Amennyiben tehát 1966. január 1-e előtt már dolgozott valahol másodállásban és ez a munkaviszony csak az említett időpont után szűnt meg, akkor a jelenlegi munkaviszonyba a szabadság meghosszabbítása céljából csupán azt az időt fogják beszámítani, amelyet erre a célra a korábbi másodmunkáltató beszámított. Amennyiben csak 1966. január 1-e után létesítette a második munkaviszonyt, beszámítják a főfoglalkozásban ledolgozott egész Időszakot, ha azt 1965. december 31-Ig beszámították. Tehát ez 12 év, és három hét ( szabadságra van igénye. SZABAD FÖLDMŰVES MI LESZ A LAKÁSSAL A HÄZASSÄG FELBONTÁSA UTÁN? Néhány héttel azelőtt a bíróság felbontatta házasságomat. A bíróság gyermekeim nevelésével engem bízott meg, vagyis a gyermekeket nekem Ítélte. A házasság fennállása alatt ax államtól lakást kaptunk. Véleményem szerint, a lakásból volt férjemnek kellene kiköltöznie. Amennyiben a házasság tartama alatt a hózastársak, vagy egyikük lakáshasználati jogot szerez, létrejön a házastársak közös lakáshasználati Joga. A házastársak közös lakáshasználati Jogának Intézménye akkor Is létrejön, ha a lakáshasználati Jogot a házastársak egyike még a házasság megkötése előtt szerezte. Az említett elveket elsősorban azért kell hangsúlyozni, mert a házasság bírósági felbontása előtt a házastársak között rendszerint nézeteltérésre kerül sor a lakást Illetően. A Polgári Törvénykönyv az egyéb esetekhez hasonlóan ebben az esetben Is lehetővé teszi, hogy a házastársak megállapodjanak a lakás Jövőbeni használatát Illetően. A házastársak megállapodhatnak pl., hogy az egyik házastárs a lakásból kiköltözik, vagy hogy a közös lakást két kisebb lakásra cserélik el. Esetleg megállapodhatnak, hogy a lakást a Jövőben közösen fogják használni. Azonban hangsúlyozni kell, hogy a legtöbb esetben a házastársak között nem jön létre megállapodás. Ilyen esetben a bíróság dönt a lakás használatát Illetően. A bíróság határozatában kimondja, hogy melyik házastárs lesz köteles a lakásból kiköltözni. A bíróság a határozathozatal során tekintetbe veszi a kiskorú gyermekek érdekeit. A konkrét esetben ez azt Jelenti, hogy a lakást rendszerint annak ítéli oda a bíróság, akinél a gyermekek maradnak. A gyakorlatban az Ilyen határozat végrehajtása nemcsak a városokban, de a falvakban is nagy nehézségekbe ütközik. A problémát a pótlakás kérdése képezi. Ugyanis annak a házastársnak, aki a lakásból köteles kiköltözni, pótlakásra van igénye. Amennyiben az a házastárs köteles a lakásból kiköltözni, aki a gyermekek neveléséről nem fog gondoskodni, elég ha a nemzeti bizottság e házastársnak csak pótelszállásolást biztosít. Persze a bírósági határozat végrehajtása ebben az esetben sem könnyű. A bírósági gyakorlat a levél írójának olyan értelemben ad igazat, hogy a határozathozatal során a kiskorú gyermekek érdekeit figyelembe veszi, tehát a lakást valószínűleg neki fogja ítélni. TYÜKOK KOPASZODÁSA „ .. .tizennégy 1—2 éves tyúkunk van és vagy másfél hónap éta elkezdtek kopaszodni, elhullajtották a tollúkat a nyakukról, mellükről, hasukról, combjukról, töbhnek a háta is csupasz már ... két hét alatt két tyúk ineg is döglött... mi lehet ennek az oka ... szíveskedjenek valamilyen szaktanáccsal szolgálni...“ Sch. S., Turőa n/Bodvnu Leveléből kitűnik, hogy a tyúkok kis helyen, szűk udvarban vannak, táplálékuk pedig túlnyomóan olyan jellegű, amelyből hiányzanak egyes vitaminok. Véleményünk szerint bizonyára a D és H-vitamin, esetleg más vitaminok hiánya okozza az eddig nem észlelt tünetet, önmagában az, hogy kevés helyük van a tyúkoknak, gyanítani engedi az avitamínozls lehetőségét. Hasonló tüneteket (kopaszodást) tapasztalhatunk a ketreces tyúktartásban Is. A fű naponkénti adagolása nem tudja kielégíteni a tyúkok vitaminszükségletét. Tehát a takarmányozás módján kellene változtatni, illetve nagyobb mozgási teret biztosítani. Ajánljuk azonban, hogy forduljon a körzeti állatorvoshoz és esetleges további elhulláskor a döglött tyúktetemet küldje el kivizsgálásra az Állami Állatorvosi Intézetbe (Státn^ veterinárny ústav, KoSice) címre, habár nem valószínű, hogy a fertőzés vagy más betegség lenne az elhullás okozója. (o. k.) . . . . ■ o< hmiiv'"t
