Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-21 / 25. szám
KERTÉSZET A gyümölcstermő növények termőrügyképződésének kérdése A gyümölcstermelő mlndenkelött nem csak szép fát, hanem elsősorban gyümölcsöt akar. Lényeges tehát, hogy a termelő tisztában legyen a termőrügyképzés élettani folyamataival, és azt munkájával kedvezően befolyásolhassa. Ismernie kell azokat az elméleti kérdéseket, amelyek a tudomány mai állása szerint már tisztázódtak. Magának a termőrügyképzés fiziológiájának a kidolgozása meglehetősen nehézkes — egyes faktorok egyelőre még Ismeretlen terület úgy a kutatók, mint a gyakorlati szakember számára. Ez a gyümölcsfák természetétől adódik. A gyümölcsfáknál — ellentétben más növényekkel — nem csak a csúcs-merisztemából fejlődnek virágrügyek, hanem a hónaljhajtás merisztémájából is, amelyek a virágzás szempontjából autonómok lehet' nek. A növény olyan képességgel rendelkezik, hogy természetes környezeti feltételek mellett, bizonyos ideig tartó vegetatív fejlődés után, a generatív fejlődési szakaszba lép. Vagyis a virágzásnak belső okai vannak. Azonban, ha a megszokott környezetüktől eltérő, hatásnak tesszük ki őket, a virágzás teljesen elmaradhat. Ez lehet negatív, illetve pozitív irányú. A virágzás minden egyes belső tényezőjét nem ismerjük annak ellenére, hogy nagyon sok értékes megfigyelésünk van. A termőrügyképzésnél vizsgálat tárgyát képezte, sőt még ma képezi: a vegetatív és generatív fejlődés közötti összefüggés. Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a vegetatív és generatív fejlődés között szoros összefüggés van. Közepesen gátolt hajtásnövekedés feltétele a bőséges virágrügy képződésnek (Arany parmen), őszibaracknál a közepes lnternodium fejlődésnél van a legtöbb termőképes vlrágrügy. Vagyis nemcsak a növekedés gátolja a virágrügyképzést, hanem fordítva: a virágrügyképzés gátolja az erős növekedést (termőskaros orsók esete). Tehát a hatás kölcsönös. A két tényező között nem annyira versengés, mint inkább bizonyos egyensúlyi helyzet áll elő. Tanácsadó Az utóbbi hetekben beköszöntött párás, meleg idő nagyon kedvez a peronoszpóra fellépésére és terjedésére. Köztudomású, hogy a gomba számára a legkedvezőbb a 20—25 C fok közötti hőmérséklet és az esős, páradús idő. Tiz fok alatt és 30 fok fölött már nem fertőz, mert a gomba spórái elpusztulnak. A téli spórák tavasszal, amikor az idő felmelegedett és a napi középhőmérséklet huzamosan 13 fok fölé emelkedett, kiadósabb eső után kicsfráznak. A csírából fejlődő, szaporodó szerveket a szél vagy eső a levelekre juttatja. Ha annyi eső esik, hogy a levelek néhány órán át vizesek maradnak és a hőmérséklet is kedvező, a leveleken levő vízcseppekben a gomba szaporodó szervéből rajzóspórák jönnek létre, amelyek kicsirázva a levél belsejébe hatolnak. A gomba fonala ezután behálózza a levél belsejét és szívókájával elvonja a tápanyagot. A megtámadott rész megsárgul, olyan lesz, mintha olaj cseppent volna rá. Meleg, esős időben az olajfoltok rohamosan nagyobbodnak, majd összefolynak és végül elszáradnak. A 4—18 napos lappangási idő után eső vagy nagyobb harmat esetén a levelek fonákjának olajfoltjain a peronoszpóra kivirágzik. Egy-egy ilyen kivirágzásból milliószámra kerülnek a gomba spórái a még egészséges levelekre, szőlőfiirtökre