Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-07 / 23. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE A szavakon kívül tettekre is szükség van A Parasztszövetség Központi Bizottságának szociális és kulturális bizottsága május 15-1 ülésén elemezte rövid fennállása öta tagsága érdekében a szociális biztosítás terén kifejtett tevékenységét. A tárgyalás első felébe a szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó földművesek előző és későbbi szociális ellátottsága került szóba, majd a bizottság áttért a földművesek betegbiztosításának tárgykörére. MEGÄLLAPlTÄST NYERT, hogy köztársaságunk dolgozóinak 11,4 százalékát a szövetkezeti földművesosztály tagjai képezik, s ez szükségessé tette, hogy megoldást keressenek az illető osztály dolgozóinak szociális ellátottsága javításának érdekében. Az első kezdeti lépéseket már 1951- ben megtették, amikor bevezették az úgynevezett önkéntes nyugdíjbiztosítást, de 1902-től ezt törvény erejű rendelet tette kötelezővé, amikor a szövetkezeti tagok nyugdijának magassága átlagban havonta 200—400 korona között ingadozott. Későbben újabb két kategóriával (havonta 500—500 KCs-val kibővítették. Emellett azok a személyek, akik a nyugdíjaztatás előtt legalább öt esztendőt töltöttek felelős beosztásokban és havi keretesük elérte az 1500 koronát, havonta 050 koronás nyugdíjat kaphattak. Az elmondottak meggyőzően bizonyítják, hogy a szövetkezeti földművest nem tekintették egyenlő értékűnek a nyugdljaztatott ipari dolgozókkal. Későbben, vagyis az 1904-es esztendő második felében megfelelő jogi normákkal módosították a szövetkezeti földművesek szociális ellátottságát. Így a 103/1904 Zb. sz. törvény már pozitivabb eredményt hozott, legalábbis azokban a szövetkezetekben, amelyeket elismertek és besoroltak a magasabb színvonalon gazdálkodók közé. Ezekben a nyugdijat már hasonló módon fizették, akár a népgazdaság más ágazataiban. De a gyengébb szövetkezeteket még mindig nem érintette ez a módosítás. Jól értesült körökből szerzett információnk alapján az 1950—1904-es években, amikor elismerték a szövetkezeti földművesek részleges nyugdíjaztatását (1954-ben) a nyugdijak havi átlaga 503,94 korona volt, ugyanakkor a szövetkezeti tagok havi nyugdljátlaga csak a 259,77 koronát érte el. Ugyanakkor 1956-ban az ipari dolgozók nyugdljátlaga 408,21, a szövetkezeti tagoké pedig 255,48 korona volt. Ez szükségessé tette, hogy 1908 májusától kezdve — szociális szempontokból — emeljék a szövetkezeti tagok alacsony nyugdiját. Annak ellenére, hogy a magasabb színvonalon gazdálkodó szövetkezetek tagjainak nyugdíját javították, mégis maradt bizonyos eltérés, mert a kifizetés legalsó kritériumait, vagyis az odaítélésnél csak a havi átlagkereset 50 százalékát vették alapul, mert azokat az éveket, amikor az egyének önállóan gazdálkodtak, Jogilag nem számíthatták be mint a nyugdíjaztatáshoz szükséges munkaidőt. Eredeti elgondolás szerint az 1970- es esztendőtől kezdve a szövetkezeteknek át kellene térniük a magasabb színvonalú gazdálkodásra, s aztán megoldható lehetne a nyugdíjaztatás kérdése. De nézzük csak közelebbről milyen előfeltétel van erre az 1909 január eleji állapot szerint: más ágazataiban van, esetleg az egyénileg gazdálkodás éveit is beszámítva. Javaslatot nyújtottak be az alacsony nyugdijak emelésére olyan egyéneknél, akik főképpen a nyugdíjból élnek. Ilyen esetekben mind az egyéneknél, mind pedig a házastársaknál jelentős mértékben