Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-18 / 3. szám

C3oonrixö)nnüan^n

szemle

Kína nem akar lemaradni a vonatról

Az újév elején igen sok sző esik a nagyhatalmak csúcstalálkozóinak lehetőségeiről. Elsősorban Nixon nyugat-európai körútjáról beszélnek, amely áprilisban vagy májusban várható. A tárgyalások során elsősorban a London, Bonn, Párizs háromszögben mozogva igyekszik majd megszilárdítani a NATO-frontot, s felkészülni egy esetleges csúcstalálkozóra. A szovjet —amerikai csúcstalálkozót egy nagy kérdőjel árnyékolja be. Kína, amint ismeretes, nyílt tárgyalási ajánlattal fordult a Nixon kormányhoz. A kínai külügyminisztérium azt javasolta Nixonnak, högy Varsóban tartsák meg a nagykövetek 135. találkozóját. A kínai sakkhúzás három alapelvre alapul. Akkor már Nixon egy hónapig funkcióban lesz és elég idő áll irányvonalának meghatározására. Kína fölvetette, hogy az USA-val egyezményt köthetnének a békés, egymás mellett élés öt alapelvéről. Tajvan ügyében Kína visszavonult, és az USA-tól csak

azt kívánja, hogy vonja ki erőit a kínai területekről. Az amerikai sajtó mindjárt észrevette, hogy Peding nem szorgalmazza Tajvan visszatérését Kínához és azt sem, hogy Csang Kaj-Sek és Washington között lévő katonai egyezményt mondják fel.

Kína időzített fellépése mögött elsősorban az húzódik meg, hogy igyekszik felkészülni a vietnami háború utáni időszakra, vagyis egy nagyobb szabású délkelet-ázsiai politikai rendezésre, mert attól fél, hogy az eddigi tétlensége miatt lemarad a vonatról. Másrészt meg akarja akadályozni, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozó az atom- és rakéta-problémákról eredményes legyen.

Moszkva—Párizs

Világszerte nagy visszhangja volt és van a szovjet—francia tárgyalásoknak. Elsősorban a tárgyalások megcáfolták azt a feltevést, hogy a Párizs és Washington közötti közeledés maga után vonja majd a franciaszovjet, illetve a szocialista országok

közötti ellhidegülést. A közzétett közlemény viszont egész másról beszél. Moszkva és Párizs közeledik. És habár eleinte a tárgyalások inkább gazdasági jellegűek voltak, később mégis kihatottak az egész világ politikájára. Ez főleg a közel-keleti kérdésben volt tapasztalható, amikoris Franciaország a Libanon ellen intézett izraeli provokációk után teljes fegyver embargót jelentett be Izrael ellen. De Gaulle egyetért azzal a szovjet állásponttal, hogy az arab országok Izraellel a békés megegyezésre törekednek. A szovjet—francia gazdasági és politikai együttműködés elmélyülése egyrészt válasz a nyugatnémet kormányfőknek, a frankra és a francia gazdaságra irányuló nyomására. Természetesen De Gaulle politikájával Franciaországban nem mindenki ért egyet, növekedik az ellenzék, azonban a két ország közeledése mégis bíztató, a világbéke szempontjából. Az újabb öt évre szóló kereskedelmi megállapodások, amelynek keretében megkétszereződik az árucsere-forgalom, jelentős előnyöket biztosít mindkét ország számára. A közlemény szerint, Franciaország gépi berendezéseket, valamint nagy ipari kombinátokat szállít a Szovjetuniónak, ezzel szemben a Szovjetunió szintén felszereléseket és ipari termékeket szállít cserébe.

