Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-18 / 3. szám
Mi gátolja a mezőgazdaság fejlődését? Az utolsó öt év alatt a mezőgazdasági termelés intenzitása lényegesen emelkedett, s annak jövedelmezősége is fokozódott, amit elsősorban az ésszerűsítő és gazdasági intézkedéseknek köszönhetünk. Az említett jó eredmények ellenére is égető szükségét érezzük annak, hogy az illetékes politikai és gazdasági szervek értékeljék az eddigi fejlődést és kitűzzék a közellátást biztosító agrárpolitika fő irányelveit. Véleményem szerint ugyanis több olyan fontos kérdés vár megoldásra, amelynek elhanyagolása komolyan veszélyeztetné szocialista mezőgazdaságunk további fejlődését. Például az élelmiszeri cikkek, főként az állati termékek látszólagos „fölöslege“ mögött nem látjuk a mezőgazdasági termelés fokozása és az élelmiszeripari kapacitások elhanyagoltsága között évek óta fennálló nagy nemzetgazdasági aránytalanságot. A feldolgozó ipar elégtelen kapacitása és alacsony technológiai színvonala mezőgazdasági termelésünk további intenzív és hatékony fejlesztését fékezheti. Ez az állapot népgazdaságunknak és mezőgazdasági üzemeinknek jelentős veszteségeket okoz, szegényebbé teszi a dolgozók élelmezését és fokozza az élelmiszerbehozatal iránt támasztott követelményeket. A tények azonban világosan bebizonyították, hogy az élelmiszeripar, amely Csehszlovákiában évente 18 milliárd koronát ad az állami költségvetésre (forgalmi adó formájában), az elmúlt 20 év alatt csupán az egyszerű újratermelésre kapott beruházási eszközöket, sőt, olyan eset is volt, hogy a beruházási költségek fedezésére kevesebb pénzt kaptak, mint amennyit az állóeszköz-leírás összege képviselt. Ezt a komoly nemzetgazdasági aránytalanságot az új agrokomplex nem tudja egymagában megoldani. Szükséges az össztársadalmi eszközökből nyújtott segítség, azaz vissza kell téríteni az élelmiszeripar által a nemzeti jövedelem újraelosztására 20 éven át nyújtott pénzeszközök egy részét. Ez a probléma Szlovákiában kétszeresen égető, mivel a szlovákiai élelmiszeripari üzemek termelőeszközökkel való ellátottságának,színvonala lényegesen alacsonyabb az országos átlagnál. Ebben kell keresni az okát annak, hogy Szlovákiából évente 70 ezer tonna húst szállítunk Csehországba élőállatok formájában, ami nagy szállítási veszteségekkel jár. Tehát' nincsen élelmiszertúltermelés, hanem nagy nemzetgazdasági aránytalanságok. A lakosság számának tényleges növekedése és a velejáró nagyobb élelmiszerszükséglet megköveteli az említett aránytalanságok mielőbbi megszüntetését. Hazánkban erősen korlátozott a talajalap, ezért a mezőgazdasági termelés 'hatékonyságának fokozása a tudományos és műszaki ismeretek teljes mértékű kihasználásával elsőrendű követtlmény A közélelmezés biztosítása megköveteli, hogy a rendelkezésünkre álló alapot és természeti feltételeket, valamint népünk okosságát és szorgalmát teljes mértékben a mezőgazdasági termelés fokozásának szolgálatába állítsuk. Csak így leszünk képesek korlátozni a kemény valutáért, vagy rövid lejáratú hitelre, de nagy kölcsönkamatok ellenében külföldön vásárolt élelmiszerek behozatalát. Sajnos, a mezőgazdasági termelés intenzív fejlődését jelenleg az ipari üzemek fékezik, mivel nem teljesítik megfelelően a mezőgazdasági újratermelés szempontjából oly fontós ipari termékek leszállítási tervét. Például a vegyipar nem gyárt elegendő műtrágyát, s a legyártott műtrágyák minősége és összetétele sem felel meg a követelményeknek. Ezen felül még ez» az elégtelen mennyiségű és