Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-07 / 23. szám

BEL- ÉS KÜLPOLITIKA

A CSKP KB májusi plenáris ülésének határozatából

PARTUNK jelenlegi fö célkitűzései A KÖVETKEZÜK:

a) A marxi-lenini tanítás elvi alapjain, a pártépités és a pártélet lenini elvei értelmében fel kell újítani a párt egységét, s növelni kell egész pártunk akcióképességét és forradalmi harckészségét;

b) fel kell újítani a kommunista párt vezető szerepét a társadalomban, de különösen a társadalmi szervezetekben, a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami szervekben, valamint gazdasági és kulturális téren;

c) haladéktalanul hozzá kell látni á súlyos gazdasági problémák megoldását célzó, hatékony intézkedések végrehajtásához;

d) meg kell szilárdítani a szocialista állam — a munkásosztály és a dolgozó nép szerve — minden láncszemének működését;

ej a szilárd barátság szellemében elvileg rendeznünk kell kapcsolatainkat a Szovjetunió s a szocialista országok testvéri kommunista pártjával, s ennek alapján' kialakulnak államunk külpolitikájának alapelvei.

Az áprilisi plénum levonta az

** elvi jellegű politikai és személyi következtetéseket az említett válságos helyzetből. Megállapította, hogy nem kell módosítanunk az 1968. januárjában és a novemberi határozatban kitűzött politikai irányvonalunkat, amelynek érvényességét a párt központi bizottsága jelenlegi tevékenységére vonatkoztatva megerősíti, hanem valóra váltásában kell fordulatot elérnünk. Az áprilisi plenáris ülés óta eltelt hat hét után megállapíthatjuk, hogy pártunk s társadalmunk többsége megértette, s egyetértéssel fogadta a plenáris ülés határozatait.

A központi bizottság meggyőződött arról, hogy elnökségének az áprilisi plenáris ülésen hozott határozatok teljesítésére vonatkozó Intézkedéssel megszilárdították társadalmunkban a párt tekintélyét és befolyását, megszilárdították a közrendet, hangsúlyozták pártunk s politikája marxilenini jellegét, lehetővé tették az ellenzéki erők politikai elszigeteltségét, úgyhogy kétségbevonhatatlanul megváltozott hazánk politikai légköre, s társadalmunkban szembeötlőn a szocialista irányzatok javára változtak meg az erőarányok és érdekek is. Ezt az eltolódást, amelyet nem becsülünk túl, úgy értelmezzük, hogy fokozatosan új teret nyerünk pártunk további politikájának érvényesítésére. Bebizonyosodott, hogy a tömegtájékoztatási eszközökre gyakorolt, befolyásuktól megfosztott szocialistaellenes erőknek nincs széles körű tömegalapjuk társadalmunkban.

A politikai légkör pozitív megváltozásához az is hozzájárul, hogy megerősödött pártunk befolyása a tömegtájékoztatási eszközök tevékenységére. Ezentúl is folytatjuk az erre irányuló törekvéseinket, s ügyelni fogunk arra, hogy a sajtó, a rádió és a televízió ne a nép s az állam érdekei ellen, hanem azok védelmében s biztosítására törekedve működjön.

A központi bizottság a politikai befolyásolás leghatásosabb módszerének azt tekinti, hogy mind nagyobb legyen a tömegtájékoztatási eszközök dolgozóinak, különösen pedig a kommunistáknak felelőssége, ezért arra törekszik, hogy az újságírók politikai munkánkban meggyőződéses segítőtársaink legyenek; ennek érdekében a szükséges tájékoztatások rendelkezésre bocsátásával létrehozza a számunkra szükséges feltételeket.

A párt minden tevékenységének

** alapjául a marxizmus-leninizmus elveit kell tekinteni, amelyeket pártunk alkotó módon érvényesít és tovább fejleszt, továbbá a pártépítés s a párton belüli élet lenini elvein és szerves összefüggésben van a nemzetközi eszmeközösség a kommunista mozgalommal és a szocialista országokkal. Csak ezeken az alapokon válhat lehetővé pártunk minden egészséges erejének valós, tehát nem formális összefogása. Tekintettel a jelenlegi nézeteltérésekre ez az egyesítés hatékony politikai s ideológiai munkát, valamint arra irányuló törekvést igényel, hogy megnyerjük a tájékozatlan embereket, s mentesítsük őket a helytelen nézetektől és állásfoglalásoktól, hogy elszigetelhessük a jobboldali opportunista erőket és politikai vereséget mérjünk rájuk.