emelni kell a havi nyugdíj járadékot. Ugyancsak javasolták a kiegészítő anyaszabadság pénzügyi elismerését olyan formában, hogy az eddig érvényben lévő pénzügyi támogatás kimerítése után a gyermekekről két esztendeig gondoskodó anya, ha nincs alkalmazásban, havonta 500 korona támogatást kaphasson. Az egybehangzó vélemény alapján ezt a gyakorlatot egyelőre a második, későbben pedig az első gyermek után tanácsos bevezetni. Természetesen emellett több szövetkezet maga is gondoskodik a nyugdíjaztatott beteg tagjairól, valamint a fiatalokról. A Parasztszövetség tájékozódás céljából írásbeli anyagot küldött több szövetkezetbe, melyre feleletet várt a tagság szociális ellátottsága tekintetében. A beérkezett adatokból kiderült, hogy milyen a szövetkezetek álláspontja ebben a kérdésben. POZITIVEN KELL ÉRTÉKELNI, hogy a kérdezett gazdaságok 50 százaléka 1908-ban pénzügyileg is támogatta az űjházasokat. így a lénártfalvl szövetkezet négy új házasuló tagjának 28 ezer koronát juttatott. Az alacsony nyugdíjak kiegészítése terén a nyárasdi szövetkezetei említhetjük példaképpen, ahol kifizettek 138 648 koronát. A közös étkeztetés tekintetében a Jabloflovi szövetkezet tüntette ki magát, ahol 255 személy számára 120 840 korona támogatást adtak. A gutái szövetkezet például, ahol a szociális és a kulturális alapon 010 456 korona költségvetést tartottak számon, 398 923 koronát fizettek egyéb szociális juttatás címén. A surányi szövetkezet ugyanakkor 234 ezer, az udvardí pedig 289 003 koronát fizetett ki. A nyugdíjasoknak a szövetkezetek 0,10—0,25 ár háztáji földterületet, és több helyütt gabonát is adtak. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szociális gondoskodás terén, bár még akadnak javítanivalók, mégis történik valami. A végcél tehát az, hogy a Kerületek: Eszesen ^bb's“nvo- % A ^,öbbl % összesen nalű EFSZ EFSZ Nyugat-Szlovákia 790 847 81 149 19 Közép-Szlovákla 533 478 90 55 10 Kelet-Szlovákia 843 347 54 299 46 összesen 1975 1427 75 503 25 szövetkezeti tagokat egyenlőknek ismerjék el más ágazatok dolgozóival, s ezt természetesen a nyugdíjaztatásban is megfelelő módon kifejezésre kell juttatni. -hal A fenti táblázat azt mutatja, hogy a szövetkezetek szüntelen javulása, konszolidálódása ellenére sem nyílik lehetőség arra, hogy 1970 végéig minden egyes EFSZ-t besorolhassanak a magasabb színvonalon gazdálkodók közé. Ezt — mint ismeretes — kizárólagosan egy-egy gazdaság ökonómiai valóságos helyzete teheti lehetővé. Bér nem vitás, hogy a járási szervek Is sokat tehetnének, s közbenjárásukkal elősegíthetnék, meggyorsíthatnák a gazdaságok fejlesztését. Ebben a tekintetben ez év elején kedvezőtlenül alakult a helyzet a senicai, a tapolcsányi, bardejovi, a humennéí, a rozsnyói ős más járásokban. A statisztikai adatok arról adnak számot, hogy 1988-ban Szlovákiában 257 943 szövetkezeti dolgozót (ebből 121 770 nőt és 4899 fiatalt) tartottak számon a szociális biztosítás hivatalában. Az összlétszámból tehát 22 184 (8,6 százalék) nem tagja a szövetkezeteknek. Így azt állapíthatjuk meg, hogy az előző évekhez viszonyítva a szövetkezetekben dolgozó alkalmazottak (nem tagok) létszáma lényegesen csökkent, örvendetes, hogy a táppénz juttatás terén a szövetkezeti és az ipari dolgozók közti különbséget már 1968-ban végérvényesen megoldották. NEM HALLGATHATJUK EL, hogy az előfordult hiányosságok ellenére az elmúlt húsz esztendőben kialakított szociális gondoskodás és biztosítás