minőségű trágyát sem adják a földműveseknek akkor, amikor erre szükségük van, vagyis abban az időszakban, amikor ezekre a növények tápanyagellátása szempontjából a legnagyobb szükség lenne. jelenleg például az I. félévre nincs biztosítva az NPK- szüksóglet, főként a foszfortartalmú műtrágyák hiányoznak. Ha nem sikerül ezt a kérdést megoldanunk, akkor Szlovákiában ez évben kevesebb műtrágya kerül a talajba, mint tavaly, ami alacsonyabb hektárhozamokat, kevesebb takarmányt, ebből kifolyólag az állattenyésztésben alacsonyabb termelékenységet, nagyobb élelmiszer behozotalt, s végezetül a mezőgazdasági üzemek számára kisebb jövedelmet von maga után. Az idén elért csúcshozamok, amikor pl. búzából hektáronként 50—60 mázsát, cukorrépából 500—600 mázsát, burgonyából 300 mázsát, szénából 100 mázsát is elértünk, azt bizonyítják, hogy mezőgazdasági termelésünk potencionális tartalékokat rejteget. Ám megfelelő mennyiségű és minőségű, valamint elfogadható áru műtrágyák nélkül a mezőgazdasági termelés tartós fokozása elképzelhetetlen. Ezt a problémát a földművesek nem tudják saját maguk megoldani Ezek a Vegyipar sajátos problémáit képezik, amelynek kötelessége a mezőgazdaság nitrogén-, foszfor- és kálitrágyákkal val óellátása saját termelés, vagy végső esetben behozatal útján. Érdemes megjegyezni, hogy a mütrágyabehozatal is sokkal nagyobb népgazdasági hatékonyságú, mint az élelmiszerbehozatal. A mezőgazdasági gépek gyártásában még most is tartanak a problémák, mivel olyan gépeket gyártanak, amelyek nem felelnek meg a műszaki-ökonómiai paraméterek követelményeinek. A jelenlegi időszakban sürgető feladat a Romániában és Jugoszláviában gyártott kukorica vetőgépek behozatala, mivel ezek nélkül nem tudjuk elvetni a biológiai szempontból nagy termőhozamú hibrid vetőmagvakat, pedig ezektől függ a kukorica hektárhozamának fokozása. Az állattenyésztés is sürgetően követeli a szarvasmarha-, sertés- és baromfitenyésztés számára szükséges technológiai gépsorok hazai gyártását vagy esetleges behozatalát. Nem akármilyen gépsorokra van szükségünk. hanem olyanokra, amelyek megfelelnek a termelés ipari szervezése által megkövetelt paramétereknek, valamint a szocialista nagyüzemi termelés összpontosítási színvonalának. Nem akarom komplex módon elemezni a mezőgazdasági újratermelés tárgyi tényezőinek problémáját. Csupán arra akarok rámutatni, hogy a mezőgazdaságban is vannak komoly problémák, amelyek megoldását az ipari ágazatoktól várjuk. Ezeket minél hamarabb meg kell oldani, annál is inkább, mivel az újratermelés tárgyi tényezői a mezőgazdasági termelési költségek közel 50 százalékát képviselik A tudományos-műszaki haladás ezt a részarányt még növelni fogja, amiből az a tanulság, hogy az ipari ágazatok a termelőeszközök gyártása révén lényeges mértékben befolyásolják a mezőgazdasági termelés belterjességét és ésszerűsítését, a mezőgazdasági munka termelékenységét, valamint a mezőgazdasági üzemek jövedelmét, tehát az ipari ágazatok is felelősek a közélelmezés biztosításáért. Az új irányítási rendszerrel kapcsolatos ökonómiai intézkedések főként az 1 (RÍ) differenciális járadék elismerése elsősorban azon mezőgazdasági üzemek számára jelent előnyt, amelyek rosszabb természeti feltételek között gazdálkodnak. Az új ökonómiai intézkedések okos és hatékony eszközt jelentenek majd, amely pozitív módon befolyásolta a mezőgazdasági termelés fejlődését az utolsó három év alatt, amikor Szlovákiában a teljes mezőgazdasági termelés 28 százalékkal emelkedett és növekedett a mezőgazdasági