Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-21 / 25. szám
ÉLETÉBŐL Mutatós, szép a nagymegyeri Szolgáltatások Háza. Nen bánták me§ Kóhídgvarmat. A Garam torkolatához közel levő faluban is kát évtizeddel ezelőtt rakták le a közös alapjait. Viszont arra, hogy mindenki belépjen a szövetkezetbe, közel egy évtizedet kellett várni. Miért? A gyarmatiak legtöbbje mindig gondos, jól gazdálkodó ember volt. Éppen ezért nem igen tetszett nekik, hogy a közöst sokszor Csáky szalmájaként kezelik, és a termelési eredmények is alacsonyabbak voltak, mint egyes magángazdálkodóknál. Kara Márton, a jelenlegi szövetkezeti elnök így emlékszik ezekre az időkre: — Hét hektárnyi földterületen gazdálkodtam annakidején. Akkoriban a szövetkezetben örültek, ha árpából 20 mázsás hozamot értek el hektáronként. Nekem bizony a jobb években 40 termett. Cukorrépából az EFSZ rekordtermése 270 mázsa volt hektáronként. Én ugyanab- KARA MÁRTON ban az évben 30 árról több mint 150 mázsát adtam el. Emellett az ember vett, eladott, s Így mindig cseppent valami, tgy hát a termelési eredmények közti különbség, no meg a szabadabb mozgás miatt kívül maradtunk. — Ha majd Márton aláírja, mi is odakanyarintjuk a nevünket, — mondogatták a parasztok. Kara Mártonra figyelt a falu. aki nemcsak a járási, hanem a kerületi nemzeti bizottságnak is tagja volt. Emellett a CSEMAOOK ban is betöltött különböző tisztségeket. — jártas ember a Kara. fl már csak jobban tudja, mikor kell belépni. Vegyék rá őt, ha tudják — mondták a gyakran házaló agit-kettősöknek. A jég 1958-ban töri meg. S valója ban úgy történt, ahogyan a gazdák mnndngatták. Márton után ment az egész falu. s rövidesen őt választották elnökké. Bizony az első évek nehezek voltak. A 829 hektárnyi szántót nem is tudták alaposan megmunkálni. Ez az tán meglátszott a termelési eredmé nyékén is. A szövetkezetnek 1959-ben 3 millió 900 ezer korona értékű vagyona volt és több mint 2 millió adóssága. Munkaegységre 59-ben és 60-ban 800—900 ezer korona között fizettek ki. Az elnök látta mit kell tenni és kiadta a jelszót: „Adni kell a földnek, hogy teremjen és gondosabban kell megművelni a talajt Meg kell tisztítani a tehénállományt a TBC tői. ha jelentősen akarjuk emelni a tejhozamot.“ Bállá felv. A kimondott szót tett követte. 1967-ben gabonából már 33 mázsás hektárhozamot értek el. A cukorrépa hektárhozama is meghaladta a 400 mázsát. Körülbelül ugyanannyi tagnak az említett évben már 2 millió 700 ezer koronát fizettek ki munkaegységekre. Ez a múlt. A jövő még biztatóbb. A szövetkezet az elmúlt évben egyesült a szomszédos Kéménddel és Kicsinddel. Egy knmoly nagyüzem létesült a Garam mentén. A gyarmatiak az egyesült gazdaság erősségei. Nem csoda, hiszen mintegy 450 hektáron folytatnak majd öntözéses gazdálkodást, 40 hektár lesz a szőlőtelepítésük. A hasznavehetetlen parlagon már sorolllk a korszerűen telepített szőlő, s az idén gazdag termést várnak. Vajon megbánta-e Kara Márton és a falu népe, hogy annyi töprengés után a közös útjára léptek? A részlegelnök magabiztosan ezt válaszolta: — Azt hiszem a többiek helyett Is bátran kijelenthetem, hogy nem. Igaz, néhányan már az ötvenes években elértünk a mostanihoz hasonlö termelési eredményeket. De azt sem lehet letagadni, hogy sokan csak kínlódtak közülünk. Tehenekkel nem