s néhány nap alatt az egész lombozatot megfertőzik. A legsúlyosabb kárt a levélen kívül a fürtökben okozza a pernnoszpóra. Ha időben nem, védekezünk ellene, az egész termést értéktelenné teszi. Amíg a szőlő első három permetezését Novozir N—50-el végeztük, addig most, amikor határozottan fennáll a peronoszpóra veszélye, a permetezést ajánlatos bordóilével vagy egyéb újabb gyármtányú réztartalmú szerekkel végezni. (s) SZAB ATI FÖLDMŰVES A szénhidrát és nitrogén arány Régen ismert tény, hogy a bőséges nitrogén trágyázás erős vegetatív növekedést idéz elő. Klebs és Fischer megállapítása az volt, hogy nem a nitrogén és szénhidrát abszolút menynyisége a döntő, hanem a kettő aránya. A nitrogénhez viszonyított magas szénhidrát arány virágzáshoz, fordított arány erős vegetatív növekedéshez vezet. A gyakorlati kertészeti megfigyelések azt mutatják, hogy a nitrogénbőség a hosszúnappalos növényeknél virágzásgátlást idéz elő, míg a rövidnappalosoknál serkenti a virágzást. Fotoperiodizmus Mind elméletileg, mind gyakorlatilag bebizonyosodott tény, hogy a fény és sötétség periódusos változásai hatással vannak a növényre. A fagytűrőképesség erősen függ a sötétség és világosság változásaitól. A legfeltűnőbb hatás az, hogy egyesek csak akkor virágzanak, ha rövid nappalokon tartjuk (rövidnappalosok), mások viszont csak akkor, ha hosszú nappalok és rövid éjjelek váltakoznak (hosszúnappalosak). Vannak viszont olyan növények is, amelyeknél a fotoperiodikus hatás csak mennyiségileg Jelentkezik, vagyis nappal közömbösek, Ez a fakultatív érzékenység Jelensége. A fotoperiodusos érzékenység Jellemző a fák eredeti termőhelyére, amely körülmény öröklődik az utódokban, ugyanakkor a hőmérséklet függvénye is. Előfordult a gyakorlatban az az eset, hogy a szamóca 20 °C mellett obiigáit rövidnappalos, míg alacsony hőmérsékleten hosszúnappalokon is virágzik. Erős éjjeli lehűlések kedvezően befolyásolják a szamóca virágrügy-képződését, míg erősen meleg éjszakák gátolják azt, vagyis ilyen időjárás esetén gátló anyagok képződnek. Ma a rengeteg sok elmélet közül, amelyeknek vannak támogatói és ellenzői is, a fent említetteken kívül a gyakorlat számára nagy Jelentőségű a fák gravimorvizmusos tulajdonsága. A kertészeti gyakorlatban eléggé régen ismeretes, hogy a horizontális állású ágakon lényegesen több virágrügy fejlődik, mint a függőleges, vagy 40 °C-os szögben állókén. Roh megállapítása szerint a meghajlított ágak alsó része megráncosodtk, a kéreg elválik a fás résztől, a felső részen a sejtek megnyúlnak, a szállító elemek elszakadoznak, megszűkülnek. Mindez akadályozza a szállítást és a fotoszintézis termékei a hajlítás helye felett gyarapodnak, míg ásványi anyagokban hiány keletkezik. Ezzel kialakulnak a termőrügyképzés feltételei. A sebzések hatását azonban nem lehet tagadni, ám a gyakorlati tapasztalatok szerint ezek csak másodlagos Jelentőségűek. Természetesen vízszintes állású ágak mindig több termést adnak, mint a bizonyos szögben álló ágak. A fák ágai Idősebb korban mind Jobban megközelítik a vízszintes hiányt, természetesen vannak köztük különböző szöget bezáró ágak is. A horizontális irányú ágak lényegesen több virágrügyet hoztak, mint a többi ágak. Tehát a fák kora és az ágak vízszintes helyzete nem befolyásolta