dolgozók pénzbevétele is. Fokozódott a munkaerők munka iránti érdeklődése és a mezőgazdasági üzemek beruházási forrásai is megnövekedtek. A jelenlegi Időszakban azonban egyes központi szervekben ellenvetéseket észlelünk ezekkel az okos és ha- ! tékony gazdasági Intézkedésekkel szemben és olyan Igyekezetét tapasztalunk, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott szubvenciókat és stabilizáló dotációkat csökkenteni kell, állandóan erősödnek az ipari ágazatok termékeinek nagykereskedelmi árát fokozó irányzatok, az Ipari üzemek termékeiket a szabad árak kategóriájába igyekeznek juttatni, mindig azzal a céllal, hogy ezek árát fokozhassák. A mezőgazdasági üzemek ilyen esetben kénytelenk lesznek anyagi-műszaki szükségleteiket magasabb áron vásárolni, ihiszen nálunk a mezőgazdasági gépeket gyártó üzemeknek e szükségletek gyártására monopóliumuk ven, A nagykereskedelmi árak fokozására irányuló igyekezet következtében fokozódnak a mezőgazdasági termelés anyagi költségei, ami a műszaki fejlődés kerékkötője és végső fokon csökkenti a mezőgazdasági üzemek bruttó jövedelmét. Ez az igyekezet diszparitást hív elő — szélesebbre nyitja az agrár ollót, és lényegében megbontja a munkások és a parasztok szövetségét. Ugyanakkor a feldolgozó ipari ágazatok javaslatokat dolgoznak ki arra vonatkozóan, hogy a mezőgazdasági ! termékeket a szabott árak helyett a szabad árak szférá- J jába sorolják. Ennek az a célja, hogy a mezőgazdasági ! termékek árát a jelenlegi felvásárlási ár színvonala alá nyomják. Mivel az állam nem nyújt kellő védelmet a hazai termelőknek, a feldolgozó üzemek például a dohányt, kendert, gyümölcsöt, zöldséget igyekeznek kül- j földről behozni, tekintet nélkül arra, hogy az említett termények számára nálunk kitűnő természeti feltételek, természeti hagyományok s munkaerők állnak rendelkezésünkre. Ez az igyekezett a jelenlegi időszakban kedvezőtlen behatást gyakorol a speciális ipari növények termesztésére, fokozódik a behozatal iránti követelmény, s ugyanakkor nem használjuk ki teljes mértékben Dél-Szlovákia és Morvaország természeti feltételeit és a rendelkezésünkre álló női munkaerőt. A fejlett országok kormányai hatékony védelmet nyújtanak saját mezőgazdasági termelőiknek, makro-ökonómiai eszközökkel szabályozzák az élelmiszeri cikkek kivitelét és behozatalát, széleskörű és hatékony intervenciós és szubvenciós politikát folytatnak a mezőgazdasági termelés fejlesztése és a saját természeti feltételeik teljes mértékű kihasználása érdekében. A fejlett országok tapasztalatait nekünk is teljes mértékben ki kellene használnunk a saját agrárpolitikánk kidolgozásában. Ezek az irányzatok — a nagykereskedelmi árak emelése, a felvásárlási árak csökkentése, a saját termelők elégtelen védelme — komolyan megzavarhatják mezőgazdaságunk pozitív fejlődését, mivel a fedezeti források nem tudják jelenleg biztosítani a mezőgazdasági dolgozók teljes gazdaság’ és szociális egyenjogúsítását. Véleményem szerint a fedezetlen árualap (14 milliárd j Kős| fedezéséhez szükséges források keresése mellett! olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek elegendő élelmet, kívánatos választékot és minőséget biztosítanának, ami befolyásolná a szükségletek növekedését és hozzájárulna népgazdaságunk kiegyensúlyozódásához. Semmi esetre sem érthetünk egyet azzal, hogy az ipari szükségleti cikkek behozatalának fokozása a mezőgazdasági szükségletek — műtrágyák, töménytakarmányok, genetikailag nagyhozamú vetőmagvak, ültető anyagok, tenyészanyag, progresszív technika