lehetett a földet alaposan megszántani. Többen a legfontosabbra, az őszi mélyszántásra nem is gondoltak. Szóval, valójában kevesebbet termett a határ, mint most, és a társadalomnak is kevesebbet juttattunk. Vegyük csak a húst. Mig többnyire magángazdálkodók voltunk, 300 mázsát kellett volna a falunak beadni. Ezt soha nem tudtuk teljesíteni. Amfg a szövetkezetünk külön gazdálkodott, 400—500 mázsát sem volt gond eladni. No meg legyünk egy kicsit őszinték. Öregszünk is. Ki bírna már annyit taposni az eke után, mint tíz évvel ezelőtt. Szóval, éppen ideje volt, hogy rászánjuk magunkat a belépésre. Abban az időben kezdett már az iparunk korszerű gépeket gyártani, s ezt egyénileg sehogy sem tudtuk volna kihasználni Lényegében a korszerű gépek, a mütrágyaellátás segítette elő a gyors fejlődést. — Csak a gépek és a műtrágya? — Nem, ezt sohasem mondanám. A legfontosabb, hogy mindent időben és szakszerűen végzünk el. Ehhez pedig a tagság megértése, szorgalma, bizalma szükséges Egy nagy család vagyunk, és ha valamit elhatározunk, időt, fáradságot nein kímélve megvalósítjuk. TÓTH DEZSŐ Hosszadalmas vajúdás után A Jő anya nemcsak az elsőszülött gyermekét, hanem a későbben érkezőt Is szivének teljes melegével szereti. így van ez rendjén, hiszen a kisded soha nem szabhatja meg beérkezése időpontját. A sorrend meghatározása kizárólagosan a szülőkre tartozik. Valahogy fgy van ez a Parasztszövetség járási szerveinek megalakulásával Is. Egyik előbb, a másik későbben érkezik be. Természetesen attól Is függ, hogy a létrehozás tekintetében milyen energiát fejtett ki az előkészítő bizottság. Az újszülött azonban mindenképpen kedves. Tény, hogy a lévai járás példás útmutatása után — bár nehezen —, de elindult a „lavina“. Egyre-másra alakultak a járási bizottságok s a nyugat-szlovákiai kerületben alapjában véve befejezettnek tekinthetjük a Parasztszövetség járási bizottságainak szervezését. Igaz, a komáromi Járás még mindig nem döntött, nem csatlakozott, ez azonban nem lényegbevágó. Hiszen nem a Központi Bizottságnak, hanem elsősorban a járás parasztságának, az alapszervezetek tagságának az érdeke, hogy megalakítsák saját Járási szervezetüket, mely hivatott lesz a feladatok teljesítésére. Köztudott, hogy mindig jobb előbb megérkezni valahova, mint később. Nemcsak az erkölcsi siker, hanem saját érdekünkben is. Példa erre a szövetkezetek megalakulása. Azokban a községekben, amelyekben előbb magukévá tették a szövetkezeti gondolatot, — mondjuk meg őszintén —, hamarabb megtanulták a nagyüzemi gazdálkodás módját. Ugyanakkor nagyobb anyagi és erkölcsi támogatásban, előnyben részesültek, mint azok, akik később döntöttek. LOSONC A HUSZONÖTÖDIK Nagy készülődés után június 6-án — végre — Losoncon Is sor került a járási konferencia egybehívására, és a Parasztszövetség járási szervének megalakítására. Ügy látszik, elvesztették a dátumot, mert a „szülés“ jóval későbben történt, mint ahogyan legutóbbi beszélgetésünk alkalmával jelezték. A lényeg persze az, hogy bár a sorrendben huszonötödiknek, mégis megszületett a „kisded“. Ahogyan Ilyenkor lenni szokás, csak a hangját hallatja, ugyanakkor elődei közül már többen a maguk lábán járnak. No de sebaj, ugyanez a sors vár a losonci szervezetre is. Az igazat megvallva a konferenciát Jól megszervezték, Jánoáík