a többlettermést. Maga a természet mutatta meg azt az utat, hogy ezt a folyamatot a gallyak vízszintes lekötözésével siettethetjük a fákat, korábban bőséges termésre kényszeríthetjük ezzel az eljárással. További kérdés, hogy maga a lekötözés idézi-e elő ezt a hatást, vagy más belső oka is van rá. Minden eddigi magyarázat közül a legelfogadhatóbbnak látszik a geoelektromos elmélet. Ugyanis mérhető, hogy a vízszintes irányban lekötött ágak földfelé eső része pozitív elektromos töltésű, míg az ellenkező oldala negatív. Ez a körülmény intenzív auxin cserét hoz létre, amely elősegíti az intenzívebb virágrügyképzést. Nyilvánvaló, hogy a fiatal fák galylyainak vízszintes irányban történő lekötözése nagy lehetőségeket biztosít a termelő számára. Ez az eljárás, — amint már rámutattam — megfelel a fa természetének, és nem Jár olyan veszteségekkel, mint a metszés. Az orsós nevelésű fák nagyobb és Jobb minőségű termést biztosítanak. A lekötözés időpontja azonban nem közömbös. Nem elhanyagolható kérdés a termések szakaszossága sem. A gyakorlati szakemberek adnak ugyan nagyon sok, néha egymástól teljesen eltérő recepteket, amelyekkel a szakaszos terméseket elkerülhetjük, azonban ezek legnagyobbrészt tudományosan nincsenek alátámasztva. Hivatkozhatunk fajtatulajdonságra, és talán ez volna a legkönnyebb magyarázat, vagy kedvezőtlen hormonhatásra is. A gyakorlatban egyelőre Szakátsy Gyula módszere a legbeváltabb, akt a fákat kiskoruktól fogva állandó termő-egyensúlyban tartja. Ez annyit Jelent, hogy eltér a régi 3—4 évenkénti lstállótrágyázási rendszertől, amennyiben már maga ez a körülmény megbillenti a termőegyensúlyt és magunk vagyunk előidézői a szakaszosságnak. Az ő rendszerének a lénye a fák rendszeres tápanyag utánpótlásában, ágritkításban, esetleg gyümölcsritkításban rejlik. így az állandó termőegyensúly fenntartható. Ezt a módszert mind kísérleti parcellákon, mind a termelésben is kipróbáltam, — az eredmény a fák korának megfelelően állandó termésemelkedés volt. Kivételt képeztek az egyes terméketlen évjáratok, azonban ezekben az években a termőrészek elfagyása volt az ok, és nem Szakátsy módszerét találtam helytelennek. KSnőzsy István mérnök 1969. június 21, Halálra ítélt szőlőkertek ? A városrendezéssel kapcsolatban továbbra riasztó hírek nyugtalanítják a Bratislava környéki szőlőtermesztőket. A legújabb tervek szerint ugyanis a Rendező pályaudvar kibővítését éppen a környező szőlőkertek rovására akarják megvalósítani az illetékes szervek. Híres-neves bortermő vidékünknek Jó néhány tucatnyi hektárja ezzel ismét talajgyaluk martalékául válna. Senki sem akarja elvitatni nagyobb vasútállomások, tágasabb kórházak és £gyéb intézmények szükségességét fővárosunkban, ami velejárója minden város terebélyesedésének. De a récsei szőlőkertészek már évekkel ezelőtt elképedtek azon, hogy amíg a Bratislavát Raéával összekötő Krasfíany nevű lakótelep hatalmas üres térségében gombamódra szaporodnak magángépkocsiszínek, addig a toronyépületek számára a virágzó szőlőkerteken kívül egyéb építőtelket nem találtak!? Aki villamoson Récsére utazik egy pohár borra, elámul a „technika“ fejlődésén: toprongyos madárijesztők helyett most kisebb felhőkarcolók merednek égnek virágzó gyümölcsösök és zöldellő szőlőkertek kellős