stb. — rovására történjék, mivel a termelés fejlesztésének intenzifikáló tényezőiről van szó, amelyekből hazánkban hiány mutatkozik. Az állam jelenlegi agrárpolitikájának a mezőgazdasággal szembeni legfőbb feladata elsősorban olyan tárgyi és ökonómiai feltételek megteremtése, amelyek a mostani ideiglenes fellendülést a mezőgazdasági termelés tartós fokozására, tehát tartós népgazdasági irányzatra változtatná. Általánosan ismert tény, amit a tudományos elemzések is alátámasztanak, hogy népgazdaságunk fejlődésében és ökonómikájában az elmúlt 20 év alatt tapasztalt torzulásokhoz a mezőgazdasági munka lebecsülése is hozzájárult, az, hogy nem oldottuk meg a mezőgazdasági termelés hatékonyságának fokozását gátló kérdéseket, ami a mezőgazdasági termelés pangálásához vezetett. Fokozódott az élelmiszerbehozatal iránti követelmény, ' a külkereskedelem nagy kölcsönkamatra egyre több rövidlejáratú hitelt volt kénytelen igénybe venni. Így természetesen nem lehet sikeresen gazdálkodni. Annál is inkább elvárjuk, hogy a népgazdaság fellendülése és a mezőgazdaság további sikeres felvirágoztatása érdekében minél hamarabb kidolgozzák az ország tudományos elveken alapuló, hatékony agrárpolitikáját. Pavel Molnár mérnök A műhelyekben már nagyban folyik a gépjavítás Az előírások mindkét félre kőtelezők A döntőbírósági (arbitrázs) gyakorlat folyamán azt tapasztaljuk, hagy főként a szállító (termelő) üzemek nincsenek tisztában a kivitelre leadott termények beadásával kapcsolatos kérdésekkel. Ezeket a kérdéseket a 109/1964 Zb. sz. Gazdasági Törvénykönyv hetedik része szabályozza [211—237 §). Ezért az alábbiakban szeretnénk röviden megismertetni termelő üzemeink dolgozóit az említett paragrafusokban olvasható elvekkel. A kivitelre szánt termékekre vonatkozó gazdasági kötelezettségek érvényjogúsáiga, a szokványos belkereskedelemre szánt termékbeadásoktól eltérően, nemcsak a gazdasági szerződések megkötésétől (Gazdasági Törvénykönyv 151—155. §-a), hanem a szállítási parancs kikézbesítésétől (Gazdasági Törvénykönyv 213—216. §-a) is függ. A kiviteli termékek ilyen formában történő biztosítása jogosult, s nem szabad figyelmen kívül 'hagyni azt a körülményt sem, hagy a gazdasági szerződésre és szállítási parancsra pontosan meghatározott előírások vonatkoznak. A szállítási parancs az átvevő fél egyoldalú jogügylete, amelyen a szállítóval kötött szerződéses viszony alapul. Ennek kikézbesítése elsősorban a szállító üzemet kötelezi, hogy a kijelölt terméket a szállítási parancsban feltüntetett határidőn belül és a meghatározott mennyiségben és minőségben szállítsa le. További, más leszállítási feltételek érvénybelépésére is elegendő egyetlen fél, az átvevő üzem akaratának kinyilvánítása. Ezért a Gazdasági Törvénykönyv 213. §-a taxativ módon állapítja meg azokat a feltételeket, amelyekhez a szállítási parancs kikézbesítését köti. Ezekkel a feltételekkel igyekszik a Gazdasági Törvénykönyv biztosítani, hogy a termelőnek lehetősége legyen a kívánt terméket besorolni a termelési terveibe, esetleg hozzálátnia a termelés előkészítéséhez, avagy megkezdéséhez, s ezzel előfeltételeket teremtenie a szállítási parancsból reá háruló kötelezettségek teljesítésére. A szállítási parancsnak ezért feltétlenül összhangban kell lennie a Gazdasági Törvénykönyv 213. §ának 1. bekezdésében felsorolt dokumentumokkal, elsősorban a beadás előkészítésére vonatkozó szerződéssel, mert máskülönben érvénytelen. Ezek szerint a szállítási parancs csak abban az esetben jogérvényes, iha: — azokat a