A központi bizottság tudatában van annak, hogy bár a párttagok nagy többsége támogatja az áprilisi plenáris ülés határozatait, még mindig akadnak tájékozatlan kommunisták, akiknek bizonyos kikötéseik vannak, vagy várakozó álláspontra helyezkedtek. Ezért lenini elvi szilárdsággal kell harcolnunk a helytelen nézetek és irányzatok ellen. Egyidejűleg azonban nagyon tapintatosaknak kell lennünk az emberekkel, s elvileg meg kell különböztetnünk a párt tájékozatlan tagjait a Jobboldali opportunizmus kezdeményezőitől, megtestesítőitől. Minden türelmetlenség és szektás elzárkózottság csak megnehezítené pártunk politikai munkáját, nem segítene abban, hogy megnyerjük a széles népi rétegek bizalmát. A szocialistaellenes és jobboldali erők elleni küzdelmet a társadalmunkban égető problémák progresszív, szocialista megoldása alapján kell folytatnunk.

Meg akarunk győzni minden párttagot arról, hogy támogassa s megértse a párt politikai programját. Elveinktől azonban nem térhetünk el. Ahol már kimerítettük a vita és a meggyőzés adta lehetőségeket, ahol elvi jellegű kérdésekben elvi ellentétekre kerül sor a párt egyes tagjai vagy egyes szervezetei között, ott a párt alapszabályai értelmében kell eljárnunk.

El kell utasítanunk a pártmunká-K sok általános elbírálását, fel kell ébresztenünk bennük a bizalom és a biztonság érzését, hogy amennyiben becsületesen végzik munkájukat és síkra szállnak pártunk politikájáért, a párt megvédi őket és számít reájuk. Sok esetben előfordult, hogy hátrányosan megkülönböztetett helyzetbe jutottak, s megbotránkoztató módon megbélyegeztek pártfunkcionáriusokat és kommunistákat csupán

azért, mert következetesen pártos magatartást tanúsítottak, mert ragaszkodtak a párt internacionális programjához, mert nem törte meg őket a szocialistaellenes és jobboldali erők lélekölő terrorja sem. A központi bizottság szükségesnek tartja, hogy a párt szervei és szervezetei megvitassák az ilyen eseteket, hozzák helyre az elkövetett hibákat és tévedéseket, s állítsák helyre a sérelmezett emberek beszennyezett becsületét.

Káderpolitikánkban az elvi állás- és nézőpontokhoz kell ragaszkodnunk. Nem szándékozunk a pártagokat leigazolni. Ezt az emberek önmaguk hajtják majd végre a párt politikájával szemben tanúsított magatartásukkal és megvalósításában való részvételükkel. Káderpolitikánk jelenleg legfontosabb politikai szempontjainak azt tekintjük, hogy e nehéz időkben ki mennyire kötelezi el magát és ki milyen felelősséggel s áldozatkészséggel hajlandó viselni azt a terhet, amelyet a kommunista mozgalom s a szocializmus ügyének érdekében vállalni kell. A káderintőzkedések foganatosítása során semmi esetre sem lehet szó visszavágásról, egyéni szempontokról és öncélú módosításokról, hanem arról, hogy felelősségteljes helyeken rátermett, a pártunk politikájának helyességéről meggyőzött emberek legyenek, akik elhatározták annak következetes érvényre Juttatását, s hogy ennek megnyerik az embereket is. Ha pedig a múltban meginogtak, becsületes szándékkal kell megszabadulniuk a korábban elkövetett hibáktól, tévedésektől. Az ilyen párttagoknak alkalmat kell adniuk a becsületes kiút megtalálására. Az is lehetséges, hogy azoktól az emberektől, akiket nem sikerül meggyőznünk — talán ideiglenesen —, el kell válnunk.

A párt vezető szerepe nem rejlik utasításokban, sem pedig adminisztrálásban, hanem politikai munkán alapszik, s úgy értelmezzük, hogy annak a bizalomnak a gyümölcsét, amelyet a párt a múltban népünk széles rétegeinél élvezett, s munkájával állandóan felújít, és azzal a képességével, hogy megoldja társadalmunk megérett problémáit. A kommunisták kötelessége, hogy e problémák megoldásában érdekeltté tegyék az életünk minden szakaszán ténykedő emberek minél szélesebb körét. Politikánkban s mindennapi gyakorlati tevékenységünkben mellőznünk kell mindazt, ami az emberek passzivitásához, nemtörődömségéhez és érdektelenségéhez vezet. Hasznosítani akarjuk azokat az értékes tapasztalatokat, amelyeket pártunk politikai tevékenysége során szerzett a München előtti köztársaság idején, az antifasiszta mozgalomban, a háború alatt folytatott küzdelmekben, az 1945 és 1948 közti években vívott politikai küzdelmekben, és ugyanúgy ki akarunk aknázni minden, a közelmúlt években szerzett hasznos tapasztalatot is.

