Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-21 / 25. szám

BEL- ES KÜLPOLITIKA

Felhívás a béke védelmére

(Folytatás az 1. oldalról.)

a békemozgalom és a háborúellenes

kampányok résztvevőihez;

minden férfihoz és nőhöz:

követeljék az Egyesült Államok vietnami agressziójának beszüntetéaét, az amerikai csapatok kivonását, a vietnami nép szuverén jogainak tiszteletben tartását, függetlenséget, szabadságot és békét Vietnamnak;

— sürgessék a közel-keleti agreszazlő következményeinek felszámolását az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján;

— harcoljanak a gyarmati rendszer és az újgyarmatosítás teljes felszámolásáért, a szégyenteljes fajüldözés teljes megszüntetéséért Dél-Afrikéban és mindenütt, ahol megnyilvánul; a külföldi monopóliumok zsoldjában álló rendszerek kiküszöböléséért.

Fokozzák az erőfeszítéseket a harcban a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése elveinek teljes megvalósulásáért,

a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a megoldatlan nemzetközi kérdések tárgyalásos rendezéséért, a népek függetlenségét és szuverenitását fenyegető Imperialista merényletek ellen, a népek önrendelkezési Jogáért, az országok közötti széles körű, egyenjogú együttműködés kibontakoztatásáért.

Mindazokhoz fordulunk, akik átélték a legutóbbi világháború borzalmait és emlékeznek rájuk, minden európai békeharcoshoz, köztük a nyugat-németországi békeszerető társadalmi erőkhöz: állják útját a Német Szövetségi Köztársaság területi igények megvalósítására irányuló politikájának, nukleáris fegyverek megszerzésére irányuló törekvésének, kényszerítsék ki az újnácizmus erőinek megfékezéséti

A második világháború eredményeként Európában kialakult tényleges

helyzet elismerése, a fennálló határok érinthetetlensége, a Német Demokratikus Köztársaság elismerése:

A Szlovák Tanácsköztársaság 50. évfordulója

Méltó keretek között emlékezett meg hazánk népe a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójáról. Az ünnepségek e hó 14-én és 16-án Eperjesen érték el csúcspontjukat, ahol a nemzetközi munkásmozgalomnak e jelentős történelmi eseménye lezajlott. A nagy napra díszbe öltözött a kerületi város, hogy teljes pompájában fogadja a jubileumi ünnepségek nagyszámú résztvevőit.

Június 14-én, szombaton vették kezdetüket az ünnepi események, amikor a motorosok látványos autó- és motorosversenyt rendeztek. Ugyanezen a napon ülésre jöttek össze Szlovákia Kommunista Pártja és a népi közigazgatás kerületi, járási és városi bizottságai. Ezen az ünnepi ülésen adták át Eperjesnek a Szlovák Tanácsköztársaság városának a Munkaérdemrendet.

Vasárnap kegyelettel emlékeztek meg a Szlovákia felszabadításáért vívott harcokban elesett szovjet hősökről, s ez alkalommal ünnepélyesen megkoszorúzták a szovjet hadsereg emlékművét. Ezután a Tanácsköztársaság terén rendezett katonai díszszemlével folytatódtak az évforduló ünnepségei. Ezután, még e délelőtt folyamán megnyitották a Szlovák Tanácsköztársaság emlékmúzeumát.

Hétfőn délután került sor a város lakosságának manlfesztációs nagygyűlésére. A gyűlésen a város lakossága nagy számban jelent meg. Az ünnepi gyűlés a himnusz hangjaival vette kezdetét, majd dr. Peter Colotka, a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke lépett az emelvényre, hogy elmondja ünnepi beszédét.

Dr. Peter Colotka beszédében hangsúlyozta, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság és egész hazánk polgárai öntudatosan magukénak vallják a Szlovák Tanácsköztársaságot, és úgy értékelik, mint a szlovák dolgozó nép első kísérlet a munkáshatalom megteremtésére, és a háború utáni élet bonyolult problémáinak megoldására a szocializmus és a proletár internacionalizmus elvi alapjain.