termékeket, amelyekre vonatkozik, belefoglalták ezekbe a dokumentumokba (a gyakorlatban a leggyakoribb ilyen dokumentumok a kiviteli beadások letárgyalásáról szóló jegyzőkönyv, ami tulajdonképpen a leadás előkészítésére vonatkozó szerződés); — a szállítási parancs tartalma (többnyire a leadás tárgyára és határidejére vonatkozó adatról van szó) összhangban áll a leadás előkészítésére vonatkozó szerződés stb. adataival. A szállítási parancs jogérvénvességét csakis akkor ismerhetjük el, ha ezt a két előfeltételt teljesíti. A szállítási parancs jogérvényességének további előfeltételét a 139/1965 Zb. sz. rendelet (a 119/1967 Zb. sz. rendelet értelmezésében) szabályozza, amely azokra a termékekre vonatkozik, amelyeknek árát kölcsönös megegyezés alapián határozzák meg. Az idézett rendelet 6. §-ának 2. bekezdésében ugyanis kimondottan meghatározták. hogy a szállítási parancs csakis akkor jogérvényes, ha a termék árát még a szállítási parancs kiküldése előtt, a termelővel együtt, közös megegyezés alapján meghatározták. Amennyiben a szállítási parancs eleget tett minden előfeltételnek, tehát jogérvényes, a termelő viszont nem képes a szállítási parancs kikézbesítése után eleget tenni kötelezettségeinek, akkor a Gazdasági Törvénykönyv 214. §-ában feltüntetett módon kérheti a szállítási parancs érvénytelenítését. A Gazdasági Törvénykönyv arra kötelezi a szervezeteket, hogy a felmerülő ellentéteket minél előbb felszámolják. Ezért igen rövid határidőket szab meg a véleménybenyújtásra, vagy az esetleges döntőbírósági eljárásra. A szállytó üzem a szállítási parancs kézhezvétele utáni 10 napon belül köteles az átvevő vállalattal közölni ellenvetéseit, az átvevő vállalat pedig — amennyiben nem ért egyet az ellenvetésekkel — köteles 5 napon belül közölni álláspontját a szállító üzemmel, s az ügyet 7 napon belül benyújtani az esetleges döntőbírósági eljárásra. A szállítási parancs további előfeltétele, hogy műszaki szempontból teljesíthető legyen. A szállítási . parancsot teljesíthetetlennek nyilváníthatjuk, ha az általa meghatározott terméket a kijelölt határidőn belül a szállító üzem gépi berendezésein még az indokolt átalakítások esetében sem lehet kitermelni, esetleg a leadást még a gazdasági szempontból indokolt és biztosított kooperáció sem biztosíthatja. A mezőgazdasági termékekre vonatkozó szállítási parancs műszakilag teljesíthetetlen, ha az általa meghatározott termékeket a termelés műszaki és vegetációs feltételeire való tekintettel nem lehet kitermelni. Amennyiben a szállítási parancs műszaki teljesíthetősége miatt a két szerződéses fél között ellentétek merülnek fel, kötelesek ezeket a kérdéseket együttesen letárgyalni, vagy esetleg döntés céljából benyújtani az illetékes döntőbíróságnak. Bevezetőül megemlítettük, hogy a kiviteli termékek leadásának biztosítását szolgáló gazdasági szerződés és szállítási parancs egyenértékű jogi eszköz. Ezt az elvet a gyakorlatban a külkereskedelmi cégek rendszerint nem tartják be. A termelő üzemeknek a legtöbb esetben csupán a szállítási parancsot küldik, s egyáltalán nem vizsgálják, teljesítették-e a szállítási parancs jogérvényességének előfeltételeit. A gazdasági szerződésre vonatkozó javaslatot a kivitelre szánt tér* mékek esetében csak kivételes esetekben nyújtják be, egyes termékfajták esetében pedig a külkereskedelmi vállalat ezeket egyáltalán nem állítja ki. Ezért szükséges, hogy a termelő üzemek követeljék a szállítási parancsra vonatkozó előfeltételek következetes teljesítését. SZABAD FÖLDMŰVES £ 1969. január 18.