Egész pártunknak az eddiginél

* sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie az ifjú nemzedék problémáinak, nemkülönben a vele összefüggésben folytatott politikai munkának. Az ifjúsági mozgalom különböző szervezeteiben is megnyilvánultak opportunista s részben szocialistaellenes irányzatok, amelyeknek szószólói vannak az ifjúsági szervezetek néhány vezető szervében. Az ifjúsági szervezetekben ténykedő kommunistáktól elvárjuk, hogy mindenütt, ahol helytelen politikai irányvonal nyilvánul meg, elutasítsák azt, és fegyelmezetten, alkotó módon juttatják érvényre pártunk politikáját a fiatalok körében kifejtett tevékenységben.

A jelenlegi helyzetben szükséges, hogy pártunk növelje az értelmiségiekre gyakorolt befolyását, de különösen azokra, akik a kultúra frontján dolgoznak, mivel ott különösen súlyos politikai problémák merülnek fel. A kultúra terén, a közoktatásban s a főiskolákon dolgozók egy részét — közöttük párttagokat is — megtévesztették opportunista nézetekkel és irányzatokkal. Részletesen ki kell tehát dolgozni a párt kulturális programját, tisztázni kell a párt kultúrpolitikájának marxista értelmezését, valamint a párt- és állami vonalon szükséges konkrét intézkedéseket is.

A szocialista törvényesség következetes tiszteletben tartását s a közrend biztosítását célzó törekvésekben nagyon fontos szerep jut az ügyészség és a bíróság szerveinek, s ezért szilárdan meg kell alapoznunk tevékenységüket. Tekintettel a közbiztonsági szervek és a hadsereg fontosságára, helyzetüket is rendeznünk kell; bennük is meg kell szilárdítanunk a párt vezető szerepét. A fegyveres alakulatokban szolgálatot teljesítő kommunisták legsürgősebb feladata ma, hogy a párt politikájának belföldi s nemzetközi célkitűzéseivel összhangban újítsák fel a politikai-nevelő munkát s biztosítsák legnagyobb fokú hatékonyságát. Hasonló eljárás szükséges a népi milícia soraiban is.

A CSKP Központi Bizottsága meg** hagyja a szövetségi kormányban ténykedő kommunistáknak, hogy a nemzeti kormányokkal, s az illetékes elméleti, valamint gyakorlati dolgozókkal együttműködve dolgozzák ki részletesen a népgazdaság fejlesztésének, a gazdaságirányításnak s a gazdaságreformnak további koncepcióját.

Elsősorban:

a) biztosítani kell a kormány által népgazdaságunk megszilárdítása érdekében foganatosított intézkedések teljesítését és ki kell dolgozni a kormány konkrét, részletes javaslatát a népgazdaság konszolidálását célzó programra, az életszínvonal emelésére, s mindezt ki kell egészíteni az 1970-re szóló gazdasági irányelvekkel és ezeket együtt a CSKP KB őszi plenáris ülése elé kell terjeszteni;

b) ki kell dolgozni a közeli évekre szóló terv előkészítéséhez szükséges első alapokat, amelyeket ugyancsak a CSKP KB őszi plenáris ülése elé kell terjeszteni. Jóváhagyásuk után úgy kell kidolgozni az ötödik ötéves terv időszakára vonatkozó irányelveket, hogy kellő összefüggésben legyenek a párt XIV. kongresszusára tett előkészületekkel. Ezeket az irányelveket összhangba kell hozni a népgazdaságunk legfontosabb Irányzataival, arányaival, s az életszínvonal emelésével a tervbe vett hosszan tartó fejlődés alapján;

c) a szocialista országok kommunista pártjainak tapasztalatait kiaknázva ki kell dolgozni a gazdaságirányítás s a gazdaságreform további kibontakoztatásának tervjavaslatát, amelyet a CSKP KB őszi plenáris ülése elé kell terjeszteni. Ez azonban feltételezi azoknak az eddigi eredményeknek a felmérését, amelyeket a feltételezett elgondolásokkal összehasonlítva a gazdaságirányítási rendszer bevezetése s gyakorlati érvényesítése sorén értünk el. Ezt arra kell alapoznunk, hogy a legutóbbi években szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, miszerint a gazdaságreform kérdése nem volt minden részében sem elméletileg, sem gyakorlatilag megoldva;