Beszédének további részében elemezte az akkori történelmi helyzetet és nagyra értékelte a Szlovák Tanácsköztársaság megalakításának jelentőségét. Beszédében közvetve csattanós választ adott azoknak a kommentátoroknak, akik az ünnepséget megelőző hetekben szűk nacionalista látószögből kiindulva igyekeztek a tanácsköztársaság Jelentőségét és szerepét lebecsülni.

A Szlovák Tanácsköztársaság történelmi jelentőségéről szólva hangsúlyozta, hogy ez nem volt helyi akció, de még tisztára nemzeti jelentőségű megmozdulás sem. A tanácsköztársaság kikiáltása annak a társadalmi folyamatnak volt a folytatása, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött, mint tudatos, és szervezett harc a kapitalizmus ellen. Éppen ezért hagyatéka aktuális és ma is élő, amikor a világ kommunista pártjai egyesítik soraikat, egységesítik szemléletüket az egész világon az imperializmus elleni osztályharc arcvonalán. Korunknak ebben a történelemformáló küzdelmében a Szlovák Tanácsköztársaság csak egy epizód volt ugyan, de eszmei tartalma a proletár forradalmak nagy történelmébe tartozik, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott meg, — mondotta többek közt a miniszterelnök.

Dr. Peter Colotka beszédét a nagyszámú hallgatóság ütemes tapssal fogadta.

értesítés

Értesítem a Komáromi Mezőgazdasági Technikum 1958—59-es tanévben a növénytermesztési tagozaton végzett osztálytársakat, hogy a 10 éves érettségi találkozó 1969. július 12-én lesz 13 órai kezdettel az iskolában. Kérem az osztálytársakat, közöljék velem címüket.

Ing. B e 1 u c z János, Topolníky, Dunaszerdahelyi járás

F E L H IV A S

A Karval Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága felhívja az érdeklődők figyelmét, hogy van még néhány üres hely az alább felsorolt hároméves tanonc viszony formájú stúdiumban:

1. kertész — gyümölcstermesztő — virágtermesztő,

2. szőlész — gyümölcstermesztő, '

3. kovács — lakatos — hegesztő,

4. bognár — asztalos — kádár.

A szaktanintézet 1969. szeptember 1-től biztosítja a szállást és az élelmezést.

Az elméleti oktatáson kívül a tanoncok szakmai ismereteket szereznek saját műhelyeinkben és a speciális tangazdaságokon.

A jelentkezési íveket küldjék a következő címre:

Poínohospodárska majstrovská skola a poínohospodárske odborné uciliste, Kravany nad Dunajom, o. Komárno.

ezek az európai tartós béke elengedhetetlen feltételei.

Indítsunk harcot egy hatékony európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért a világ katonai csoportulásokra tagolódásának megszüntetéséért, a népek közötti együttműködés és kölcsönös megértés légkörének megteremtéséért. Ehhez az utat egy összeurópai tanácskozás építhetné ki, amelynek összehívását a Varsói Szerződéshez tartozó államok budapesti felhívása javasolta.

A béke nem támaszkodhat az „elrettentés egyensúlyára“. A tartós béke elképzelhetetlen a fegyverkezési hajsza beszüntetése nélkül.

Törekedni kell az atomfegyvermentes övezetek létrehozására a föld különböző részeiben, mindennemű nukleáris fegyverkísérlet letiltására, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés mielőbbi hatálybalépésére és minden államnak e szerződésben való részvételére, a nukleáris fegyverek eltiltására és az e fegyverekből felhalmozott készletek megsemmisítésére.

Követelni kell az idegen területeken levő katonai támaszpontok felszámolását, az országok mentesítését a rájuk kényszerített agresszív háborús paktumoktól, a vegyi- és baktériumfegyverek minden fajtájának hatékony nemzetközi eltiltását.