mérnök, a szövetség járást előkészítő bizottságának titkára, a járást termelési igazgatóság vezetője a főbeszámolóban több lényegbevágó kérdést boncolgatott. Elöljáróban megjegyezte, hogy a losonci bírásban valóban sokat vártak az alakulófélben levő agrokomplex-rendszerre való áttérésről. Véleménye szerint azonban ezt a kérdést nem oldották meg a járási mezőgazdasági társulások megalakításával, mert létrehozásukkal lényegében csak névcsere történt, s az Irányítási forrna alapjában véve nem változott. Legföljebb annyi történt, hogy a mezőgazdasági társulásoknak kétféle érdeket, a termelők és az állam érdekeit kellett képviselniük. Más lapra tartozik azonban, hogy a végrehajtás alkalmával sokszor szembetalálták magukat az egyik vagy a másik féllel. Ez tette szükségessé a szövetkezetek saját képviseleti szervezetének megalakítását, ami a VII. szövetkezeti kongresszus után következett be Nyitrán. Teljesült a földművesek Jogos célkitűzése, megalakították az Egységes Parasztszövetséget. A SZOVJET BÜZAFAJTÄKNAK KÖSZÖNHETŐ Az előadó beszámolójának gazdasági természetű részében elemezte a járás termelési eredményeit serkentő tényezőket. Hangsúlyozta, hogy jelenleg a járás mezőgazdasági földterületének 62 százalékán terimés takarmányokat termesztenek, mégsincs jő minőségű takarmányuk, ami nagyrészt a gyenge talajerő következménye. Ez arra figyelmeztet, hogy az egyik oldalon javítani kel! a szántóterületek termőerejét, a másik oldalon pedig meliorációs és rekultivációs munkákkal kell növelni a rétek és a legelők termőképességét. Ha például a föntebb említett mezőgazdasági földterületből csupán öt százaléknyit szabadíthatnának fel gabonatermesztésre, a múlt esztendei hozamhoz mérten 500—600 vagonnyí többlettermésük lehetne. Ez pedig nem megvetendő. Ebben a tekintetben már rendelkeznek egy lényeges tapasztalattal, hiszen tavaly 500 vagonos gabonatöbblettel zárták a gazdasági évet, mint annakelőtte. A losonciak nyíltan kimondják, hogy a múlt esztendei kimagasló búzatermés-eredmény a nagyhozamű szovjet búzafajtáknak köszönhető. Szakszerűen alkalmazzák az agrotechnikát, a tápanyagellátást, s elhatározták, hogy a jövőben teljes mértékben áttérnek ezeknek a fajtáknak a termesztésére. HOGY MINDENKI ELÉGEDETT LEGYEN Jáno§ík elvtárs beszélt továbbá az ökonómiai serkentő eszközök hatékonyságáról, vagyis arról, hogy a jelenlegi árpolitika, a különbözeti árpótlék, a növekedési prémium és más eszközök járásukban a nyersbevételnek 13,7 százalékát képezik. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a gépek és a termeléshez szükséges eszközök jelenlegi árkalkulációja mellett az említett ökonómiai kiegészítők jogigénye nélkül, a járás szövetkezeteinek gazdasági színvonala lényegesen leromlana. Való tény, hogy a mezőgazdaság kivételezett helyzete, Illetve megkülönböztetése más ágazatokkal szemben. szükségessé tette az új gazda sápi rendszer kialakítását hogy a diszkrimináció végérvényesen megszűnjék. Azonban a mezőgazdasági termelés kibontakozását nagyban fékezik a monopollsztikusan kialakított partnervállalatok, éppen a saját érdekeik előtérbe helyezésével, számtalan esetben a mezőgazdasági őstermelők rovására. Tudomásul kell végre venni, — s ez nem is oly régen konkrétan la bebizonyosodott —, hogy szilárd gazdaságpolitika építése aligha