Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-21 / 25. szám
A SZERETET FÉNYÉBEN ÉS ÁRNYÉKÁBAN Aranka a legkisebb a családban. Szülei, érdekes, nem öt, a kicsit, hanem nővérét, Juditkát kényeztetik Jobban. Juditka kék szemű, szép szőke kislány. Arankának viszont szabálytalan vonásokat adott a természet. Ezenkívül fiúnak várták, tehát születésével csalódást okozott születnek. A szülők a gyermekek füle hallatára mondják, hogy Juditka milyen szép kislány, meg okos Is és Jó Is. Aranka pedig rossz, dacos. Ha vendég Jön a házba, az Is csak Juditkát dicséri. A kicsiről ritkán esik szó. Juditka vissza Is él kedvező helyzetével, önbizalmával, amit a felnőttek táplálnak benne, teljes fölényben van húgával szemben. Minden úgy történik, ahogy ő akarja. Ha valami csintalanságot követ el, azt Is Arankára fogja. A kicsi hiába tiltakozik az Igazságtalanság ellen. A szülők kizárólag Judit szavának adnak hitelt. így Aranka megszokta, hogy nővére mellett nehezen tud érvényesülni. Mindinkább visszahúzódik. Teljesen azonban nem tudott belenyugodni a mellőzésbe. Dacos lett, duzzogó és sértődékeny. Remélte, ha sir, akkor felfigyelnek rá és törődnek vele. De ezzel Is csak ártott magának, mert a mamát, papát Ingerig a sírás. Sajnálkozva mondják Ilyenkor — a gyermek előtt —, hogy mit csináljunk vele, ha ilyen kis szerencsétlennek született. Pedig nem született a kicsi szerencsétlennek, hanem szülei helytelen bánásmódja miatt, a szép nővér árnyékában vált azzá. Hogyan képzelik egyes felnőttek azt, hogy gyermekük előtt nyugodtan lehet beszélni az ő érzékenységüket érintő problémákról? Azt gondolják talán, hogy ha úgy kívánják, süketté válik a mindent megfigyelő gyermek? Hány gyermek sínyli meg a felnőttek rossz szokásátl A gyermekek legtöbbször nem beszélnek róla senkinek, eltitkolják csalódásaikat, bánataikat, féltékenységüket. Sok esetben csak felnőtt korban, amikor felidézik gyermekkori élményeiket, mondják el nyugodtan, indulat nélkül, hogy mit Jelentett nekik a gyermekkorban elszenvedett mellőzés, szeretethlány. — Hiszen egyformán szerettünk benneteket — mondják az Idős szülők, nem gondolva arra, amit a gyermek magában hord hosszú éveken át. Hogyan lehet megkímélni gyermekeinket az ilyen szomorú élményektől? Klvánható-e a szülőktől, hogy mindig egyformán szeressék gyermekeiket? Emberi tulajdonság, hogy időnként az egyik vagy a másik gyermek áll közelebb hozzánk. Ezt azonban a gyerekekkel nem szabad éreztetni. Az okos szülőnek nincs kedvenc és háttérbe szorított gyermeke. Sok szülő nem tartja fontosnak, hogy ügyeljen erre. Sokan nem tudják, milyen nagy fájdalmat okoz a gyermeknek a mellőzés. És nemcsak fájdalmat, hanem olyan lelki deffektust, amit soha ki nem hever. Erre gondoljanak a szülők, és igyekezzenek egyenlő gyöngédséggel, egyenlő szeretettel bánni gyermekeikkel. Inkább a könnyen csüggedő gyengébbet, csúnyábbat erődítsék kényeztetésükkel, mint az elbizakodott önteltet. EGY KIS illemtan Nemcsak vendégségben, otthon is! Mindenki hallott már róla, hogy számos énekes, színész, előadó vagy rádióbemondó hangszlnezésével, kifejezésmódjával vagy hangjának dinamikájával egyenesen „elbűvöli“ hallgatóit anélkül, hogy valaha látták volna. Sok-sok szerelem és