állapodás problematikus értékű volna, mindaddig, amíg a közép-keleti konfliktusban közvetlen érdekelt országok közt nem alakul ki az egyes nemzetek szuverenitásából kiinduló normális kapcsolat. Ettől azonban sajnos még mindig nagyon távol vagyunk. Míg Izrael közvetlen tárgyalásokhoz ragaszkodik az arabokkal, addig az EAK és szövetségesei húzódoznak tőlük, és egy-egy nagyhatalom magatartását vagy gesztusát a hadviselő felek a maguk módján értékelik. így például De Gaulle azon elhatározása, hogy a fegyverszállítási tilalmat kiterjeszti a már régebben dúsan leelőlegezett és szerződésileg lekötött Mirage-repülőgépekre nagy megrökönyödést keltett Izraelben. Ugyanakkor az Egyesült Arab Köztársaság megelégedéssel és elismeréssel nyugtázta e gesztust, amivel De Gaulle a béke helyreállítását véli szolgálni. Az USA viszont az Izraelnek szállítandó Phantom repülőgépekkel az egyensúlyról óhajt gondoskodni, nehogy katonailag túlsúlyba kerüljön az arab világ. Nem csoda, hogy ilyen körülmények közt, újabb meg újabb tápot kap a bizalmatlanság, szárnyal a fantázia, amely mindkét oldalon a legvadabb hírverésekkel fűti a szenvedélyeket.

S ha ehhez még számításba vesszük a nyugati nagyhatalmak táborán belül dúló ellentéteket is, amelyeknek a közép-keleti politikára is meg van a maguk kihatása, akkor még érthetőbb, milyen nehéz misszió vár Jarringra, aki februárban újból megpróbálkozik a szemben álló érdekek összeegyeztetésével, hogy legalább valamennyire előkészítse a talajt a nagyhatalmak ENSZ-ben tervezett tárgyalásaira.

Szírt

IDŐSZERŰ JEGYZETEK

Egy bukott politikus búcsúja

Öt évig állt az Amerikai Egyesült Államok élén Lyndon Johnson az elnöki poszton. Köztudomású, hogy a hétköznapok szürkeségéből a dallasi politikai elnökgyilkosság emelte ki. A „szürke veréb“, aki John Kennedy elnök mellett csak mint árnyék szerepelt, már a repülőgépen letette az elnöki esküt, mert attól félt, hogy valaki megelőzi. Taktikai okokból eleinte John Kennedy, néhai elnök politikáját követte. Több nyilatkozatot tett a szélsőséges háborús héják, valamint a fajüldöző politikusok ellen, és meghirdette ismert „nagy társadalom-politikáját“. Ennek az volt a lényege, hogy a „Kennedy-úton“ tovább haladva az USA nem törekedik a háborús tűzfészkek kiszélesítésére, és inkább égető belpolitikai-társadalmi problémáit oldja meg. A nagy társadalom politikájának keretében az elmaradott országrészek lakói szociális segítségben részesültek volna, és ezeken a területeken olyan beruházásokat hoztak volna létre, amelyek hozzájárultak volna ez itt élő emberek életszínvonalának emeléséhez.

A viharos öt év politikai és katonai kudarcairól az Unió helyzetéről mondott utolsó beszédében Johnson bölcsen hallgatott. Vietnamot csak futólagosén említette és csak annyit szólt róla, hogy nem sikerült ott békét teremteni. Jellemző, hogy az ország laza belpolitikai helyzetére valló politikai gyilkosságokról teljesen „megfeledkezett“. Pedig tudjuk, hogy olyan értékes emberek, mint Martin Luther King néger népvezér és Robert Kennedy szenátor életébe került az USA-ban uralkodó, fékeveszett fajüldöző és szélsőséges háborús politika.