világviszonylatban Is jelentős helyet foglal el. Ez persze még nem lehet indok arra, hogy meg ne lássuk a kialakult ellentmondásokat. A hiba tehát abban van, hogy az idők folyamán eszközölt módosítások nem oldották meg a nyugdíjaztatás kérdését komplex módon. Éppen ezért a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának programjá ban, valamint a Szakszervezettel történt egyezmény értelmében a Parasztszövetség azt javasolja, hogy a kö-Minden a gerinces hozzáálláson múlik Dolny Rubinban május végén tartotta alakuló gyűlését a Parasztszövetsőg Járási bizottsága. Megbeszélték többek közt a szövetkezetek konszolidálására s. különféle szubvenciók juttatásáról szólő módozatokat, továbbá az előirányzott beruházások kiegészítő javaslatait, a tartalékalapok felhasználásának és az egyénileg gazdálkodóknak az állami alapokból térített szubvenciók formáit. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a szövetség és a termelési igazgatóság jó összhangot teremtett és konkrét formákat keresett, s talált a lényegbe vágó kérdések megoldására. Az elnökség persze nem elzárkózottan tárgyalt, hanem a íadcai járásból is ellátogattak hozzájuk, hogy közösen vitassák meg mindazokat a kérdéseket, melyek főképpen az egyénileg gazdálkodók helyzetének javítására vonatkoznak. Ugyanis ebben a két járásban van a legtöbb egyénileg gazdálkodó. Ennél fogva haladéktalanul érvényre kellett juttatni a 399/1988-as kormányrendeletet és a mezőgazdasági minisztérium végrehajtó Irányelveit. Ez természetesen nemcsak és nem kizárólagosan csak a Parasztszövetség járási elnökségének, valamint a termelési igazgatóság s az egyéniek társulatainak, hanem egyben az összes társadalmi szervezeteknek ügye is. Fontos dolgokról, az egyénileg gazdálkodóknak kifizetésre kerülő szubvenciók meghatározásának módjáról esett szó. Az összejövetelen kimondták, hogy az állami szubvenciót kizárőlágosan az egyénileg gazdálkodók társulatain keresztül fizetik ki. A Dolnjí Kubín-i Járási Termelési Igazgatóság például 8 millió koronát kapott az egyéni földművesek gazdaságainak fellendítésére. Természetes és érthető, hogy a Parasztszövetség járási vezetőségét Is érdekelni fogja, hogy az egyéniek társulatai hogyan használják majd fel a számukra juttatott szubvenciót. Vásárolnak-e nagyhozamú vető- és ültető anyagokat, ipari trágyaszereket, vegyi készítményeket vagy nagyhasznú állatokat stb. Ennek megállapítása ugyanis nem lesz nehéz, mert mindezt hivatalos okiratokkal lehet igazolni, olyan okiratokkal, amelyeknek adatait az illető szállítóvállalat bevezette könyvvitelébe. Ezenkívül a járási nemzeti bizottság is hivatott arra, hogy mezőgazdasági osztályával és bizottságával, a helyi nemzeti bizottság pedig vezető dolgozóival segítse az előirányzott feladatok teljesítését. Tény, hogy ebben a járásban már megtették az első lépéseket. A múlt évben megállapították az egyéniek társulatainak előkészítő bizottságait, most pedig a társulatok megteremtése után a szövetség Járási szerve valóra váltja kormányunk agrárpolitikáját. -drmd-Ne csak kívánság maradjon terjesztettek jóváhagyás céljából. As anyagok egyike lakosságunk húsellátásának helyzetével foglalkozik. Gondolom, kissé el kell időznünk ennél a témánál. Nézzük csak közelebbről, hogyan is néz ki tulajdonképpen a lakosság húsellátása. Ezt talán a háziasszonyok tudjáik a legjobban, de aki nyitott szemmel Jár, az is észlelhet egyet s mást. Megfigyelhette például, hogy marlhahúsból