házasság született az ilyen „távolbahallásból“, de később nem kevesebb kiábrándulás is. Idegen nyelvű, számunkra érthetetlen beszéd ugyancsak fülbemászónak tűnik az egyiknek, míg a másik rikácsolónak, nyafogónak vagy érdesnek találja. Ügyeljünk főleg nevetésünk hanghordozására! Van, aki kellemesnek, csengőnek, hangulatosnak tartja, más viszont valóságos Unneprontónak minősíti a tolakodóan kacagót. De ha mindenki Ízlésének nem is tehetünk eleget, igyekezzünk legalább csínján bánni a hahotázással. Ugyanez vonatkozik az étkezés közben megnyilvánuló, néha akaratlan „zörejekre“. Amíg például Kínában másodszor nem hívnak meg olyan vendéget, aki ebéd közben nem böfög „teli tüdőből“, addig mifelénk kinézik. Kínában ugyanis a böfögés a jóllakottság kifejezése. Aki pedig nem böfög elég zengzetesen, annak, úgymond, nem Ízlett a felszolgált étel. Ezzel szemben csupán „bocsánatos bűnnek“ számit a mi éghajlatunk alatt, ha valaki jóízűen csámcsogva eszik, a levest szürcsöli vagy lefetyeli, teli szájjal beszél, evőeszközével a levegőben hadonász, rogyásig megpúpozza tányérját, a tálból ravaszul elorozza a legjobb falatot szomszédja elől, késsel eszi a mártást és méltó befejezésül tisztára nyalja a kanalat. Kétségtelen, hogy minden jobb érzésű ember vendégségben mérsékelni igyekszik „ősi ösztöneinek“ kitörését, és többnyire csak meghitt otthona, szerettei számára „tartogatja“ őket. Ne feledjük azonban, hogy nem minden feleség vagy rokon teszi túl magát neveletlenségünkön. Egyesek hallgatagon tűrik, hogy ennyire „otthonosan“ érezzük magunkat, mások viszont zokon veszik tiszteletlenségünket, elhidegttlnek irántunk, ami idővel — más tényezőkkel egyetemben — a házasság felborulásához is vezethet. Rossz tulajdonságainkról leszokni nem jelenthet túlságos áldozatot. Tartsuk szem előtt a következőket: ha vendégségben, idegenek előtt a legelőnyösebb színben szeretünk tündökölni, úgy ez a tisztelet fokozott mértékben kijár családunknak, szeretteinknek és elsősorban hitvestársunknak. Kozics Ede A hátfájásról Sokan keresik fel az ortopédrendelőket nyakl- és hátgerinc-panaszokkal. A diagnózis a legtöbb esetben: spondylosis, amit általában porckopásnak, mészlerakodásnak ismernek a betegek. Valóban, a gerinc élettani kopása hamarabb Indul meg, mint más testrészeinké, ez pedig előbb-utóbb panaszokat Is Indukál az Illető egyén alkatától, életmódjától függően, kisebb vagy nagyobb méretekben. Így találkozhatunk már húsz egynéhány éves nővel vagy férfival, akik komoly fájdalmat éreznek gerincükben. Ez általában a reggeli órákban, az éjszakai, hosszan tartó mozdulatlan állapot után a legklfejezettebb, ilyenkor a fe] mozgását, a hát klegyenesltését az Izmok merevsége gátolja. Általános megfigyelés, hogy rövid ideig tartó Igénybevétel után már csökkennek a panaszok. A gerinc Ízületeinek és Izmainak további sokirányú, állandó és rendszeres Igénybevétele pedig azt teljesen panaszmentessé is teheti. Ebből következően a napi munka mozgásigénye döntően hat rá. így akik napközben főleg egyféle pozícióba kényszerülnek, arra törekedjenek, hogy valamilyen formában olyan mozgásokat is végezzenek, amelyek megakadályozzák gerincünk merevedését és a körülötte levő izmok fájdalmas görcsét. A