elképzelhető a mezőgazdaság igényeinek teljes kiegészítése nélkül. S ez nemcsak az ökonómiai serkentőkre, hanem más tényezőkre is erősen vonatkozik. Nem lehet közömbös számunkra' mezőgazdaságunk feladatainak Ilyen vagy olyan teljesítése. Tudnunk kell azonban, hogy ennek komoly előfeltételei vannak. Mégpedig mezőgazdaságunknak lehetőséget kell kapnia a kereskedelemre, támogatást kell kapnia munkaerejének felújításához, módot kell nyújtanunk számára, hogy érvényesíthesse az anyagi érdekeltség elvét, melynek összhangban kell lennie az egyének célkitűzéseivel, vagyis, hogy az a bizonyos háromszög kellő formában — egyenlőszárfl' háromszögként — találkozhasson, azaz a társadalom, az őstermelő üzem, s az egyén megtalálja számítását. MIK A FELTÉTELEK? Jánosík mérnök beszámolójának' hátralevő részében arról tájékoztatta a hallgatóságot, ml mindent tesz majd a Parasztszövetség tagjai érdekében ökonómiai és társadalmi tekintetben. Természetesen a társadalmi kibontakozást mindig a gazdasági fejlődés teszi lehetővé, vagyis ha ökonómiai szempontbői erősek lesznek a szövetkezetek, ez megmutatkozik majd á társadalmi feladatok teljesítésében Is. Ebből arra kell utalnunk, hogy végeredményben nincs társadalmi felemelkedés kellő mértékben Indokolt' gazdasági alap nélkül. Ezt az örökérvényű Igazságot mindig szem előtt kell tartani. A vitában a küldöttek kiegészítették a beszámolóban felvetett gondolatokat. Többen fájlalták például, hogy az Agroexporta még mindig nem bontakoztathatja ki tevékenységét. Mások kifogásolták, hogy az utóbbi időben kevés műtrágyát kapnak, ugyanakkor sokat beszélnek a termelés növeléséről. Véleményük szerint Inkább kevesebbet kellene erről beszélni, és többet tenni ennek érdekében. Sző esett arról is, hogy sokan Irigykedve figyelik a mezőgazdasági dolgozók gyarapodását, de amikor 300—< 400 koronát vihettek csak haza havonta, csodák-csodájára senki sem’ irigykedett. Beszéd tárgyát képezte az is, hogy a megdrágult gépek minősége ugyanolyan rossz, mint azelőtt volt. Elmondták, hogy egy-egy gép, melynek leírási ideje 15 év, munkába fogva kellő gondozás mellett legföljebb 5—8 évet bír ki, s ezáltal nagyon is károsodik a mezőgazdaság. A FA TEREBÉLYESEDIK Végezetül Viktor Mráz mérnök, á Parasztszövetség Központi Bizottságának főtitkára, tájékoztatta a konferencia résztvevőit a Központi Bizottság tevékenységéről. Elmondta, hogy a szövetségnek már 250 ezer tagja van, s ebből a szövetkezeti tagok száma 237 ezer. így a járási bizottságoknak már módjukban áll, hogy a Központi Bizottság segítségével körzetükben hatékony munkát fejtsenek ki. Jelenleg ugyanis a központi szerv éppen arra összpontosítja erejét, hogy támogatást nyújtson az alsóbb szerveknek a szervezeti élet kibontakozásához. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a szövetkezeti földművesek eléggé érettek arra, hogy saját maguk irányítsák sorsukat. Tudomásul kell venni, hogy túlnőtték az üzemi kereteket és képesek a felsőbb irányításban való munkavállalásra is. Arra is érettek, hogy magukra vállalják népünk közélelmezésével kapcsolatos feladatokat, és részesei legyenek szocialista társadalmunk politikai és gazdasági célkitűzéseinek valóra váltásában. Hoksza István SZABAD FÖLDMŰVES 5 1969. június 21. A konferencia résztvevői figyelik a beszámolót.