Következetesen és álhatatosan törekedni kell az általános és teljes leszerelésre.

Mi, kommunisták, minden megpróbáltatás mellett is maradéktalanul megőrizzük hűségünket a béke és a népek közötti barátság lenini eszménye iránt. Mint a múltban, úgy ma és a jövőben is tovább harcolunk e magasztos egyetemes emberi célokért, mindazokkal együtt, akik síkraszállnak a militarizmus, az agresszió és a háború politkája ellen. E célból hajlandók vagyunk kifejleszteni a kapcsolatokat és együttműködni a legkülönbözőbb társadalmi és politikai erőkkel.

Minden haladó, békeszerető erő egysége: ez időnk parancsszava; egységbe forrva, biztosítjuk a béke szent ügyének diadalát!

Az állami szervek nemrégen lezajlott országos értekezletén az élenjáró képviselők egyhangúan kijelentették felszólalásaikban az állam tekintélye szilárdításának, a rend, a fegyelem és a szocialista törvényesség felújításának szükségességét. Fel kell tehát sorakoznunk azok mögé, akik tisztességesen dolgoznak és becsülettel helyt állnak az életben, másfelől viszont kérlelhetetlenül kell üldöznünk mindenkit, aki bármilyen módon megszegi az érvényben lévő törvényeket. Ogy vélem, hogy az ilyen egyértelműen világos esetek nem állítépítőipari szakmunkás átvándorolt az ilyen „mellékágazati termelésbe“. Egyesek közülük a havi 30 000 korona keresetet is elérik.

De hogy ne essen félreértés: senki sem akar túlzott lendülettel síkra szállni a földművesszövetkezetek mellékágazati termelése ellen. Indokolt esetekben nem vehetjük zokon ebbeli tevékenységüket, amelyben maga az állam támogatja őket különböző adókedvezmények engedélyezésével. Ne feledjük viszont, hogy mindez csupán azokat a meílékágazati termeléseket illeti és illetheti a

Ártalmas üzérkedés

Ják majd túlságosan nehéz problémák elé az állami igazgatás szerveit, amelyek elvégre természetes feladataik, elsődleges kötelességeik közé tartoznak.

Jóval több kezdeményezésre és határozottságra lesz szükségük az olyan esetek kibogozásánál, amikor a törvényesség leple alatt a szocialista érdekekkel és a szocialista erkölcsiséggel homlokegyenest ellenkező tevékenység rejlik.

A nyilvánosság előtt persze nem maradnak titokban az álcázott „szemfényvesztések“, — pellengérre állításuk immár megindult. Legutóbb a kormányelnök helyettese, valamint a Gazdasági Tanács elnöke, Valeä mérnök elvtárs is foglalkoztak velük, amikor rámutattak a népgazdaságunk stabilizálását célzó törekvésekre. A munkához való viszony veszélyes megzavarásáról, ártalmas munkaerővándorlásról van szó. Ez a jelenség a legkirívóbban tükrözi az álcázott „mellékágazati termelés“ valódi arculatát néhány földművesszövetkezetben. Egyes EFSZ-ek mellékágazati termelés címén egyszerűen áruba bocsátják cégérüket — nem egyszer magánüzéreknek is — akik ennek ellenében beszolgáltatják nekik ún. harmincadukat. Az

Jövőben is, amelyek ezzel az önsegéllyel értékeket termelnek a társadalom javára és hasznot hajlanak az EFSZ-nek és munkát a tagoknak ősztől tavaszig, amikor a téli tenyésznyugalom idején pang a mezőgazdasági termelés. A jelenlegi helyzet azonban sehogyan sem egyeztethető össze a földművesszövetkezetek fő rendeltetésével, amikor a mezőgazdasági termékekért elért hozam nem haladja meg a 104. számú ármutatőt, a mellékágazati termelésé pedig a 170. számút is eléri.