elegendő van, míg a sertéshús többször hiánycikk. No, de mi köze ennek a mezőgazdasági üzemek ilyen vagy olyan ökonómiai helyzetéhez — kérdezhetné valaki. Nyíltan meg kell mondanom, nagyon is sok köze van, hiszen éppen azért kevés a sertéshús, mert felvásárlási ára legtöbbször alig fedezi a mezőgazdasági üzemek ráfordított termelési költségét, már pedig a termelők is jól tudják, hogy ráfizetésből nem lehet megélni. Így inkább eltekintenek a sertéshús termelésétől és a gazdaságot átállítják olyan termékekre, amelyek jobban kifizetődnek, azaz magasabb tiszta hasznot hoznak. Ennél fogva érthető, hogy sertéshús hiány mutatkozik. S mindaddig fennállhat ez a helyzet, amíg az árpolitika nem válik elég rugalmassá. Vagyis amint az illetékesek észlelik a termelésben mutatkozó pangást, gyorsan reagálniuk kellene erre, mégpedig a rendelkezésre álló ökonómiai serkentő eszközökkel. Nem vitás, hogy az ilyen ráhatás meggyőző lenne a mezőgazdasági üzemek számára, és azok módot találnának a termelés gyorsítására, s ezen sokan csodálkozhatnának, hogy milyen frissen reagáltak a felsőbb intézkedésekre. Mert véleményem szerint a sertéshús termelésére történő átállás nem idő, hanem elsősorban pénz kérdése. Szövetségi hírek 0 A Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöksége a május 7-i ülésén behatóan foglalkozott az Agroexporta körül felmerült problémákkal. Az elnökség tagjai megjegyezték, hogy helytelenítik az elsődleges termelők követeléseinek figyelmen kívül hagyását, mert éppen az Agroexporta tevékenységének teljes beindítása lenne számúikra szükséges. A földművesek ugyanis már régen fontosnak tartották egy saját külkereskedelmi intézmény létesítését. Amint ismeretes ez meg is történt, de az Agroexporta hatás- és jogköre mindmáig nincs teljesen tisztázva. Ezért a szövetség köz ponti szerve lépéseket tett az illetékes minisztériumnál, hogy a jogkört mielőbb szabják meg, tegyék lehetővé, hogy az Agroexporta betölthesse hivatását. • Május közepe táján a Ziari járásban is egybehívták a Parasztszövetség alakuló járási konferenciáját. A konferencia résztvevői hangsúlyoz táik, hogy járási szervezetüknek arra kell majd törekednie, hogy maximális módon foglalkozzon tagjai helyzetének javításával. Vagyis azzal, hogy a földművesek becsületes munkájuk után a lehető legnagyobb megbecsülésben részesüljenek, mindenütt egyenjogú partnereknek tekintsék őket. szólása a felvásárlói árak alakításába. Most azonban a Parasztszövetségen keresztül már bizonyos joga van, de ez még mindig nem az igazi. Azt kell elérnünk, amit más termelési szférákban elértek, ökonómiai árakat kell szabni a mezőgazdasági termékeknek is, még pedig arányosan a termelési szükségletek árához. A másik fontos kérdés, amelyről a bizottság tárgyalt, az ipari trégyaszerekkel való ellátottság. Ebben a tekintetben bizony még van, de a jövőben is lesz hiányosság. Az egészben csak az jó, hogy a végén talán megoldódik a helyzet. A legnagyobb hiba ott van, hogy sokszor éppen akkor nincs műtrágya, amikor a legjobhan kéne. A vetésnél, a fejtrágyázásnál stb. Ez nagy baj, mert a mezőgazdasági üzemek a magot hiányos tápértékü talajba kénytelenek elvetnt, ami tudvalévőén termés és végeredményben jövedelem csökkenéssel jár, s máris jelentkezik a mások hibájából előidézett ökonómiai probléma. A ráfizető, aki a terheket minden időkben viselte és viseli, természetesen a termelő, közvetve pedig a társadalom. Ez semmi esetre sem dicséretes, mert