d) céltudatos tevékenységet kell kifejtenünk, hogy következetesen biztosíthassuk a KGST XXIII. ülésszakán hozott határozatok teljesítését, kezdeményezöen meg kell szerveznünk az ahhoz szükséges feltételek kialakítását, hogy valóra lehessen váltani egyrészt a csehszlovák gazdaságon belül, másrészt a KGST-országokhoz fűződő kapcsolatokban a szocialista integrációt. A szocialista országokkal, különösen pedig a Szovjetunióval és a KGST-országokkal folytatott gazdasági, tudományos-műszaki együttműködésünk kibontakoztatását úgy kell értelmeznünk, hogy ez az alapja külföldi gazdasági kapcsolatainknak. Hatékony gazdasági kapcsolatokat kell kiépítenünk, más országokkal is a kölcsönös előnyösség és egyenjogúság alapján.

A Központi Bizottság meghagyja a vállalatokban, az üzemekben s a vállalatok felettes szerveiben dolgozó kommunistáknak, hogy:

a) a kormány megszilárdítását célzó intézkedései teljesítésének biztosítása érdekében tegyék hatékonyabbá a gazdasági folyamatok irányítását;

b) a tervben feltételezett célokhoz Igazodva, hozzák létre a szocialista vállalkozás kibontakoztatásának feltételeit s hajtsanak végre céltudatosan racionális módosításokat a vállalaton belüli irányításban úgy, hogy ezzel növeljék a dolgozók érdekeltségét a végzett munka hatékonyságában, a munka- és technológiai fegyelem, valamint a munkatermelékenység növelésében;

c) érvényre kell juttatni a párt káderpolitikájának a XIII. kongresszuson meghatározott elveit, ragaszkodni kell a párt káderrendjéhez s tiszteletben kell tartani a káderek kiszemelésének s előkészítésének lenini elveit;

d) a gazdasági fejlődés adta reália lehetőségek szem előtt tartásával meg kell oldani a dolgozók gazdaságilag indokolt igényeinek kérdését; nyíltan tájékoztatni kell őket az adott vállalat gazdasági'helyzetéről, fellendítésének lehetőségéről, és ezzel el kell érni, hogy a dolgozók nagyobb elkötelezettséggel szavatolják a termelés forrósainak s tartalékainak kiaknázását.

Pompidou előnyben

Az első forduló eredményei • Deferre új csúfos kudarca # A baloldali egység hiányának tanulságai # Az erősödő kommunista párt döntése.

Ahogy a francia közvélemény-kutató intézetek vizsgálatainak eredményei alapján várható volt, a gaullisták jelöltjének Pompidounak nem sikerült a június 1-én megejtett elnökválasztáson abszolút többséget elérni. Igaz, a szavazatok több mint 44 százalékának elnyerésével nagy előnybe került a középpárti kereszténydemokrata Alain Poherrel, Franciaország jelenlegi ügyvezető elnökével szemben, aki — mint a második legerősebb versengő — hozzávetőleg a szavazatok csupán 23 százalékát szerezte meg, de a választási küzdelem csak a második fordulóban, június 15-én dől majd el. És annak kimenetelénél döntő szerepet fog játszani a kommunista párt állásfoglalása, melynek Jelöltje Jacques Duclos alig-alig maradt Poher mögött. Hiszen a szavazatok mintegy 21 százaléka esett rá, míg ugyanakkor Deferre jobboldali szociáldemokrata még 6 százalékot

2 S7ARAD FÖÍ DMÜVFS

1989. június 7.

sem ért el. Persze a baloldali tábor pozíciója sokkal kedvezőbb lett volna, ha Guy Mollet a szocialista párt vezére, nem támogatta volna a burzsoá középpártok szövetségét kereső és a kommunista párt elszigetelését szorgalmazó Deferre-t, hanem elfogadta volna a kommunista párt Javaslatát, amely arra irányult, hogy a baloldali erők közös program alapján, közös jelölt felállításával induljanak a választási harcba. Guy Mollet rövidlátásról tanúskodó politikája ismét megbosszúlta magát és nem változtatott azon a tényen, hogy a kommunista párt továbbra is a baloldal legerősebb politikai szervezete, amit az elnökválasztás mostani első fordulója fokozott mértékben bizonyít. Annál keserűbb csalódás érte Guy Mollet egyro hanyatlóbb szocialista pártját és a szélsőséges baloldali Irányzatokat, amelyek ugyan elkaparintottak össze-vissza néhány százezer szavazatot, de nem nyertek vele semmit, ha csak azt nem, hogy objektiven a reakciónak tettek szolgálatot.