Külpolitikai kommentátorok szerint, Johnson utolsó jelentésében az Unió helyzetéről szóló beszédében személyesen akarta megvédeni politikáját. Ugyanis a távozó elnökök többnyire megbízottjukkal mondatják el a búcsúbeszédet. Persze, akinek nincs rendben a szénája, az maga igyekszik védekezni. A beszédben csak egy konkrétum volt, mégpedig az, hogy az USA polgárainak jövedelmi adójának 10 százalékkal való emelése az 1969—70-es évben továbbra fennmarad. Ennek viszont nem örül egyetlen amerikai állampolgár sem, és bizonyára kevesen gondolnak majd szívesen a távozó öreg úrra, akit egyébként ilyesmi nem igen zavar, mert millióihoz még évi 25 ezer dollár elnöki nyugdíjat élvez majd.

A SZOVJET GAZDASÁGI REFORM JELENTŐS EREDMÉNYEKET HOZOTT

Az újév elején világszerte nagy meglepetést keltett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának téli időszaka, amelyen a népgazdaság sikeres fejlődésének adatait hozták nyilvánosságra. A Legfelsőbb Tanács megállapította, hogy a sikerek elsősorban a gazdasági reformnak köszönhetők. Az új gazdasági reform szellemének megfelelően gazdálkodó ipari üzemek adták az ipari termelés 71 százalékát és az ipari jövedelem 80 százalékát. Ezekben az üzemekben gyorsan haladt elő a berendezések korszerűsítése, növekedett a munka termelékenysége és a vállalatok, valamint az üzemek tiszta jövedelme.

Jórészt a gazdasági reformnak köszönhető, hogy a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem 1968-ban az előző évhez viszonyítva a tervezett 6,8 százalék helyett 7,2 százalékra emelkedett, az ipari termelés pedig 8,3 százalékkal. A mezőgazdaság a kedvezőtlen időjárás ellenére is rekordtermést takarított be. A munkások, és alkalmazottak átlagbére 7,6 százalékkal, a parasztoké pedig 6,5 százalékos emelkedést mutat, mintegy 11 millió polgár lakásviszonyait sikerült megjavítani.

A gazdasági reform továbbfejlesztéséten a jövőben még gyorsabban korszerűsítik az ipart és ennek eredményeként a nemzeti jövedelem az új évben 6,5 százalékkal, az ipari termelés pedig 7,3 százalékkal emelkedik. Figyelemre méltó, hogy idén a munkások és parasztok jövedelme már eléri az 1970-es évre előirányzott szintet.

A Szovjetunió népgazdaságának egészséges fejlődése és a nemzeti jövedelem emelkedése jórészt az egészséges külkereskedelemnek is köszönhető. A Szovjetunió az utóbbi időben a kölcsönös előnyök alapján egyre jobl>an bővíti kereskedelmét a kapitalista államokkal is. Igen jó úton halad a szovjet—francia kereskedelem keretében történő árúcsere és tudományos együttműködés, amely főleg az atom-tudományokra vonatkozik. Olaszországból olajért világmárkájú személyautókat és személyautó gyárat kapnak. De a Szovjetunió a kapitalista államokban a sokszor drága valutáért is olyan ipari berendezéséket vásárol, amely a jövő fejlődésének szempontjából a szovjet ipart versenyképessé teszi a világpiacon.

A Szovjetunió népgazdasága tehát eredményesen fejlődött az elmúlt évben, s megvan rá minden lehetőség, hogy az új évet még eredményesebben zárja. Bállá József

Európa agrárfejlődésének új szakasza

+ Óriási mezőgazdasági árufölösleg 10 milliárd márka szubvencióra A 1 Felére csökkentik a mezőgazdaságban

A „zöld Nyugat-Európában“ érdekes helyzet állt elő: a raktárakon fekszik körülbelül 300 000 tonna eladatlan hús, 6 millió tonna gabona és 1,2 millió tonna cukor. A földművesek más termékekből is többet akarnának eladni, mint amennyit a piac elbír. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyes országokban megnövekednek a szubvenciós politika költségei és az árufölösleg szinte hihetetlen és végtelen szélhámosságokhoz vezet. A nyugati országok közös agrárpolitikájára és helytelen árumechanizmusára az alábbi példát hozhatjuk fel.