legtökéletesebb gyógymódként az úszást ajánlhatjuk, a víz ugyanis önmagában Is lazltő faktorként szerepel. A pihenés pedig lehetőleg hasonfekvésben történjen, a karok teljesen ellazított állapotában. Azok számára pedig, akiknek az úszás valamilyen okból eilenjavallt, vagy csupán idő és lehetőség hiányában nem Jutnak hozzá, Javaslunk néhány tornagyakorlatot, amelyeket lehetőleg reggel végezzenek el. Tanácsként annyit, a gyakorlatok elvégzését, ha lehet, meleg fürdő előzze meg, a meleg víz lazító és fájdalomcsillapító hatása miatt. HATON FEKVÉSBEN 1. Fül mellé nyújtott karokkal nyújtózunk vállből fölfelé, lábainkkal pedig csípőből lefelé. Felülünk, lábainkra hajolgatunk előre, kezeinkkel próbáljuk lábujjainkat elérni. 2. Kezeinket combjaink mellé, tenyereinkre helyezzük, és azokra támaszkodva, gerincünket homorltjuk. Fejünk a tarkónkon nyugszik. HASON FEKVÉSBEN 3. Karokat fül mellé nyújtjuk. Jobb karunk és lábunk nyújtózkodik fölfelé, Illetve lefelé, majd vállból, illetve csípőből magasra emeljük azokat. Ugyanez a másik oldaliakkal. 4. Ugyanaz, mint az előbbi, de ellenkező oldali kar és láb nyújtózkodik, lletve emelkedik magasra. 5. Karok fül mellett. Lábak térdben behajlltva. Jobb, majd bal karral prő* báljuk megfogni Jobb, illetve bal bokánkat. Fejünk mindig a kifordulás Irányába fordul. 6. Derékból magasra emelkedünk, fejünk a két kar között. Két karunkat nagy körben hátra, csípőnkre helyezzük. Onnan ugyanilyen nagy ívben vissza, fül mellé. lüUIHf!«.- TANÁCSADÓ 7. Karokat oldalra, vállmagasságba nyújtjuk. Derékban magasra emelkedve, a karok segítségével lapockáinkat összezárjuk és ellazítjuk. 8. Csípőn összekulcsolt kezekkel derékból magasra emelkedünk, itt fejünket jobb, majd bal váltunkra billentjük. négykézláb 9. Jobb kezet tarkóra tesszük, előre nyújtjuk fül mellé, ugyanez a másik oldali karral. Közben vigyázunk arra, hogy hátunk egyenes maradjon. 10. Sarkunkra ülünk. Karjainkkal kúszunk előre a földön, gerincünk homorlt, hogy a mellkas csaknem érinti a földet. Amikor egyensúlyunk már bizonytalanná válik, ugyanilyen laposan sarkunkra visszakúszunk. Fejünket közben magasra tartjuk, (bk) VÁRI ATTILA: A SZARKA-KIRÁLY arany papucsa Élt egyszer egy vén denevér * s egy nagyon okos bagoly az órlásbükk odvábán, hol nappal is olyan nagy volt a sötétség, hogy a kéményseprő mester is mécsessel nézett volna be. Ott dőlt el a levegő sorsa, mert ha bagoly huhogott, s denevér mesélt, olyan szép támadt menten, hogy szálfákat csavart ki tövestül, s a vízesés is vlzemelkedés lett. — Tanítómesterem — szólott a denevér — még gyermek voltam, s te még a sziklák közül nem költöztél ide, s így nem is tudhatod, hogy akkor Szarka király uralkodott itt a bükkben s hírnökei minden reggel teli csörögték a vidéket, mert hogy szavamat ne feledjem, nem hiába nevezték őket csörgőszarka nemzetségnek. — És mit csörögtek — kérdezte Bagoly. — Hadat, háborút üzentek, mert mint tudod, szarkáék szeretik a fényes aranyat. S akkor történt, hogy a patak elhagyta régi medrét, s a homok között sárga ragyogás volt és villogott a zöld smaragd, és csillogott a tej fehér opálja. A hangyák nekiálltak, királyi várat emeltek maguknak, de a galacsinhajtó bogarak sem voltak restek: minden