közepén. Hiába, ahogyan az idő kerekét, úgy a „haladást“ sem lehet megállítani. Ennél is szomorúbb a Rendező pályaudvar tervbe vett kiépítése „pont“ a szövetkezeti szőlőkertek lehengerelése árán. Különös módon senkinek sem jutott még eszébe erre a célra a ma Kuchajda néven ismert, egykori Disznőmező térségét felhasználni, amelynek földje mezőgazdasági viszonylatban „valamivel“ silányabb, mint a nagyhozamú szövetkezeti szőlőkertek talaja. Három évvel ezelőtt állandó szőlészeti és borászati kiállítást rendeztek az ún. régi Városháza földszinti helyiségeiben, amelyet bízvást múzeumnak is nevezhetünk. Itt megismerkedhetünk az ókori Posonium környéki szőlőtermesztés első szárnypróbálgatásaitól kezdve a szőlészet egész fejlődésének folyamatával napjainkig. Most pedig minden Jel arra vall, hogy csakhamar lezárul fővárosunk szőlőgazdálkodásának utolsó szakasza és a récsei pazar szőlőkerteket nemsokára már csak fényképeken lehet majd megcsodálni az említett múzeumban. De ha fittyet hányunk a múlt kegyeletes hagyományának, önkéntelenül felmerül a kérdés, vajon nem lenne-e célszerű népgazdasági szempontból felülvizsgálni a Rendező pályaudvartervezet helyességét, nevezetesen akkor, amikor a volt Disznómező határában is lehetőség kínálkozik a vasútállomás bővítésére? K. E. Peronoszpórától erősen fertőzött szőlőlevél A szőlő virágzása és a vele kapcsolatos tudnivalók Több érdeklődő háztáji szőlész fordult hozzánk, hogy tájékoztassuk őket, milyen hatással van a virágzásra a permetezés és lehet-e virágzáskor a szőlőben dolgozni. Mivel ez a kérdés sokakat érint, a Szabad Földművesben adjuk meg a választ. A virágzás egyike a szőlő legfontosabb életszakaszainak. A szőlésznek ismernie kell a virágzás lefolyását, tudnia kell, hogy mennyire összefüggésben van a terméshozammal. Termőszőlőink fürt virágzatúak, és a fürt fejlődéstanilag a kaccsal van kapcsolatban. A hajtásokon található kacsokon is igen gyakoriak a kis virágfürtök. A termesztett szőlőfajtáink lehetnek: 1. hímvirágúak, 2. női virágúak, 3. hímnős virágúak. A hímvirágú fajták: termést nem igen hoznak, mert kicsi a magházuk, bibéjük is csökevényes. Jól fejlett porzóik vannak, és a virágporuk termékenyítésre képes. Mesterséges beporzáshoz Jól felhasználható. A hímvirágzás után lehullanak. Termesztési szempontból ezeknek a fajtáknak Jelentőségük nincs. Hímvirágú fajtákhoz többnyire az alanyfajtáink tartoznak, de előfordul, ilyen virág a hímnős termőfajták változatain is (kadarka, furmint). A női virágú fajták már Jobban ismertek. Jellemző rájuk, hogy a bibéjük, magházuk fejlett, de a porzóik csökevényesek. Ennélfogva a virágporuk nem képes a termékenyítésre. Termést csak úgy hoznak, ha más fajta megtermékenyítő virág porától beporzódnak. Ellenkező esetben a virágot elrúgják, a fürtök madárkásak lesznek. Jellegzetes női virágúak a Madeleine Angevine, Génuai zamatos, piros bakar, kéknyelű, Gohér, a Pozsonyi fehér egyes változatai stb. Gyakorlatilag csak házikertekben érdemes ezeket termeszteni és csak ott, ahol lehetőség van a beporzásukra (a szomszédos tőkék hímnős virágúak). A hímnős virágokra Jellemző, hogy mind a magház, mind a porzók fejlettek és önmaguktól Jól megtermékenyülnek. A legértékesebb fajtáink mind hlmnős virágzatúak (leányka, rizling, oportó, ezerjó