A spekulánsok például Dél-Tirolban másod osztályú almát vásárolnak, amit az olasz Ferrarába szállítanak, és ott I. osztályúnak minősítik át. A kereskedők az átminősített I. osztályú almáért különleges prémiumot kapnak, Amikor ezt zsebre vágják, az egész almakészletet megsemmisítik. Prémiumot tehát lényegéten az alma megsemmisítéséért kapnak.

Az egész rendszer elégedetlenséget vált ki a nyugat-európai fogyasztók között, akik egyre többet panaszkodnak a kiskereskedelmi árak magasságára, emelkedésére. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell jegyezni, hogy a magas kiskereskedelmi árak egyáltalán nem segítik a földműveseket, hisz a legtöbb esetben a mezőgazdasági termékekért csak annyit kapnak, ami fedezi a termelési költségeket. A nyugat-európai országok kormányai számára egyre nagyobb tehertétel a közös agrárpolitika és a földművelés támogatása. Amíg az 1966—67-es pénzügyi évben 1,48 milliárd márkát kela nyugat-európai országokban + [is farmokból gigantokat csinálnak + dolgozók számát +

lett adni mezőgazdasági szubvenciókra, most már 5,2 milliárd márkát kell erre a célra fordítani, és 1970-ben már előreláthatólag mintegy 10 milliárd márkáról lesz szó.

Felmerül a kérdés, milyen módon lehetne a szubvenció összegét csökkenteni és az árufölösleget likvidálni?

A nyugat-európai országok agrárpolitikájában mutatkozó hiányosságok eltávolításáról dr. Sicco Mansholt holland közgazdász tett javaslatot. A Közös Piac államaiban úgy emlegetik, mint a „Zöld Európa“ atyját. Az ő koncepciója teljes fordulatot jelent az eddigi agrárpolitikában. A kiút a strukturális változásokban keresendő, aminek az a lényege, hogy a mezőgazdasági termelést egyrészt korlátozni kell, másrészt növelni kell a munka termelékenységét. Éppúgy, mint az ipar, a múlt században, a mezőgazdaságnak is hasonló forradalmi úton kell átmenni, és a valóságos nagyüzemi útra kell lépni. Mansholt úr igen merész tervekkel állt elő. A termőterület például a mostani 70 millió hektárról 65 millióra akarja csökkenteni, Most a mezőgazdaságban megközelítőleg 10 millió földműves dolgozik, azonban az új terv szerint a jövőben csak mintegy 5 millió maradna ott. A magasabb munkaetrmelékenység érdekében nagyobb mezőgazdasági üzemeket létesítenének. Megközelítőleg 7-szer 8-szor nagyobbakat. mint a mostani átlagos farmok.

A mezőgazdaság átszervezése már alaposan ki van dolgozva és arra is gondoltak, hogy mi lesz azzal a területtel, amit a jövőben nem művelnek meg. A megműveletlen föld háromnegyed részét erdősítik, a többin pedig úgynezezett zöld szalagokat húznak, rekreációs célokra. A mezőgazdasági dolgozók számának csökkentése elsősorban az idősebb földművesekre vonatkozik, akik a jövőben nyugdíjakat kapnak megélhetésükhöz, A mezőgazdaságban dolgozók számának csökkentése főleg az öregek rovására oldódik meg, és a redukálás fele épp rájuk vonatkozik. További

2,5 millió mostani mezőgazdasági dolgozónak lakóhelyén nyújtanak új munkalehetőséget. Mansholt ugyanis óriási előnyöket lát abból, hogyha a munkások közel a lakóhelyükhöz dolgoznak.