végeredményben milliós értékek vesznek kárba hanyagság következtében, pedig kis leleményességgel, mások meghallgatásával ez elkerülhetővé válhatna. A bizottság hatékony lépéseket tett a Szövetségi kormánynál különféle növényvédő vegyszerek külföldről történő behozatalára. Ezt feltétlenül pozitívon kell értékelnünk, mert a vegyszerek használatával sok károsodástól megmenthetjük a termelőket. Erre számos példa volt, s mondjuk meg úgy ahogy van, ez is a mezőgazdasági ökonómiai természetű problémák sikeres megoldásának egyik lényegbe vágó tartozéka. —hoksza— # Az agroklubok szlovákiai képviselői június elején megbeszélésre gyűlnek egybe J. Janovic CSc. mérnöknél, a földművelés és élelmezési miniszternél, valamint Pavel Jonáá mérnöknél, a Parasztszövetség Központi Bizottsága elnökénél. ft Megállapítást nyert, hogy míg az ipari és más dolgozók összlétszámúnak 3,43 százaléka kapott beutalást gyógykezelésre, addig a szövetkezeti tagoknak csupán 1,53 százaléka. Ebből is látható, hogy ezen a téren a Parasztszövetségnek akad tennivalója bőven, hogy kiharcolja a szövetkezeti tagok jogait. 6 A Cseh Szocialista Köztársaságban elsőként a gottwaldovi járásban ünnepelték a szövetkezetek megalakításának 20. évfordulóját. A nagyszabású rendezvényre 800 vendéget hívtak meg a szövetkezetekből s a különféle gazdasági és politikai intézményekből. A Cseh Parasztszövetség részéről az ünnepségen Pavel Cepelák al elnök vett részt, aki főbeszámolójában hangsúlyozta, hogy a szövetkezetesítés helyes volt, s jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy a mezőgazdaság teljesítse a ráháruló feladatokat, ugyanakkor az illetékesek kellő módon értékeljék a földművesek áldozatkész munkáját, (h) SZABAD FÖLDMŰVES 3 1969. június 7. • okszor felmerül a kérdés, * hogyan kellene megoldani a mezőgazdaság előtt álló ökonómiai problémákat. Erre a témára már a megbeszélések, eszmecse rék egész sora elhangzott. Persze kérdéses, hogy mi mindent tekintünk ökonómiai problémának, csak a mezőgazdasági termékeik felvásárlói, s a termelési szükségletek árát, vagy mindazt, ami közvetet ten is hatással lehet és van a jobb ökonómiai helyzet kialakítására. Nos, ökonómiai problémák megoldásáról lévén szó, ezért maradjunk ennél a témánál. Mint ismeretes, a minap ülésezett a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottság Dr. Koloman Boda miniszter elnökletével. A bizottság elnöke három lényegbe vágó tárgykört ismerteti a jelenlevőkkel, melyeket április közepén a Szövetségi Kormány elé Ezt semmi esetre sem kellene i szem elől téveszteni. Nagyon jól j tudjuk, hogy gazdaságainkban ala- , posan megtanulták a sertéshús i termelésének módját. Nem idegen- | kednek a piac szempontjából ked- , veltebb hústípus sertések beszer- j zésétől sem, de senki sem kíván- i hatja, hogy kevés haszonnal zár- j ják az évet, amikor minden egyes ' termelési szükségletet többszörös i áron kénytelenek beszerezni mint ; annak előtte. Napjainkban sok szó esik az ' ökonómiai áraik kialakításáról. A ' szolgáltatók, a gép és más gyárak | már rég bevezették anélkül, hogy i termékeik minősége javult volna, j Ezzel szemben a földműves termé- í két szigorúan megszabott állami ■ normák alapján rögzített áron ve- j szik át. Azelőtt az elsődleges élei- i mezési cikkek és ipari nyersanya- j gok termelőjének nem volt bele- , vetkező esztendő elejétől olyan színvonalra emeljék a szövetkezeti dolgozók nyugdiját, mint az a népgazdaság