Az ipari vagy kommunális Jellegű termelés és vállalkozás minden kellékével rendelkező egész évi mellékágazati termelés nem igényelhet ezért kedvezményeket az államtól. Ezen cégér alatt nem toborozhat álszövetkezeteseket, hogy azután minden adókedvezmény kihasználásával, ötven koronás órabér ellenében bárkinek bérbe adhassa őket. Ezen a szakaszon az államigazgatásnak erélyesen fel kell lépnie az ártalmas, meg nem engedhető munkaerő-üzérkedés ellen. L. OÜENÁS

Dél-Vietnam ideiglenes kormánya és a párizsi értekezlet

A közelmúltban két okból vonta magára Párizs a világ figyelmét. Az egyik ok a francia elnökválasztási kampány második menete volt, amelyből a szavazásra jogosultak több mint 30 százalékának tartózkodása mellett Georges Pompidou került ki győztesen. Vesztes versenytársa, Alain Poher egyébként tegnap már be is iktatta őt az elnöki hivatalba. A választások kihatáséira, melyek figyelemre méltó jellegzetessége, hogy Pompidou a szavazásra jogosultak voksainak csak mintegy 37 százalékát tudta elérni — ami egyúttal arra utal, mily komolyak lehetnének a jövőben egy egységes baloldali tábor kilátásai — alkalmilag még visszatérünk. Ezúttal a világ közvéleményét foglalkoztató másik motívumra térünk ki behatóbban, éspedig a Vietnamról tárgyaló párizsi értekezlet új fejleményeire, amelyek sorában mindenekelőtt két globális terv, vagyis a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadításl Front (DNFF) 10 pontos és Nixon elnök 8 pontos terve áll az eszmecserék középpontjában.

Sajnos a két elgondolás túlságosan eltér egymástól, semhogy a tárgyalások gyors ütemű, eredményes menetére ezidőszerint reális kilátás nyílnék. Ám annak ellenére, hogy a DNFF küldöttségének vezetője élesen bírálta Nixon elgondolását, mégsem zárkózott el mereven annak megvitatása elől. Egyes érintkezési pontok ugyanis fellelhetők a két tervben és legalább némi lehetőséget nyújtanak a közeledés kereséséhez. Miben összegezhetők a fő különbségek? Mig a DNFF elsősorban az amerikai és a csatlós államok valamennyi intervenciós haderőinek feltétel nélküli kivonását és támaszpontjaik felszámolását követeli, addig az amerikai terv — különféle feltételekhez kapcsolva — hosszabb időre beütemezett visszavonásról beszél. Emellett az amerikai terv nemcsak az intervenciós haderők kivonását tételezi fel Dél-Vietnam területéről, hanem az ún. viszonosság elve alapján az észak-vietnami egységek távozásával is számol. Ám éppen ez a követelés a tárgyalások Achillessarka. A DNFF és a VDK küldöttei ugyanis joggal utasítják vissza az

olyan viszonosságot, amely nem tesz különbséget a támadók és megtámadottak közt.

A DNFF részletesebb javaslatokat terjesztett elő a háború befejezése után teendő lépésekre, Nixon terve viszont ezirányban szófukar és főként a kérdés katonai oldatát domborítja ki. De éppen a csapatok visszavonásának kérdésében állnak egymástól a legtávolabb a szemben álló felek álláspontjai. S ezért az eszmecserék távlatainak megítélésénél nincs ok túlzott optimizmusra. Még leginkább a semlegesség és Vietnam újraegyesítése tekintetében mutatkozik bizonyos közeledés, azonban mindez csak a háború befejezése és az ideiglenes koalíciós kormány által kiírt választások után válhatnék időszerűvé.