Természetesen a mezőgazdaság ilyen irányú átszervezése nem egyszerű és nagyon sok embert kellemetlenül érint. A kisebb mezőgazdasági üzemeknek menthetetlenül meg kell szűnniük, és ezek helyén óriási gigantok nőnek majd ki. A gabonatermesztésre szakosított gazdaságok legkisebb földterülete 80—120 hektár lesz. Az állattenyésztési farmokon egyenként legalább 400 tehenet kell tartani. A baromfitenyésztés valóban gigantikus méreteket ölt, mert egyegy ilyen farmon 10 ezer tojótyúkot, vagy 100 ezer broilert tartanak. Hogy ez mind létrejöhessen, meg kell kezdeni a mezőgazdaság önkéntes kollektivizálását. Elsősorban rendkívüli pénzdotáciőkkal és előnyös hitelekkel.

Ez volna röviden Monsholt úr terve,

helyesebben a Közös Piachoz tartozó nyugat-európai országok továbbfejlődésének távlata. Persze, hogy ez mind megvalósuljon, ehhez nagy beruházásokra van szükség. Előtérte kerülnek a pénzügyi kérdések. Az elkövetkező tíz évben pl. évente mintegy 20 milliárd márkát (ez 5 milliárd dollárnak

felel meg) kellene beruházni a mezőgazdaság átépítésébe, ez összesen 200 milliárd márkát jelent. Ennek az öszszegnek a felét a mezőgazdaság strukturális átszervezésére fordítanák, tehát a kis- és középfarmok egyesítésére, bizonyos összeget a gigantokba belépő földművesek kártérítésére fordítanának, a többi pénzt pedig a termelés szakosítására, valamint a földművesek agrotechnikai és szervezési iskolázására fordítanák. A 200 milliárd márka másik fele új munkalehetőségek teremtését szolgálná.

Amint már említettük mintegy 2,5 millió mezőgazdasági dolgozó térne át más szakaszra, ezen kívül további 2,5 millió kiöregedett földműves nyugdíját kellene fedezni a 200 milliárd márka másik feléből.

Egyelőre még nem dőlt el teljesen, hogy melyik országok teszik magukévá Mansholt terveit. De szó van Hollandiáról, Belgiumról, Franciaorságról, a Német Szövetségi Köztársaságról és Olaszországról. A franciák a jelenlegi időszakban értékelik Mansholt terveit, az olaszok még tanulmányozzák, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig nagy viták vannak körülötte. Ebből látszik, hogy Mansholt terveinek megvalósítása hosszabb időszakot vesz igénybe, mert a mezőgazdaság ilyennemű átépítése Nyugat- Európában igen sok nehézségbe ütközik. Azonban Mansholt elgondolásai azt mutatják, hogy az egész világon nincs más út a mezőgazdaságban, mint a kollektív nagyüzemi gazdálkodás, mert csak ez képes fokozni a munkatermelékenységet és csak ezen belül valósítható meg olyan strukturális változás, szakosítás, amely figyelembe véve a piaci információt, olyan á^ut termel, amire a fogyasztóknak szüksége van. M. S.

KÍNÁBAN TILOS A JÓNAPOT

A kínai iskolákban sikeresen folyik a legújabb akció a „kulturális forradalom“ elmélyítésének és terjesztésének keretében. A kínai nebulók ezúttal nem köszönhetnek úgy, hogy „jónapot“.

A „Jónapot“ köszönés ellen hevesen kikeltek a propaganda-brigádok, amelyeket a Mao-csoport küldött az egyetemekre és az iskolákba, hogy „letépjék a kultúra ezeréves hurkát a nép nyakáról“.

— Micsoda dolog ezl — gondolták a Mao-csoport fő kombinátorai. — A mi gyerekeink ugyanúgy köszöntik tanítóikat, mint az imperialisták és revizionisták gyerekei! De ez még nem minden! Fénylő napunk, Mao Cetung elnök műveiben egyetlen szó sincs arról, hogy a tanulóknak „jónapot“ szavakkal kellene köszönteniük tanítójukat.

— így tehát — okoskodtak a legeltökéltehb maoisták — ez a köszöntés ellenkezik Mao tanításaival! El kell fojtani a reakciós csökevényt!