Nem fér hozzá semmi kétség, hogy Alain Poher a centrista jelölt semmi

esetre sem győzhet a baloldali erők, főleg a kommunista pártot támogató tábor szavazatai nélkül. Másrészt Pompidou csak akkor futhat be, ha áthangolja a centrum szavazóinak legalább egy részét. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az első fordulón távol maradt ingadozók további állásfoglalását sem. Több mint 28 millió választópolgárból kb. 4 millió nem járult a szavazási urnához.

Nyilvánvaló, hogy a kommunista párt számára sem az egyik, sem a másik Jelölt programja nem jelenthet alternatívát. így tehát az adott helyzetben mégcsak dilemmáról sem lehet komolyan beszélni. Ügy Poher, mint Pompidou politikájában a francia nagyburzsoázia érdekei vetítődnek.

Poher 12 pontban megfogalmazott programja bővelkedik Jól hangzó ígéretekben. Leszögezi, hogy a francia külpolitikának a békés együttélésre, a nemzetközi feszültség enyhítésére, a nyugat-keleti párbeszéd folytatására kell irányulnia. De nem hirdetí-e ugyanezt Pompidou Is, aki ugyan az atlanti szövetség tekintetében nem kötelezte el magát annyira, mint Poher, azonban hajlékonyabbnak mutatkozik De Gaulle-nál. A franciák öszszebékítésének szólama is közös mindkettőjüknél. Ez míg Poher főleg a demokrácia kiterjesztésének kilátásával kecsegteti a franciákat, és a rádió, a televízió és a sajtó objektív

tájékoztatását ígéri, addig Pompidou mindkettőjüknél. És míg Poher főleg stabilitást helyez kilátásba, ami kellemes érzéssel tölti el a sok nehéz problémával küzdő Franciaország széles kispolgári tömegeit... Minden esetre Pompidou megválasztása, aki a parlamentben 487 mandátumból 289 gaulllsta és további 81 ún. független republikánus túlnyomó többségére támaszkodhatik, nem vonna parlamenti választásokat maga után. Mi sem veszélyeztetné tehát az V. köztársaság „rendjét“...

Poher esetleges győzelme viszont a parlament feloszlatásával, új választások kiírásával, a gaulllsta stabilitás megbolygatásával járhatna, ami a IV. köztársaság gyakori kormányválságainak emlékét idézi fel. Ettől pedig nem kevés francia fél. És ez a viszolygás, — egy esetleges káosz felújulása, — amelyet De Gaulle tábornok több ízben használt ki érvelésében, Pompidou propagandájában sem éppen hatástalan argumentum. Főleg a kispolgárságnál.

A szocialista párt máris bejelentette, hogy szavazóinak Poher támogatását javasolja a második fordulóban. A „független“ Ducatel, aki a szavazatoknak mindössze csak 1.3 százalékát nyerte el, viszont Pompidounak ígérte a voksokat. Bármlnt is alakuljon a helyzet a második fordulóban, Pompldoura nézve aligha lesz közömbös, hogy csak nagy üggyel-bajjal tarthatta meg a gaullisták 1965-ben kiharcolt szavazatait és hogy a kommunista párt újból felmenő vonalon van. És éppen ennek a megerősödésnek tudatában, valamint annak reményében, hogy politikai és erkölcsi hitele továbbra is növekedni fog, határozta el a kommunista párt vezetősége, hogy szavazóinak javasolja, tartózkodjanak a szavazástól a második fordulóban. Igaz ugyan, hogy ez az elhatározás növeli a gaulllsta külpolitika vonalán haladó Pompidou győzelmi esélyeit, de a kommunista párt Poher esetleges kétes értékű ígéreteiért nem áldozhatta fel presztízsét, és Pompidou támogatásával Is vállalná a reakciós politika minden ódiumát. Az adott helyzetben Poher esélyei lényegesen meggyöngültek ős úgyszólván biztosra vehető, hogy a második forduló győztese Pompidou lesz, aki azonban már nem áll ugyanazon a piedesztálon, ahol előde De Gaulle tábornok állt 1958-ban ...

A második forduló után kétségtelenül új szakaszhoz ér Franciaország és újult erővel vetődnek fel a baloldali erők múlhatatlan összefogásának feladatai. Szírt