További új fejleményként Nixon és Thieu Midway-sziget! e hó 10-én befejeződött összejövetelét lehet értékelni, melynek folyamán Nixon további támogatásáról biztosította a dél-vietnami csatlós-állam elnökét. Mint az összejövetelről kiadott közleményből következtethető, a Fehér ház feje igyekezett Thieu aggodalmait eloszlatni és a köztük fennálló ellentéteket elkendőzni. Másrészt Nixon szükségesnek tartotta, hogy bizonyos gesztust tegyen a DNFF felé. Ezért dél-vietnami partnere „hozzájárulásával“, aki előbb kézzel-lábbal kapálódzott minden esetleges amerikai csapat-kivonás ellen, kijelentette, hogy augusztus végéig 25 ezer amerikai katona távozik Dál-Vietnamból, mégpedig viszonossági igény nélkül. Igaz, eredetileg ötven-, sőt százezer főnyi katonaságról írt az amerikai sajtó, de Nixon — nyilván a „vércsék“, a Pentagon kardcsörtetői nyomására, bőkeszándékát csak szerényen előlegezte. Tette pedig ezt abban a reményben, hogy sikerül legalább is valamennyire elcsendeslteni azon erők növekvő táborát, amelyek egyre jobban követelik a vietnami intervenció politikai eszközökkel történő felszámolását. Minthogy a dél-vietnami bábkormány majdnem 1 millió főnyi hadserege mellett, több mint 540 ezer amerikai és továbbL40 ezer különféle csatlós-állambeli kajpna van Dél-Vietnam földjén, Nixon gesztusa még a

legjobb esetben is csak szimbólumnak tetsző bíztatás, amelynek hitelességét csak a következetesség igazolhatja. Csak a jövő mutathatja meg, igazi kezdetről van-e szó, vagy csak merő megtévesztésről.

Miközben Midway-szlgetén a Nixon- Thieu találkozó lezajlott, Dél-Vietnam felszabadított területén a különféle politikai pártokat, vallási csoportokat, szervezeteket, társadalmi rétegeket és a felszabadító népi erőket képviselő küldöttek nemzeti kongresszusának határozata alapján megalakult Dél-Vietnam ideiglenes forradalmi kormánya, melynek élén Nguyen-hu- Tho áll. A külügyminiszteri tárcát, Nguyenthi-Binh asszony kapta, aki tudvalevőleg most már az új kormány képviseletében lép fel a Vietnamról tárgyaló párizsi értekezleten. Ámbár ez a fordulat sem Washingtonnak, sem Saigonnak nincs Ínyére, minden formális tiltakozásuk mellett sem fordítottak hátat az értekezletnek. Valamennyi külföldi megfigyelő egyetért abban, hogy a széles demokratikus alapon nyugvó ideiglenes forradalmi kormánynak a békét, nemzeti függetlenséget és semlegességet kitűző programja vonzó, politikája pedig annál rokonszenvesebb, mivel nem tart igényt hatalmi monopóliumra és hajlandó osztozni a hatalomban minden olyan erővel, csoporttal és személyiséggel, amely hozzájárul céljai eléréséhez. Külpolitikai sikon, az el nem kötelezettség híve és kész bármely államtól műszaki és pénzügyi támogatást elfogadni, ha nem fűz ahhoz politikai feltételeket.

Eltekintve a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének nyilatkozatától, amely kifejezésre juttatja valamennyi küldöttség forró szolidaritását a dél-vietnami hazafias erőkkel, az újonnan megalakult délvietnami ideiglenes forradalmi kormányt máris elismerte a Szovjetunió, a népi Kína, és a további szocialista államok sorában, hazánk kormánya is. Nem késlekedett az elismeréssel Algéria, Szíria, Kambodzsa sem és aligha lehet kétséges, hogy a diplomáciai elismerések sora bővül, ami nem kis mértékben járul hozzá az ideiglenes forradalmi kormány tárgyalási pozíciójának megerősítéséhez, és talán tempósabb menetet biztosíthat a párizsi értekezlet pozitív kibontakozásához. Szírt

Két globális terv — két csaknem merőben ellentétes tárgyalási alap 0 Nixon és Van Thieu Midway-szigeti találkozójáról £ Nguyen Hu Tho ideiglenes forradalmi kormányt alakított