És munkához láttak. A kínai iskolások most két köszönés között választhatnak. Vagy így fordulnak tanítójukhoz:

— Mao elnöknek hosszú életet kívánunk! Vagy így:

— Hosszú életet kívánunk Mao elnöknek!

Az pedig már magától értetődő, hogy a gyermekeknek ezentúl nemcsak reggel, a tanítás megkezdése előtt kell meghajolniuk Mao képe előtt, hanem minden óra előtt.

„Elvetjük azt az ostoba szokást, hogy a tanulók jónapottal köszönti!' tanítójukat, vagy meghajolnak előtte“ — jelentette be a pekingi rádió, — amelynek nyomán ezeket a tényeket ismertettük.

Jarring esélyei

Élénk diplomáciai tevékenység -+- Oj szovjet kezdeményezés De Gaulle fegyverszáilítási tilalma + Jarring kilátásai -+vetnek De Gaulle francia köztársasági elnökkel folytatott eszmecseréje mutatta, a francia államfő sok tekintetben elfogadhatónak minősítette a szovjet javaslat lényegét, Londonban azonban még mindig csak a tanulmányozás stádiumában van a javaslat; úgy látszik; hogy a britek — legalább is egyelőre — tartózkodóan, ha már nem éppen kifejezetten szkeptikusan ítélik meg a négy nagyhatalom esetleges tárgyalásának kilátásait.

Az Egyesült Államok válasza a feltevések szerint rövidesen elkészül.

Ezidőszerint legreálisabbnak az az

elgondolás mutatkozik, hogy a négy nagyhatalom az ENSZ talaján keresse a kibontakozást, amelyet természetesen mindegyik a maiga érdekeinek szemszögéből igyekszik megközelíteni. Ez azonban sajnos egyúttal azt is jelenti, hogy az esetleges megbeszélésekkel kapcsolatban különböző gyanakvások és spekulációk mérgezik a Közép-Kelet egymással szemben álló két táborát is. Aligha kétséges, hogy maguk a nagyhatalmak szívesen látnák a válság tartós megoldását, hiszen a konfliktus elfajulása beláthatatlan kockázattal járna, veszélyeztetné az amerikai, az angol és francia naftamonopóliumok pozícióit, meghiúsítaná a Suezi-csatorna általánosan áhított üzembe helyezését, felborítaná a stratégiai célkitűzéseket stb. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy pusztán egy nagyhatalmi meg-A legutóbbi napokban viszonylagos „szélcsend“ uralkodott Közép-Keleten. Nem került sor nagyobb szabású incidensekre, fegyveres akciókra. Annál nagyobb volt az aktivitás a diplomácia frontján. Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere Kairóban tett látogatása folyamán igyekezett kitapogatni, mennyiben volna ez Egyesült Arab Köztársaság hajlandó engedményeket tenni a békés megoldás érdekében. Szóba került állítólag az a kérdés is, várható-e, hogy a palesztinéi harcos arab ellenállók elismerik Izraelt mint nemzetet.

Bagdadban az ottani szovjet követ és az iraki külügyminiszter közt folyt hosszabb tanácskozás. Gorse francia tájékoztatásügyi miniszter Helouval, Libanon köztársasági elnökével tárgyalt. Mindkét megbeszélés központjában állítólag azok a javaslatok álltak, melyeket a Szovjetunió a Középkeleti válság megoldása érdekében tett.

Mint ismeretes, a Szovjetunió ez év elején megpróbálta kipuhatolni, hogyan fogadnák Washingtonban, Londonban és Párizsban egy négynagyhatalmi összejövetel gondolatát, mely a közép-keleti válság felszámolására irányulna. Alapként az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-én hozott határozata szolgálna, melynek végrehajtását a Szovjetunió három szakaszra tervezi.

Mint Zorin párizsi szovjet nagykő-