stb.). A virágzás kezdete nem minden évben esik azonos időszakra. Nálunk, a Duna-mentén általában június 8— 15-e között van a zöme. A felsőbb körzetekben és Dél-Morvaországban 1—2 héttel később indul meg. A termőszőlő rendszerint akkor virágzik, ha a hajtás már 14—16 ízcsomót fejleszt. Legkorábban virágzanak az alanyfajtáink, mint a Riparia Portalis, Solonis x Riparia, valamivel később a Borlandiori, legkésőbben pedig a termőszőlők, azok közül is a nagybogyójú csemegefajták. A tőkén sem virágzik egyszerre minden fürt. Először a talajhoz legközelebb levő fürtök kezdik a virágzást, majd fokozatosan a felsőbb elhelyezkedésűek. Magán a fürtön sem egyszerre nyílnak ki a virágok, hanem először a virágzat alapjához közelebbre levők kezdenek nyílni. A rendesen fejlett hímnős virág Jól virágzik, és meg is termékenyül. Ha a megtermékenyülésnek akadályai vannak, a virágpor még több napig is megtartja termékenyítős képességét. A meg nem termékenyült virág a kinyílástól számított 10—14 napig ráhulló virágpor által megtermékenyül. A fogamzóképességét elveszített magház bibéje kiszárad, elbarnul. A meg nem termékenyült virág lehullik. Ha a lehullás nagymértékű, rúgásról beszélünk. A rúgást előidézheti a virágok, virágszervek rendellenes fejlődése, a virágpor és a petesejtek hiányos kialakulása, a rossz időjárás, továbbá pedig a túltrágyázás (nitrogénbőség). Bekövetkezhet még a tőke túlzott megterhelésétől, a virágzás idején uralkodó hűvös, esős időjárástól, vagy a túlságosan buja hajtásnövekedéstől stb. A virágzás gyorsaságát és intenzitását az uralkodó hőmérséklet szabályozza. Normális lefolyású a virágzás 17—19 C fokú hőmérsékleten. Igen gyorsan megy végbe 25—35 C fokon, míg a hideg vontatottá, lassúvá teszi. Megfigyelések szerint a 15 C fokon aluli hőmérsékletnél a virág kinyílik, de nem termékenyül meg. A virágzás napos, meleg idővel reggel 6—7 órakor lassan kezdődik, majd a hőmérséklet emelkedésével fokozódik és 10—11 őrára éri el a tetőpontját. Ettől az időtől kezdve csökken a virágzás intenzitása. A délutáni órákban már csak igen kevés virág nyílik ki. Minél melegebb az időjárás és szélcsend van, annál rövidebb ideig tart a virágzást folyamat. Hátráltató körülmény a hideg, száraz szél, borús, esős idő. Kedvező időben a kötődés is tökéletes. A virágzás kezdete után az ültetvényben kerülnünk kell minden olyan munkát, mely csökkentené a hőmérsékletet és nyugalmat kell biztosítanunk a szőlőnknek. Lehetőleg ezért ne kapáljunk, és a talajt ne öntözzük. Felmerült a kérdés, hogy lehet-e permetezni. Ezt mindig gyakorlatilag kell elbírálnunk. Ha peronoszpóra, lisztharmat, vagy szőlőmoly veszélye forog fenn, feltétlenül permeteznünk kell. A virágszervekre kerülő permetanyag kárt okoz ugyan a virágporban, így a megtermékenyülésben is, de ez a kár jóval kisebb, Jelentéktelen ahhoz képest, ha az említett permetezést elmulasztjuk. Természetes az is, hogy a Jól ködösített formájú permetezés, a kissé alacsonyabb töménységű permet virágporölő hatása kisebb, mint a nagy töménységű, csurgó permetezésé. Azonkívül figyelembe kell vennünk a virágzás fentebb említett biológiai sajátságait is, és inkább a déluátni órákban permetezzünk, mikor a virágok már nincsenek nyílásban. VASAS FERENC, Szőlészeti Iskola, Karva 8