nap arany golyóbissal hancúroztak a száraz avar alatt. Hogy egyebet ne mondjak, Szentjános bogárka szinte belehalt a gyönyörűségbe, mert lámpása visszfényét látta a homokban elszórt gyémánton, aranyon. — Miért ezért a háború? — kérdezte Bagoly. — Meg kell adóztatni a flancos népeket, ha már csak drágaságon Jár az eszük! — De Szarka-király úgy határozott, hogy minden neki kell, mert koronát akart, s tanácsadói mondták; ha arra nem telik, akkor legalább arany poharat. A Szabóbogár úgy határozott, hogy palástot varr, de mint a végén kiderült, csak egy papucsra futotta az ércből. Azt láttad volna mesterem, mikor a hangyák megtudták a nagy bajt. Ügy döntöttek, hogy nem védekeznek. De százával megszálltak minden szarkát, és csípték őket nagy kegyetlenül. S lévén, hogy a szarkák időnként vakaróztak, lehullt a földre mind a drága kincs. — Látod, Denevér, ez tévedés volt, mert én Is voltam ám bölcs tanácsadó bagoly, s mikor gazdám, a Sas, valamit megkívánt, például fogolypecsenyét, vagy nyulat vadasan, akkor ml úgy tettünk, mintha hívtak volna, mintha pártütést vagy más nagy vészt szimatoltunk volna. S mikor a rendet helyreállítottuk, hoztunk eledelt, amennyit bírt a szánk. De mondd tovább, ml lett a szarka vége? — Arany papucsban röpködött, s mikor egy villanydrótra szállt, karmával nem tudta tartani magát, lecsúszott, s hangyák ették meg csőrét és mindenét, kivéve papucsát. Tessék befűzni! Felmutatok egy 60—70 centiméteres zsinórt vagy zsineget, rátekerem a hüvelykujjamra oly módon, hogy a hüvelyk- és mutatóujjam között egy kicsiny hurok maradjon. Megkérdezem nézőimtől: mit gondolnak, egy szemvillanásnyi idő alatt át tudom-e fűzni a zsineg végét a hurkon? Persze a válasz az lesz, hogy olyan rövid idő alatt az lehetetlen. Erre én egy villámgyors mozdulatot teszek, s a zsineg vége már át is bújt a hurkon! Hogyan csináltam? A zsineget ráhelyezem a hüvelykujjamra úgy, hogy 15—20 cm-es darab csüngjön le a tenyerem felől. (1.) A zsineg hosszabbik szárát háromszor, négyszer feltekerem a hüvelykujjamra (2.), majd amikor a zsineg ismét a hüvelyk- és mutatóujjam közé kerül, felhúzok egy kicsiny hurkot belőle. (3.) A zsineg többi részét hagyom lecsüngeni. Most a kisebbik, a 15—20 cm-es zsinegdarabot megfogom, mintha át akarnám húzni a hurkon, valójában a hüvelykujjamat megkerülve, a tenyér felőli részen egy villámgyors mozdulattal felfelé rántom, s a nézőim csodálkozva látják, hogy a zsinegdarab „magától beugrott a homokba“. (4.) Tehát nem fűztem át, mégis „átfűztem“! KIOLVASÓ MONDÓKÁK Jákobnak volt hat fia En, ten, ténusz, Mind a hat csizmadia: Szára, raka, ténusz, Sírni, Samu, Sámuel, Szára-raka, tlkl-taka, Dini, Dani, Dániel. Ele-vele buffl * * En, den, desz, ^ Deszen dári desz, „ Deszen dári, poklovicska Ördög vigye eztl Tarka cica, cirmos cica 3fc Elszaladt az 61 alá. Aki akar Játszani, A kicsike kis egérkét Körbe is fog állanl. Karmaival megfogá. Ki-ki reám figyeljen, Te is fogj meg engem pajtás, S ha kérdezem, feleljenl Én leszek most az egér. Hogy Is hívnak tégedet? De ha guggolva érintesz, Mondd csak meg a nevedet! Tudd meg, hogy az mit sem ér! Ejnye, de elbámultál: Ende-reckl, peckl Páll Gyűjtötte és beküldte: Nagy József, Párkánynána . CSALÁDI KÖR
